- A Külkereskedelmi Fõiskolán végeztem, külgazdasági szakfordító és levelezõ a képesítésem.

- Jelenleg nem, ugyanis a kislányom két és féléves és még mindig otthon vagyok vele gyesen.

- Az ELTE Jogi Karára jelentkeztem másoddiplomás levelezõ képzésre.

- 105 ezer forintba kerül egy-egy félév, úgyhogy valóban ez eléggé drága tíz félév.

- De, hát ez jogos ez kérdés, kellemes meglepetés ért, mert ugyan én próbáltam úgy kialakítani az anyagi költségvetést, hogy ez mindenképp beleférjen, de engem is váratlanul és nagyon kellemesen ért ez a dolog, hogy a befizetett félévi tandíjat visszautalta nekem az egyetem, ugyanis én nem tudtam róla, de született a múlt év során egy olyan rendelet, hogy amennyiben valaki gyesen otthon tartózkodik és emellett kezd tanulmányokat valamelyik felsõoktatási intézményben másoddiplomásként, akkor az állam ehhez támogatást nyújt és az adott idõszakra vonatkozó tandíjat elengedi.

- Így van, ez így történt és én nagyon boldog voltam, mert igazából nem kevés pénz és hát van helye máshol is. Be kellett szerezni pár dokumentumot, illetve egy kérvényt kellett írnom a dékánnak, hogy visszautalják számomra ezt az összeget, hiszen jogosult vagyok a támogatásra. Onnantól kezdve két héten belül megjelent a számlámon az összeg.

- Igazából speciális helyzetben vagyok, ugyanis a gyes áprilisban lejár, tehát akkor tölti be a harmadik életévét a kislányom és tudomásom szerint úgy van ez a rendelet, hogy addig az ideig amíg állami támogatásban részesül, tehát valamilyen segélyben a kismama, addig ingyenesen vehet részt az oktatásban. Plusz miután visszaáll a munkába, tehát visszamegy dolgozni, még utána is maximum két félévig. Tehát ez az én esetemben hogyha lefordítjuk azt jelenti, hogy még egy évig, tehát összesen három félévet kapok ingyenesen.

- Igazából azt hiszem, hogy aki felvételezni szeretne valahová, az mindenféleképpen megveszi a felsõoktatási tájékoztató könyvet és ebben a könyvben szerepel. Én is kicsit vétkes vagyok ebben azt hiszem, hogy ezt tulajdonképpen ezt a könyvet nem olvastam elejétõl végéig.

- Ez egy kormányrendelet, melyet akkor felolvasnék.

A felsõoktatási intézmények képzési és fenntartási normatíva alapján történõ finanszírozásáról szóló 120/2000.VII/7-es Korm.rendelet rendelkezik tehát errõl a támogatásról, melynek a szövege így hangzik: Az államilag nem finanszírozott költségtérítéses képzésben résztvevõ az adott félév elsõ napján terhességi, gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban vagy gyermekgondozási díjban részesülõ hallgatótól költségtérítési díj nem szedhetõ, a képesítési követelményekben meghatározott képzési idõ alatt és az azt meghaladó legfeljebb két félévig.

- Jó napot kívánok B. A. vagyok.

B.A.: - És Pécsrõl beszélek. A következõ a kérdésem. Én itthon vagyok gyesen egy két és féléves kislánnyal és olvastam egy lehetõségrõl, hogyha valaki ilyen átképzõ, vagy ha munkaügyi központ a gyesen levõ anyukáknak bizonyos képzéséhez támogatást ad.

B.A.: - Én bementem ide Pécsre a Munkaügyi Központba, konkrétan én angol nyelvbõl szeretnék nyelvvizsgát tenni. És itt nekem õk azt mondták, hogy mivel õnáluk csak kezdõ tanfolyam van angolból és németbõl, illetve amilyen haladó tanfolyam van, az olyan, hogy minden nap van reggel nyolctól tizenkettõig. Ez amit én nem tudok igénybe venni, mert nem tudom, hogy a gyereket hova tenni, ezért õk az én képzésemhez nem tudnak támogatást nyújtani. Na most azt szerettem volna ehhez tudni, hogy magából ebbõl a cikkbõl, amit olvastam egy újságban, az tûnt ki nekem, hogy igazából hát ilyen méltányosság alap van. Tehát, hogy elvileg a munkaügyi központok nemcsak arra tudnak támogatást adni, amit õk ajánlnak föl, hanem más tanfolyamokra is. Hogy ez igaz-e vagy hogy ez tényleg az õ hatáskörükbe tartozik, hogy eldöntsék, hogy milyen más tanfolyamokra adnak pénzt.

- Kovács Nóra, Fõvárosi Munkaügyi Központ: - A foglalkoztatási törvény ez év júliusában módosult abban a formában, hogy a gyesen, gyeden lévõk képzésének támogatása a törvényben már megjelent azzal a kikötéssel, hogy a képzés idõtartama hetente nem haladhatja meg a 20 órát. Tehát megkezdtük a képzések szervezését a kismamák részére és ezeket a képzéseket tettük közzé kirendeltségeinken, amire megtörténik, megtörténhet a kismamáknak a jelentkezése.

K.N.: - Hát a szakképzési törvényben meghatározott képzések, valamint szakképzettséggel rendelkezõk esetében a nyelvi képzések is támogathatóak.

K.N.: - Például kéz és lábápoló, mûköröm építõ, számítógép kezelõ, ács-állványozó, ez mondjuk konkrétan nem kismamákhoz kötõdik, de a képzési jegyszékünkön nagyon széles spektrumú azoknak a szakmáknak a köre, amikhez támogatást tudunk nyújtani.

K.N.: - A képzési támogatás adható mérlegelési jogkörben, tehát a lakóhely szerinti illetékes kirendeltségre kell az ügyfélnek bemenni és ott döntenek az õ kérelmérõl. A támogatás megítélésénél a kirendeltség vizsgálja az ügyfél körülményeit. Tehát hogy mennyire indokolt az õ átképzése munkaerõpiaci szempontból, hiszen, mint mondtam a munkaerõpiaci képzés célja az elhelyezkedés elõsegítése.

K.N.: - Igen, ez elõfordulhat, általában 70-80 százalékos támogatásban részesítjük az ügyfeleket, de ez egyénektõl függõ, tehát még az is elképzelhetõ fõleg az elsõ szakma megszerzésénél általában a munkaügyi központ átvállalja a képzési költség százszázalékát. A beszélgetésekbõl, a kérelem indokoltságából és a különbözõ dokumentumokból áll össze az a javaslat, ami tartalmazza a támogatás mértékét is, illetve a támogatás indokoltságát.

K.N.: - Ez az egyik olyan eszköz, támogatási eszköz, amivel a foglalkoztatást elõ tudjuk segíteni. De hogyha esetleg valakinek van egy piacképes szakmája, amivel megfelelõ állásajánlatokkal rendelkezik a munkaügyi központ is és õ ki tudja közvetíteni az adott szakmákban, akkor nem biztos, hogy a munkaerõpiaci képés az, ami az õ újbóli elhelyezkedését elõsegíti.

K.N.: - Erre is van lehetõség az úgynevezett egyedi képzések rendszerében, hogyha megfelelõen alá tudja támasztani és indokolni tudja azt, hogy az adott képzés az õ munkaerõpiaci helyzetét mennyiben segíti elõ, akkor a kirendeltség, a munkaügyi központ kirendeltsége ezeket, ezt a kérelmet is befogadhatja, illetve támogathatja, azonban vizsgáljuk a képzésnek a körülményeit ezeknek a képzõintézmények esetében is.

K.N.: - Szakmai elõképzettséggel rendelkezõk esetében támogathatóak az önálló nyelvi képzések, államilag elismert nyelvvizsga megszerzésére külön nyelvtanfolyamokat is indítunk mind a munkanélküliek részére, mind pedig a gyesen lévõ kismamák részére is.

K.N.: - A képzési támogatás az ügyfél képzésérõl szól, tehát a képzés idõtartamára.

K.N.: - Már egy konkrét ilyen esetrõl is tudunk, amikor az édesapa kérte a képzés támogatását.

-Dávid Bea szociológus: Az, hogy azért a gyes szindróma akkor több volt-e vagy nagyobb volt-e, most ezt nem tudom, lehet, hogy többet beszéltek róla. Az a helyzet, hogy nagyon nehéz otthon egy kisgyerekkel, vagy adott esetben több gyerekkel együtt lenni és néha napokig egyedül lenni, mert ugye most ilyen szempontból biztos, hogy rosszabb a helyzet, mert a férfiak sokkal többet dolgoznak, mint régebben. Tehát este nyolc, kilenckor jön haza a férfi hullafáradtan és még esetleg a hét végén is dolgozik és a nõ tényleg egész nap a saját gyerekeivel egyedül van. Hát azt hiszem ez most ugyanúgy azért létezik ez a gyes címû szindróma, épp ezért van az talán, hogy a nõk kitalálnak dolgokat. Fõleg ugye minél képzettebb esetleg valaki, érzi azt, hogy most egy ilyen tehetetlen pályán mozog, hogy valami tanfolyamra kéne neki járni vagy virágkötészetet megtanulni, tehát valamivel azért ezt az agyát vagy nyelveket megtanulnak, valamit csináljon ez alatt az idõ alatt, ami hát a társadalmi megítélésben még mindig egy ilyen hát te ráérsz mindenre szindróma, tehát nagyon kevesen érzik azok közül, akik nincsenek ebben a szituációban, hogy ez egy nagyon komoly fizikai, lelki munka otthon lenni és a gyerekeket ellátni, egy monoton munka, tehát pont ezért vezethet oda, hogy az emberek ebben megfásulnak.

D.B.: - Biztosan, Magyarországon is, nemzetközi viszonylatban is nagyon kitolódott az elsõ gyermek születésekor a kora a nõknek.

D.B.: - Egyre idõsebb korban szülnek a nõk, ami nem jó. Egyre több újságcikk, a Newsweekben az augusztusi számban fõ címlapon szerepel ez, hogy álljunk meg és gondoljuk át, hogy biológiailag vannak dolgok, amiket meg tudunk oldani, de van egy határ. A teherbeesés esélye, minél idõsebb valaki, annál kisebb.

D.B.: - Igen, hát azt írja, hogy az ideális kor az 28 év alatt van, hogy az elsõ gyereke a nõnek megszülessen. És amiket késõbb a nõk aztán számon kérnek az orvosokon - írja ez a cikk - hogy miért nem szólt az orvos idõben, nem lehet megváltoztatni. Tehát vannak dolgok, amiket ha elhagyunk, ha túlmegy az idõ, nem lehet pótolni. Egy karriernél esetleg még mindig lehet, inkább meg kéne próbálni késõbb elkezdeni, de közben szülni esetleg. Bármikor az ember azt hiszem szül, megváltozik az életmódja, akár harminc éves, akár negyven éves. Tehát ugyanaz a szabadsága, függetlensége, ami elõtte volt, nem lesz. De minél fiatalabb, akkor talán még több energiája van, hogy a kettõt együtt is megpróbálja csinálni vagy egy kicsit késleltesse a karriert, amennyire tudja. Természetes, hogy a mai világban ez borzasztó nehéz, mert egyetem után ha rögtön nem helyezkedik el, jön az újabb generáció, jönnek az újabb trónbitorlók és egyszerûen kiesik ebbõl a körbõl, akkor már nagyon nehéz oda visszakerülni. Tehát itt ez a nagyon-nagyon probléma. És az, hogy egyszerûen nincsen átmenet. Tehát nincs olyan választási lehetõsége azt hiszem a nõknek, hogy õk dönthessenek arról, hogy esetleg ezt négy órában szeretnék csinálni, mert ha bekerülnek ebbe a taposómalomba, akkor õnekik is talán még többet kell dolgozni, hogy ugyanúgy megbecsüljék õket, mint a férfiakat, ami 10-12 órát jelent. Emellett magukra nincs idejük, nemhogy családra és családalapításra.

- Mit lehet mondani az én férfi szememmel? Talán másképp, talán másképpen látom a dolgokat. Eszembe jutnak az orvosi egyetemen az elsõ másodévben a gyakorlatvezetõk, akik megkérdezték a több, mint 50 százalékban jelenlévõ lányokat és akkor ti most itt vagytok, meg jól tanultatok, bekerültetek az egyetemre, hát mit szeretnétek itt csinálni? És akkor bambán néztek a gyakorlatvezetõre, hát mi orvosok szeretnénk lenni. És a pályámon, ahogy haladtam elõre láttam, hogy ötödik, hatodévben ezeket a lányokat láttam szakvizsga elõtt, látom szakvizsga után. Szerintem az orvosi pálya igen néhány kivételtõl eltekintve nem nõknek való, nagyon meg kell gondolni 16-18 éves korban vagy ha már az orvosira jár valaki, akkor valahogy ha választhatja azt, hogy nem lesz gyereke és valaki itt mondta ma reggel, hogy ez kódolva van a nõkben, hogy anyának szép lenni, de igazán megoldás nincs szerintem. Gondolok ezekre a multinacionális cégekre, akiknél reggel pontosan idõre be kell menni, késõ este mennek haza, hétvégeken állandó programokat szerveznek, abszolút családellenes módon, hogy oldják meg ezek a nõk, hogy gyerekük legyen. Én hálát adok, hogy férfi lehetek, sokkal egyszerûbb szerintem a dolog. Ott is vannak más nehézségek, de egy nõnek, ha még van lehetõsége változtatni, akkor szerintem nagyon el kell gondolkoznia, hogy valamilyen módon olyan típusú szakmát választani, ahol idõlegesen, tehát éveket nem teljesen dolgozni és utána, utána viszont, amikor a gyerekek nagyobbak lesznek és lesz negyven éves egy nõ, akkor viszont hiányzik az, hogy keresse a helyét. Tehát valamit mégis érdemes elvégezni, amit tud valamilyen szinten folytatni, de szüneteltetni is lehet. Nagyon nehéz nõnek lenni.

- Én az Ákosnak úgy örültem, mert én 13 éves koromban jutottam a döntésre, hogy orvos akarok lenni. És amikor megkérdezték elsõ évben az egyetemen így a tanárok, hogy a lányok tényleg komolyan gondolták-e? Hát persze, hát 18 éves korában az ember orvos akar lenni vagy tanár akar lenni, vagy ûrhajós, tehát nem feltétlen anya. És hát nekünk negyedévben született az elsõ, aztán hatodév elején a második és akkor még mindig úgy volt, de a férjem is az egyetemre járt és nagyon sokat segített, együtt csináltuk az egyetemet és a gyerekek mellett kihagytunk egyet én, egyet õ és akkor én még akkor is orvos akartam lenni. Tehát két gyerek mellett ez még nekem belefért. De az ügyeleti rendszer az már nem a kisbabák mellé. Az egyetlen lehetõség akkor a háziorvosi rezidensség volt, ami két évvel megnyújtotta az egyetemet, nagyon élveztük. És én tényleg háziorvos is akartam lenni annak idején, ilyen falusi háziorvos, aki mindenhez ért, mindenkinek tud segíteni. De ez alatt megszületett a harmadik és a negyedik gyermek is, a rezidensképzés alatt és már a harmadik után, akkor már egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy orvos akarok lenni és a negyedik után pedig már egyértelmû volt, hogy hát a betegeknek más orvos is tud segíteni, de az én gyerekeimnek csak én tudok az anyukája lenni. És az egész jól mûködik vagy hát mûködött, de elõbb-utóbb pontosan, amit mondtál, hogy majd megérzem az igényt, hogy a gyerekeimnek is, meg a férjemnek is igénye van arra, hogy ne csak anya legyek. Én dolgoztam egy évet a pályakezdés alatt én nagyon szerettem kórházban is, belgyógyászaton, meg a körzetben nagyon szerettem a betegekkel lenni és hogyha abban a pillanatban, amikor úgy érzi az ember, hogy a gyerekeknek nem ártok azzal, hogy mehetek dolgozni, akkor mennék dolgozni. De nagyon-nagyon nehéz, nagyon nehéz, mert akkor már nem ott van az ember agya, de nem tudom. Közben meg azt érzem, hogy otthon is kevés a gyerekeknek, hogyha csak velük vagyok. De gondolkodom rajta és mindig csak az a vége, hogy mire vége van a háztartásnak, a leckeírásnak, mindennek, este fél tíz van és akkor elkezdek gondolkodni, hogy a fennmaradt szabadidõmben hogyan tudnék jó orvos lenni vagy akárhogy jól csinálni. De valamit meg kell találni szerintem. Tehát én nem bántam meg, hogy az orvosira mentem, mert ha nem találkoztunk volna vagy hát nem nyitotta (nem érthetõ) mert én nagyon remek orvos lennék éjjel-nappal egy kórházban. És az nem tudható az elején szerintem a pályaválasztásnál.

- biztosan

- Szóval az nagyon sokat segítene, mert azt hiszem, hogy a család szempontjából sem rossz az, ha a nõnek van más terület, ahol ki tudja - én nem szeretem ezt, hogy önmegvalósítani - de valahol, ahol tud esetleg mással foglalkozni.

Dávid Bea szociológus:- Saját gyerekeimen is látom, hogy õk ezt valahol azért ez tetszik nekik, hogy a mamának is nemcsak az az egész napja, hogy otthon ül és õket esetleg tényleg türelmetlenül már este piszkálja, vagy kiabál velük, mert õ maga esetleg kiégett. Tehát fontos az, hogy a nõk azok másutt is megállják a helyüket és megint saját tapasztalat, hogy azt hiszem azok a nõk, akiknek gyerekük van, sokkal jobban megállják a helyüket adott esetben, mert sokkal jobban be tudják osztani az idejüket, tudják, hogyha nekik négy óra van, akkor az alatt õk ezt, meg ezt fogják megcsinálni, mert utána már nincs idõ mással foglalkozni. Tehát sokkal hatékonyabb munkaerõ, hogyha ezt lehet ajánlani a munkaadóknak, mert hát egyszerûen szervezésre van szükség a családi életben és azt a nõk nagyon jól tudják csinálni.

D.B.: - Teljesen igaz és milyen jó lenne, ha ez nem így lenne és egy 40 éves nõ borzasztó aktív korban van, tud tenni a közért is esetleg, a társadalomért. Az ideális ugye az lenne, ha az egykeresõs családmodellben a férfiak eltartanák a nõket és a nõk tényleg ilyen szociális területeken tudnának az empátiás készségükkel sokkal komolyabban és jól segíteni és nem az lenne a gondjuk, hogy sietni kell és olyan munkahelyeket keressenek esetleg, ahol 5 ezer forinttal többet fizetnek, mert nagyon fontos az az ötezer forint és segítenének esetleg a hajléktalanoknak, a kórházakban vagy bárhol szociális területen. És azt hiszem megint a családnak is nagyon jó lenne, ha a nõk nem ezt a fajta feleslegességet éreznék és utána, utána egyenesen ebbõl hát a depresszió is sajnos nagyon sokszor elõfordul, ami aztán hát az egész család életére persze kihat.

D.B.: - Hát egyáltalában nem és ha másképp nem megy, akkor tanulni kéne, hogy igenis elismerni a nõknek ezt a fajta tevékenységét, ami azért megint egy nehéz dolog, mert sajnos csak akkor derül ki ennek az értéke, amikor megszûnik, amikor egy nõ esetleg kórházba kerül, vagy még komolyabb baj történik vele és akkor derül ki, hogy hát úristen, a hiánya mekkora nagy. Megint csak egy személyes, hogy mikor a kórházban voltam az egyik gyerekkel a szülés után és akkor hazamentem egy hét után és mindenki csinálta a maga dolgát, de látta mindenki, hogy most könnyebbültek meg, amikor megérkeztem haza és teljesen mindegy, hogy én akkor még nem tudtam átvenni azokat a funkciókat, amit addig õk csináltak, de már volt valaki, aki a kezében tartotta és úgy az összevissza hangszerek úgy egy ritmusban kezdtek el zenélni.

D.B.: - Igen és akkor mindenki azontúl már akkor csinálta tovább, de már nem rajta volt a felelõsség.