Balázs keresztfiam, aki egyébként 5-6 éves korában mindent megmért a lakásban, összeírta, hogy mi hány méter és centiméter és 4-5 jegyû számokkal teljes biztonsággal osztott és szorzott, tudta jóformán az összes fõvárosi busz és villamos relációkat, elnézõ kedvességgel fogadta mikulásnak öltözött édesapja ajándékozó munkáit. És mikor aztán apa visszavedlett, õ boldog izgalommal kezdte lesni, hogy a tréfa után mikor jön az igazi mikulás.

- Mikulás az egy bácsi. Nincs igazából. Azt jelenti, hogy nincs repülõszarvas. Mikulás van egy hatalmas nagy erdõben. Ott épített magának egy kis lakást. Úgy csinál mindent mint az emberek. Utánoz egy embert. Van neki valami szerkezete, ami megmutatja, hogy az az ember mit csinál. Van két szarvas, két szánja úgy hozza csak az ajándékokat meg a csokoládét meg a narancsot. A télapó meg adja szerintem a cukorkát meg finomságokat. És annak a télapónak van két krampusza. Azok gonosz gyerekek. Nagyon rosszak. Egyszer a mesében ellopták a krampuszok a télapó sapkáját. Összevesztek rajta aztán szétszakadt.

- Fönn az égben.

- Azért, hogy a gyerekeknek hozzon ajándékot.

- Nem, mert a mikulás csokikat hoz.

- Nem, hanem a mikulás varázsol. Sok csokit csinál, akkor elviszi a gyerekeknek, hogy elhozta ajándékba. A gyerekek meg a felnõttek elbújnak a szobájukba és ott megvárják, amíg csingilingiznek, jönnek.

- Igen.

- Igen. Úgyhogy gyorsan lerakja a csokikat és akkor már megy is.

- Nagyon. Mert nagyon jó. Hoz olyan sok csokit. Ezekért.

- Annak idején én itt dolgoztam és szükségük volt egy mikulásra, de nem sikerült senkit beszervezni. Én szívesen elvállaltam, bár nõ létemre elég furcsa, de hát gondoltam majd elmélyítem a hangomat, megpróbálok úgy beöltözni, hogy ne nagyon lehessen felismerni.

- Teljesen helyesen fogadtak, nagyon közvetlenül beszélgettünk egymással. Ebben az óvodában a pedagógusok is nagyon helyesek és nem fenyítõ eszközként személyesítik meg a mikulást, hanem egy kedves, gyerekeket szeretõ partnerként. Itt minden gyerekrõl született valami kis értékelés, de csak pozitív értelemben, elmarasztalás soha sem. Minden gyereket külön-külön kellett odahívnom, mindegyikrõl egy-egy mondatban valami szépet, valami rá jellemzõt, kedves tulajdonságot megfogalmaztak az óvó nénik és ezután adtam át az ajándékot és még a legapróbbak is, akik mindig meg szoktak azért egy picit illetõdni ilyenkor fogták magukat és odajöttek hozzám, mert volt néhány szem héjas mogyoró is az ajándékok között és megkértek arra, hogy törjem meg a mogyorót. És hát ebbõl a kis csoportból alig tudtam megszabadulni, mert a többiek is felbátorodtak és mindegyik hozta a mogyoróját, hogy mikulás bácsi törd meg az enyémet is. Teljesen elfogadták és elhitték, hogy én az igazi mikulás vagyok. Nem látszott senkinek a tekintetében az a kis fürkészés, hogy esetleg gyanakodna. Egyetlen egyszer egy malõr alkalmával mondom úgy, hogy buktam le, mert bár hárman segítettek felöltözködni, de a karika fülbevalómat bennfelejtettem a fülembe és egyik kollegám sem vette észre. Természetesen a gyerek az, aki mindent észrevesz és már amikor mély hangon elköszöntem elénekeltek már meg elbúcsúztattak, akkor még az ajtóból egyszer visszanéztünk és az egyik gyerek megszólalt mellettem, hogy jé te lány mikulás vagy, hiszen neked van fülbevalód. És hát ez majdnem hogy a megsemmisülés pillanata volt. Próbáltam nagyon gyorsan kievickélni míg a többiek észre nem veszik, hogy itt valami csibészség van a dologban.

- A mikulásról azt tudom, hogy szokott hozni virgácsot csak azt nem tudom, hogy hogy jön be és hogy viszi el a rajzomat. Egy hajtogatott mikulás bácsit elvitt meg egy krampuszos képet.

- Azért, hogy sok ajándékot hozzon nekem.

- Igen, de néha virgácsot is szokott hozni. Azért mert egy kicsit rossz vagyok.

- Onnan, hogy látja a messzilátó távcsövével.

- Igen, õ jobb és kislány. Neki még nincs hármasa.

- Igen. Azért, mert ha egyszer rosszabb, vagyok akkor nehéz átkerülni a második padba hátulról.

- Eddig a hátsó padban ültem az ablak felé, mert rossz voltam. Nem hagytam békén a padtársamat. Elvettem a tolltartóját, meg húzkodtam a haját. Nem tudom, hogy a tanító néni szerint rosszaság, de szerintem rosszaság. Azért mert én szaladgálok a csoportban.

- Nem. Hát mert szünetben nem szabad futkározni, mert a teremben fogócskázunk.

- Nagyon kicsit szoktam hallani.

- Igen, de csak akkor, amikor megver. Azért mert megverem a testvéremet. Mert egyszerûen játszunk, aztán már nem akarunk játszani és én piszkálom a Pannit és akkor verekedés lesz belõle.

- Hát szerintem nem mindig, mert mindig engem vesznek észre.

- Az iskolában is mindig engem vesznek észre és azért vesznek mindig engem észre, mert én mindig késõbb rosszalkodok, amikor a másik már megvert.

- Szerintem látja, mert van messzilátója.

- Igen. Azért mert akkor azt hiszem, hogy nem vagyok rossz gyerek.

- Egy érdekes történetet mesélek el. Egyik délután az óvó néni helyett mi voltunk benn a csoportban. Fele aludt, fele nem. Egyszer nyílt az ajtó és egy mikulás bejött az ajtón. Esküszöm én is meglepõdtem, megdöbbentem és néztem, hogy Úristen, ki ez. Aztán óvatosan behúzta az ajtót és elment. Na most ugye mivel a fél csoport aludt, azzal nem volt semmi, a másik fele viszont látta és miután felébredtek délután kérdezték, hogy ki volt ez, mikulás, stb.. És akkor mondtuk nekik persze. Végül aztán kiderült, hogy ki volt az, egyik kolleganõnk volt az, kipróbálta, fölvette a ruhát és kipróbálta, hogy a gyerekek fölismerik-e illetve a felnõttek, és hál istennek ugyan középsõs, illetve nagycsoportos, vegyes csoportunk van. Aranyosak mert egyiküknek sem jutott eszébe az, hogy biztos valami ember volt, csak ez már a mikulás volt. És én persze mondtam, hogy természetesen, igen és miért jött ide. Hát valószínûleg nézte, hogy a felnõttek, illetve a gyerekek hogy viselkednek. És ez annyira izgatta a gyerekeket és mostanában én tréfásan szoktam nekik mondani reggelizés közben, uzsonnázás közben, hogy ha egy kicsikét hangosabbak vagy csibészebbek, hogy na most figyel a mikulás bácsi, most jól viselkedjetek és akkor úgy visszafogják aranyosan magukat. Tényleg, tényleg figyel.

- Nem, ez nem fegyelmezés volt, inkább csak olyan mivel õk hisznek benne és ugye az egy aranyos bácsi és az ajándékot hoz, akkor én csak úgy tréfából szoktam nekik mondani, hogy ha kicsit nem leszünk aranyosabbak, halkabbak legyünk, stb. akkor esetleg a mikulás hoz ajándékot mindenkinek akkor is, csak akkor egy kis virgács lesz benne. Szóval nem fegyelmezés.

- Azért, mert szeretnénk ha jönne hozzánk, azt is szeretnék ha hozna nekik mindenféle finom édességet, netán valami ajándékot, és akkor õk azt akarják, viszont azt gondolják, hogy akkor kevesebbet fog hozni, hogyha õk most kicsit csibészebbek voltak. Õk nem félnek a mikulástól, tehát szó nincs errõl, amikor én ezt mondom, csak egy kicsit aranyosabban úgy látszik mindegyiken, hogy úgy elgondolkoznak, visszafogják magukat és akkor már úgy megváltoznak, de nem félelembõl, hanem mert meg akarnak a mikulás bácsinak felelni.

- Nem, hát azért ennyire nem. Mondtam is a múltkor nekik, hogy egy picike kis virgácsot esetleg lehet, hogy a fiúknak meg még a lányok közt is van akinek hoz, de csak picit. Ez csak jelkép.

- Hát persze, én mondtam nekik, hogy ez nem azt jelenti, hogy õk nagyon rosszak és irgum-burgum meg abszolúte nem. Ez csak olyan jelképes, tréfás figyelmeztetés, hogy egy picikét lehetne az a gyerek jobb, aranyosabb.

- Nem, szerintem nincs rossz gyerek, csak inkább eleven van, csibész. Csak mi vagyunk felnõttek idegesebbek, szóval bennünk van a hiba valószínû akkor is, amikor azt mondjuk egy gyerekre, hogy rossz. Pedig csak eleven és valamit õ ki akar fejezni és valamiért õ rossz. Soha nem nézünk a gondolataik mögé, pedig rájönnénk, hogy nem is rossz, csak valamit akar nekünk mondani, csak mi nem vesszük észre. Nincs rossz és jó gyerek.

- Igen. Igen, helytelenül biztos mi is itt meg talán a szülõk is szokták mondani, hogyha rossz vagy akkor nem hoz semmit a mikulás bácsi.

- Hát a mikulás egy öreg ember és hozza az ajándékokat. De a rossz gyerekeknek virgácsot, a jó gyerekeknek csokit, vonalzót vagy ceruzát.

- Én kaptam már csokit, meg egyszer virgácsot.

- Azt nem tudom.

- Vannak rossz gyerekek is meg jó gyerekek.

- Van amikor jónak, van amikor rossznak.

- Szerintem jó, mert hogyha mindenki ajándékot kapna, még a rossz gyerekek is, akkor még jobban elkezdenek rosszalkodni.

- Mert hogy akkor a gyerek szerintem rá fog elõbb-utóbb jönni egyrészt a virgácsot kap, hogy nem jól viselkedik és akkor talán jó lesz. Például az egyik osztálytársam már bölcsõde óta szinte mindig virgácsot kap és már nem olyan rossz gyerek, mint bölcsiben volt.

- Szerintem lehet, hogy igen, de lehet, hogy az anyukája megnevelte egy kicsit.

- Hát az a jó, gyerek, aki mindent megcsinál, amit az anyukája kér. Például én azért szeretek jó gyerek lenni, mert jól érzem magam, amikor jó gyerek vagyok, de amikor én rossz vagyok irinyó pirinyót rosszul érzem magam, mert akkor dühös az anyuci. És amikor jó vagyok, akkor boldog. Nekem van egy olyan papagájom, akit úgy hívnak, hogy Kurli. Egy játszótéren él, mindig van neki ahova a játszótérre megyünk ott van egy lakása. Akkor mindig velem megy és az a Kurli el tud szállni Gyuláig meg Szegedig és akkor elhozza a gyulai mamának a hírt meg a szegedi mamának is a hírt. Jó leszek és elhozzák a hírt és akkor a nagymamám sokkal jobban fognak szeretni, mint most.

- Mi mindig szoktuk mondani a gyereknek, hogy a mikulás a távcsövével figyeli, hogy milyen a viselkedése, hogy jó fiú-e vagy rossz fiú-e és ezután hozza az ajándékát. A csizmát kikészítjük az ablakba és reggel ott találjuk az ajándékot.

- Igen. Nagyobb vagy kisebb ajándékot kap vagy pedig virgács van-e a csizmában. Akkor rossz volt.

- Hát van virgács a csizmájában igen, mert van amikor rosszalkodik. Mikor én figyelmeztetem õt, hogy figyel a mikulás, akkor tudja és akkor érzi, hogy kicsit jónak kell lennie ahhoz, hogy ajándékot és ne virgácsot kapjon.

- De, hát végül is nem olyan nagyon rossz õ, csak azért ezzel is lehet fegyelmezni. Visszafogja magát, hogyha esetleg nem pakol össze vagy egy kicsit rendetlenkedik.

- Nem hiszem, hogy fenyegetõ lenne, mert inkább azt figyeli, hogy mi a mikulás reakciója, mert van aki beöltözik ugye nálunk, rendes mikulás ruhába, az édesapám vagy pedig valamelyik barátunkat kérjük meg és akkor fölváltva öltözünk az õ gyerekeinknek, õ meg a mi gyerekeinknek.

- Volt, már amikor észrevette igen, a cipõrõl.

- Három. Mondtam neki, hogy hát a mikulás is hord olyan cipõket esetleg, mint a Csaba. És akkor ennyivel letudtuk. Annyira meg volt illetõdve, vagyis tetszett neki a dolog, hogy nem kérdezett tovább.

- Hát ugye a kopogtatás a bottal és akkor beengedjük a mikulást, bejön a szobába és megkérdezi, hogy hol van az jó gyerek általában és megilletõdik. De tetszik neki a dolog tehát soha nem félt a mikulástól és az ajándékot ugye odaadja, amit megvásárolunk mi elõre, de õ ezt nem tudja, a nagy zsákjából és akkor mondani kell valami kis versikét. Esetleg amit tud.

- Igen, simogatja a ruháját. Valószínû, hogy tapasztalja, hogy élõ-e vagy igazi-e. A szakállát is volt mikor meghúzogatta és beszélgetnek ugye a jóságról, a játékokról meg jövõre mit szeretne.

- Hogy az évben hogy viselkedett, mi történt az óvodában. Általában mindenrõl a viselkedések szempontjából.

- Igen, igen, mi elõre felkészítjük a mikulást egy-két dologról és azt számon kéri a kisfiamtól.

- A mikulás ugye közli, hogy több helyre is kell menni látogatni, meg fáradt, idõs és minél hamarabb le szeretné tudni az útját és õ is hazatér a meleg kandallója mellé és akkor így elköszön.

- Visszatér a mikulás, de körülbelül egy olyan 20 perc múlva körülbelül, hogy ne legyen azért feltûnõ a dolog. És elmeséli ugye a papának, hogy itt volt a mikulás és hogy õ nem volt itt. Úgyhogy mindent elmesél neki az élményeirõl és hát akkor nagyokat nevetünk. Nem vettem még észre, hogy észrevette volna.

- Távcsövet. Ugyanis meséltem neki errõl a mérföldes távcsõrõl, ami nagyon messzire ellát és azóta kéri ezt a távcsövet, hogy õ is úgy lásson mindent, mint a mikulás. Valószínû, hogy meg fogom neki mondani, hogy a mikulás lát csak úgy vele igazán, mert ez egy varázslat végül is amit a mikulás a távcsövével csinál.

- Az Északi sarkon és az ajándékokat igazából szerintem a szüleink veszik meg, amit mi kérünk karácsonyra.

- Azért, mert én nem láttam az igazi mikulást, csak olyan játékmikulást, mert a szakálla olyan vattaszakáll volt.

- Szerintem igen. Én már láttam olyat is, hogy a felnõttek elvitték a gyereknek a levelét amit azt hitte a gyerekük, hogy a mikulás vitte el.

- És utána a szüleik vették meg az ajándékot nem is a mikulás. A szomszédban láttam azt, hogy este elvitték a gyereknek a rajzát meg a kívánságát és utána reggelre, mármint úgy értem, hogy karácsonyra már ott volt amit kért.

- Szerintem nem. Nem létezik igazi mikulás, legalábbis én nem hiszek benne.

- Nem, mert nem szeretném neki megmondani.

- Csak úgy játékban.

- Igen, nagyon.

- De lesz, csak az a baj, hogy én elképzelem és mégsem létezik szerintem mikulás.

- Szerintem nem.

- Hát egy igazi képzelet, vagy elképzeljem, hogy tényleg az az igazi mikulás, a mikulásnak furcsa a hangja, mert a mikulásnak nagy szokott lenni a pocakja meg a szakállát meg kell nézni, hogy igazi-e és akkor úgy el lehet hinni.

- Mindenféle babaholmit.

"Évekig dolgoztam a Mûvelõdésügyi Minisztérium épületében a Tankönyvkiadónál. Voltam a minisztériumi óvodában hol mikulás, hol télapó, mikor mi dukált. Egyszer egy ilyen ünnepségre készülõdõben a közönség, fõleg a gyerekek és nagymamák a porta körül várakozott. Köztük Etti barátnõm. Lehetett akkor olyan 7 éves. Egy idõs néni mellett ült, aki régimódi, édeskés mesélõ hangom mondott valamit, már nem tudom milyen apropóra a születésrõl és a gólyáról. Mire Etti, hát a néni még hisz a gólyában. A gyerekek az anyjuk hasából jönnek ki. A néni szörnyülködött és Etti folytatta. Talán még azt is el tetszik hinni, hogy a karácsonyi ajándékokat a Jézuska hozza. Még egy kis fitymáló nevetést is megengedett magának és beljebb ereszkedett a dologba. Mindent anyu és apu vásárolnak a boltokban. Közelebb hajolt a kétségbeesõ nénihez. De hogy mit vegyenek, azt a Jézuska mondja meg nekik. Tetszik érteni. Persze nem úgy mondja meg, ahogy én most beszélek a nénivel, hanem beleteszi a szívükbe, mikor alszanak."