- Tizenegy.

- Igen és nagyon tetszett. Izgalmasabbá válik és rejtélyes és közben jókat lehet nevetni rajta, mert vannak vicces dolgok is.

- Nem mondja ki teljesen a dolgokat, hogy mi fog történni most, ebben a részben. Hát olyan érdekessé válik tõle.

- Hosszabbakat nem, de olvastam könyveket. Emil és a detektívek, ilyen.

- Mert ebben varázslókról van szó és ebben olyanok történnek, amik az életben nem történhetnek meg.

- De.

- Még nem történt, de lehet, hogy fog.

- Nyerek a lottón.

- Nem, helyekre eljuthatok, amikre nem gondoltam volna, hogy még eljuthatok, tehát ilyen dolgok, amikre csak vágyakozunk.

- Vágyak is, mert Harry meg szeretne szabadulni a nevelõ szüleitõl.

- Nem, nem. Én nem, csak az iskolától.

- Ilyen dolgokkal csak a negyedik kötetben találkoztam.

- Hát olyan ijesztõ volt.

- Hát úgy nem hagyott bennem olyan traumát, tehát úgy olvastam, aztán elfelejtettem azt. Tehát úgy nem, így én tudom, hogy ez egy olvasmány, ami nem történik meg.

- Mert tetszik. Úgy nem lehet kifejezni szavakkal, ezt el kell olvasni.

- Barátokkal, akik már olvasták, meg ajánlom a többieknek is, hogy olvassák mert nagyon izgalmas és jópofa.

- Õk még nem olvasták, de hát ahogy hallják tõlem a könyvrõl, amit mondok, õk úgy gondolják, hogy ez jó.

- Az olvasás éve a gyerekeké is.

- Ez nemcsak gyerekeknek szánt iromány, ezt felnõtteknek is szánta az író.

- Például abból, hogy a végén megjegyzi a lektora a könyvnek.

- Még tán nagyobb izgalommal.

- Gyermekkori álmaink jönnek vissza igazából felnõtt fejjel. Jó dolog átérezni õket. Olyan, mintha az álmainkban járnánk és az álmaink valósulnának meg.

- A feleségem hozta a hírt róla, hogy van ez a könyv. Éppen mentünk nyaralni, akkor szoktunk vásárolni könyvet, ha olyan esténk van, akkor olvasgatunk. Aztán elolvasta a feleségem, akkor gyorsan meg kellett vásárolni a második részt is és ez mintegy három-négy napon belül történt. És aztán én is rákaptam a könyvre.

- Nagyobbik lányom olvasta el.

- Valószínûleg az is kell, legalábbis gyerekeknél, hogy amit olvas, azt filmszerûen lássa maga elõtt, tehát átélhesse az egész történetet. Nekünk ez meg volt már felnõtteknek, mi ezért jobban tudtuk mindjárt élvezni ezt a könyvet. A nagyobbik lányom is úgy volt vele, hogy õ már nagyon jól olvas könyveket, úgyhogy szintén nagyon élvezte. És már többször is elolvastuk mindannyian.

- Nem tudom megmondani, a hangulatát és az érzéseit, ezt nem tudom közvetíteni, átélni szeretem.

- Tizennégy éves.

- Természetesen, minden kötelezõ olvasmányt sikerült neki elolvasnia és nagyon élvezte azokat is, amik eddig voltak.

- Olvasott azóta is más könyvet is és azok is tetszettek neki, de alig várja, hogy újra elkezdhesse a Harry Pottert elölrõl.

- Legalább négyszer, nem látok benne semmi olyat, ami kivetnivaló lenne és tudtommal vannak iskolák, ahol már kötelezõ olvasmányként is elfogadták.

- Bizonyára azért, mert ez a gyerekeket is érdekelte, nagyon jól szórakoztak, olvasmányos dolog és én azt hiszem, hogy aki olvasmányai elején áll, annak nagyon-nagy segítséget ad, hogy szintén filmszerûen tudja átélni a könyveket. Szerintem a fiatal gyerekeknek az a legnagyobb bajuk, hogy a tévé elõtt nõnek föl és nagyon sokan nem tanulnak meg olvasni, tehát elolvassák a szöveget, úgy értem, hogy olvasni tud, de csak gépiesen és nem tudja elképzelni olvasás közben maga elõtt a történetet. Nem látja a szereplõket, nem látja a helyszíneket, ez nagyon fontos, és így nem érzi át az egész történetet.

- Azt hiszem, hogy egy példamutató személyiség, aki jószívû, bátor, igazi hõs.

- Én azt gondolom, hogy ez az egész történet a mai világunknak egy torzított tükörképe is akarna lenni. Mintha megpróbálnának rávilágítani azokra a hiányosságokra, fõleg amikor az embercsaládnál van nyáron, nyári szünetben, hogy milyenek az igazi emberek. Érzelemmentesek, sivárak, hidegek.

- A gyerekek nagyon érzékenyek még épp azért, mert nagyon kicsik és még nyitottak. Biztos, hogy ez így szerintem nagyon fontos, a jellemformálásukhoz rendkívül fontos. Nagyon is követendõ dolgok vannak benne, ha valaki figyelmesen olvassa, akkor rájön arra, hogy a varázslás és egyéb dolgok csak egy kerítés, egy máz ezen a könyvön, a történeten, ez az emberekrõl szól embereknek.

-- Nagy Attila olvasáskutató: Azt hiszem kivédhetetlenül elérkeztünk a Harry Potterhez. Ez az a tipikus eset, amikor, Boldizsár Ildikó kiváló kollegina hívta erre a figyelmünket, hogy körülbelül a Harry Potter nem csinált mást, mint leképezte a rajzfilmeknek azt a technikáját, hogy hat másodpercenként történik valami. Tehát villámgyorsan kell egyik helyszínrõl a másikra, egyik szituációból a másikba kerülni és akkor sikerül a gyerekek figyelmét ébren tartani. Na most ezen lehet szörnyülködni és nagy valószínûséggel az õ diagnózisa is helyes, aki azt mondta, hogy az elsõ akcióregény. Gyerekeknek szóló akcióregény, és ez egy súlyos nagy vita és én a világért sem gondolom, hogy a bölcsek kövét hordom a zsebemben, de azért két megjegyzést hadd tegyek ennek kapcsán. Egyrészt tudomásul kell venni, hogy ez egy óriási siker világszerte és Magyarországon is és ez a siker többek között azt is jelenti, hogy egy 7 éves gyerek képes végigolvasni négyszáz oldalt. Azt is jelenti, hogy egy 12-13 éves gyerek, aki eddig egyetlen könyvet nem volt hajlandó végigolvasni, az most egymás után 300-400 oldalas második, harmadik, negyedik kötetet is elolvasott. Na most ha csak ideáig jutok el, hogy elolvasok három kötetet, négy kötetet, nem is vékonyakat ezekbõl a könyvekbõl, akkor legalább két dologban biztos fejlõdött. Az az elemi technika, hogy hogy kell betûkbõl értelmes szavakat csinálni, mondatokat, tehát az olvasás technikáját csiszolta. Másrészt pedig akaratlanul is kifejlesztette azt a technikáját, hogy a betûkbõl képek, történés egészek, szituációk, arcok, indulatok is összerakhatók a fejünkben. Tudniillik a nem olvasó gyereknek az egyik legnagyobb problémája, hogy ez a belsõ képkészítõ képessége nem alakul ki. Márpedig az embernek ahhoz, hogy a belsõ párbeszéd, amirõl már esett szó, ez a belsõ elrendezõ folyamat beindulhasson, ahhoz meg kell jelenítenie azt, hogy mi történt velem tegnap? Hogy fogom én holnap elrendezni? Mit mondok majd neki? Ezt szimbólumokká, álomképekké, nappali álmodozássá kell alakítani.

Nagy Attilát olvasáskutató .: - Tudok róla, magam is olvastam ilyen kritikákat, bizonyos, különösen egyházi körökben mélységes aggodalom hangján is megszólalt néhány szakértõ és azt mondta, hogy bizony ezekben a könyvekben például le van írva olyan mondat is, hogy nincs többé jó és rossz, csak az a kérdés, hogy ki szerzi meg elõbb a hatalmat. Na most ha ezt a mondatot a gyerek komolyan venné, akkor ez az erkölcsi értékrend tagadását jelentené. Abban bizakodhatunk, hogy a gyerekeket sokkal jobban foglalkoztatja a történet, a kaland, az izgalom, az átváltozás, a jó és rossz küzdelme és nem veszi észre talán vagy nem ragad meg benne nagyon mélyen az a néhány bizony mélységesen aggodalmat ébresztõ mondat, ami bennünket felnõtteket egy kicsit riadttá tesz ezzel a könyvvel kapcsolatban. Summa summarum: A Harry Potter nagy divat és nyilván most még egy darabig az is lesz, majd ha megjelenik a film, akkor még többen fogják olvasni, megjelenik majd az ötödik kötet is magyarul, akkor megint többen fogják olvasni, el fog múlni ez a divat. Ha pedagógus és szülõ, klerikus személyiség, egyházhoz közeli ember, papok, aggódnak ez ügyben, akkor az aggodalmukat én részben osztom, de ugyanakkor hadd mondjam, hogy reménykedjünk abban, amit többé-kevésbé mindnyájan átéltünk, kiskamaszként mi is elolvastunk tiltott könyveket, ócska szemét ponyvákat. És itt természetesen nem Rejtõ Jenõre gondolok, aki nagyszerû verbális humorával mindnyájunk - mindnyájunk? - sokunk kamaszkorának felejthetetlen élménye volt és még jó szívvel ajánljuk gyerekeinknek is, meg magunk is elõvesszük, de igazi vacak, undorító könyvek is voltak a kezünkben és a harmadik kötet után azt mondtuk, hogy nekünk ez többet nem kell. Mert valami jobbat akarunk Bízzunk abban, hogy a gyerekek többsége és errõl pedagógusok, könyvtárosok, szülõk beszámolnak, hogy a Harry Pottert kinövik, fél évig, egy évig azt olvassák, aztán jön a következõ és visszatalálhatnak a klasszikus értékekhez is. Tehát egyelõre a hétköznapi gyakorlat, a pedagógusi, szociológusi megfigyelések inkább a derûlátásra adnak alapot, azaz ne ördögként próbáljuk kiûzni, kitiltani a gyerekeink világából ezt a könyvet, hanem próbáljunk beszélgetni róla, próbáljuk az értelmezést segíteni és talán akkor próbáljunk elõször közbelépni, amikor azt látjuk, hogy a gyerek még mindig csak a Harry Pottert olvassa, pedig már tavaly januárban is azt olvasta.

- Hát talán a kalandossága, a cselekménye, a meseszövése és egyáltalán a mese jellege miatt. Úgy néz ki az egész, mint egy mese, úgy fogják föl igazából és szeretik a meséket.

- Nem, mindannyian kiolvastuk, a feleségem is, meg jómagam is.

- Mesekönyveket utoljára akkor olvastam, amikor a gyerekeknek olvastam föl, akkor még óvodások voltak. Igazából mesekönyvet én nem olvasok. Ez volt az elsõ, amit ilyen meseszerû dolgot a kezembe vettem és olvastam.

- Elõször is kíváncsi voltam mi az a könyv, amit a Blanka, legnagyobb lányom éjjel a paplan alatt zseblámpa fényénél olvas. Aztán elkezdtem és utána már kíváncsi voltam a végére is.

- Igazából engem csak lekötött és érdekelt és szórakozásként olvastam, nem azért, hogy valamit is adjon, tehát nem vártam tõle világrengetõ dolgokat, nagy katarzist, hogy mikor elolvastam. De nagyon kellemes olvasmány volt és értékeltem benne azt, hogy a gyerekeimet végül is odaszögezte a padhoz és elkezdték nyugodtan olvasni, és nyugodtan olvashatták.

- Bármilyen nem, de az az igazság, hogy ami a lakásban van könyv, azt gyakorlatilag mind egytõl-egyig elolvashatnák, ha megértenék és fölfognák ésszel, de õk már maguk nagyjából ki tudják válogatni, hogy mit olvashatnak el és mit nem. Amit a könyvesboltban megjelennek általában azt meg megkérdezik, hogy ezt megvegyük, vagy nem, kikérik a véleményünket.

- Én egyértelmûen szépirodalomnak tartom. Az egész a varázslatról szól, maga a könyv egy varázslatról szóló könyv, de amikor az ember olvassa, akkor õ maga is úgy érzik, hogy kicsit elvarázsolódik, érzi azt, hogy milyen kellemes lehet egy olyan helyen, ahol nemcsak pusztán materiális dolgok léteznek, hanem attól egy kicsit el lehet szakadni, át lehet menni a falon, egyik tûzhelybõl a másikba lehet jutni, a fél világon keresztül és úgy elvarázsolja az embert.

- Szerintem nagyon hétköznapi és földhözragadt a mai világunk, ami nem biztos, hogy baj, mert ahhoz, hogy itten biztonsággal és szilárdan két lábbal tudjunk a földön állni kell ez a materiális gondolkodás, de az embernek szüksége van arra, hogy ettõl egy kicsit kikapcsolódjon és mást is tudjon elképzelni, nemcsak ezt a mindennapi valóságot.

- Nem hiszem, hogy igaz. Biztos lehet benne olyan részleteket találni, amik egyeseknek a mondanivalóit alátámasztják, de kiragadva néhány sort bármibõl, bármibõl ki lehet olyan sorokat ragadni, ami az én mondanivalómat alátámasztják. El kell olvasni az egész könyvet, az egész könyvnek a hangulata, a szellemisége arról szól, hogy igenis a jónak és a rossznak harcolnia kell egymással és lehetõleg a jónak kell gyõzedelmeskednie.

- Az tény és való, hogy nem unalmas, de nem igaz, hogy minden másodpercben történik valami, elég sok szép tájleírás van benne, eseményleírás, emberábrázolás, tehát az, amit a klasszikus szépirodalomban megszoktunk és amitõl a szépirodalmat szépirodalomnak tartjuk. Az, hogy cselekménye van, nézzünk meg egy Jókai mûvet, annak is van cselekménye, mégsem tartjuk ponyvaregénynek.

- Szerintem a szokatlan témaválasztással és témaköre miatt, nem szoktunk hozzá ahhoz, hogy varázslatokról, boszorkányokról olvasunk és azt oda is adjuk a gyereknek egy könyv keretében.

- Mindegyik lányom olvasott már elõtte is, szerettek is olvasni, de ez egy olyan könyv volt, amit nem kötelezõként olvastak, nem úgy olvastak, hogy most olvasok belõle egy néhány oldalt, aztán leteszem, majd holnapután újból kézbe veszem, ez egy olyan olvasmány volt, amit addig olvastak, amíg engedtük nekik, tehát gyakorlatilag amikor le kellett nekik feküdni és mihelyt lehetett rögtön iskola után kezükbe vették és folytatták tovább.

- Igen, olvastak könyveket már elõtte is különbözõ mesekönyveket olvastak, de nem volt az, hogy ennyire lelkesen és egyfolytában kitartóan olvassanak.

- Szerintem az érdekessége az, hogy vajon mi fog következni a következõ oldalon, mi történik a fõhõssel legközelebb? Velük egykorú, hasonló életkorú fiúról szól és hasonló iskolai dolgokról, amit õk átélnek. Tehát hozzájuk közel áll az egész cselekmény. Az, hogy most ez egy varázsló iskolában történik, az egy szerintem majdnem hogy mellékes körülmény.

- Én mindent szeretek a Harry Potterben, mert szerintem ez egy fantasztikus regény és csak jót tudok mondani róla.

- Ez a varázslatos világ, ahogy ezt leírja az író, mert szerintem a fordítás is nagyon jó, mert a tesóm olvasta az angol változatát és azt mondta, hogy ez nem olyan jó, mint a magyar. Tehát az Tóth Tamás Boldizsár aki fordította, az nagyon jól fordított ezek szerint.

- Nem volt olyan nehéz, de most már, most már másfél óra este olvasom bármelyik részét.

- Én már vagy ötször elolvastam mindegyiket, de még most sem unom, mert vannak ezek az új ifjúsági regények és azok is nagyon tetszenek.

- Hát az az igazság, hogy nem nagyon keltette fel az érdeklõdésemet a könyv, tehát az olvasás. És nem szoktam olvasni, de amióta elolvastam ezt a könyvet, hát azóta már nagyon sok könyvet olvastam.

- Most voltam ezen a versenyen és

- Ilyen Harry Potteres versenyen, DMK-ban a XI. kerületben és ott olvastam egy plakáton, újságban egy kivágást és ott is szeretnék majd érdeklõdni, meg hát nagyon sok helyen. Például interneten is megkértem anyukámat, újságokban is, szóval most is olvastam egy cikket a Blikkben, hogy mikor lesz forgatás és minden ilyen dolgot nagyon megérdeklõdök, mindenkitõl bármit hallok. Szóval képes vagyok kérdezni és engem ez nagyon érdekel.

- Nem tudom, én ezt úgy olvastam el, ezt a könyvet, hogy a testvérem olvasta, azt hittem, hogy vicces regény, vagy valami nem tudom, hülyeség és akkor a kezembe akadt. Úgy volt, hogy nagyon érdekelt már ez a dolog, felkeltette az érdeklõdésemet, hogy mindenki ezt olvassa és akkor ezt kértem a születésnapomra és meg is kaptam.

- Tizenegy, most voltam októberben és tavaly meg is kaptam a nagynénéméktõl a harmadik részt rögtön és úgy olvastam, hogy három, kettõ, egy, négy.

- Elképzelem ezt a varázslatos világot és szerintem nem olyan jó, hogy filmet készítenek, mert jó is, csak lerombolja azt a világot, amit mi elképzelünk errõl és szerintem jó lenne megnézni, de akkor már nem ugyanaz az egész. És ilyenkor azt érzem, hogy körülöttem minden megváltozik és amikor ezt olvasom, akkor nem érdekel semmi, szóval a leckét is elhanyagolom, meg minden, engem az annyira érdekel.

- Mondjuk a második részt, hogyha este olvasom, akkor egy kicsit megrémülök, mert nagyon ijedõs vagyok, sötétben nem merek egyedül lenni. És például a negyedik részben is az elejét nem nagyon merem olvasni, mert olyan félelmetes.

- Nem tudom, olyan izgalmas is. És hallottam, hogy Ausztriában be is tiltották, hogy az iskolába bevigyék, merthogy a negyedik részben nyolc haláleset is történik, már a könyvben.

- Ez is olyan az izgalomhoz hozzájárul meg a sikerhez, hogy ez ilyen kicsit félelmetes.

- Vagy nem sötétben olvasom vagy társaságban, vagy inkább kihagyom és a többit olvasom.

- Hát nem, nem.

- Hát igen.

- Hát nem tudom.

- Hát nem kelt rosszat, mert ez hozzájárul az izgalomhoz, tehát amit úgy átérzek, hogy varázslatos az egész és ezt olyan jó olvasni, nem is jó, hanem olyan fantasztikus.