- Fontos, hogy elérhessük egymást, de nem alapfeltétel
szerintem.
- Szerintem összehozza igen. Házi feladat, hogy ilyeneket
megkérdeznek, akkor beszélgetünk, SMS-zünk.
Rip.: - Éjjel-nappal be vagytok kapcsolva?
- Éjjel-nappal. Szerintem azért van.
Rip.: - Mindenhova viszed magaddal a telefonodat? Még mondjuk a
fürdõszobába is?
- Van, mikor oda is igen.
- Fontos, hogyha nem vagyok otthon, vagy valami, és valami
fontos esemény van, akkor el tudjanak érni. Anyuék se izgulnak
annyira, hogyha elmegyek valahova és akkor fel tudnak hívni.
Rip.: - Nincs olyan érzésetek néha, hogy elegem van a
világból, senki ne zavarjon?
- Nincsen, mert annyian végül is nem hívnak rajta. Sõt
inkább örülünk, hogyha megszólal végre.
Rip.: - Iskolában is használtátok?
- Nem, én nem vittem suliba, hát mindenki ráugrik, hogy hadd
játsszak, meg hadd küldjek SMS-t, hadd telefonáljak.
Rip.: - Lehet, hogy puskázásra is jó.
- Igen szoktak vele, hogy leírják, az SMS küldõ részébe
leírják a puskát és akkor átadják másnak, hogy csak a
számológépet használjuk, meg ilyesmi. Volt akinek megszólalt
óra közben, meg minden, de úgy, hogy csak röhögtünk és nem
volt semmi végül is.
Rip.: - Vannak ilyen egyezményes jelek amit csak te és a
barátaid tudnak, hogy mit jelent, hogyha azt külditek egymásnak?
- Például a csillag, kettõs kereszt az például, hogy akkor
nagyon röviden beszéljünk egymással.
- Ilyen nincsen, amit csak mi tudunk, de például van ez a smile
face ami, hogyha például egy ... akkor az azt jelenti, hogy most
ezt nem komolyan gondoltam amivel eredetileg megbántanám azt az
illetõt, de mivel, hogy odaírom azt a smile facet, akkor az olyan
vicces.
Rip.: - Ez egy kép ugye egy mosolygós arcot.
- Egy kettõspont meg zárójel.
Rip.: - Fontosnak tartod, hogy amikor SMS-t küldesz, akkor
betartsd a helyesírási szabályokat, vagy van egy SMS nyelvezet,
amiben ez nem olyan fontos?
- Nagyon precíz ember vagyok és általában a legapróbb pici
SMS-eknél is nagy betûvel kezdem, az összes ékezet ott van.
Szeretem látni, hogy tényleg minden precízen van.
- Ezeket az írásjel problémákat nem vesszük figyelembe. Jót
lehet röhögni, hogyha mondjuk ly-helyett pontos j-t írnak.
- Szoktam figyelni rá mindig. Tehát lehetne például é betû
helyett e-t is írni, mert úgy is olvasható, de én mindig
kiírom.
Rip.: - Képeket szoktál tudni küldeni?
- Szoktam, persze.
- Vannak ilyen perverzebb képek is. Van szív, meg ilyen
emberfejek, meg ilyesmi. Szóval jó képek vannak.
Rip.: - Ha mondjuk ismerkedni akarsz, akkor elküldenél egy
ilyet, vagy elküldesz?
- Amik nekem vannak, azokat nem küldeném el.
Rip.: - Mit szólnál hozzá, ha valaki így kezdene el veled
ismerkedni, hogy elküld egy képet?
- Lehet, hogy találkoznék vele esetleg egyszer, aztán majd
meglátnám.
Rip.: - Mi számít neked a mobilon, hogy hogy néz ki vagy, hogy
mit tud?
- Mind a kettõ szerintem. Hát elõször az a legfontosabb, hogy
mit tud, aztán utána, hogy azért mondjuk olyan elõlapot veszek
rá, ami jól néz ki.
Rip.: - Ki az, aki fizeti a számládat?
- Az édesanyám. Általában két hét alatt lemegy háromezer
hatszáz forint a kártyámról, de havonta szoktam kapni újra.
Aztán most születésnapom van, ezért most többet kapok.



Csépe Valéria pszichológus.: - A lányok azok úgy
használják a telefont, mint ahogy kommunikálnak, mint ahogy
beszélgetnek. A fiúknak nagyon fontos az, hogy nagyon sok
mindent tudjon a telefon, még akkor is, hogyha nem használják.
Tehát õnekik most wapos telefon kell, hogy internetes
szolgáltatásokat igénybe tudjanak venni, meg tudják nézni,
hogy milyen a mozimûsor és így tovább, és így tovább. És
hát vannak státusszimbólum-telefonok természetesen. Pici,
fényes, drága, sok mindent tud. Akinek ilyen van, az aztán
valaki.
Rip.: - Önöket mennyire lepte meg az, hogy legfiatalabbaknál
ennyire elterjedt a mobiltelefon? Minden harmadik fiatalnak van
már készüléke.
- Abszolúte nem lepett meg a dolog. Tehát amiért a
vizsgálatokat elkezdtük az pontosan abból indult ki, hogy van
egy speciális korosztály, aki nagyon sokat használja a telefont
és ebben a telefonhasználatban sajátos szokásai vannak.
Egyrészt azért, mert komoly anyagi korlátaik vannak, hogy mit
engedhetnek meg maguknak. Tehát éppen ezért nem sokat dumál
rajta, hanem inkább rövid szöveges üzeneteket, sok SMS-t
használ.
Rip.: - Kialakult egy egész furcsa különös nyelvezet amit
nem is biztos, hogy mindenki ért.
- Ez így van. Tehát ha arra gondolunk, hogy élõ beszédben
sem értjük mindig, hogy a fiatalok milyen fajta sajátos
szlenget használnak, ugyanúgy az SMS-nek is kialakultak a
típusai, hogy hogyan rövidítenek. Ugyanis hát az SMS
sajátossága, hogy meglehetõsen korlátos tevékenység. Tehát
mondjuk százhatvan betûhelynyibe bele kell férnie az
üzenetnek, amit küld.
Rip.: - Ehhez aztán különbözõ mankók is készülnek. Sõt.
Épp maga mutatta nekem, eddig én ezzel nem találkoztam, hogy
létezik már SMS szótár is. Mik szerepelnek ebben?
- Olyan rövidítéseket és olyan helyettesítõ
szimbólumokat tartalmaz, amik azt a hiányt pótolják, hogy
nincsenek képek. Tehát amikor például érzelmeket továbbít
az ember, vagy be akar mutatkozni röviden, akkor ehelyett õk
képeket használnak különbözõ karakterekbõl, ami létezik
egy-egy mobiltelefonon, kialakítanak képeket, a többség olyan,
hogy el kell fordítani kilencven fokban, hogy az ember megértse.
Amiben tudja közölni, hogy õ szomorú vagy vidám.
Rip.: - Ostobának érzem magam, sikoltok, füttyentek a szám
sarkából. Ez is bekerült a szótárba. Hazudok.
- Az az izgalmas, hogy ezt általában a szótárt szerkesztõk
maguk követik azt, hogy az SMS-ekbe milyen típusú képi
üzenetek, illetve nyelvi üzenetek jelennek meg és ami gyakran
elõfordul, azok kerülnek bele ezekbe a szótárakba. Tehát
ezeket a fiatalok maguk találják ki.
Rip.: - Azt sem tudom elképzelni, hogy mindenki ismeri ezt a
jelrendszert. Vagy követik, fejlõdik ez?
- Én azt gondolom, hogy minden baráti körnek megvan a maga
kialakult szótára. Tehát ez valamennyirõl szól amit
általában használnak. Ugyanúgy, mint ahogy mi normál
halandók is eltérõ szókincset használunk és hát ebben
nagyon nagy különbségek vannak.
Rip.: - Ebbe azért úgy gondolom, hogy mindenképpen
beavatottnak kell lenni.
- Igen és ezek a gyerekek beavatottak. Tehát õk az SMS
használók. Nagyon sokat nyafogunk azon ugye, hogy tönkremegy a
nyelv, de nagyon sok új ötlet is van ebben. Természetesen
nagyon sokszor megsértik a magyar központozás szabályait, nem
használnak ékezetes magánhangzókat, de ez attól függ, hogy
mire használják. Randi megbeszélésre, arra, hogy hívj vissza,
arra, hogy közvetítse a másiknak, hogy élek, megvagyok, jól
vagyok, vagy éppen fordítva nem vagyok jól.
Rip.: - A flört is egy fontos terepe az SMS-nek.
- Így van. Nagyon sok olyasmi van, hogy hogyan változik meg
például a telefonnak a használata. Hogy elteszem a kedvenc
fiúmtól származó üzeneteket, mint egy emlékkönyvbe.



Rip.2.: - Mi az, amit helyettesít az SMS?
- Össze lehet foglalni végül is a lényeget és tényleg
olcsóbb, mint mobiltelefonról telefonálni. Szerelmet lehet
vallani, vagy ilyen aranyos dolgokat lehet írni, és arra is jó
végül is.
Rip.2.: - Mennyire tudja a mobiltelefon vagy az SMS küldés
kifejezni az érzelmeket?
- Hát amennyiben szóban ki lehet.
- Semennyire.
- Jó, az ember maga elé képzeli a másikat, de attól
függetlenül annyira nem lehet, minthogyha szemtõl szembe valaki
elmondja az érzéseit.
- A személyes sokkal jobb, mint az SMS, mert akkor nem derül
ki tényleg, hogy õszintén akarja-e, vagy hogy õszintén
gondolja-e. Azt tényleg megint úgy kell, hogy akkor szemtõl-szembe
ott áll.
Rip.2: - Flörtölni lehet mobillal?
- Lehet.
Rip.2.: - Nagy dolog megszerezni valakinek, egy jó lánynak a
telefonszámát?
- Eléggé. Iskolán belül SMS-ezünk és valamelyik csak
fönnakad. Van az SMS láncreakció és akkor azon belül néha
azért fönnakad a rostán egy-kettõ telefonszám.
Rip.2.: - Most éppen SMS-t küldesz?
- Nem, kaptam. Interneten ismertem meg egy lányt és tõle
kaptam üzenetet.
Rip.2.: - Nem találkoztál még vele?
- Nem, mert vidéken lakik, ez a baj. Nem tudom, hogy kivel
SMS-zek.
Rip.2.: - Mikrol lehet SMS-ezni?
- Hát így magáról, hogy hogy néz ki, fényképet is tud
küldeni Interneten keresztül.
Rip.2.: - Fogtok, gondolom, találkozni.
- Hát majd egy idõ múlva. Én tervezem, de még nem biztos.
Rip.2.: - Telefonon beszéltetek?
- Nem, még sajnos nem.
Rip.2.: - Miért nem hívtad föl?
- Hát mert nem akarja fölvenni a telefont.
Rip.2.: - Az nem jutott eszedbe, hogy esetleg becsapnak, hogy
nem is egy lány?
- Erre is szoktam gondolni, de hidegen hagy.
- Nekem volt egyszer egy ilyen, hogy elõször Interneten
kezdtünk el beszélgetni, chatelni és akkor utána telefonon
beszélgettünk, mert még nem volt ideje a fiúnak és aztán
utána végül is találkoztunk. Szóval telefonon is meg lehet
ismerni végül is az embert. A belsõjét inkább. A külsõt azt
meg amikor találkozunk.
- Nekem jó pár kapcsolatom az SMS-zésekbol indult. Egy
frappáns kis szöveg kell, meg megfelelõ ismeretség, mert
hogyha ismerem az embert és már jóban vagyunk, akkor így hát
végül is megindítja így a kapcsolatot.
Rip.2.: - Úgy érted, hogy könnyebb SMS-en, telefonon
ismerkedni, mint személyesen?
- Szerintem sokkal könnyebb, mert az emberek bátrabbak.
- Haverokkal szórakoztunk, így fejbõl ütöttünk be
számokat. Végül is így összejött egy ilyen kapcsolat.
Felhívtam a lányt, megkérdeztem van-e kedve beszélgetni, és
elkezdtünk beszélgetni és a többi az adta magát.
Rip.2.: - Milyen volt a találkozás?
- Hál istennek jól sült el.
Rip.2.: - Fontos, hogy azonnal tudjátok közölni egymással
az érzelmeiteket?
- Igen feltétlen.
Rip.2.: - Neked vallottak már szerelmet SMS-sel?
- SMS-el igen, igen a barátom. De hát õ elmondta
mondjuk élõben is, de izgalmas, amikor várja az ember az SMS-t,
meg hogy na, mi lesz a válasz.
- Megkaptam a lánynak a telefonszámát és utána inkább
SMS-ben kérdeztem, illetve válaszolt. Akkor többre jutottam és
hamarabb, mint hogyha ez élõben lett volna. Végigjártuk volna
a szokásos dolgokat, hogy elviszem valahova, stb.
Rip.2.: - Naponta hány SMS-t küldesz el vagy kapsz?
- Van olyan, amikor legalább húszat. Nyíltabb szerintem az
ember SMS-ben. Sokkal nehezebb szerintem úgy elmondani bármit
is, hogyha ott van veled és személyesen a szemébe kell mondani,
mint hogy nem látja.



Csépe Valéria pszichológus.: - Õk állandóan elérhetõk
akarnak lenni, állandóan tudni akarnak egymásról. Ezen
szervezik meg a találkozókat, és ezeknek a randiknak a
megbeszélése vezeti az õ telefonhasználatukat.
Rip.: - A fiatalabbakat különösebben nem zavarja, hogy
minden pillanatban belecsöröghetnek az életükbe.
Csépe Valéria : - Nem zavarja õket. Sõt nagyon gyakran
találkozunk olyasmivel, hogy ki se kapcsolják a telefonjukat. Az
már egy fejlett telefonhasználat, amikor az ember ismeri a
kikapcsoló gombot a telefonján. Ez egy sokkal összetettebb
probléma, mint az, hogy õk agresszívan viselkednének, vagy nem
érdeklik õket a társadalmi normák. Nagyon sok, ha tudja azt az
üzemmódot, hogy ne csörögjön a telefonja, csak ottan
birizgálja a telefon a zsebében. Akkor nagyon szeretik azt
látni, hogy hívja õket valaki. A fiataloknak magától értetõdõ,
hogy a mobiltelefon az azt jelenti, hogy akit keresnek az bárhol
lehet. Tehát ez a hol vagy? A felnõttek azok inkább úgy
kezdenek egy telefont, hogy jókor hívlak? Tudsz beszélni? Mást
mond el arról, hogy mit gondolnak errõl a telefonról.
Rip.: - Mennyire lehet komolyan venni azt az aggodalmat, hogy
kialakulhat a függõség a mobiltelefontól?
Csépe Valéria pszichológus.: - Minket pszichológusokat az
érdekel, hogy mit helyettesít ez a telefon azoknál, akiknél ez
a függõség kialakult, milyen szükségleteket, milyen vágyakat
elégít ki valamilyen másodlagos módon. Tehát a nagyon sokszor
a valahova tartozást, az újtól, az idegentõl való félelmet,
szorongást segít csökkenteni és ez az alapja annak, hogy egy
függõség kialakuljon.