- Hát az egy olyan tigrisszállító gép. Kihozzam?

- Egy gép. Ûrhajó lehet meg még másféle. Elõbb ezt a gépet építettem utána meg a hangárt, de elõször az ajtókat nem tudtam, hogy mire használjam fel.

- Nem lehet tudni, de ha megszámolom lehet. Számoljam meg?

- 14.

- Mondjuk betenni a repülõket, hogyha kifogyott a benzin és a kocsi szállít benzint.

- Nekünk van egy épületünk és ezeké az állat és azért építettem ilyen magasra mert az nem jönne ki soha egy ilyen géppel, hogy beférjen ide a hangárba és így is jó lesz és akkor az Emil is tud játszani.

- Hát majd amikor már kezd omolni akkor gyorsan még holnap vagy holnapután átépítjük másra.

Dr. Takács Bernadett a Gyermekjáték terápia címû könyv szerzõje: - A játék nemcsak a gyerek életében fontos, hanem az ember életében. Tehát végig meghatározó és jóval nagyobb a jelentõsége, mint gondolnánk, tehát jóval komolyabban kellene venni, mint ahogy most a komolyság ellentéteként minõsítjük. Mert igazából az a felnõtt boldog, érzi teljesnek az életét, aki alkotó munkát végezhet. Ennek az ismérvei pedig a játékkal azonosak. Tehát a játékban is a lehetõ legfontosabb az, hogy aktív legyen, változatos legyen. A játék mindig egy feszültségekkel, izgalmakkal teli folyamat, ami az ember egész életére jellemzõ vagy jellemzõ kell, hogy legyen és ez a feszültségkeresés buzdít bennünket arra, hogy jobban megismerjük a világot és jobban megtaláljuk a helyünket benne. Szinte kínálja magát a játék örömébõl adódó többlet miatt, hogy saját magunk is gazdagodjunk általa, tehát ismereteink és képességeink is fejlõdjenek. Mindezt nem kell erõszakolni, hanem szinte saját magától megy a dolog, illetve hogy társas kapcsolataink alakuljanak, ezért nagyon fontos a játék és azért nagyon fontos az, hogy sokat játsszon és jó játékokkal játsszon kisgyerek korában az ember, mert ekkor alapozódnak meg azok a képességek meg a személyiség, az egyéni életstílus is már ebben az elsõ öt-hat évben alapjaiban kialakul, amire aztán majd épül az összes többi. Már egyébként megváltoztatható dolog.

Takács Bernadett: - Az elsõ néhány évben nem lehet, de nem is szabad elvárni a gyerektõl, hogy képes legyen úgymond egyedül elfoglalni magát, foglalatoskodni valamivel. Ebbõl is látszik, hogy nem igazán vesszük komolyan a játékot, mert hogy komolytalannak tekintjük, hogy valamit motoszkál, játszogat és akkor majd valahogyan ellesz magában és ezt egészen kicsi gyerekektõl is el szokták várni a szülõk. A jó játék a véleményem szerint mindig nemcsak azt határozza meg, hogy mivel játszunk, hanem hogy kivel. Tehát a társsal együtt játszott játék a jó játék. Ez nem csak azt jelenti, hogy akkor azt mondjuk, hogy ne játsszon egyedül a gyerek. Ez egy tipikus probléma is egyébként is szülõk részérõl. A magányos játék is lehet pozitív, társasjáték. Most a fantáziajátékokra gondolok, amikor is a gyerek a fejében lejátszhat egész történeteket meg szituációkat meg színdarabokat meg harci stratégiákat is akár és látszólag egyedül játszik és magányos, viszont a fantáziájában benépesíti ezt a játékot. Viszont ehhez azért megfelelõ alapok szükségesek, hogy egy gyerek ilyen jól ki tudja használni a tudatában lévõ élményeket. A gyerek akkor lesz képes az idejét értelmesen, tartalmasan strukturálni, tagolni, hogyha - nem igazán jól mondom - megtanították, de végül is ha tág értelemben nézzük a tanulást akkor ez egy tanulási folyamat. Azokból a helyzetekbõl tanul a gyerek szinte észrevétlenül, amit a szülõ biztosított a számára. Tehát ha az elsõ néhány meghatározó évben együtt vagyunk a gyerekkel, komolyan vesszük a játékát, megtanítjuk a játékban rejlõ örömöknek a felfedezésére, illetve bátorítjuk arra, hogy õ saját maga találjon ki játékokat és a felfedezés öröme legyen biztató számára nem a külsõ dicséret. A játéknak van egy sajátos mesei hangulata, ami nem teljesen a valóságos világ, de nem teljesen a mese, hanem a kettõ között valahol egy köztes tér, ahol megfejtheti a titkokat, feldolgozhatja az élményeit, azokat amiket végül is nem igazán lehet megfogalmazni szavakkal, hanem csak valahol mélyen legbelül motoszkál valami csoda, aminek felszínre kellene, hogy kerüljön ahhoz, hogy fel is tudja dolgozni. Ez lehet pozitív is meg negatív is és erre alkalmas nagyon a játék, hogy ezeket a belsõ kavargó érzéseket, gondolatokat meg tudja fogalmazni és kifejezni a játék nyelvezetében.

- Az, hogy kormányzárazta, kivette a magnót, beriasztózta és amikor apa jött az edzésrõl még megvolt, de reggel már a közért álltunk, de reggel már nem találtuk.

- A büdös rablók ellopták. Nincs ott a közért elõtt.

- Apát felhívta, hogy jöjjön. Egy perc alatt ott volt.

- Mérges.

- Én is ilyen.

- Felvesznek egy sapkát mint egy zsák csak a szemük van kint és ilyen fekete ruhában vannak.

- Én szétverném õket.

- Nem, szerintem nem. Inkább feljelentjük, de voltunk, a fõnöknél is voltunk.

- Amikor felkeltem játszottam egy olyat, egy szuper autó volt egy rabló meg egy roncsautó és volt két rendõrautóm, de csak az egyik és úgy volt, hogy voltak ilyen rendõrök. Olyan kocsit loptak el, amibõl csak egyet gyártottak és kitették a múzeumba és eztán a másikat meg betették a börtönbe, de a másik autót meg visszaszállították a gazdájának. Így játszottam.

- Autókkal.

- Azok bent voltak az istállóba.

- A szalma? Van nekem az autós szõnyegem és azon van szalma.

- Nem, hanem ilyen szálak.

- Én magam. Nekem van egy olyan az hozta a szalmát, mindenki felkel tõle, apu nem tud olyan mélyen aludni, mindenki felkel, a hátsó kereke az itt kicsi és van nagyobb is.

Takács Bernadett: - A játék összességében egy öngyógyító eszköz. Minden egyes gyereknek ugyanazt a funkciót tölti be, hogy segítségével felszínre kerülhetnek a problémák, nehézségek, sérülések, elmaradások, amit aztán korrigálni is lehet. Vagy a gyerek saját maga tudja korrigálni. Nagyon sok esetben ez történik, úgyhogy észre sem vesszük, hogy valamit miért is játszik a gyerek és aztán az mivé fejlõdik és hogyan alakul aztán, legvégére már le is zajlik és a gyerek saját maga megoldja. A másik esetben pedig jó, hogyha be-besegít ebbe a folyamatba vagy a szülõ vagy pedig szakember. Nagyon-nagyon sok mindent a játék megfigyelés alkalmával megtudhatunk a gyerekrõl, illetve a szülõ-gyerek kapcsolatról és éppen az a jó benne, ellentétben a kötött vizsgálómódszerekkel és tettekkel szemben, hogy sokkal átfogóbb képet tud nyújtani egy gyerekrõl és sokkal valóságosabb képet, mert a teszthelyzet az mindig valamilyen szempontból és valamilyen értelemben egy mûvi helyzet, amihez alkalmazkodik egy gyerek, tehát nem önmagát mutatja. Viszont ha igazán bele tud feledkezni egy játékhelyzetbe, akkor elengedte magát, tehát teljesen önmagát tudja mutatni.

Takács Bernadett: - Elég sok minden kiderülhet. Kezdve attól, hogy ahogyan belép egy gyerek egyáltalán. Általában a gyerekek többsége szívesen bejön, de vannak gyerekek, akik bár még nem látták, hogy milyen környezet várja õket, már ellenállnak és nagyon nehéz õket rávenni. Ebbõl is nagyon sok mindent le lehet olvasni. Viszonylag sok olyan esetet is láttunk, amikor az anya nagyon görcsösen igyekszik jó anya lenni és arra gondol, hogy nagyon jót tesz a gyerekének, ha egy ilyen helyre eljön ahol együtt játszik vele, tehát tényleg figyel rá és szeretne ennek az õ fejében megjelenõ elvárának megfelelni. De ugyanakkor ez igazából nem belsõ indíttatás. Nagyon sokan küzdenek azzal, hogy az egyéb saját céljaikat is szeretnék megvalósítani. Tehát nemcsak mint anyák, hanem a munkában szeretnék megvalósítani magukat vagy más szerepeikben és akkor ezek ütközõdnek és ezek néhány perc után a figyelmes szem számára szintén észrevehetõek, hogy nem képes teljes odaadással odafigyelni a gyerekre, mert valami saját problémával, feszültséggel van elfoglalva és ezzel iszonyatosan megzavarja a gyereket, mert a kívülrõl jövõ információ a gyerek számára az, hogy együtt vagyunk, de az, ami alatta jön, metakommunikatíve, az pedig azt jelzi, hogy valahogy mégse szeretne ennyi idõt ezzel tölteni az a mama. Ezzel ugyanakkor taszítja is a gyereket és a gyerek ezt nagyon nehezen érti meg, hogy mi ez a vonzás is meg taszítás is és ebbõl borzasztó nehéz kilépni.

Takács Bernadett: - A szülõvel kezdünk el beszélgetni. Ez az esetek többségében nem tudatosodik a mamákban, tehát õk maguktól nem igazán fordulnak szakemberhez. A mi módszerünk egyébként, amit alkalmazunk, hogy megközelítés, az integratív játék szemlélete, ami egy ilyen megelõzõ stratégiát is jelenthet, egy ilyen korai beavatkozást a történésekbe és mi igazából elsõsorban a szülõkre koncentrálunk. Tehát ezért is vetjük el a gyerek fejlesztésének meg a képességek fejlesztésének a dominanciáját ebben az életkorban, mert azt gondoljuk, hogy igazából a szülõkkel kell ebben az életkorban foglalkozni. Hogy ha õk megtalálják a saját belsõ harmóniájukat, megelégedettségüket, hogyha pszichés energiájukat pozitív dolgokra tudják koncentrálni akkor már nyitottabban tudnak figyelni a gyerekre is és képesek lesznek oldottan, lazán együttjátszani.

- Oda kell tenni.

- Föl tudnak rajta mászni.

- Igen.

- Mamával.

- Kristófot nagyon érdekli azért jöttünk most. Olyan 40 kilométerre lakunk Pesttõl, ez egy kicsit nekünk messze van, de nagyon szeret jönni.

- Két és féléves. Most fedezte fel a legót. Azzal eljátszott egy darabig. Nagyon szereti a kisházat az az egyik kedvence és ami a szerepjátékokhoz kell, az edények, a konyhai felszerelés.

- Kiválaszthatja azt, ami tetszik neki és ez nekünk is jobb. Ajándékokhoz ötleteket tudtam már innen meríteni. Az eszembe nem jutott volna például, hogy neki konyhai eszközöket venni, nem gondoltam, hogy érdekli. Az igaziakkal otthon nem foglalkozik. A játékedények tetszenek neki.

- Ennek a két rosszcsontnak. A nagyobbik a Juli, a kisebbik a Panka. A nagyobbik nemsokára 4 éves lesz, a pici meg másfél. Elõször vagyunk itt, minden új volt nekik, mindent megnéztek, mindent kipróbáltak. Okos dolognak tartom, mert ez nem egy olyan játékbolt, ahol az ember megnézheti a dolgokat és nem nyúlhat hozzá, hanem tényleg olyan dolog, hogy mindenki mindent megnézhet, levehet, kipróbálhat, nem tetszik, visszateheti.

- Társasjátékot, olvasunk nagyon sokat. Azt itt nem. Labdázunk, kártyázunk, ami éppen jön. Amit gurigázni lehet, labdát, autót akármit. Annak ellenére, hogy lányok.

- Házikóval.

- Igen.

- Az is. Belõle kivette a kisfiú a babát.

- Nem gondolta, hogy az nem az övé?

- Liba.

- Helikopterrel.

- Igen. Két kisfiúval. 3 és féléves a nagyobbik, a kisebbik 16 és félhónapos.

- Hát a kicsi az még gyakorlatilag mindent, amit kezébe vesz és kipróbálja és játszik vele. A nagyobbik az inkább, van egy nagyon jó kis favonat, sok elembõl áll ami egyébként megfizethetetlen megvételre és akkor itt azzal nagyon szeret játszani. Úgyhogy leginkább az, de õ is szereti a többi játékot és fõleg ezeket a zenélõsöket.

- Persze, õk igénylik is, úgyhogy nélkülem nem is nagyon mûködik, illetve nagyon rövid ideig. Õk igénylik hogy együtt játsszunk, bekapcsolódjak, vagy legalábbis figyeljek és mondjam, hogy igen, meg jó, válaszoljak a kérdésre a nagyobbiknak. Otthon is van sok játék, de változatosság kedvéért kell más jellegû játék a gyerekeknek, az hogy a társaságot szokják. Végül is emiatt ide is meg még két másik játszóházba szoktunk menni.

- Többnyire igen. Persze azért vannak egyéb munkák, amiket el kell végezni, de azért akkor is eléggé igénylik õk azt, hogy saját játékukba kommunikációt, tehát nem is a játékot, hanem a kommunikációt, hogy állandóan kommunikál játék közben, tehát kell válaszolni a kérdésére. Eljátszik egyedül, csak közben odaszól, válaszolni kell, tehát figyelni kell.

- Amikor otthon van akkor be tudjuk, pláne most a nagyobbik nagyon igényli, úgyhogy amikor van akkor csak az apjával és akkor játsszák a fiús játékokat.

- Nem durva játék, õ abszolút semmi ilyet nem játszik. Vonatozás, építés ilyen legókkal és azt a két férfi nagyon komolyan összeül és építenek.

Takács Bernadett: - Igen, elsõsorban és ennek nagyon örülünk, mert amikor a gyerek születik, akkor születik egy anya is meg egy apa is és hál Istennek egy játéktár arra is jó, hogy az apukák is bejöjjenek.

Takács Bernadett: - Rengeteg apuka jön, nagyon figyelmesek általában az apukák, de néha belefeledkeznek a játékba, egy kicsit megfeledkeznek a gyerekrõl is. Azt hiszem egy kicsit a gyerekkorukat újra élik, tehát ezek nagyon-nagyon jó dolgok és sokat segít egy gyereknek ha ezt látja, hogy az apja például maga is élvezi a játékot, tehát nem nézi le mint tevékenységet. Ettõl a gyerekben is megerõsödik az, hogy lám-lám akkor nekem is érdemes és én is tudok jól teljesíteni a játékban is, hogy egyáltalán játszom, alkotok valamit, megcsinálok valamit. Ez a példa is megerõsíti a gyerekeket.

Ludvig Ascenasi: Hogyan oltottunk tüzet

Pénteken tûzoltósági napunk volt. Én telefonáltam, hogy hol ütött ki tûz. Õ felvette a jelentést, mert ügyeletes volt, aztán riadót fujt, feltette a sisakot és fülsiketítõ tülköléssel kihajtott az állomáshelyrõl. Hosszú játék volt, nem akart véget érni.

Tûzoltóság - kérdem én. Igen - feleli õ, mit óhajt.

Pardoviceben ég az édességüzem - mondom - vége a jelentésnek. Elrobogott Pardovicebe én meg vártam. Pardovicebol jelentette, hogy végrehajtotta a feladatot, aztán haladéktalanul visszatért. A játék elõlrõl kezdõdött én jelentettem, hogy Hrudinban ég a gyümölcslégyár, õ riadót fújt, és egész kocsiparkjával a gyümölcslégyár segítségére robogott. Kezdett egyhangú lenni a dolog. Minden várost eloltottunk már. Hrudinban háromszor volt tûzvész egymás után. Pardoviceben hatszor, de a tûzoltóság fáradhatatlan volt. Egy kis élénkség kell ide. Ezt nem lehet így hagyni, utóvégre játszunk vagy mi, ne legyünk ilyen komolyak. Az ügyeletes azonnal jelentkezik. Halló, itt Tûzoltóság. Mit óhajt. Kutyafodrászat? Nem - mondja, Tûzoltóság. Megnyírhatnák a foximat - kérdeztem. Az ügyelet felháborodik. Itt Tûzoltóság - mondja, ha tûz ütött ki maguknál akkor jelentse, ha nem akkor ne zavarjon. Hát akkor köszönöm szépen, hogy elfárad hozzánk - feleltem, de a hasa körül óvatosan kell nyírni, mert csiklandós. Aztán nálunk vacsorázhat. Tejbegríz lesz. A hang a telefon túlsó végén nagyon felizgult. Uram, maga nem tudja, hogy a tûzoltóügyelet nem eszik tejbegrízt. Aztán egy kis remény csillant meg a hangjában és csaknem könyörögve folytatta, itt tûzoltóállomás, nincs maguknál véletlenül tûz, mert ha volna akkor még megmenthetjük magukat? De a hívó fél ujjongani kezdett a vonal másik végén. Jaj, annyira örülök, hogy végre sikerült megtalálnom Önt, remélem személyesen nyír. Az ügyelet egy pillanatig tétovázott, aztán határozott hangon befejezte a beszélgetést. Uram, csak akkor hívjon, ha tûz van maguknál, vége a jelentésnek. Letette a láthatatlan hallgatót és felháborodva mesélte. Apu, képzeld, az elõbb felhívott valami hülye és azt akarta, hogy nyírjam meg a kutyáját, mintha nem tudná, hogy mi tüzet oltunk. Ki lehetett az - kérdeztem. No de akárki volt is igazad van. Ilyeneket tényleg csak egy hülye akarhat. A játék barátaim, komoly dolog. Ha véletlenül tûzvészt játszanak, ne csináljanak belõle kutyafodrászatot soha. Vegyék komolyan a játékot.