- Jó napot kívánok! Következõ lenne a kérdésem. Halláskárosult gyerekem van, aki elemibe a dr.Török Béla általános iskolába járt. Hallókészülékes a gyerek, az egyik füle teljesen használhatatlan, a másikkal is hallókészülékkel hall. Diszlexiás, diszgráfias, szóval ilyen problémái is vannak. A problémám az idegen nyelv tanulással lenne kérdésem. Annak idején az elemiben, amikor negyedikes volt, hát nyelvet választottunk, angol választott. Egy évig próbálkozott vele az akkori tanítónõje, tanára, év végén nem osztályozták le a gyereket, azt mondták nekem, hogy nem tudja megtanulni. Én õszitén megmondom, hogy valahol örültem is ennek, mert magyarul kellett tanítani ezt a gyereket a szó szoros értelmében.

- Most elsõ éves a Faipari Szakmunkásképzõben, ezzel van a problémám. Most kikapták a német könyvet, életében ugye nem tanult se németet meg sem semmi idegen nyelvet. Én megkérdeztem szülõi értekezleten, hogy most akkor én mit csináljak, merthogy ez a gyerek képtelen az én tudomásom szerint õ képtelen megtanulni. Az volt a válasz, hogy nincs ilyen. Õ most hallók között jár, õk is kezdenek egy új nyelvet, egészségesek között, hát szóval meg kell tanulni a nyelvet. Én ezt szeretném megkérdezni, hogy létezik-e ilyen, hogy felmentés? Létezik-e valami vagy hagyjam, hogy birkózzon, kínlódjon? Nem tudom mit csináljak. Én ismerem a gyerekemet, én tudom, hogy mire képes, mert én biztos vagyok, hogy nem fog menni. Én hagyom, én nem mondtam a gyereknek, hát én lennék a legboldogabb, ha õ tudna legalább egy picit, egy kicsit, hát anyanyelvet még nem beszél rendesen ez a gyerek és lehet, hogy soha nem is fog.

- Igen. Igen.

- Na most ez is egy olyan, hogy nincs sok választási lehetõség. Egy része a gyerekeknek elment számítógépes szakmunkás, tehát számítógép kezelõ. A másik rész, akik még annyira sem jó tanulók voltak, azok idejöttek a Faipari Szakmunkásképzõbe. Ettõl más nincsen. Nincs nagy választási lehetõség, szóval ez messze nem úgy van, hogy integrálódnak ezek a gyerekek, ez nem úgy van. Én ennek a szenvedõ alanya vagyok igen, túlteszem magam és nem akarom, hogy a gyerek érezze és mondom, hogy milyen jó, hogy te egy szakmát tanulsz meg, próbálom hozzászoktatni, meg hozzáédesíteni ehhez a szakmához, hogy milyen szép ez a szakma, mert édesapád asztalos és milyen gyönyörûen együtt fogtok dolgozni. És nevelem oda a gyereket, hogy ezt a szakmát nagyon kell szeretni, mert ez nagyon szép. Mert nincsen sok választási lehetõség, de ezt nem akarom, hogy érezze, én tudom. És így van, hogy õ valójában erre van-e hajlama, van-e kézügyessége, nem tudom, nincs amirõl kiderüljön.

- Nincsen erre neki nagy hajlama, nincs. Tudom. Látom. Szóval én még olyat nem láttam, hogy odamegy és azt mondja, hogy faragok egy kicsit, de még ilyen nincs igazán.

- Egyértelmûen kicsi.

- Igen, õ egy agysérült gyerek, több problémája volt mozgás meg sok minden, ami elég szépen helyrejött, korrigálódott hála Istennek. Egy gyönyörû éplelkû talpraesett kis emberke, de ez ami korlátai megvannak, ezek megvannak. Ezt mi kell segítsük, úgy gondolom, próbálom. Ugyanez van a nyelvtanulással, ha õ akarna és tud, hát istenem. Jó. De viszont nem akarom azt sem, én tudom milyenek ezek a 17 éves gyerekek, ismerem az osztályközösségét, ha õ ugyebár hát magyarul rosszul mond egy mondatot, egy szót, akkor németbõl folyamatosan csak kudarca lesz, akkor én tudom, hogy ennek mi a következménye. Félek.

-Csabay Katalin a Beszédvizsgáló Országos Szakértõi Bizottság igazgatója: Hát most ez az édesanyának, amit elmesélt nagyon megértem és nagyon igazat adok és nem õ az egyetlen ilyen édesanya, aki ilyen problémával küszködik. A különbözõ fogyatékossági területeknek nincs meg az a széles repertoárja a továbbtanulást illetõen, mint van ép halló, jól látó gyermekeknek. A Török Béla általános iskolába járt, köztudott, hogy nagyothalló, súlyosan nagyothalló és középsúlyos nagyothalló gyermekek járnak ide. Tehát nem diszlexiás, nem diszgráfiás, hanem nyilvánvaló, hogy a halláskárosodásra vezethetõ tünet és ebbõl adódik az, hogy õnála valóban az anyanyelvével kapcsolatos összes probléma, beszédben, olvasásban, írásban egyaránt jelentkezik. Na most ilyen gyermekeknél az idegen nyelv elsajátítása, az olyan, mintha azt kívánnám, egy csipõficamostól, hogy most a balettintézetben piruettezzen és a rúdnál bemelegítõ gyakorlatokat végezzen. Agysérült, ahogy mondja az édesanya, tehát egy olyan központi idegrendszeri sérülés történt, ami a hallóidegeket károsította, ami a mozgatóközpontot, a mozgást károsította. Na most az õ esetében nyilvánvaló, hogyha mozgással is probléma van, akkor ugye hát az asztalosmesterség, az olyan, hogy részben a nagy mozgásokat illetõen, részben a finom motorika koordinációját igényli. Találkozunk azzal, hogy van egy halláskárosodás és van egy bizonyos mozgáskorlátozottság is. A hallásvizsgáló országos szakértõi és rehabilitációs bizottság egész biztos, hogy ennek az édesanyának esetleg tud segítséget adni, hogy mégis talán mi lenne az a terület, mi lenne az a pálya, ami ennek a gyermeknek megfelelõ lenne.

Cs.K.: - Hát én sajnos ezt nem tudom megmondani, nyilvánvaló, hogy van egy tálcán kínálnak, tehát a különbözõ

Cs.K.: - Igen, tehát ez adott. Ez adott. Itt meghatározza az, hogy az apuka ugye asztalos, tehát valószínû ezért inkább ehhez a területhez vonzódtak. Viszont az nagyon súlyos és elítélendõ, hogy idegen nyelvi felmentést kérjenek ennek a gyereknek. Hát ezt automatikusan kéne, hogy egy idegen nyelv alól mentesítést kapjon.

Cs.K.: - Hát a törvény szerint természetesen, természetesen, hiszen ugye a valóban diszlexiás, diszgráfiás gyermekek is kapnak, tanulók is kapnak kedvezményt az idegen nyelv tanulását illetõen vagy a második idegen nyelv tanulása alól mentesülnek, vagy az idegen nyelv írásbeliségének értékelése alól. Ha ennek módja is indokolt. De egy hallássérült gyereknél ez különösen indokolt, ugye az anyanyelvében is korlátozott, tehát egy idegen nyelvet még erre ráépíteni nem lehet.

Cs.K.: - A Hallásvizsgáló Országos Szakértõi Bizottsághoz kell fordulnia és az idegennyelvi felmentést, illetve hát valószínû, hogy ez talán nem is kell ehhez felmentés, hanem ez automatikus.

- Kopatakiné Mészáros Mária gyógypedagógus: - Nemcsak a hallássérült gyerek számára, ez a mozgáskorlátozottakra vonatkoztatva és a látásfogyatékosokra vonatkoztatva is így van. Azért, mert fizikai adottságaikat tekintve egy sereg olyan követelésbe, elvárásba ütköznek, amit valamilyen ok miatt nem képesek teljesíteni. Nagyon jó lenne, ha mód volna arra, hogy nem egy teljes szakmát, hanem mondjuk egy szakmának egy részét, egy részfoglalkozásként sajátíthatnák el. Erre azért a jelenlegi OKI-s szakmák között van már példa, hogy lehet választani. Ennek ellenére az orvosi egyetértést azt nem feltétlenül kapják meg a gyerekek. Való igaz, hogy ilyen sanyarú helyzetben vagyunk. Akkor, hogyha nagyon-nagyon okos, nagyon-nagyon tehetséges gyerekrõl van szó, akkor persze nincsenek ilyen problémák, mert kitolódik a pályaválasztás érettségi vagy esetleg a fõiskolai, egyetemi képzés utánra.

Kné.M.M.: - Az iskolák általában és itt egy ilyen intézményrõl van szó, speciális iskolákban általában van olyan pályaválasztási szakértõ, olyan pályaválasztási tanácsadó, aki ezzel külön is foglalkozik. Tehát külön speciális kompetenciákat szerzett ezen a területen, de a javaslattevéskor neki is ez az akadályoztatás van az életében, hogy nem tud, nem teheti meg, hogy többfélét javasoljon annál a bejáratott kettõnél vagy háromnál éppen az orvosi alkalmassági vizsgálat miatt.

Kné.M.M.: - Az én 20 éves gyakorlatom alapján mindig ebbe a kínlódásba ütköztem valahányszor nyolcadik osztályom volt, látási fogyatékos gyerekekrõl van szó, hogy minden egyes esztendõben az illetékes nyolcadikos osztályfõnök felsorolta azokat a részfoglalkozásokat, amiket el tudnának végezni az õ gyerekei, amiket el tudnának látni, de mivel részfoglalkozás képzés Magyarországon nem volt, nincsen, ezért ezeket a részfoglalkozásokat mi nem választhattuk.

Kné.M.M.: - Hát egy gyengénlátó gyerek arra, hogy egy teljes szabás-varrás szakmát kitanuljon adott esetben, nem alkalmas. De mondjuk, hogy egy olyan részét ennek a szakmának, amihez az õ közellátása, hiszen közelre jobban lát, a közellátása alkalmassá teszi, például beszegni koszorúszalagokat olyan hatalmas nagy vagy nagyobb dolgokat, amire csak egyenes varrás szükséges.

Kné.M.M.: - Például igen. Ilyenekre képes lenne.

Kné.M.M.: - Vannak a látási fogyatékosoknál, van példa rá, hogy a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége olyan képzéseket indít, amely képzések mintegy részfoglalkozásként funkcionálhatnak, tehát nem az egész virágkötészetet tanítják meg, hanem mondjuk csak a száraz virágkötést azoknak a látási fogyatékosoknak, akik erre kedvet kapnak vagy alkalmasak. Ezek nem akkreditált képzések. Ilyet tudok a mozgáskorlátozottak számára, ez már inkább tán felnõtt képzés is, egy olyan kezdeményezés a Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Szövetsége égisze alatt, amikor távmunkásképzés és olyan kompetenciák gyûjtése történhet meg, amit egy otthon fekvõ mozgáskorlátozott is meg tud tenni, el tud látni. Tehát ezek a kezdeményezések vannak. Mivel ezek nem akkreditált képzések, tehát nem zárul egy OKÉ oklevéllel, ezért a népszerûsítésük az magában hordja az akadályát is emiatt.

- Jó napot kívánok! Én egy vidéki városból telefonálok, egy öt és fél hónapos kisfiúnak az édesanyja van, aki még csak szopik. Én 38 éves vagyok és ezért nagyon hamar szeretnénk egy kistestvért neki. És úgy képzelem ezért, hogy amikor, körülbelül 1 éves koráig tervezem szoptatni, de akkor, amikor befejezem a szoptatást, akkor azonnal szeretnénk újra megpróbálkozni a terhességgel. Én a szoptatás alatt kicsit vashiányos lettem és emiatt egy - nem akarom mondani, mert úgy tudom, hogy nem szabad mondani a gyógyszerek nevét - ez egy vényköteles olyan vaskészítmény, ami folsavat is tartalmaz. Ezt szedem a szoptatás alatt is. Én azt szeretném tudni, hogy az elkövetkezendõ terhesség szempontjából az a folsav koncentráció, amihez így hozzájutok, az elégséges lesz-e, vagy ezt fogom-e tudni vagy vannak-e olyan mérési módszerek, vagy ilyesmi, mint például, hogy a vaskoncentrációt azt meghatározzák, hogy a folsav, az elegendõ lesz-e a következõ terhességnek a bevezetéséhez?

dr.Rákóczi István nõgyógyász: - A szoptatás idõszak alatt az anyának is megfelelõen kell táplálkozni, megfelelõ vitaminokkal kell ellátni a szervezetet és a telefonáló által említett folsav és vaskombináció azt hiszem, hogy nagyon jó és elégséges a következõ terhesség felkészülésére. Miért? Tulajdonképpen nem is annyira a vas, amely hát az anémia gyógyszere, hanem a folsav az, amelyet ma már világszerte javasolnak, hogy még a teherbeesés elõtt töltsük föl a folsav raktárakat egyszerûen azért, mert a nyitott gerincnek a kivédése szempontjából és egyéb más okok miatt már a koraterhességben nagyon lényeges, hogy mennyi a folsavnak a szintje. Na most itt a kérdés arra, hogy kell-e meghatározni, nem szoktuk meghatározni a folsavat. Én azt hiszem, hogyha egy-két hónapig folsavat szed a terhessége elõtt, akkor abszolút nem kell meghatározást elvégezni. Egyébként a kérdésre az a válaszom, hogy van a folsav meghatározásra módszer. Egy kicsit bonyolult, de hát meg lehet határozni. De én azt hiszem, hogyha valaki a teherbeesés elõtt egy-két hónappal rendszeresen szed folsavat semmi szükség arra, hogy meghatározza. Elégséges ahhoz, hogy a folsav raktárak feltöltve legyenek és neki tudjon indulni a terhességnek minden probléma nélkül.

dr.R.I.: - Az nem baj, az csak jó, még nagyobb lesz a raktár.

dr.R.I.: - Én azt hiszem, hogyha több hónapig szedi, az nem probléma, de az még jobban aláhúzza annak a szükségtelenségét, hogy valamiféle speciális vizsgálatot kelljen végezni.

- Jó napot kívánok! Megpróbálok rövid lenni. Két gyermekem van, nagyok már, felnõttek. Mikor picik voltak az elsõ gyermekemnél hasfájás tapasztalható, a másodiknál semmi gond. És egy éve került a kezembe egy olyan könyv, ami a vércsoportok szerinti táplálkozásról szól. És megvilágosodott bennem, hogy az volt a probléma, hogy a nullás vércsoportú elsõ gyermekemnél miután én A-s vércsoportú vagyok és nagyon szeretem a zöldségeket és általában növényevõ vagyok, a hústól eléggé tartózkodtam, a második gyermekem nem nullás vércsoportú és õ ösztönösen vegetáriánus életmódot folytat már egy pár éve. Annak dacára, hogy ez a könyv a kezembe került volna. Na most lehet, hogy ez a kulcsa azoknak a hasfájós gyermekeknek az esetében, hogy figyelni kellene, hogy milyen vércsoportú?

- Nem feltételezem, ez bizonyíték

- Igen.

- étkezni?

- Hát az az igazság, hogy hasfájós gyermekem esetében valószínûleg énnekem egy kicsit több húst kellett volna fogyasztanom és nem olyan túl sok tejet. A kisbaba eléggé megszenvedte azt a pár hónapot, amíg aztán késõbb mindenfélét ehetett már és akkor már ki tudta választani, hogy mi az, ami kell neki és mi az, ami nem.

Elhiszem azt, hogy még mindig nem fogadják el ezt a vércsoport szerinti táplálkozást, de ezt magamon tapasztalatom, hogyha a könyv szerinti dolgoktól tartózkodom, akkor könnyen érzem magam. Hogyha néha kilépek ebbõl, akkor bizony megsínylem.

- Igen, hogyha nem is szigorúan szabályosan lépésrõl-lépésrõl betartják, de odafigyelnek egy kicsit és jobban figyelnek arra is, hogy ok milyen vércsoportban, hogy hogyan reagálnak bizonyos étkekre. Nyilvánvalóan a babánál kevesebb probléma adódik.

- Gintner Zénó élelmiszerkémikus: Erre nem lehet egyértelmû választ úgy adni, hogy igen vagy nem. Miért? Mert az emberi étkezést azt nem lehet sem genetikai adottságokra vagy egy vércsoport típusra leegyszerûsíteni vagy nem lehet leegyszerûsíteni az emésztõnedvek sajátságaira, gondoljunk itt a testkontrollra. Vagy nem lehet leegyszerûsíteni ugyanúgy fehérjékre, szénhidrátokra, tehát a jól ismert input-output étkezési modellre. Azaz hogy az ember étkezik és az emberhez hozzátartozik az étkezési kultúra, hozzátartozik a szüleitõl örökölt szokásrendszer, hozzátartozik az a tudás, amit az egyedfejlõdés során szerez, hozzátartozik egy csomó olyan hatás, ami befolyásolja az étkezését és ennek az eredõit kell valamiképpen optimalizálni, hogy mi az, ami a legjobb neki. És én abban hiszek tulajdonképpen, hogy minden embernek magának kell megtapasztalnia azt, hogy milyen ételek, ételcsoportok jók és mik nem.

G.Z.: -Az önkísérlethez használhatunk különbözõ tapasztalatokat, rendszereket, amit mások leírtak, kipróbáljuk és lehet, hogy az egyikük azt mondja, hogy megtaláltam a nekem megfelelõ étkezést, a másik meg azt mondja, hogy hát ez lehet, hogy nagyon egészséges, de az biztosan nem nekem való, mert én nagyon szeretem a húst.

G.Z.: - Nem, nem, ez így nem mondható ki, hiszen az, hogy olvasunk egy könyvet és mondjuk ebben az esetben úgy tûnik, hogy megértjük azt, hogy akkor a gyerekeinkkel milyen probléma lehetett, ez még nem bizonyítja azt, hogy valóban ez volt az oka. Hiszen ez inkább

G.Z.: - Nem biztos, hogy ettõl fájt, lehet, elképzelhetõ, de ugyanolyan valószínûséggel lehet ennek más oka is. Tehát a hölgy úgy látja, hogy valamilyen olyan étkezési módszert talált, ami jó neki, jó a gyerekeinek, ez mindenképpen örömteli, hogyha õ ezt ki is kísérletezi számára, tehát észreveszi, azonban ezt nem lehet általánosan és mindenki egyértelmûen ajánlani.

G.Z.: - Én ennek nagy híve vagyok, hogy az étkezéssel kapcsolatban ne a szakkönyvekre és az okosokra hallgassunk csak, hangsúlyozom csak. De azt, hogy melyik étel nekem mit okoz és milyen a közérzetem utána elnehezít vagy dinamikussá tesz.

G.Z.: - Mi van a gyerekeknél? Nem érdemes megkérdezni, hogy szereti vagy nem szereti, mert nyilvánvaló, hogy a mákostésztát mindenki szeretni fogja, a spenótot meg ugye klasszikus példáknál maradva, hát utálni fogják. Tehát nem a gyerekekrõl van szó, hanem a felnõttekrõl. A felnõtt tegye meg azt a szívességet magának, hogy odafigyel a testének, a szervezetének a reakcióira és amikor elfogyaszt valamilyen ételt, akkor vegye észre, hogy ez most jólesett, ilyen egyszerûen mondva, vagy nem esett jól.

G.Z.: - A kismama étkezésének a következményei azok megjelennek az anyatejben. Ma már a kismamára is érvényes, hogy figyeljen oda, hogy melyik ételcsoportok jók, hogy utána a közérzete, az állapota, egészsége hát hogy pozitív irányban mozdul el vagy pedig mik azok, amik terhelõek, amik has vagy emésztési problémákat okoznak vagy akár szédülést okoz vagy akár elnehezülést okoz, hát nyilván ez munka és kitartás kérdése, de megéri.