Vendég a háznál
2001. november. 21.
Kossuth rádió, 13.05
Ma az önök kérdéseire válaszolunk. Várjuk kérdéseiket:
328-87972
- Jó napot kívánok! Következõ lenne a kérdésem.
Halláskárosult gyerekem van, aki elemibe a dr.Török Béla
általános iskolába járt. Hallókészülékes a gyerek, az egyik
füle teljesen használhatatlan, a másikkal is hallókészülékkel
hall. Diszlexiás, diszgráfias, szóval ilyen problémái is
vannak. A problémám az idegen nyelv tanulással lenne kérdésem.
Annak idején az elemiben, amikor negyedikes volt, hát nyelvet
választottunk, angol választott. Egy évig próbálkozott vele az
akkori tanítónõje, tanára, év végén nem osztályozták le a
gyereket, azt mondták nekem, hogy nem tudja megtanulni. Én õszitén
megmondom, hogy valahol örültem is ennek, mert magyarul kellett
tanítani ezt a gyereket a szó szoros értelmében.
R.: - Most hányadikos?
- Most elsõ éves a Faipari Szakmunkásképzõben, ezzel van a
problémám. Most kikapták a német könyvet, életében ugye nem
tanult se németet meg sem semmi idegen nyelvet. Én megkérdeztem
szülõi értekezleten, hogy most akkor én mit csináljak, merthogy
ez a gyerek képtelen az én tudomásom szerint õ képtelen
megtanulni. Az volt a válasz, hogy nincs ilyen. Õ most
hallók között jár, õk is kezdenek egy új nyelvet,
egészségesek között, hát szóval meg kell tanulni a nyelvet.
Én ezt szeretném megkérdezni, hogy létezik-e ilyen, hogy
felmentés? Létezik-e valami vagy hagyjam, hogy birkózzon,
kínlódjon? Nem tudom mit csináljak. Én ismerem a gyerekemet, én
tudom, hogy mire képes, mert én biztos vagyok, hogy nem fog menni.
Én hagyom, én nem mondtam a gyereknek, hát én lennék a
legboldogabb, ha õ tudna legalább egy picit, egy kicsit,
hát anyanyelvet még nem beszél rendesen ez a gyerek és lehet,
hogy soha nem is fog.
R.: - A halláskárosulás miatt?
- Igen. Igen.
R.: - A faipari szakmában van némi ügyessége?
- Na most ez is egy olyan, hogy nincs sok választási lehetõség.
Egy része a gyerekeknek elment számítógépes szakmunkás, tehát
számítógép kezelõ. A másik rész, akik még annyira sem jó
tanulók voltak, azok idejöttek a Faipari Szakmunkásképzõbe. Ettõl
más nincsen. Nincs nagy választási lehetõség, szóval ez messze
nem úgy van, hogy integrálódnak ezek a gyerekek, ez nem úgy van.
Én ennek a szenvedõ alanya vagyok igen, túlteszem magam és nem
akarom, hogy a gyerek érezze és mondom, hogy milyen jó, hogy te
egy szakmát tanulsz meg, próbálom hozzászoktatni, meg
hozzáédesíteni ehhez a szakmához, hogy milyen szép ez a szakma,
mert édesapád asztalos és milyen gyönyörûen együtt fogtok
dolgozni. És nevelem oda a gyereket, hogy ezt a szakmát nagyon
kell szeretni, mert ez nagyon szép. Mert nincsen sok választási
lehetõség, de ezt nem akarom, hogy érezze, én tudom. És így
van, hogy õ valójában erre van-e hajlama, van-e
kézügyessége, nem tudom, nincs amirõl kiderüljön.
R.: - Hát otthon, ha a papa asztalos,
nem szoktak együtt munkálkodni?
- Nincsen erre neki nagy hajlama, nincs. Tudom. Látom. Szóval
én még olyat nem láttam, hogy odamegy és azt mondja, hogy
faragok egy kicsit, de még ilyen nincs igazán.
R.: - Kicsi a választási lehetõség egy ilyen sérült gyerek
esetében.
- Egyértelmûen kicsi.
R.: - Ez veleszületett sérülés volt?
- Igen, õ egy agysérült gyerek, több
problémája volt mozgás meg sok minden, ami elég szépen
helyrejött, korrigálódott hála Istennek. Egy gyönyörû éplelkû
talpraesett kis emberke, de ez ami korlátai megvannak, ezek
megvannak. Ezt mi kell segítsük, úgy gondolom, próbálom.
Ugyanez van a nyelvtanulással, ha õ akarna és tud, hát
istenem. Jó. De viszont nem akarom azt sem, én tudom milyenek ezek
a 17 éves gyerekek, ismerem az osztályközösségét, ha
õ ugyebár hát magyarul rosszul mond egy mondatot, egy
szót, akkor németbõl folyamatosan csak kudarca lesz, akkor én
tudom, hogy ennek mi a következménye. Félek.
R.: - Én megértem az anyukát, hogy fél, aki hallatlan
rokonszenvesen és azt gondolom mindenki számára szinte
példamutatóan mondta el, hogy õ mennyire elfogadta ezt a
kisfiút és mennyire támogatta az élete elmúlt tizenvalahány
évében, de mintha most az intézmény nem akarná kellõen
támogatni. Mi van ezzel a német nyelvvel?
-Csabay Katalin a Beszédvizsgáló Országos Szakértõi
Bizottság igazgatója: Hát most ez az édesanyának, amit
elmesélt nagyon megértem és nagyon igazat adok és nem õ
az egyetlen ilyen édesanya, aki ilyen problémával küszködik. A
különbözõ fogyatékossági területeknek nincs meg az a széles
repertoárja a továbbtanulást illetõen, mint van ép halló, jól
látó gyermekeknek. A Török Béla általános iskolába járt,
köztudott, hogy nagyothalló, súlyosan nagyothalló és
középsúlyos nagyothalló gyermekek járnak ide. Tehát nem
diszlexiás, nem diszgráfiás, hanem nyilvánvaló, hogy a
halláskárosodásra vezethetõ tünet és ebbõl adódik az, hogy
õnála valóban az anyanyelvével kapcsolatos összes probléma,
beszédben, olvasásban, írásban egyaránt jelentkezik. Na most
ilyen gyermekeknél az idegen nyelv elsajátítása, az olyan,
mintha azt kívánnám, egy csipõficamostól, hogy most a
balettintézetben piruettezzen és a rúdnál bemelegítõ
gyakorlatokat végezzen. Agysérült, ahogy mondja az édesanya,
tehát egy olyan központi idegrendszeri sérülés történt, ami a
hallóidegeket károsította, ami a mozgatóközpontot, a mozgást
károsította. Na most az õ esetében nyilvánvaló, hogyha
mozgással is probléma van, akkor ugye hát az asztalosmesterség,
az olyan, hogy részben a nagy mozgásokat illetõen, részben a
finom motorika koordinációját igényli. Találkozunk azzal, hogy
van egy halláskárosodás és van egy bizonyos
mozgáskorlátozottság is. A hallásvizsgáló országos szakértõi
és rehabilitációs bizottság egész biztos, hogy ennek az
édesanyának esetleg tud segítséget adni, hogy mégis talán mi
lenne az a terület, mi lenne az a pálya, ami ennek a gyermeknek
megfelelõ lenne.
R.: - De hogy lehet az, hogy a gyerek egy speciális iskolába
járt és nem került sor ilyenfajta a pályaorientációs
vizsgálatra, hát miért most kellene neki oda elmennie?
Cs.K.: - Hát én sajnos ezt nem tudom megmondani, nyilvánvaló,
hogy van egy tálcán kínálnak, tehát a különbözõ
R.: - Kettot kínálnak tálcán.
Cs.K.: - Igen, tehát ez adott. Ez adott. Itt meghatározza az,
hogy az apuka ugye asztalos, tehát valószínû ezért inkább
ehhez a területhez vonzódtak. Viszont az nagyon súlyos és
elítélendõ, hogy idegen nyelvi felmentést kérjenek ennek a
gyereknek. Hát ezt automatikusan kéne, hogy egy idegen
nyelv alól mentesítést kapjon.
R.: - Erre van lehetõség hivatalosan a törvény szerint?
Cs.K.: - Hát a törvény szerint természetesen, természetesen,
hiszen ugye a valóban diszlexiás, diszgráfiás gyermekek is
kapnak, tanulók is kapnak kedvezményt az idegen nyelv tanulását
illetõen vagy a második idegen nyelv tanulása alól mentesülnek,
vagy az idegen nyelv írásbeliségének értékelése alól. Ha
ennek módja is indokolt. De egy hallássérült gyereknél ez
különösen indokolt, ugye az anyanyelvében is korlátozott,
tehát egy idegen nyelvet még erre ráépíteni nem lehet.
R.: - Ha az iskola nem lép, a mama hol kérheti ezt a
felmentést?
Cs.K.: - A Hallásvizsgáló Országos Szakértõi Bizottsághoz
kell fordulnia és az idegennyelvi felmentést, illetve hát
valószínû, hogy ez talán nem is kell ehhez felmentés, hanem ez
automatikus.
Telefonszámunk: 328-8972
R.: - Nagyon kevés olyan pálya, olyan szakma van, ami
választható egy fogyatékos gyerek számára.
- Kopatakiné Mészáros Mária gyógypedagógus: -
Nemcsak a hallássérült gyerek számára, ez a
mozgáskorlátozottakra vonatkoztatva és a látásfogyatékosokra
vonatkoztatva is így van. Azért, mert fizikai adottságaikat
tekintve egy sereg olyan követelésbe, elvárásba ütköznek, amit
valamilyen ok miatt nem képesek teljesíteni. Nagyon jó lenne, ha
mód volna arra, hogy nem egy teljes szakmát, hanem mondjuk egy
szakmának egy részét, egy részfoglalkozásként sajátíthatnák
el. Erre azért a jelenlegi OKI-s szakmák között van már példa,
hogy lehet választani. Ennek ellenére az orvosi egyetértést azt
nem feltétlenül kapják meg a gyerekek. Való igaz, hogy ilyen
sanyarú helyzetben vagyunk. Akkor, hogyha nagyon-nagyon okos,
nagyon-nagyon tehetséges gyerekrõl van szó, akkor persze
nincsenek ilyen problémák, mert kitolódik a pályaválasztás
érettségi vagy esetleg a fõiskolai, egyetemi képzés utánra.
R.: - És van speciális segítségük abban, hogy õk hova
mehetnek, milyen pályák közül választhatnak?
Kné.M.M.: - Az iskolák általában és itt egy ilyen
intézményrõl van szó, speciális iskolákban általában van
olyan pályaválasztási szakértõ, olyan pályaválasztási
tanácsadó, aki ezzel külön is foglalkozik. Tehát külön
speciális kompetenciákat szerzett ezen a területen, de a
javaslattevéskor neki is ez az akadályoztatás van az életében,
hogy nem tud, nem teheti meg, hogy többfélét javasoljon annál a
bejáratott kettõnél vagy háromnál éppen az orvosi
alkalmassági vizsgálat miatt.
R.: - Tehát az ön megítélése szerint akkor arról van szó,
hogy itt pusztán az egészségügyi alkalmatlanság az, ami
behatárolja a választható pályákat vagy azért lehetne itt egy
picit tágítani a kört?
Kné.M.M.: - Az én 20 éves gyakorlatom alapján mindig ebbe a
kínlódásba ütköztem valahányszor nyolcadik osztályom volt,
látási fogyatékos gyerekekrõl van szó, hogy minden egyes
esztendõben az illetékes nyolcadikos osztályfõnök felsorolta
azokat a részfoglalkozásokat, amiket el tudnának végezni az õ
gyerekei, amiket el tudnának látni, de mivel
részfoglalkozás képzés Magyarországon nem volt, nincsen, ezért
ezeket a részfoglalkozásokat mi nem választhattuk.
R.: - Mondjon egy példát, hogy megértsük, hogy mi az a
részfoglalkozás képzés.
Kné.M.M.: - Hát egy gyengénlátó gyerek arra, hogy egy teljes
szabás-varrás szakmát kitanuljon adott esetben, nem alkalmas. De
mondjuk, hogy egy olyan részét ennek a szakmának, amihez az õ
közellátása, hiszen közelre jobban lát, a közellátása
alkalmassá teszi, például beszegni koszorúszalagokat olyan
hatalmas nagy vagy nagyobb dolgokat, amire csak egyenes varrás
szükséges.
R.: - Zászló mondjuk.
Kné.M.M.: - Például igen. Ilyenekre képes lenne.
R.: - És lehet, hogy erre lenne is igény. Nem biztos, hogy az
egészséges varrónõ olyan szívesen szeg reggeltõl estig
zászlókat, de egy fogyatékos gyereknek erre lehetõsége lehetne.
És ebben az irányban történik valami?
Kné.M.M.: - Vannak a látási fogyatékosoknál, van példa rá,
hogy a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége olyan képzéseket
indít, amely képzések mintegy részfoglalkozásként
funkcionálhatnak, tehát nem az egész virágkötészetet
tanítják meg, hanem mondjuk csak a száraz virágkötést azoknak
a látási fogyatékosoknak, akik erre kedvet kapnak vagy
alkalmasak. Ezek nem akkreditált képzések. Ilyet tudok a
mozgáskorlátozottak számára, ez már inkább tán felnõtt
képzés is, egy olyan kezdeményezés a Mozgáskorlátozottak
Egyesületének Országos Szövetsége égisze alatt, amikor
távmunkásképzés és olyan kompetenciák gyûjtése történhet
meg, amit egy otthon fekvõ mozgáskorlátozott is meg tud tenni, el
tud látni. Tehát ezek a kezdeményezések vannak. Mivel ezek nem
akkreditált képzések, tehát nem zárul egy OKÉ oklevéllel,
ezért a népszerûsítésük az magában hordja az akadályát is
emiatt.
- Véleményüket, tapasztalataikat, kérdéseiket ma 14 óráig
a 328-8972-es telefonszámon várjuk.
  
- Jó napot kívánok! Én egy vidéki városból telefonálok,
egy öt és fél hónapos kisfiúnak az édesanyja van, aki még
csak szopik. Én 38 éves vagyok és ezért nagyon hamar
szeretnénk egy kistestvért neki. És úgy képzelem ezért, hogy
amikor, körülbelül 1 éves koráig tervezem szoptatni, de
akkor, amikor befejezem a szoptatást, akkor azonnal szeretnénk
újra megpróbálkozni a terhességgel. Én a szoptatás alatt
kicsit vashiányos lettem és emiatt egy - nem akarom mondani,
mert úgy tudom, hogy nem szabad mondani a gyógyszerek nevét -
ez egy vényköteles olyan vaskészítmény, ami folsavat is
tartalmaz. Ezt szedem a szoptatás alatt is. Én azt szeretném
tudni, hogy az elkövetkezendõ terhesség szempontjából az a
folsav koncentráció, amihez így hozzájutok, az elégséges
lesz-e, vagy ezt fogom-e tudni vagy vannak-e olyan mérési
módszerek, vagy ilyesmi, mint például, hogy a
vaskoncentrációt azt meghatározzák, hogy a folsav, az elegendõ
lesz-e a következõ terhességnek a bevezetéséhez?
dr.Rákóczi István nõgyógyász: - A szoptatás idõszak
alatt az anyának is megfelelõen kell táplálkozni, megfelelõ
vitaminokkal kell ellátni a szervezetet és a telefonáló által
említett folsav és vaskombináció azt hiszem, hogy nagyon jó
és elégséges a következõ terhesség felkészülésére.
Miért? Tulajdonképpen nem is annyira a vas, amely hát az
anémia gyógyszere, hanem a folsav az, amelyet ma már
világszerte javasolnak, hogy még a teherbeesés elõtt töltsük
föl a folsav raktárakat egyszerûen azért, mert a nyitott
gerincnek a kivédése szempontjából és egyéb más okok miatt
már a koraterhességben nagyon lényeges, hogy mennyi a folsavnak
a szintje. Na most itt a kérdés arra, hogy kell-e meghatározni,
nem szoktuk meghatározni a folsavat. Én azt hiszem, hogyha
egy-két hónapig folsavat szed a terhessége elõtt, akkor
abszolút nem kell meghatározást elvégezni. Egyébként a
kérdésre az a válaszom, hogy van a folsav meghatározásra
módszer. Egy kicsit bonyolult, de hát meg lehet határozni. De
én azt hiszem, hogyha valaki a teherbeesés elõtt egy-két
hónappal rendszeresen szed folsavat semmi szükség arra, hogy
meghatározza. Elégséges ahhoz, hogy a folsav raktárak
feltöltve legyenek és neki tudjon indulni a terhességnek minden
probléma nélkül.
- Persze õ még nem akar két hónap múlva nekiindulni,
mert ugye öt és fél hónapos a kisfiú és azt kérdezi, hogy
mikor is jöhet-e második. Tervezi egy évig szoptatni, szóval
akkor lehet, hogy õ több hónapon át fogja még szedni
ezt a vitaminkészítményt, az nem baj, ugye.
dr.R.I.: - Az nem baj, az csak jó, még nagyobb lesz a
raktár.
R.: - És akkor körülbelül 12 hónapos az elsõ gyerek,
amikor nekikészülhet a másiknak.
dr.R.I.: - Én azt hiszem, hogyha több hónapig szedi, az nem
probléma, de az még jobban aláhúzza annak a
szükségtelenségét, hogy valamiféle speciális vizsgálatot
kelljen végezni.
- a 328-89-72-es számon hívhatnak.
  
- Jó napot kívánok! Megpróbálok rövid lenni. Két
gyermekem van, nagyok már, felnõttek. Mikor picik voltak az elsõ
gyermekemnél hasfájás tapasztalható, a másodiknál semmi
gond. És egy éve került a kezembe egy olyan könyv, ami a
vércsoportok szerinti táplálkozásról szól. És
megvilágosodott bennem, hogy az volt a probléma, hogy a nullás
vércsoportú elsõ gyermekemnél miután én A-s vércsoportú
vagyok és nagyon szeretem a zöldségeket és általában
növényevõ vagyok, a hústól eléggé tartózkodtam, a második
gyermekem nem nullás vércsoportú és õ ösztönösen
vegetáriánus életmódot folytat már egy pár éve. Annak
dacára, hogy ez a könyv a kezembe került volna. Na most lehet,
hogy ez a kulcsa azoknak a hasfájós gyermekeknek az esetében,
hogy figyelni kellene, hogy milyen vércsoportú?
R.: - Én úgy tudom, hogy ennek azért teljesen biztonságos
tudományos alapja még nincsen. Tehát ezt kutatják, van egy
ilyen feltételezés, hogy a vércsoportnak megfelelõ
táplálkozás. Tehát ön azt feltételezi, ...
- Nem feltételezem, ez bizonyíték
R.: - az egyik gyermekének azért volt hasfájása, mert hogy
nem a vércsoportjának megfelelõen étkezett.
- Igen.
R.: - És ez alapján a könyv alapján hogyan kellett volna
- étkezni?
R.: - Igen. Tehát a hasfájós gyermekének mit kellett volna
enni?
- Hát az az igazság, hogy hasfájós gyermekem esetében
valószínûleg énnekem egy kicsit több húst kellett volna
fogyasztanom és nem olyan túl sok tejet. A kisbaba eléggé
megszenvedte azt a pár hónapot, amíg aztán késõbb
mindenfélét ehetett már és akkor már ki tudta választani,
hogy mi az, ami kell neki és mi az, ami nem.
Elhiszem azt, hogy még mindig nem fogadják el ezt a
vércsoport szerinti táplálkozást, de ezt magamon
tapasztalatom, hogyha a könyv szerinti dolgoktól tartózkodom,
akkor könnyen érzem magam. Hogyha néha kilépek ebbõl, akkor
bizony megsínylem.
R.: - Tehát ön úgy gondolja, hogyha ezt a könyvet a szülõk
forgatnák, akkor lehet, hogy kevesebb
- Igen, hogyha nem is szigorúan szabályosan lépésrõl-lépésrõl
betartják, de odafigyelnek egy kicsit és jobban figyelnek arra
is, hogy ok milyen vércsoportban, hogy hogyan reagálnak bizonyos
étkekre. Nyilvánvalóan a babánál kevesebb probléma adódik.
R.: - Segít-e az valóban, hogyha tudjuk azt, hogy milyen a
vércsoportunk? Tehát van-e aközött összefüggés, hogy mire
van nekem szükségem, tehát az én szervezetemnek és aközött,
hogy milyen a vércsoportom.
- Gintner Zénó élelmiszerkémikus: Erre nem lehet
egyértelmû választ úgy adni, hogy igen vagy nem. Miért? Mert
az emberi étkezést azt nem lehet sem genetikai adottságokra
vagy egy vércsoport típusra leegyszerûsíteni vagy nem lehet
leegyszerûsíteni az emésztõnedvek sajátságaira, gondoljunk
itt a testkontrollra. Vagy nem lehet leegyszerûsíteni ugyanúgy
fehérjékre, szénhidrátokra, tehát a jól ismert input-output
étkezési modellre. Azaz hogy az ember étkezik és az emberhez
hozzátartozik az étkezési kultúra, hozzátartozik a szüleitõl
örökölt szokásrendszer, hozzátartozik az a tudás, amit az
egyedfejlõdés során szerez, hozzátartozik egy csomó olyan
hatás, ami befolyásolja az étkezését és ennek az eredõit
kell valamiképpen optimalizálni, hogy mi az, ami a legjobb neki.
És én abban hiszek tulajdonképpen, hogy minden embernek
magának kell megtapasztalnia azt, hogy milyen ételek,
ételcsoportok jók és mik nem.
R.: - Ebben adhat fogódzót az, hogyha elolvas egy ilyen
könyvet, ahol ugye vércsoportok szerint van leírva az, hogy
kinek, mit kellene ennie? Akár a gyerekek esetében is?
G.Z.: -Az önkísérlethez használhatunk különbözõ
tapasztalatokat, rendszereket, amit mások leírtak, kipróbáljuk
és lehet, hogy az egyikük azt mondja, hogy megtaláltam a nekem
megfelelõ étkezést, a másik meg azt mondja, hogy hát ez
lehet, hogy nagyon egészséges, de az biztosan nem nekem való,
mert én nagyon szeretem a húst.
R.: - Ez a hölgy olyan összefüggést is mondott, hogy ugye
az õ gyerekeinek a hasfájása és aközött, hogy õ annak
idején harminc évvel ezelõtt mit evett aközött van
összefüggés.
G.Z.: - Nem, nem, ez így nem mondható ki, hiszen az, hogy
olvasunk egy könyvet és mondjuk ebben az esetben úgy tûnik,
hogy megértjük azt, hogy akkor a gyerekeinkkel milyen probléma
lehetett, ez még nem bizonyítja azt, hogy valóban ez volt az
oka. Hiszen ez inkább
R.: - Nem biztos, hogy ettol fájt a hasa.
G.Z.: - Nem biztos, hogy ettõl fájt, lehet, elképzelhetõ,
de ugyanolyan valószínûséggel lehet ennek más oka is. Tehát
a hölgy úgy látja, hogy valamilyen olyan étkezési módszert
talált, ami jó neki, jó a gyerekeinek, ez mindenképpen
örömteli, hogyha õ ezt ki is kísérletezi számára,
tehát észreveszi, azonban ezt nem lehet általánosan és
mindenki egyértelmûen ajánlani.
R.: - Azt azért el lehet mondani, hogy mindenkinek érdemes
ilyen kísérleteket folytatni akár úgy is, hogy a saját
gyerekeinél vagy az már veszélyeket rejt magában?
G.Z.: - Én ennek nagy híve vagyok, hogy az étkezéssel
kapcsolatban ne a szakkönyvekre és az okosokra hallgassunk csak,
hangsúlyozom csak. De azt, hogy melyik étel nekem mit okoz és
milyen a közérzetem utána elnehezít vagy dinamikussá tesz.
R.: - Hát azért a gyerekeknél gondolom nehéz kipróbálni.
G.Z.: - Mi van a gyerekeknél? Nem érdemes megkérdezni, hogy
szereti vagy nem szereti, mert nyilvánvaló, hogy a
mákostésztát mindenki szeretni fogja, a spenótot meg ugye
klasszikus példáknál maradva, hát utálni fogják. Tehát nem
a gyerekekrõl van szó, hanem a felnõttekrõl. A felnõtt tegye
meg azt a szívességet magának, hogy odafigyel a testének, a
szervezetének a reakcióira és amikor elfogyaszt valamilyen
ételt, akkor vegye észre, hogy ez most jólesett, ilyen egyszerûen
mondva, vagy nem esett jól.
R.: - És ezt hogyha egy kismama megteszi, akkor ez az õ
babájánál is, tehát ez megjelenik az anyatejben is?
G.Z.: - A kismama étkezésének a következményei azok
megjelennek az anyatejben. Ma már a kismamára is érvényes,
hogy figyeljen oda, hogy melyik ételcsoportok jók, hogy utána a
közérzete, az állapota, egészsége hát hogy pozitív
irányban mozdul el vagy pedig mik azok, amik terhelõek, amik has
vagy emésztési problémákat okoznak vagy akár szédülést
okoz vagy akár elnehezülést okoz, hát nyilván ez munka és
kitartás kérdése, de megéri.
  
|