-Békési Bea pszichológus : Hát igen, az egész gyerekvárás azzal telt el, hogy én egyfolytában énekeltem, nagyon jó kedélyû vagyok egyébként is és egyfolytában énekeltem és zenét hallgattam. És olyan zenéket próbáltam hallgatni, ami olyan megnyugtató. Hallottam is valahol, hogy a gyereknek ez visszajön. Amikor kicsi volt, és tényleg, mikor valamit zenéltem, mert én nagyon szépen tudok furulyázni, akkor úgy láttam, hogy figyel és próbál visszaadni hangokat belõle. Sõt, amikor már egy, másfél éves lett, akkor egészen tisztán adta vissza a hangokat, úgyhogy neki az egész élete errõl szól, hogy hallja, hallja a körülötte lévõ zenét és vissza adja. Van egy kutató például, aki szerkesztett egy olyan gépet, amivel azt próbálta modellálni, hogy a különbözõ hangok, Mozart zenéje például milyen ingerületet kelt a magzat fülében, tehát hogy hogyan hallja a Mozart zenét. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy bekapcsoljuk a Mozartot és akkor áramlik be az gyönyörû zene ugyanolyan módon, ahogyan mi halljuk. A dolog ebbõl a szempontból kiábrándító, ugyanakkor nagyon érdekes, mert körülbelül azok a hangok, amiket például egy Mozart zene sugárzása közben hall a magzat, körülbelül ilyenek.

B.B.: - Ugye, milyen furcsa arra gondolni, hogy ilyeneket hall a baba. Mondom ez egy kutatónak a hosszas tervezgetése és számítások után elvégzett eredménye, hogy valami ilyesmiket hall. Mégis fölismeri azt a Mozart zenét, mert hogy ezeknek a hangoknak megvan ugyanaz a jellegzetessége ritmusban, hangmagasságban, stb. amit a CD-rõl lejátszott zeneszám is tartalmaz. De ha már itt tartunk, hogy közelítsünk az eredeti kérdésünkhöz is kicsit, gondoljunk csak arra, például ezek után, hogy ezt tudjuk, hogy ezt hallja a baba, hogy hogyan altatják a mamák a gyereküket. Valami ilyesmi. Nem érdekes?

B.B.: - Csak az én ötletem, ami így hirtelen eszembe jutott, hogy milyen érdekes, hogy ez a kutató ezt találta és hogy az anyák anélkül, hogy ezt tanulnák, amikor egy gyereket meg akarnak nyugtatni, akkor azt mondják, hogy:sccs sccs.

Nagy Attila olvasáskutató: - Hogyha ez a sokat vagy keveset beszélõ édesanya idõnként még hallgat és kérdez, hogy na és mit szólsz hozzá?, a gyerek válaszolni fog. Négy hónaposan, hat hónaposan, nyolc hónaposan vissza fog gügyögni, mert érzi, hogy ez egy kölcsön kapcsolat. Nem tud szavakat használni még, de hangokat ad és kiköveteli rikkantásokkal, nyögésekkel, nyöszörgéssel, hogy folytasd, mondd tovább, meséld, mert örömet okozol. Tehát ez az elsõ lépés, hogy higgyünk a szavak mágikus erejében. Nem tudjuk pontosan, hogy azzal, hogy ó te kis büdös disznó, már megint összecsináltad magad, ilyen durva szavakat, hogyha teli szájjal, meleg hangon mondunk, a gyerek ennek a metakommunikatív üzenetét milyen mélyen, milyen átélten és milyen nagy felszabadultsággal fogja alkalmazni és késõbb öt év múlva, tíz év múlva kialakul benne az az irónia, hogy lehet a szavakat több jelentésükben is használni. Ez egy huszonéves történet, ilyen októberi, késõ alkonyatban hoztam ki két fiamat az óvodából és éppen köd ereszkedett le. És mellettünk ellépdelt egy apuka, hasonlóképpen négy-öt éves fiacskájával és a gyerek meglátva a ködöt megszólalt és azt mondta, hogy papa én füstszagot látok. És erre egy pici dermedt csend lett, majd a papa megszólalt, hogy de jó füled van. És ettõl kezdve ketten elkezdtek hangosan rötyögni, mert egész egyszerûen kialakult már azzal a négy-öt éves gyerekkel az a kontaktus, hogy lehet a szavakat ilyen furcsán használni. Ebben a családban nyilvánvalóan cigarettázott valaki, de ködöt még a gyerek nem látott, vagy nem emlékezett rá, a ködrõl neki az jutott eszébe, hogy ez füst. A papa pedig megfordította és utána remekül mulattak rajta. Na most ez a késõbbiekben hihetetlenül fontos lesz, hiszen a konfliktusainkat megoldani azt nemcsak úgy lehet, hogy nekimegyek a másiknak és mindenáron bebizonyítom, hogy nekem van igazam. Idõnként egy feszült helyzetet egy tréfás közbevetéssel, ironikus közbevetéssel meg lehet oldani, derülten ki lehet kerülni, és már mind a ketten túlemelkedtünk rajta. Na most ebben a mesék, a versek, a mondókák megint segítenek, mert nagyon soknak ott van a háta mögött elrejtve a második, a harmadik jelentés. Hiszen az alma, a virág, a róka, a sárkány ezek mind-mind nemcsak azokat a szavakat jelentik, amelyeket elsõdlegesen értünk alattuk.

- Zajdó Krisztina nyelvész: Fõleg az elsõ három év folyamán a gyerek egyénileg közelít a nyelvhez. Vannak gyerekek, akik elõször semmi mást nem mondanak, csak fõneveket. Se összekötni nem tudják a fõneveket, csak egy szigorú felsorolásra hagyatkoznak. Más gyerekek elõször az igéket támadják meg idézõjelben és csak az igéket használják, vagy legalábbis nagy részt igéket használnak. Van olyan gyerek is, akinél körülbelül egyazon idõszakban tapasztalhatjuk, hogy az elsajátítás elindul, de itt megint és még egyszer és még egyszer és ha kell még százszor azt hangsúlyoznám, hogy minden gyerek egyénileg közelít a nyelvhez.

Z.K:: - A kutatás azt mutatja, hogy a gyermekekhez mindenki vagy a legtöbb ember gyakorlatilag egy gyermeknyelv szerû egyszerûsítést alkalmaz. Tehát nyilván nem fogunk pázmányi körmondatokat alkalmazni, amikor a gyereknek azt akarjuk elmagyarázni, hogy hozza ide a maciját. Nemcsak a nyelv, hanem a beszéd területén is megmutatható, hogy például a beszéd alapfrekvenciáját megemeljük, amikor egy gyerekkel beszélünk.

Z.K.: - Magasabb hangon beszélünk. Például ha egy felnõttnek azt mondom, hogy legyen szíves adja ide a sót, az egy felnõtt nyelvnek megfelelõ szerkezet. A gyereknek azt mondom, hogy figyelj csak János, add ide légy szíves nekem azt a sótartót. Tehát megváltozik nemcsak a mondat szerkezete, például lehetett hallani, hogy lassabban beszéltem, hogy magasabb hangfekvésben beszéltem a gyerekez, de meg is változtattam, a mondat nyelvtanát. Egyszerûsítettem. Nagyon sok szinten lehet a gyermek számára egyszerûsíteni a szavakat. A kutatás most már, - illetve a mondatokat is - a kutatás most már arra is fényt vetetett, hogy az édesanya vagy az édesapa vagy a gyerek nevelõi követik a gyermek fejlõdését. Tehát ahogy a gyermek képes összetettebb szerkezetû mondatokat megérteni, egyre összetettebb, bonyolultabb és bonyolultabb nyelven, illetve beszéddel beszélnek a gyermekhez.

Z.K.: - Általában hogyha megnézzük, hogy egy anyuka hogy beszél a gyerekéhez, az anyuka nagyon jól tudja, hogy a gyerekhez való beszédben mi az, ami mûködik, mi az, amit megért a gyerek. Nem szeretnék pszichologizálni és azt mondani, hogy ezt az emberek tudattalanul csinálják, de elmondanám, hogy például Amerikában nemrégen egy kísérletet végeztek, ahol 17-18 éves fiú tanulókat hívtak be egy szobába és a kezükbe adtak egy élõ babát.

Z.K.: - Egy csecsemõt. A kísérlet vezetõje kiment a terembõl és azt kérte ezektõl a fiúktól, akiknek hadd hangsúlyozzam se testvére, se gyermek rokona soha nem volt, hogy vigyázzanak a babára. Az ajtó becsukódott, a kísérletvezetõ kiment és megkezdõdött a felvétel. Természetesen a fiú nem tudta, hogy felveszik az õ beszédét és a fiú gyakorlatilag tudattalanul egy gyermek nyelven beszélt a babához. Jaj te kisbaba, jaj de helyes vagy. Nyisd ki a szádat. Visszajött a kísérletvezetõ három perc múlva, ugyanaz a fiú azt mondta, Igen, vigyáztam a gyerekre. Tehát vannak olyan jelek, amik azt mutatják, hogy ez a viselkedés valahol beléjük van kódolva, majdnem, hogy önmagától keletkezik. Ugyanakkor a gyakorlat azt is mutatja, hogy vannak olyan szülõk, hála istennek kis számban, akik valamiért nem jönnek rá arra, hogy ez a dolog mûködik. Itt a logopédus, a gyerekpszichológus vagy az óvoda pedagógus látja, hogy a gyerek-szülõ kommunikáció sérült, illetve nem történik olyan szinten, ahogy az a gyerek fejlõdését elõsegítené a legnagyobb mértékben. Ilyenkor logopédus lép be a képbe elõbb-utóbb és segíti azt, hogy a szülõ rátaláljon azokra a kommunikációs módokra, amellyel a gyereket boldoggá tudja tenni és kommunikáló felnõtté tudja nevelni.

R.: - Igen, hát ez már egy következõ lépés, mert azt hiszem, az elsõ az, hogy beszéljünk egyáltalában a gyerekkel és beszéljünk egyáltalában a gyerekhez, akkor is, ha õ még nem tud beszélni.

Z.K.: - Alapszabály lenne, hogy ne tévét nézessünk a gyerekkel, ne passzív beszédet hallgattassunk vele, hanem mi segítsük azzal, hogy számára élõ beszédet közvetítünk. Mindegy, hogy mirõl beszél egy felnõtt. Gondoljunk arra, hogy egy csecsemõ füle, illetve a hallása a terhesség ötödik hónapjától kezdve valamilyen szinten jelen van. A terhesség utolsó négy hónapjában az édesanya beszédét a test igen jól közvetíti, tehát a gyerek hallja. Abban a pillanatban, amikor megszületik, annak a nyelvnek az intonációjával, a dallamával, a hangmintájával tökéletesen tisztában van már. Tehát nem lényeges, hogy nem érti a beszédet, ami lényeges, hogy hallja ezt a dallamot, ami egyébként bizonyíthatóan, megnyugtatóan hat rá.

- Jó napot kívánok! Én V. M. vagyok és a tanácsukat szeretném kérni. Van énnekem egy 3 éves kisfiam és ez a gyerek nem beszél. Következõ a gondom: több helyen is voltam már a gyerekkel, a gyerekorvos elõször azt tanácsolta, hogy vigyük gégészhez.

V.M.: - Tavaly szeptemberben két és félévesen bölcsõdébe került és akkor decemberig köhögött szinte folyamatosan, utána kerültünk végül is a gégészhez. Mondta, hogy nagyon gyakran van a gyereknek középfülgyulladása és ennek a megoldása az lenne, hogyha kivennénk az orrmanduláját. Jó, kiderült, hogy az állandó középfülgyulladások itt az üregeket pangásban tartják és jobb lesz a hallása is a gyereknek.

V.M.: - Igen, igen.

V.M.: - Azt mondta, hogy ott minden rendben van.

V.M.: - Igen igazán, szóval az egy extra gyerek, õ úgy indított, hogy 5 kilóval született és 60 centivel. Úgyhogy õ mindent szörnyû késõn csinált. 1 éves volt, mire úgy stabilan felült, aztán 19 hónapos volt, mikor elindult. Tehát mindent szörnyû késõn csinált. Én nem aggódom emiatt a beszéd dolog miatt, csak aztán nem szeretném, hogy azt mondják, hogy anyuka, miért nem hozta idõben? Úgyhogy azóta már ott tartunk, hogy a nevelési tanácsadóban egy logopédus foglalkozik vele. Na most egy 20-25 szó van, ami a sztenderd és megy és én mindent megértek és mindent meg tud értetni, tehát én biztos vagyok benne, hogy az intellektusával a gyereknek semmi gond nincsen.

V.M.: - Hát nem tudom, szóval én most már annyi mindent hallok és annyira rosszul esik, hogy nem tudom, hogy ki, mire gondol most már. Úgyhogy hallásvizsgálaton voltunk a Bethesda kórházban, ami egy ilyen szubjektív vizsgálat volt végül is. Ültünk a leszigetelt szobában és akkor mutogatta, hogy melyik fülén mikor hallja, de hát ez nem volt igazán értékelhetõ, mert kicsi még ehhez, meg hamar elfáradt, meg ilyesmi.

V.M.: - Igen, igen. És én biztos vagyok, hát én csecsemõ korában csináltam azt, hogy tapsoltunk a feje fölött, összerezzent, tehát én ezt leteszteltem már pár hetes korában, ez fel se merült bennem.

V.M.: - Hát a logopédus azt mondja, hogy ez egy lusta fiú, hogy egy hosszú folyamat lesz, csak hát számoljak utána, hogy ez a gyerek 3 éves, hogy neki már mondókákat, meg verseket kellene mondania és hogy mi lesz vele az iskolában, mert az ilyen gyerekekbõl lesz aztán a kisegítõ iskolás.

V.M.: - Nagyon. Nagyon. Szóval most már úgy érzem, szóval ez nem egy ilyen hátrányos helyzetû gyerek, a bábszínházba járunk, mesét hall, állandóan zene szól, azt is tanácsolta egy logopédus, hogy Halász Jutka, Gryllus Vilmos menjen, ritmusérzéke van, az apja fuvolázik, furulyázik, gitározik.

V.M.: - Mesélünk, minden este mesélünk, mesekönyvbõl mutogat, tudja, hogy mi után mi következik. Van egy nagyobb testvére, õ is beszél hozzá, tehát abszolút egy értelmes, aranyos, kedves gyerek. Most már elvittem gyerekfogászhoz is, eléggé elõreálló fogai vannak, nekem is, nem zár az egyik fogsor a másikra. De annyira, hogy a kis ujja beférne. A t gyerekfogász is leszúrt, hogy anyuka, ez a cumitól van, ezt maga szúrta el, a cumi eldeformálta a felsõ fogait. Na most elmondanám, hogy ez a gyerek kanállal evett elsõ pillanattól kezdve. Ez soha nem mászkált szájában cumisüveggel.

V.M.: - Nem igazán. Nem. Nem, illetve az a gégész, aki kivette az orrmanduláját, õ mondta, hogy nyugi, minden rendben lesz, majd fog beszélni, ne törõdjön vele. De közben állandóan más helyekrõl, állandóan hallom, hogy juj-juj! Hogy az a sok apró dolog, hogy késõn indult, hogy késõn csinált mindent, akár valami súlyos kórképre is utalhat. Most szemészetre küldtek minket, 3 órát ültünk a Tömõ utcában hétfõn, ott rendben találták, szemfenék vizsgálat volt, teljesen jól látott, rendben találtak mindent. Akkor azt mondta valaki, hogy túl nagy a a feje, 55 centi a feje és ez nem fér bele és ez nem fér bele az átlagba.

V.M.: - Nem tudom, hát gondolom, hogy vízfejû vagy én nem tudom, hogy mire gondolt ez az orvos. Nem tudom.

V.M.: - Most már egy orvos, akinél voltunk, azt is mondta, hogy kellene csinálni, egy MRI vizsgálatot nem tudom, hát az agyát vizsgálja, altatásban, meg le kéne menni Pécsre, meg korrekciós mûtét a fogai miatt, meg ilyeneket mondanak. Most már úgy érzem, hogy úgy megbolondulok. Csak mindenki mond valamit, és tényleg nem szeretném, hogyha valami késõbben történne, mint ahogy kellene, hogyha tényleg valamire szükség van, akkor valami beavatkozásra, vagy bármire, akkor nehogy az legyen, hogy anyuka késõn hozta.

V.M.: - Hát most már van. Most már van.

V.M.: - Bölcsõdébe jártunk eddig, de most már nem megy, megoldottuk, itthon vagyunk, nagymama besegíti, kifejezetten szeret bölcsibe járni.

V.M.: - Nem, hát azt mindenki elfogadta, hogy nem beszél, tényleg egy nagyon barátságos, aranyos kis kölök, egész nap el van, berreg, motorozik, ahogy egy kisfiúnak kell.

V.M.: - Igen, hát mondjuk nyilván van ilyen szocializációs problémája, merthogy nem tudja magát megértetni, tehát eléggé magányos, de azt mondták, hogy tankönyvbe illõ, ahogy ez a gyerek eljátszik egyedül. Tehát ez két gesztenyével eljátszik.

-Csabay Katalin a beszédvizsgáló szakértõ bizottság igazgatója: Hát ebbe nehéz beleszólni, mert ez tényleg orvosi kérdés és nem is szeretnék. Mint ahogy azt sem szeretem, ha az orvosok beleszólnak a mi területünkbe. Szegény édesanya borzalmasan szorong. És jogos a szorongása, hisz annyi mindent mondtak neki, annyifelé küldték, vitték és azt hiszem, hogy nem volt mindig meghatározó és megfelelõ az a tájékoztatás, amit õ kapott. Azt, hogy 3 éves és még nem beszél vagy nagyon kevés szót mond, de úgy veszik észre, hogy mindent megért, azt mondom, hogy miután ennél a kisgyereknél van valóban, ugye kisfiúról van szó, van egy ilyen meglassúbbodott pszichomotoros fejlõdés. Tehát a mozgásfejlõdés késõbb alakult ki, ami számomra tisztázatlan és ezért tényleg neurológus és kifejezetten ezen a területen foglalkozó neurológusra lenne szükség, az õ nagy súlya, amivel õ született, a hossza és hogyha a koponya méretnél valóban, ahogy az orvos ezt diagnosztizálta eltérés van. Abban igaza volt annak a doktor bácsinak vagy doktor néninek, aki elküldte õt gégészetre, hogy az orrmandulát távolítsák el, nem azt jelenti, hogy a gyerek hallássérült, csak egy kicsikét szûrve hallja a beszédhangokat. Nem tudom, hogy például a mozgásfejlõdésében a kúszás, mászás hová esett? Volt-e egyáltalán kúszás, mászás? A gagyogás is hogy alakult ki, mikor, mennyi ideig tartott?

Cs.K.: - Arra is kíváncsi lennék, hogy például a családban a férfi tagok mikor kezdtek el beszélni. Sok minden összetevõje lehet. Tehát ezt így diagnosztizálni nem lehet. Aztán az, hogy gótikus a szájpadlása, ezt is meg kéne nézni. Tehát itt annyi összetevõ van. Elsõsorban egy teljesen objektív hallásvizsgálatot tartanék szükségesnek, egy neurológiai kivizsgálást tartanék szükségesnek és ha már az orvosi vélemények együtt vannak, akkor én javasolnám az édesanyának, hogy a Beszédvizsgáló Országos Szakértõi Bizottsághoz forduljon a 203-8497-es telefonszámon és akkor mi is megnéznénk a gyermeket esetleg, hogy miért nem beszél.

Cs.K.: - Természetesen, tehát késõbb alakul ki a beszéd. Na most itt ez egy nagyon érdekes dolog, mert a legújabb felmérések szerint, hogyha nincsen objektív nehézség, tehát a hallás ép, intellektusa ép, mozgásfejlõdés, stb. de a gyereknél az ingerfelvétel, amit úgy hívunk, hogy beszéd észlelés, ott egy kicsit elmaradás mutatkozik. Lassabban...

Cs.K.: - Sajnos egyre több ilyen gyerek van.

Cs.K.: - Nagyon sok a veszélyeztetett terhességbõl született kisgyerek, nincs meg az az úgynevezett resztibuláris területeknek az ingerlése ugye, mert az édesanya, egy állandó pihenésre utalt, tehát nem mozog annyit, nem kapja meg a mozgásközpont a magzati állapotban azt az ingeregyüttest, ami folytán, amikor egy kisbaba, a csecsemõ világra jön, ezt feldolgozni tudja. Tehát õneki akkor a már kinn a külvilágon kell valamit behoznia, pótolnia.

Cs.K.: - Igen. Hát aztán van olyan probléma is, nem erre az esetre mondom, de általában ez a megkésett beszédfejlõdés, hogy nem eleget beszélnek a gyerekhez. Tehát a pici csecsemõhöz is ugye az édesanya fölveszi, szoptatáshoz vagy etetéshez állandóan beszélni kell. Hiszen elõször a szemünkkel tanulunk beszélni. Akkor figyeli az édesanyának a szájmozgását, aztán majd a késõbbiek során jutnak el a hangingerek, hisz milyen érdekes, hogy például a siketen született kisbaba féléves koráig ugyanarra a gagyogás szintre jut el, tehát ugyanúgy beszél idézõjelben, a beszédfejlõdésnek ugyanaddig a szintjéig jut el, mint a halló kisbaba. Miért, mert elõször valóban a szemünkkel tanulunk beszélni.

Összefoglalnám itt ennek az édesanyának a problémáját. Tehát egy konkrét helyrõl a neurológiai vizsgálat és minden így együtt megvan, akkor megnézzük, hogy mi lehet az oka, hogy miért nem beszél a 3 éves gyermek.