- Hát nagyon más, mint az óvoda. Az óvodában még voltak játékok bent meg ott lehetett játszani, mentünk bábszínházakba.

- Akkor azt hittem, hogy lesz ott egy kicsi játék is azért.

- Azt hittem, hogy van mókuskerék itt az udvaron.

- Széken ülök.

- Hogyha nagyon akarunk jelentkezni, akkor felszoktam.

- Igen.

- Akkor azt mondom, hogy jól. Azért mert sok mindent megtanulunk.

- Óvodába mondjuk nem tanultunk kivonásokat, összeadásokat, meg õ betût meg Á betût, meg betûket.

- Nekem az A meg az M, mert az a testvérem meg az én jelem.

- Igen. Tudok is nyomtatottat meg kis írottat és nagy írottat.

- Igen szeretek.

- Az írást egy kicsit jobban.

- Azért mert itt sokkal több gyerek van.

- Ha itt az Attila vagy az Ági, mert az Attila harmadikos, Ági meg negyedikes, õk az unokatestvéreim, akkor õk megvédenek.

- Hát nem.

- Hát hogy ha bántanának és itt vannak.

- Van, az Ani. Amikor a Sárival játszik akkor mindig ilyet mond, hogy ki játszik ilyet, majd megmondjuk milyet és akkor be szoktam állni meg szoktam velük játszani. Begyûjtünk sokat, és közben játszunk ilyen jégfogót meg ilyesmiket.

- Szerintem még tanulni fogunk több betût, mert már az õ betûnél tartunk és így fogunk sorba menni, utána már tanuljuk a mássalhangzókat. Azokat már tanultuk, de a betûiket ne.

- Igen.

- Igen, már tudok olvasni meg írni már rég. Úgyhogy a tanító néni segít, mert két szót beírtunk az üzenõfüzetünkbe.

- Az, hogy holnap szolfézs óra lesz és hétfõre feladatgyûjtemény kell, mert azt még nem használtuk.

- Igen, de a táblára a Marika néni is leírta és onnan másolták a többiek.

- Most is kaptunk egy lapot és mindig ráírják, hogy ügyes nagyon, meg nagyon ügyes, meg jó, nagyon ügyes, jó. Ezt most írták rá.

- Igen, és írottan írják és el tudom olvasni.

- Igen, meg a többi, amit írnak a feladataimra.

- Például a nyelvek, többet tanul nyelvet, mint amit egy általános iskolában. Latint is tanul, ami köztudott, hogy nem egy könnyû nyelv. Amellett ugye csak egy évig tanult nyelvet 4. osztályban, tehát nincs meg igazán még az a; vannak olyan gyerekek akiknek ez hamar megy, meg jó a fülük, meg jó a nyelvérzékük. Marcinak szerintem nem annyira jó a nyelvérzéke, tehát ebben is segíteni kell. A tanulós tárgyaknál a lényegkiemelés. Ugye alsó tagozatban nincs igazán arra lehetõség, hogy erre megtanítsuk a gyereket. A felsõ tagozatban meg ugyan, bár szerintem ez a kollegáknak a dolga lenne megtanítani a saját tantárgyuk tanulását. Nem minden gyerek veszi esetleg úgy. Nem érez rá, hogy mi a lényeg. Volt nálunk olyan osztályfõnöki óra most itt a gimnáziumban, ami direkt ilyen tanulási technikákat tanítottak nekik. Hogy mennyire hellyel-közzel alkalmazza is gondolom, én szerintem még azért neki ebben szüksége lesz az én segítségemre.

- Hát igen, egy kicsit keservesen indult és fõként amiben más szerintem, mint egy általános iskola, hogy többen vannak egy osztályban, mint egy általános iskolai osztályban lennének és emiatt nincs igazán arra idõ, hogyha rossz jegyet kap, akkor azt igazán kijavítsa.

- Öt óránk.

- Háromszor. A többi napokon 6 óránk szokott lenni.

- Szerintem jobb, mint alsósnak lenni. Több tanár van. Alsóban csak egy tanár és hogyha alsóban csak az az egy tanár szeretett, egy tanár nem szeret, akkor most nem szeret. De itt ugye fölsõbe egy tanár nem szeret, akkor még ott van a többi 8, aki meg szeret.

- Igen, mert tavaly félóra elég volt, de most már egy vagy egy és fél. A tantárgyak miatt van így.

- A matek az inkább, de mondjuk azzal sincsen sok, de azért az nehezebben megy.

- Nekem a történelem megtanulásánál szoktam egy kis idõt tölteni.

- Talán a nyelvtan, de nem hasonló, nem hasonlít semmi a történelemre, mert a történelem az ilyen, hogy valakit vagy érdekel vagy nem.

- Én úgy szóról szóra szoktam megtanulni, hogy mindig benne maradjon a fejembe.

- Mert õ nem tudja mi az, hogy szóról szóra tanulás meg tartalomra tanulás, mert õ alsóban is mindent szóról szóra megtanult, mert alsóban a legtöbbet szóról szóra kellett megtanulni, mint például a verseket, mert ott még nem volt történelem meg ilyesmi és ezért is. Most nem tudja, hogy mi az a tartalom.

- Igen van, mert akkor másnapra kellett úgy tanulni, mostanában meg úgy csináljuk, hogy kedden van a történelem és péntekre kell tudni. És minden délután elolvasom kétszer, háromszor.

- Igen. Mert így nem kell egy délután sokat történelmet tanulni, hanem minden délután egy kicsit kell.

- De szerintem itt fölsõben azért jó, hogyha elõre tanulunk. Szóval nem hogy elõre vesszük az anyagot, hanem mondjuk feladják kedden a történelem leckét akkor valószínûleg, hogyha könnyû napom van akkor még aznap megtanulom a történelmet, hogy többet tudjak pihenni másnapokon. Szóval ne kelljen annyit tanulnom, hogy többet tudjak játszani.

- Itt több a házirend. Leginkább az elején már elmondtak minden házirendet és hát elég sok van.

- A sorakozás.

Oroszlány Péter, a Könyv a tanulásról szerzõje: - Hát hosszútávon nem szerencsés dolog. Valószínûleg az elsõ évben vagy annak az elején kell a gyerek számára egy otthoni biztonságtudat, hogy az iskolában esetleg már feladott munkákban boldoguljon. A legtöbb szülõ azonban nem ért ahhoz, hogy mit kell csinálni a gyerekkel. A tanítók, tanárok meg sokszor hiányként élik át azt, hogy otthon nem segítenek a gyereknek. Most mi ebbõl a megoldás. Vannak már olyan helyek, ahol a szülõket kimondottan tanítják arra, hogy mit csináljanak a gyerekkel odahaza.

Oroszlány Péter: - Hogyan tanítsák, hogy mit csináljanak, hogyan segítsenek a gyereknek. De hát valójában a tanulásnak a színtere elsõ fokon az iskola. A szülõtõl nem várható el az, hogy a gyereknek naponta segítsen. Nagyon kevés olyan szülõ van, aki ebbe nem fárad bele és nem vágja a gyereke fejéhez a füzetet elõbb-utóbb.

Oroszlány Péter: - Igen. Mit csinálhat akkor a szülõ. Nekem élénk emlékem az, hogy általános iskolában apám mindig elkérte tõlem az összes könyvemet, amikor hazavittem az elsõ nap az iskolából és egy éjszaka alatt az összeset átnézte. Tehát a szülõnek tudnia kell azt, hogy a gyereke mit kap az iskolában és ha elég okos, akkor az iskolát úgy támogatja, hogy a gyerekkel beszélget. Nem direkt módon arról, hogy mit tanult aznap, hanem valahogy azokat a dolgokat, amelyek az iskolában elõjönnek ezeket témaképpen elõhozza, tesz hozzá, tehát beszélget a gyerekével olyasmirõl, ami az iskolában is elõfordul témaként.

Oroszlány Péter: - Igen. Tehát a gyerek számára nagyon sokszor szükséges, megint az iskola fogyatékosságaiból kifolyóan az, hogy kedve legyen valamit csinálni. Tehát ha az iskolában mondjuk a kedv nem kel fel eléggé, akkor a szülõ ezt otthon azzal ellensúlyozhatja, hogy a dolgoknak azokkal a sajátosságaival foglalkozik egy kicsit, amelyek izgalmassá tehetik a gyerekek számára, hogy miért csinálom ezt, mi ebben a érdekes, hogyan kapcsolódik a saját életemhez hozzá. Tehát egy közvetett segítségrõl van szó. Szerencsés dolog az, hogy ha a gyerek otthon megkapja azt, amit az iskolában nem kapott meg. Tehát ennél még szerencsésebb az, hogy ha megkapja.

Oroszlány Péter: - Ez így is van. Személyes életembõl is vannak ilyen példák. Tehát ha egy gyereknek nagyon akarunk segíteni és ha a szülõ szinte átmegy pedagógusba, annak nem lesz jó vége. A szülõi szerep meg a pedagógus szerep az más. És ritkaság, hogy ezt valaki jól tudja csinálni. Nem keverhetõ. A szülõ elfogadó magatartást kell, hogy tanúsítson. A pedagógusnak olyan elvárásai vannak, amelyek sokszor türelmetlenségben nyilvánulnak meg, össze vannak zárva, nagyon ritkán sül ez el jól.

Szabóné Barkóczi Elvira tanár: - Az a gyerek, aki elõbb-utóbb azt érzi, hogy neki érthetetlen, ami ott kint folyik, az megpróbál valamiképpen a saját egyéniségének megfelelõen erre reagálni. Van olyan gyerek, aki lassan elcsendesedik, egyre kevesebbet lehet hallani a hangját. Van olyan gyerek, akik éppen akkor kezd hangoskodni, jelezvén azt, hogy nem azért nem szól hozzá, mert nem tudja, hanem azért mert õt ez nem is érdekli és ez az egész olyan butaság. Úgyhogy amint ezt észrevettem, hogy nem úgy viselkedik a gyerek, ahogyan eddig szokott, akkor megpróbálom megtalálni, hogy vajon mi az, ami miatt õ lemaradt. Lehet, hogy azért mert túl gyors tempó. Lehet, hogy egyszerûen azért, mert nem látja a táblát. Lehet, hogy azért mert számára az a téma teljesen idegen és nem találtuk meg a hozzá vezetõ utat. Mindenképpen ismerni kell a gyereket már ahhoz, hogy az érdeklõdését feltétlenül fel kell kelteni. Nem adok neki külön olyankor otthoni házi feladatot, amivel majd ott egyedül bíbelõdnie kell és egy újabb kudarcélmény, hanem elõször órán kell visszavezetnem ahhoz a fonalhoz, amit mi ott szépen vezetünk.

Szabóné Barkóczi Elvira: - Én úgy gondolom, hogy az ötödikes az olyan, mint az elsõs. Az egy beszoktatós idõszak. Legalábbis ott, ahol egészen más rendszerrel tanulnak fölsõ tagozatban mint alsóban. Én nagyon is ajánlom azt, hogy az elsõ idõszakban üljön egy felnõtt szülõ, nagyszülõ ott a gyerek mellett. Nem feltétlen neki kell végigolvasnia, de nem baj, ha végighallgatja, hogy a gyerek hogy olvas. Nem baj, ha visszakérdezi. Ugyanis fölsõ tagozatban több tanár tanítja a gyermeket. Mindegyiknek más-más módszere van, más-más követelményrendszere van és a gyereknek nem egyszerû erre átállni. Tehát neki nagyon segítség az, hogyha a szülõ azt mondja, hogy én meghallgatom, hogy ezt hogy mondtad vissza, megtaláltad-e belõle a lényeget, ki tudtad-e tölteni egyedül a munkafüzetet. Mindenképpen üljön az elején ott a szülõ. Szép lassan, észre se fogja venni, majd leszokik róla, sõt a gyerek fogja mondani, hogy nyugodtan elmosogathatsz anya, majd akkor én szólok, hogyha jöhetsz és megmutatom és kikérdezem, vagy ha a gyerek magától nem, akkor a szülõ figyel arra, hogy ezt szépen, fokozatosan hogy lehet csökkenteni, mint ahogy alsóban, elején mindenki ott ül aztán szép lassan elmaradozik az. Kapja meg a segítséget a gyerek ötödikben is. Nem kis feladat ezzel neki megbirkózni. Mindenképpen beszélgessünk róla, tehát ne számonkérés legyen, hogy az anya is azzal jön, hogy na megvan, nincsen meg, ronda, kitépem, kezdem elölrõl, hanem azt lássa a gyerek, hogy fontos az, ami vele történik az iskolában és ez nemcsak annyiban csapódik le, hogy a házi feladatot ki lehet pipálni, hanem ez az õ kis élete. Õ hogyan oldja meg ott a konfliktusokat és ehhez hozzá tartozik az, hogy hogyan tanulja meg a leckét, hogyan írja meg a házi feladatát.

Mv.: - Az, hogy egy gyerek elakad, akár valamilyen tárgy tanulásában vagy lemarad mondjuk egy hosszú betegség miatt, akkor én elfogadom, hogy szükség van azon túli segítségre talán, amit õ az iskolában megkap. Szerencsésebb ilyen esetben akár egy korrepetitort vagy egy idegent felkérni erre, mint hogy a szülõ maga, ha még ért is hozzá, vállalkozzon rá?

Oroszlány Péter: - Igen szerencsésebb. Tudok erre olyan példát, ugye most az ötödik évrõl beszélhetünk, amikor valóban sok változás van egy gyerek életében az iskolában, elveszíti a szeretett tanítóját, megjelenik 8-10 új tanár követelményekkel, meg azzal, hogy te már nagy vagy. Tényleg nehéz helyzetbe kerül a gyerek, de a tanár, az osztályfõnök vagy akármelyik erre érzékeny pedagógus nagyon sokat tud segíteni. Van egy kollegám aki ezt le is írta, hogy hogyan érte el azt osztályfõnökként ötödikesekkel, hogy a szokásostól eltérõen nem romlott a gyerekek tanulmányi szintje, hanem javult. Azzal a személyes figyelemmel, hogy most mondja azt, hogy tanította a tanulást. Ezt csinálta valóban. Sorra vette azt, hogy minden változott, a követelményrendszer negyedikhez képest és tanította õket arra, hogy ezekkel az új kihívásokkal hogyan kell szembenézni. És olyan gyönyörûen átsegítette õket. A szülõk rendkívül hálásak voltak érte és egyik sem mondta neki azt, hogy ezt õ szerette volna helyette csinálni.

Oroszlány Péter: - A legszerencsésebb az, hogyha az iskolában tanulja meg a gyerek. Használhatnak valamit a tanfolyamok is, persze képességfejlesztés, jó tanácsok, de valójában a gyerek a legtöbbet az iskolában tanító tanárától kaphatja. Hát ha nem kapja meg akkor viszont valóban utána kell nézni, hogy kitõl kaphatja meg és az erre alkalmas személyt kell keresni. Na most ez, ha valaki ismeri, érti hogyan kell segíteni a gyereknek, tulajdonképpen nem olyan borzasztóan sok dologban kell segíteni, viszonylag itt könnyen rá lehet vezetni egy gyereket rövid idõ alatt is arra, hogy mit csináljon. Nem idõigényes dolog ez olyan nagyon, de nagyon függvénye annak, hogy hogyan követelnek az iskolában, milyen az iskolai atmoszféra, mennyi a szorongás. Ezeket nem lehet ellensúlyozni semmiféle technikával.

Oroszlány Péter: - Igen és hogyha az a szokásos iskolai számonkérési rendszer van, illetve óravezetési rendszer van, amit már Karinthy is leírt és aminek az a következménye, hogy ha én egy jó képességû, mondjuk hetedikes gyereket megvizsgálok, aki most átkerült egy hatosztályos gimnáziumba hat év után hogy hogyan tud valamirõl beszélni, amit megtanult, akkor azt tapasztalom mondjuk 20 gyerek közül 18-nál, hogy mint a vízfolyás mondja el azt, amit megtanult anélkül, hogy bármi köze lenne hozzá és közben rám se néz. Tehát egy olyan fajta magolási módszert sajátít el annak megfelelõen, hogy ezt kívánják tõle, aminek semmi köze az igazi tudáshoz. Visszaadja, de hogy ez most neki miért jó, hogy élményként élte volna, arról szó sincsen.

Oroszlány Péter: - Igen, és ennek a következménye az, ami nagyon megrázó, különösen egy-egy osztály tanítótól hallja az ember, hogy vannak gyerekek, akik már az elemi iskolának az elsõ, második, harmadik osztályban leírják magukat. Így fogalmaz egy osztályfõnök vagy egy osztálytanító, hogy annyira elveszítik a fonalát annak, ami az iskolában történik, hogy az válik mély meggyõzõdésükké, hogy õk semmire nem jók. Teljes önbecsülés hiány jön létre és aztán persze az ebbõl következõ magatartászavarok, amik a tanárok számára is már aztán egy idõ után nehezen kezelhetõk. Ez mind a sikertelenség miatt van. A korán elvesztett fonál, hogy a gyerek nem kapta meg a támogatást akkor és abban és ott, ahol az elõéletében következõen elakadt.

- Van másik iskola, óvoda, azaz alternatívák a magyar közoktatásban címmel módszertani kiállítás, vita, bemutató é és vásár lesz október 28-án, 29-én Budapesten a Városmajori Gimnáziumban. A szervezõk, a kiállítók várnak minden érdeklõdõ szülõt, gyereket, családot akik szeretnének megismerkedni az alternatív iskolák gyakorlatával, vagy beszélgetõ körökön nyitott fórumokon tennék fel például a beiskolázással kapcsolatos kérdéseiket. Tehát a Van másik iskola, óvoda rendezvényének színhelye a Városmajori Gimnázium, az idõpont pedig október 28-29.