Telefonáló: - Jó napot kívánok. A VIII. kerület Köztársaság térrõl most fogunk Árpádföldre kiköltözni egy új építésû társasba. A kislánnyal már, a két és fél éves kislányommal többször jártunk kint az építkezésen és többször azt mondja, hogy anya én nem akarok oda kiköltözni. Itt akarok a Köztársaság téren lakni. És azt szerettem volna megkérdezni, hogy hogy célszerû lebonyolítani egy ilyen költözést. Pár napra, hogyha esetleg a csomagolásig elküldöm vidékre a nagymamához, az jó-e vagy együtt csomagoljunk vagy együtt pakoljunk, tehát mit ajánlanak, mi a legcélszerûbb? Ráadásul itt szerencsénk volt, mert itt a téren egy nagyon kellemes játszóterünk van és sok kis baráttal szinte naponta találkozunk és szerintem neki ez is nehéz lesz. Nem volt bölcsõdés és így nõtt föl közösségben. Szóval azért az utolsó néhány napban, mikor mit tudom én jármûvekkel átvisszük, akkor biztos hogy nem küldeném el, hogy lássa hogy most itt kiürül a szoba, ott meg telepakoljuk.

Telefonáló: - Volt már igen, többször egy hétig nélkülünk.

Dr. Vekerdy Tamás pszichológus: - Hát így látatlanban fogalmam sincs. Mind a két megoldás jó lehet. Persze szót váltanék errõl a gyerekkel, hiszen ez a gyerek már tudja, hogy költözés van, hogy nem akar költözni. Fölvetném, hogy most itt nagyon nagy rumli lesz és kiürülnek a szobák és össze-vissza fogunk aludni stb. Most leviszünk a nagymamához. Ha õ kézzel-lábbal tiltakozik és azt mondja hogy nem, itt akarsz lenni az üres szobában? Igen, igen, én itt akarok lenni, de nem is akarok elköltözni, ne költözzünk. Akkor jön a szülõi intuíció. Nekem kell természetesen döntenem, nem a gyereknek, hogy az esetleg netán éppen toporzékoló gyereket mégis a nagymamához viszem le, vagy a toporzékoló gyereket esetleg, de lehet hogy erre sor se kerül, mégiscsak itt tartom, mint egy koloncot a költözködés nehéz napjaira. Vagy a költözködés elsõ napján mégis úgy döntök, hogy na nem, ezt azért nem, délután leviszünk. Nem tudom. Erre itt nincs egy biztos válasz.

Dr. Vekerdy Tamás: - Igen, de én ezt nem kötném ki. Mert a gyerek nem tudja, hogy o mit tud elviselni. Tehát nem kötnék vele egy ilyen kontraktust, amit o nem tud betartani. Tehát én csak azt, hogy elmondanám, hogy mi lesz és hogy most leviszlek, ha már ezt döntöttem. És akkor õ nagyon nem akar, akkor egy újabb döntés. Mégis levigyem, ez is lehetséges, vagy jó, akkor próbáljuk ki. De nem mondanám, de ha nem veszed, de ha akkor is, ilyeneket nem mondanék. Most akkor újra eldönteném, hogy akkor most ezt kipróbáltuk, nem ment, viszlek. Ezek az én döntéseim, ezekkel én nem terhelném meg a gyereket és nem kérnék a gyerektõl ígéretet, hogy õ majd jó lesz, de mégse tud jó lenni. Akkor még jobban elkeseredik. Ami nagyon helyes az az, hogy kint voltunk már együtt Árpádföldön, õ megnézte, megmondhatta, hogy õ nem szeretne idejönni. Mondtuk, hogy de most már jövünk. De esetleg még egyszer kimennék Árpádföldre, megint visszajönnék, szóval esetleg megígérném, ha erre képesnek érzem magam, hogy jövünk, majd néha bejövünk ide is, a játszótérre. Ilyenekrõl beszélnénk, megint csak röviden, amennyit a gyerek igényel és tárgyszerûen. Én ezt gondolom.

Dr. Vekerdy Tamás: - Hát ezt gyereke válogatja, de hogyha egyébként a gyerek biztonságban érzi magát és jóban van velünk is, mi nem idegesítjük õt, mert ilyen is van persze, például túl sok magyarázattal, akkor általában azért kibírhatóak. Azt is lehet mondani, hogy ma már nem három éves kor a dackorszak kulminációs ideje, hanem a kettõ és fél, netán kettõ. Azt is szokták mondani, ezt már többször emlegettük, hogyha lehet ne ilyenkor költözzünk, de hát van amikor ilyenkor kell. Nekem is azt hiszem két éves volt az egyik gyermekem, mikor költözni kellett, akkor lehetett.

Dr. Vekerdy Tamás: - Nem, nem, amennyire én erre emlékszem. Lehet hogy a feleségem ezt pontosabban meg tudná mondani. Szóval ez az amire azt szokták mondani, hogy az együttélésben folytonosan újabb és újabb döntéseket kell hozni, olyan mint a vívás, két lépés elõre, egy ugrás hátra. Nincsenek egyszer és mindenkorra kiadható receptek. Gondolom én.

Dr. Vekerdy Tamás: - Hát feltehetõleg a körülmények jobbak, de azt nem tudjuk megmondani, hogy azért mennyi idõ alatt barátkozik meg. Vannak gyerekek, akik hónapokon, éveken át hordozzák magukban, késõbb már csak féltréfás formában, hogy õk mennyire nem akartak elköltözni és hogy õk azóta is visszavágynak, ilyen is van. Olyan gyerek is van, aki néhány nap vagy néhány hét alatt teljesen átáll.

Dr. Vekerdy Tamás: - Vissza, visszamenni, persze akkor, ha ez lehetséges, ha ez megoldható. Ha a mama számára kibírható. Ha a gyerek nagyon akarja, ha nem sokkal rosszabb, éppen hogy visszamentek. Szóval ezek azok a dolgok, amik mindig csak benne állva vagy nem tudom. Szóval elvszerûen nem meghozhatóak ezek a döntések, ezért nem értünk ehhez igazán mi férfiak, hanem a nõk értenek hozzá, akikben sokkal nagyobb empátia van, beleérzõ képesség és érzelmi intelligencia és ezért ok tudják, hogy hogyan kell helyes következetlenséggel ez esetben ezeket a dolgokat megvalósítani egy kisgyerekkel.

Telefonáló: - Azért zavarom, mert nekem két éves a kisfiam és azon töprengek, azon sopánkodok már régóta, hogy most ezt az agyhártyagyulladás elleni oltószert, ezt most beadassam-e neki vagy sem. Attól félek, hogy én úgy tudom, hogy ezt a két éves kor alatti vakcinát, ezt még olyan túl régen nem használják.

Telefonáló: - Tehát hogy végül is nincsenek még tapasztalatok, hogy esetleg nagyobb korban nem okoz-e valami elváltozást vagy akármilyen problémát. Fölöslegesen én sem szeretném beoltatni, csak mivel tavalyi tél közepén elég sok embert, sok kisgyereket érintett. És igaz, hogy az én kisfiam sem jár közösségbe, tehát mondjuk boltba megyünk vásárolni, bölcsibe nem jár, mert itthon vagyok. Esetleg a játszótéren más gyerekekkel érintkezik. De mégis ott motoszkál az emberben, hogy mi van hogyha mégis.

Telefonáló: - Õ azt mondta, hogy rám bízza. Õ sem erõltette a beadását, de végül is nem is akarta magára vállalni a felelõsséget, hogy azt mondja, hogy ne adassam be.

Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - Erre a kérdésre így nem lehet válaszolni. Ugyanis az a helyzet, hogy az agyhártyagyulladás az rendkívül ritka megbetegedés. Ha beadom vagy beadatom az oltóanyagot, akkor is azok közül a kórokozók közül, amik agyhártyagyulladást képesek okozni, csak egy bizonyos százalékot tudunk lefedni.

Dr. Szamosfalvi Imre: - A kisebbik felét, a kisebbik felét. A lehetséges agyhártyagyulladást okozó kórokozóknak a kisebbik fele ellen véd ez az oltóanyag. Nagyon sokféle probléma van ezzel. Ugyanis a szülõk abba a helyzetbe vannak hozva, hogy van egy gyógyszer, ami egy nagyon-nagyon kis valószínûséggel bekövetkezõ megbetegedés ellen megvédheti a gyereket. Most akkor hogy vállalja föl azt a felelõsséget, hogy de õ nem teszi meg ezt a lépést és nem hajlandó ezt az áldozatot meghozni.

Dr. Szamosfalvi Imre: - Ezt én, csúnyán fog hangzani, én ezt egy kicsit zsarolásnak érzem. Én úgy gondolom, hogy még veszélyei is vannak annak, hogy ezt az agyhártyagyulladás elleni oltóanyagot beadja az ember, mert hogyha beadom, akkor a szülõ joggal hiszi azt, hogy a gyereke agyhártyagyulladás ellen védett. Védett is, bizonyos értelemben, de nem teljesen. Csak úgy lehet beszélni róla, hogy aki teheti, van elég pénze ehhez a meglehetõsen drága oltóanyaghoz és ez nem okoz neki megterhelést, az beadathatja. De közben is legyen tudatában annak, hogy teljes mértékben nem védte meg a gyerekét az agyhártyagyulladásnak a veszélyétõl és hogyha magas lázat, hányássorozatot észlel, azért ugyanúgy és ugyanolyan gyorsan, ugyanolyan intenzitással föl kell keresnie az orvost, hogy nehogy véletlenül éppen a beoltás miatt kerüljön a gyerek egy vészhelyzetbe, hogy mulasszuk el azt a tíz-tizenkét óra hossza idõt, ameddig még eredményesen és nagyon hasznosan lehet beavatkozni egy agyhártyagyulladás folyamatába. Azoknak a szülõknek a számára, akiknek nincs meg a lehetõsége, szeretném õket megnyugtatni. Egyrészt nem lelkiismeretlenek, nem felelõtlenek a gyerekükkel szemben, merthogy az agyhártyagyulladás ellen létezik olyan fajta védekezés is, hogy nagyon gondosan odafigyel a gyerekére, és amikor magas lázat, ködös tudatot, amikor zavarttá válik a gyerek, amikor elkalandozik a tekintete, amikor csak a második vagy a harmadik fölszólításra tudok vele valamilyen kapcsolatba kerülni. Azon kívül hányássorozatai vannak, azon kívül föltûnõen elesett. Hogy mondjam, én mindig azt mondom, hogy egy szülõnél jobban senki nem tudhatja, hogy beteg-e a t gyereke. Tehát hogy a gyerek nem olyan, mint amilyen lenni szokott. Hogy az a gyerek, akit hárman kellett hogy kordában tartsanak, mert rohangászott mint a csík és mindenre fölmászott és mindenrõl leesett és mindenféle történt vele. És az egyszer csak fekszik mint egy darab fa és idõnként félrefordul és hány egyet, az bizony azonnal megmutatandó az orvosnak. És hogyha ilyen fajta figyelem övezi azokat a gyerekeket, akik nincsenek beoltva, lehet hogy agyhártyagyulladást megkaphatnak, nagyon kicsi valószínûséggel fogják megkapni. Lehet hogy megkapják az agyhártyagyulladást, de még idejében be tudunk avatkozni. És az agyhártyagyulladás gyógyításának nagyon jó lehetõségei vannak az elsõ hat-tizenkét órában. Tehát erre kell odafigyelni és ezzel lehet mérsékelni mindenkinek, aki esetleg vagy ilyen vagy olyan meggondolásból nem oltatja be a gyerekét.

Dr. Szamosfalvi Imre: - Remélem.

Telefonáló: - Aggódom, mert van egy kisunokám, aki most már kilenc hónap körül van. Felültettük a kisbabát, a kisfiút, de nem ült, egész hat-hét hónapos koráig ha felültettük, elõesett, meg hátra esett, nem volt tartása egyáltalán. Most már szépen ül, van tartása, tehát meg tud ülni, de nem áll rá a két kis lábára egyáltalán.

Dr. Balla Mária orthopéd orvos. : - A gyerekek mozgásfejlõdése egy spontán önálló folyamat, tehát az hogy a gyerek mikor fog önállóan megülni, illetve felülni vagy fölállni, az egy egyéni sajátosság, amelyik függ az örökléstõl, a gyerek súlyától, a fejlettségétõl. A gyereket megültetni helytelen, mert a gyerek azért nem ül föl önállóan, mert nem elég erõs a hátizomzata és a hasizmai, ahogy tetszik mondani, tehát nem tudta magát megtartani. A tankönyvben leírtak, tehát hogy átlag hat hónapos korában felül a gyerek, egy éves korában feláll, ezek átlagból adódnak, tehát a legtöbb gyerek így csinálja, de van olyan gyerek amelyik hat hónapos korában föláll. Van olyan, amelyik másfél éves korában és mindegyik egészséges, csak a fejlettségnek a fokát késõbb fogja elérni. A lényeg az, hogy önálló mozgása kialakuljon és körülbelül két éves korára ezek a gyerekek elérik egymást, tehát ugyanúgy kialakul a egyénre jellemzõ járásuk. Nem kell aggódni, de nem kell neki megtanítani ezeket a folyamatokat. Amikor õ elég erõs lesz, akkor természetesen ezeket meg fogja csinálni. A lényeg az csak, hogy azt kell figyelni, hogy a fejlõdés egyenletes-e. Tehát mindig tanul-e valami újat a kisgyerek. Akkor kell csak aggódni, ha megáll a fejlõdése és egy ponton túl nem tud továbbmenni.

Dr. Balla Mária: - Mennyi adagban javasolta a szedését?

Dr. Balla Mária: - Na most nem akarok beleszólni és más kollegának az eljárását méltatni, de gyakorlatilag a D-vitamin injekcióban történõ adását, hacsak egyértelmûen ki nem mutatható a D-vitamin hiány, nem szoktuk tanácsolni. Az egyenletes, kismennyiségû, rendszeres D-vitamin adagolást tartjuk egyébként szükségesnek.

Dr. Balla Mária: - Ez nem D-vitamin hiány. A D-vitamin hiány az egy anyagcsere megbetegedés, amelyiket megfelelõ laboratóriumi vizsgálatok alapján lehet kimutatni. Ha a gyerek csak egyszerûen arról van szó, hogy kilenc hónapos korában nem áll föl, az egyszerûen nem betegség még. A fejlõdésnek egy bizonyos variációja vagy foka vagy lépcsõje.

Dr. Balla Mária: - Amit köznyelven neveznek csontgyengeségnek, ez egy betegség. A D-vitamin hiány, anyagcsere betegségek, egyéb csontrendszeri megbetegedések, de ennek röntgen tünetei vannak és megfelelõ laboratóriumi háttere, tehát eltérések vannak bizonyos kémiai értékekben.

Dr. Balla Mária: - Természetesen vannak egyébként külsõ vizsgálati jelek is, amelynek alapján fölmerülhet az a kérdés, hogy valóban lehet-e D-vitamin hiányról szó. Ez létezik, de a mi felfogásunk szerint ennek azért kell utána nézni, mert a D-vitamin hiánynak is több oka lehet.

Telefonáló: - Igen, mert minden táplálékot megkap az a gyerek, tehát nem lehet azt mondani, hogy egy olyan háznál nevelkedik az a gyerek, ahol nincsen, tehát mit tudom én csak egy olyan vékony kaján él, vagy tudom is én mi. Úgyhogy miért nem kap az a csont kálciumot vagy D-vitamint vagy ami ahhoz a csonthoz kell. Miért nem szedi ki a táplálékból a szervezet, nem?

Dr. Balla Mária: - Természetesen igaza van, de ez egyáltalában nem bizonyított. Ez csak akkor, hogyha a vérvizsgálat alapján megállapítják, hogy valóban ezek az anyagok hiányoznak vagy csökkent mértékben vannak a szervezetben.

Dr. Balla Mária: - Semmi mást nem kell figyelni. Ha a gyereknek a fejlõdése egyenletes, tehát mindig valami újat csinál, mindig valami újat produkál, mindig egy picikét elõrelép, akkor azt mondjuk, hogy a fejlõdése egyenletes.

Dr. Balla Mária: - Ezt valóban megcsinálta volna én azt hiszem akkor is, hogyha nem tanítják meg ülni. Nem tanácsoljuk az ültetést.

Dr. Balla Mária: - Egyáltalában nem kellene, mert a bokái, a lábizmai nem elég erõsek.

Dr. Balla Mária: - De hát nem is kell még egy kilenc hónapos gyereknek járnia.

Dr. Balla Mária: - Még a testvérek között is van, ez nem lehet egyébként. Nem a másikhoz kell hasonlítani, mindig önmagához. Tehát a gyerek fejlõdik és mondom, tehát mindig újat megtanul, akkor nem kell aggódni, mert a fejlõdése egyenletes.

Dr. Balla Mária: - Természetesen. Önálló mozgásra kell késztetni. Az a gyerek, amelyik egész nap ül, hogy erõsödjön a végtagja?

Dr. Balla Mária: - Hogy erõsödjön a lába, ha nem mászik, ha nem használja.

Mv.: - Hát ez lehet.

Dr. Balla Mária: - Sajnos láttunk olyanokat is, hogy amikor a szülõ úgy próbál a gyerekkel foglalkozni, hogy közben ne akadályozza, hogy egy ültetõszékbe maga mellé ülteti a gyereket. Ezt is teljesen helytelenítjük, mert a gyereknek aktív mozgásra van szüksége. Csak azáltal fog erõsödni, ha kezecskéit, karját, lábát, csípõjét tornáztatja, használja. Ha nem használja mitõl erõsödjön. Az ételtõl önmagában nem fog, legfeljebb hízik.

Dr. Balla Mária: - Nem kell hasra tenni a babát, mert ha õ nem szeret hasra feküdni és õ soha nem feküdt hasra, akkor nem fogja szeretni. De ha hátára fektetik, ahogy õ szokott feküdni és oldalt talál majd egy játékot vagy õ érdeklõdik, akkor az saját érdeklõdésének megfelelõen majd meg fog mindent tenni annak érdekében, hogy õ azt a tárgyat elérje, hogy jobban lásson. Kivéve akkor, ha kettõt ugye rikkant egyet vagy sír a gyerek és akkor odaszaladunk hozzá és fölültetjük azért, hogy jaj, szegény kisbaba nehogy véletlen egyedül érezze magát vagy mozognia kelljen. A gyerekek leszoknak akkor a mozgásról.

Dr. Balla Mária: - Természetesen. Hát a szülõk meg a kiszolgáló személyzet, a gyerek szívesen visszaél vele, de nekünk kell felnõtteknek okosabbaknak lennünk.

Bemondó: - A mûsort Balogh Erzsébet, Pásztor Magdolna, Szebeni Gál Vera és Horváth Ida készítette.