- Jó napot kívánok, arról szeretnék érdeklõdni, hogy van egy 9 hónapos kisfiam és a heréi ugyan leszálltak az anyaméhben és így is született meg, de ezek lifteznek, tehát fölmennek lejönnek, és mostanában egyre többet van fent, mint lent, hogy ezzel mit kell csinálni?

- A gyerekorvos azt mondta, hogy majd másfél éves kora után vigyük el, hogy addig még záródhatnak a herevezetékek. Az esetek 90 százalékában fönt van. Tehát amikor nagyon meleg van akkor volt lent és amikor a pelenkát kibontom és meleg van akkor lent van és rögtön fölmegy, mint hogyha fázna. És mi a különbség a mûtét, illetve az orvos beszélt olyanról is, hogy esetleg elõször hormont adnak neki. Hogy ettõl a hormoninjekciótól kellene elzáródnia a herevezetéknek és ha nem akkor mûtik meg, hogy mennyire ajánlott ez a hormoninjekció?

Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - Elõször egy pontatlanságot kellene valamilyen úton-módon a helyére tenni. Ugyanis az anyuka azt mondja, hogy lent van, meg fönt van. A föntléttel az önmagában, nagy valószínûséggel, amennyire ezt én innen meg tudom ítélni nem kóros állapot. Ugyanis a herét ilyen hálózatosan izomkötegek veszik körül, amelyek amikor valamiféle hideghatás éri, akkor fölhúzza egészen a fölsõ részébe a herezacskónak.

Szamosfalvi Imre: - A hasfalig. A hasfalon belülre vagy abba a csatornába, amin keresztül bejuthatna a hasüregbe a here odáig nem juthat el. Akkor nevezzük már kórosnak az állapotot. Tehát hogyha ugye egy csatornán keresztül száll le, ennek a részletei talán most mellékesek, egy csatornán keresztül száll le a here a magzati életben herezacskóba. Na most ha ez a csatorna nyitva marad, akkor megvan a lehetõsége annak, hogy talán úgy lehetne a különbséget érzékeltetni, hogy nem fölmegy a here, hanem bemegy here. Tehát hogy ebbe a csatornába visszakerül és ezt már nem szeretjük. Tehát ha nem is nevezzük föltétlenül kóros állapotnak, de ez egy figyelmet érdemlõ állapot és újra meg újra vizsgálatokat igényel, hogy mennyi idõt tölt ebben a csatornában, vagy uram bocsá, egészen a hasüregig visszahúzódik a here. Na most arra érvényes az, amit a kolléganõ vagy kolléga úr mondott, hogy azt bizony már figyelemmel kell kísérni és meg kell akadályozni, hogy ezeket az utakat a here megtehesse. Ha csak arról van szó, és hát ezt kell a pontos vizsgálatokkal tisztázni, hogy ha csak arról van szó, hogy a hasfalnak az elülsõ szintjéig fölhúzódik a here, azaz fölmegy, az nem kóros. Tehát ez megengedhetõ és természetes állapota a kisfiúk heréjének.

Szamosfalvi Imre: - Isten õrizz. Nem kell õneki ilyen értelemben véve foglalkozni ezzel a kérdéssel, hanem nem tudom milyen intervallumot mondjak, de körülbelül három havonta egyszer megnézni, illetve egyszer valakinek meg kellene gyõzõdni arról, és erre hát vagy a belsõ elválasztású mirigyekkel foglalkozó orvos vagy urológus, de a sebész is meg tudja mondani vagy legalábbis fogalmat tud alkotni róla, hogy ez a bizonyos csatorna nyitva van vagy nincsen. Egyszerû kézzel való vizsgálattal ezt nagy valószínûséggel, nagy biztonsággal meg lehet állapítani egy gyakorlott szakembernek és hogyha ez a csatorna nincs nyitva, akkor nyugodtan alhatunk. Hogyha ez a csatorna nyitva van és ez a bizonyos fölmenetel ez nemcsak azt jelenti, hogy a hasfalnak az elsõ szintjéig kerül a here, hanem bekerül ebbe a csatornába vagy ezen a csatornán keresztül akár a hasüregig visszahúzódik a here, akkor kell az intézkedéseket, a kezelést tulajdonképpen megkezdeni, ami valóban elõször általában hormonkezelés szokott lenni és csak a második lépcsõben szoktunk sebészeti beavatkozáshoz fordulni.

Szamosfalvi Imre: - Igen, és tulajdonképpen a két kezelés egymás kiegészítõje.

Szamosfalvi Imre: - Ha a kóros állapot fönnáll.

Szamosfalvi Imre: - Az ilyen idõpontokkal kapcsolatban szakmán belül is folyamatosan viták vannak. Az elõbb mondtam, hogy azt kéne tudni, hogy mennyi idõt tölt akár a hasüregben, akár pedig ebben a csatornában a here, mert hogy a herezacskónak a kialakulása az nem egy véletlen folyamat. A here fejlõdése és mûködése szempontjából egy kicsit alacsonyabb hõmérsékletre van szükség az optimális mûködéshez és fejlõdéshez, mint ami a testnek az úgynevezett maghõmérséklete. Ha a here folyamatosan hosszú idõn keresztül a magasabb hõmérsékleten tartózkodik, akkor a fejlõdésében zavar állhat be. Vagy másfél év vagy két esztendõs kor olyan értelemben véve föltétlenül igaz, hogy ugye ha másfél éves korban elkezdenek egy hormonkezelést akkor annak a kifutása az körülbelül 2 éves korig tart és kétéves korban valóban én is úgy tudom, hogy meg kell oldani ezt a problémát. Két éves korban meg kell csinálni a mûtétet.

- Jó napot kívánok. Én egy anyuka vagyok és meg szeretném kérdezni Önöktõl, nem tudom, hogy hova forduljak, hogy az normális dolog, hogy egy 6 éves kislány, elvált szülõk vagyunk tulajdonképpen és kéthetenként, mikor az apukához megy, aki egy élettárssal él együtt, hogy egy ágyban alszanak és hát eddig nem volt lehetõségük, most lenne lehetõségük külön aludni és a múltkor mesélte kuncogva, hogy az apát láttam meztelenül és hát nem tudom, hogy legközelebb mire fog ébredni a lányom és az a gondom, hogy hát nem mondom én senkinek, csak hát szemberöhögnek szerintem. Ez normális dolog, hogy együtt aludjanak és kéthetenként ne lehessen megoldani, hogy neki egy külön kuckót.

- De igen, kértem szépen és egyszerûen nem. Azt csinálhat amit akar bárki, bármikor.

- Hát hogy csak két szobájuk van és hogy együtt kezdtek építkezni, elváltunk, anyós mindenki bekavart, mindegy. Két helyiség volt, hát én már annak idején megoldottam, hogy mi költözzünk el a nappaliba, mert egyszerûen szükségesnek láttam azt, hogy a gyereknek legyen külön szobája. Most meg hát ok visszamentek a kisszobába és hogy csak ott van lehetõség aludni.

- Hát szerintem is lehetne, sõt arra a két napra, amíg kéthetenként ott van a kislány, ok is kimehetnének a nappaliba. Nem tudom, hogy ezt miért kell csinálni. Hogy próbáljam meggyõzni. Ez már folyik egy éve és most akadtam ki, mikor mondta a kislány, hogy hát látta apát meztelenül reggel és azért kérdem, hogy ez túlzás részemrõl, kicsit túl aggódom a dolgokat.

- Nem ezen akadtam ki, mert azt láthatja, tehát én csak attól félek, hogy hát ott van mellette az élettársa és ez azért nem.

- Így van, egyelõre nem történt meg, csak félek attól, hogy ez esetleg mit tudom én, hogy ha ilyen is van.

- És hogyha azt mondja, hogy nem és továbbra sincs megoldás rá, mint amit mondott eddig is?

- Igen. Hát rákérdeztem, nyilván neki ez két napig nem gond.

- Hát igen. A gyámhatósághoz hülyeség fordulni. Viszont az bánt ebben az egészben, tehát nemcsak ez, hanem, hogy nem törõdik igazán a kislánnyal és most például õ kötötte ki azt, hogy legyen lefektetve az, hogy a láthatási idõ, amikor énvelem szemben, mindig is tulajdonképpen ez volt a probléma, hogy sosem volt otthon és hát most is voltak bajok ezzel, viszont ez az egy hónapos nyári vakáció, elvitte két hétre és két hét után visszahozta a kislányt és nekem is dolgozni kell és hozzám vágta, hogy neki is dolgozni kell és holnap hozza és lecsapja a telefont. Ezt egyszerûen nem tudom, hogy hogy lehet ezt kezelni. Vagy o bármit csinálhat, ami neki jólesik vagy ahogy neki a programja megengedi?

- Így van, leszögezte, hogy ez legyen lefektetve.

- Így van, abszolút meg se kérdezte mikor hozzá viszem el, abszolút automatikusnak gondoltam, hogy hát megoldja nagymamánál nyilván a gyereket és akkor két hét után nagyon-nagyon váratlanul érintett és azt sem tudtam, hogy hogy oldjam meg a gondomat, mert egyedül élek.

- De igen, hát hogy egy hónapra. A papával is beszéltem, hát tudtam, hogy nem lesz hónap, de három hétre mindenképpen. Két hét múlva visszahozta. Tehát én nem fordulhatok senkihez? Nem akarok cirkuszt se, mert akkor talán még rosszabbá fordul ez az egész helyzet, csak mindent felboríthat.

- Általában kéthetenként, de hogyha neki programja van akkor mindig bejelenti, hogy most szeretné elvinni, mert két hét múlva nem tudja és hát nyilván én alkalmazkodom, hát örülök, hogy egyáltalán elviszi. Hetek telnek el és oda se telefonál. Nagyon-nagyon rosszul esik, mert nem így gondoltam én ezt az egészet.

- Hát azt, hogy neki dolgozni kell. Annyira ragaszkodik hozzá és nem bírom felfogni és megmagyarázni saját magamnak sem, hogy õt hogy nem érdekli annyira az a kislány, hogy tényleg törõdjön jobban vele.

Mv.: - És olyan nem volt soha, hogy õ el szerette volna vinni és maga nem adta volna oda?

- Nem, sõt, nekem mindig ez volt a gondom, hogy volt olyan is, hogy születésnapja után készült a kislány, hogy jövõ héten viszi apuka, nem vitte el, húsvétkor errefele se dugta az orrát, szóval borzasztóan fájt nekem és nem tudom hogy hogy oldjam meg.

Kardos Ferenc gyeremekpszichológus, a Kapcsolat Alapítvány elnöke: - Igen. Nagyon tetszett nekem az édesanya.

Kardos Ferenc: - Igen. Hogy azért szól, mert hogy nem viszi a gyereket az apa. Még nem tartunk ott, hogy azért mondjuk egy gyámhivatal büntesse az apát.

Kardos Ferenc: - Nem. Én már kértem egy párszor, de azért büntetik az apát, hogy ha a gyerektartást nem fizeti, de azt, hogy nem csinál programot a gyerekének, hogy nem látogatja. Legkevesebb anya az, aki ilyenkor berohan a gyámhatóságra, hogy jaj már mióta nem látta a gyerek az apját. Ez legalábbis a mi gyakorlatunkban ilyen szinte nem fordul elõ, pedig hát errõl van szó, hogy a gyereknek az érdeke, a joga, hogy mind a két szülõjével rendszeres, állandó kapcsolata legyen. És ez az anya ezt átérezte.

Kardos Ferenc: - Így van. Ez így van.

Kardos Ferenc: - Ez lehet, hogy abból is adódik, de ebben az esetben nem. Ha az apa ennyire nem érdeklõdik, akkor nem, de vannak olyan szülõk, akiknek kevés ez a két nap kéthetente. És akkor van egy ilyen dolog is, hogy akkor azt a két hetet intenzíven akarja kihasználni és akkor sokszor már ez a kapcsolat ahhoz képest, hogy már nagyobb a gyerek, túlságos testi, mintha kisgyerek lenne. Ölbe veszi, megdédelgeti és annyira be akar mindent pótolni, hogy ettõl alakul ki egy ilyen furcsa dolog, hogy nagyobb gyereket is maga mellé vesz az ágyba meg ilyesmi. Ez elõfordulhat. Nem valószínû, hogy itt valami rosszról van szó, ott van az élettársa. Van ilyenkor egy ilyen kis féltékenység is az anyák részérõl, hogy most akkor ugye egy másik nõ is van. Bonyolult ez a dolog.

Kardos Ferenc: - Nem könnyû, és a gyerek az ott látja, hogy azt szeretik és nem engem. Szóval itt nagyon sok érzelem is van ebben a dologban, de hát akkor azt nyíltan meg kell mondani az apának, hogy nálunk ez nem szokás. Nálunk ez a szokás, ehhez a látogató szülõnek alkalmazkodni kell. Tehát ha mondjuk ok nudisták lettek volna végig és ez a szokás, hogy mindenki meztelenül van, akkor ez nem probléma, hát otthon is ezek lesznek, de mikor a gyerek kiszakad egy-két napra és akkor azért ezt illene annak a szülõnek alkalmazkodni a gondozó szülõnek a szokásaihoz. A napokban volt egy olyan esetünk, amikor hát a szórakoztató iparban dolgozó házaspár vált el, sztriptíztáncosok és hát az apa ugyanolyan sztriptíztáncosnõt vett el. Nos ugyanaz a helyzet már az anyának nem tetszett, hogy sok meztelenséget lát a gyerek, miközben õ is az volt. Most probléma lett ez az egész. Igaz, hogy õ szakított ezzel az életformával, más férje van, más világban él másképp, de ez mostan erkölcstelennek látszott, ami eddig teljesen természetes volt az õ világukban.

Kardos Ferenc: - Mégiscsak azt kell mondani, hogy valami közvetítõt kellene, aki elmagyarázza az apának, hogy ez így nem jó. A gyereknek nem jó, a gyereknek számítani kellene arra a biztos idõpontra, amikor az aput láthatom, készülni kell rá és számítani kellene rá. Nem csak amikor nekem jó, hogy most akkor nekem bejött egy munkám, akkor visszaadom a gyereket meg ilyenek, hát ezt nem lehet a gyerekkel csinálni. Ez akkora trauma a gyerek részérõl, hogy én ennyit érek, hogy ennyire értéktelen vagyok, hogy én nem vagyok fontos. A saját önértékelését csökkenti, hanem ez egy csomó kihatással lesz majd az iskolai életre, a párkapcsolatra, mindenre. Ez egy olyan dolog, mint mikor egy anya nem engedi el az apához a gyereket. Tehát az apa részérõl ugyanolyan súlyos dolog. Ha nem ért a szóból, akkor el kell menni a gyámhivatalhoz és meg kell mondani, hogy kötelezzék arra, hogy rendszeresen jöjjön, mert különben megbüntetik. Én kemény lennék ebben a dologban.

- Jó napot kívánok. Nem a mai témával kapcsolatban szeretnék érdeklõdni. Arról lenne szó, hogy a kisfiam 10 hónapos korában kapott egy bárányhimlõt. Na most eléggé jól túlvészelte, de az arcán, mivel hogy hason szeretett feküdni és a pelenkával kidörzsölte a kis arcát, ahogy mozgatta, két ilyen majdnem leesõ sebet teljesen kidörzsölt. És most már hét hónapos, de ilyen fehér, nagyon apró kicsi, mintha pattanások lennének a kis arcán meg egyébként máshol az arcán több helyen jön elõ, hogy ezzel lehet-e kezdeni valamit vagy pedig el fog múlni, vagy mi legyen vele.

- Egyrészt legelõször azon a ponton keletkezett. És én úgy vettem észre, hogy ahol a bárányhimlõi ott voltak, ott keletkeznek ugyanezek a kis pontok, hogy ezen lehet-e kezdeni valamit vagy nem lehet ezzel kezdeni valamit.

- Hát hogy majd ki fogja nõni.

- Azt vettem észre, hogy azon a mély ponton van egy az arcán, ami ugye egy amit mintha kicsípte volna vagy kihúzta volna, hogy az a bárányhimlõ mélyedést okozott, azon úgy marad állandóan és abba vagy 4, 5, 6, 7 tehát ilyen változó számmal ott megvan. És ugye az arca környékén a szája környékén, ahol voltak elõzõleg ezek a bárányhimlõs pontok, hol elõjönnek, hol eltûnnek.

- Fehér, mint ezek a miomák, ahhoz hasonlóak. Vagy mintha egy érett pattanás lenne tulajdonképpen.

- Igen. A bõrén szintem mindenhol tele volt szegénykém ezekkel a pöttyökkel és azért maradtak a testén hegek. Egyedül az arcán, ezen az egy ponton, ami nagyon csúnya és az nem akar. Hiába, ez a bárányhimlõnek a maradéka sajnos.

Dr. Nagy Éva bõrgyógyász: - Azt hiszem az anyuka mondta ki a diagnózist, hogy a bárányhimlõnek a maradéka. Tehát valóban hegek, amiket o említ és igaza van a kollegának is, aki azt mondta, hogy idõvel azért ezek valóban simulni fognak. A kisfiúról akkor meg szinte teljesen nyomtalanul el fognak tûnni, hiszen ugye a pubertás korban ugye szõrösödéssel a fiúknak nagyon nagy szerencséje, hogy a borotválkozással, a szõrszálaknak a megjelenésével egy csomó kozmetikai kis apró hibát gyakorlatilag el tudnak tüntetni, szemben a lányokkal. Na most ha lányról van szó, ahogy no, tehát húzódik a bor, valóban szebb lesz az egész. Most semmiféleképpen nem kell vele semmit csinálni, tehát most felesleges bárminek is kitenni szegény gyereket. Ez majd a pubertás körül azért el fog dõlni, hogy kell-e esetleg korrigálni, egy kicsit a heget lapítani, de ha szerencsés, akkor szerintem nem is nagyon lesz észrevehetõ.

Dr. Nagy Éva bõrgyógyász: - A heg tulajdonképpen. Tehát nagyon jól elmondta.

Dr. Nagy Éva bõrgyógyász: - Nyilván olyan mély lehetett ezek szerint valóban az a bárányhimlõ, hogy heggel gyógyult, tehát behúzódással. Az anyuka említette is azt, hogy behúzódik ott a bõr. Tehát nyilván ezért ott fehérebbnek tûnik. Tehát úgy gyógyult, hogy elõször rózsaszín a heg és utána pedig fehér lesz.

Dr. Nagy Éva bõrgyógyász: - Nagyon nehéz, mert ugye mindig azt szoktuk tanácsolni, hogy nem szabad elvakarni. Ugye ezt szoktunk mondani. Na most régen valóban voltak ezek a rázó keverékek, amikor ezeket rátettük. Ma már a gyerekgyógyászok is azt vallják és a borgyógyászok is, hogy feleslegesek ezek a rázókeverékek.

Dr. Nagy Éva bõrgyógyász: - Mert tulajdonképpen elfedi ezeket a kis sebeket és régen ha belegondolunk akkor például a fürdés is tilos volt ebben az állapotban és ma a gyerekgyógyászok ragaszkodnak a fürösztéshez. Egyszerûen megváltozott a szemlélet és azt hiszem, hogy ebben maximálisan nekik van igazuk, mert minél gyorsabban eltávolítom a pörköt, annál gyorsabban gyógyul a folyamat és annál kisebb lesz a valószínûsége annak, hogy ott heg marad. Tudniillik maga a pörk, ha hosszú idõn keresztül nyomja a bort, akkor az bizony heget hagy. Tehát nem kell hozzá elvakarnom, csak egyszerûen ott kell, hogy legyen. Nagyon korszerû ma már a kezelési mód.

Dr. Nagy Éva borgyógyász: - Nincsen. Sajnos nincs. Csak a korszerû ápolás, amivel az a célunk, hogy tényleg nem maradjon heg.

- A vejem felnõtt ember, álmában, amikor alszik iszonyatosan csikorgatja a fogát. Most tessék elképzelni, hogy ez az én kétéves pici lány unokám ez is csinálja. Hát egyszerûen mondom ez nem igaz, hát Zsani 2 éves és ugyanúgy csinál. Mondjuk nem annyira erõsen ugye, mint az apja. Teljesen le voltam döbbenve. Ez így öröklõdik?

Dr. Czukor József gyermekfogorvos: - Nem. Egyébként az ilyen gyerekkorban mutatkozó fogcsikorgatás, nekem is volt benne részem, az átmeneti állapot szerencsére, ugyanis részint azok a csücskök le fognak nagyon hamar kopni, részint a fogváltás után pedig egy egészen más szituáció fog kialakulni, úgyhogy teljesen meg fog szûnni ez a probléma.

Czukor József: - Nem hiszem. Na most egyetlen egyet még lehet tenni. Nagyon sokszor a kis szemfogukkal, a felsõ nagyon hegyes kis kúp alakú szemfogukkal szokták ezek a gyerekek ezt a csikorgatást produkálni. Egy minimális polírozással, ami se nem fájdalom, se nem káros, semmi, ezt fogorvosi rendelõben gyakorlatilag meg lehet szüntetni.

Czukor József: - Az apukáé az egészen más, az apukának sokkal komolyabb beavatkozás kell. Ott úgynevezett éjszakai harapásemelõ készüléket kell készíteni, amit rendszeresen hordani kell, meg kell csinálni, meg kell vizsgálni, hogy nincs-e esetleg olyan tömése, fogpótlása ami elõbb érintkezik, ütközik, stb. Szóval ez sokkal bonyolultabb dolog, mint a gyereknél elõforduló fogcsikorgatás.