- A feleségem telefonált. Nem tudom pontosan, hogy mit mondott el.

- Igen, na most hát az ifjú férj, illetve az ifjú apa kellõképpen kétségbe van esve. Mi megígértük neki, hogy segítünk, amiben tudunk, illetve hát valami fajta megoldást keresni segítünk neki. Már családvédelmet, háziorvost, mindenkit, hogy mi ilyenkor a megoldás.

- Múlt hétfõn a felesége ikergyermeket szült, lombikos ikrek, minden rendben volt, szépek nagyon a gyerekek. Aztán kedden kora délután a feleség agyvérzést kapott és azóta öntudatlan állapotban van. Az orvosok 30 százalék esélyt adtak arra, hogy egyáltalán felépül. Azt mondták, hogy még két hétig, tehát összesen születésüktõl kezdve három hétig ott maradhatnak a gyerekek, de utána valamit kezdenie kell velük. Na most az apukának ilyen tapasztalata, hogy egyáltalán mit kell csinálnia egy gyerekkel nincsen. Egyedül nyilván nem képes ellátni õket, mert hogy lenne képes.

- Mert hogy dolgoznia is kell, meg ilyen irányú ismerete nincsen. Ikrekkel nem lehet egyszerû. Nekünk van egy, egyéves múlt, gyerekünk, úgyhogy valamifajta fogalmunk van a dologról, azért fordult hozzánk kétségbeesésében. De hát egészen elképesztõ, hogy mennyire, mindenfajta hivatal, alapítvány, amit fölhívtunk az a vállát vonogatta, hogy fogalmuk nincs, hogy kihez kell fordulni, mi a teendõ.

- Hát a Fehérkereszt Alapítvány. Annyit tudtak mondani azt hiszem, a feleségem beszélt velük. Inkább a feleségem mobilszámát odaadnám, mert õ jobban otthon van a témában.

- De nagyrészt ilyen vállvonogatások voltak, ajánlottak ilyen bébiszitter szolgálatot. Na most ezt nyilván az apuka hosszabb távon nem bírja igénybe venni.

- Az asszony az erdélyi, a fiú meg valahol Debrecenen túlról. Tehát vidékiek és nem igazán.

- Jó napot kívánok. Már ma nekiültem a telefonnak és elõször is fölhívtam a védõnõnket, akihez mi járunk és õ azt mondta, hogy minden kerületben van ilyen, hogy Gyermekjóléti Szolgálat. Õket fölhívtam, õk erre elküldtek elég durván és csúnyán azzal, hogy hát erre nincs megoldás, õk ezzel nem foglalkoznak, keressek valami bébiszitter szolgálatot ennek a családnak. Akkor utána fölhívtam a Családsegítõ Szolgálatot az önkormányzatnál. Ott tippeket adott a hölgy, hogy a Fehérkereszt Alapítványt hívjam föl. Õket is fölhívtam. Ott a kislány azt mondta, hogy függesszünk ki a fõiskolán hirdetéseket, hogy bébiszitter kerestetik. Mondtam, hogy ez nagyon jó, igen, köszönöm.

- Nem is mondott ilyet, meg nem is tudtam. Utána fölhívtam végül is a Családügyi és Szociális Minisztériumot, mondván, hogy ha valaki akkor nekik kell, hogy legyen erre valami hát ha nem is nekik személyesen, de tudják, hogy hol kell ezt elintézni. Õk se tudtak semmit mondani és azt mondták, hogy a minisztérium ilyen dolgokkal nem foglalkozni. Ezért utána férjemnek jutott eszébe, mert meg szoktuk hallgatni a mûsort, hogy hátha Önök már egyrészt találkoztak ilyen helyzettel, másrészt ha nem, akkor is tudnak valamit, mert a szerencsétlen apuka teljesen kétségbe van esve és igazán fogalma sincs, hogy mit kell csinálni. Annyira kétségbe van esve. Egy házban lakunk, és nekem 15 hónapos a kisfiam és azt találta ki, hogy én vegyem magamhoz az õ két pici fiacskáját és én törõdjek velük. Mondtam, hogy hát ez az, ami teljesen lehetetlen, mert se szakképzettségem, mert ha lenne is erre idõm, lakáskapacitásom és egyebem nincs. Ezt az óriási felelõsséget én nem tudom vállalni. Szóval tényleg teljesen kétségbe van esve.

- Felépülésrõl nem is nyilatkoznak gyakorlatilag, mert semmit nem tudnak mondani. Egy hete történt. Kómába van. Öntudatlan teljesen és semmit nem mondanak. Szerintem azért nem mondanak, hogy ne bizakodjon, mert teljesen tanácstalanok az orvosok. Ennyit tudok, ennyit mondott el, mert tegnap jött föl hozzánk este és kért. Mondjuk mi ajánlottuk fel, hogy ha tudunk akkor segítünk. Csak hát elég váratlanul ért, hogy azt találta ki, hogy vegyük magunkhoz a gyerekeket. Õ persze részt akar venni az ellátásukban, nevelésükben, a gondozásukban csak hát egyedül nem tudja ezt megoldani, amiben teljesen igaza van.

- Tessék Fehérkereszt.

Fehérkereszt: - Igen, beszéltem már ezzel az asszonnyal, adtam neki egy másik telefonszámot, egy bébiszitter szolgálatét. A VIII. kerületben nincsen ellátási szerzõdésünk, ott nem tudunk helyettes szülõ szolgáltatást nyújtani.

Fehérkereszt: - Így van. Igen, ez önkormányzati feladat és azoknak az önkormányzatoknak a területén tudjuk ezt nyújtani, akik megállapodtak ebben velünk.

Mv.: - Értem. És Ön semmi mást, hát nyilván jártas ebben a dologban, semmi mást nem tudott nekik javasolni mint azt, hogy próbáljanak bébiszitter szolgálatot igénybe venni?

Fehérkereszt: - Hát meg lehetne kérdezni a Gyermekjóléti Szolgálatot, hogy ha nem velünk kötöttek szerzõdést, akkor kivel kötöttek.

Fehérkereszt: - Az önkormányzatnak kötelessége nyújtani ezt a típusú ellátást.

Fehérkereszt: - Hát elméletben igen. De az kérdés, hogy fölállt-e már erre szolgálatuk, megoldották-e már, kötöttek ellátási szerzõdést.

Fehérkereszt: - Hát a Gyermekjóléti Szolgálatok elõször akkor nyújtanak ilyet, hogyha nekik van ilyen intézményük vagy az õ rendszerükbe be van építve, hogy õk finanszíroznak egy ilyen jellegû szolgáltatást. Meg kéne próbálni. Tehát elvileg olyan is van, hogy a bölcsõdéknek van kihelyezett gondozói szolgálata. Azt bizonyos idõszakig lehet, hogy tudják nyújtani. Önkormányzathoz kéne fordulni személyesen, de nem a szomszédnak, hanem az apukának.

Fehérkereszt: - Igen, igen, mindenképpen. Valószínû van ilyen, hogy szociális és gyermekvédelmi iroda.

- Hát az az igazság, hogy nem igazán tudok mondani semmi biztatót. Most az az igazság, én kétszer beszéltem az idegsebésszel, aki mûtötte, és az egyik a mûtét után közvetlenül, a másik pedig tegnap történt és hát nekem azt mondta a tegnapi nap folyamán, hogy õ lényeges javulást tapasztalt és hát ugye megpróbálják az altatást csökkenteni, éberebbé tenni, illetve a gépekrõl leszoktatni. Na most ez mára megtörtént, de viszont semmilyen kommunikációt vagy kontaktust nem tudtak vele létesíteni.

- Nem. Egyelõre az van, hogy a közvetlen életveszélyen túl van, de ez még nem ad okot semmire. Tehát bármi történhet.

- Az egyik Lacika, másik Robika.

- Õk csodálatosan vannak. Önállóan esznek, szóval nagyon jól vannak. Õk is ott vannak benn a kórházban. A János Kórházban van egyébként és hát rendszeresen járok be napi két alkalommal. Egyelõre az van, hogy maradhatnak 3-4 hétig, de talán egy kis csúszással tovább is. De hát ez nem végleges állapot, ez így nem maradhat.

- Igen, egyelõre tulajdonképpen még nem dõlt el semmi, mert a feleségem eredetileg erdélyi, tehát õneki ott vannak kint rokonai, testvérei meg egyebek és hát még õket igazából még nem tudtam elbeszélni, hogy akkor õk hogy állnának ehhez a dologhoz. Belátásom vagy elgondolásom szerint, aki tudna segíteni...

- Igen. De ez csak az én feltételezésem, tehát erre még nincs végleges válasz, nincs semmi. Vagyis most itt van a bátyja, aki ugye meg is látogatta meg egyebek és hát pénteken utazik vissza és hát akkor lesz ez eldöntve meg megbeszélve meg egyebek. A jövõ héten visszajön, elmondja azt, hogy végül is mi van.

- Így van és én mindenképp valami olyasmit akarok, hogy gyerekek otthon maradjanak.

- Nem. Véletlenül sem.

- Így van. Helyünk van. Legalább addig, hogy míg a feleségem felépül vagy szóval nem is tudom. Mert én is el tudok menni gyesre meg hát egyebek, de hát engem is be kellene tanítani, mert nekünk ez elõtt soha nem volt gyerekünk, tehát semmilyen rutinom, semmilyen gyakorlatom nincs. Éppen ezért egy három-négy hónap az biztos amíg bele nem rázódok ebbe. Hat hónaptól esetleg már bölcsödébe is tudnám küldeni õket, esetleg egy 8 órás munkát is el tudnék vállalni, mert munkahelyem van, tudnának esetleg biztosítani.

- Igen. Most más. Én egy ilyen 24-48-as munkarendben dolgozom, ami azt jelenti, hogy reggeltõl másnap reggelig. Én nem vagyon szabad és dolgozom.

- Igen, de mondom, hogy én most egyelõre el is tudnék menni, tehát én is tudnék velük foglalkozni, tehát el tudnék menni gyesre vagy gyásra, nem is tudom minek nevezzük, de akkor is kell segítség mellém.

- Hát az az igazság én nem igazán vagyok tapasztalt, én is csak most próbálok itt puhatolózni, hogy mikor hogy merre. Szóval én abszolút nem vagyok képben ebben a dologban.

- Hát így van és éppen ezért próbálom kideríteni, hogy akkor nekem mi lenne a legjobb. Igyekszem minél elõbb ezeknek utánajárni, a gyerekek meg sajnos még nincs meg az anyakönyvi kivonatuk. Holnapra ígérték, anélkül semmit nem tudok egyelõre intézni, sem a TB-nél, sem a munkahelyemen, mert ugye mindenhova ez kell.

- Így van.

- Jó. De mondom, még egyszer szeretném elmondani, hogy egyelõre mindenképpen ezt az utóbbi, amit én elmondtam Önnek, verziót lehetne inkább elfogadni, tehát ez a családon belüli helyszínen megoldható dolgokat.

- Józsefvárosi Gyermekjóléti Szolgálat. Jó napot kívánok.

- Ser Gabriella.

Ser Gabriella: - Újszülött gyerekekrõl van szó, a kerületben a Egyesített Bölcsödének van házi gyerekgondozó szolgálata, ami azt jelenti, hogy nem kell, miután nagyon pici gyerekekrõl van szó ugye, tehát nem kell a gyerekeket a bölcsödébe vinni, hanem a bölcsõde közvetít ki egy gondozónõt, egy képzett gondozónõt a családhoz, aki segít a gyerekek ellátásában. Az, hogy az édesapa elmenjen dolgozni és otthagyja teljes egészében a gyerekeket ezt lehet ugyan, tehát a munkaideje alatt, de nem túl szerencsés, hiszen a gyermeknek a kötõdését ugye az édesapa kell, hogy most biztosítsa. A Gyermekjóléti Szolgálat abban tud segíteni, hogy felvilágosítja, egyrészt a bölcsõdével felvéve a kapcsolatot, egy ilyen gondozónõt kiközvetítenek ingyen és bérmentve, a másik felvilágosítjuk az édesapát, hogy a jelenlegi törvények értelmében õ is elmehet gyesre.

Ser Gabriella: - Így van. Természetesen, az ottani gondozónõ segít neki abban, hogy hogyan kell pelenkázni. Ezt az egész folyamatot megtanítjuk. A Gyermekjóléti Szolgálat kijár rendszeresen a családhoz, segít a gyerekeket elvinni orvoshoz és szintén az ilyen családvezetési dolgokban tanácsokat ad a szülõnek és segíti, hogy ebbe bekapcsolódjon. Amit tudunk segíteni, hiszen valóban ugye a gyerekek valószínûleg tápszert fognak kapni, az étkezésük megoldott, de miután itt két gyereknek az ellátása nagyon leköti az édesapát, a kerületben van lehetõség arra, hogy az Õszirózsa Gondozószolgálat segítségével minden délben fõtt ételt vigyenek az édesapának. De neki be kéne ide jönni a Gyermekjóléti Szolgálatba és természetesen, hogy minden segítséget megkap. Segítünk neki elintézni ugye a segélyt, lakásfenntartási támogatás elintézése. Én azt gondolom, hogy miután itt ez történt, magasabb családi pótlékot kaphat ez az apuka, hiszen egy tartós beteg anyukáról van szó, tehát egy keresetbõl él a család. Ennek az elintézése, valamint az önkormányzat Gyermekvédelmi Osztályánál rendszeres gyerekvédelmi támogatásnak az elintézésében is tudunk segíteni. A bölcsõdében van egyébként különbözõ játék, babakocsi és egyéb ilyen kölcsönzési lehetõség, tehát nagyon olcsón, 50 forint egy hónapra a babakocsi. Minden ilyen dologban tudunk neki segíteni és hát amilyen kérdése van arra tudunk válaszolni. Védõnõvel fel tudjuk venni a kapcsolatot és hát természetesen fokozottabban figyelünk az édesapára is.

Ser Gabriella: - Természetesen, bejön az ügyfél. Abban a pillanatban, én még soha egyetlen ügyfél úgy nem ment el, hogy a problémáján ne próbáltunk volna valamilyen megoldást találni. Ez egy rövidebb folyamat, tehát ez nagyon gyorsan elintézhetõ. Ez a gondozónõ szolgálat, valamint az ebédszállítás, ami hosszabb, ugye az édesapának a megtanítása az egyéb funkcióknak a felvételére, valamint hát ugye abban is tudunk segíteni, hogy a gyerekek elérik mondjuk a 6 hónapos kort, akkor azért nyugodtan elmehetnek a bölcsödébe és õ vissza tud menni dolgozni és bölcsõdei férõhelyet is szociális alapon tudunk neki biztosítani. Ami hosszabb az az, hogy ilyen esetben a családgondozónak a feladata, hogy a családnak a természetes támaszait felkutassa, megnézze, hogy ki az a rokon, barát, ismerõs aki ennek a feladatnak az ellátásában mozgósítható és segítségére tud lenni a családnak.

Ser Gabriella: - Meghatalmazottja fordult hozzánk?

Ser Gabriella: - Megmondom õszintén, hogy én ezt kételkedve fogadom és én arra szeretném kérni akkor Önt, hogy az, akivel beszélt akkor az édesapa vagy a megbízottja, szeretném tudni a kollegám nevét, ennek ugyanis fegyelmi következménye lesz ha ezt mondta, bár én megmondom õszintén, hogy tûzbe teszem a kollegáimért a kezemet. Soha egyetlen egy esetben ilyen nem fordult még elõ és nem is fordulhat elõ. Az azonban már többször elõfordult, hogy az ügyfelek másképp értelmeztek dolgokat, mint ahogy ez volt. Azt el tudom képzelni, hogy a kollegám azt mondta az édesapa meghatalmazottjának, hogy addig, amíg õ nem jön be ide személyesen és nem beszélnek vagy nem mondja meg a címet, hogy õ hol lakik, addig nem tudunk neki segíteni, hiszen távsegítségnyújtást nem tudunk adni.

Ser Gabriella: - Minden esetre utána fogok nézni és ennek komoly következménye lesz, ha ez így történt. A valóság pedig ez, amit én most itt elmondtam.

Mv.: - Ez a lényeg. Én megígértem az édesapának, hogy mindenképpen tisztázom ezt és Önöknél fog jelentkezni.

Ser Gabriella: - Jó. Szeretném, ha engem keresne személyesen jó.

Mv.: - Aztán eltelt egy hét. Újra az édesapát hívtam, hogy megtudjam, mi történt. Mindenek elõtt hogy vannak a gyerekek?

- Nos hát mindjárt kezdem a gyerekekkel. Nos hát õk nagyon jól vannak. A nagyobbik kisfiú már elérte a 2900 grammot, illetve a kisebbik aki 2 kilóval született az pedig 2300 grammot már elérte. Tehát tökéletesen vannak, nagyon jól vannak, nõnek, esznek, meg hát amit a babáknak ilyenkor.

- Négy, némi csúszással 5 hétig maradhatnak.

- Így van.

- Némi jó hírrel is tudnék szolgálni.

- Mert õ két hét után, tegnapi nap folyamán sikerült felébreszteni.

- Nos hát ugye õ nem tud beszélni mert a lélegeztetõ gépen van, de hát ami öröm még, hogy szegénykém ugye sírva fakadt mikor meglátott meg bementem hozzá, szóval megszorította a kezemet, beszélgettem hozzá. Szóval nagyon jó. A körülményekhez képest sokat változott.

- Persze, hát a szülés után rögvest megmutatták neki.

- Szerintem nem. Én képen szoktam mutatni neki, meg hát ugye tegnap megígértem neki, hogy bemegyek most délelõtt, mert onnan jöttem egyébként, hogy készítek róla képeket és viszek be neki most délután majd.

- Igen, volt errõl is szó, tegnap beszéltünk, sõt mi több nem is az én ötletem volt, hanem ott a gyerekorvosnak, hogy ha kicsit jobb állapotban lesz, tehát még egy kicsit erõsödik a feleségem akkor lehet róla szó, hogy leviszik hozzá.

- Nos hát az az igazság, hogy õk a holnapról nem igazán szeretnek beszélni.

- Maximálisan nagyon kedvesek voltak, mindent megtesznek, igyekeznek. Sõt mi több most várom 2 órára a egyik kolleganõjüket aki ilyen felmérést készít, ilyen helyszíni szemlét vagy én nem is tudom minek nevezzem. Egyelõre jelzem nekik, hogy mikor érkezik a baba, tehát mikor jönnek haza és hát annak megfelelõen gondolom õk majd tudják intézni azt, amit akkor megbeszéltünk, mert ezt a 8 órás dadust tudnának küldeni.

- Igen. Ezt még megpróbálom saját magam ugye családon belül ezt elintézni vagy megoldani. Reménykedem benne, hogy azért megoldódik.

- Én is ebben reménykedem mindenképpen és az az igazság, hogy nekem ez az elmúlt két hét ez olyan volt, mint. Szóval nem lehet leírni ezt az ideget, ezt amit én végigéltem az elmúlt két hét alatt.

- Hogyne, és annyira vártuk. Annyira mindent megtettünk azért, hogy egészségesek legyenek a kisbabák.

- Így van.

- Én is nagyon bízom benne.