- Van egy 11 éves kisfiam és ami aggaszt, hogy a gerince egyre inkább S betû. Most én nem akarok nagyon a múlton rágódni, egyszerûen az ösztöneim azt súgják, hogy most kell valamit lépnem és összegyûjtöm azokat a lehetõségeket, amibõl mi majd tudunk választani vagy ami esetleg eredményt tud elérni. Azért annyit elmondanék, hogy néhány hónapos, ez úgy menet közben jut eszembe, néhány hónapos korában emlékszem, hogy a védõnõ mondta, hogy ügyetlen, nem fordul úgy ahogy kellene. Egyszer volt és úgy nem is foglalkoztunk vele. 8,5 hónapos korában fölállt és el is indult, viszont sosem mászott. Ezzel sem foglalkoztunk. Aztán észre kellett vennünk, hogy tényleg nem mászik sehova. Sétálni szeret, viszont olyan félõs, félénk és egy véletlen során összeismerkedtünk egy doktor nénivel, aki aztán összehozott minket egy címmel és az óvoda idõszaka alatt elkezdtünk oda járni, ez egy magánakció volt. Foglalkoztak a gyerekkel és elég sok eredményt el lehetett érni, már nem viszolygott annyira kisebb magasságoktól, majdnem egyenesen végigment már a járdán. Elkezdtük az iskolát. Kezdõdött az iskola és azt mondtuk, hogy új életet kezdünk, ami elsõsorban, megint az ösztöneim azt súgták, hogy nem akarok betegségtudatot a gyerekben és én éjszaka dolgoztam és õ nem volt napközis és akkor a suli után mindig mentünk egy közeli játszótérre, minden kis centiméternek örültünk, megdicsértük és nem azon rágódtunk, hogy mit nem tud. És a tanító nénivel is meg lehetett ezt beszélni. Elõször nem akart neki jó jegyet adni tornából, aztán megbeszéltük, hogy mi a gond és mondja, hogy oké, ezzel úgy nem foglalkozik, õ látja, hogy azért a jegyért õ kezét, lábát összetöri, megdicséri érte. Harmadikban új tanító nénit kaptunk, aki mondta, hogy mentessem fel a gyereket, mert õ nem akar kettest adni neki tornából. Hát kiderült, hogy az iskolánkban senkit nem szûrnek ki, mert hogy az iskolában nincsen gyógytorna. És a szülõk nem tudják vállalni, hogy egy másik iskolába hordják hetente kétszer a gyereket. Nekünk a férjemmel mindenünk a mozgás. Én ezt úgy érzem, hogy ez nem a sikerért van, hanem az az élet szerves része.

- Lényeg az, hogy kinyomoztuk, hogy a mi iskolánk melyik kerületi iskolához tartozik és oda el is vittem hetente egyszer tornázni és hetente egyszer gyógyúszásra, mert hogy az úszás sem ment nekünk. Nagyon lelkiismeretesen csinálta a fiam és én itthon, amellett, hogy a játszótérre rendszeresen jártunk, mi rendszeresen járunk kirándulni, van nyújtó, gyûrû, hinta, boxzsák, az életünk részévé akartam, mert láttam, hogy a gyerek személyisége, állóképessége, sikerélménye, szóval mindenre jó ez a mozgás. De nem a tornajegyért csináltuk, hanem az egész lényéért és ez a mai napig is így van. Volt egy búcsúbeszélgetésünk a gyógytornásszal és õ azt mondta, hogy neki borzasztóan fáj a szíve azért, mert õ nem tud olyan munkát végezni a gyerekekkel, amilyet õ szeretne. Ugyanis egyénre szabottan, mindenkinek a maga igénye szerint kellene, hogy eredményt tudjon felmutatni. Ezzel a gyógytornával egy pszichés erõsítést kapott a gyerek, mert ötöst kapott tornából, valahol megdicsérték, sikerélménye volt. Mentesült az iskolai tornaoktatás alól, illetve részt vettünk az órán, csak nem osztályozták. Tehát pszichésen ez nagyon jó volt. Szeret mozogni.

- Jó. Tehát így ott tartok, hogy én nem tudok eredményt elérni. Na most ezek az iskolai gyógytornák ezek megint nem tudnak, tehát úgy érzem, hogy most kell valami kiegészítést kérnem és nem tudom, hogy hova lehet menni. Aztán közben mondták, hogy van egy kis gerincferdülése a gyereknek. A férjemnél is van alkatilag egy kicsi görbület, viszont nyáron láttam a sógoromat és megijedtem. Szóval neki már nagyon nagy van és valószínû, hogy ez az egész úgy együtt váltotta ki bennem ezt, hogy én nem akarok összeveszni a gyerekemmel, valamennyire hallgat rám, most már kiskamasz korba lépett. De érti, amikor az embernek az ösztönei súgják azt, hogy most kell, mert egyre jobban látszik és attól félek, hogy egy idõ után már nem lehet annyira korrigálni.

- Ez most megint érdekes dolog látja, én nem tudom, hogy hova kell.

- Hát egy csomó orvoson mentünk keresztül.

Dr. Balla Mária ortopéd orvos: - Hát a történet tulajdonképpen nem igazán furcsa a szakember számára. Ennek a gyereknek, ha valóban valami mozgásfejlõdési problémája vagy zavara van ezt feltétlenül ki kellene vizsgálni, hogy ez mitõl van. Megfelelõ akár ideggyógyászati vizsgálattal, akár ortopédián, ahol mind a kettõre tudunk figyelni. A másik dolog, hogy a gerincnek az oldalirányú görbülete, tehát a scoliósis sajnos 6 éves kortól a vele születetten kívül kialakulhat és ez pedig igen is nagyon komoly odafigyelést és foglalkozást igényel. Az iskolában szervezett rendes iskolai tornaórán kívüli gyógytornának nevezett foglalkozás az nem gyógytorna, az gyógytestnevelés, amelynek az a célja, hogy azokat a gyerekeket összeszedje, akik a normál testnevelési órán vagy nem vehetnek részt valami betegség miatt, vagy valami egyéb plusz speciális mozgásra van szükségük, de ez nem testesíti meg az egyénre szabott, egyénnek szükséges foglalkozásnak a lehetõségét.

Balla Mária: - Na a gyógytestnevelõ mondta. Na most azt nem értem, hogy egy gyógytestnevelõnek igenis kellene tudnia, aki eddig foglalkozott a gyerekkel, hogy ha ez a gyerek nem fér bele ebbe a csoportba, akkor ortopédiára kellene elvinni. Meg kell nézni, hogy ez a gerincferdülés valóban egy adott gerincferdülés-e. Mibõl adódik, miért alakult ki, hány fokos. A másik, amit tudni kell, hogy igenis van, hát a gyógytornászok, amely ugye egyetemi képzés most már ebben a pillanatban és nagyon-nagyon sok gyógytornász mûködik szakrendelõkben, kórházakban, klinikákon, amelyek speciálisan a gerincferdüléses gyerekeknek az egyéni és csoportos kezelésével foglalkoznak. Természetes és az anyuka igénye ez nagyon nagyszerû és dicsérendõ, hogy a mozgást ilyen fontosnak tartja, bár minden szülõ így venné, de vannak azért olyan speciális elváltozások, amihez egy laikus szülõ, még egy orvos szülõ sem mint szülõ nem biztos, hogy elegendõ, ehhez feltétlenül szakorvosra van szükség. Tehát feltétlenül egy megfelelõ gyermek ortopéd szakrendelést föl kell keresnie, ahol meg kellene vizsgálni a gyereket és eldönteni, hogy mindaz, amit az anyuka lát ez egy valós elváltozás, tartási rendellenesség, valódi gerincferdülés, mozgásszervi megbetegedés, de most már ez tulajdonképpen valóban halaszhatatlan.

Dr. Pintér Sándor gyermekorvos: - A következõt hadd válaszoljam. Nagyon valószínû, az RS vírus fertõzésre az a jellemzõ, hogy nagyon sok, bõ váladékot termel a beteg, aki ezt megkapja és a légutak tele vannak sûrû váladékkal és teljesen beszûkítik a levegõnek az útját. Asztmánál arról van szó, hogy izomgörcs miatt szûkül be a légút, itt viszont teljesen másról van szó, hogy a légutak belsõ ûrterét tölti ki ez a sûrû váladék. Na most miután ennél a kisgyereknél elsõsorban a téli hónapokban, ahogy Ön mondta jelentkezik ez, nagyon valószínû, hogy az RS vírus van a hátterében. Na most hogy lehetne ezt megközelíteni, úgy, hogyha ilyen tüneteket tetszenek észlelni, akkor megkérni a kedves kollegát vagy kolleganõt, aki õt ellátja, hogy szerezzen be gyorstesztet, ezt ma már lehet kapni, egy néhány dollárnak megfelelõ forintért és a gyereknek a váladékát, tehát amit fölköhög azt összehozzák ezzel a gyorsteszttel és egy néhány percen belül ki lehet mutatni, hogy RS vírusfertõzésrõl van-e szó vagy nem. És ha igen, akkor egyértelmûen ennek a háttere igazolódott. Na most azt még hadd mondjam, hogy a szakma vitatkozik, akik ezzel tudományosan foglalkoznak, hogy az igazi asztma kiváltásában az RS vírusnak van-e valami szerepe vagy nincs. Ez még nem dõlt el. De én azt mondom, mint aki több mint 40 éve gyerekgyógyászattal« már foglalkozik, hogy nagyon valószínû, hogy ahogyan õ nõ, nagyobb lesz, 6-8-10 éves, ezek a panaszai elmúlnak, tehát azt javaslom még egyszer, próbálják meg pontosan kimutatni ezzel a gyorsteszttel, hogy errõl van-e szó, ha igen akkor nyugodtan lehet azt mondani, hogy ez van a hátterében, nem pedig valódi asztma.

Pintér Sándor: - Tessék nézni, az is nagyon jó, de hadd mondjam, hogy ilyenkor nagyon sok folyadékot kell adni, állandóan folyadékkal kínálni, ugyanis ahhoz, hogy ezt a sûrû váladékot ki tudja üríteni a gyerek a szervezetébõl az kell, hogy tudja valamivel feloldani, ahhoz pedig folyadék kell. Úgy tessék elképzelni, mintha ilyen sûrû cement anyag lenne a légutakban. Ha nincsen bõ folyadék, akkor az szinte rátapad és megkeményedik, ha viszont van bõven folyadék akkor föl tudja oldani és ki tudja üríteni. A hörgõtágító is jobb, de én merem mondani azt, hogy bõ folyadékadással talán több eredményt lehet elérni. Tehát arra tessék ösztönözni, hogy állandóan igyon folyadékot, ha netalán hõemelkedése vagy láza lenne, akkor tessék lázcsillapítót adni és nagyon lényeges még, hogy az orrát mindig tessék teljesen szabadon tartatni, tehát megtanítani, de azt hiszem õ már nagy gyerek, ezt tudja, hogy hogyan kell kifújni, ha kell akkor rásegíteni, leszívni a váladékot és akkor, amit meg lehet tenni ezzel megtettek. Most az ellen, hogy ezt az RS vírusfertõzést nem kapja meg, tulajdonképpen, hát nem lehet garanciát vállalni, mert ahhoz búra alatt kellene tartani a gyerekeket meg mindannyiunkat. Az nem megy, viszont ha én tudom, hogy ez egy átmenti dolog és ezek a tüneti kezeléssel rendezhetõk és azt gondolom, akkor egészen másként meg tudok nyugodni vagy el tudom fogadni - inkább ezt mondanám.

Pintér Sándor: - Azért lehet, hogy genetikusan hozott valami kis hajlamot, ezt ugye nagyon nehéz megmondani, esetleg azt még megkérdezhetem, vagy még megkérdezném, a családon belül akár apai, akár anyai ágon van olyan akinek igazán asztmás jellegû vagy allergiás betegsége volt?

Pintér Sándor: - Ugye ennek három nagy tünetcsoportja van, a légutakban az asztma, akkor a gyomor-bélrendszeren belül, hogy valamilyen ételre érzékeny és nem bírja, vagy a bõrön valamilyen kiütések vannak állandóan, bõrelváltozások. Tehát ha valami allergiás pozitív adat van családon belül akkor lehet, hogy hozott egy kis hajlamot, tehát ilyen esetben egy kicsikét érzékenyebb lehet.

Pintér Sándor: - Ezekre a vírusokra az a jellemzõ, ha valaki megkapja, tartós védettsége nincs. De a másik, ami egy nagyon lényeges, hogy ahogy nõ a gyerek annak megfelelõen erõsödik és az immunrendszere is hát ellenállóbb lesz mindennel szemben, megerõsödik, tehát valószínû, hogy ahogy a hónapok, az évek telnek õ egyre inkább ellenállóbb lesz.

- Kérdésem merült fel a nagyobbik lányommal kapcsolatban. Õ 13 és fél éves most és két éve már úgy rendszeresen menstruál. Az a kérdésem van most már hónapok óta, hogy nagyon gyakran, a legtöbbször olyan erõs a menstruációja, hogy én úgy látom, hogy fizikálisan is eléggé megviseli õt. Próbálom ellensúlyozni ugye vitaminokkal, hogy erõnléte megmaradjon, de gyakran annyira lesápad a kis arca, olyan halvány és mondtam neki, hogy el kellene, hogy menjünk egy nõgyógyászhoz. De õ annyira elzárkózik ettõl, hogy hát tulajdonképpen kezdettõl fogva mióta megjött neki mindig is ilyen erõs. Szóval hogy mondjam van egy-két hónap közbe közbe, amikor nem ennyire erõs, de a legtöbb esetben tényleg annyira, hogy 4-5 tampont vagyis betétet mindig elhasznál legkevesebb és annyira zavarja õt ez az idõszak, még lelkileg is, úgyhogy mindenképpen mondtam neki, hogy jó lenne, hogyha elmennénk.

- De nem, semmiképpen nem akar, nem hajlandó. Azért csak gondoltam, hogy hátha esetleg tényleg valamilyen tablettával, hát semmiképpen nem hormon, de valamilyen más tablettával esetleg tényleg vagy befolyásolni lehetne vagy tényleg valamilyen hiány miatt vagy én nem tudom.

Dr. Rákóczi István nõgyógyász: - Én azt hiszem, hogy ez abszolút természetes ettõl a fiatal lánytól. Úgy gondolom, hogy talán az a helyes álláspont, már a nõgyógyász álláspontja, hogy ha még nem él nemi életet egy fiatal kislány, akkor nem is kell erõszakoskodni, hogy a klasszikus nõgyógyászati vizsgálatot elvégezzék. Ez egy nagy trauma lenne, csak akkor, ha tényleg valami miatt olyan nagy dolog miatt kell beavatkozni.

Rákóczi István: - De mégis azt javasolnám a kedves telefonáló mamának, hogy nõgyógyászhoz esetleg elviheti, de nem nõgyógyászati vizsgálatra. Ugye ez neki nagyon komoly problémát okoz ahogy hallottuk. Egyrészt erõs a vérzés, másrészt valószínû vérszegénnyé válik, legyengíti és ez minden hónapban jön. Ez nemcsak testileg, hanem pszichésen is biztos befolyásolja. Azért meg kellene nézni, hogy nincs-e valami olyan ok, amely hát orvosolható. Egyrészt nem hüvelyi, hanem hasi ultrahangot lehet csinálni, amely valójában nem nõgyógyászati vizsgálat és egyszerû kis gélt kell a hasra tenni és ott enyhe nyomással, tehát ez nem fáj, ezzel lehet tájékozódni a kismedencérõl, a méh állapotáról esetleg, hogyha ott van valami. A másik pedig meg kellene vizsgálni, ami szintén nem nõgyógyászati vizsgálat, vérvétellel, hogy nincs-e valami olyan szisztémás betegség, tehát függetlenül a nõgyógyászati területtõl, például egy vérzékenység, amely vagy enyhe vérzékenység, amely azt hozza létre, hogy minden menstruáció során ilyen erõs vérzés lépne föl. Tehát én azt javasolnám a kedves telefonálónak, kedves mamának, hogy igen is el kellene vinni nem nõgyógyászati vizsgálatra, mert az egy nagy trauma és teljesen fölösleges ebben a pillanatban, de azért megnézni egy hasi ultrahanggal és kivizsgálni azt, hogy nincs-e valami enyhe vérzékenység.

Rákóczi István: - Én úgy gondolom a kislányt is, mert hát õ fél és hát azt hiszem, hogy teljesen elfogadható, hisz minden ismeretlentõl fél az ember és az elsõ nõgyógyászati vizsgálat az alapvetõen döntõ, mert utána meghatározza, hogy valaki spontán elmegy-e, ha van panasza vagy nincs.

Rákóczi István: - Azt hiszem, hogy elsõdlegesen nem is hormonra kell gondolni. Igen vannak nem tabletta, hanem cseppek, ami a méh összehúzódását okozza ebben az idõszakban, amit be lehet cseppenteni egy pohár vízbe, 20 cseppet és meginni, tehát ez se valami olyan nagy terápiás beavatkozás, amitõl félni kellene. És hát vannak egyéb olyan módszerek, amelyek természetesen nem hormonok. Én azt hiszem, hogy a kivizsgálást követõen ki lehet választani azt a megfelelõ kezelési módot, amely hatásos lehet.

Rákóczi István: - Hát most mondjuk ebben az esetben egyértelmû, hogy betét. Hát ahol mondjuk még nem volt sohasem nemi aktus, érthetõ módon a tampon használata az kizárt.

Rákóczi István: - Nemhogy kizárt, nem is lehet javasolni érthetõ módon. És nagyon nehéz applikálni. Azt hiszem, hogy ezt felejtsük el. Na most a nemi életet élõknél fölvetõdik az, hogy tampon vagy pedig betét. Van aki az egyiket tudja használni, van aki a másikat. Én azt hiszem orvosi szempontból nincs különösebb kontraindikációja egyiknek sem.

Dr. Török Éva bõrgyógyász: - Tessék mondani ez a prednisolon nem derült ki, hogy ez szájon át kapta vagy kenõcs?

Török Éva: - És milyen dózisban?

Török Éva: - Tehát nem nagy elhúzódó dózisban, ahogy egy mellékvesekéreg hormont szoktunk. Igen, azt hiszem, ha átmenetileg kapta biztos, hogy kellett. A bõrgyógyász csak akkor adja ezt a szert, hogyha abszolút indokolt. És hogyha átmenetileg, néhány hétig kapta semmi baja nem lesz tõle. Legyen nyugodt.

Török Éva: - Nem. Tessék mondani herpesze szokott lenni a gyermekének az ajkán?

Török Éva: - Igen. Tudja nagyon könnyen lehet, hogy, ez herpesz után egy második betegségként elõfordul. Akkor úgy szoktuk a megoldást, említette itt, hogy mi a kiváltó ok, hogy a visszatérõ herpeszt kezeljük-e, erre jó szerek vannak, amit folyamatosan lehet szedni és elérhetõ áron is van és az megakadályozza a herpesz megjelenését és hogyha a herpeszt meg tudja akadályozni, esetleg esélye van arra, hogy ezeket a hólyagokat is.