Dr. Kenyeres Gizella iskolaorvos: - Nem csak az oltás az iskolaorvos feladata, sõt nagyon sokrétû és nagyon bonyolult feladat ez. Mindannyian, akik ebben a munkakörben dolgozunk nagyon jól tudjuk, hogy ez egy nagyon fontos és nagyon sokrétû feladat. Föl se lehetne itt mindent sorolni tulajdonképpen, hogy mi minden tartozik egy iskolaorvos feladatkörébe. Párat azért megemlítenék. Kezdjük az óvodáskorban a beiskolázási vizsgálatokkal. Az óvodáskorúakat is bizonyos idõközönként végig kell szûrni. Szeptemberben az elsõ osztályosok szûrése. Az elsõ osztályosok védõoltása, aztán a hatodikosok oltása, nyolcadikosok oltása, pályaválasztási vizsgálat, pályaalkalmassági vizsgálat, testnevelési csoportbesorolási vizsgálat. Aztán jönnek a kötelezõ státuszvizsgálatok, ami korcsoporthoz kötöttek, az idõs betegek gondozása, serdülõkori problémák, egészségnevelési feladatok, a dohányzás, az alkohol és az egyre inkább terjedõ kábítószer elleni küzdelem. Higiéniás és járványügyi feladatok. Ezek mind tulajdonképpen iskolaorvosi feladatok.

Kenyeres Gizella: - Ez így van, csak az a baj, hogy nagyon jó volna, hogy ha ugyanannak a gyereknek ugyanaz volna a családorvosa, háziorvosa, mint az iskolaorvosa, csak ez az esetek egy részben nem így van. Nagyobb településeken biztos, hogy nem, kisebb településeken is ahol már két orvos van ott már megoszlik ugye a feladat.

Kenyeres Gizella: - Tulajdonképpen ugyanazt a feladatot esetleg elvégzi egyszer a háziorvos a saját rendelõjében és elvégzi az iskolaorvos is.

Kenyeres Gizella: - Ez az egyik nagy problémánk, hogy tulajdonképpen minden gyerekorvos, aki a leglelkiismeretesebb az is tudja, hogy ennyi feladatot tulajdonképpen becsületesen ellátni nagyon nehéz. Nehéz azért, mert a betegrendelési idõk és betegrendelés helye ugye kötött. Ugyanúgy az iskolai órarend is és a munkarend is kötött és ezt a kettõt nehéz összeegyeztetni.

Kenyeres Gizella: - Hát igen, a betegrendelõben és rendelési idõben nem lehet preventív iskolaorvosi munkát végezni, a betegeket és az egészségeseket nem lehet ugye összekeverni és nagyon-nagyon kevés az az iskola, ahol megfelelõ helyiség áll rendelkezésre ahhoz, hogy az orvos ott érdembeli vizsgálatot vagy munkát végezhessen.

Kenyeres Gizella: - Hát igen ez volna a cél. Bizonyos létszám fölött itt egy teljes ember munkáját kívánná, hogy minden idejét erre használja fel, tehát ott legyen az iskolában, lássa az iskola életét, a gyerekeknek a problémáival naponta tudjon foglalkozni, nemcsak tûzoltásszerûen. Akkor nagyon sok olyan dolog talán elõbb is kiderülne, még mielõtt komolyabb probléma van, ami most esetleg csak a katonai alkalmassági vizsgálatnál derül ki, hogy mennyi az a fiatal, aki milyen komoly egészségügyi problémákkal küszködik már 18 éves, 19 éves korára.

Kenyeres Gizella: - Tulajdonképpen az iskolának nincs pénze egy iskolaorvosi állás és egy védõnõi állás kialakítására, de legtöbb helyen erre az önkormányzatnak sincs lehetõsége.

- Mezõkeresztesrõl H. Fné. Én azt szeretném mondani, hogy sok esetben a mûsorokban valahogy úgy beszélnek, mint hogyha mindenki Budapesten élne. Szóval a vidéki embernek összehasonlíthatatlanul rosszabb a helyzete mert egyszerûen ki van szolgáltatva annak, hogy van egy vagy két orvos és hát ahhoz megy az ember. És ezért nem tudom fölfogni ép ésszel, hogy miért volt ez az egész praxis akármi, mert hát azt vidéken nem õ alakítja, hanem az egy adott dolog. Az egész iskolaorvosi ellátás összehasonlíthatatlanul rosszabb helyzetben van, mint ahogyan mûködött 10-20 évvel ezelõtt. Ezt tudom, mert hát szóval benne éltem, benne voltam az iskolában.

- Igen. Harminc valahány éven keresztül, úgyhogy föl tudom térképezni, hogy mi volt valamikor és mi van jelenleg. Hogy az iskolai gyerekeknek mondjuk az ilyen jellegû felmérése is egyszerûen, tehát nem nagyon foglalkoznak vele.

- Mezõkeresztesen.

- Nemcsak Keresztesen, hanem szóval ez mindenhol így mûködik. Jelenleg Egerbe jár a gyerekem az iskolába, szóval megnézik, csak úgy, hogy gyerünk tovább, eggyel több aztán kész, rázzák le a nyakukról.

- Nem eléggé állnak igazán hivatásuknak a magaslatán, olyan értelemben, hogy az emberség valahogy nem elég magas szintû. Szóval megérthetõ az oldalukról nézve a dolgot, mert annyira megszaporodott. Régen nagyapáink korában leélték az életüket úgy, hogy nem jutottak el 80 évesen jóformán orvoshoz. Szóval ma annyira sok a beteg. Ez az egész felborult életforma a családok, a rengeteg apa nélküli gyerek, ez mind szüli maga után a rengeteg, a lelki problémából adódó testi gondokat.

Dr. Brunner Péter orvos, Ifjúsági Egészségvédelmi Intézet: - Tulajdonképpen Magyarországon ez egy nagyon jól megszervezett rendszer. Minden iskolában vannak iskolaorvosok, ugyanakkor a baj az, hogy ez egy nagyon rosszul fizetett, nagyon nagy szakértelmet és komoly munka igénybevételt kívánó szakma.

Brunner Péter: - Ma Magyarországon 230-250 fõállású iskolaorvos van. Általában a szakközépiskolában, középfokú tanintézetekben. A többi iskolaorvosi feladatot általában a háziorvosok végzik. Természetesen, hogy a kollegák a legjobb lelkiismeretükkel sem tudnak ennek a feladatnak teljes mértékben megfelelni. Mindamellett, hogy az általános szûrések, a gondozás, tehát minden olyan iskolaorvosi feladat, ami a feladatai közé rendeletben sorolt, elvégzik, az utóbbi idõben, az elmúlt öt évben sikerült a pályaválasztással kapcsolatos szemléletet is beépíteni ebbe a rendszerbe. Tehát mûködik, csak pillanatnyilag nem olyan hatékonysággal mit ahogyan mi szeretnénk.

Brunner Péter: - Igen létezik, oda is szervezetten, tehát bölcsõdébe, óvodába is szervezettek ezek az orvoskollegák. A legnagyobb tisztelettel tudok csak róluk szólni, nagy tudású kollegák és arra büszkék lehetünk, hogy ma már Magyarországon alig-alig van olyan fiatal, akinek az elváltozásait, betegségét nem fedeznék fel idõben, ne kezdõdne meg a gondozása.

Brunner Péter: - Igen, hát ez ugye még nem terjedt el kellõ mértékben és hát ez a mi felelõsségünk is.

Brunner Péter: - Ez azt jelenti, hogy nem mindenhol gyakorlat. Tehát azért igazságtalan lennék, ha azt mondanám, hogy nincsenek olyan munkacsoportok ahol ez elterjedt. Nem minden területen. Ez is megoszlik országosan, ahol erre érzékeny, erre figyelõ kollegák dolgoznak, akiket mi el tudtunk érni ezekkel az ismeretekkel, hogy csinálják. Azért önkritikusnak kell lennem. Ahhoz, hogy ezt az ismereteket a kollegák megkapják és elérjük õket, ehhez az intézetnek is van felelõssége, tehát nekünk is a továbbképzõ tevékenységünkben, a kommunikációnkban javítani kell, mert ez a mi dolgunk is, tehát nem lehet csak a kollegák nyakába varrni ezt a kérdést.

- A legkisebb lányom nagyon szeret aludni, 12 órát is alszik. A fiam, aki nála fiatalabb, csak 8-10 órát. A nagylányaim is oly 8-10 óra körül alszanak. Például az iskolaidõszakban, amikor nagyobb a terhelés akkor többet alszanak, nyárom mikor reggel már ki lehet menni a kertbe, vagy el lehet kezdeni játszani és az egész nap játékból áll, akkor sokkal kevesebbet.

- Ezt nehéz objektíve megítélni. Én úgy érzem, hogy jó, annak ellenére, hogy négyen vannak, az a négy gyerek lassan most már három különbözõ környezetbõl, tehát iskolai, óvodai csoportból hordja haza azt, amit hazahozhat. Ehhez képest valóban ritkán fordulnak elõ betegségek és ritkán fordul elõ, fõleg komolyabb gond, de ilyenek amik általánosak vagy kisebb fertõzések, lázas betegségek, ezek elõfordulnak.

- Különösebben nem szoktuk, de az megfigyelhetõ, hogy nagyobb járványok idején, mikor eltûnik mindenki az osztályból, az óvodai csoportból, akkor õk mennyire kerülnek bele. Az viszont mindenképpen látható náluk, hogy ha belekerülnek egy-egy fertõzésbe, akkor is nagyon hamar túljutnak rajta. Tehát 3-4 nap alatt egy súlyos lázas betegségen is keresztülmennek és általában jó kondícióban utána tudják folytatni a dolgaikat.

- Az egyik ok, ami fontos, mentális ok lehet az az, hogy a családok állapota egyre rosszabb, egyre kevesebbet lehet olyan gyerekeket találni, akikkel a szülõk törõdni és foglalkozni tudnak. Ezt a gyerekek borzasztóan megsínylik, szóval az immunrendszer állapota az nagyon behatárolt attól, hogy a gyerek mennyi szeretet és mennyi odafigyelést kap. A másik a táplálékaink minõsége, ami sajnos egyre jobban romlik. Tehát ezek az úgynevezett angol kifejezéssel élve young foodok, ezek a szemét kaják - szó szerint fordítva - amik mindenféle tápértéket nélkülöznek vagy mesterségesen már úgy agyon vannak dolgozva, hogy az értékes anyagok kivesznek belõlük. A harmadik, én azt gondolom, hogy a környezetszennyezés. Itt lehet belsõ és külsõ környezetszennyezésrõl beszélni. A belsõ az, talán a táplálékok is hozzátartoznak, bizonyos gyógyszerek alkalmazása, tehát nagyon sokszor, bár úgy néz ki ez a tendencia javulóban van, tapasztaltuk azt mi is a gyerekeinknél, hogy van olyan orvos aki hajlamos a biztonság kedvéért fölírni antibiotikumokat, amik a bélflórát megváltoztatják, meggyengítik az immunrendszert, hajlamosak nagyon könnyen alkalmazni a szülõk lázcsillapítókat, olyan esetben is amikor ez nem különösebben indokolt és ezek érezhetõen a szervezet öngyógyító mechanizmusait meggyengítik, hiszen akkor kap a szervezet segítséget, amikor még a saját erejébõl is képes lenne dolgozni. Tehát nem erõsödik meg, nem tud megizmosodni egy-egy apróbb betegségben. Az olyan számomra hasonlatként mint hogy ha valaki fekvõtámaszt gyakorolna és mindig odaállna valaki és emelgetné a mellkasát, amitõl nagyon sok fekvõtámaszt képes lenne végrehajtani vagy megcsinálni, de ettõl a keze nem túl sokat erõsödne vagy a mellizmai.

- Szakmailag egészen biztosan egy kiváló gyerekorvos, mai napig kedvelem és tisztelem, de nem vittem hozzá többet a gyerekemet, mert állandó vitáink voltak és én azt hittem, hogy ez így jól van. Mai napig meg vagyok róla gyõzõdve, hogy jól van az, ha a szülõ és az orvos beszélgetnek, ám a vitáink abból származtak, hogy én mindig azt mondtam, amikor antibiotikumot akart adni a gyerekemnek, hogy hát várjunk egy kicsit, hátha kilábalunk belõle anélkül. És akkor mindig vártunk egy kicsit és akkor mondta, hogy jó azért õ fölírja. És akkor mondtam, hogy jó, hogy ha két napon belül nem megy le a láza, akkor beadom, és akkor lement. És akkor nem adtam be, és egy adott pillanatban jelentkeztünk nála, hogy tüszõs mandulagyulladása van a gyereknek. Mi ezt honnan tudjuk. Hát mondtuk, belenéztünk a torkába és látszik. Hát hogy ha valakinek egy hatalmas piros gömb van a torkában fehér pöttyökkel, hát ehhez nem kell semmilyen szakképesítés, hogy ez tüszõs mandula. Ennyire jellemzõ volt, de vigyem be. Most tudni kell, hogy nagyon messze volt tõlünk ez az orvos. Hát én a 38-40 fokos lázas gyerekemet bevittem azért, hogy megnézze, nem értettem, hogy miért. Megnézte a gyereket, mondta, tényleg és belevágott egy pennicillin injekciót.

- Hát elõször is teljesen kikérem magamnak, hogy nem én döntök a gyerekem sorsáról, kettõ, van a penicillin adagolásának sokkal kíméletesebb módja. És õ tudta is, mert ismert engem, mert én felfogom a dolog jelentõségét, tehát nem fogom abbahagyni, miután már õ elkezdte és hát így aztán szegény kölyök kapott vagy öt injekciót.

- És akkor ott, igen. De hát lehet, hogy valaki, például a szülõ most kétségbe van esve és el van bizonytalanodva, úr isten miért nem dönt az orvos, milyen orvos az ilyen, hogy itt engem hoz ilyen hülye helyzetbe, hát döntsön, azért õ az orvos. Rengeteg olyan orvos van, aki dönt és kész. Akkor válasszon olyat. Én mindig agybajt kaptam attól, hogyha nekem megmondták, hogy mit csináljak, hogyha ezt egy orvos tette attól is ugyanúgy agybajt kapok, tehát én szeretem tudni, hogy mik a lehetõségek és szeretek dönteni.

- Igen, tehát én annak örülök, hogy lehet most már szabadon orvos választani és nem vagyunk odakötve, mint régen és én élek is ezzel a lehetõséggel. Én még olyan orvosból is kiszedem a magyarázatot, aki ettõl hülyének néz vagy csúnyán néz rám, vagy morog, vagy netán kifejezett rosszallását is mondja. Én megmondom, én ezt tudni akarom, tessék megmondani.

- Jó napot kívánok én Dr. L. Zs vagyok, mûsoruknak rendszeres hallgatója.

- És szeretnék egy észrevételt tenni, ami már nagyon sokadszor úgy megfordult bennem és mondom most megérett a dolog. Én is két gyereket nevelek, egy 8 meg egy 5 éves kisfiút és a szülõkben ez az aggódás, hogy csak azt szeretném kérdezni. Olyan pici dolognak tûnik amit szeretnének kérdezni és odatesznek egy súlyos kérdést. Szóval a szemléleten szeretnék, hogy igen, ha valaki csak azt mondja, hogy csak jól tetszik gondolni, csak nem jól tetszik gondolni, csak máshogy kell és mondjuk éppen egy orvostól ebben állásfoglalást várnak, ez nagyon nagy dolog.

Mv.: - Én teljesen egyetértek magával. Nagyon sokszor fogalmazott már úgy a gyerekorvosunk, hogy hát természetes, hogy kérdez, hiszen azért vagyok szakember, hogy válaszoljak.

- Így van. Egyébként én látom itt, hogy szóval nem lehetne ezt csinálni az orvostársadalommal ami megy, hogy aki jól dolgozik az szinte hobbiból dolgozik. Szóval az, hogy valakinek ott kell megkeresni a kenyerét és nem tudja megkeresni, na most ez a helyzet ez borzalom. 20. állása van, mindenfele megy. Ez nem megy. Szóval itt azt kell látni, hogy amit õ tesz, az nem egy asztaldarab, egy bútordarab. Borzasztó fontos dolgokat, amiket mondunk és erre oda kell figyelni és ez nem csak. És én már odáig is eljutottam a rendelõben, hogy amikor idejöttek, hogy csak egy szemfenék vizsgálatot kérek, bizony a múlt héten odamondtam, akkor csak tessék a portásnál megtenni.

- Igen.

- Nem, felnõttszemész.

- Nagyon sok gyerekkel vagyok körülvéve és rengeteg gyerekes anyukával, ugye lévén hogy én is kettõt nevelek és rengeteg problémát hallgatok meg. Sokszor, ha nem is segítek tevõlegesen, de végighallgatom õket és rengeteg gondolat fogalmazódik meg bennem és borzasztó jó ez a mûsor és én látom, hogy olyan sok semmibe kapaszkodni nem tudónak olyan nagy segítség. És a másik, hogy olyan dologba kapaszkodnak bele ami jó, mert sokan belekapaszkodnak valamibe, ami most megy reklám, mindenhonnan szól, csak nem jóban. Csak mondom, ez a szemléleten, hogy csak a kérdésre válasz, az egy nagyon nagy dolog, azért borzasztó sokat kell tanulni, borzasztó sok év munkájának benne kell lenni, hogy egy picit az ember változtasson a szemléletén. Persze aki ezt igazán teszi. Na most aki csak úgy mond valamit a kérdésre, hát az tényleg csak válaszol. Úgyhogy ezt kell valahol kiélezni, hogy jó emberhez menni és jó szakemberhez menni.

- Hát, de ez is tetszik tudni egy olyan dolog, hogy bejön a rendelõbe és szinte fél, hogy most akkor mi lesz, õt itt fejbe ütik, mert õ elmondja a baját. Szinte bocsánatot kér, hogy most õ következik. Ezért vagyunk itt, ezért jövünk.

Dr. Saracz Judit a Heim Pál Gyermekkórház orvos igazgatója: - A gyermekgyógyászatban nagyon jól kialakult az már az elmúlt évtizedekben, hogy gyermekgyógyász szakorvosok voltak a gyermek körzeti orvosok. Nagyon jó gyermekgyógyászati hálózat volt és nagyon jó védõnõi hálózat volt. Én nagyon remélem, hogy ez a hálózat nem fog felbomlani és továbbra is megmarad, hiszen a gyerekek egészséges jövõjének záloga és biztosítéka az, hogy ez a gyerekgyógyász hálózat megmaradjon és teljesíthesse a hivatását és a védõnõi hálózat is megmaradjon és teljesíthessék a hivatásukat.

Saracz Judit: - Sajnos a gyermekellátás bizonyos betegségcsoportokra ad a TB bizonyos összeget, hogy a gyereket abból ellássuk. A gyermekellátás töredékét kapja meg annak, amit a felnõtt ellátást. Tehát egy adott betegségre, ha az a felnõtt betegsége, sokkal több pénzt szán a biztosító, mint hogyha egy gyermek kapja meg ugyanazt a betegséget, pedig bizonyos betegségek gyógyítása gyermekkorban a speciális gyermekkori szempontok alapján sokkal drágább. De vannak olyan vizsgálatok, amik például gyerekkorban csak altatásban lehet megcsinálni, ami már drágítja a ráfordítást. Vannak olyan gyógyszerek, amiket hogyha felbontjuk az ampullát, ha keveset is adunk belõle, a többit nem tudjuk fölhasználni, tehát a gyerek gyógyítása nem kerül kevesebbe, mint a felnõtté, de a finanszírozása sokkal rosszabb. Tehát én azt gondolom, hogy ezt talán át kéne értékelni, hogy a szemünk fénye a gyerek és a gyereknek ugye kutya kötelessége meggyógyulni, mert hiszen õ gyerek. Ez egy általánosan elfogadott dolog és azt gondolom emberi dolog is, hogy ha egy századik életévéhez közeli nagyon szeretett nagyszülõ nagyon súlyosan beteg vagy meghal, akkor abba a család beletörõdik. De ha ugyanez a katasztrofális helyzet, ez a szörnyû esemény egy kisdeddel vagy egy csecsemõvel történik meg, akkora felháborodás van és még azt is nagyon nehéz elfogadni, hogy léteznek ebben az életkorban is gyógyíthatatlan betegségek. Tehát a gyerekkorban a gyereknek igenis kutya kötelessége meggyógyulni. Neki az a feladata, hogy felnõjön, felnõtt ember legyen és leélje az õ életét, ami Magyarországon X életében van megszabva. De én azt gondolom, hogy ahhoz, hogy egészségben leélhesse az életét, ahhoz a betegségek gyógyításához a megfelelõ pénzösszegnek rendelkezésre kéne állni, a fekvõbetegellátásban is. Valamit megelõzni az nem látványos és mindig mindenki vagy legalábbis a emberek többsége szereti a látványos eredményt. Na most az, hogy egy baj nem következik be, azt nem lehet lemérni, az nem lehet se kilóra, se méterre, se forintra lemérni, hogy az milyen hatalmas nagy dolog, de ha bekövetkezik egy baj, annak az elhárítása biztos, hogy mindig sokkal, sokkal többe kerül erkölcsileg és anyagilag is a kis közösségnek és az egész országnak, mint hogyha azt a bajt úgy kezelem, hogy megpróbálom megelõzni. És ezt azért mondom, hogy a prevenciónak mekkora a jelentõsége, mert lehet, hogy nem rögtön kamatozik, de hosszútávon biztos, hogy a prevenció a legkifizetõdõbb megoldás. Tehát ez a prevenció, hogy megelõzni azt, hogy bekövetkezzen a baj, megelõzni azt, hogy egy betegség bekövetkezzen, megelõzni azt, hogy egy egészségkárosodás bekövetkezzen, megelõzni azt, hogy egy drogdependencia bekövetkezzen. Én azt gondolom, hogy a prevenciónak a már meglévõnek a felfejlesztése és a meg nem lévõnek a kialakítása a legfontosabb ahhoz, hogy a gyerekeink egészségét megõrizzük és biztosítsuk a jövõt. Mindenkinek fontos a gyerekre odafigyelni, de én azt gondolom, hogy arra is oda kéne figyelni, hogy ha a gyerekellátás nem lesz megfelelõen finanszírozva, akkor elõbb utóbb erre a gyerekeink egészsége fog rámenni.