- Méhecske, meg dongók, meg katicák, meg ilyen cserebogarak,
meg darázs, meg poszméh.
Rip.: - De én úgy látom, hogy nagyon sokan vannak itt vagy
tizenöt, huszan. Miért gyûjtitek ezeket ?
- Mert a bogarakat is szeretik.
Rip.: - Jó ezeknek a bogaraknak, hogy így együtt vannak, nem
bántják egymást ?
- Nem.
- Nem.
- A dongók megölik.
- Nem ölik. Hanem csak le akarjuk dönteni, így óvatosan
rátesszük a lapátot, hogy szeressen minket.
Rip.: - Lebénítjátok a bogarakat ? Miért ?
- Hogy szeressenek minket.
Rip.: - Hogyan kell lebénítani egy bogarat ?
- Igy óvatosan rátesszük a lapátot és levesszük róla.
Rip.: - És akkor mi lesz ezekkel a méhecskékkel, darazsakkal ?
- Akkor még élnek.
Rip.: - Én látom, hogy itt a vödörben van rengeteg méhecske
és darázs, de nem nagyon mozognak. Mit csináltatok velük ?
- Lebénítottuk.
Rip.: - Nem lehet, hogy ti csúnyán bántok a bogarakkal ?
- Nem.
Rip.: - Óvó néni még semmit nem szólt, hogy hagyjátok
békén a bogarakat ?
- De.
Rip.: - Mit mondott ?
- Azt, hogy a katicát ne szedjétek le a fáról, mert az
megeszi a levéltetveket, de a darazsakat se bántsátok, mert az
meg megcsíp.
Rip.: - A katicákat is lebéníntjátok ?
- Azt nem.
Rip.: - Mi lesz azzal a méhecskével, vagy darázzsal amit
lebénítottatok ?
- ...
Rip.: - Nem félsz attól, hogy megcsíp ?
- De.
Rip.: - Azért bénítjátok le a bogarakat, hogy szelídek
legyenek ?
- Igen, hogy ne csípjenek meg.
- A dongók megcsípik az embereket, míg a katicákat csípik
meg.
Rip.: - Nem az a dolga némelyik bogárnak, hogy csípjen ?
- Nem, hanem az a méhecskéknek az a dolguk, hogy
gyûjtsenek mézet és abból lesz a méz. Ott gyûjtik a
virágport. Igy rászállnak a virágra és ami az a kerek ami van a
lábukon, vagy a másik lábán abba gyûjtik tele és ha tele
van, akkor már elszállnak és a másik virágra száll és
beporozza a virágot és elõbb meg kell keverni, elõbb
el kell készíteniük a mézet, mert ez csak olyan por, vagy mi.
Rip.: - De ezek a méhecskék ezek, akik itt vannak bent ebben a
vödörben fognak valaha mézet gyûjteni ?
- Nem.
Rip.: - És ez nem óriási nagy baj ? Miért nem eresztitek
õket szabadon ?
- Azért, mert nagyon szeretünk bogarakat gyûjteni nagyon,
nagyon szeretjük a bogarakat gyûjteni.
Rip.: - És jó ez így nekik ?
- Nem.
Rip.: - Hogy lehetne azt kitalálni, hogy te gyûjthessed is
a bogarakat, de közben ne bánts õket ?
- Hogy fölveszem óvatosan a lapáttal és óvatosan befogom a
száját a darázsnak, hogy ne csípjen meg és a lapátra teszem
és a vödörbe beleteszem.
Rip.: - Most te szereted a bogarakat, vagy nem ?
- Szeretem.
Rip.: - És mit szeretsz velük csinálni ?
- Elengedni.
Rip.: - De igazából azért szeretnéd megtartani õket ?
- Hát szeretném, de el is szeretném engedni õket.
Rip.: - Most akkor hogyan akarod elengedni, megtartani ?
- Hát elengedni.
- Egy elég nagy füves udvar van kint, ami szerintem egy
különleges adottsága lehetne ennek az óvodának és sok
mindenre lehet használni, de hát ott kint eszközök sincsenek
nagyon. Talán egy-két mászóka, meg minden csoportnak külön
homokozórész. Néhány fa van, amire természetesen nem szabad
fölmászni, de azt mondjuk én se engedném. Egyébként nagyon
jól belátható az a füves rész, mert ezek a fák elszórva
vannak ott. Bokrok azok nemigen vannak, inkább elõl
vannak, oda úgysem engedik a gyerekket, amúgy is sövénnyel van
körülvéve. Az épület mögött közvetlenül van egy betonos
rész és ahhoz van csatlakoztatva a homokozó. Én úgy érzem,
hogy nem igazán van kihasználva ez a nagy füves rész, hiszen
védeni nem kell, mert a fû az eléggé önfenntartó,
úgyhogy úgy gondoltam, hogy ilyen közösségi
beilleszkedéshez, az élet indításához jól jönne, hogyha
csoportos játékokat ott játszanának. Akár
versenyszerûen mit tudom én célbadobás, vagy
versenyfutás, vagy labdajátékok és ez valahogy ahogy én a
gyerekeket ott kérdezgettem, hogy mit szoktatok csinálni, úgy
semmit. Van néhány gumi, ilyen autógumi, amit gurigáznak,
amúgy meg a homokozó, mert ugye az van közel az épülethez.
Rip.: - Tehát voltaképpen kinn a parkban, kinn a kertben
szabadjáték folyik.
- Szabad játék folyik. Tehát én nem hallottam soha azt,
hogy irányított, vagy valamiféle szervezett dolog ott kint
történne.
Rip.: - És maga ezt hiányolja.
- Igen, igen. Tulajdonképpen igen, mert most már a gyerek
elég nagy ahhoz, ugye a nagycsoportosokról van szó, hogy
önállóan, amikor bekerül egy másik gyerektársaságba mondjuk
nyáron, vagy a hétvégéken és ott felmerül az, hogy játszunk
ezt, vagy azt, vagy mit játszunk egyáltalán, akkor legyenek
ötletek, hogy akár csak, ha négy, öt gyerek van azok is
elfogadják egymást.
