


- Sokféle kedvenc olvasmányom van. Pál utcai fiúk újabban
most, de volt a Tüskevár, Harry Potter. Várom már egyébként
az ötödik részét.
Mv.: - Úgy látom, hogy rengeteg számítógépes újságod is
van. Azt is szeretsz olvasni?
- Igen. Nagyon szeretem az ilyen különféle játékok
tesztelését meg hasonlókat olvasni. Például, ha nincs is meg,
de azért elolvasom, mert nagyon tetszenek.
Mv.: - Többet olvasol újságot, mint könyvet?
- Nem tudom. Igen. Szerintem igen.
Mv.: - Hogy választod ki, hogy milyen könyvet olvasol?
- Elsõsorban kötelezõ, hát azt el kell, nincs mese.
Körülnézek a polcon, anyuék polcán és ha jó könyv,
megtetszik a címe, akkor beleolvasok és ha jó, akkor végig
olvasom.
Mv.: - Sok könyve van anyuéknak?
- Hát azért van.
Mv.: - Mióta olvasol, arra emlékszel?
- Anyu úgy mesélte, hogy mielõtt még elmentem volna
iskolába és már tudtam olvasni és erre én is úgy emlékszem,
hogy ez igaz. Szóval úgy volt, hogy megkérdeztem, egy csomó
betût láttam, anyu, ez milyen betû, mondta anyu, hogy B, és
így megtanultam a betûket és elkezdtem írni. Elõször lassan,
utána meg olvasni is, de inkább meséket olvastam meg ilyen
rövidebb kis versikéket.
Mv.: - Hallottad, hogy a Harry Potter megjelenése óta sokkal,
sokkal több gyerek olvas mint elõtte?
- Igen, ez biztos így van, mert amikor megjelent az elsõ
rész, akkor nagyon sok gyereknél ott volt az elsõ pár rész
és olvasgattunk belõle.
Mv.: - Olyanoknál is, akik kezében azelõtt sose láttál
könyvet?
- Hát hogy is mondjam, elég sokan, mert van egypár
osztálytársam, most nem akarom õket megnevezni, de van egy
olyan három-négy gyereknél akik elég szegények, rosszul
olvasnak, de õk is szorgalmasan olvasták.
Mv.: - És amióta elolvasták a Harry Pottereket azóta is
láttál könyvet a kezükben?
- Igen. Ez igaz, mert tényleg, ez olyan különös,
megtetszett nekik az olvasás és azért már egy jeggyel jobbak,
mint azért régebben, mert eddig kettesek voltak, most hármasok.
Hármasok meg négyesek.
Mv.: - És most, hogy már nincs új Harry Potter most mit
olvastok?
- Most újra olvassuk ugyanazokat vagy éppen ami volt nyáron
azt elolvassuk még egyszer. Úgy mint én, talál valamit a
polcon, megtetszik neki és elolvassa.
Mv.: - Szoktatok könyveket cserélni egymással?
- Nem igazán, de inkább újságokat szoktunk cserélgetni.
Mv.: - Te mikor szokták olvasni?
- Úgy mindig. Anyu nem mindig engedi amikor lefekvésnél,
mert korán ágyba dug minket, azért általában.
Mv.: - Hánykor?
- Sajnos már 8-kor el kéne kezdeni, de mindig lesz belõle
fél kilenc. Húzzuk, halasztjuk, de utána még tudnék olvasni
egy órát.
Mv.: - És anyu nem engedi.
- Sajnos nem. De néha azért megengedi, kikönyörgöm, de
õ is szereti, ha olvasok, de ezt nem azért csinálja, hogy
ne olvassak vagy valami hasonló, hanem azért mert korán le akar
minket fektetni, hogy ne legyünk fáradtak.
Mv.: - Ha választani kell a foci és az olvasás között
melyiket választod?
- Nem tudnék választani, mert szívesen focizok és szívesen
olvasok, de azért inkább a foci, mert azért a mozgás az
egészségesebb.
Mv.: - Szerinted te sokat olvasol vagy keveset?
- Szerintem úgy átlagosan, de lehet, hogy sokat. Nem tudom,
mert nem tudom, hogy más mennyit olvas, mert nem vagyok más
bõrében.
Mv.: - Nem szoktátok ezt megbeszélni egymással?
- Nem, másról van téma.
Mv.: - Mirõl van téma?
- Zenehallgatás, tanárok kielemzése, hogy mi volt az órán.
Szóval ilyesmi.
Mv.: - Nem is szoktatok könyvet ajánlani egymásnak?
- De azért olyan szokott lenni, hogy például mindig év
elején van ez, hogy tényleg srácok, ti mit olvastatok a
nyáron. Úgy elõjön egy olyan elsõ pár napban. Hát
elmeséli és mondja, hogy õ jaj de jó volt ez a könyv,
meg nagyon tetszett, szerintem olvasd el te is.
Mv.: - És akkor te ezt már megfogadtad és volt, hogy
elolvastál egy ilyen könyvet?
- Igen, ez egyszer volt, most ötödik elején. Most kezdtem el
olvasni nemrég a Téli bereket, a Tüskevár folytatását, mert
a Tüskevár az most volt kötelezõ és a Téli berek az meg a
folytatása.
Mv.: - Anya meg apa szokott olvasni?
- Sajnos nincs rá idejük, mert nagyon sokat dolgoznak
szegények. Fõleg most úgy építkezés közepén, úgyhogy most
még annyi idejük sincs szegényeknek. Hát azért anyu olvasgat,
de apu sose sajnos, mert apu mindig dolgozik.
Mv.: - Pedig jó lenne, ha olvasna?
- Hát jó lenne, de szerintem így is elég mûvelt.
Mv.: - Korábban sokat olvasott?
- Szerintem igen. Úgy mesélte el nekem, hogy fiatal korában
õ is nagyon szeretett olvasni.
Mv.: - És mesélte, hogy miket olvasott?
- Arra nem tértünk ki.
Mv.: - Lehet, hogy te is így leszel, hogy fiatal korodban
sokat olvasol és aztán felnõtt korodban már nem lesz idõd, te
hogy szeretnéd?
- Szerintem én próbálnék idõt szakítani rá, de szerintem
apu is próbálna, de nincs ideje. Mondjuk az újságot mindig
elolvassa. Ha nem is regényeket, de napilapokat mindig.
Mv.: - És miért jó olvasni?
- Olvasni jó, mert például egyszer az történt, hogy
belemerültem egy könyvbe, pontosan egy Harry Potterbe, a
másodikba, mikor elõször olvastam és észre se vettem, hogy
eltelt két óra mert annyit olvastam. És egyszerûen észre se
vettem. Anyuék kérdezték, hogy nem jössz vacsorázni. Miért,
már vacsora idõ van. Észre se vettem, hogy közben
besötétedett. Nagyon fura volt.
Mv.: - Hányadik osztályba jársz?
- Hatodik osztályba.
Mv.: - Szeretsz iskolába járni?
- Igen.
Mv.: - Bizonytalan voltál egy picit.
- A házi feladatokat nem szeretem, viszont amikor az
iskolában tanuljuk meg akkor érdekesnek találom.
Mv.: - Vannak-e kedvenc tantárgyaid?
- Igen, vannak, például a rajz, az ének és a biológia.
Mv.: - Nem említetted az irodalmat a kedvenc tantárgyaid
között, holott én úgy tudom, hogy a veled egyidõs gyerekek
nagyon szeretik a verseket, meséket.
- Én is szeretem a verseket és az irodalmi mûveket, csak a
tanárunk nem tartja elég izgalmasan és érdekesen óránkat.
Mv.: - Milyen lenne számodra az izgalmas és az érdekes
magyar óra vagy irodalom óra?
- Olyan lenne, hogy ha tanulnánk egy irodalmi mûvet elõ
lehetne adni, beszélgetnénk róla, szóval, hogy el lehetne
játszani.
Mv.: - Tehát nem elég játékosak az irodalom órák?
- Igen, és az is rossz, hogy leginkább csak a szabályokat
tanuljuk meg és a híres emberek életérõl csak ritkán esik
szó. Úgy gondolom, hogy túl sok házi feladatot és kötelezõ
olvasmányt adnak fel, pedig gondolhatnánk, hogy ha valaki szeret
olvasni akkor magától is el fog olvasni néhány könyvet és
nem pedig amit a tanár szeretne feladni.
Mv.: - Sokat olvasol?
- Szeretek olvasni, de nagyon sok más dolog is leköti a
figyelmemet, de hogyha nagyon jó a könyv, amit olvasok akkor sok
idõt szánok rá.
Mv.: - Az elmúlt három hónapban melyik volt az a nagyon jó
könyv amire szívesen emlékszel?
- Csak a kötelezõ olvasmányt olvastam, ami az Egri csillagok
és a Koldus és királyfi volt. Az utóbbi nagyon tetszett, csak
néhány helyen egy kicsit szomorú volt, de meghatott és
szívesen olvastam. Az Egri csillagokat viszont még nem tudtam
befejezni, mert nem jutott elég idõm arra, hogy akkor,
olvashassam amikor kedven van. Szerintem nem feltétlenül az
lehet a baj egy könyvvel, hogy vastag hanem attól függ, hogy
mit írnak benne, vagy hogy kötelezõ-e vagy nem.
Mv.: - Tudsz olyan terjedelmes mûvet említeni amit szívesen
és viszonylag gyorsan, tempósan tudtál elolvasni?
- A Harry Potter 4. kötete igen vastag volt, de izgalmassága
miatt nagyon lekötött és hamar elolvastam.
Mv.: - Amikor tanév végén a magyar tanárotok feladta
kötelezõ olvasmánynak az Egri csillagokat, illetve a Koldus és
királyfit, akkor elõkészítette-e valamennyire ezeket az
olvasmányokat, mesélt-e arról, hogy miért jó, miért fontos,
miért érdemes elolvasni?
- Nem beszélt róla, hogy miért éppen ezek adja fel.
Szerintem csak azért, mert az általános mûveltséghez
tartozik.
Mv.: - És ezek a legfontosabb könyvek a tanárnõd szerint?
- Én úgy gondolom, hogy igen, viszont a gyerekek szemében
nem biztos, hogy ezek azok amiket a legszívesebben vesznek
kézbe.
Mv.: - Mikor lesz idõd pótolni azt, amit nyáron nem tudtál
elolvasni?
- Majd a hétvégéken fogom bepótolni.
Mv.: - Hétvégére is vannak házi feladatok.
- Majd valahogy megpróbálok idõt szakítani rá és
gyorsabban fogom a házi feladatot elkészíteni. Sajnos muszáj
megcsinálni.
Mv.: - Arra emlékszel-e, hogy az elmúlt években, ugye most
hatodik osztályos vagy, hogy az elmúlt években milyen kötelezõ
olvasmányaid voltak?
- Második vagy harmadik osztályos kötelezõ olvasmányaimra
már kevésbé emlékszem, de egyvalaminek sajnos csak a címét
tudom, A koppányi aga testamentuma. Viszont a történetet már
teljesen elfelejtettem. Nem volt egy olyan jelenet sem, ami
megragadott volna és a történet lényegét is elfelejtettem.
Emlékszem például a Tüskevár címû könyvre, amelyben nagyon
sok leírás volt. Ezek nem mindig tudták lekötni a figyelmemet,
viszont diafilmen láttam már ezt a mûvet és úgy viszont
nagyon tetszett.
Mv.: - Melyik volt a kedvenc kötelezõ olvasmányod, amit
magadnak is feladtál volna, vagy amit magadnak is ajánlottál
volna elolvasásra?
- A Pál utcai fiúk volt az, amit már régebben is olvastam
csak még nem voltam elég idõs hozzá és sajnos csak a feléig
jutottam, viszont ötödikes koromban már elölrõl kezdtem és
örültem, hogy be is fejeztem. Az egésznek nagyon jó volt
szerintem a hangulata, különösen az tetszett benne, hogy a
történések olyan helyeken játszódtak, amelyeket én is
ismerek, ahol én is járok és nagyon szépen fejezõdött be
annak ellenére, hogy meghalt az egyik fõszereplõ.



Mv.: - Hány könyvet kellett a nyáron elolvasnod?
- 14-et azt hiszem, ennyi volt a kötelezõ olvasmány, de
ebben volt néhány nagyon rövid, Shekaspeare drámák, amik
azért nem nagyon hosszúak.
Mv.: - Hányat sikerült ebbõl elolvasni?
- 10 könyvet olvastam a nyáron, de ebbõl a kötelezõ
olvasmány az három volt és az a három is mind dráma.
Mv.: - El lehet egyáltalán 14 könyvet olvasni két és fél
hónap alatt?
- Abszolút el lehet szerintem, bár persze az is fontos, hogy
mennyire hosszúak a könyvek. Volt nekünk a Victor Hugotól a
Nyomorultak, ami azért egy jó hosszú könyv, de szerintem még
ezzel együtt is el lehet olvasni.
Mv.: - És te akkor miért nem olvastad el õket?
- Több okból, mert nem érdekeltek, mert más jobban
érdekelt. Volt néhány, ami nincsen meg.
Mv.: - Amit elolvastál, az tetszett?
- Igen, azok tetszettek, de hát azokat olvastam, amik
érdekeltek nagyrészt.
Mv.: - Mik voltak ezek?
- A Sok hûhó semmiért, a Rómeó és Júlia. Mondjuk az
nekem annyira nem tetszett. Molieretõl a Tartuffe.
Mv.: - És mi lesz a többi 11 könyvvel?
- Hát majd ha közeledik a határidõ vagy amikor vesszük
irodalom órán és nagyon muszáj lesz akkor elolvasom. Majd
meglátjuk.
Mv.: - Nem fontos elolvasni a kötelezõ olvasmányokat?
- Hát nem tudom igazából, mert tanárváltás történt.
Másrészt igazából ezek akkor kellenek majd amikor majd
vesszük õket. Egyenlõre Shakespearet fogjuk majd venni.
Mv.: - Szereted általában a kötelezõ olvasmányokat?
- Nem nagyon.
Mv.: - Mi az, amit szeretsz?
- Én nagyon sok mindent szeretek. Azért szerintem sokat
olvastam. Nem olyan kiemelkedõen sokat, de sokat. Az egyiptomi
kultúra nagyon magával ragadott, de a Harry Pottereket is
olvastam és azok is nagyon tetszettek. Olvastam Agatha Christiet
ami nagyon tetszett, aztán például Ottlik Géza Iskola a
határon. Az is nagyon-nagyon tetszett.
Mv.: - Ezeket mind most olvastad nyáron?
- Nem. Nem mind, de van amit most olvastam.
Mv.: - Hogy döntöd el, hogy milyen könyvet olvasol el?
- Vannak, aminek a címe, borítója, vagy hátlapja megfog.
Most már bármilyen Egyiptommal kapcsolatos azt megnézem vagy
elolvasom. Történelmi tárgyalás, fejtegetés az nem annyira
érdekel, tehát az ilyen nagyon száraz tények, de vannak,
amiket tanácsok alapján vagy mások mondják, hogy jó.
Mv.: - Szoktatok egymással könyvekrõl értekezni?
- Persze, néha szóba kerülnek. Bár én szerintem többet
olvastam, mint a barátaim nagy része.
Mv.: - Ennek mi az oka?
- Fogalmam sincs. Én nagyon hamar megtanultam olvasni és meg
is szerettem olvasni, tehát én még iskola elõtt megtanultam
és aztán másodikos voltam, amikor a Bambit olvastam és akkor
onnantól kezdve én szívesen olvasok mindenféle könyvet.
Mv.: - Azt körülbelül tudod, hogy egy évben hány könyvet
olvasol el?
- Szerintem ez nagyon változó. Most kaptam rá megint, mert
amíg messzire jártam iskolába akkor az út alatt mindig
olvastam, de most hogy közel járok nincs idõm. Most olyan
14 könyvet kiolvastam idén biztos. Hát ebbõl tizet olvastam
nyáron.
Mv.: - Sok ez vagy kevés?
- Szerintem sok.
Mv.: - Nektek sok könyvetek van otthon?
- Nagyon-nagyon sok. Sok regény, meg van sok másfajta, tehát
enciklopédiák meg lexikonok.
Mv.: - És otthonról szoktál választani könyvet vagy
könyvtárból vagy könyvesboltból?
- Otthonról meg könyvesboltból is.
Mv.: - Könyvtárba jársz?
- Nem. Az iskolai könyvtár az ronda, oda sem túl gyakran,
csak ha valami nagyon kell iskola miatt, valamit el kell olvasni
és akkor ha nincs meg, akkor bemegyek oda.
Mv.: - Kellene járni könyvtárba?
- Szerintem amíg az otthoni könyvtárunk ilyen nagy és onnan
is tudok könyvet választani addig minek járjak máshova.
Mv.: - Kinéztél már néhány könyvet a könyvespolcról
amit feltétlenül el akarsz olvasni?
- Hát igen, például Kepes Krónikát szeretném most
elolvasni, aztán, most megtaláltam Victor Hugotól a
Nyomorultakat, most így kicsit késve, azt is el szeretném majd
olvasni.



Mv.: - Szecsõdi Leó magyar tanár. Melyik kötelezõ
olvasmányára emlékszik vissza szeretettel?
Szecsõdi Leó: - Tüskevárat szerettem. Pál utcai
fiúk is egy jó élményem volt. Középiskolában az elsõ amire
úgy szívesebben emlékszem az talán a romantika környékén a
Csongor és Tünde, aztán Petõfi. A XX. századot azt pedig
szinte végigélveztem.
Mv.: - Az, hogy Ön ferences pap tanár az befolyásolja-e a
magyar tanári munkáját?
Szecsõdi Leó: - Hetedik, nyolcadikosokat tanítottam két
évig és ez a két év ez egy ilyen irodalom megszerettetés
volt. Olyan regényeket olvastak és meséltem nekik, amiket én
13-14 éves koromban olvastam és az az emlékem maradt róluk,
hogy tetszettek. Ezt így tematikai blokkok alapján osztottam
föl és a nyolc blokk közül volt egy, ami Isten és ember
kapcsolatára vonatkozott és akkor ebbe én a saját vallásos
élményeim alapján olvasott könyveket adtam föl. Nagyon sok
olyan visszajelzést kaptam szülõktõl, hálás visszajelzést,
hogy sok gyerekkel megszerettette az olvasást. Ezért azt
gondolom, hogy talán érdemes volt.
Mv.: - Olyan diákokkal is beszélgettem, akik egyébként
szeretnek olvasni és lehet, hogy ez a kötelezõ olvasmány is
egy jó könyv, de pusztán az, hogy nekik ezt adott idõn belül
végig kell olvasni ez valamiféle dacreakciót vált ki belõlük.
Szecsõdi Leó: - A tanárnak a személye sokat oldhat, vagy
még inkább keményíthet ezen a hozzáálláson, ezen a dacon.
Viszont ha a túloldalról nézem akkor nagyon ehelyett valami
más címkét találni, illetve a címkével még nem oldódik
meg, hogy maga az olvasmány kötelezõ lesz és az embernek
mégis ragaszkodnia kell egyrészt bizonyos kánonhoz, másrészt
bizonyos rendhez. Ahhoz, hogy nagyjából egyszintû felmérést
lehessen tartani, összehasonlítani a diákokat ezért azt
gondolom, hogy ha ez a nehézség él is meg igaz is, nem látom
azt, hogy hogyan lehetne ezt jobban, akár megszüntetve ezt a
jelzõt. Úgy látom, hogy az ajánlott olvasmányban megvan az a
nehézség a pedagógus részérõl, hogy ami ajánlott, az nem
kérhetõ számon. Abból nem lehet feleltetni és akkor egy idõ
után elfogy a lehetõség, hogy mégis mire osztályozzak, mert
osztályozni kell. Ezenkívül én úgy látom, hogy még a
középiskolás korosztály is voltaképpen igényel egy ilyen
szorosabb szinte úgymond kézenfogós vezetést. Talán még
fiatal ahhoz, hogy a maga kánonját felelõsséggel kialakítsa
és kicsit rá is szorul arra, hogy a tanár, a pedagógus, akit
jó esetben elfogad, tekintélyként segítsen neki
irányvonalakat adni abba, hogy a maga kánonja kialakuljon.
Mv.: - Egy 12 éves tanulóval beszélgettem, aki azt mondta,
hogy év vége felé valamikor az utolsó órán egész egyszerûen
lediktálta a magyar tanár, hogy a nyár folyamán ezt és ezt a
könyvet olvassátok ki, kötelezõ. Semmi elõkészítés, semmi
motiválás nem történt. Ezt szakemberként hogyan ítéli meg?
Szecsõdi Leó: - Hogy ha a tanár felelõsségteljes, akkor
van energiája ilyen elõkészítõ munkára. Különösen akkor,
hogyha nem elõször tanítja az anyagot. Tehát ez elvben nem
lehetetlen. Én a magam részérõl kötelezõ irodalmat nem
szoktam nyárra adni. Tehát nekem az az elvem, hogy a nyár ahogy
a tanárnak, úgy a diáknak is a pihenés és a kikapcsolódás
ideje. Azt nem mondom, hogy egyáltalán nem adok semmit. Minden
tanév végén megadom a kötelezõ olvasmányokat a jövõ
évben, hogy mik lesznek. Ez lehetõség nekik, hogy beszerezzék
a könyveket, vagy esetleg beleolvasgassanak. Bár a legtöbb
esetében én hangsúlyozom is, hogy érdemesebb közvetlenül a
számonkérés elõtt elolvasni, mert az a tapasztalatom, hogy
nagyon hanem elfelejtik és akkor amikor én egy regénynek, egy
hosszabb regénynek a szereplõirõl, cselekményérõl
részleteirõl kérdezek, akkor mondják nekem, hogy hát még a
nyáron olvasták el, de adott esetben ezt nem tudom szempontként
értékelni, mert nekem azt kell osztályozni, amit õ akkor
konkrétan tud és ami megmarad benne. Amit elfelejtett, hát
tudom neki mondani így emberi szinten, hogy akkor máshogy
olvasson vagy próbálja ne nyáron olvasni, hogy ha ilyen hamar
kimegy, de hát az osztályzásban ezek a szempontok nagyon
nehezen érvényesíthetõk.
Mv.: - Kétszer is használta azt a kifejezést, hogy úgy kell
kezdenem a tanévet. Mennyire kötik meg a magyar tanárok kezét,
mennyire kötelezõ kötelezõ olvasmányokat föladni és
mennyire választhat a tanár, hogy õ mit javasol?
Szecsõdi Leó: - Ez inkább egy belsõ kényszer. Bizonyos mûvek
hatnak egymásra és van amikor nem tehetek mást az adott
olvasmány elé, mert az irodalomtörténetnek a logikája ezt
sugallja, tehát egy ilyesfajta kényszerre gondolok. Én azt
hiszem, hogy viszonylag szabadkezet enged a tanterv.
Természetesen az érettségire meg van adva amiket a gyerekeknek
ismerniük kell és ez megkötés, de én ezt nem érzem olyan
megkötésnek, ami nagyon korlátoz.
Mv.: - Távol álljon tõlem, hogy minõsítsem a magyar
irodalom vagy a világirodalom kötelezõ olvasmánnyá avanzsált
alkotásait, de én azt tapasztalom, hogy 10-20 vagy akár 40-50
éve jóformán ugyanazok a kötelezõ olvasmányok általános
iskolától kezdve majdnem az érettségiig, idõközben azonban a
világ hatalmasat változott.
Szecsõdi Leó: - Én azt hiszem, hogy ez egy nehéz folyamat.
Mondjuk úgy a XIX. század végéig bezárólag már kialakult
egy olyan kánon, ami elég régóta alakult ki és elég erõsen
tartja magát. És azt hiszem, hogy ez a kánon nehezebben
változik. Viszont ha a legutóbbi idõk irodalmát nézem, akkor
abban azért vannak változások, tehát a középiskolai anyagba
bekerülnek olyan második világháború utáni esetleg már
századvégi szerzõknek a mûvei, amik még 15-20 éve nem voltak
benne. Azonkívül az általános iskolás anyagban is hallottam
példákat, hogy valaki Micimackót, Kis herceget. Mondjuk a Kis
herceg is, a magyar fordítása a második világháború utánra
tehetõ. Tehát lassú mozgások vannak. Az természetes, hogy az
iskola mint intézmény a pedagógia, mint egy évszázados
struktúrákkal rendelkezõ nagy rendszer, nagyon nehezen mozdul,
de azt hiszem ez olyan adottság, amin igazából elég nehéz
lenne változtatni.
Mv.: - Mennyire alakíthatja a diák a diákok
olvasmányélményei azt, hogy mi kerüljön kötelezõ vagy
ajánlott olvasmányok közé, mi azt amit tárgyaljanak órán?
Szecsõdi Leó: - Valamennyi idõ mindig elkeríthetõ arra,
hogy ha a gyerekeknek van õket érdeklõ téma, aktualitás akkor
arról beszéljünk. Én magam a diákokkal végeztem egy Gyûrûk
ura és Harry Potter összehasonlító stíluselemzést. Attól
óvakodnék, hogy ezeket a mûveket a kánonnak ugyanarra a
rangjára emeljük, mint amit mi kötelezõ olvasmánynak hívunk,
mert minden divatjelenségnél meg kell várni, hogy mennyire
mulandó, illetve mennyire maradandó.


