- BabaNet
#baba#anya
Babanet - Vendég a Háznál  01.09.27
   Mûsorarchiv
   Mûsortörténelem
   Stáblista

Vendég a háznál
2001. szeptember.27.
Kossuth rádió, 13.05

Mv.: - Szokott anya a fejébõl mesélni?

- Igen szokott, imádom a meséit. Nagy fantáziája van a meséléshez.

Mv.: - Milyenek ezek a mesék, amikor anya saját fejébõl veszi ki õket?

- Mondjuk kérek egy mesét, hogy egy zebra meg egy krokodil szerelmes lesz. Ilyesmit.

Mv.: - Te kéred a meséket, te határozod meg a történetüket?

- Egyszer én, egyszer a Bálint.

Mv.: - És anya mindig meg tud felelni ezeknek a kéréseknek?

- Csak akkor nem, hogy ha már túl késõ van.

Mv.: - Az elõbb mondtad ezt a zebrásat. Amikor ezt kérted, akkor anya milyen mesét kanyarintott belõle, mirõl szólt?

- Van egy magányos zebra, meg egy magányos krokodillány és egy magányos zebrafiú és összetalálkoznak. Reggelre lett 8 kicsi zebra és 8 kicsi krokodil születik. A mama szokott olvasni, a papa csak akkor, hogyha a mamának nagyon-nagyon fontos dolga van és mi hisztizünk a meséért.

Mv.: - Miket szokott a mama mesélni?

- Harry Pottert.

Mv.: - Hány éves vagy te?

- Hat és fél.

Mv.: - Hat és félévesen Harry Pottert olvasnak neked?

- Hát még nem tudok olvasni.

Mv.: - Mit értesz te meg ebbõl a mesébõl? Szerintem ezt nem neked írták, hanem idõsebb gyerekeknek, felnõtteknek.

- Azért mert én úgy érzem, hogy imádom a varázslókat, a hókusz-pókusz ûzõket, ezért a mama felolvassa, mert õ már mind a négy fejezetet kiolvasta.

Mv.: - Mennyit olvasott el neked a mama a Harry Potterbõl?

- Kettõt. Az elsõt kétszer, mert még túl kicsi voltam hozzá, igaz hat és féléves koromban kezdtük el.

Mv.: - Miért tetszik neked a Harry Potter, ez a kisfiú?

- Azért mert varázsló meg mindenféle izgalmas dolog van benne.

Mv.: - Ebben a Harry Potterben azért vannak nagyon titokzatos, nagyon félelmetes dolgok. Nem voltak rémálmaid, rossz gondolataid ezek után?

- A testvéremnek szoktak lenni, mert õ még csak négy és fél, de nekem csak egyszer a kígyók királyától volt rossz érzésem.

Mv.: - Akkor mit éreztél?

- Hogy én vagy vagyok a kishúga és megtámad az a kígyó, de szerencsére el kellett képzelnem, hogy a Harry megment.

Mv.: - Azt mondtad, hogy a kisöcsédnek szoktak rémképei lenni. Csak nem õ is hallgatja ezeket a meséket?

- De. A második részt.

Mv.: - A kistestvéred mindig mindent meghallgat, amit neked mesélnek?

- Hát igen, különben nem olvashatnak nekem sem.

Mv.: - Nálatok anya mindig egyszerre mesél nektek?

- Csak akkor nem, hogyha majd a Harry Potter 4-et fogjuk olvasni, de akkor is meghallgatja, mert akkor már elég nagy lesz hozzá.

Mv.: - Anya mindig olyan meséket vesz elõ ami neked való?

- Szoktak olyanok is lenni, ami Bálintnak valóm, de szoktak olyanok is lenni ami nekem való és szokott olyan is lenni, ami mindkettõnknek való.

- Sokféle kedvenc olvasmányom van. Pál utcai fiúk újabban most, de volt a Tüskevár, Harry Potter. Várom már egyébként az ötödik részét.

Mv.: - Úgy látom, hogy rengeteg számítógépes újságod is van. Azt is szeretsz olvasni?

- Igen. Nagyon szeretem az ilyen különféle játékok tesztelését meg hasonlókat olvasni. Például, ha nincs is meg, de azért elolvasom, mert nagyon tetszenek.

Mv.: - Többet olvasol újságot, mint könyvet?

- Nem tudom. Igen. Szerintem igen.

Mv.: - Hogy választod ki, hogy milyen könyvet olvasol?

- Elsõsorban kötelezõ, hát azt el kell, nincs mese. Körülnézek a polcon, anyuék polcán és ha jó könyv, megtetszik a címe, akkor beleolvasok és ha jó, akkor végig olvasom.

Mv.: - Sok könyve van anyuéknak?

- Hát azért van.

Mv.: - Mióta olvasol, arra emlékszel?

- Anyu úgy mesélte, hogy mielõtt még elmentem volna iskolába és már tudtam olvasni és erre én is úgy emlékszem, hogy ez igaz. Szóval úgy volt, hogy megkérdeztem, egy csomó betût láttam, anyu, ez milyen betû, mondta anyu, hogy B, és így megtanultam a betûket és elkezdtem írni. Elõször lassan, utána meg olvasni is, de inkább meséket olvastam meg ilyen rövidebb kis versikéket.

Mv.: - Hallottad, hogy a Harry Potter megjelenése óta sokkal, sokkal több gyerek olvas mint elõtte?

- Igen, ez biztos így van, mert amikor megjelent az elsõ rész, akkor nagyon sok gyereknél ott volt az elsõ pár rész és olvasgattunk belõle.

Mv.: - Olyanoknál is, akik kezében azelõtt sose láttál könyvet?

- Hát hogy is mondjam, elég sokan, mert van egypár osztálytársam, most nem akarom õket megnevezni, de van egy olyan három-négy gyereknél akik elég szegények, rosszul olvasnak, de õk is szorgalmasan olvasták.

Mv.: - És amióta elolvasták a Harry Pottereket azóta is láttál könyvet a kezükben?

- Igen. Ez igaz, mert tényleg, ez olyan különös, megtetszett nekik az olvasás és azért már egy jeggyel jobbak, mint azért régebben, mert eddig kettesek voltak, most hármasok. Hármasok meg négyesek.

Mv.: - És most, hogy már nincs új Harry Potter most mit olvastok?

- Most újra olvassuk ugyanazokat vagy éppen ami volt nyáron azt elolvassuk még egyszer. Úgy mint én, talál valamit a polcon, megtetszik neki és elolvassa.

Mv.: - Szoktatok könyveket cserélni egymással?

- Nem igazán, de inkább újságokat szoktunk cserélgetni.

Mv.: - Te mikor szokták olvasni?

- Úgy mindig. Anyu nem mindig engedi amikor lefekvésnél, mert korán ágyba dug minket, azért általában.

Mv.: - Hánykor?

- Sajnos már 8-kor el kéne kezdeni, de mindig lesz belõle fél kilenc. Húzzuk, halasztjuk, de utána még tudnék olvasni egy órát.

Mv.: - És anyu nem engedi.

- Sajnos nem. De néha azért megengedi, kikönyörgöm, de õ is szereti, ha olvasok, de ezt nem azért csinálja, hogy ne olvassak vagy valami hasonló, hanem azért mert korán le akar minket fektetni, hogy ne legyünk fáradtak.

Mv.: - Ha választani kell a foci és az olvasás között melyiket választod?

- Nem tudnék választani, mert szívesen focizok és szívesen olvasok, de azért inkább a foci, mert azért a mozgás az egészségesebb.

Mv.: - Szerinted te sokat olvasol vagy keveset?

- Szerintem úgy átlagosan, de lehet, hogy sokat. Nem tudom, mert nem tudom, hogy más mennyit olvas, mert nem vagyok más bõrében.

Mv.: - Nem szoktátok ezt megbeszélni egymással?

- Nem, másról van téma.

Mv.: - Mirõl van téma?

- Zenehallgatás, tanárok kielemzése, hogy mi volt az órán. Szóval ilyesmi.

Mv.: - Nem is szoktatok könyvet ajánlani egymásnak?

- De azért olyan szokott lenni, hogy például mindig év elején van ez, hogy tényleg srácok, ti mit olvastatok a nyáron. Úgy elõjön egy olyan elsõ pár napban. Hát elmeséli és mondja, hogy õ jaj de jó volt ez a könyv, meg nagyon tetszett, szerintem olvasd el te is.

Mv.: - És akkor te ezt már megfogadtad és volt, hogy elolvastál egy ilyen könyvet?

- Igen, ez egyszer volt, most ötödik elején. Most kezdtem el olvasni nemrég a Téli bereket, a Tüskevár folytatását, mert a Tüskevár az most volt kötelezõ és a Téli berek az meg a folytatása.

Mv.: - Anya meg apa szokott olvasni?

- Sajnos nincs rá idejük, mert nagyon sokat dolgoznak szegények. Fõleg most úgy építkezés közepén, úgyhogy most még annyi idejük sincs szegényeknek. Hát azért anyu olvasgat, de apu sose sajnos, mert apu mindig dolgozik.

Mv.: - Pedig jó lenne, ha olvasna?

- Hát jó lenne, de szerintem így is elég mûvelt.

Mv.: - Korábban sokat olvasott?

- Szerintem igen. Úgy mesélte el nekem, hogy fiatal korában õ is nagyon szeretett olvasni.

Mv.: - És mesélte, hogy miket olvasott?

- Arra nem tértünk ki.

Mv.: - Lehet, hogy te is így leszel, hogy fiatal korodban sokat olvasol és aztán felnõtt korodban már nem lesz idõd, te hogy szeretnéd?

- Szerintem én próbálnék idõt szakítani rá, de szerintem apu is próbálna, de nincs ideje. Mondjuk az újságot mindig elolvassa. Ha nem is regényeket, de napilapokat mindig.

Mv.: - És miért jó olvasni?

- Olvasni jó, mert például egyszer az történt, hogy belemerültem egy könyvbe, pontosan egy Harry Potterbe, a másodikba, mikor elõször olvastam és észre se vettem, hogy eltelt két óra mert annyit olvastam. És egyszerûen észre se vettem. Anyuék kérdezték, hogy nem jössz vacsorázni. Miért, már vacsora idõ van. Észre se vettem, hogy közben besötétedett. Nagyon fura volt.

Mv.: - Hányadik osztályba jársz?

- Hatodik osztályba.

Mv.: - Szeretsz iskolába járni?

- Igen.

Mv.: - Bizonytalan voltál egy picit.

- A házi feladatokat nem szeretem, viszont amikor az iskolában tanuljuk meg akkor érdekesnek találom.

Mv.: - Vannak-e kedvenc tantárgyaid?

- Igen, vannak, például a rajz, az ének és a biológia.

Mv.: - Nem említetted az irodalmat a kedvenc tantárgyaid között, holott én úgy tudom, hogy a veled egyidõs gyerekek nagyon szeretik a verseket, meséket.

- Én is szeretem a verseket és az irodalmi mûveket, csak a tanárunk nem tartja elég izgalmasan és érdekesen óránkat.

Mv.: - Milyen lenne számodra az izgalmas és az érdekes magyar óra vagy irodalom óra?

- Olyan lenne, hogy ha tanulnánk egy irodalmi mûvet elõ lehetne adni, beszélgetnénk róla, szóval, hogy el lehetne játszani.

Mv.: - Tehát nem elég játékosak az irodalom órák?

- Igen, és az is rossz, hogy leginkább csak a szabályokat tanuljuk meg és a híres emberek életérõl csak ritkán esik szó. Úgy gondolom, hogy túl sok házi feladatot és kötelezõ olvasmányt adnak fel, pedig gondolhatnánk, hogy ha valaki szeret olvasni akkor magától is el fog olvasni néhány könyvet és nem pedig amit a tanár szeretne feladni.

Mv.: - Sokat olvasol?

- Szeretek olvasni, de nagyon sok más dolog is leköti a figyelmemet, de hogyha nagyon jó a könyv, amit olvasok akkor sok idõt szánok rá.

Mv.: - Az elmúlt három hónapban melyik volt az a nagyon jó könyv amire szívesen emlékszel?

- Csak a kötelezõ olvasmányt olvastam, ami az Egri csillagok és a Koldus és királyfi volt. Az utóbbi nagyon tetszett, csak néhány helyen egy kicsit szomorú volt, de meghatott és szívesen olvastam. Az Egri csillagokat viszont még nem tudtam befejezni, mert nem jutott elég idõm arra, hogy akkor, olvashassam amikor kedven van. Szerintem nem feltétlenül az lehet a baj egy könyvvel, hogy vastag hanem attól függ, hogy mit írnak benne, vagy hogy kötelezõ-e vagy nem.

Mv.: - Tudsz olyan terjedelmes mûvet említeni amit szívesen és viszonylag gyorsan, tempósan tudtál elolvasni?

- A Harry Potter 4. kötete igen vastag volt, de izgalmassága miatt nagyon lekötött és hamar elolvastam.

Mv.: - Amikor tanév végén a magyar tanárotok feladta kötelezõ olvasmánynak az Egri csillagokat, illetve a Koldus és királyfit, akkor elõkészítette-e valamennyire ezeket az olvasmányokat, mesélt-e arról, hogy miért jó, miért fontos, miért érdemes elolvasni?

- Nem beszélt róla, hogy miért éppen ezek adja fel. Szerintem csak azért, mert az általános mûveltséghez tartozik.

Mv.: - És ezek a legfontosabb könyvek a tanárnõd szerint?

- Én úgy gondolom, hogy igen, viszont a gyerekek szemében nem biztos, hogy ezek azok amiket a legszívesebben vesznek kézbe.

Mv.: - Mikor lesz idõd pótolni azt, amit nyáron nem tudtál elolvasni?

- Majd a hétvégéken fogom bepótolni.

Mv.: - Hétvégére is vannak házi feladatok.

- Majd valahogy megpróbálok idõt szakítani rá és gyorsabban fogom a házi feladatot elkészíteni. Sajnos muszáj megcsinálni.

Mv.: - Arra emlékszel-e, hogy az elmúlt években, ugye most hatodik osztályos vagy, hogy az elmúlt években milyen kötelezõ olvasmányaid voltak?

- Második vagy harmadik osztályos kötelezõ olvasmányaimra már kevésbé emlékszem, de egyvalaminek sajnos csak a címét tudom, A koppányi aga testamentuma. Viszont a történetet már teljesen elfelejtettem. Nem volt egy olyan jelenet sem, ami megragadott volna és a történet lényegét is elfelejtettem. Emlékszem például a Tüskevár címû könyvre, amelyben nagyon sok leírás volt. Ezek nem mindig tudták lekötni a figyelmemet, viszont diafilmen láttam már ezt a mûvet és úgy viszont nagyon tetszett.

Mv.: - Melyik volt a kedvenc kötelezõ olvasmányod, amit magadnak is feladtál volna, vagy amit magadnak is ajánlottál volna elolvasásra?

- A Pál utcai fiúk volt az, amit már régebben is olvastam csak még nem voltam elég idõs hozzá és sajnos csak a feléig jutottam, viszont ötödikes koromban már elölrõl kezdtem és örültem, hogy be is fejeztem. Az egésznek nagyon jó volt szerintem a hangulata, különösen az tetszett benne, hogy a történések olyan helyeken játszódtak, amelyeket én is ismerek, ahol én is járok és nagyon szépen fejezõdött be annak ellenére, hogy meghalt az egyik fõszereplõ.

Mv.: - Hány könyvet kellett a nyáron elolvasnod?

- 14-et azt hiszem, ennyi volt a kötelezõ olvasmány, de ebben volt néhány nagyon rövid, Shekaspeare drámák, amik azért nem nagyon hosszúak.

Mv.: - Hányat sikerült ebbõl elolvasni?

- 10 könyvet olvastam a nyáron, de ebbõl a kötelezõ olvasmány az három volt és az a három is mind dráma.

Mv.: - El lehet egyáltalán 14 könyvet olvasni két és fél hónap alatt?

- Abszolút el lehet szerintem, bár persze az is fontos, hogy mennyire hosszúak a könyvek. Volt nekünk a Victor Hugotól a Nyomorultak, ami azért egy jó hosszú könyv, de szerintem még ezzel együtt is el lehet olvasni.

Mv.: - És te akkor miért nem olvastad el õket?

- Több okból, mert nem érdekeltek, mert más jobban érdekelt. Volt néhány, ami nincsen meg.

Mv.: - Amit elolvastál, az tetszett?

- Igen, azok tetszettek, de hát azokat olvastam, amik érdekeltek nagyrészt.

Mv.: - Mik voltak ezek?

- A Sok hûhó semmiért, a Rómeó és Júlia. Mondjuk az nekem annyira nem tetszett. Molieretõl a Tartuffe.

Mv.: - És mi lesz a többi 11 könyvvel?

- Hát majd ha közeledik a határidõ vagy amikor vesszük irodalom órán és nagyon muszáj lesz akkor elolvasom. Majd meglátjuk.

Mv.: - Nem fontos elolvasni a kötelezõ olvasmányokat?

- Hát nem tudom igazából, mert tanárváltás történt. Másrészt igazából ezek akkor kellenek majd amikor majd vesszük õket. Egyenlõre Shakespearet fogjuk majd venni.

Mv.: - Szereted általában a kötelezõ olvasmányokat?

- Nem nagyon.

Mv.: - Mi az, amit szeretsz?

- Én nagyon sok mindent szeretek. Azért szerintem sokat olvastam. Nem olyan kiemelkedõen sokat, de sokat. Az egyiptomi kultúra nagyon magával ragadott, de a Harry Pottereket is olvastam és azok is nagyon tetszettek. Olvastam Agatha Christiet ami nagyon tetszett, aztán például Ottlik Géza Iskola a határon. Az is nagyon-nagyon tetszett.

Mv.: - Ezeket mind most olvastad nyáron?

- Nem. Nem mind, de van amit most olvastam.

Mv.: - Hogy döntöd el, hogy milyen könyvet olvasol el?

- Vannak, aminek a címe, borítója, vagy hátlapja megfog. Most már bármilyen Egyiptommal kapcsolatos azt megnézem vagy elolvasom. Történelmi tárgyalás, fejtegetés az nem annyira érdekel, tehát az ilyen nagyon száraz tények, de vannak, amiket tanácsok alapján vagy mások mondják, hogy jó.

Mv.: - Szoktatok egymással könyvekrõl értekezni?

- Persze, néha szóba kerülnek. Bár én szerintem többet olvastam, mint a barátaim nagy része.

Mv.: - Ennek mi az oka?

- Fogalmam sincs. Én nagyon hamar megtanultam olvasni és meg is szerettem olvasni, tehát én még iskola elõtt megtanultam és aztán másodikos voltam, amikor a Bambit olvastam és akkor onnantól kezdve én szívesen olvasok mindenféle könyvet.

Mv.: - Azt körülbelül tudod, hogy egy évben hány könyvet olvasol el?

- Szerintem ez nagyon változó. Most kaptam rá megint, mert amíg messzire jártam iskolába akkor az út alatt mindig olvastam, de most hogy közel járok nincs idõm. Most olyan 14 könyvet kiolvastam idén biztos. Hát ebbõl tizet olvastam nyáron.

Mv.: - Sok ez vagy kevés?

- Szerintem sok.

Mv.: - Nektek sok könyvetek van otthon?

- Nagyon-nagyon sok. Sok regény, meg van sok másfajta, tehát enciklopédiák meg lexikonok.

Mv.: - És otthonról szoktál választani könyvet vagy könyvtárból vagy könyvesboltból?

- Otthonról meg könyvesboltból is.

Mv.: - Könyvtárba jársz?

- Nem. Az iskolai könyvtár az ronda, oda sem túl gyakran, csak ha valami nagyon kell iskola miatt, valamit el kell olvasni és akkor ha nincs meg, akkor bemegyek oda.

Mv.: - Kellene járni könyvtárba?

- Szerintem amíg az otthoni könyvtárunk ilyen nagy és onnan is tudok könyvet választani addig minek járjak máshova.

Mv.: - Kinéztél már néhány könyvet a könyvespolcról amit feltétlenül el akarsz olvasni?

- Hát igen, például Kepes Krónikát szeretném most elolvasni, aztán, most megtaláltam Victor Hugotól a Nyomorultakat, most így kicsit késve, azt is el szeretném majd olvasni.

Mv.: - Szecsõdi Leó magyar tanár. Melyik kötelezõ olvasmányára emlékszik vissza szeretettel?

Szecsõdi Leó: - Tüskevárat szerettem. Pál utcai fiúk is egy jó élményem volt. Középiskolában az elsõ amire úgy szívesebben emlékszem az talán a romantika környékén a Csongor és Tünde, aztán Petõfi. A XX. századot azt pedig szinte végigélveztem.

Mv.: - Az, hogy Ön ferences pap tanár az befolyásolja-e a magyar tanári munkáját?

Szecsõdi Leó: - Hetedik, nyolcadikosokat tanítottam két évig és ez a két év ez egy ilyen irodalom megszerettetés volt. Olyan regényeket olvastak és meséltem nekik, amiket én 13-14 éves koromban olvastam és az az emlékem maradt róluk, hogy tetszettek. Ezt így tematikai blokkok alapján osztottam föl és a nyolc blokk közül volt egy, ami Isten és ember kapcsolatára vonatkozott és akkor ebbe én a saját vallásos élményeim alapján olvasott könyveket adtam föl. Nagyon sok olyan visszajelzést kaptam szülõktõl, hálás visszajelzést, hogy sok gyerekkel megszerettette az olvasást. Ezért azt gondolom, hogy talán érdemes volt.

Mv.: - Olyan diákokkal is beszélgettem, akik egyébként szeretnek olvasni és lehet, hogy ez a kötelezõ olvasmány is egy jó könyv, de pusztán az, hogy nekik ezt adott idõn belül végig kell olvasni ez valamiféle dacreakciót vált ki belõlük.

Szecsõdi Leó: - A tanárnak a személye sokat oldhat, vagy még inkább keményíthet ezen a hozzáálláson, ezen a dacon. Viszont ha a túloldalról nézem akkor nagyon ehelyett valami más címkét találni, illetve a címkével még nem oldódik meg, hogy maga az olvasmány kötelezõ lesz és az embernek mégis ragaszkodnia kell egyrészt bizonyos kánonhoz, másrészt bizonyos rendhez. Ahhoz, hogy nagyjából egyszintû felmérést lehessen tartani, összehasonlítani a diákokat ezért azt gondolom, hogy ha ez a nehézség él is meg igaz is, nem látom azt, hogy hogyan lehetne ezt jobban, akár megszüntetve ezt a jelzõt. Úgy látom, hogy az ajánlott olvasmányban megvan az a nehézség a pedagógus részérõl, hogy ami ajánlott, az nem kérhetõ számon. Abból nem lehet feleltetni és akkor egy idõ után elfogy a lehetõség, hogy mégis mire osztályozzak, mert osztályozni kell. Ezenkívül én úgy látom, hogy még a középiskolás korosztály is voltaképpen igényel egy ilyen szorosabb szinte úgymond kézenfogós vezetést. Talán még fiatal ahhoz, hogy a maga kánonját felelõsséggel kialakítsa és kicsit rá is szorul arra, hogy a tanár, a pedagógus, akit jó esetben elfogad, tekintélyként segítsen neki irányvonalakat adni abba, hogy a maga kánonja kialakuljon.

Mv.: - Egy 12 éves tanulóval beszélgettem, aki azt mondta, hogy év vége felé valamikor az utolsó órán egész egyszerûen lediktálta a magyar tanár, hogy a nyár folyamán ezt és ezt a könyvet olvassátok ki, kötelezõ. Semmi elõkészítés, semmi motiválás nem történt. Ezt szakemberként hogyan ítéli meg?

Szecsõdi Leó: - Hogy ha a tanár felelõsségteljes, akkor van energiája ilyen elõkészítõ munkára. Különösen akkor, hogyha nem elõször tanítja az anyagot. Tehát ez elvben nem lehetetlen. Én a magam részérõl kötelezõ irodalmat nem szoktam nyárra adni. Tehát nekem az az elvem, hogy a nyár ahogy a tanárnak, úgy a diáknak is a pihenés és a kikapcsolódás ideje. Azt nem mondom, hogy egyáltalán nem adok semmit. Minden tanév végén megadom a kötelezõ olvasmányokat a jövõ évben, hogy mik lesznek. Ez lehetõség nekik, hogy beszerezzék a könyveket, vagy esetleg beleolvasgassanak. Bár a legtöbb esetében én hangsúlyozom is, hogy érdemesebb közvetlenül a számonkérés elõtt elolvasni, mert az a tapasztalatom, hogy nagyon hanem elfelejtik és akkor amikor én egy regénynek, egy hosszabb regénynek a szereplõirõl, cselekményérõl részleteirõl kérdezek, akkor mondják nekem, hogy hát még a nyáron olvasták el, de adott esetben ezt nem tudom szempontként értékelni, mert nekem azt kell osztályozni, amit õ akkor konkrétan tud és ami megmarad benne. Amit elfelejtett, hát tudom neki mondani így emberi szinten, hogy akkor máshogy olvasson vagy próbálja ne nyáron olvasni, hogy ha ilyen hamar kimegy, de hát az osztályzásban ezek a szempontok nagyon nehezen érvényesíthetõk.

Mv.: - Kétszer is használta azt a kifejezést, hogy úgy kell kezdenem a tanévet. Mennyire kötik meg a magyar tanárok kezét, mennyire kötelezõ kötelezõ olvasmányokat föladni és mennyire választhat a tanár, hogy õ mit javasol?

Szecsõdi Leó: - Ez inkább egy belsõ kényszer. Bizonyos mûvek hatnak egymásra és van amikor nem tehetek mást az adott olvasmány elé, mert az irodalomtörténetnek a logikája ezt sugallja, tehát egy ilyesfajta kényszerre gondolok. Én azt hiszem, hogy viszonylag szabadkezet enged a tanterv. Természetesen az érettségire meg van adva amiket a gyerekeknek ismerniük kell és ez megkötés, de én ezt nem érzem olyan megkötésnek, ami nagyon korlátoz.

Mv.: - Távol álljon tõlem, hogy minõsítsem a magyar irodalom vagy a világirodalom kötelezõ olvasmánnyá avanzsált alkotásait, de én azt tapasztalom, hogy 10-20 vagy akár 40-50 éve jóformán ugyanazok a kötelezõ olvasmányok általános iskolától kezdve majdnem az érettségiig, idõközben azonban a világ hatalmasat változott.

Szecsõdi Leó: - Én azt hiszem, hogy ez egy nehéz folyamat. Mondjuk úgy a XIX. század végéig bezárólag már kialakult egy olyan kánon, ami elég régóta alakult ki és elég erõsen tartja magát. És azt hiszem, hogy ez a kánon nehezebben változik. Viszont ha a legutóbbi idõk irodalmát nézem, akkor abban azért vannak változások, tehát a középiskolai anyagba bekerülnek olyan második világháború utáni esetleg már századvégi szerzõknek a mûvei, amik még 15-20 éve nem voltak benne. Azonkívül az általános iskolás anyagban is hallottam példákat, hogy valaki Micimackót, Kis herceget. Mondjuk a Kis herceg is, a magyar fordítása a második világháború utánra tehetõ. Tehát lassú mozgások vannak. Az természetes, hogy az iskola mint intézmény a pedagógia, mint egy évszázados struktúrákkal rendelkezõ nagy rendszer, nagyon nehezen mozdul, de azt hiszem ez olyan adottság, amin igazából elég nehéz lenne változtatni.

Mv.: - Mennyire alakíthatja a diák a diákok olvasmányélményei azt, hogy mi kerüljön kötelezõ vagy ajánlott olvasmányok közé, mi azt amit tárgyaljanak órán?

Szecsõdi Leó: - Valamennyi idõ mindig elkeríthetõ arra, hogy ha a gyerekeknek van õket érdeklõ téma, aktualitás akkor arról beszéljünk. Én magam a diákokkal végeztem egy Gyûrûk ura és Harry Potter összehasonlító stíluselemzést. Attól óvakodnék, hogy ezeket a mûveket a kánonnak ugyanarra a rangjára emeljük, mint amit mi kötelezõ olvasmánynak hívunk, mert minden divatjelenségnél meg kell várni, hogy mennyire mulandó, illetve mennyire maradandó.

 

 


 

Szakértõink
  e-mail

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?