- Nekem nincs hét órám csak öt, meg hat. Ha öt órám van fél kettõre érek haza, ha hat, akkor meg negyed háromra.

- Hát kicsit igen, mert ha lekésem a buszt, akkor várni kellett sokat néha.

- Hát nyáron táborokba, meg kirándulni, hétvégeken is esetleg elmegyünk kirándulni valahova.

- Nem sok helyre, inkább itthon maradok. Szoktunk anyuval menni vásárolgatni, meg hát néha elmegyünk ide-oda. Szoktam menni a barátnõmhöz Zsuzsihoz, meg néha elmegyek a mamámhoz biciklivel.

- Hát nem sokat, mert itt lakik a Thököly utcában.

- Hát már elég régóta, már 5-6 éves koromtól.

- Ha el vagyok engedve, akkor akkor jövök, amikor akarok, de általában olyan fél óra, óra.

- Nem, hát azért nem maradhatok olyan sokáig, hogy négy-öt órát, hát kettõ óra körülbelül.

- Hát volt, de akkor este hét vagy nyolcra mentünk színházba és tizenegyre, fél tizenkettõre értünk haza. Másnap nem mentem iskolába.

- Mondjuk olyasmi, hogy egy buli után ott aludjon a barátnõjénél, az természetesen van, ez meg is történik. Gyakorlatilag két olyan dolog van, ahol õk szerintem többet szeretnének, mint amit kapnak. Az egyik külföld, tehát többet szeretnének külföldön lenni, a másik az más ok miatt megoldatlan, az a szilveszteri komplexum, azt nemigen tudjuk úgy megcsinálni, hogy mindenkinek jó legyen. Tehát anyámék általában azt szeretnék, hogyha ott lennének a gyerekek, õk nem szeretnék a nagyszülõkkel szilveszterezni, velünk nem tudnak lenni, illetve, ha velünk vannak, akkor mi nem tudunk bulizni. Szóval én még ilyen szilveszter buliba, ahol egyedül vannak felnõtt nélkül, ilyenre még nemigen engedném még el õket valószínûleg. Úgyhogy ez olyan, hogy valaki mindenképpen rosszul jár.

- Tudna olyan neveket mondani, vagy ki tudna találni olyan programokat, amikre nem szívesen engedném el vagy el se engedném, de nem hoz engem ilyen helyzetbe. Tehát õ már elõre kontrollálja. Igazság szerint nem is akarnak olyasmit, amit én se akarnék. Nekem nem is itt van a probléma, mondjuk azt nem szeretem, hogyha egyedül császkálnak sötétedés után. Az lehet, hogy egy más helyzet lesz, amikor már ezen a területen is önállóságot kell adnom nekik. Nyilván van egy kor, amikor már ilyen nagyobbacska lányok egyedül csavarognak akár az éjszakában is.

- Mondjuk tizenhat, tizenhat éves körüli korban már biztos, hogy ilyesmit meg kell engedni. De hát ezt õ úgy is látja, tehát mások között él, tehát egy közösségben és látja, hogy az õt körülvevõ különbözõ korú emberek ezt hogyan csinálják. Amikor õ elõáll ezzel az igénnyel, akkor szerintem nekem már engednem is kell, mert akkor ez azt jelenti, hogy itt az idõ.

- Hát ez körülbelül úgy néz ki, hogy hát õk ilyen négy-öt körül szoktak hazaérni, a kicsit valakinek el kell hozni négy körül az óvodából és hát õk ilyen szempontból teljesen önjáróak. Az gyakran elõfordul, hogy a Kati is, meg én is nyolc körül érünk csak haza, és õk így teljesen jól levezénylik az estét. Tehát elhozzák a kisgyereket, tanulnak, játszanak vele addig, amíg be nem futunk. Tehát olyankor õk egyedül vannak, vagyis hát hárman.

- Hát mindig más, attól függ, hogy mennyi idõnk van. Van, amikor csak úgy ide-oda sétálunk vagy tereken vagy van, amikor bevásárlóközpontokba megyünk. Vagy ha több idõnk van, moziba.

- Hát nem tudom, változó. Hát mondjuk, hogy konkrét példát mondjak, akkor szoktunk a Vérmezõre menni, vagy ilyesmi helyekre.

- Hát leginkább a Mammutba.

- Igen.

- Hát mászkálunk, sétálunk és nézelõdünk, hát vagy van, aki éppen szeretne valamit megvenni és akkor azt is bekísérjük az adott boltba és megvesszük. De ez ritkább. Iskola után, hogyha egy óráról hamarabb elengednek, vagy még ha a legtöbb embernek van ideje, akkor tudunk sétálni.

- Hát nekem mondjuk mindennap van különórám és ezért sietni kell, de hát gondolom van, akinek egyáltalán nincsen és az meg végképp ráér.

- Szoktunk kirándulni járni, moziba csak akkor, hogyha olyan film van, ami tényleg jó. Inkább koncertekre szoktunk járni, de arra sokszor. Meg van operabérletem is, operába is szoktam járni, de megszoktuk azt csinálni, hogy van téka bérletem és kiveszek valamit a tékából, videotékából.

- Hát operabérlet az olyan háromhavonta szokott egy elõadás lenni. És van még hangverseny bérletem is, az is elég ritkán van. De hát színházba most is most vasárnap is az iskola szervezett egy ilyen színházi elõadást, meg hát olyan két-háromhetente szoktunk elmenni. De ez még nincs megszabva, hogy ezen a héten nem megyünk, ezen a héten nem megyünk. Tehát ez nincs így megszabva. Csak amikor olyan kedvünk van, hogy elmegyünk, akkor elmegyünk. Két operabérletet vettünk és általában úgy szoktam, hogy én megyek el a nagy testvéremmel, aki már hat évvel idõsebb nálam, de általában úgy szoktam, hogy vagy vele megyek el és a hangversenybérlet abból is kettõt vettünk, az úgy, hogy apu, úgy, hogy anya meg én, de amikor ilyen mozielõadás vagy ilyen van, akkor általában apuval megyek el. De van olyan, amikor az egész család megy.

- Hát általában az, hogy külön, mert olyan nem mindig van, hogy az egész család ráérjen. Most például egyáltalán nagyon kevés idõ volt, mert mindenki költözött, tehát most költöztünk és most még egyszer kell majd költözni, mert még nem lehetett az igazi lakásba költözni, de abból már ki kellett költözni úgy, hogy most ilyen ideiglenes lakhelyünk van.

- Hátha van egy-egy jó opera, azt nagyon szeretem, de a hangversenyt, hangversenyeket is nagyon szeretem. Mozit, hát azt nem annyira.

- Hát a mozit azt azért nem, mert a színházi, a színészi, azok a színészek, akik színházban játszanak szerintem sokkal több munkát fektetnek bele az egészbe, mert ott ha a színész elrontja, akkor újra fel lehet venni és ott nincs megkötve, hogy most ilyen kedvem van, tehát például, hogyha a színész most ügyetlen napja van, akkor most ne forgasson, illetve, hogy akkor ugyanúgy kell játszani az operában vagy a színházban. Szerintem az nagyobb felkészülést igényel, mint egy film.

- Hát igen. Meg ott élõben láthatom az egészet, úgyhogy én a színházat mindig is jobban szerettem. A filmben ott lehet számítógéppel, trükköket csinálni meg mindenféle animációs technikákat lehet csinálni, meg bele lehet vágni a filmszalagba, de ott a színházban, ott mindent élõben látok és az sokkal élethûbb az egész. Szerintem. És ott nincsen olyan, hogy számítógép, hanem inkább bábukat használnak, meg ilyenek és az szerintem az sokkal jobb.

- Hát legutoljára a Greenichet néztem meg, tetszik tudni, melyik a Greenich?

- Hát arról szól, hogy ez az egész történet egy hópehelyben történik és ott laknak, akik egy kis falvakban laknak és pösze az orruk és a kedvenc ünnepük a karácsony és már nagyon várják. De van egy gyerek, akinek rossz emlékei vannak a karácsonyról és zöld szõrõs, õ a Greenich és õ fenn lakik a Kobak-hegy tetején és el akarja lopni a karácsonyt és ellopta az ajándékokat, de aztán megjavult és vissza adta az ajándékokat és õ lett a karácsonyi mókamester, meg minden.

- Hát elég jó volt, mert aranyos volt és lehetett rajta sokat nevetni, meg én általában csak olyan filmeket nézek meg, ami vígjáték és például akciófilmeket meg ilyeneket nem szoktam megnézni.

- Hát, mert szerintem ezek az összevissza lövöldöznek, meg ilyenek, ezt nap, mint nap lehet látni az utcán vagy híradóban, hogyha jobban idefigyelünk és akkor nem kell megnézni filmen.

- Van néhány film, amit szeretek, például vannak ezek a fantasztikus filmek, meg sci-fi, amiket hát nem utasítok vissza. De például most ment egy film, amit hogyha fizettek volna érte, akkor se néztem volna meg, mert lehet, hogy lövöldöztek benne, meg összevissza robbantottak, de olyan volt, hogy én nem néztem volna meg.

- Hát vannak olyan filmek, amiben nem lehet észrevenni, például a Jurassic Parkban ott egyáltalán nem lehetett fölismerni, hogy az. Vagy a Dinoszauruszokat számítógéppel csinálták meg, meg a Csillagok háborújában se nagyon lehetett látni, hogy az ott számítógépes animáció, de van egy-egy olyan film, amirõl kiüt, lerí, hogy azt számítógéppel csinálták.

- Hát szerintem ebben nem igazán volt, mert mivel Jim Kelly szerepelt benne szerintem õ volt benne a maszkban, tehát szerintem ezt úgy csinálták, hogy felvett egy zöld ruhát és tehát abban nem igazán volt számítógép. Hát jó, mondjuk meg kellett csinálni számítógéppel, amikor a hópehely belsejében lelökte a szánt a hegy tetejérõl, tehát valamennyi számítógép biztos volt benne, de nem igazán lehetett látni.

- Hát most ez egy ilyen fantasztikus animációs rajzfilm.

- Olyanba, ahol több film is van egyszerre, hogy tudjak választani.

- Igen, igen. Hogyha beesek véletlenül és akkor nem a kedvenc filmem megy, akkor még meg tudok nézni mást is. És amikor innen kijövök innen a moziból, akkor ugye nem az van, hogy egybõl kimegyek az utcára. Van, amikor az van, hogy akkor fogom és akkor talán lemegyek enni valamit például.

- Nem, már nem. Régebben kis mozikba jártam, Kõbányai moziba jártam, ami most már sajnos lerobbant, az Apollóba, de az is bezárt, az is jó mozi volt, tetszett, Bástyába jártam, a Sportba, Urániába is sokat mentem.

- Kár volt értük pedig. Ha meg tudnák azt csinálni õk is, a Corvinban például több terem van, ha jól tudom, szóval ott is meg tudják azt csinálni, ha õk is valami legalább kettõ termet tudnának akkor szerintem vonzóbbak lennének.

- Nos nézzük csak, ne legyen nagyon romantikus, mert az már nagyon sok van ugye. Hát amin lehet gondolkodni, egy kicsit megmozgatja az ember fejét. Mondjuk a Csontember, az jó volt, az tetszett.

- Hát hogyha nagyon elvont, akkor nem. Túl vontatott nekem De amúgy megnézek mûvészfilmeket, egy-kettõt, ami könnyedebb egy kicsit.

- Végül is nem olcsó, de aki valaki moziba szeretne menni, annak jó.

- Ma például kétszer fogok menni, elõbb magamnak nézem meg és este meg jön a barátnõm velem egy mást nézünk meg. Úgyhogy vagy havonta kétszer, háromszor.

- Nem tudok ezeknek a filmeknek a létezésérõl, én azokat a filmeket ismerem, amikor bemegyek és látom mik vannak fölsorolva. Szóval úgy nem választok filmet, hogy na ezt meg akarom nézni. Kivéve azokat a filmeket, amiket elõre beharangoznak, mint most a Majmok bolygója, amit jó elõre már azt mondtam, hogy ezt meg akarom nézni.

- Nagyon vegyes, de szerintem inkább mondjuk fiatalok, de az idõs korosztály, közép, mindenkit megtalálni, már csak az üzletek miatt is.

- Valaki azt mondja, nem jó, mert ugye tömeggyártásba viszi át a mozit és elveszi azt a régi hangulatát, ami volt neki. Valaki meg azt mondja, hogy jó, mert ez is egy kultúra. Én azt mondom, hogy akinek tetszik, az nézi, akinek nem, annak meg mindig ott vannak a kis mozik.

-Kecskeméti Katalin a Puskin mozi helyettes vezetõje: Amikor kinyitott a mozi, akkor gyakorlatilag 12 iskolával indultunk, katasztrófákba torkollott. És akkor azért kellett egy kicsit irányítani õket, borzasztóan nincsen semmiféle irányvonal adva nekik, csak ilyen irányvonal lehet, hogy a családban valaki mutat neki valami irányvonalat. Egyébként semmiféle útmutatás nincs szegényeknek és hát ugye beleesnek ebbe a populáris könnyen emészthetõ maszlagba. És az sem mindegy, hogy azt hogy nézi, hanem egy populáris filmben is vannak zseniális dolgok. Én megmondom õszintén mostanában már ilyen populáris filmeket is megnézek és már ott tartok, hogy abban is megtalálom a jót.

K.K.: - Hát nem tudja nézni, nem tudja a képek mögötti dolgokat összerakni. Egyszerûen lehet, hogy meg se érti. És mostanában vannak nemcsak szerkezetileg érdekes összerakású filmek, mindenféle variánsok vannak most már a filmekben és erre azért egy értõ szem kell szerintem.

K.K.: - Hát ez igaz, de nem mindegy, hogy hogy néz meg egy filmet vagy mit mond neki ez a kép vagy mit vesz belõle észre. Szóval itt ezer kérdés feltornyosulhat.

K.K.: - Filmtörténetet tanítani, az is egy nehéz dolog. De lehet, hogy nem is ott kellene kezdeni. Hát azért valamennyit kellene ehhez is érteni, de aztán a képeknek a kifejezési eszközei, az se mindegy. Mint tudjuk a mûfajok teljesen keverednek, tehát ezen a vonalon is valamennyire el lehet indulni, hogy milyen mûfaji filmnek mondjuk mik ezeknek a fõ jellemzõi. És hogy mennyire keverednek, a képek mögötti tartalmat, hogy észrevegyék, vagy filmszerkezetet vagy hogy mibõl áll egy film. Arról nem is beszélve, hogy ha tanul egy kis filmmûvészetet, akkor a régiekhez is visszamegy, hát ott is csodák vannak. Ez ugyanolyan, mint az irodalomban a klasszikusok, vagy zenében, tehát azért visszafele is kell tekintenünk. Biztos vagyok benne, hogy egyre több középiskolában teszik ezt majd lehetõvé. Visszatérve a fiatalokra, azt viszont nagyon örömmel tapasztaljuk, hogy a mûvészmozi, mint olyan, nagyon jól megy. Ott aztán teljesen olyan filmek vannak, amihez egy értõbb közönség kell. És nagyon jól megy.

K.K.: - Igen, igen. Mert ugye a fiatalok járnak általában moziba, mint tudjuk, a plázák mellett azért megtalálják a Mûvész mozinak a kínálatát.

K.K.: - Szinte nem is lehet, nem is lehet, mert aki a multiba jár, az ide nem fog bejönni, ebben én biztos vagyok. De az az igazság, hogy a fiatalok azt a multiplex hangulatot szeretik, ott találkoznak, ott csicseregnek, ott esznek kukoricát, meg kóláznak, holott például most itt Bridget Jones én is játszom és a multi is játssza, biztos vagyok benne, hogy a multi közönsége nem fog ide eljönni megnézni ugyanazt a filmet.

K.K.: - Az egyetemisták, fõiskolások, abszolút a mûvészmozit választják. A középgeneráció, tehát a negyven-ötven évesek választanak inkább minket és a középiskolások, pénzesebb szülõk gyerekei pedig a multikat választják.

K.K.: - Kénytelenek, mert azért az artmozi, az egy különleges dolog, tehát azt a filmet már nem játssza a multi. Tehát hogyha neki ehhez hajlandósága van, hogy õt ez érdekli, akkor oda fog járni.

K.K.: - Nem baj végül is, csak nem fog eljutni hozzá értékes produkció. Akkor ez egy kimondott szórakozás lesz a mozi számára. Lehet, hogy egy másik pályán és területen iszonyatosan nívós dolgokat fog tudni produkálni. Tehát ez nem velejárója, hogy õ teljesen buta, mert multiba jár, nem errõl szól a dolog, csak ezen a vonalon, tehát a filmmûvészetet nem igazán fogja megismerni, hanem azért fog járni moziba, hogy kikapcsolódjon, ami persze szintén nem baj, csak egy másik gyönyörûségtõl vagy szépségtõl vagy egy érdekes világtól vonja meg magát.

- Van egy olyan filmötletem, hogy Cukorvilág, az a címe és vattacukorból van az ágyunk, pehelycukorból a párnánk, ha esik az esõ, málnaszörpbõl, pezsgõtablettából van a kocsi kereke és akkor mindent meg lehet enni, hogyha éhesek vagyunk, akkor itt megfogunk egy ott született mézeskalácsot és hamm bekapjuk.

- Az emberek élõek lennének, de akik ott születtek, azok mézeskalácsból lennének.

- Hát akkor sosem lehetnénk éhesek.

- Nem, ugyanis az emberek olyan csúszósak lennének, hogy még a vattacukron is el tudnának csúszni.

- Nem. Ugyanis, amit letépnek, leharapnak, az azonnal visszanõ.

- Nagyon tökéletesen. Egyik ember se éhezne, aki körutazáson indulna, sose jönne vissza, olyan jó dolga lenne ott. A vendégeket boldogan fogadják.

- A tengerek? Sós cukorlébõl.

- Hát én találtam ki, megittam, de nem valami finom.

- Hát lenne málnaszörp folyó, whisky forrás, sörkút, szóval minden lehetne itt.

- Sajnos lesz egy olyan cukorajtó, amit csak a felnõttek tudnak bezárni, mert a gyerekek undorodnak tõle, ezért inkább nem próbálják ki.

- A Nap is pezsgõtablettából lesz.

- Nem tudják, ugyanis minden visszanõ. És a pezsgõtablettát különben is csak esõben lehet megkóstolni.

- Csak a mézeskalács emberkéknek kell félni az emberektõl, akik bekapják õket.

- Hát nincsen, csak a mézeskalács emberkéknek.

- Azok olyan emberkék, akik ott születtek meg, ott fejlõdtek ki, valaki óriás egyszer sütött rengeteg mézeskalácsot és éjszaka megszöktek, ezért utána beszöktek ebbe a világba, megalapították, de most már csak egy-két ilyen mézeskalácska van ebben a világban, ugyanis az emberek mohón és gonoszan bekapják õket.

- Én mit csinálnék? Mindent megkóstolnék. Mindent, mindent, ami csak ott van.

- Sose unatkoznék, ugyanis mindig valami új cukorfajta.

- Igen, lennének marcipánból.

- Cukorból, marcipánból, mézeskalácsból, a csoki nyulakról ne feledkezzünk meg, nagyon finomak.

- Bármit meg lehet enni, még mérgezõ növényeket is, csak egy kicsit hánynánk tõlük, a mérgezõ növényeknek csak ennyi a bajuk.

- Igen, a vére olyan lenne, mint a málnaszörp és a húsa pedig cukor, csoki, marcipán lehetne.

- Összeforrasztó cukorral, attól semmi bajom nem lehet.

- A cukortündértõl.

- Csak úgy a pálcájával odaint és azonnal oda terem.

- Akkor kifejlõdne egy új, ugyanis most ebben a világban százezer ilyen tündér van, mindegyik sarkán mindenütt van egy ilyen tündér és sosem halhat meg egyik sem ugyanis újra születnek.

- Akkor átvarázsolnák õket a sós világba.

- Akkor a tündérek visszaviszik õket a való világba.