- Nekem nincs hét órám csak öt, meg hat. Ha öt órám van
fél kettõre érek haza, ha hat, akkor meg negyed háromra.
- Bonyolítja még az életedet, hogy nem Pesten laksz, hanem
vidéken, tehát távolsági busszal kell menned és jönnöd.
- Hát kicsit igen, mert ha lekésem a buszt, akkor várni
kellett sokat néha.
R.: - Az iskolán kívül te még hová szoktál járni?
- Hát nyáron táborokba, meg kirándulni, hétvégeken is
esetleg elmegyünk kirándulni valahova.
R.: - És úgy, hogyha vége van a tanításnak hét közben
szakkörökre, vagy moziba
- Nem sok helyre, inkább itthon maradok. Szoktunk anyuval menni
vásárolgatni, meg hát néha elmegyünk ide-oda. Szoktam menni a
barátnõmhöz Zsuzsihoz, meg néha elmegyek a mamámhoz biciklivel.
R.: - Akkor hány kilométert karikázol?
- Hát nem sokat, mert itt lakik a Thököly utcában.
R.: - Anyukád hány éves korodtól kezdve engedett el egyedül
biciklivel?
- Hát már elég régóta, már 5-6 éves koromtól.
R.: - De hogyha elmész a nagymamához, akkor mit szoktatok
megbeszélni, hogy mennyi idõ múlva kell visszajönnöd?
- Ha el vagyok engedve, akkor akkor jövök, amikor akarok, de
általában olyan fél óra, óra.
R.: - Akkor te döntöd el, hogy meddig érzed jól magad?
- Nem, hát azért nem maradhatok olyan sokáig, hogy négy-öt
órát, hát kettõ óra körülbelül.
R.: - Félóránként vagy óránként járnak még ilyenkor a
távolsági buszok. De volt-e már úgy, hogy színházi elõadásra
kell menni ugye, amely este van.
- Hát volt, de akkor este hét vagy nyolcra mentünk színházba
és tizenegyre, fél tizenkettõre értünk haza. Másnap nem mentem
iskolába.
R.: - A nagyobbaknak van-e olyan kívánságuk, hogy most
õk egyedül szeretnének lenni?
- Mondjuk olyasmi, hogy egy buli után ott aludjon a barátnõjénél,
az természetesen van, ez meg is történik. Gyakorlatilag két
olyan dolog van, ahol õk szerintem többet szeretnének, mint
amit kapnak. Az egyik külföld, tehát többet szeretnének
külföldön lenni, a másik az más ok miatt megoldatlan, az a
szilveszteri komplexum, azt nemigen tudjuk úgy megcsinálni, hogy
mindenkinek jó legyen. Tehát anyámék általában azt szeretnék,
hogyha ott lennének a gyerekek, õk nem szeretnék a
nagyszülõkkel szilveszterezni, velünk nem tudnak lenni, illetve,
ha velünk vannak, akkor mi nem tudunk bulizni. Szóval én még
ilyen szilveszter buliba, ahol egyedül vannak felnõtt nélkül,
ilyenre még nemigen engedném még el õket valószínûleg.
Úgyhogy ez olyan, hogy valaki mindenképpen rosszul jár.
R.: - Mit szólsz ahhoz, amikor eléd áll a legnagyobb lányod
és azt mondja, hogy apu szeretnék ott aludni a nem tudom én
kinél vagy nem szeretnék hazajönni. Milyen érzés ez?
- Tudna olyan neveket mondani, vagy ki tudna találni olyan
programokat, amikre nem szívesen engedném el vagy el se engedném,
de nem hoz engem ilyen helyzetbe. Tehát õ már elõre
kontrollálja. Igazság szerint nem is akarnak olyasmit, amit én se
akarnék. Nekem nem is itt van a probléma, mondjuk azt nem
szeretem, hogyha egyedül császkálnak sötétedés után. Az
lehet, hogy egy más helyzet lesz, amikor már ezen a területen is
önállóságot kell adnom nekik. Nyilván van egy kor, amikor már
ilyen nagyobbacska lányok egyedül csavarognak akár az
éjszakában is.
R.: - Szerinted mi lesz ez a kor, mikor fogod átlépni ezt a
küszöböt, vagy mikor mondod azt, hogy mehetsz?
- Mondjuk tizenhat, tizenhat éves körüli korban már biztos,
hogy ilyesmit meg kell engedni. De hát ezt õ úgy is látja,
tehát mások között él, tehát egy közösségben és látja,
hogy az õt körülvevõ különbözõ korú emberek ezt hogyan
csinálják. Amikor õ elõáll ezzel az igénnyel, akkor szerintem
nekem már engednem is kell, mert akkor ez azt jelenti, hogy itt az
idõ.
R.: - Ki van a gyerekekkel délutánonként?
- Hát ez körülbelül úgy néz ki, hogy hát õk ilyen
négy-öt körül szoktak hazaérni, a kicsit valakinek el kell
hozni négy körül az óvodából és hát õk ilyen
szempontból teljesen önjáróak. Az gyakran elõfordul, hogy a
Kati is, meg én is nyolc körül érünk csak haza, és õk
így teljesen jól levezénylik az estét. Tehát elhozzák a
kisgyereket, tanulnak, játszanak vele addig, amíg be nem futunk.
Tehát olyankor õk egyedül vannak, vagyis hát hárman.
R.: - Hol szoktátok eltölteni a szabadidõtöket?
- Hát mindig más, attól függ, hogy mennyi idõnk van. Van,
amikor csak úgy ide-oda sétálunk vagy tereken vagy van, amikor
bevásárlóközpontokba megyünk. Vagy ha több idõnk van, moziba.
R.: - Amikor ide-oda sétáltok, akkor hol sétáltok?
- Hát nem tudom, változó. Hát mondjuk, hogy konkrét példát
mondjak, akkor szoktunk a Vérmezõre menni, vagy ilyesmi helyekre.
R.: - Melyik bevásárlóközpontba szoktatok járni?
- Hát leginkább a Mammutba.
R.: - Az van a legközelebb gondolom.
- Igen.
R.: - Vesztek is valamit, vagy csak mászkáltok és sétáltok
és nézelõdtök?
- Hát mászkálunk, sétálunk és nézelõdünk, hát vagy van,
aki éppen szeretne valamit megvenni és akkor azt is bekísérjük
az adott boltba és megvesszük. De ez ritkább. Iskola után,
hogyha egy óráról hamarabb elengednek, vagy még ha a legtöbb
embernek van ideje, akkor tudunk sétálni.
R.: - Mielõtt hazamentek délután vagy kezdõdik a különóra?
- Hát nekem mondjuk mindennap van különórám és ezért
sietni kell, de hát gondolom van, akinek egyáltalán nincsen és
az meg végképp ráér.
- Te hová szoktál járni a szüleiddel?
- Szoktunk kirándulni járni, moziba csak akkor, hogyha olyan
film van, ami tényleg jó. Inkább koncertekre szoktunk járni, de
arra sokszor. Meg van operabérletem is, operába is szoktam járni,
de megszoktuk azt csinálni, hogy van téka bérletem és kiveszek
valamit a tékából, videotékából.
R.: - Milyen gyakran szoktatok elmenni színházba, moziba vagy
operába?
- Hát operabérlet az olyan háromhavonta szokott egy elõadás
lenni. És van még hangverseny bérletem is, az is elég ritkán
van. De hát színházba most is most vasárnap is az iskola
szervezett egy ilyen színházi elõadást, meg hát olyan
két-háromhetente szoktunk elmenni. De ez még nincs megszabva,
hogy ezen a héten nem megyünk, ezen a héten nem megyünk. Tehát
ez nincs így megszabva. Csak amikor olyan kedvünk van, hogy
elmegyünk, akkor elmegyünk. Két operabérletet vettünk és
általában úgy szoktam, hogy én megyek el a nagy testvéremmel,
aki már hat évvel idõsebb nálam, de általában úgy szoktam,
hogy vagy vele megyek el és a hangversenybérlet abból is kettõt
vettünk, az úgy, hogy apu, úgy, hogy anya meg én, de amikor
ilyen mozielõadás vagy ilyen van, akkor általában apuval megyek
el. De van olyan, amikor az egész család megy.
R.: - Mi a gyakoribb az, hogy külön mentek vagy az, hogy az
egész család együtt megy?
- Hát általában az, hogy külön, mert olyan nem mindig van,
hogy az egész család ráérjen. Most például egyáltalán nagyon
kevés idõ volt, mert mindenki költözött, tehát most
költöztünk és most még egyszer kell majd költözni, mert még
nem lehetett az igazi lakásba költözni, de abból már ki kellett
költözni úgy, hogy most ilyen ideiglenes lakhelyünk van.
R.: - Melyik helyre szeretsz a legjobban járni, moziba,
színházba, vagy operába?
- Hátha van egy-egy jó opera, azt nagyon szeretem, de a
hangversenyt, hangversenyeket is nagyon szeretem. Mozit, hát azt
nem annyira.
R.: - Furcsa, én azt hittem, hogy a mozit fogod legelsõ helyre
mondani.
- Hát a mozit azt azért nem, mert a színházi, a színészi,
azok a színészek, akik színházban játszanak szerintem sokkal
több munkát fektetnek bele az egészbe, mert ott ha a színész
elrontja, akkor újra fel lehet venni és ott nincs megkötve, hogy
most ilyen kedvem van, tehát például, hogyha a színész most
ügyetlen napja van, akkor most ne forgasson, illetve, hogy akkor
ugyanúgy kell játszani az operában vagy a színházban. Szerintem
az nagyobb felkészülést igényel, mint egy film.
R.: - És neked ezért tetszik jobban a színház, mint a mozi?
- Hát igen. Meg ott élõben láthatom az egészet, úgyhogy én
a színházat mindig is jobban szerettem. A filmben ott lehet
számítógéppel, trükköket csinálni meg mindenféle animációs
technikákat lehet csinálni, meg bele lehet vágni a filmszalagba,
de ott a színházban, ott mindent élõben látok és az sokkal
élethûbb az egész. Szerintem. És ott nincsen olyan, hogy
számítógép, hanem inkább bábukat használnak, meg ilyenek és
az szerintem az sokkal jobb.
R.: - Legutoljára milyen filmet láttál?
- Hát legutoljára a Greenichet néztem meg, tetszik tudni,
melyik a Greenich?
R.: - Nem. Mesélj róla, mert nem tudom, hogy melyik filmrõl
beszélsz.
- Hát arról szól, hogy ez az egész történet egy
hópehelyben történik és ott laknak, akik egy kis falvakban
laknak és pösze az orruk és a kedvenc ünnepük a karácsony és
már nagyon várják. De van egy gyerek, akinek rossz
emlékei vannak a karácsonyról és zöld szõrõs,
õ a Greenich és õ fenn lakik a Kobak-hegy tetején
és el akarja lopni a karácsonyt és ellopta az ajándékokat, de
aztán megjavult és vissza adta az ajándékokat és õ lett
a karácsonyi mókamester, meg minden.
R.: - Tetszett neked ez a film?
- Hát elég jó volt, mert aranyos volt és lehetett rajta sokat
nevetni, meg én általában csak olyan filmeket nézek meg, ami
vígjáték és például akciófilmeket meg ilyeneket nem szoktam
megnézni.
R.: - Miért?
- Hát, mert szerintem ezek az összevissza lövöldöznek, meg
ilyenek, ezt nap, mint nap lehet látni az utcán vagy híradóban,
hogyha jobban idefigyelünk és akkor nem kell megnézni filmen.
R.: - Ne beszélj már, hát egészen furcsákat mondasz, hát a
te korosztályodban minden gyerek a lövöldözõs filmeket szereti,
az akciófilmeket.
- Van néhány film, amit szeretek, például vannak ezek a
fantasztikus filmek, meg sci-fi, amiket hát nem utasítok vissza.
De például most ment egy film, amit hogyha fizettek volna érte,
akkor se néztem volna meg, mert lehet, hogy lövöldöztek benne,
meg összevissza robbantottak, de olyan volt, hogy én nem néztem
volna meg.
R.: - Észreveszed, amikor egy filmben számítógépes trükköt
használnak?
- Hát vannak olyan filmek, amiben nem lehet észrevenni,
például a Jurassic Parkban ott egyáltalán nem lehetett
fölismerni, hogy az. Vagy a Dinoszauruszokat számítógéppel
csinálták meg, meg a Csillagok háborújában se nagyon lehetett
látni, hogy az ott számítógépes animáció, de van egy-egy
olyan film, amirõl kiüt, lerí, hogy azt számítógéppel
csinálták.
R.: - Ebbe a zöld szörnyecskés filmben amirõl meséltél,
ebben észre lehetett venni? Biztos, hogy volt benne
számítógépes trükk.
- Hát szerintem ebben nem igazán volt, mert mivel Jim Kelly
szerepelt benne szerintem õ volt benne a maszkban, tehát
szerintem ezt úgy csinálták, hogy felvett egy zöld ruhát és
tehát abban nem igazán volt számítógép. Hát jó, mondjuk meg
kellett csinálni számítógéppel, amikor a hópehely belsejében
lelökte a szánt a hegy tetejérõl, tehát valamennyi
számítógép biztos volt benne, de nem igazán lehetett látni.



R.: - Most kedd délután fél három van és éppen most vetted
meg a mozijegyedet. Mit szeretnél megnézni?
- Hát most ez egy ilyen fantasztikus animációs rajzfilm.
R.: - Általában ilyen moziba szoktál járni, mint ez?
- Olyanba, ahol több film is van egyszerre, hogy tudjak
választani.
R.: - Szereted a multikat?
- Igen, igen. Hogyha beesek véletlenül és akkor nem a kedvenc
filmem megy, akkor még meg tudok nézni mást is. És amikor innen
kijövök innen a moziból, akkor ugye nem az van, hogy egybõl
kimegyek az utcára. Van, amikor az van, hogy akkor fogom és akkor
talán lemegyek enni valamit például.
R.: - Szoktál más moziba is járni?
- Nem, már nem. Régebben kis mozikba jártam, Kõbányai moziba
jártam, ami most már sajnos lerobbant, az Apollóba, de az is
bezárt, az is jó mozi volt, tetszett, Bástyába jártam, a
Sportba, Urániába is sokat mentem.
R.: - Hát ezek a mozik, amiket fölsoroltál szinte egytõl-egyig
mind megszûntek.
- Kár volt értük pedig. Ha meg tudnák azt csinálni õk
is, a Corvinban például több terem van, ha jól tudom, szóval
ott is meg tudják azt csinálni, ha õk is valami legalább
kettõ termet tudnának akkor szerintem vonzóbbak lennének.
R.: - Milyen filmeket szeretsz?
- Nos nézzük csak, ne legyen nagyon romantikus, mert az már
nagyon sok van ugye. Hát amin lehet gondolkodni, egy kicsit
megmozgatja az ember fejét. Mondjuk a Csontember, az jó volt, az
tetszett.
R.: - Szoktál-e mûvészfilmet nézni és mûvészmoziba járni?
- Hát hogyha nagyon elvont, akkor nem. Túl vontatott nekem De
amúgy megnézek mûvészfilmeket, egy-kettõt, ami könnyedebb egy
kicsit.
R.: - Sok vád éri ezeket a multiplex mozikat, hogy nagyon
drágák. Szerinted is?
- Végül is nem olcsó, de aki valaki moziba szeretne menni,
annak jó.
R.: - Milyen gyakran jársz moziba?
- Ma például kétszer fogok menni, elõbb magamnak nézem meg
és este meg jön a barátnõm velem egy mást nézünk meg.
Úgyhogy vagy havonta kétszer, háromszor.
R.: - Soha nem volt olyan, hogy szerettél volna megnézni egy
filmet és azt a multiplexek nem adták és emiatt kénytelen
voltál másik moziba menni?
- Nem tudok ezeknek a filmeknek a létezésérõl, én azokat a
filmeket ismerem, amikor bemegyek és látom mik vannak fölsorolva.
Szóval úgy nem választok filmet, hogy na ezt meg akarom nézni.
Kivéve azokat a filmeket, amiket elõre beharangoznak, mint most a
Majmok bolygója, amit jó elõre már azt mondtam, hogy ezt meg
akarom nézni.
R.: - Milyen korosztály jár a multikba?
- Nagyon vegyes, de szerintem inkább mondjuk fiatalok, de az idõs
korosztály, közép, mindenkit megtalálni, már csak az üzletek
miatt is.
R.: - Jó dolog ez, hogy ilyen nagy mozik vannak?
- Valaki azt mondja, nem jó, mert ugye tömeggyártásba viszi
át a mozit és elveszi azt a régi hangulatát, ami volt neki.
Valaki meg azt mondja, hogy jó, mert ez is egy kultúra. Én azt
mondom, hogy akinek tetszik, az nézi, akinek nem, annak meg mindig
ott vannak a kis mozik.



-Kecskeméti Katalin a Puskin mozi helyettes vezetõje: Amikor
kinyitott a mozi, akkor gyakorlatilag 12 iskolával indultunk,
katasztrófákba torkollott. És akkor azért kellett egy kicsit
irányítani õket, borzasztóan nincsen semmiféle irányvonal adva
nekik, csak ilyen irányvonal lehet, hogy a családban valaki mutat
neki valami irányvonalat. Egyébként semmiféle útmutatás nincs
szegényeknek és hát ugye beleesnek ebbe a populáris könnyen
emészthetõ maszlagba. És az sem mindegy, hogy azt hogy nézi,
hanem egy populáris filmben is vannak zseniális dolgok. Én
megmondom õszintén mostanában már ilyen populáris filmeket is
megnézek és már ott tartok, hogy abban is megtalálom a jót.
R.: - Miért baj az, hogyha tanulatlan szemmel nézünk egy
filmet, mit árthat ez egy gyereknek? Vagy akár egy felnõttnek is?
K.K.: - Hát nem tudja nézni, nem tudja a képek mögötti
dolgokat összerakni. Egyszerûen lehet, hogy meg se érti. És
mostanában vannak nemcsak szerkezetileg érdekes összerakású
filmek, mindenféle variánsok vannak most már a filmekben és erre
azért egy értõ szem kell szerintem.
- Én ennek ellenére úgy látom, hogy a fiatalság lehet, hogy
nem érti a filmeket, amiket néz, de órákat tölt el vele
naponta.
K.K.: - Hát ez igaz, de nem mindegy, hogy hogy néz meg egy
filmet vagy mit mond neki ez a kép vagy mit vesz belõle észre.
Szóval itt ezer kérdés feltornyosulhat.
R.: - Mi az, amit tanítani kell? Most hogyha néhány szóban
meg kellene fogalmazni, hogy mik azok a területek, amikre föl kell
hívni a gyerek figyelmét, akkor ezt hogy tudná összefoglalni?
K.K.: - Filmtörténetet tanítani, az is egy nehéz dolog. De
lehet, hogy nem is ott kellene kezdeni. Hát azért valamennyit
kellene ehhez is érteni, de aztán a képeknek a kifejezési
eszközei, az se mindegy. Mint tudjuk a mûfajok teljesen
keverednek, tehát ezen a vonalon is valamennyire el lehet indulni,
hogy milyen mûfaji filmnek mondjuk mik ezeknek a fõ jellemzõi.
És hogy mennyire keverednek, a képek mögötti tartalmat, hogy
észrevegyék, vagy filmszerkezetet vagy hogy mibõl áll egy film.
Arról nem is beszélve, hogy ha tanul egy kis filmmûvészetet,
akkor a régiekhez is visszamegy, hát ott is csodák vannak. Ez
ugyanolyan, mint az irodalomban a klasszikusok, vagy zenében,
tehát azért visszafele is kell tekintenünk. Biztos vagyok benne,
hogy egyre több középiskolában teszik ezt majd lehetõvé.
Visszatérve a fiatalokra, azt viszont nagyon örömmel
tapasztaljuk, hogy a mûvészmozi, mint olyan, nagyon jól megy. Ott
aztán teljesen olyan filmek vannak, amihez egy értõbb közönség
kell. És nagyon jól megy.
R.: - A fiatalok körében megy nagyon jól?
K.K.: - Igen, igen. Mert ugye a fiatalok járnak általában
moziba, mint tudjuk, a plázák mellett azért megtalálják a Mûvész
mozinak a kínálatát.
R.: - Tehát mennyire nehéz versenyezni a multikkal?
K.K.: - Szinte nem is lehet, nem is lehet, mert aki a multiba
jár, az ide nem fog bejönni, ebben én biztos vagyok. De az az
igazság, hogy a fiatalok azt a multiplex hangulatot szeretik, ott
találkoznak, ott csicseregnek, ott esznek kukoricát, meg
kóláznak, holott például most itt Bridget Jones én is játszom
és a multi is játssza, biztos vagyok benne, hogy a multi
közönsége nem fog ide eljönni megnézni ugyanazt a filmet.
R.: - Lehet azt tudni, hogy milyen réteg választja a multikat
és milyen réteg választ egy artmozi hálózatot és milyen réteg
választja a Puskint?
K.K.: - Az egyetemisták, fõiskolások, abszolút a mûvészmozit
választják. A középgeneráció, tehát a negyven-ötven évesek
választanak inkább minket és a középiskolások, pénzesebb
szülõk gyerekei pedig a multikat választják.
R.: - És azokból a középiskolásokból, akikbõl
egyetemisták lesznek, azok várhatóan átszoknak az art-mozikra?
K.K.: - Kénytelenek, mert azért az artmozi, az egy különleges
dolog, tehát azt a filmet már nem játssza a multi. Tehát hogyha
neki ehhez hajlandósága van, hogy õt ez érdekli, akkor oda fog
járni.
R.: - Baj az, hogy egy gyerek egy multiba jár és nem egy mûvész
moziba?
K.K.: - Nem baj végül is, csak nem fog eljutni hozzá értékes
produkció. Akkor ez egy kimondott szórakozás lesz a mozi
számára. Lehet, hogy egy másik pályán és területen
iszonyatosan nívós dolgokat fog tudni produkálni. Tehát ez nem
velejárója, hogy õ teljesen buta, mert multiba jár, nem
errõl szól a dolog, csak ezen a vonalon, tehát a filmmûvészetet
nem igazán fogja megismerni, hanem azért fog járni moziba, hogy
kikapcsolódjon, ami persze szintén nem baj, csak egy másik
gyönyörûségtõl vagy szépségtõl vagy egy érdekes világtól
vonja meg magát.



R.: - Miért szeretnél filmrendezõ lenni?
- Van egy olyan filmötletem, hogy Cukorvilág, az a címe és
vattacukorból van az ágyunk, pehelycukorból a párnánk, ha esik
az esõ, málnaszörpbõl, pezsgõtablettából van a kocsi kereke
és akkor mindent meg lehet enni, hogyha éhesek vagyunk, akkor itt
megfogunk egy ott született mézeskalácsot és hamm bekapjuk.
R.: - És az emberek mibõl lennének?
- Az emberek élõek lennének, de akik ott születtek, azok
mézeskalácsból lennének.
R.: - Mi a jó abban, hogyha minden édesség az emberek körül?
- Hát akkor sosem lehetnénk éhesek.
R.: - Nem lehet, hogy minden ragadós lenne ebben a világban?
- Nem, ugyanis az emberek olyan csúszósak lennének, hogy még
a vattacukron is el tudnának csúszni.
R.: - És mi lenne akkor, ha az emberek lassan, de biztosan,
minden édességet megennének maguk körül, akkor nem maradna
semmi a világukból.
- Nem. Ugyanis, amit letépnek, leharapnak, az azonnal visszanõ.
R.: - Meséld tovább ezt a világot, hogy nézne ki?
- Nagyon tökéletesen. Egyik ember se éhezne, aki körutazáson
indulna, sose jönne vissza, olyan jó dolga lenne ott. A
vendégeket boldogan fogadják.
R.: - A tengerek mibõl lennének?
- A tengerek? Sós cukorlébõl.
R.: - Sós cukorlé? Van olyan?
- Hát én találtam ki, megittam, de nem valami finom.
R.: - És mibõl lennének a folyó?
- Hát lenne málnaszörp folyó, whisky forrás, sörkút,
szóval minden lehetne itt.
R.: - És ha egy gyerek rászabadulna whisky forrásra vagy a
sörkútra, akkor mi lenne vele?
- Sajnos lesz egy olyan cukorajtó, amit csak a felnõttek tudnak
bezárni, mert a gyerekek undorodnak tõle, ezért inkább
nem próbálják ki.
R.: - És mit csinálsz a Nappal? Ugyanis a Nap megolvasztja
ezeket a puha ragadós folyékony édességeket. Ezt hogy lehet
elkerülni?
- A Nap is pezsgõtablettából lesz.
R.: - És ha valaki elnyalogatja a Napot?
- Nem tudják, ugyanis minden visszanõ. És a pezsgõtablettát
különben is csak esõben lehet megkóstolni.
R.: - Ebben az édes világban mitõl kell félni?
- Csak a mézeskalács emberkéknek kell félni az emberektõl,
akik bekapják õket.
R.: - Ebben a világban nincsen ellenség?
- Hát nincsen, csak a mézeskalács emberkéknek.
R.: - Miért, kik a mézeskalács emberkék?
- Azok olyan emberkék, akik ott születtek meg, ott fejlõdtek
ki, valaki óriás egyszer sütött rengeteg mézeskalácsot és
éjszaka megszöktek, ezért utána beszöktek ebbe a világba,
megalapították, de most már csak egy-két ilyen mézeskalácska
van ebben a világban, ugyanis az emberek mohón és gonoszan
bekapják õket.
R.: - Te mit csinálsz ebben a világban?
- Én mit csinálnék? Mindent megkóstolnék. Mindent, mindent,
ami csak ott van.
R.: - Nem unatkoznál ebben a világban?
- Sose unatkoznék, ugyanis mindig valami új cukorfajta.
R.: - Lennének könyvek ebben a világban?
- Igen, lennének marcipánból.
R.: - Az állatok mibõl lennének?
- Cukorból, marcipánból, mézeskalácsból, a csoki nyulakról
ne feledkezzünk meg, nagyon finomak.
R.: - És meg lehetne enni ezeket az állatokat?
- Bármit meg lehet enni, még mérgezõ növényeket is, csak
egy kicsit hánynánk tõlük, a mérgezõ növényeknek csak ennyi
a bajuk.
R.: - Most ezt úgy kell elképzelni, hogy az utcán menne egy
állat, egy macska, rendesen négy lábon mozogna, te megfogod és
beleharapsz és elkezded enni?
- Igen, a vére olyan lenne, mint a málnaszörp és a húsa
pedig cukor, csoki, marcipán lehetne.
R.: - Ha ebben a világban valami bajod lenne, mondjuk
megcsúsznál egy nagy darab marcipánon és eltörnéd ne adj isten
a kezedet, akkor ki gyógyítana meg vagy hogyan gyógyítanának
meg téged, mivel?
- Összeforrasztó cukorral, attól semmi bajom nem lehet.
R.: - Honnan lenne ez a rengeteg cukor ebben a világban?
- A cukortündértõl.
R.: - Õ hogyan hozná a cukrot?
- Csak úgy a pálcájával odaint és azonnal oda terem.
R.: - És ha egyszer abbamaradna a varázshatalma ennek a
tündérnek?
- Akkor kifejlõdne egy új, ugyanis most ebben a világban
százezer ilyen tündér van, mindegyik sarkán mindenütt van egy
ilyen tündér és sosem halhat meg egyik sem ugyanis újra
születnek.
R.: - Ha az emberek egyszer csak megunnák ezt a cukrot és már
nem szeretnék, már undorodnának tõle, akkor mi lenne ezzel a
világgal?
- Akkor átvarázsolnák õket a sós világba.
R.: - És ha a sós világot sem szeretnék már egy idõ után?
- Akkor a tündérek visszaviszik õket a való világba.


