30 éves voltam, amikor elõször léptem át az országhatárt. A sorompó fontossága tudatában figyelmeztetett, itt most történik valami, amit illik komolyan venni. De hát a ég odaát is kék volt, a gólyacsõr virág meg édestestvére volt annak a másiknak, amelyik mifelénk nyílik. Így azután hiába próbáltam rajtakapni magamban a határt, ugyanúgy léptem át rajta mint gyerekkoromban amikor a valóság és a költészet között röpített a képzeletem. Maradt a nyelv, amely idegenségemre figyelmeztetett és bár feszengtem szûkre szabott szókincsemben, arra is hamar rájöttem, hogy a szavak hangalakján átérezhetõ a jelentésük. Csak helyzetbe kell kerülniük. Ebben is a gyerekek bizonyultak a legtalálékonyabbnak. Egy játszótér homokozójában lestem el tõlük a felnõttek számára elképzelhetetlen megoldást. Voltak vagy tízen és egy homokvár építésén buzgólkodtak. Igaz, hogy az egyik a kislapátját szorongatva hajtogatta: es is maine schaufell, a másik, sam on so kiáltással veszekedte magának vissza a kisvödrét, de épült a vár. Mindenki a maga nyelvén perelt, de együtt voltak boldogok és együtt vigyáztak, hogy össze nem dõljön az a vár. És amikor arra repült egy méh, egy kékszárnyú szitakötõ egyformán néztek utána onnan lentrõl. Nem tudom, gondoltak-e valamire. Talán csak fölemelte õket a repülés abba a könnyen járható magasságba, ahonnan nem látszanak a határok. Sem a kintiek, sem a bennünk lévõk. Persze egészen más a helyzet, ha nem én lépem át a határokat, hanem a határok lépnek át engem. Akkor még a szitakötõ is elbizonytalanodik, de ez már egy másik kérdés. Nem gyerekeknek való.

- Jó napot kívánok, G. Mné vagyok, egy hároméves kisfiú nagymamája. Most nagyon nagy problémánk van a kisgyerekkel, mert 3 éves korára csak szavakat mond. Hát óvodába kéne mennie, a normál óvodába azért nem veszik fel, mert nem beszél. A felzárkóztató óvodába meg még nem olyan súlyos a dolog, oda azért nem veszik fel.

- Mindent megért. Mindent csinál, amit mondunk neki, vidd ki a szemetet, hozd a cipõd, stb. ilyesmit mindent megért, tehát értelmileg. Sõt voltunk vele pszichológusnál is és neki is az volt a javaslata, hogy emiatt a felzárkóztatásra szüksége van. Na most õszerintük nem annyira súlyos, hogy oda menjen.

- Holnap megyünk oda. Volt egy olyan probléma, hogy az apukája állítólag, hát sajnos nem él velük, nem tudjuk tõle megkérdezni, 4 éves volt, mikor elkezdett beszélni. Ebben reménykedünk, hogy egy ilyen örökletes dolog. Na most még egyet kérdeznék, hogy a pszichológus meg az ideggyógyász szeretne nála egy ilyen vizsgálatot csinálni amitõl én berzenkedek. CT-t meg hasonló ilyen dolgokat, hogy van-e valamilyen ilyen idegi dolog a háta mögött ennek a dolognak, hogy a gyerek nem beszél.

- EG-t is meg CT vizsgálatot meg még valamilyen vizsgálatot mondott a doktornõ, amit szeretne amitõl mi berzenkedünk.

- Nem tudom.

- Hát én sajnos átestem rajta, úgy hogy én agydaganattal voltam mûtve és minden ilyen dolgon átestem. Lehet, hogy emiatt, ettõl tartok. Kiráz a hideg, hogy ha rágondolok, hogy a gyereket...

- Nem, nem fájdalmas, de hát átestem fájdalmas vizsgálatokon is. Egész héten kellene vinni. Mondjuk olyan dolog nem ártana neki, hogy ha ott játszik és megfigyelik, meg ilyen dolgokat, szóval ezzel egyetértek. De mondjuk, ha elvisszük egy vizsgálatra azalatt a 10-15 perc alatt azért nehéz megállapítani, hogy mi van a gyerekkel.

- Ugye ott az adminisztráció meg minden és az alatt rengetegen kinn ülnek.

- De igen. Nagyon reménykedem, és ha esetleg túlleszünk a dolgon felhívhatom?

- Köszönöm szépen a megnyugtatást.

Mv.: - Köszönöm asszonyom, hogy hívott, viszonthallásra.

- Jó napot kívánok, nem Önnel beszéltem a múltkor, de azért elmondom a problémámat. Nemrég jelentkeztem, hogy mit tudok csinálni, mert a normál óvodába azért nem veszik fel, mert probléma van vele, ahol korrigálni tudnák ott pedig hát nem annyira olyan a gyerek. Na most itt álltunk két tûz között, hogy most mi lesz a gyerekkel, el tud-e helyezkedni óvodába. Jártunk vizsgálatokra különbözõ helyekre és a végén hát a korrigáló óvodába fölvették õt. Logopédus és mindenki foglalkozik a gyerekkel. Szóval mi nem ágálunk ellene, mert látjuk, hogy a gyerekkel mi nem megyünk semmire, szakemberre van szüksége. Sajnos az apuka elég rendetlenül viselkedett és lehet, hogy ezt viseli a gyerek. Az a légkör, ami náluk sajnos kialakult, az állandó cirkuszok, mert õ csak a kis lelkében érezte, hogy valami nincs rendben és valószínû ez visszahatott rá. Nem él velük egyáltalán, nem is látogatja, nem is törõdik vele.

- De voltunk, hogyne. Ez egy lemaradás sajnos a gyereknél. Lemaradt dolgokról emiatt, hogy nem beszél. Na most egy másik hölggyel beszéltem, neki megígértem, hogy ha bármi változás van mert akkor még teljesen úgy álltunk, hogy a vizsgálatok elõtt és mindenféle elõtt álltunk, mikor én ezzel jelentkeztem nála. Még egy hallásvizsgálatra el kell menni, mert õ még nem mûködött együtt azzal, hogy megmutatta volna, hogy melyik fülébõl hallja a hangot.

- Igen, hát sajnos muszáj odavinni mert a másik óvónõ nem vállalja azt, mert esetleg többet ártanak a gyereknek, mint használnak, õk nem tudják ezt a logopédiai oktatást neki biztosítani.

- Arra gondoltunk, hogy újra kezdi a kiscsoportban a másik óvodában.

Zajdó Krisztina nyelvész: - Sokféleképpen lehet ezt a kérdést megközelíteni. Az elsõ és legfontosabb kritérium az az, hogy egy hároméves gyermek általában az idegenek számára is érthetõ beszédet kell, hogy produkáljon. Azonban, hogy az elsõ három év alatt egy kisgyerek milyen ütemben halad végig a nyelv elsajátítás bizonyos stációin, bizonyos szakaszain ez gyakorlatilag teljesen egyéni. Ezenkívül a nyelv elsajátításban egy másik szinten is megfigyelhetjük, hogy a gyerekek teljesen egyénileg közelítenek a nyelvhez, ez pedig például az érzékenység, a nyelv bizonyos rétegeire való érzékenységgel fogható fel. Tehát például van olyan kisgyerek, aki a nyelvben elõször a ritmust találja meg, a mondókákban a ritmust találja meg és egy ritmikus, de a beszédhangok tisztaságát illetõen kevésbé színvonalas beszédet produkál. Van olyan gyerek, aki a beszéd dallamára érzékeny és a beszéd dallamát adja vissza már az elején, szintén kevés figyelmet fordítva a beszédhangok tisztaságára. Van olyan gyerek, aki azt a stratégiát választja a nyelvelsajátítás folyamán, hogy amíg nem érzi magát érettnek arra, hogy az õ standardjai, az õ elképzelése szerint megfelelõ minõségû nyelvet tud produkálni addig nem beszél. Tehát például 3 éves a gyerek és még nem beszél. Majd két hét múlva kinyitja a száját, elkezd beszélni és tökéletes mondatok gurulnak ki a szájából. Tehát minden kisgyermek a saját elképzelése a saját érzékenysége folytán közelíti meg a nyelvet és a beszédet.

Zajdó Krisztina: - Röviden úgy fogalmazható meg ez a probléma, hogy egy gyerek rövid kis élete során, a nyelvelsajátítás elsõ fázisát számítsuk az elsõ hat évre. Tehát az elsõ hat év folyamán véges számú mondatot hall. Egy bizonyos számú mondatot hall a szüleitõl, a nevelõitõl, a barátaitól. Ehhez képest a nyelv produkálásának a folyamata azt kívánja, hogy végtelen számú mondat létrehozására legyen képes. Tehát azokból a mondatokból, amelyet a környezetében hallott, felismeri a szabályokat, a szabályokat alkalmazni tudja és a szabályok alkalmazásával vadonatúj, soha, az õ hatéves élete folyamán soha nem hallott mondatokat tudjon létrehozni.

Zajdó Krisztina: - Nagyon nehéz kérdés. Itt kétfelé kellene hasítanunk ezt a problémát. Az egyik az, hogy a nyelv elsajátítása nem azonos a beszéd elsajátításával.

Zajdó Krisztina: - Nem feltétlenül. A nyelvi rendszer felismerése csak részben függ össze a beszéd rendszerének a felismerésével. Tehát elképzelhetõ, hogy egy kisgyerek nagyon hamar és igen tehetségesen felismeri a nyelvi szabályokat, hogy egy mondatnak a magyarban alanyt, állítmányt, tárgyat, határozót jelzõt kell tartalmaznia, ugyanakkor a beszéde nem nagyon tiszta. Tehát itt lehet látni, hogy tulajdonképpen nagyrészt függetlenül folyik egy nyelvnek az elsajátítása, a beszédnek az elsajátítása.

Zajdó Krisztina: - Igen. A nyelvtani szerkezet lehet tökéletes, de ennek ellenére beszédzavar fönnállhat.

Zajdó Krisztina: - A fordított eset is elõfordul. Nagyon tiszta beszédhangok, gyönyörû beszédképzés, kitûnõ artikuláció, de a nyelvtani szabályokat nem ismerte fel még kellõ szinten.

Zajdó Krisztina: - Nem feltétlenül. Késõbb nagyon rövid idõszak alatt, akár hetek alatt rákaphat a gyerek a nyelvtani szabályokra. Ez fõleg akkor fordul elõ, amikor iskolába megy és ott tudatosítanak benne bizonyos nyelvtani szabályokat. Elõször még játékos formában, késõbb pedig a nyelvtan tanulásával. Vannak olyan emberek, vannak olyan gyerekek, akiknek a szabályok tudatosítása segít. Tehát tudják alkalmazni a száraz szabályokat. Vannak ugyanakkor olyan gyerekek, akiknek a világon semmiféle segítséget nem nyújt az, hogy õk tudják, hogy egy alanyt, egy állítmányt, egy tárgyat, egy határozót meg a jelzõt kell bizonyos sorrendbe rakva képezni.

Mv.: - Az imént hallott Zajdó Krisztina nyelvész köszöni sokak jelentkezését a Budapesti Mûszaki Egyetemen folyó gyermeknyelvi felméréshez. Még elfogadják olyan gyerekek jelentkezését, akik 1998. márciusában Budapesten vagy környékén születtek. Jelentkezni a 463-1886-os telefonszámon lehet.

Lipták Ildikó, a tábor vezetõje: - Ez a Kerekasztal 10. éve futó és 12. tábora. A Kerekasztal egy színházi nevelési központ elsõsorban. Arra szegõdött a társulatunk 10 évvel ezelõtt, hogy igyekszünk majd olyan színházi produkciókat létrehozni, amik nemcsak önálló elõadások, gyerekek részére, hanem kapcsolódik hozzájuk feldolgozó program is, a drámapedagógia eszközeit felhasználva.

Lipták Ildikó: - Elsõk között voltunk ez való igaz, de azért azt tudjuk, hogy vannak rajtunk kívül nagyon sokan az országban, akik az õs drámapedagógusok közé tartoznak, akik akkor is alkalmazták ezt az iskolamunkájukban, amikor ez még sem divatos nem volt, sem kötelezõ, sem ajánlott.

Lipták Ildikó: - Igen, színjátszó csoportnak, de azért vannak olyanok akik az órai munkába is bevonták a drámapedagógia eszközeit és használták. De valóban onnantól kezdve, hogy már elkezdett kialakulni ennek a terminológiája, a jól ismert eszközrendszere, onnantól kezdve azért a Kerekasztal ott van a pályán.

Lipták Ildikó: - Választottunk egy nagy közös témát az egész hétre. Mindannyian itt a kollegáimmal elolvastuk a Hárun és a mesék tengere címû regényt, ami tulajdonképpen gyerekeknek és felnõtteknek szóló regénye. Ezt nem feldolgoztuk, ezt nem megcsináltuk a gyerekekkel, hanem ezt alapul vettük, alaptörténetként kezeltük és minden napnak a témája valamilyen módon kapcsolódott ehhez a regényhez.

Lipták Ildikó: - Valóban minden napnak más lett a témája, úgyhogy igazából ez egy nagy kerettörténet volt, így aztán játszottunk a családi problémáktól az antidemokráciákon át a demokráciákig a boldogulástól a boldogtalanságig nagyon sok mindenrõl.

Lipták Ildikó: - Feltétlen ilyeneket választottunk, igen, tehát az elsõ napon például megismerkedtünk azzal a családdal, akik egyébként ennek a regénynek a fõszereplõi és hát náluk történetesen egy olyan nehézséggel indul a regénybeli életük, hogy az anyuka elhagyja a családot és ott marad a apukával egy kis kamaszgyerek és történik velük innentõl kezdve mindenféle kalandos dolog.

Lipták Ildikó: - Természetesen, sõt elsõsorban errõl szól és hogyha esetleg netán még nem fordult elõ velük, de lehet, hogy elõ fog fordulni. Természetesen nekünk arra is fel kell készülnünk, hogy úgy dolgozzuk fel, hogy annak a gyereknek is hasznos és jó legyen a közremûködése ebben, akivel esetleg megtörtént az, hogy elváltak a szülei vagy tönkrement a családi életük, de olyan is, akinek mondjuk csak ott van a mindennapjaiban, hogy fél ettõl. Ha nem is azért, mert neki otthon zûrös a családja, hanem azért mert látja, hogy az osztályának már a kétharmada túl van a váláson.

Lipták Ildikó: - Igen, pontosan errõl van szó.

Lipták Ildikó: - Aki drámatanárságra adja a fejét annak feltétlenül rendelkeznie kell azzal az eszköztárral, hogy képes legyen õ maga is megnyílni a gyerekek elõtt, hogy legyen kedve játszani és legyen bátorsága is játszani. Ez nagyon sokszor nehézségeket okoz még mondjuk egy ilyen drámakurzus során, amikor tanulják a tanárok a dráma eszközeit. De nagyon nagy örömmel látjuk, amikor végre sikerül levetkõzniük a tanároknak a gátlásaikat és nekiállnak játszani és rájönnek, hogy hát valószínûleg nekik is ezek lesznek a legkedvesebb óráik mostantól az iskolában.

Homolai Károly a Gárdonyi Géza Általános Iskola igazgatója: - A színház jelentõs elemei megjelennek a tanítás folyamán is. Megjelenik egy jól felelõ gyerek részérõl. Ad abszurdum azt mondom, hogy egy olyan gyerek, aki kevésbé tudja a tananyagot, de nagyon tud beszélni, ráadásul szimpatikussá tud válni a tanárnak, õ lehet, hogy egy tehetséges színész. Tehetség kell ahhoz is, hogy egy rendkívül unalmas órát a tanár a figyelem fenntartásával a gyerek kedvének a megõrzésével tudjon végigvinni és végigvezetni. Ugyanakkor a másik oldalon a dolognak pedig, hogy a diákszínjátszásnak évszázados hagyományai vannak Magyarországon, amit részben életben tartottak, részben különbözõ okok miatt eltöröltek vagy elfelejtettek. Tehetséges és vállalva, hogy kevésbé tehetséges gyerekekkel ezt próbáljuk már 10 éve életben tartani.

- Jártam egy-két éve és én is nagyon élveztem, nagyon kedves az Otta Kati néni aki ezt színjátszókört tartja. Rendkívül kedves, megértõ és tényleg az embernek már bizalma lesz hozzá.

- Nagyon sok a különórám és ez már sajnos nem férne bele a napomba, pedig én mindig nagyon akarok.

- A verseimmel úgy vagyok, hogy estefelé, ami elõtt lefekszem elmondom egypárszor, aztán mikor hazajöttem, akkor is elmondom anyukámnak.

- Igen. Régebben meséket is mondtam az osztálynak fejbõl és hát.

- Igen, harmadikban, valahogy úgy negyedikben egy kicsit talán kevesebbet mondtam, mert ugye több a tananyag és akkor nem volt sajnos rá idõ.

- Nekem az a célom, hogy az embereket boldoggá tegyem.

- Meg hogy tényleg azoknak, akiknek nagyon sok a gondjuk, meg a bajuk azokat egy kicsit fölvidítsák ezek a versek, amik a legtöbb esetben ilyen kisgyerekekrõl szólnak.

- Igen, szeretnék valami olyan munkát választani, ahol lehet sokat szerepelni. Gondolkoztam a színészségen, aztán akarnék írni könyveket is amiben verseim vannak, ilyeneken gondolkoztam még.

- Igen, az elsõ versemet azt még elsõs koromban írtam, a tél és a nyár. Ez még egy kicsit olyan csiszolatlan, de hát olyan jó nagyon.