- Szerettem volna valamit eladni és a mama mondta, hogy adhatok el spenótot, mert hogy leszedik.

- Igen, hogy egy kicsit gazdagabbak legyünk.

- Hatot.

- Semmit. Én kínáltam a spenótot, mondtam, hogy spenótot. Senki se vett, senki se szerette.

- Nem.

- De kicsit szomorú voltam, de mindegy.

- Kettõt vettek. Már kimentem legalább fél 6-kor azt hiszem és hát délig legalább ottmaradtam, á nem, 10-ig.

- Igen. Láttam, hogy apuék ébren vannak. Mondom eszembe jutott, jaj hát a spenótot eladom.

- Nem, én vittem ki egyedül. Megfogtam a kezembe, azt toltam.

- Nem.

- Igen.

- Nem tudom, elraktam volna zsebpénznek.

- Perselybe raktuk.

- Pizzára.

- Egy olyan vállalkozást vezetek aminek a célja az óvodák és a bölcsõdék teljes körû ellátása, akár sportszer, akár játék, akár írószer, bármi más és ezt próbáltuk egy kézbe összefogni és teljeskörû ellátást nyújtani.

- Eléggé befolyásolja, bár megpróbálunk úgy csinálni, hogy ne befolyásolja, hogy a gyerek ne érezzen belõle túl sokat. Rengeteg rohangásznivaló van vele, az ember azért csak haza is viszi, mert mivel családi vállalkozásról van szó, így a férjjel ezt illik megbeszélni, meg hát a pénzügyi dolgokat õ érti jobban, õ érzi jobban és hát sokszor otthon is errõl folyik. Mondjuk nem is unalmas egyébként a családi életünk emiatt, de igyekszünk a gyerekre minél kevesebb negatív hatást áttenni ebbõl az egészbõl.

- A nagylány az 4 éves volt áprilisban, a pici pedig jövõre jön, február végén várható.

- Tulajdonképpen õ egyenlõre csak az élvezeteket érzékeli belõle, mivel a bolt ami mûködik ebben, az mintabolt jelleggel mûködik. Oda rendszeresen bejár, rengeteg játékkal találkozik, rengeteg olyan érdekes dologgal, amivel egyébként egy gyerek nem. Aztán rengeteg rajzeszközzel találkozik, rengeteg olyan dologgal, ami iszonyatosan izgalmas egy 4 és féléves vagy még kisebb korában is, mert 2 éves korától csöppent bele ebbe az egészbe. Szóval iszonyatosan izgalmas a számára és borzasztóan látszik rajta, hogy élvezi a dolgot és iszonyatosan jól játszik szerepjátékot, például eladó, amit nagyon szeret. Van is egy ilyen kis püfölhetõ pénztárgépe otthon és folyamatosan elad mindent és nagyon édesen csinálja, mert úgy próbálja eladni, hogy megkérdezi tehát amit tõlünk lát, hogy mi amikor egy szülõvel beszélgetünk akkor rákérdezünk arra, hogy a gyerekét mi érdekli, milyen mozgékony, mivel szeret foglalkozni, mi az amiben esetleg pótlásra vagy fejlesztésre szorul és õ is ezekre a dolgokra rákérdez. Nálunk ajánlja a játékokat tulajdonképpen meg az eszközöket, amiket úgy összeszed otthonról.

- A nagylányom elég sûrûn járt be most a nyár folyamán, mert óvodai szünet meg egyéb ilyen dolgok elõjönnek. Picit többet szerettünk volna vele tölteni, több idõt, mert ugye tudjuk, hogy az elkövetkezendõ idõszakban majd még kevesebb idõnk lesz rá és ezért sokat vittem magammal, ezért óvodákba is velem járt, tehát vásárolni is meg az ovikba kivinni a dolgokat, meg hát a boltba is volt néhányszor és ilyenkor van alkalma megfigyelni.

- Olyankor kicsit nehéz leszerelni, amikor már úgy elege van az egészbõl, de akkor utána megpróbálunk elszaladni egy játszótérre és akkor egy félórácskát tombolhat szabadon a gyermek.

- Igyekszünk nem felborítani, mert hogy akkor a miénk is borul. Végül is óvodába jár mint egy normális gyerek, bölcsis is volt. Reggel mi viszonylag késõn szoktunk kelni, ezért késõn is kerül az óvodába 9 óra után. Olyan 4 óra, fél 5 körül tudunk eljönni érte. Nem nagyon borul föl. Megpróbáljuk úgy elintézni a dolgainkat, hogy beleférjen a napi munkaidõbe és õrá azért maradjon estére idõnk. Viszont amikor õ már lefekszik, akkor mi még általában úgy hajnali 1-ig fönn vagyunk a párommal és akkor a mindenféle egyéb megbeszélések zajlanak amit a gyerek elõtt nem lehet, mert hát õ mindig kérdez és beszél folyamatosan, tehát elõtte nem nagyon lehet úgy cégtémákról beszélgetni.

- De akar, ez a szerepjátékaiban meg is látszik amit mondtam, hogy boltosdit játszik folyamatosan. Viszont nemcsak ez a része, hogy elad, hanem tényleg az, hogy tanácsol, tehát hogy érdeklõdik az iránt, hogy a másiknak mi a jó és mi való neki. Ebbõl azért látszik, hogy nemcsak az eladás érdekli, hanem talán amit úgy tõlünk is látott, hogy megpróbálunk a dolgok mélyére ásni.

- Ez azért nehéz kérdés, mert én soha nem tanultam a vállalkozást, tehát meg a férjem se, mi abszolút úgy csöppentünk bele. Nem kényszervállalkozók vagyunk, mert semmilyen ilyen életkényszer nem vitt rá bennünket. Egyszerûen a saját magunk urai szerettünk volna lenni. Egy rossz fõnök helyett próbáltuk úgy csinálni a dolgokat, hogy az mindenkinek jó legyen, ne csak nekünk, hanem másoknak is. Nehéz tanácsot adni.

- Nagyon-nagyon lassan és folyamatosan épült fel tulajdonképpen az egész. Tehát mi amit csinálunk azt úgy kezdtük, hogy a férjem két nõvére óvó néni és az õ óvodájukban kezdtünk el, tulajdonképpen az egyik nõvérének az óvodájába kezdtünk el dolgokat beszerezni. Így is alakult ki a választékunk is. Teljesen blõd, vad dolgokat is beszerzünk. Például volt egy olyan óvoda, aki bõr hulladékot szeretett volna és ez még nem volt a kínálatunkban és elmentünk, utánamentünk, hogy hol lehet ilyet beszerezni és vittük az óvodának. Tehát úgy próbáljuk meg mi kialakítani a választékunkat amit az óvodák igénye. Nem tudom, végül is más tanácsom nincsen, mint hogy egyszerûen figyelni kell az ügyfeleket vagy a célcsoportnak megfelelõ embereket és az õ igényeik alapján kell, maximálisan az õ igényeiknek kell megfelelni. Lehet, hogy ez talán egy kicsit túlzás is, mert néha azt mondják, hogy nem kéne ennyire maximálisan mindent megtenni az óvó nénik érdekében, de valahogy én úgy gondolom és talán az én mentalitásomból is fakad, hogy én azért mindenkinek szeretnék jót. Tehát nemcsak azt nézem, hogy énnekem ebbõl a vállalkozásból sok pénzem legyen és holnapután medencés házam legyen, hanem szépen lassan szeretnénk elõre menni.

- Talán egy kicsit túlzás is, de én szerintem hogy ha az ember hosszútávon gondolkodik ami manapság elég ritka, akkor talán megéri, mert végül is talán egy kicsit szét is szakítja magát az ember hogy mindenhol mindenkinek megfeleljen. Viszont azért a munkaidõt igyekszünk betartani, hogy a család rovására ne menjen a dolog, de azért igyekszünk. Tehát mindenhol olyan jól megfelelni. Tehát nem az a közepesen megfelelt, hogy még úgy van de minek, hanem a jól megfeleltre törekszünk inkább.

Szabó László, az Ifjúsági és Sportminisztérium államtitkára: - Hát remélem, hogy egyre több mód van arra, hogy a fiatalok hozzájussanak ilyen ismeretekhez, mert valóban egyetértünk abban, hogy a világunk az alapvetõen változott e tekintetben és már a fiatal korban, az iskolás kornak akár az alsóbb éveiben föl kell készülniük a fiataloknak arra, hogy egy olyan versenyszerû világban élünk, amikor meg kell tudni élni a vállalkozások piacán is lehetõség szerint tisztességgel és tisztességgel viselkedve ott. Több olyan program is létezik az iskolákban, amelyet az Ifjúsági és Sportminisztérium támogat, akikkel együttmûködik. Hogy mondjak két nagyszerû példát, Young Enterprise, amelyek mind a ketten arra vállalkoznak, hogy az iskolákban kialakítsanak, mûködtessenek olyan képzéseket, olyan rendszeres képzéseket, amely a fiataloknak elmagyarázza, megérteti velük a vállalkozás fogalmát, a vállalkozáshoz kapcsolódó alapvetõ fogalmakat. Mit jelent egy költségvetés tervezés, mi az, hogy bevétel, mi az, hogy kiadás, mi az, hogy nyereség, mire kell fordítani nyereséget, hogyan lehet egy vállalkozásban hosszútávra tervezni.

Szabó László: - A szervezetek elég kiterjedt PR tevékenységet folytat, ha már a vállalkozási ismereteknél tartunk tehát õk elég gyakorta eljutnak az iskolákba felhívásaikkal, pályázati kiírásaikkal, az iskolák minden további nélkül kapcsolódhatnak ehhez a programhoz. Természetesen nekik is kell hozzátenni valamit ehhez a programhoz, biztosítani kell a helyet, biztosítani kell azt, hogy a fiatalokhoz, a diákokhoz eljussanak ezek a programok és minél többen jelentkezzenek rá, de aztán maga a szervezet az megszervezi ezeket a képzéseket.

Szabó László: - A Young Enterprise programja nagyon érdekes, õk arra biztatják a fiatalokat, arra kérik meg õket, úgy dolgoznak együtt velük, hogy a fiatalok tulajdonképpen alakítanak egy virtuális vállalkozást, amelyik természetesen pontosan körülírja azt, hogy ez milyen termékekben dolgozik, körülírja azt, hogy milyen piacra akar betörni, kiket akar megtalálni, mivel akar megtalálni. Egy éven keresztül kell mûködtetniük ezt a vállalkozást a szó legszorosabb értelmében, tehát a vállalkozásnak különbözõ posztjaira választanak fiatalokat, részvényeket bocsátanak ki, ezekbõl a részvényekbõl bejött pénzeket, persze itt 100 forintokról van szó, próbálják mozgatni, próbálnak vállalkozást építeni és aztán egy év elteltével a szervezet  értékeli ezeket a vállalkozásokat egy verseny keretében és aztán így kialakul az, hogy abban az évben melyik iskola, melyik osztályának melyik vállalkozása volt a legsikeresebb.

Szabó László: - Érdekes módon a leginkább nem a gimnáziumokban, hanem sokkal inkább a szakközépiskolákban vagy akár a szakmunkásképzõ intézetekben sikeres ez a program. Bár természetesen vannak jó gimnáziumi példák is. Ez nyilván abból is következik, hogy egy szakközépiskolában, szakmunkásképzõ intézetben a fiatalok már az oktatás jellegénél fogva közelebb kerülnek ahhoz, hogy mit jelent egy termék, hogyan kell egy terméket elkészíteni, hogyan kell azt eladni, hogyan kell azt marketingelni. Tehát leginkább ezek a fiatalok és ezek közül a fiatalok közül is azok akik talán leginkább arra készülnek, hogy megpróbálnak majd valamikor egyszer a saját lábukra állni, megpróbálnak saját vállalkozást kialakítani, mûködtetni. Én az õ kezelésükben, az õ munkájuk során láttam a legsikeresebb vállalkozásokat. Én a két évvel ezelõtti országos döntõn voltam ott, az egy nagyon nagy élmény volt számomra. Ott az egyik legklasszabb vállalkozás, amit én láttam az egy ruhaipari szakközépiskolának a saját kis berkein belül megvalósított vállalkozása volt. Vállalkozásuk egyaránt képes volt arra, hogy új modelleket tervezzen, ezeket az új modelleket legyártsa és ezeket a modelleket el is adja az iskola diákjainak. Sõt részt vettek már õk aztán mindenféle nagyobb vásárokon is meg kiállításokon is. Ez például kifejezetten egy olyan vállalkozás volt, ahol hasznosították az iskolában szerzett ismereteiket, hasznosították a vállalkozás mûködtetésében szerzett ismereteiket és még ráadásul kreativitást is kellett vinni a vállalkozásba.

- Én ismerek olyan anyukát például, aki felszámolta eddigi munkáját és vállalkozóvá csapott fel minek utána annyira megtetszett neki a diákvállalatban mûködõ ötlet, hogy utána ezt vitte tovább, tehát abszolút elképzelhetõ, hogy valakinek ez annyira megtetszik, hogy bejön, hogy ezzel szeretne foglalkozni a továbbiakban is.

- Létrehozott itt a politechnika egy olyan épületet, aminek az a neve, hogy Poliház. Ez éppen azért jött létre, hogy ha valamelyik cég ebbe teljes mértékben beleveti magát és nagyon sikeres lesz és úgy gondolják a széktagok, hogy ez nekik nagyon tetszik és szeretnék folytatni, érettségi után akkor az az épület arra ad lehetõséget nekik, hogy ezt a vállalatot újra elkezdjék, létrehozzák, dolgozzanak benne és ehhez a Poliház egy helyet ad, egy bizonyos fizetést biztosít. Végül is minden adott lesz ahhoz, hogy ez a vállalat újra mûködjön, nagyobb korlátokban. Kivéve annyit kell fizetniük, hogy ott bérleti díjat, de hát az is minimális.

- Harmadikban mi választhattunk fakultációt, tagozatot, hogy mi is szeretnénk továbbtanulni és ha valaki most másodikban azt mondja, hogy õ megtapasztalta gyakorlatban, hogy milyen is a vállalkozás és mégsem ezen szeretne elhelyezkedni, akkor elmehet más pályára is, tehát nem kötelezõ neki közgazdásznak vagy vállalkozónak mennie.

- Ettõl, hogy nem tudjuk elméletileg a dolgokat, attól még gyakorlatban abszolút alkalmazhatóak olyan dolgok, amiket még nem tanultunk meg, tehát nem tudjuk felfogni pontosan, hogy most ez mi, vagy hogy, mert elméletileg nem tanultuk meg, de gyakorlatban tudjuk alkalmazni.

- A program egyébként egy fõ mondata, hogy csinálva tanulni. Tehát végül is ez is kifejezi azt, hogy elõször õ azt mondja, hogy elõször csináljuk az életben és akkor utána majd megtanuljuk, hogy jól csináltuk-e és az életbõl inkább le tudunk vonni következtetéseket, mint hogy amit száraz tananyagként meg kell tanulni.

- Ez elhangzott már, hogy második osztályosok vagyunk, tehát második osztályban van ez a csináld és aztán tanuld és azt gondolom, hogy utána még van két év, amikor az elméleti ismereteket is meg lehet szerezni. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon életszerû dolog, ami a programon belül van. Nagyon életszerû és nagyon felnõttes szerintem. Tehát hogyha ezt valaki ezt komolyan csinálja, akkor ez nagyon-nagyon felnõtt gondolkodást igényel. És nem tudom, hogy ez egy második osztályos diák számára ez mennyire egészséges, tehát mennyire tud felelõsségteljesen döntést hozni. Persze, hogy tud, de szerintem az valamiféle koraérettséget jelent. És annak jó, aki koraérett valamennyire. De különben nem.

- Énszerintem ez tökéletesen megfelel így, mondjuk ez az én saját véleményem, mert ez az iskola fölkészít az életre, pontosan ezáltal, hogy tudjunk már 15 évesen dönteni arról, hogy mi mit szeretnénk.

- Abszolút. Teljes mértékben. Ez az iskola pontosan így lett meghirdetve, benne van mindenféle könyv, hogy az iskola ilyen és ha valaki nem érzi magát elég érettnek, akkor megteheti, hogy nem ide jön.

- Ez azért fontos, hogy inkább gyakorlatban tanuljunk, mint elméletben, mert most nekünk itt van ez a cégünk, ami elég jól mûködik, és ha esetleg elbukna vagy nem jól mûködne, akkor inkább most történjen az, mintha 18 évesen vagy felnõtt korunkban alakítunk egy céget és azt bukik el. Tehát itt már megtapasztaljuk, hogy mit hogyan kell csinálni és ha felnõtt korunkban alakítunk egy vállalatot, akkor ott nagyon sok elõnyünk van már.

- Azért is gondolom, hogy jó, hogyha 18 év alatt megtanulnak az emberek vállalkozni, mert egy 18 éves embernek már lehet egy olyan igénye, hogy õt már komolyabban vegyék, mint minket most és õk már elvárhatják azt is, hogy nagyobb pénzösszegekkel dolgozzanak, míg mi el vagyunk ilyen 100 ezer alatti összegekkel. Õk már lehet, hogy nagyobb üzletbe vágnák a fejszéiket.

Szabó László: - Én még két olyan programról szeretnék beszélni, amit az Ifjúsági és Sportminisztérium támogat. Az egyik az Életpálya Alapítványnak a programja. Az Életpálya Alapítványt, talán nem számít reklámnak, a Shell hozta létre Magyarországon néhány évvel ezelõtt, amely arra készült, már az alapítvány, hogy azoknak az ifjú tehetséges vállalkozóknak, akiknek hiányzik a nagytõkéjük ahhoz, hogy elindítsák a vállalkozásukat, számukra segítséget nyújt úgynevezett inkubátor házak segítségével vagyis olyan épületek mûködtetésével, amelyik otthont ad ezeknek az ifjú vállalkozóknak, berendezhetik ott az irodájukat, a bázisukat, onnan mûködhetnek, és ezért nem kell rezsiköltséget fizetniük. Ez nyilván nagy segítség egy induló vállalkozás esetében. Nos az Életpálya Alapítványnak ezen kívül is vannak programjai. Mi amiben együtt szoktunk velük mûködni most már hagyományosan, mondhatom harmadik éve, az az év ifjú vállalkozója versenynek a lebonyolítása, mely regionális és országos szinten egyaránt mûködik és amelyikben olyan fiatal tehetséges, kreatív vállalkozókat keresünk, akik valami újat próbálnak nyújtani, akik valami nagyon ötletes dologgal jönnek ki a piacra. Nekem minden évben eddig volt módom ennek a versenynek a zsûrijében részt venni és aztán a díjkiosztón is ott lenni és valami egészen elképesztõ, hogy huszonéves fiatalemberek, fiatal hölgyek és urak milyen szenzációsan klassz dolgokat tudnak kitalálni és milyen tûz ég a szemükben, amikor a saját vállalkozásukról beszélnek. Egy másik dolog az egy teljesen más típusú ügy. Most õsszel kerül az Országgyûlés elé a gyermekek és fiatalok életlehetõségének bõvítésérõl szóló, röviden úgynevezett ifjúsági törvény, amelynek van egy nagyon fontos tervezett rendelkezése e tekintetben, ez pedig lehetõvé tenné egy-két éven belül a 15-29 év közötti fiatalok ingyenes internet szolgáltatásának az elérését. Én azt gondolom, hogy az állam egy szolgáltató állam. Annak az érdekében próbálom a saját munkámat és a minisztérium munkáját is igazgatni és én azt gondolom, hogy az állam dolga az, hogy minél több információszolgáltatási lehetõséget megteremtsen. Ma már én azt hiszem, hogy komolyan mûködõ vállalkozás bármilyen területen legyen is ez, az internet nélkül nem él meg.

Szabó László: - Így van. Az ingyenes internetszolgáltatás azt tenné majd lehetõvé, hogy minden fiatal hozzáférjen és a fiatalok szervezetei is különben hozzáférjenek az internet szolgáltatásához. Természetesen ez még önmagában nem kulcs a sikerhez. Az internetet funkcionálisan kell tudni használni, az internetet ügyesen kell tudni használni, de hogy egy vállalkozásban, vállalkozás megindításában reklámjában sokat tud segíteni az, hogy valakinek erre nem kell költenie azt hiszem ez nagy segítség lesz.

Szabó László: - Szeretnénk elindulni 2001. telén, 2002. legelején egy úgynevezett nagyon csúnya szót fogok használni, egy pilot projekttel, egy pilóta projekttel, ami tulajdonképpen egy próbája annak, hogy hogyan mûködne egy ilyen ingyenes internetszolgáltatás. Néhány száz, néhány ezer fiatalt szeretnénk bevonni egy ilyen programba és a végsõ állapot, tehát a teljeskörûen ingyenes internetszolgáltatás reményeink szerint 2004. legelejére lesz elérhetõ.

Szabó László: - Ennek a programnak a kidolgozása folyamatban van. Nyilvános felhívás lesz, nyilvános pályázaton egyszerûen csak jelentkezni kell és az embernek megadatik a lehetõség arra, hogy bizonyos mindenféle azonosítási mûveletek elvégzése és biztosítása után részese legyen ennek a programnak, de ez csak egy néhány hétig, legföljebb egy-két hónapig tartó program lesz. Ebbõl szeretnénk leszûrni a tanulságokat, hogyan használják a fiatalok az internetet, mikor, milyen gyakorisággal, milyen célokra és aztán ebbõl szeretnénk a tanulságokat levonni és kibõvíteni a teljes populációra.

Szabó László: - Van egy nagyon érdekes és azt hiszem, hogy egy picit formabontó programja is a tárcának, ez pedig a sportvállalkozások támogatása tekintetében valósul meg. Pályázatokkal, kiadványokkal próbálunk segíteni mindazoknak, akik vagy induló vagy mûködõ sportvállalkozást mûködtetnek. Ez ugyanúgy lehet egy sportszervezet mûködtetése vállalkozási formában, mint a sport területén nyújtott szolgáltatások, információs szolgáltatás, kiadvány szolgáltatás, képzési szolgáltatásoknak a mûködtetése. Én azt hiszem, hogy Magyarországon is nagyon rövid idõn belül eljutunk odáig, amikor világosan szétválasztódik, erre ma már egyébként a törvényi szabályok léteznek, az úgynevezett látványsport és az úgynevezett szabadidõsport. A látványsport az ma a világon mindenhol üzlet, a szabadidõsport, a mindennapos sport az pedig az a terület, amit az államnak meg kell pénzügyi eszközökkel támogatnia.