- Kancsalságnál nem lehet biztos az elsõ mûtét, hiszen utána a hegesedés és a mûtét utáni állapot az hosszabb idõ alakul ki. Nekem is volt egy unokám, jelenleg már 20 éves lány, még nem volt 2 éves, amikor a családom akkor külföldi kiküldetésben élt és ott helyben az orvos plusz üveget írt föl neki, nem 2-es, de sokkal erõsebbet, az majd segíti a szemét helyrehozni. Nem segítette. A gyerek úgy utálta, hogy mindenhova eldugta, a babaruhái közé, az apjának a papírkosarának a papírjai alá, a kosár legaljára. 2 éves volt, ennyire ravasz már, hogy meg ne találjuk. Az egész család állandóan a szemüveget kereste, mert õ folyton lerángatta és nem akarta. Végül kiderült, hogy ezen nem lehet segíteni, hanem meg kell operálni. Ilyen kicsi mûtét, manikûr olló szerû szerszámmal belenyúlnak, az izmokat ott elvágják, ahol nagyon összerántja. És akkor volt az, hogy egyik szemét letakarni, másikat nem. Hosszú ideig nem látott rendesen, még nem tudott beszélni, de hát mutattak neki egy kalitkát és egy másik, mellette egy madarat és addig, amíg a madár nem ment be a kalitkába, tehát nem látta a két szeme együtt a két képet, addig állandó kezelés és nézették ott helyzetben külföldön. Háromszor kellett megoperálni, visszajöttek, itt még kiküldetés után, akkor itt a Szemklinikán még egyszer, de azért biztos, ami biztos. Végül kiderült, hogy túloperálták és akkor meg kifele volt kancsal, akkor ott kellett igazítani rajta. Nem sajnáltam, se a nagymama, se a szülõk és a kislány 12 éves korára nagyon kevés, azt hiszem fél dioptriás szemüveget hordott ugyan csak azért, hogy megtanuljon egyedül egyenesen egymás mellett párhuzamosan nézni.

- 15 éves korára teljesen, ragyogóan fest és rajzol, jelenleg mûvészettörténésznek készül. Nagyszerû külsejû nõ, mindez nem lenne, ha nem így látna jól. De meg kellett reszkírozni, hogy pici korától kezdve, hol szemüveg, hol mûtét és az egész család állandóan kereste az eldugott szemüveget és mindig visszaerõltettük rá. Érdemes.

-dr.Csoma Éva szemész: Nagyon tetszett nekem a nagymamának az elmesélése, mert tényleg így kell történni a dolgoknak. Az, amit elmondott, ez amit mi mindig szeretnénk, hogy így dolgozzanak együtt az orvossal, mert õk a elsõ perctõl hittek abban, hogy ezen lehet segíteni. Most a gyereket gondolom, hogy ilyen irányban is nevelték. Tehát azt gondolták, hogy...

dr.Cs.É.: - Õ már nem tizenéves volt, pici korban kezdõdött, 2 éves vagy valahogy így volt az elsõ mûtét.

dr.Cs.É.: - És aztán utána jöttek ezek a takarások, jobb szemet takarta, bal szemet, amit a nagymama mond, hogy a madarat be kellett vinni a kalitkába, ez annak az ellenõrzése, hogy térlátása van-e? Hogy használja a két szemet együtt és ennek is vannak különbözõ módjai, ezeknek a kezeléseknek, ahol ki lehet alakítani a térlátást. Tehát én azt gondolom, hogy ez a gyerek nagyon nagyszerûen volt vezetve. Mindig annak örülünk, ha jön egy kancsal gyerek, ha nagyobb a dioptriája. Mert ha a nagy dioptriát fölteszem, akkor az a kancsalságát csökkenti. A kettõ körül nem szokott elég lenni csak a szemüveg. Tehát itt azért az izom egyensúlyban lévõ zavart általában ki kell egészíteni mûtéttel.

dr.Cs.É.: - Az az igazság, hogy a szemüveg viselést nem mindig lehet a mûtéttel sem elkerülni. Tehát a mûtét is megtörténik, akkor azért ugyanúgy kell korrigálni. Természetesen, hogy nem vagyunk egyformák, nem egyforma szemmel nézünk dolgokat, ez egy teljesen természetes dolog és ugye nagyon sokan féltik a gyereküket bármiféle beavatkozásból, ez is teljesen elfogadható érv. De hát itt az történt, hogy õk látták, hogy hiába próbálkoznak és megtettek mindent és a gyerek is már partner benne és mégis nagy a kancsalsága és nem lehetett térlátása, azért ajánlották meg ezt a mûtétet, amihez elõ is kell készíteni. Tehát egy kancsalsági mûtéthez ezekkel a takarásokkal elõkészítik, hogy ne alakuljon egy kóros fixálás, mert ha már kialakult, akkor abból nagyon nehéz kiutat találni, sõt nem is lehet sokszor.

dr.Cs.É.: - Én úgy hallottam, hogy igen, mert azt mondta a nagymama, hogy a kancsalsága nem változott és valószínû, hogy nem volt binokuláris, tehát kétszemes látása sem ennek megfelelõen.

- 328-8972 várjuk kérdéseiket.

- Vendég a háznál parancsoljon! Jó napot kívánok!

- Jó napot kívánok, Pné K. E vagyok. Hallgatom most a mûsort, hogy szemüveges a kisgyerek, hogy nem akarja megszokni a szemüveget, vagy nem tudta és az én kislányom, hát 1 éves és pár hónapos volt, amikor szemüveget kapott.

- Neki az egyik szeme sokkal gyengébb, mint a másik. Õ valószínûleg mindig is szemüveges marad, de egy kicsit kancsal is volt, de azt mondjuk már kinõtte, de még mindig szemüveges, most ötéves lesz októberben.

- Szereti a szemüvegét és körülbelül nyolc hónapos mikor a szemorvosnál voltunk és mi úgy csináltuk, ugye tudtuk, hogy szemüveget fog kapni, akkor minden nap délelõtt, délután séta alkalmával bementünk az optikushoz nézegettük a szemüvegeket.

- Igen, mert én egyébként szemüveges vagyok és akkor egy olyan szemüveget, amilyet õ majd késõbb kapott is, azt mindig megmutatta az optikus is. Hát körbedicsértük, körbetapsoltuk, fölpróbálhatta, tükörbe megmutattuk neki, jaj de szép, jaj de csinos.

- A legvégén sírt, hogy otthagytuk a szemüveget. Ezt körülbelül egy hétig csináltuk. A végén, amikor már tudtuk, hogy lencse milyen lesz, akkor hát még nem hozhattuk el a szemüveget lencse nélkül, ott kellett hagyni, hogy megcsinálják és bizony akkor õ már annyira vágyakozott a szemüvege után, hogy sírt utána. És azóta is soha nem mondta még azt, hogy nem kell neki. És sikerült. És a húgomnak a kislányának is kellett szemüveg és õk is ugyanígy csinálták.

- Nem mondta, eddig még soha nem mondta, nem is csúfolta senki.

- Óvodában nem csúfolták, szerintem manapság ez már, nem tudom, hogy a gyerekek között mondjuk mennyire, de én már inkább azt veszem észre, hogy divat a szemüveg, nem pedig büntetés.

- Hát mondjuk le szoktuk venni strandolás, akkor levesszük, meg amikor torna van az óvodában, akkor végül is úgy döntöttünk, hogy vegyük le, mert hátha veszélyes lehet az, hogyha megdobják labdával, ezért csak, semmi másért.

- Igen, igen, eddig legalábbis igen, még eddig nem ellenkezett.

- Kezét csóklom, hallom a mûsort a rádióban. Csak kérdést lehet föltenni?

- Hát tulajdonképpen a kedves hallgatóknak két jó dolgot szeretnék mondani, illetve önnek. Elõször is azt, hogy a feleségemnek is, meg nekem is olyan a szembetegségünk, hogy 100 százalékban öröklõdõ, hisz mind a ketten vakok vagyunk és ami jó dolog történt, az történt, hogy most már három és féléves a kislányunk és...

- Teljesen lát. Ez egy nagyon-nagy öröm nekünk és gondoltuk, hogy esetleg, hogyha van valamilyen olyan rádióhallgató, akinek esetleg egy kis bátorításra, mert történnek csodák

- Ez az egyik. És a másik, ami nagyon-nagy áldás és ezuttal szeretném megdicsérni, hiszen vakon nevelt, hát inkább õ nevelte a kislányunkat a pelenkázástól a betegségtõl, mindentõl kezdve és hát most hogyha megy óvódába, már nagy lány, tehát akkor mégis létezik csoda és ezt a két dolgot szerettem volna elmondani.

- Tulajdonképpen a házasságunk elején én szerettem volna gyereket, de a feleségem félt, mert a szembetegség öröklõdés miatt. Hát öt évig én csak csöndben imádkoztam és öt év után a feleségem önkéntesen mondta, hogy szeretné, hogyha lenne gyerekünk.

- De voltunk, tehát tudtuk, hát egészségügyben dolgoztunk, tudjuk a genetikai problémákat, teljesen jól tudtuk.

- Hát például az egyik orvos azt mondta nekünk, hogyha megszületik és lesz gyerekünk és ha az a gyerek vak lesz és hogyha olyan lesz, mint amilyenek mi vagyunk, tehát ismer az orvos minket, amilyen életet élünk és mondta, hogy ha az a gyerek olyan lesz, mint önök és normálisan él és megszületik egy másik gyerek, amelyik gyilkos lesz, a kettõ gyermek közül melyik lesz a vak?

- Én nem éreztem fenyegetõnek, én személy szerint, ugyanabban az idõben a feleségemet nem akartam, hogy erõszakkal rábeszéljem, hogy márpedig nekem gyereket szüljön. Kellett türelmesen várni, hogy ez megérlelõdjön a feleségemben, hogy ha gyereket vállalunk, ez egy áldás nekünk.

- Így van, hogyha tudjuk, hogy van egy ilyen kockázat, hogy százszázalék, hát hogy öröklõdõ, tehát tudjuk, hogy olyan a szembetegség, hogy öröklõdõ, tehát tudjuk elõre, hogy van kockázat, akkor ezt sem szabad, hogy a feleségemet, hogy ezzel bántsam, hogy márpedig neked kötelezõ.

- Mondok egy kérdést, hogy a gyerek beteg volt és napi háromszor, vagy kétszer 5 millis gyógyszert kellett adni a gyereknek. Na most vakon fogni a gyereket és kiskanállal akkor a szájába betenni,

- Eltalálni, de egyáltalán hát kimegy a kanálból a gyógyszer, úgyhogy az én feleségem olyan bölcs asszony, hogy kitalálta, hogy vesz egy 5 millis fecskendõt, fölszívja és a fecskendõbõl ugyebár nem megy ki a gyógyszer és akkor szépen leszoptassa, akkor úgy a száját kinyitottuk és akkor csak szépen adagoltuk a gyógyszert a gyereknek.

- Így van, így van.

- Hát most három és féléves és szeptembertõl megy majd.

- Mi a gyereknek mindent megadunk, ami neki kell, tehát mivel mi vakok vagyunk, videót vettünk neki tehát teljesen a vizuális élethez, ami jár, azt mi megadjuk neki. Tehát mi úgy gondoljuk, hogy a gyerek, ahogy nõ, mi megadjuk neki mindazt, ami jár a vizuális élettel, tehát õ akkor nem fogja magát hátrányban érezni. Egy. Kettõ: a szeretet, ahogyan szeretjük és ahogyan neveljük, ez majd önmagában fog beszélni.

- Tulajdonképpen ez nemcsak, hogy a gyerek elfogadja ezt a másságot, ez akár magunkkal kezdõdik, hogy elfogadjuk mi magunk a másságunkat. Tehát hogy van-e egészséges énképünk, a számítógép és minden, tehát a technika már annyira segít minket, hogy majdnem épp annyira normális életet élünk, mint bárki más.

- Hát minden ruhát félretettünk. A legszebb ruhát félretettük

- És hát most a Noémi õ kitesz két gyereket, nagyon nyüzsgõs, nagyon mozgékony, úgyhogy de nem mondtuk határozottan, hogy nem akarunk még egyet.

- Én is köszönöm.

 - Érdeklõdnék a májfoltokkal kapcsolatban. Már három éve az arcomon van, hogy ezt mivel lehetne eltüntetni, mikor én már annyiféle kenõcsöt megpróbáltam, meg mindenféle bõgyógyásznál voltam és egyszerûen nem múlik el.

- Kenõcsöt írt föl és azt mondta, hogy belsõleg kellene õ szerinte megpróbálni. Háziorvosomnál már voltam. Azt mondta, hogy õszerinte a kor, meg a terhesség. No de én 14 évvel ezelõtt szültem utoljára.

- Nem tudott ezzel kapcsolatban mást mondani.

-dr.Nagy Éva bõrgyógyász: A májfoltokat a terhességgel szokták valóban kapcsolatba hozni, úgy is hívjuk, hogy terhességi májfoltok. De a fogamzásgátlók szedése kapcsán is kialakulhat természetesen ugyanígy a májfolt, akinek hajlama van rá. Na most valóban kellemetlen és mindig fény provokálja. Tehát a legfontosabb dolog az, hogy a fénytõl óvni kell az arcot, tehát tényleg egy megfelelõ faktorszámú, tehát legalább 15-ös 20-as faktorszámú fényvédõt kell föltenni már februárban és õsszel kell nekiállni ezt valóban szisztematikusan kezelni. Vannak olyan hidrochinon tartalmú krémek ma már forgalomban, kozmetikumok például

dr.N.É.: - kozmetikumok, például kozmetikumok, - van olyan is természetesen, ami gyógyszer, csak az sajnos Magyarországon nem törzskönyvezett, hát ugye itt a kozmetikumokhoz fordulunk ilyenkor, de hidrochinon van ezekben is. Ezeket már olyan szeptember, október körül lehet éjszakától alkalmazni ezekre a foltokra. Ezeknek az a feladata, hogy elhalványítja, tehát vegyi úton elhalványítja ezeket a barna foltokat és nappalra pedig változatlanul még a tél folyamán is fényvédõt kell használni. És amint jön az elsõ tavaszi fény, akkor nagyon-nagyon oda kell figyelni rá, hogy bármennyire is sikerül, tehát nem szabad elhinni, hogy eltûnik, sikerült elhalványítani, kemény munkával a tél folyamán és akkor az elsõ tavaszi fény megint elõhozza. De ha fényvédõt használ, akkor nem.

dr.N.É.: - Ezek általában az arcon vannak. Nagyon érdekes, tehát ezek a májfoltok, az igazi májfoltok, az arcon vannak, ugyanazon a helyen jön ki. Tehát vagy a bajusz tájékán, vagy az orcákon, vagy a halántékon, homlok részen és terjed. Valóban terjed. Tehát egy pici folttal indul és akkor az lesz a következõ pillanatban, már egy pár nap múlva már máshol is van, vagy pedig a meglévõ terjed. Tényleg kellemetlen. Na most a nõk rendkívül leleményesek, tehát alapozóval ezt lehet korrigálni, de azért, akkor azt szoktam tanácsolni, hogy nagyon jó az alapozó, de alá a fényvédõ.

- Olyanban szeretném én a segítségüket kérni, hogy van nekem egy 4 éves kisfiam, akinek születése óta a kukijának az eleje szûk volt és begyulladt mindig alatta. Na most oda jutottunk, hogy két és féléves korában ezt a szûkületet egy mûtéttel megszüntették. Nem tudtuk akkor sem, hogy most a gyerekorvosra hallgassunk vagy a sebészre, vagy kire, mert ahányan voltak, annyiféleképpen mondták ezt dolgot. Végül is két és féléves korában ezt megmûtötték ezt a bajt és naponta kellett ugye tornáztatni, minden. Most mi tornáztattuk és fürödtünk is rendesen. És hát egy pár hónap múlva picit visszatapadt. Szóval a szûkülettel nincs gond, viszont tapad, tapad lefelé. Visszavittük az orvoshoz, ott azt újra felszakították és nyomatékosan közölték, hogy tornáztassuk. Most én nagyon tornáztatom és figyelek rá, de egyszerûen a gyerek minden egyes fürdésnél, már elõre egyébként stresszel, mikor ugye meg kell tornáztatni. Az a kérdésem, hogy az egyik gyerekkönyv azt írja, hogy ez 6 éves koráig visszatapadhat, szóval ez a tapadás, ez idõvel megoldódik. Hogy ez most tényleg megoldódik, vagy nem oldódik. Most már azért ott tartunk, hogy õ tornáztatja. Csak ugye õ nem húzza eléggé hátra és akkor kell mellette állni és presszelni, még egyszer, még egyszer, még egyszer.

- Igen, naponta. Naponta hátrahúzni, ugye onnan mindent kimosni, akkor visszatolni, szárazra törölni és akkor úgy tessék érteni, hogy nem totálisan visszatapadt az egész, hanem egy két-három millimétert így körbe visszatapadt. De egyébként le lehet húzni, meg vissza lehet tolni. És mikor visszavittem, akkor az orvos, a sebész orvos úgy szemrehányóan mondta, hogy hát anyuka márpedig ezt nem, szóval én rontottam el. És tényleg isten a tanúm, hogy mi aztán itt mindent a férjemmel és most a férjem is azt mondja, hogy tudod mit, hagyjuk a fenébe, majd egyszer csak kialakul a dolog, hogy más ugye ezzel nem is foglalkozik, meg se nézi, mi újság. Hát két és féléves korában ugye, hogy mûtötték volt, aki azt mondta, hogy meg kell mûteni, a sebész mûteni akarta, a gyerekorvos nem engedte, szóval most akkor egyszerûen nem tudtunk kire hallgatni. Azt hittük, hogy ezzel az egy dologgal mi túl vagyunk mindenen.

dr.Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - Szakmai körökben is állandóan folyik a vita az ügyben, hogy a fityma letapadásnak végül is milyen igényû a kezelése, tehát hogy folyamatosan foglalkozni kell vele vagy pedig saját magától megoldódik és hát éles csaták folynak a különbözõ álláspontok képviselõi között. Hát az anyuka azt mondta, hogy többször is ismételten begyulladt a gyereknek a fitymája két és féléves korig, ha ez így volt, akkor valóban föl kellett szabadítani. Megint csak természet dolga is egy kicsikét, van olyan gyerek, akinek egyszer fölszabadítják és soha többet hozzá se kell nyúlni szinte, bár ezt én nem szoktam ajánlani, az egy dolog, idõnként fölhúzni és körbemosni.

dr.Sz.I.: - Idõnként. Nagyon nagy különbségek vannak ebben a korban is, hogy milyen mennyiségû váladékot termel a gyerek. Na most az a gyerek, aki hát folyamatosan és nagyobb mennyiségû váladékot termel, hát annak azért talán mégis csak jobb, ha fölhúzzák és megmossák. Meg kell értetni vele, hogyan kell ezt szépen rendesen megcsinálni, csinálja meg saját magának. Saját magának nem fog olyan nagy fájdalmat okozni és olyan nagy szenvedést okozni, akkor renden fogja tudni tartani magát. Amit én biztosan nem javasolnék az, hogy olyan nagyon szárazra törölgessék, mert én inkább azt mondanám, hogyha ennek állandóan letapadási hajlama van ennek a fitymának, akkor én inkább egy kis krémmel megkenném, valami indifferens és semminek sem ártó krémmel megkenném a mosdás után és úgy húznám a helyre, tehát vissza fitymát, hogy ne legyen meg a módja olyan sokszor és olyan mértékben visszatapadni.

dr.Sz.I.: - Igen, a pályám elején arról volt szó, hogy 1 éves korban föl kell szabadítani ezeket a fitymákat. Aztán jött egy olyan álláspont, hogy 3 éves korig nyugodtan várhatunk, mert ugye a pici fiúnak is vannak merevedései és ellazulása és ez már feszegeti szét a makkot és spontán megoldódhat ez a probléma. Most ez a korhatár egyre följebb és följebb látszik tolódni, nagyon nehéz állást foglalni.

dr.Sz.I.: - Ez az én álláspontom lehet, hogy bántani fognak érte, én azért úgy gondolom, hogy 3 esztendõs korban jó ezt rendbe rakni ezt az ügyet és utána már a gyerek általában elég értelmes ahhoz, hogy meg lehessen magyarázni neki, hogy ezt bizony karban kell tartani és kinek, milyen gyakran van szüksége rá. Naponta, de inkább három naponta vagy hetente fölhúzni, rendesen lemosni és a helyére tenni az ügyet.