- Azt szeretném megkérdezni, csak nem tudtam, hogy
üzenetrögzítõ vagy
- Nem, nem, nem.
- Egy olyan problémám lenne, hogy most szültem és
streptococcus B bacilust találtak nálam a hüvelyben és most nem
tudom ebbõl kapcsolva, ugye mostanában annyi ilyen
agyhártyagyulladásos dolog van, hogy most teljesen fölizgattuk
ezen magunkat, hogy mennyire veszélyes ez a dolog.
R.: - A kórházban már megállapították, megtalálták ezt?
- Tehát ezt már elõtte megállapították és elvileg szülés
elõtt hat-nyolc órával kellett, hogy kapjak egy antibiotikumot.
Na most két óra alatt szültem, tehát ez a hat-nyolc óra ez nem
futott le, és utána a gyerek is kapott azt hiszem, meg én is
kaptam valami antibiotikumot. És most ott tartunk, hogy
letenyésztették a gyereknek a torokváladékát, meg az
orrváladékát és találtak két másik bacit, tehát ezt nem
találták meg. De ezt, azt mondta a gyerekorvos, hogy elfedheti az
colibaktérium, mert valami pafilococcus baktérium az egyik az
orrában, a másik a torkában, hogy ez elfedi a streptococcust.
Most azért vagyok igazából ideges, hogy most nem lenne jobb
esetleg miután ki van tenyésztve, hogy mire reagál, nem lenne
jobb egy antibiotikumos valamit csinálni a gyereken?
R.: - A mama néhány napja szült, tehát itt egy néhány napos
újszülöttrõl van szó és hát hallatszik a hangján, hogy
nagyon izgatott, hogy veszélyben van az õ kisbabája, vagy
nincs veszélyben?
-dr.Szamosfalvi Imre gyermekorvos: Az
agyhártyagyulladást említette elsõk között, szinte kizárt,
hogy ez a baktérium azonnal egy agyhártyagyulladást hozzon létre
a gyereknél. Azt nem mondta, nem is biztos, hogy tudta, hogy milyen
antibiotikumot kapott õ és milyen antibiotikumot kapott a
gyerek a megszületés után. Hála istennek a streptococcus
csoport, az olyan, ami általában elég jól reagál az
antibiotikumokra, meg tudjuk szüntetni a fertõzését a gyereknek.
Az, hogy nem találták meg a streptococcust annak két oka lehet:
vagy az, hogy nem kapta meg a fertõzést tõle a gyerek, vagy
pedig, hogy az antibiotikum már el is pusztította. Mert gyakran
néhány óra alatt tud hatásos lenni az antibiotikum a
streptococcus ellen. Ha énnekem teszi föl ezt a kérdést, akkor
azt mondom, hogy aludjon nyugodtan. Azt hiszem, hogy a mi hibánk,
tehát hogy a tájékoztatások nem teljesek. A baktérium az nem
egyenlõ betegséggel. Tehát a baktériumnak a jelenléte valahol,
az még nem azonos azzal, hogy már meg is betegedett, vagy létre
is hozta a megbetegedést a gyereknél. Ahogy nála ugye arról van
szó, hogy colit is kitenyésztettek a gyereknek a váladékaiból,
colibaktériummal folyamatosan együtt élünk. Tehát nagyon nehéz
elképzelni olyan helyzetet, hogy ne legyen valahol a gyereknek a
környezetében colibaktérium.
R.: - Ez azt jelenti, hogyha egy más újszülöttnél is
megcsinálnák ezt a tenyésztést, akkor találnának százból
akárhányat?
Sz.I.: - Jó eséllyel lehetne találni egy szülés után
gondosan kivitelezett leoltás és mintavétel esetén is, jó
tenyésztésnek az esetén sokszor lehet ilyet találni. Tehát ez
nem jelenti azt, hogy a gyereknek föltétlenül meg kell
betegedni, mint ahogy azt is tudni kell, hogy a környezetünkben is
folyamatosan elõfordulnak baktériumok. Na most a baktériumokat
ugye föl szoktuk osztani úgynevezett patogén, tehát kórokozó
baktériumoknak, meg olyan baktériumokra, amikkel együtt tudunk
élni. De azért ez a határ nem olyan nagyon éles. Tehát az
úgynevezett apatogén, tehát betegséget nem okozó baktériumok
közül is hogyha olyan helyre kerül a baktérium, akkor súlyos
fertõzést hozhat létre. Erre ha az emberi vonatkozásban a coli
az egyik jó példa, ami a belekben folyamatosan jelen van, viszont
hogyha a vizeletbe kerül, tehát hogyha hólyagba átkerül a coli
baktérium, akkor ott már fertõzõ baktériumként tartjuk
számon. Nem akarom a példákat tovább sorolni, én azt gondolom,
hogyha a gyereknek az általános állapota és az egyéb tünetei
azok, amik eldöntik azt, hogy itt most betegségrõl szó lehet-e
vagy van-e szó betegségrõl és abban az esetben kell
természetesen az orvossal együttmûködve, illetve hát az
orvosnak kell eldönteni, hogy akkor itt most beavatkozásra esetleg
antibiotikum alkalmazására szükség van vagy nincsen.
- A 328-8972-es számon várjuk kérdéseiket.



- Tejjel, anyatejjel kapcsolatban. Ugyan én már befejeztem, de
szerintem sok szülõ észbe se kap, hogy le lehet adni azt a tejet,
ami fölösben van. És nagyon jó lenne, ha lefejné, mert akkor
nem gyulladna be és biztosan lenne teje.
R.: - Úgy látja, hogy a mamák erre nem fordítanak gondot?
- Igen, nagyon is úgy látom, mert hogy én is vadásztam, hogy
hol lehetne leadni.
R.: - Tényleg, ilyen nehéz volt valamit találni?
- Nagyon nehéz volt, majdnem egy hónapba tellett, míg
kiderítettem, hogy hova.
- Hogyhogy, a védõnõ ebben nem segített?
- Hát úgy, hogy nem is nagyon jött, semmit.
R.: - Tehát ott állt teljesen tanácstalanul, hogy most akkor
mit csináljak a rengeteg tejjel?
- Úgy bizony, ezt a kórházban kellene esetleg egy kicsit ha
nem is föltupírozni, de közreadni.
R.: - Igaza van, a kórházban jó lenne kitenni ilyen
tájékoztatókat, hogy az anyatejgyûjtõ állomások hol
találhatók. És utána, amikor megtalálta, akkor hogy mûködött
ez a mechanizmus, jöttek a tejért? Vagy magának kellett
odavinnie?
- Persze, jöttek igen.
R.: - Tehát onnantól kezdve akkor olajozottan mûködött a
dolog.
- Onnan már jól mûködött igen.
R.: - És mennyi tejet adott le?
- Hát az elsõnél naponta majdnem egy litert fejtem le.
R.: - Húha! Hány hónapig?
- Legalább olyan négy-öt hónapig.
R.: - Akkor az kemény munka volt.
- Igen, éjszaka is föl kellett keljek és lefejni a
fölösleget. Mondjuk a többinél már nem jutott igazán idõ, de
annál is hogy úgy mondjam törekedtem arra, hogy lefejjem.
R.: - Sokan hálásak magának az biztos.
- Hát mondjuk nem is fizették meg ezt, hogy leadtam. Föl
kellett fedeznem, elõször mert kiöntöttem, mert nekem nem
kellett ennyi.
R.: - Szomorú tapasztalat, amit az édesanya elmond. Van-e
valami áttekintésed arról, hogy hogy mûködik ez ma
Magyarországon?
-Szõdy Judit szoptatási tanácsadó: Hát valójában a
védõnõnek kéne tudnia, hogy abban a körzetben létezik-e
anyatej gyûjtõ vagy a tágabb körzetben. Elképzelhetõ, hogy
kisebb vidéki településeken nincs.
R.: - Ez egy vidéki nagyváros, ahonnan a mama telefonált.
- Ott feltétlenül a védõnõnek ezt tudnia kellett volna, hogy
ez hogy mûködik.
R.: - Ha kiment volna.
- Hát igen. Kötelessége lett volna kijárni a családhoz.
Lényeg az, hogy ha kiderül, hogy a mama fejni szeretne és már
egész kis mennyiségût is szívesen fogadnak a tejgyûjtõk.
R.: - Az mennyi?
Sz.J.: - Olyan napi 50-100 millilitert is már elvisznek, mert
annyira nagy a szükség most. Tehát hogyha ezt õk tudják
és hogyha az anyuka úgy dönt, hogy õ szeretne tejet adni,
akkor egy tüdõszûrésre és egy székletvizsgálatra el kell
mennie és ezek után már olajozottan kéne haladni a dolognak.
Tehát a nagyobb anyatejgyûjtõk kölcsönöznek is szívesen fejõgépet,
vagy pedig, ha erre nincs szükség, akkor az biztos, hogy mindennap
vagy minden másnap autóval kimennek az összegyûlt tejért,
tehát nagyon-nagy a kereslet, úgyhogy õk mindent
megtesznek.
- 328-8972
- Meg, amin még elgondolkodtam, hogy szóval azt is az
orvosoktól tudom, hogy az anyatejgyûjtõben egyrészt azért van
kevés tej, mert nagyon kevés nõ tud lefejni és leadni. Na
most hozzájutni, az valami bonyolult nagyon nehéz dolog.
R.: - Nagyon, nagyon. Tudom.
- Tehát én az elsõ lányommal, ott nagyon nehezen tudtam
elérni, hogy kaptunk olyan három vagy négy hétig összesen. Most
a második lányommal meg olyan áldott szerencsém volt, hogy a
barátnõmnek rengeteg teje volt és õtõle kaptunk három
hónapig. Tehát ez egy áldás és sose tudom neki kellõképpen
megköszönni, tehát végül is a második lányom már három
hónapig kapott anyatejet. De kiderült, hogy ugye az anyatejet nem
szûrik AIDS-re, meg hepatitis vírusra tehát hogyha valaki úgy
gondolkodik, hogy sajnos nincs teje, akkor is elbizonytalanodik,
hogy most anyatejért folyamodjon-e valamilyen módon.
Szõdy Judit.: - AIDS szûrés nincs, az anyatej adó anyáknál
ezt azzal indokolják, hogy a sterilizálás alatt elpusztulnának
még ha lennének is AIDS kórokozók.
R.: - Igen, ezt több alkalommal elmondták nekünk is, hogy 60
fokon kezelik ezeket a tejeket.
Sz.J.: - Igen, 60 fok, tartósan 60 fokon tartják, tehát nem
élnék túl a kórokozók, hogyha lennének, akkor sem. Tehát
tulajdonképpen AIDS szempontjából az anyatejgyûjtõtõl
kapott tej az biztonságos. Na most ahol nincs anyatej gyûjtõ, ott
viszont gyakran elõfordul, hogy anyák egymásnak adják a tejet.
R.: - Igen, persze ez egy nagyon nehéz kérdés, mert gyakran
mondják azt is anyák, akik arra kényszerülnek, hogy az anyatejgyûjtõhöz
forduljanak tejért, hogy igen, de ott összeöntik a tejüket,
szóval, hogy az õ kisbabájuk a Kovácsné, a Szabóné, meg
a Baloghné összekevert tejét kapja egyik nap. A másik nap meg
Váginé meg a Magyarné tejét kapja. Ez nem probléma?
Sz.J.: - Hát még mindig jobb, mintha megbízhatatlan
forrásból jönne, meg azt hiszem, hogy az elsõ hetekben még így
is jobb, mintha tápszert kapna, mert az anyatejben olyan élõ
sejtek vannak, amit nem lehet utánozni tápszerrel például. És
hát az anyatej fehérje az az egyetlen fehérje, ami nem idegen
fehérje.
R.: - És az a kezelés, amin átesik az anyatejgyûjtõben ez az
anyatej, az ezeket a nagyon értékes anyagokat nem öli meg?
Sz.J.: - Hát ez a 60 fok, ez pont így van kitalálva, hogy még
ne pusztuljanak el a védõanyagok az anyatejben, viszont a
kórokozók meg igen. 900 forintot kap egy liter tejért az anyuka.
R.: - Természetesen ezt, legalábbis az elsõ három hónapban
ugye nem azonnal fizeti, aki igénybe veszi ezt a szolgáltatást.
Sz.J.: - Nem. Nem. Tehát ezt a társadalombiztosítás téríti.
R.: - De három hónapig csak.
Sz.J.: - Ez attól függ, hogy milyen állapotban van a kisbaba,
mert hát nagyon, annyira kevés az anyatej, hogy nagyon-nagyon
válogatnak most már, hogy ki az, aki megkaphatja az anyatejet.
R.: - Tehát kis súlyú
Sz.J.: - Kis súlyú, esetleg beteg, többféle orvosi indok
lehet.
R.: - Azt nem ellenõrzik ugye, hogy ezek az édesanyák, akik
beadnak tejet és akik hát tényleg hallottuk meg el is lehet
képzelni, hogy sokat dolgoznak ezen, mondjuk dohányoznak-e,
fogyasztanak-e alkoholt, hogy táplálkoznak.
Sz.J.: - Ez egy nagy kérdés és hát itt is sajnos az van, hogy
csak a bizalom garancia. Tehát nincs, feltételezem, hogy a védõnõ
azért tapasztalja, hogyha valami gond van. Tehát sajnos olyan is
elõfordult már, de ezt ki tudták szûrni, hogy a leadott tejbe
tápszert kevertek és fölhígították, tehát hogy a mennyisége
több legyen és ezért õ pénzt kapjon. Hogy ez fölmerült
különben Magyarországon is, hogy ugyanúgy, ahogy a véradásért
nem jár pénz, hogy az anyatejért se járjon pénz, tehát, hogy
ne érdekbõl adják az anyák ezt a tejet, de hát ez nem
kivitelezhetõ egyelõre még, akkor még ennyi leadott anyatej se
lenne.
R.: - Nem is támogatnám õszintén szólva ezt a megoldást,
bármennyire humánusnak tetszik.
Sz.J.: - Hát ezt ilyen biztonsági intézkedésként gondolták,
hogy megpróbálják bevezetni, aztán elálltak tõle.
- Tapasztalataikat, saját élményeiket is elmondhatják a 328-8972-es
számon.
- A Budapesti Mûszaki Egyetem gyermek nyelvi felméréshez keres
olyan gyerekeket, akik 2001 augusztus 20-a és szeptember 25-e
között töltik be második, harmadik vagy negyedik életévüket
és Budapesten vagy annak környékén élnek. Különösen várjuk
olyan gyerekek jelentkezését, akik ezen idõszak alatt lesznek
három és félévesek. A gyerekek szüleinek egyszeri
juttatásként háromezer forint értékû élelmiszerjegyet adunk.
Jelentkezni lehet a 463-1886-os telefonszámon.



- Jó napot kívánok. Erzsébet vagyok és tanácsot szeretnék
kérni azzal kapcsolatban, hogy második kisgyermekünk is
megszületett, most kilenc hónapos, ideáig szoptattam és
korábban nem fordult elõ csak a szoptatás alatt, hogy hol a
kezem, hol a lábam húzódott meg. Hol a talpam fáj, hol a
térdem, hogy ennek van-e valami olyan egyszerû oka, hogy bizonyos
ételbõl többet érdemes enni? Kálciumot és magnéziumot azt
folyamatosan szedtem. Az elõfordult, hogy amikor fájdalmasabb volt
a szoptatás, akkor erõsebben érezhetõ volt, de az késõbb is
fájt napokig, amikor próbáltam lazítani és most például ez
nem fáj, most a térdem. Azért is érdekes ez, mert szeretném
továbbra is szoptatni igaz, hogy kisebb mértékben, mint
korábban.
R.: - Ülve szoptat?
- Ülve, igen.
R.: - Én azért is kérdeztem meg itt a végén az édesanyát,
hogy ülve szoptat-e, mert a doktornõ talán emlékszik volt már
korábban is egy ilyen szoptatással kapcsolatos kérdés és akkor
a doktornõ a testhelyzettel kapcsolatos problémákról beszélt.
Van valami ötlete, hogy mi lehet a fájdalom hátterében?
- Én azt hiszem, hogy tekintettel arra, hogy kilenc hónapos a
gyerek és a mai babák elég nagy súlyúak, természetes, hogy
másképpen kell tartani vagy másképpen lehet tartani egy három
hónapos, négy hónapos kisbabát, amelyik ugye körülbelül ugye
5-6 kiló és más egy kilenc hónapos baba. Tehát elképzelhetõ,
hogy egy bizony helyzet után, ahogy tartja a babát, egy olyan
görcsös izomállapot jön létre, mert egy súlyt emelni
tartósan, az nyilvánvalóan azért nagyobb megterhelés, hogy
ennek következtében jön létre. Meg kellene próbálni
testhelyzetet változtatni a szoptatás közben. Mert ezek az
izomgörcsök, valóban ha csak akkor jelentkeznek, akkor mindig azt
kellene megfigyelni, hogy melyik az a testhelyzet, amelyikben
jelentkezik. Ha komoly izom probléma lenne, akkor az ugyanúgy
jelentkezne például egy mosásnál, amikor elõrehajol az ember
és a kádban mos például. Vagy kimossa a kádat, vagy fölmossa a
konyhát, hátha akkor nem jelentkezik, mert akkor az ilyen
folyamatos mozgás, ellentétben azzal a szoptató helyzettel,
amikor az ember tartja a gyereket egy merev tulajdonképpen egy
ilyen állandó izomfeszültségben, hogy jaj jó helyzetben legyen
a kisbaba. Meg kellene próbálni vagy egy olyan helyzetet, hogy egy
nagypárnára vagy valamire rátenni a gyereket, hogy ne
karral kelljen tartani és a fejét is esetleg olyan helyzetben,
hogy ne mereven lefele nézve, mert bizony a házimunka mellett ezek
a túlfáradt izmok egy szoptatásnál esetleg egy görcsös
helyzetbe kerülhetnek.
R.: - Hát próbáljuk meg, mert az ugye említette, hogy
magnéziumot, kálciumot szed.
- De mondom, szóval az nem stimmel számomra és azért kell
mégiscsak a szoptatási helyzetet keresni, mert más mozgásnál
miért nem fordul elõ? Ha komoly baj lenne, minden mozgásnál vagy
más mozgásnál is jelentkezne.



- Szóval az egyik unokám lány és 7 éves már elmúlt,
iskolába még nem jár, mert októberi születésû volt. De én
úgy már nem merem mondani a fiamnak, de úgy veszem észre, hogy
probléma van a gyerekkel, mert félrevonul, értelmetlen
szavakat mormol, nem egy percekig, sokáig úgy magában. És az óvodában
is problémák vannak vele, mert még mindig óvodába jár.
R.: - És mi a probléma vele az óvodában?
- Hát kezelhetetlen.
R.: - Milyen értelemben?
- Hát nem figyel oda, süketet csinál, nem közösségbe való
azt mondják rá.
R.: - És nem voltak vele még sehol, tehát a szülõk nem
látják azt gondolom.
- Nem akarnak, hát én nem tudom, hogy miért nem akarják
elvinni egy gyermekpszichológushoz.
R.: - Bizony, az jó lenne. Én mindenképpen megragadnám az
alkalmat és kérném az óvodát arra, hogy küldje el egy...
- Õk már elküldték. Csak a szülõk nem hajlandók. Azt
mondták, hogy hülyék az óvodákban, amit mondanak.
R.: - Hát nézze asszonyom, akkor széttárjuk a karunkat és
tehetetlenek vagyunk, mert sajnos se maga, se én nem tudjuk
megfogni ezt a kisgyereket, pedig nagyon jó lenne. Az óvoda
nyilván nem véletlenül küldte el iskolaérettségi vizsgálatra.
- Hát én is mondtam a fiamnak, de hát hiába beszélek neki,
mert mondom, hát de hiába beszélek, a menyem egy kicsit lökött.
R.: - Legfájdalmasabb beszélgetések az ilyen típusúak, mint
amilyenbõl most egy részletet hallottak. Nagyon-nagyon gyakran
tapasztalom, hogy egyértelmûen úgy tûnik, hogy a nagymama azt
képviseli, ami a gyerek érdekében áll. A szülõk azonban ennek
ellenállnak. És a számomra az, hogy a nagyszülõnek ilyen
esetben semmi joga, hogy úgy mondjam nincs a gyerek életébe
beleszólni, az furcsa. Tehát nem teheti meg a nagyszülõ, hogy
például elvigye a gyereket az iskolaérettségi vizsgálatra, ha a
szülõk ebbe nem mennek bele. Mert a szülõt fogadják. Szóval
tényleg úgy van az bírónõ, hogy a nagymama, a nagypapa az
jogfosztott?
-Dr.Vályiné dr. Horváth Ildikó családjogi bíró: Nem
hiszem, hogy ez így volna. De elsõsorban a gyermeket a szülõk
kötelesek gondozni, nevelni, ápolni, orvoshoz vinni. Tehát ez a
szülõk elsõdleges feladata. Ha ezt nem teszik meg és a szülõk
együttélnek, bár itt megint azt mondom, hogy ezt így most
megítélni nagyon nehéz, mert ugyebár azért akármennyire
nézzük, mert aggódó nagymamáról van szó ez nem vitás, de én
érzem benne egy kicsit a papa felé az elfogultságot is, mint
bíró. Ugye rögtön, mert azt mondta, hogy lökött a mama, nem
biztos, hogy ez derülne ki a perben egy ilyen jellegû perben a
bizonyítási eljárást illetõen, mert lehetséges, hogy pontosan
a fia nem akarná olyan nagyon elvinni a gyermeket az orvoshoz. Na
most sajnos azt mondom, hogy amennyiben még házasságban élnek a
szülõknek kell ezt megtenni. Ezért van a gyámhivatal, aki az
esetleg ha ilyen kirívó esetek vannak, akkor beleszólhat ebbe a
körbe. Az is elõfordulhat, hogy harmadik személynél helyezi el a
bíróság és ez teszem azt pont az egyik nagyszülõ. Na most
ennek viszont olyan feltétele van, hogy a harmadik személynek ezt
kérnie kell, de nagyon hangsúlyozom, hogy ez kivételes eset. Ez
csak abban az esetben történhetik gyermekelhelyezés körében a
bíróságon így, ha megállapítja azt a bíróság, hogy egyik
szülõ sem alkalmas a gyermek nevelésére. De azt tanácsolom a
nagymamának, hogy emiatt akkor a pedagógushoz, már itt az elõbb
is elhangzott és azt nem értem, hogy az iskolának azért ehhez
jobb, vagy az óvodának lehetõsége lenne, hogy keresse meg a
gyámhivatalt, hogy segítsen neki ebben az ügyben, illetõleg a
szülõkkel beszéljenek a gyámhivatalból.
R.: - Tehát a nagymama elmehet ilyen és hasonló esetekben a
gyámhivatalhoz.
dr.Vné.: - Igen és az ilyen problematikus családokban a
gyámhivatalnak lehetõsége van arra, hogy valamilyen módon
beavatkozzék.
R.: - Említette itt a bírónõ az elvált családok esetét is.
Ott a másik fájdalom a nagyszülõk részérõl az, hogy nemigen
láthatják a gyereket. Szoktak-e megítélni nagyszülõknek
kapcsolattartást, láthatást?
dr.Vné.: - Na most a nagyszülõvel való kapcsolattartás az a
gyámhivatal hatáskörébe tartozik és hogyha ugye az
államigazgatási utat bejárva ez nem megfelelõ, akkor lehet
keresetet indítani a bíróságon. Nagyszülõnek szintén joga van
arra, hogy az unokájával érintkezzék, ezt általában ha
különélõ szülõkrõl van szó, akkor szinte úgy majdnem benne
foglaltatik a gyermeket nem gondozó szülõnek az idejébe. De ha
két olyan szülõrõl van szó, aki együttél, mert olyan is elõfordulhat,
hogy egyikõjük sem engedi a szülõvel a kapcsolattartást, akkor
a nagyszülõnek szintén joga van a gyámhivatalhoz fordulni és
kérni azt, hogy õk szabályozzák.
R.: - És akkor elképzelhetõ például, hogy akkor a gyereknek
minden szombat, vasárnapja beépül a láthatásra, tehát egyik
héten apuval találkozom, másik héten az apai nagyszülõkkel
találkozom.
dr.Vné.: - Nem, éppen azért mondtam, hogy ha különélõek a
szülõk, akármilyen oknál fogva, akkor úgy általában a rendes
kapcsolattartás az kéthetente hétvége, péntek délutántól
vasárnap délutánig tart. Na most ez általában benne foglaltatik
a nagyszülõi
R.: - Mert az apu úgyis odaviszi a nagymamához
dr.Vné.: - Így van, így van, tudniillik az meg már zaklatná
a gyereket, hogyha ennél sûrûbb lenne. Tehát azért nem nagyon,
ezt úgy nehéz megérteni egy nagyszülõnek, nagyon nehéz
megérteni, de azért az sem lehet, hogy minden hétvégét külön
töltsön a gyermek a gyermeket gondozó szülõjétõl. Tehát
esetlegesen elképzelhetõ olyan variáció, mert ez is
mérlegelési jogkörbe tartozik, tehát ezt a törvény konkrétan
nem szabályozza, hogy mennyi a kapcsolattartási idõ, hanem ez egy
kerek jogszabály és ezen belül lebontva egy külön esetre
szabályozhatja akár a gyámhivatal ezt vagy a bíróság. De hát
általában én úgy tapasztalatom és én ezzel is értek egyet,
hogyha mondjuk a szülõ, az elvált szülõ kéthetente találkozik
a gyerekkel, akkor legfeljebb két hónapban egyszer egy hét
végén találkozik pluszban nagyszülõvel, tehát
rendszerességgel, gyakoribban az már zaklatásnak minõsül
szerintem a gyerek szempontjából.