Babanet - Vendég a Háznál 01.08.27

	Mûsorarchiv
	Mûsortörténelem
	Stáblista

Vendég a háznál
2001. augusztus. 27.
Kossuth rádió, 13.05

Mv.: - Én arra emlékszem, hogy a nyarak nekem arra is nagyon jó alkalmak voltak, hogy olyan jó nagyokat lehetett olvasni. Divat ez még manapság? Neked igen, szeretsz olvasni?

- Hát eddig nem szerettem, de most hogy megjelent már jó pár éve ez a Harry Potter, most már megszerettem.

Mv.: - Azóta kezdtél el olvasni? Tudod, hogy ezt nagyon sokan mondják, hogy a Harry Pottertõl szerették meg a könyvet. Mi volt neked a Harry Potterben olyan, ami az olvasás felé fordított?

- Nagyon érdekes volt és fõleg olyan dolgok voltak benne amik engem is érdekeltek.

Mv.: - Korábban nem találkoztál ilyen könyvvel?

- A Pál utcai fiúk is nagyon tetszett, de mondjuk volt egy olyan könyv, A két Lotti amit nem is fejeztem be, mert nagyon unalmas volt.

Mv.: - Tehát maga az olvasás, az, hogy elõtted van egy könyv, az számodra a Harry Pottertõl vált egy élvezetes tevékenységgé?

- Igen.

Mv.: - És azóta mást is olvastál?

- Már kétszer is elolvastam mindegyik kötetét, de most viszont nyáron el kell olvasnunk az Egri csillagokat.

Mv.: - Elkezdted?

- Még nem. Nem is volt rá olyan sok idõm.

Mv.: - Hát ha kétszer kell elolvasni a Harry Pottert, akkor nem igen jut az Egri csillagokra.

- Nem is azért, hanem azért is mert mostanában sok táborban voltam. Például A Pál utcai fiúkat is kétszer olvastam el, mert az is kötelezõ olvasmány volt.

Mv.: - És amikor te olvasol, akkor te látod magad elõtt amit olvasol?

- Igen.

Mv.: - A Pál utcai fiúkban például Nemecsek az hogy néz ki?

- Kis gizda kisfiú, szõke, szeplõs.

Mv.: - Milyen színû szeme van?

- Kék.

Mv.: - Füle?

- Szétálló és olyan kis alacsony.

Mv.: - És a Boka?

- Õ ilyen rátermettebb fiú, magas, barna hajú.

Mv.: - Azt mondod, hogy az olvasásban az a jó, hogy az ember magának csinálja filmet. És a Harry Potterbõl film lesz, azt azért meg fogod nézni?

- Persze.

Mv.: - És nem fog csalódás érni, hogy más lesz mint a te belsõ filmed?

- Lehet.

- Én igazából a történelmi könyveket szeretem.

Mv.: - Ismeretterjesztõ könyveket szereted inkább vagy a történelmi regényeket?

- A történelmi regényeket is. De szeretek másokat is, például A legyek ura.

Mv.: - Mit szólsz hozzá?

- Olvastam Vernének a Két évi vakációját és A legyek ura ennek a kigúnyolása.

Mv.: - Úgy érzed?

- Igen, mert ugyanúgy egy csapat fiú, csak ezek semmi értelmeset nem csinálnak. Nem úgy mint a Két évi vakációban, ahol komolyan a telet is átvészelik és még tanulnak is közben.

Mv.: - Nem ijeszt téged ez A legyek ura?

- Nem volt benne szerintem félelmetes dolog. Nem volt ijesztõ.

- Szerintem, hogy ha komolyabban belegondolunk, akkor ijesztõ mert ott olyan társadalmi, ha tényleg belegondolunk az emberek elfordulását egymástól mutatja be a könyv, illetve film és tényleg ijesztõ, mert ugyanezt csináljuk mi az életben csak nem olyan látszatosan, mint ahogy azok a fiúk csinálták.

Mv.: - Egyébként nem tudom édesanyádnak mi a véleménye arról, hogy bármilyen könyv odaadható egy gyerek kezébe?

- Nem adható oda, de egy bizonyos koron túl õk maguk tájékozódnak, egymástól kapják az ötleteket. Nyilván így válik egy-egy könyv közkedveltté.

Mv.: - Tiltott már könyvet a gyerekeidtõl?

- Eddig még nem akartak olyasmit olvasni, amit ki kellett volna venni a kezükbõl.

Mv.: - Kivenné a könyvet a kezükbõl?

- Bizonyára megmondanám, hogy akkor már hasznosabb tartalmasabb, érdekesebb korosztályuknak jobban illõ könyvet olvassanak.

Mv.: - Barnának milyen könyv való?

- Nem szeretném, ha pornófüzettel a kezében jönne haza. Azt biztos, hogy elvenném tõle.

Mv.: - Igazán az én kérdésem arra irányul, hogy vajon árthat-e a jó irodalom, hogy ha mondjuk a mi a szülõk megítélése szerint nem a korosztálynak megfelelõ olvassa.

- Ártani nem árt, csak nem érti meg. Õ úgy gondolja, hogy ezt már elolvasta és késõbb amikor már jobban megértené, akkor ezt nem veszi elõ újra, mert már kialakult róla a véleménye az esetleg lesújtó véleménye. Elolvasta õ akkor, amikor abból õ még nem tudott gazdagodni, nem profitált semmit a személyisége, ilyen módon árt, vagy ilyen módon a gyerek kárát látja, mert ha azt késõbb olvasta volna el, akkor biztos élvezte volna.

Mv.: - Kivennéd a kezébõl a Háború és békét? Kivennéd a kezébõl Dosztojevszkijt?

- Nem venném ki, de megvárnám, amíg leteszi saját maga. Én bízom abban, hogy észrevenné, hogy ez neki nem mond még semmit. Vagy unalmasnak találná.

Mv.: - Volt ilyen élményed Barna, hogy letettél egy könyvet?

- Inkább nem is kezdtem el.

Mv.: - Neked nincs ilyen élményed, amit itt pedzegetek, hogy különbözõ életkorokban olvas el az ember dolgokat akkor más-más rétegét érti meg ennek a dolognak.

- Például most olvastam a Gulliver utazásait, ez a felvilágosodás korában lévõ társadalmat mutatja be és szerintem, hogy ha két-három éve, vagy talán egy évvel korábban olvasom, akkor már nem érteném meg azt amit, ott olvastam, ugyanis kell tudni, hogy abban a korban, milyen viszonyok voltak és hogy mit akar a könyv mondani.

Mv.: - Ha te olvastad volna 10 éves korodban a Gullivert, akkor nagyon élvezted volna, csak egészen másként mint ahogy most. Mert azt gondolom, hogy a felvilágosodás nélkül is elég jól megérthetõ a Gulliver egy másfajta szinten.

- De még nem volt olyan élményem, hogy letettem volna egy könyvet, mert én csak kötelezõ olvasmányokat olvasok, amit akkor olvasok amikor a tanár mondja.

Mv.: - Csak kötelezõt olvasol?

- Igen, nekem ez elég, mert egész nyári szünetben olvasok szinte.

Mv.: - Annyi a kötelezõ?

- Igen.

Mv.: - Mit tetszett a legjobban?

- Nekem nagyon tetszett A két Lotti, a Két év vakáció, az egyik kedvencem volt még két-három évvel ezelõtt, és most tele vagyok ilyen drámákkal, ami annyira nem tetszik, de kötelezõ.

Mv.: - Shakespeare?

- Igen.

Mv.: - Nem tetszik?

- De tetszik, csak nem mindegy, hogy mikor olvasom. Nyári szünetben vagy olyan 11 óra fele veszem elõ és tudom, hogy másnapra kötelezõ kiolvasni.

Mv.: - Segít neked valaki abban, hogy mit olvassál?

- Igen, anyukám szokott adni könyveket, amit már õ elolvasott és azt szokta mondani, hogy ez nagyon tartalmas, olvasd el.

Mv.: - Hány unoka van?

- 5 unokám van.

Mv.: - Mennyi idõsek?

- A legidõsebb az 6.-os, a legfiatalabb pedig 3 éves. Közte van két 8 éves, egy 2.-os, meg egy 3.-os és van egy óvodás is.

Mv.: - Fiúk, lányok vegyesen?

- Igen.

Mv.: - És azt mondja, hogy nagy tapasztalata van abban, hogy mit olvasnak a gyerekek és a Harry Potter az egyik kedvencük.

- Igen. Az egyik családnál igen, a másik családnál a fiam az eltiltotta a kisfiát a Harry Potter olvasásától, tehát a lányom az megengedi, a fiam az nem. Õszintén szólva a fiamnál kifejezetten visszataszítónak találta a Harry Potterben megjelenõ ellenszenves alakokat, a rossz varázslót, azokat a fej nélküli szellemeket. De a kisfiát eltanácsolta, hogy ahhoz a könyvhöz hozzáfogjon és mástól is hallottam, hogy az iskolákban van ahol megengedik, van ahol pedig tiltják.

Mv.: - Érdekes. Hány éves ez a kisfiú, aki ilyen módon eltiltatott Harry Pottertõl?

- Nyolc éves, most kezdi az olvasást, de az unokatesója is 8 éves. Három hónap különbség van a kislány között és a lányom õ például elolvasta mind a négy könyvet. Én is végigolvastam, már csak a becsület kedvéért is, hogy ne olyasmiért tiltsak, vagy hogy beszélgetni tudjak a gyerekekkel róla. Nagyon élvezték, magukat beleképzelték egy-egy szereplõ helyzetébe. Elõször persze mindegyik Harry Potter volt és a kislány az Hermione. A végén most ami egy kicsit engem is meghökkentett, hogy a kisfiú Voldemort szerepébe képzeli magát sokszor.

Mv.: - És ez miért rémítette meg?

- A Voldemort az ritka visszataszító egy figura. És például a második kötetben, amikor akinek belebújik a személyébe, tehát mert elveszti a testét az elsõ kötet végén, tehát azért vannak ott elég meredek dolgok, de hát például én a magam részérõl a Jurassic Parkot sem bírtam végignézni. Más könyveken nõttünk föl és engem még úgy tanítottak az iskolában, hogy figyeljek oda a köztes szövegre is, tehát ne úgy olvassak egy regényt, mint egy képregényt. A magyar tanárnõnknek az volt a mondása, hogy a világ legnagyobb regényét is lehet pongyolán, felületesen olvasni. A Háború és békét is el lehet úgy olvasni, hogy csak a cselekményen röpül végig valaki és föl se fogja, hogy mit gondolt és mit írt mögötte az író. És én pont ezért félek néha, hogy a gyerekeket nagyon nehéz rávenni olyan könyvek elolvasására, amiben nemcsak párbeszédek vannak. Péládul a Harry Pottert a magam részérõl nem tartom irodalmi mûnek. Ennek egy jobb fajtáját is a Tolkiennek van a Gyûrûk ura.

Mv.: - Bizony, bizony.

- És a nagy fiú már végigolvasta azt is, tehát rá lehetett venni, de elõször a Harry Potterrel kezdte. Most például megpróbálom összeválogatni a kötelezõ - idézõjelben - amelyeket a kezük ügyében el fogok helyezni, mert tavaly meg tavalyelõtt a Tom Sawyert olvastuk végig és úgy élvezték, hogy én olvasom. De abba már nem fektettek energiát, hogy õk is elolvassák, de a Huckleberry Finnt is meg a Tom Sawyert is azért az egész banda végigélvezte.

Mv.: - És ilyenkor úgy van, hogy nagymama leül és a gyerekek körülülik és van a nagy felolvasás esténként?

- Hát fekszenek. Be kell, hogy hunyják a szemüket. Mert az az elalvás elõtti vagy a délutáni csendespihenõt szoktam végigolvasni, mert azt mindig édesanyám mondta, hogy felnõttnek is kell az a két óra ebéd után meg a gyerekeknek is. És akkor kölcsönösen kipihenjük egymást.

Mv.: - Nagyon kíváncsi vagyok, hogy Vekerdy Tamás hogy fog vélekedni a Harry Potterrel kapcsolatban felvetett kérdéseire.

- Nagyon kíváncsi vagyok én is, mert vannak nekem is aggályaim és nagyon sok szülõvel találkozom, aki hasonló tanácstalansággal próbál ajánlgatni, de hát végül is a gyerek olvas.

: -Vekerdy Tamás pszichológus: Hát én a Harry Pottert irodalmi mûnek tartom természetesen, sõt egy olyan irodalmi mûnek, amelyik tulajdonképpen nagyon mélyre fúrja az angol-kelta irodalmi hagyományban is a gyökereit, egész a kelta tündérmesékig, ahonnan például Shakespeare is a Szentivánéji álmot és egyebeket merítette. Az angol kísértetkastély történetekig, az angol kollégiumi történetekig Kipling és mások. Vagy egy másik szálon Dickensig, tehát érzelem, valódi érzelmek érzelgõsség nélkül és sok humor. Olyan humor, amelyik nem a szituációból következik és nem is viccelõdés, hanem valódi, az emberi természetnek egy meghökkentõ mélységeibõl felbukkanó tény. Egyszercsak humorosan villan meg elõttünk. Szóval egy rendkívül tehetséges író ez a Rowling asszony és õ természetesen azt mondja, hogy a 8-9 év fölött javasolja csak ezeknek a könyveknek az olvasását. Tehát nem elõbb.

Mv.: - Ettõl függetlenül az édesapa, a két felnõtt szülõ közül az egyik a saját fiának nem adja a kezébe, a másik, az édesanya a lányának igen.

Vekerdy Tamás: - Természetesen ilyen házi cenzúra soha eszembe nem jutna, pláne amikor valami ennyire elterjedt dolog és a világ összes gyermeke olvassa, sõt azok a gyerekek is 10 millió szám, akik eddig semmit nem olvastak mint tudjuk, ez a meghökkentõ tapasztalat.

Mv.: - És hányszor mondta már el Ön ugyanebben a mûsorban más témák kapcsán, hogy ami a felnõtt számára riasztó, iszonyatos, gusztustalan, szörnyû az talán a gyermek számára nem pont úgy vagy éppen hogy szüksége van erre az élményre.

Vekerdy Tamás: - Természetesen, hát az úgynevezett rémes mesék, vagy a mesék rémségei azért nem borzasztóak a gyerek számára, mert egész mást jelentenek számára. Egyrészt, a gyerek nagyon tapintatos önmagával, hogy mit hogyan jelenít meg magában. Ahogy Harry Potter öregszik, a 4. kötetben már emlékezetem szerint 14 éves, úgy lehetséges, hogy tulajdonképpen jobb lenne ha már 11-12 éves lenne az olvasó is. Ennek ellenére mondjuk a 10 éves kislányomtól, még nem is volt egész 10 éves, nem tiltottam el a 4. kötetet, bár tényleg vannak benne meghökkentõ és rémes dolgok is. De a gyerekek hangsúlyozom, akár népmesét hallgatnak, akár a gyerekdalokat éneklik, "Temetõnek mély árkában foszlott hulla kuglizik./Lábszárcsont van a kezében, koponyából vért iszik." Ez az én 8-10 éves koromnak egy kedvelt slágere volt, melyet vasárnapi iskolába menet a Csúcshegyrõl le a Bécsi úti iskolába öten, nyolcan ordítottunk egész úton és rettenetesen tetszett nekünk.

Mv.: - Vajon a rím miatt vagy egyszerûen élvezték is mindazt, amit mondanak?

Vekerdy Tamás- Nem. A 8- 9- 10 éves kor imádja ezeket a dolgokat.

Mv.: - A koponyát, a vért és mindent így együtt?

Vekerdy Tamás: - Igen, ugyanúgy ahogy a 4-5 éves kor pedig pisi, kaki.

Mv.: - Hihetetlen nagyokat tudnak nevetni rajta. Szóval csuda.

Vekerdy Tamás: - Igen. Például Petõfi Sándor, gatyába táncol... nem akarom végig idézni az egészet. Ezeket imádják az óvodások. Megvan ennek az oka természetesen, és itt is megvan az oka. De az õ képzetvilágukban ez nem egy rémség, vagy rémség is, és humor is és egy képzet, egy sajátos képzetáramlás, ami bennük megvan.

Mv.: - Ismerve Önt valamelyest, nyilvánvalóan nem tanácsolja azt a nagymamának, hogy õ most próbálja meggyõzni a fiát, hogy engedje meg a 8 éves kisfiúnak, hogy. Tehát ezt a harcot ne kezdjék el a családban, miközben nagyon kedves a nagymamától, hogy õ végigolvassa azért, hogy képben legyen.

Vekerdy Tamás: - Persze. A nagymama abszolút helyesen jár el. A fiának a figyelmét ha egyáltalán megkérdez minket, legfeljebb arra hívhatnám fel, hogy hamarosan eljön az idõ, amikor a gyerekek pont a tiltott könyvekre fogják majd rávetni magukat, tehát amikor könyveket tilt, ami szerintem soha nem igazán helyénvaló, akkor ennek fogja magát kitenni feltehetõleg, ha elég erõs akarat él a kisfiában, és ha nem él elég erõs akarat, akkor pedig ez a késõbbiekben lesz a kisfiú kárára. Most a másik kérdés, az egyik 8 éves kisfiú aki olvasta ugye, Voldemorttal azonosítja magát. Tényleg miért is, miért nem Harry Potterrel? Erre kétféle magyarázat lehet. Az egyik, amikor gyerekek nincsenek valamilyen okból igazán jó állapotban, akkor nagyon gyakran azonosítják magukat az összes negatív hõssel. Vagy éppen lázadóban vannak a felnõttek ellen és akkor is azonosítják magukat azokkal, akiket a felnõttek elítélnek vagy a környezõ világ elítél. A másik, ami talán valószínûbb, hogy a szorongását küzdi le úgy, hogy azonosítja magát vele. A kiváltott szorongást és akkor ez is érthetõ lesz.

Mv.: - Mit kezdjenek ezzel a szülõk akkor otthon ezzel a megfejtéssel?

Vekerdy Tamás: - Szerintem semmit. Egyenlõre semmit nem kell kezdeni. A késõbbiekben, hogy ez vissza-visszatér ez a felfogásmód és túlzottan aggályosnak mutatkozik, akkor el lehet rajta gondolkozni, hogy mi lehet a gyerekben az a szorongás vagy feszültség ami õt afelé sodorja, hogy mindig negatív hõsökkel azonosítsa magát.

Mv.: - Ön szerint a nagymama, aki úgy tûnik, hogy nagyon érti a gyerekeket, mert van ideje rájuk figyelni, kezdhetne valamit azzal, ha elbeszélgetne az unokájával, hogy miért pont õt választottad magadnak, tehát amit válaszolna erre a gyerek az magyarázat?

Vekerdy Tamás: - Nem, egyáltalán nem hiszem. Természetesen ha a nagymama egy adott pillanatban, hirtelen improvizációban egy intuitívnak és zseniálisnak bizonyul ami mindnyájunkkal megtörténhet, akkor esetleg. Úgy programszerûen én ezt nem javasolnám. De természetesen ha nekem mint nagymamának vagy nagypapának eszembe jutna az unokám jelenlétében, hogy hogy a fenébe, hogy pont a Voldemorttal azonosítja magát, akkor ezt így egyenesen megkérdezném, hogy hogy a fenébe, hogy te a Voldemorttal azonosítod magad. Mondj már errõl nekem valamit. De nem várnék ettõl eredményt.

Mv.: - Mi a kedvenc meséd?

- A Bors Péter.

Mv.: - Miért szereted azt a mesét?

- Azért mert én is el tudom mesélni.

Mv.: - Mirõl szól ez a mese röviden?

- Arról, hogy egy embernek volt három gyereke és a fiúk elmentek szántani. A harmadik lány testvért elrabolta a sárkány. Aztán megcsapkodta a Bors Péter a sárkánynak a farkával a sírt és akkor pedig kijött egészségesen.

Mv.: - Mi az amit a legjobban szeretsz ebben a mesében?

- Azt, hogy levágja a Bors Péter a sárkánynak a farkát.

Mv.: - És kit szeretsz a legjobban ebbõl a mesébõl?

- Bors Pétert.

Mv.: - Te láttál róla képet, Bors Péterrõl?

- Nem.

Mv.: - Milyennek képzeled?

- Olyannak, hogy alacsony, kicsi, kék szemû és erõs.

Mv.: - És a sárkányt azt is el szoktad képzelni?

- Igen.

Mv.: - Az milyen?

- Olyan, hogy zöld a bundája és akkor a haja pedig sárga. Egy feje van.