- A kisebbik unokám nagyon jó tanuló, csak lassú és maximális teljesítményre törekszik. Ebbõl kifolyólag van benne egy görcsösség, egy idegesség. Most járunk is vele ilyen pszichológiai foglalkozásokra. A másik dolog pedig az, hogy például a gyerek karate edzésre jár és ameddig õ teljesíteni tud, a nagyfiúk között is nagyon jól és velük egy szinvonalon, addig szeret edzésre járni és amikor tanulnak mondjuk egy új motívumot és õneki az rögtön nem megy, akkor a gyerek azt mondja, hogy nem szeretek karate edzésre járni, pedig már járunk másfél éve, ragyogóan vizsgázik a gyerek, eddig szeretett járni. Most az a gondom énnekem, hogy erõltessük az ilyet, hogy akkor csak azért menjél el edzésre, vagy most egyszerûen azért, mert õneki az nem megy annyira, akkor hagyja abba?

- Maximálisat akar nyújtani a gyerek. Ezért van benne ez a belsõ feszültség. Tulajdonképpen azért járunk most foglalkozásra, hogy ez a feszültséget oldani lehessen.

- Igen, három kisfiú van egy foglalkozáson és akkor játszanak. Hát amennyit én kívülrõl hallottam, mert én hordom a gyereket. Csak a gyerekek és a pszichológus van bent.

- Nagyon. Elõször sírt, hogy nem akar jönni és amikor meglátta, hogy ottan kosarazni lehet, meg trambulinozni, labdajátékokat játszanak, akkor már feldobódott és akkor már mondta, hogy tudod amikor a következõ alkalommal jövünk akkor ez meg ez meg ez lesz.

Kovács Ágnes pszichológus: - Ez nagyon jó, hogy a kisfiú szívesen jár a pszichológushoz és ott a társakkal együtt nagyon jól érzi magát. Járjon továbbra és nyilván sikerül ezt a feszültséget oldani benne.

Kovács Ágnes: - Nagyon nehéz errõl beszélni, mert hogy ezt hívjuk terápiás foglalkozásnak. Na az is nagyon-nagyon fontos, hogy azért ez egy folyamat. Az esetek nagy részében szerzõdéskötés történik egy terápiás folyamatra és megfogalmazódik a terápiának a célja. Tehát mi a cél. Itt ennél a kisfiúnál megfogalmazódott az, hogy a kisfiú maximális teljesítményre törekszik, nagy feszültségekkel dolgozik, nagyon görcsösen dolgozik és hogy megpróbálják ezt a feszültséget, görcsösséget oldani.

Kovács Ágnes: - Na most ez egy nehéz dolog, mert itt a karate edzésnél valami ellentmondást érzek, mert hogy egyfelõl azt mondja az anyuka, hogy ami nagyon könnyen megy neki ott felveszi a versenyt a nagyfiúkkal és amikor könnyû sikereket lehet elérni azt nagyon boldogan és nagyon szívesen csinálja, de abban a pillanatban ahol erõfeszítést kell tenni, akkor már õ azt mondja, hogy hát akkor most inkább nem járnék.

Kovács Ágnes: - Itt kényszeríteni semmiképpen sem lehetne. Itt lehetne arról beszélgetni, hogy nem vagyunk egyformák, van akinek több erõfeszítést kell tenni bizonyos dolgok eléréséhez, van akinek kevesebbet. Nyilván a kisfiú életébõl is lehet történeteket mondani, hogy neked az olvasás az borzasztó könnyen ment, te nagyon-nagyon könnyen megtanultál olvasni, szemben az X kisfiúval, aki mennyit kínlódott. Neked viszont úgy látszik, hogy egy-egy mozdulat megtanulásához, de ez sem biztos, hogy több idõ kell. De én azt gondolom, hogy azt tudniuk kell a gyerekeknek, sajnos már ebben a korban tudniuk kell, hogy igen is kell erõfeszítéseket tenniük, tehát hogy nem szabad valamit feladni, ami nem megy olyan nagyon könnyen és ami több energiába kerül. Meg kell vele beszélni, hogy megéri-e ez. Ha úgy tûnik, hogy megéri, mert hogy aztán milyen borzasztó jó, hogy te a nagyfiúkat is le tudod gyõzni vagy ki tudsz állni a nagyfiúkkal vagy a nagyfiúk ellen.

Kovács Ágnes: - Én azt gondolom, hogy pont azért íratják be különbözõ sportfoglalkozásokra a gyerekeket, mert ugye azt mondják, hogy a sport az, ami egyfajta szabálytudatot alakít ki, egyfajta rendszerességet alakít ki. A sportban nincs mese, azt végig kell csinálni, ha te elkezdesz valamit, pláne mondjuk, a karate nem, de hogy egy csapatjátékban ott ráadásul arról van szó, hogy az egész csapatnak az eredménye függ a te pillanatnyi eredményedtõl. Tehát benne van a szülõ képében, benne van az, hogy ha õ sportolni viszi a gyereket, akkor mi az elképzelése, tehát, hogy mit ad ez a sport a gyereknek és abban én azt gondolom, hogy benne van az a fajta elvárás is, hogy legyen a gyereknek kitartása, hogy ha õ elkezd valamit, akkor csinálja végig, hogy tanulja meg azt, hogy nem adnak bizonyos dolgokat nagyon könnyen. De hogy aztán milyen jó majd azt megtapasztalni, hogy igaz, hogy sok energiámba került, igaz, hogy korán fel kellett kelnem, vagy amíg a többi gyerek játszott, addig én edzésre mentem, de hogy ezek valahol betérülnek. Na most hogy ennek hol van az egészséges határa megint csak a szülõ gyermekével kapcsolatos ismeretein múlik, tehát ebben megint nem lehet azt mondani, hogy hagyja abba akkor, ha már. Ezt a szülõ maga tudja, szóval, hogy mennyire megterhelõ ez a gyereknek pszichésen, fizikálisan mennyire megterhelõ, hogy mondjuk egy új mozdulatsort kell elsajátítani. Mennyire kell a szülõnek bedobni a rábeszélõ készségét és mondjuk ez el tudja úgy érni, hogy felcsillant egy jövõbeli sikert és ezért a gyerek hajlandó megcsinálni. Nyilván van ennek egy olyan pontja, hogy ha ez elmegy ad abszurdum mondjuk egy mindennapi sírásig akkor ezt nem kell annyira forszírozni.

Kovács Ágnes: - Semmiképpen sem. Azt gondolom, hogy addig amíg ez jó a gyereknek és amíg egy ilyen távoli siker reményében azt lehet mondani, hogy kicsit szorítós, de aztán két hét múlva borzasztó nagy siker lesz és hogy ha ez fel tudja õt villanyozni, akkor csinálja.

Kovács Ágnes. Nem is a rábeszélésrõl beszélnék, hanem hogy a szülõ sem adja fel ilyen könnyen. Mert hogy akkor ugyanaz történik, hogy a gyerek azt mondja, hogy most valamiféle erõfeszítést kell tennem, akkor köszönöm szépen, tovább nem, akkor inkább megyek és rúgom a labdát a játszótéren, na most ha a szülõ azt mondja, hogy oké, rendben van, akkor itt azt gondolom, hogy a szülõ is felad valamit. Más egy rábeszélés, mert hogy a rábeszélés szóban benne van valamiféle erõszak azt gondolom. Szóval az elbeszélgetés. Nagyon hatékonyak amikor a saját életébõl hozott példát is a szülõ elmondja, hogy õ annak idején mi mindent tett meg bizonyos dolgokért és hogy aztán ezek betérültek, nem térültek be. Egyszerûen lehessen errõl beszélgetni, tehát bármilyen probléma van, akár egy edzés kapcsán, hogy most nincs kedvem elmenni, akkor arról lehessen beszélgetni.

Kovács Ágnes: - Folyamatosan beszélgetni kell róla, hogy mi az a pont? Nyilván ebben is különbözõ pontok vannak, szóval, hogy mi az a pont, amiért a gyerek fel akarja adni, vagy megretten egy nagy versenytõl, amin tényleg át lehet segíteni õt. Vagy azt mondja, hogy olyan sok energiámba kerül, hogy mástól veszi el ezeket az energiákat és most már én ebbe belefáradtam.

Kovács Ágnes: - Ne legyen egy végsõ döntés az, hogy most beírattuk a gyereket karate edzésre, ha törik, ha szakad, ha beledöglünk mindannyian anyagilag, fizikálisan akkor is végig kell csinálni. Szóval, hogy ne ilyen mereven. Fel lehet adni egy karate edzést is, idõszakosan szüneteltetni, aztán újra lehet kezdeni, fel lehet adni, de lehet helyette, ha neki szimpatikusabb mondjuk egy csapatsport, ahol a társakkal együtt lehet versenyezni, akkor lehet erre váltani. Mindent lehet, azt gondolom mindent lehet, amiben a gyerek jól érzi magát és amit vele meg lehet beszélni és amit vele el lehet fogadtatni.

- Van egy nagyon nagy kérésem és kérdésem, hogy szükségem lenne egy olyan ultrahangos készülékre, amivel megnézik a testnek az apróbb részleteit is. Hol találok én ilyen készüléket az országban?

- A picinek igen.

- Végül is nem tudom és ezért szeretném, hogy ha kiderülne.

- Megcsinálták a magzatvízvizsgálatot, a picinek a szája nyitva van. Hogy ez ugyan mitõl lehet. Nem tudom egyáltalán, hogy a szájpadhasadéknak a jele vagy az állkapocs nem mozog vagy csak véletlen egybeesés.

- Nem, végül is nem is taglalták, úgy éreztem, hogy úgy rácsodálkozik az orvos. Elsõ alkalommal mikor Cegléden csinálták akkor mondta az orvos, hogy hát azt mondja igen. Kicsit úgy próbálta elterelni vicc felé az irányt és Pesten viszont a hölgy, aki nézte, elég hosszadalmasan végig próbálta ugye nézni a babát, de hát annyira nem lehetett, úgy minden apróbb részleteket látni, mert aránylag kicsi is volt ott elõtte és úgy éreztem a hangján, mintha valamit nem találna rendben. És rákérdeztem és azt mondta, hogy ó, hát ezen a gépen nem lehet ezt látni.

- Hatodik vége. Annyira szeretném tudni, hogy most mire készüljön föl az ember, mert én valahogy nem szeretem azokat az abszolút váratlan helyzeteket, hogy mondjuk megszületik és akkor ott van, hogy még akkor sem mondják, hogy mi baj. Szóval én nem szeretem az ilyen helyzetet.

- Harmadik gyerek.

- Nem, egyáltalán nem. Hát a lányom már 16 elmúlt, a fiam 13 elmúlt. Végül is ajándéknak is tekinthetõ ez a harmadik, de hát szóval azért úgy szeretném, hogy neki se legyen rossz, mert egyik gyerekorvos itt a faluban mondta, hogy ne aggódjak, mert ezen már úgyse tudunk változtatni. Hát én ezt megértem, de én fogászatban vagyok jártas, és azt is tudom, hogy ez mivel jár, nem lehet tökéletesen megoldani.

Dr. Rákóczi István szülész, nõgyógyász: - Mondjuk egy statikus kép, hogy nyitva van a szája, az semmit nem jelent. Nem tudom, hogy mennyi ideig figyelték. Ugye a száját kinyitja, mert a magzat magzatvizet nyel, nyelõmozgása van, légzõmozgása van, érthetõ módon nyitva lehet a szája, semmi különösebb problémát nem jelenthet. Na most a kismama azonban izgul és már két helyen is volt, két hagyományos ultrahanggal nézték meg. Én azt hiszem mind a két helyen nagyon jó ultrahangosok vannak, én nem hiszem, hogy bármi probléma lenne, de hát mégis azért ott bujkál benne a kisördög, ha jól hallottam akkor fogászati képzettsége van és tehát õ a szájra koncentrál. Biztos vagyok benne, hogy nincs különösebb eltérés, de mégis, ha szeretné egy kicsit oldani ezt a feszültséget meg ezt a félelmet, akkor azt tudom neki javasolni, hogy ma már lehetõség van arra az úgynevezett három vagy négydimenziós ultrahangra, amely valójában sokkal jobban kirajzolja az arcnak a részleteit is és szerintem el kellene menni, õ is megnyugodna. Én biztos vagyok benne, hogy nincs probléma, de hát a legjobb nyugtatás az, hogy ha megbizonyosodik arról, hogy nincs.
Én amit most tudok: Budapesten is két helyen van, a XI. kerületben épp most nyílt egy rendelõben egy ilyen négydimenziós ultrahang. Négy dimenzió az annyit jelent, hogy tulajdonképpen idõben is, az idõ is hozzá van kapcsolva. Tehát mondjuk ez a legmodernebb és valójában csodálatos képeket mutat, már érdekességképpen. De azt is meg kell jegyeznem, hogy a fejlõdési rendellenességeknek a 99 százalékát a hagyományos ultrahang is kimutatja, de az õ számára azt javasolnám, hogy keresse föl ezt az ultrahangot, elvégzik a vizsgálatot és lesz egy négydimenziós képe a gyerekrõl. Lehet, hogy akkor pont becsukja a száját.

- Hepatitis B. Ez mitõl van? A fiam most kapta meg, besárgult teljesen. Mi ennek az okozója és mi a teendõ? Kórházban van azt tudom, csak engem nagyon aggaszt, mert olyan kevés felvilágosítást kaptam róla.

- 27 éves.

- Nem tudom, nem emlékszem rá, hogy ezt kapott volna. Lehet, hogy õ mikor 8. osztályos elképzelhetõ, de nem vagyok benne biztos.

- Nem tudják. Nem hiszem, hogy nemi úton, mert nem olyan, a kapcsolatai nem olyanok, hogy ezt nemi úton kaphatta volna. Besárgult a szeme fehérje is, tiszta sárga lett, arca, keze. És ez hosszabb ideig eltarthat?

Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - Igen a Hepatitis B vírus ellen elég régóta, talán már 10 esztendeje is van forgalomban oltóanyag Magyarországon és elég nagyrésze a gyerekeknek, de felnõtteknek is be van oltva Hepatitis B ellen. Nem kötelezõ vagy legalábbis eddig nem volt kötelezõ védõoltás, mert most már a 8. osztályosokat oltjuk a Hepatitis B ellen, azt hiszem két esztendeje. Rossz olyan értelemben véve a kérdés, hogy mitõl kapta mert, hogy itt Hepatitis B vírusfertõzést kellett kapnia. A kérdés úgy van helyesen föltéve, hogy honnan szerezte ezt a Hepatitis B vírust. A forrást azt pedig éppen, hogy a nem túlzottan nagy fertõzõképessége miatt a vírusnak rendszerint nem lehet vagy nagyon gyakran nem lehet földeríteni. Ugye alapvetõen három útja van a fertõzés megszerzésének. Az egyik a fertõzött vérrel való valamilyen érintkezés, a második a szexuális úton való terjedés és a harmadik és talán a legkisebb mértékû a szájon át való, tehát az étellel vagy tisztátalan kézen keresztül való terjedése a vírusnak. Ezen nem nagyon érdemes az anyukának gondolkodni, mert hogy most már a fia beteg. Általában ugye a vírusok, az köztudott, hogy a vírusok ellen elég szerények a beavatkozási lehetõségeink. Meg kell várni a betegségnek a lefolyását.

Szamosfalvi Imre: - Én a saját mûködési területemen igyekszem amilyen korán lehetséges a gyerekeknek beadni.

Szamosfalvi Imre: - Csecsemõkorban. Mindig figyelmeztetem a szülõket arra, hogy egy nagyon kicsi valószínûséggel bekövetkezõ betegség ellen oltom be, nem is olyan nagyon olcsón, mert sajnos elég drága az oltóanyag, viszont abban a kicsi valószínûséggel bekövetkezõ megbetegedésben viszont nagy veszélyek rejlenek. Tehát a betegeknek valahol 10-20 százaléka körül másodlagosan, esetleg egy nem is olyan nagyon súlyos lefolyású betegség után májzsugor vagy pedig májdaganat alakulhat ki és ez az igazi veszélye, mert maga a betegség még ha meg is sárgul, még ha le is fogy egypár kilót a gyerek, akkor konkrétan nem jelent életveszélyt. 5-10-15 esztendõ múlva van az, hogy bekövetkezhet a másodlagos komplikáció, amitõl én szeretném megvédeni a rámbízott gyerekeket.

Szamosfalvi Imre: - Igen, kötelezõ védõoltás lett belõle. A 14 éves kort az magyarázza, hogy tulajdonképpen akkor várható, hogy belép a második legnagyobb fertõzési veszélyt jelentõ, tehát a szexuális élet megkezdése az sokaknál ebben a korban vagy ez után nem sokkal kezdõdik meg és ez a kockázatot sokszorosára növeli.

- Jó napot kívánok, V. J. vagyok. Hallottam ezt a pigmenthiányt. Nekem ugyanez volt és ahogy a doktornõ mondta, elmúlt.

- Magától.

- Igen. Mondjuk nekem mondták, hogy valószínûleg a menstruációval el fog múlni, de úgy körülbelül nekem 1 éves korom után jött ki és olyan 25 körül már elmúlt teljesen.

- Igen, és fokozatosan enyhült és utána egyszer csak eltünt.

- Nem, pedig dörzsölgették, csináltak vele mindent és semmi és aztán egyszer egy orvos mondta, hogy hagyjam, úgyse tudok vele mit kezdeni, vagy elmúlik vagy nem. És tényleg elmúlt.

- Gátlásos voltam emiatt. Ennyi. Lelkileg nagyon kellemetlen volt, de testileg nem.

- Most van egy kétéves kisfiam és nagyon-nagyon féltem, hogy fogja örökölni. Eddig nem jött ki rajta. Legalább 20 orvost megkérdeztünk és mindeni azt mondta, hogy ezzel nem szabad foglalkozni, mert nem tudnak róla semmit.

- Anyukámnak ugyanez volt, tehát én biztos, hogy örököltem tõle és anyukámnak is elmúlt.

Dr. Nagy Éva bõrgyógyász: - Nagyon érdekes, a pigmenthiányt tulajdonképpen nem tudjuk gyógyítani. A mai tudásunk szerint egyszerûen képtelenek vagyunk olyan gyógyszert adni a betegnek, akár külsõleg, akár belsõleg, amivel a pigmentációt be tudnánk indítani tartósan. Valóban így van és én ezt szoktam mondani a betegeknek, hogy vannak olyan esetek, mint ahogy ezt a hallgató is mondta, hogy magától meggyógyul, tehát elkezd visszapigmentálódni a bõr. Tehát a kis fehér foltokban megjelennek pigment szigetecskék és akkor szépen kúsznak a szél felé és lefedik az egész területet. Ma se tudjuk, hogy mi az ami ezt elindítja és azt sem, hogy mitõl gyógyul meg. De biztos, hogy nem attól, hogy mi adtunk valamit, tehát nem az orvostudomány mai állásától.

Nagy Éva: - Meg is kell mondani a betegnek, tehát nem szabad hiú reményeket ébreszteni senkiben. Hanem inkább azt kell mondani rögtön, hogy ezt nem tudom meggyógyítani, de meg tudom mondani, hogy mivel védekezzen például az ellen, hogy a napfényre kimegy, nehogy felhólyagosodjon az a terület. A kézhátakon, tehát a ruha által nem fedett területeken rendkívül rosszak. Védtelen a bõr, tehát a természetes védelem hiányzik. Hiszen végül is a pigmentsejtek azok védenek bennünket a fénnyel szemben, hiszen attól barnulunk. Tehát ez egy védõ reakció. Na most itt ebben az esetben nincsenek pigmentsejtek, tehát ha õt fény éri akkor elõször bevörösödik, utána felhólyagosodik ez a terület. Tehát feltétlenül védenie kell neki, nagyon magas faktorszámú fényvédõvel. Tehát még ha az utcára kimegy, még akkor is.

Mv.: - Így sem lesz egyenletesen barna, meg a védelem sem, mert van ahol nem kéne, van ahol kéne és mégis mindenhol be fogja kenni a testét.

Nagy Éva: - Pontosan és a kontraszt nagyobb lesz. Télen ezért egy kicsit kopik ez az ellentét, tehát a két szín közötti határ elmosódik. Nyáron sajnos ott erõsebb a kontraszt és ezért szoktuk mondani, hogy feltétlenül fényvédõt használjanak.

Nagy Éva: - Semmiképpen sem lehetnek a napon. Csak úgy lehet, hogy trikóban, ha mondjuk a testen van, ha az arcon akkor csak magas faktorszám, legalább 60-as fénystopp szükséges, a kezükön szintén, hogy ha van. Ha olyan területen van, ami nincs nagyon elõl, akkor nem probléma. Tehát ezért van az, hogy nagyon soknak nem okoz problémát, legfeljebb csak kozmetikai problémát. De hogyha látványos, tehát amit más is lát, akkor az bizony nagyon komoly pszichés problémát szokott okozni.

Nagy Éva: - A matematikai maximumig megy el a dolog. Most már száznál tartunk és ez már egy kicsit, mi is azt mondjuk, ez már egy kicsit gyanús, a száz. Mert 30-ig még csak, csak, de mikor már azt látom, hogy 60, sõt 100-as, hát az ugyanolyan számstopp, ugyanolyan blokkoló hatású a 60-as is, mint a 100-as is, de már a 30-as is. Saját bõrünkön ki lehet próbálni, hogy föltesszük és azon a területen valóban nem fog leégni, sõt lesülni.

Dr. Sárközi Sándor a Heim Pál Gyermekkórház fõorvosa: - Hûteni kell azt a testrészt. A napszúrás ugye egyrészt a szervezetet és a koponyát ért túlzott hõhatásból áll, másrészt egy kiterjedt elsõfokú égésbõl és a kettõbõl adódik össze. Az elsõfokú égéssel semmit nem kell csinálni csak hûteni, a fejet pedig szintén lehet hûteni és így hát enyhíteni a tüneteket. Ha ez nem elég, esetleg hányás van, zavartság, rosszullét, akkor feltétlenül forduljanak orvoshoz. Felhívnám azonban a figyelmet, arra, hogy csecsemõknél a fejet ért elsõfokú égés, tehát kinthagyják az erkélyen, teraszon egy órácskára délben, esetleg leég a kis feje, piros az arca, esetleg egy picit be is duzzadnak a szemhéjak, ez életveszélyes tud lenni. Ezt általában nem szokták tudni a szülõk, de miután olyan érzékeny az agy szöveteinek a vízforgalma ebben az életkorban, hogy elég nagyfokú agyduzzadást tud elõfordulni. Ilyen esetben, ezért ha ilyen van akkor mindenféleképpen forduljanak orvoshoz, mert el kell dönteni azt, hogy esetleg a gyerek kórházi megfigyelés alá kerüljön.