- Jó napot kívánok! E. A. vagyok és nem tudom, hogy lehetséges-e, hogy Vekerdy Tamás pszichológussal tudjak beszélni.

- Nem tudom, akkor elmondanám önnek, jó úgy röviden, hogy mirõl van szó. Két gyermekünk van, egy most lesz szeptember végén 5 éves, a kisfiúnk és 3 éves lesz a kislányunk. És én is hát szeretnék ugye dolgozni, hát tulajdonképpen eddig itthon voltam velük. Azt hozzá kell tennem, hogy zenész vagyok, tehát azért elvállaltam koncerteket, tehát azért úgy ki-kimozdultam. De igazából itthon voltunk velük, tehát nem jártak még közösségbe, vagyis hát a Matyi, õ amikor betöltötte a 3 évét, akkor úgy gondoltam, hogy esetleg kipróbáljuk, de nem vált be és kivettem. Összesen járt négy hónapot. Hát ugye most azon gondolkoztunk, hogy nagyon-nagyon jó testvérek, tehát nagyon jól játszanak együtt, tényleg már társasoznak, meg elmúlt ez a civódós idõszak, amikor ugye összerombolta a pici, szóval ezeken már túl vagyunk. És itt most az a kérdés, hogy egy csoportba írassam be õket vagy külön?

- Mind a kettõre lenne, mert tulajdonképpen több óvoda szóba került, de én legszívesebben oda vinném vissza, ahova járt a Matyi, több szempontból. Mert egyrészt ez van legközelebb, délben esetleg haza tudjanak jönni, de itt most elutaztam egy hétre, mert itt a zenekarunk kiment külföldre és én is elmentem és a nagyszülõknél voltak egy hétig. Most úgy elõször, hogy nélkülünk. És a nagyszülõknek volt egy ilyen véleménye, hogy semmi esetre sem egy csoportba, mert úgy vették észre, hogy a pici nagyon-nagyon hatással van a Matyira, tehát hogy picit visszahúzza. Bár én ezt nem így érzékelem. Tehát, hogy mindenben befolyásolja, hogyha õ málnaszörpöt kér, Matyi elõtte közli, hogy vizet, de akkor õ is málnaszörpöt, szóval, hogy mindenben befolyásolja. Igazából ez az elszakadás, az majd úgyis meglesz, hogyha iskolába megy, két év múlva. De hogy most, mert a nagyobb elég félénk, visszahúzódó. Járunk velük zene oviba, de ott is úgy, hogy még mi bent lehetünk. Tehát nincsenek egyedül és ott is nagyon nehezen nyílnak meg, fõleg a Matyi, Hanna sokkal elõbb, szóval sokat kezdeményez, meri visszamondani, visszavenni a dolgokat. És hát én sok szempontból azért íratnám be egy csoportba, merthogy úgy érzem, hogy kinyílna a Matyi esetleg, hogyha látná, hogy a Hanna is bátrabb, meg minden. Csak attól félek, hogy nem fogják azt folytatni, amit itthon, hogy õk ketten szépen eljátszanak és a többieket kirekesztik?

Vekerdy Tamás pszichológus: - Valószínûleg nem. Még ha kezdetben így is lesz. Ezzel talán már válaszoltunk is a fõ kérdésre. Én biztos, hogy egy csoportba íratnám a testvéreket, mint ahogy az is nagyon valószínû például, hogy egypetéjû ikreket nem íratnék egy csoportba, ha van mód arra, hogy két csoportba iratkozzanak be.

V.T.: - Elgondolkoznék, iskolában biztos, hogy nem adnám egy osztályba, de ha egy nagyon domináns iker van az ikerpárban, akkor már esetleg óvodában sem adnám be, mert ott tényleg az van. Itt nem látom ezt igazi veszélynek, bár értem amit a nagyszülõk mondanak, de ott tényleg az van, hogy a domináns iker folyton egyre dominánsabb lesz és a visszahúzódó folyton egyre visszahúzódóbb lesz. Itt azért nem errõl van szó. Itt arról van szó, ami minden nagy testvérnél megfigyelhetõ, hogy õ is mindenben olyan akar lenni, mint a kicsi, mert õ azt éli át, amikor a kicsi születik, hogy a kicsi kap több törõdést, a vendégek a kicsire néznek, a kicsit dicsérik, a kicsivel kell folyton foglalkozni és így tovább. Szóval én ezt a veszélyt itt nem látom, egy csoportba iratnám õket.

R.: - Pedig a laikus pont fordítva gondolná, mert én is úgy gondolnám, hogy hát az az ambícióm, hogy ez az 5 éves nagyfiú, a maga férfias viselkedésformáit próbálja meg kibontakoztatni és pont abban érzem õt veszélyeztetettnek, hogy ez a kis csipisz lány, aki nyilván határozottabb, erõszakosabb, energikusabb, fogja elnyomni. Jobban félteném õt.

V.T.: - Mármint kit?

V.T.: - De itt mindenki õt félti jobban, a nagyszülõk is úgy látom. Én nem félteném. Itt egy idõ után mindenkinek meg lenne a maga kortárs csoportja, ebben a vegyes csoportban, ugyanakkor mégis együtt is lennének. Szerintem ez a dolog rendezõdne.

V.T.: - Nem, én semmit nem szólnék és megvárnám, amíg az óvónõ szól esetleg.

V.T.: - Teljesen. Én a vegyes csoportot nagyon jónak tartom, jobbnak tartom, mint az osztott csoportokat, az életkorilag bontott csoportokat. Tudom, hogy olyanok, akik azt hiszik, hogy az óvodának az a feladata, hogy az iskolára készítsen elõ, ami egy tévedés, az óvodának nem az a feladata, hanem az iskolának a feladata az, hogy felkészüljön az óvodások fogadására. Tehát, hogy azoknak, akik azt hiszik, ebben a tévedésben vannak, aminek 30-40 éves hagyománya van, azok azt gondolják, hogy legyen kis csoport, középsõ, nagy csoport, és a nagy csoportban aztán már alaposan készítsék elõ a gyereket az iskolára. Erre a gyereknek nincs szüksége. Ez visszafogja a fejlõdését. Valójában a nagy csoportos is a spontán játékfolyamatokban fejlõdik és az egyáltalán az óvodai, az igaz óvodai életmódban, amelyben lehetõleg nincs kötelezõ foglalkozás.

V.T.: - Hát ez részben igaz, mert az is igaz, hogy könnyebb vegyes csoportban dolgozni, hiszen nem én és a dadus, tehát én az óvónõ és a dadus kell, hogy fölöltözessünk 20-22 gyereket, ha kimegyünk sétálni, hanem a nagyok percek alatt felöltöznek és aztán rávetik magukat a kicsikre és öltöztetik õket, rájuk húzzák a gumicsizmát, vagy amit éppen kell. De teljesen más módon alakul az élet és egy csomó dologban kifejezetten könnyebb, jobban tagolódnak a gyerekek, ugyanakkor a kicsik rengeteget tanulnak a nagyoktól. A nagyok nagyon jól utánozható közvetítõk a kicsik számára, jobban fejlõdnek a kicsik ezekben a csoportokban.

V.T.: - Hát ahol élet van, ott ellentmondás van. A testvérpár viszonylatban különösen amíg eléggé ki nem heveri a kistestvér születése okozta traumát a nagyobbik, addig kisgyerek akar lenni és kisgyerek sorba akarja önmagát visszasüllyeszteni. A családban. Más a helyzet az óvodában, esetleg már a játszótéren is, ahol a saját kortársaival találkozik, akikkel kissé más módon tud együtt lenni, játszani és ez is vonzó számára és akkor ott visszazökken a saját életkorába, amikor a testvérétõl némileg ebben elkülönül.

V.T.: - Hát ez így van, ezért nem halálosan unalmas a gyerekekkel való együttélés, mert én szerintem, hogy igazán nevelés nincs, csak együtt élés, mivel mi azáltal hatunk a gyerekekre, amilyenek vagyunk és amilyen napirendet tudunk teremteni és nem az intézkedéseink, az egy tévedés, a szülõknek az a felfogása, hogy különbözõ intézkedéseket kell hoznom állandóan, ez a nevelés. Nem. Nem ez a nevelés. Nem az a nevelés, hogy megmondom neki, hogy egyen szépen, nem fog szépen enni. Az a nevelés, hogy én magam viszonylag szépen eszem. És akkor majd mire õ 20 éves lesz és már nincs otthon, akkor õ is szépen fog enni.

R.: - Az egyik majd szépen fog enni, és a másik meg majd nem fog szépen enni. Ilyenkor döbben meg a szülõ.

V.T.: - Ezekben a dolgokban, de még ez is lehet, de ezekben a dolgokban, azért bizonyos felfogásmódokban, ízlésben és egyebekben egy tûrhetõen együttélõ család, egy viszonylagos egységet mutat. Azon belül a gyerekek abszolút különbözõk. Az egyiknek be nem áll a szája, a másik zárkózott, és egyéb dolgok és ez mondom kifejezetten szórakoztató és változatos.

V.T.: - Neveli a szülõt, ez biztos.

- Azért hívom önöket, hogy a kislányom tavaly szeptember óta óvodába jár. Három éves igen, egy óvoda van Szõdligeten és én teherbe estem és fogok újra szülni.

- Köszönöm szépen. És viszont kevés a férõhely és attól félek, hogy kirakják õt az óvodából. Ezt megtehetik õk, mert elvileg van még egy olyan lehetõség, hogy a gyeses gyerekeket, itt van egy ilyen mûvelõdési ház, azon belül van egy szoba. Kész. És ott vannak az ilyen gyeses gyerekek. Hát mit mondjak? Csak reggelivel délig

- Megtehetik?

- Igen, fognak is biztos.

- Hát hogy mondjam? Szereti az óvó nénit, tehát mindennel meg vagyok elégedve, itt meg tényleg se gyerek vécé, se ebéd, se egy normális udvar, tehát nincs körbekerítve.

- Hát nem is tudom, unatkozik már.

- Hogy ne is vigyem?

- Igen, mondjuk segítõkész kislány, tehát akkor ne vegyem tragédiának, hogy most egy megszokott helyérõl kiveszik.

- Maradna azért itthon velem, én veszélyeztetett terhes vagyok és feküdnöm kell, úgyhogy most ez jól jött, hogy õ egésznapos óvodában van. Jó. Tehát akkor ne legyek kétségbeesve. Jó. Köszönöm szépen.

- Jó napot kívánok! J. Vné vagyok. És szeretnék érdeklõdni, van egy öthetes kisunokám és a lányom nem mer semmi olyasmit enni, borsót, babot, káposztát, karfiolt, karalábét, mert hasfájós a baba, hogy ezeket most mindenféleképpen kerülni kell?

- Három tízzel.

J.Vné.: - Igen, azt hiszem négy tíz vagy körülbelül így van.

- Igen, igen. Csak hát az az igazság, hogy nem is evett ilyesmiket és ilyen cseppeket kap, napi 15 cseppet három felé elosztva.

J.Vné.: - Nem, az unoka.

J.Vné.: - Hát állítólag ilyen hasfájásra való cseppeket.

V.Jné.: - Hát nagyon sírdogált és hát én nem tudom. Hát én is egy kicsit elszörnyûlködtem, sírdogált szegényke, hát és úgy rúgkapált, hát gondolom, hogy abból vették ezt a dolgot.

J.Vné.: Hát azóta se sokat változott. Én is annak idején, hát nekem is sírósak voltak a gyerekek, de hát ilyen édes kömény, meg ilyen kis ánizsmagos hogyhivjákot, de hát arról lebeszélték, mert hát az nem jó, mert az nem hatásos. Hát szóval nem tudom.

dr.Szamosfalvy Imre gyermekorvos: - Nem olyan régen kerültek forgalomba olyan cseppek, amik a beleknek a gázosodását csökkenteni képesek. Ez többféle kiszerelésben, többféle gyárnak az elõállításában létezik. Gyakorlatilag azonos vegyületrõl van szó és hát a gyerekeknek egy részénél enyhíti az ilyen bélgázosodással és hascsikarással, hasfájásokkal jelentkezõ panaszokat, de meg nem szünteti mindegyiknél. Szóval a csodaszerek, azok azért nagyon ritkán vannak, úgyhogy esetleg meg kell konzultálni még egyszer a gyerekorvossal, hogy nem lehetne-e emelni egy kicsikét a mennyiségét ezeknek a csöppeknek és akkor talán tudnak valami javulást elérni. Egyébként pedig hát ki kell bírni ezt az elsõ néhány hetet, egy, két maximum három hónapról szokott szó lenni és akkor ezek a panaszok általában megszûnnek. A megszûnésnek két módja is lehet. Az egyik az az, hogy úgy hívjuk ezt, hogy adaptáció, tehát hogy a gyereknek a bélrendszere hozzászokik ahhoz, hogy innentõl kezdve, már hogy a megszületéstõl kezdve bélen keresztül történik meg a táplálék fölvétele, mintegy hozzáedzõdik az emésztéshez, ami a föladata és a másik, hogy esetleg csak akkor fognak megszûnni a bélgörcsök, amikor már elkezd gyümölcsöt, meg fõzeléket kapni és a növényi rostokon keresztül javul az emésztõrendszerének a mûködése.

dr.Sz.I.: - Na most erre nem tértem ki az elõbb, de az a helyzet, hogy kicsit ellentmondásos volt a dolog, mert ez az anyuka a nagymama elmondása szerint nem eszi ezeket a dolgokat. Na most hogyha nem eszi, akkor attól biztos nem lehet.

dr.Sz.I.: - Én úgy gondolom, hogy minden ember tisztában van azzal, hogy mi az, ami neki árt. Van, aki a krumplitól, van, aki a tésztától szelesedik meg jobban, hogy így fejezzem ki magamat, vagy az okoz nagyobb mennyiségû bélgáz termelõdést. De lehetne még sorolni, hogy karfiol, vagy zöldborsó. Na most ezt mind eltiltani lehetetlen egy embertõl. Ismerje ki saját magát vagy tudjon saját magáról annyit, hogy mi az, ami neki árt.

dr.Sz.I.: - Ami neki árt, ezt én általában így fogom föl, ami jó az anyának, az jó a gyereknek és ami rossz az anyának, az rossz a gyereknek is. Tehát ha valamilyen módon szûkíti a táplálékfölvételét, akkor csak ilyen értelemben véve tegye ezt meg és ne csináljon tortúrát az étkezésébõl az elkövetkezendõ hetekben, hónapokban. Én nagyon ellene vagyok annak, hogy valaki úgy szoptasson vagy úgy teljen el az újszülöttje megszületésétõl az idõ egy fél évig vagy egy évig, hogy ezt az élete legsötétebb periódusaként könyvelje el saját magának, ez valamilyen módon biztosan visszahat a gyerekkel való kapcsolatára. Tehát próbáljuk meg azt az állapotot valamilyen úton-módon elérni, hogy jól érezze magát az anyuka. És hogyha az anyuka jól van, akkor nagy valószínûséggel a gyerek is jól lesz.

- Jó napot kívánok! M. L. vagyok, hallgattam a mûsorukat ma és volt egy hasfájós anyuka, illetve a kisbabája hasfájós és azzal kapcsolatban szeretnék, hátha tudok tanácsot adni neki, mert nekem három gyermekem van, a legnagyobb 5 éves, a legkisebb meg 3 hónapos és nálunk nem voltak hasfájósak és lehet, hogy azért nem, mert én nagyon odafigyeltem, hogy mit eszem. Szóval semmi olyat, ami székrekedést csinálhat, ilyen csokoládé vagy kakaós dolog, vagy gríz, ami így megfog és semmi olyan, amiket úgy szoktak mondani, hogy káposzta meg hüvelyesek és emellett egy ilyen gyógynövény teát iszom. Nem tudom, hogy szabad-e mondani a nevét vagy nem.

M.L.: - Nem, nem ez egy abszolút gyógynövény tea, a Laktoherb is tejelválasztó tea, amit rögtön, ahogy megszületett a baba attól kezdve iszom és akkor ezt ugye õ is kapja, ebben édeskömény van, meg mindenféle ilyen abszolút ilyen jó gyógynövény és nem voltak egyáltalán hasfájósak, nagyon nyugodtan aludtak. Most fölébredtek éjszaka enni, de nem sírtak. Nem kellett mindig pumpálni a hasukat, hogy tudjanak szellenteni vagy kakilni, minden rendben ment.

- Az én gyermekem tavaly õsszel elesett, akkor még nem volt 4 éves és elõl megütötte a fogát. Aztán elszínezõdött, azt mondták, hogy elhalt az ideg és akkor kifúrták. Tehát ez így maradt, hogy így szabadon van lyukasan a foga és azt mondták, hogy tisztogassuk, stb. stb. de többet már nem csinálnak vele semmit. Viszont annyira csúnya már a foga, annyira látszik, annyira zavaró, ezt szeretném megkérdezni, hogy ez így jó-e, ahogy most van vagy mit lehetne vele csinálni, mert az az érzésem, hogy ez így nem oké.

- Elõl nem tudom, egyes, kettes felül.

- Talán a, várjunk csak, az egyes, bal egyes.

- Nem, hát már nagyon régóta fekete, tehát végül is a baleset után egy picit elszínezõdött, akkor megtörtént és még tovább folyamatosan sötétedett úgyhogy most már gyakorlatilag fekete.

- Hát ez az igaz kérdésem, hogy ez így normális-e? Tehát énnekem volt régebben egy elszínezõdött fogam, amikor rosszul gyökérkezeltek és hát akkor azt mondták, hogy az borzalmas, így nem szabad hagyni és mikor rendbe tették, utána hát az rendezõdött.

- Tehát én azt gondolom, hogy ez így nem normális dolog, de a doktornõ szerint normális.

- dr.Cukor József gyerekfogorvos: - Hát elsõsorban esztétikai problémáról. Itt óriási különbség van, hogy az anyuka azt mondta, hogy az õ foga is elszínezõdött, hát nyilván ott már maradó fogról van szó és azon sok mindent lehet segíteni, ha mást nem, hát úgynevezett protetikai megoldásként lehet sok mindent kitalálni, hogy így mondjam. Ez egy eléggé tipikus eset, egy eléggé tipikus eset, hogy elesik a gyermek és szinte kizárólagosan a fölsõ középsõ tej metszõfogát üti be és az sajnos, hát elõfordul, hogy az ütés hatására elhal. Na most az, ha már elszínezõdött, ezt kifehéríteni szinte lehetetlen. Itt az, ami mondjuk hát legyen vége az anyuka számára, nagyon rövid idõ múlva ennek a fognak a váltása megtörténik és teljesen nyomtalanul el fog tûnni ez a baleset a gyermek életébõl. Most az, hogy kifúrták és úgy maradt nyitva, hát ez megint egyéni megítélést igényel,

- Igen, egy-két éven belül, általában az ilyen sérült fogaknál a fogváltás hamarabb szokott bekövetkezni, mint az átlagos gyermekeknél.