- Általában zsömlét kapok vagy szalámis, vagy párizsis zsömlét.

- Igen.

- Nem.

- Az iskolában, hát legtöbbször valami rizs pörkölttel vagy tészta pörkölttel, hát jobban szeretek otthon ebédelni.

- Hát kenyeret, szendvicset szoktunk általában.

- Nem. Csak akkor eszünk meleget, amikor hétvégérõl marad.

- Igen. Vasárnap elmegyünk a templomba, utána megebédelünk, meg szombaton valamikor elmegyünk biciklizni vagy kirándulni, meg hát apukám kitalál ilyen jó programokat. Vagy pedig hogyha úszni megyünk, akkor van, amikor bemegyünk étterembe.

- Anyukám szokott csinálni nagyon finom currys csirkét rizzsel, azt szeretem meg van amikor csinál palacsintát, meg ilyen finom dolgokat.

- Igen. Tudok tükörtojást, meg a testvérem megtanított egy csokibomba nevezetû ilyen csokigolyóra, ami édesség. Ilyen kekszeket össze lehet törni, és akkor arra ilyen csokiöntetet önteni, vagy hát csokit olvasztani és akkor ráönteni, ilyen kis gombócokat kell csinálni belõle és utána pedig hagyni egy kicsit és rá esetleg ilyen kókuszreszeléket.

- Hát igen, vagy esetleg hogyha ilyen ünnepekrõl marad, akkor azt elteszi a mélyhûtõbe és utána megcsinálja, meg szokott fõzelékeket csinálni, meg leveseket.

- Igen. Vagy hogyha pedig marad hétvégérõl, akkor azt esszük.

- Ebédet és akkor hogyha az ebédrõl marad, akkor azt esszük vacsorára is.

-Gálné Labáth Katalin dietetikus: Ha a háziasszony este hazamegy, szeret gyorsan elkészülni a vacsorával és egy egytál étel, az valóban gyorsan elkészíthetõ különösen, hogy az összetevõi már készen vannak. Tehát mirelit vagy konzerv formában ott vannak.

- Igen. Van egy pár olyan ételféleség amit elmondanék, én is rendszeresen csinálom és nagyon népszerû a családunkban is és megfelel azoknak a követelményeknek, amiket az elõbb elmondtam. Ilyen például a Duna szelet. Bármiféle húsból a szelethúsokat kiverjük és lisztbe mártva mindkét oldalát gyorsan átsütjük és utána én megmondom õszintén nagyon szeretem a kuktát, kuktába lerakom és nyakon öntöm lecsóval, mirelit zöldborsóval egy nagy adag petrezselyemzöldet teszek rá, lecsukom a kuktát és rövid idõn belül kapok egy szaftos, egy nagyon gazdag, a hús ízét átvevõ zöldséget, de a zöldségek ízét is átvevõ hússzeletet. Ami attól függõen, hogy mennyi a lecsó, mennyi a zöldborsó önmagában is egy étel. Hogyha pedig kevés volt a lecsó és a zöldborsó, akkor még adhatok mellé petrezselymes burgonyát vagy petrezselymes rizst. De én jobban szeretem azt, hogyha önmagában a lecsó és a zöldség egészíti ki a hússzeletet.

- Nagyon hasonló az úgynevezett görög sertésragu. Ez úgy készül, hogy a sertéshúst, de nemcsak sertéshús lehet, mert lehet mit tudom én pulykamellbõl vagy csirkeaprólékból vagy csirkehúsból is elkészíteni. Az a lényeg, hogy ezt zsiradékon, elsõsorban olajon átfuttatjuk, egy kevés vöröshagymát is tehetünk alá, ezen megpároljuk, kis fokhagymával és a borssal ízesítjük és pároljuk. Majd amikor félig megpárolódott, akkor hozzáadunk bombát, zöldbabot, lecsót és kockára vágott ecetes uborkát. Ez egy rendkívül pikáns ízû valami lesz, amit szintén csinálhatunk kuktában, mert akkor nagyon gyorsan elkészül. Tehát, amikor már a hús félig megpárolódott és ráraktuk ezeket a zöldségféléket, lecsukjuk a kuktát, egy 10-15 perc alatt ismét egy komplett étel kerület az asztalunkra, ami a nyersanyag mennyiségektõl függõen kiegészítendõ esetleg rizzsel vagy burgonyával, petrezselymes burgonyával, burgonyapürével.

- Hasonló módon készül és rendkívül egyszerû a mexikói sertésragu. De ez is másból is lehet nemcsak sertéshúsból. Tehát ezek mondjuk húsos ételek...

Gné.L.K.: - Szárnyashúsból is elkészíthetõ. Az a lényeg, hogy mindig süssük át, akár szárnyasról van szó, akár szelet húsról, akár raguról és egy kevés lisztet még átsütés közben tegyünk hozzá, hogy kicsit sûrûbb legyen. És utána van a mexikói mirelit köret, ami bármelyik üzletben hála istennek kapható, összepároljuk és szintén egy színes, egy gazdag ízû nagyon finom étel. Abba, amiben zöldborsó van, nagyon jó, ha tesszünk egy kis reszelt szerecsendiót, mert nagyon jól kiegészíti az ízét.

- Nekik vettem ezt a gyermekmenüt, kis húsfalatok meg sültkrumpli, narancslé. Én csak a light colát iszom a fogyókúra jegyében. A gyerek nagyon szomjas volt, úgyhogy majd meglátják a játékot, ami nagyon-nagy csáberõ.

- Igen, igen. Ez evvel csábítják be a gyereket, hogy gyûjtsünk ezt, gyûjtsünk azt.

- Békát.

- Igen.

- Igen.

- Hát az az igazság, hogy nagyon szomjas volt a gyerek és már közel vagyunk azért az ebédidõhöz is. Most nem lesz délben ebéd, mert délután vendégek jönnek, úgyis fõzök akkor.

- Szeretik a fõzelékeket, tésztát szeretik, húst, úgyhogy hála az égnek jól esznek, nem válogatósak, úgyhogy igyekszem változatosan fõzni.

- Igen, sajnos gyakrabban, mint kéne, mert nem túl egészséges táplálkozás, de hát a koleszterin.

- Hát amikor mondjuk nincs úgy idõm fõzni. Elmegy a délelõtt, idemegyünk, odamegyünk elég sokat megyek a gyerekekkel és hát õk meg éhesek lesznek, teljesen kiszámíthatatlan idõkben.

- 600-700 forint körül van.

- Most ne tessenek megsértõdni, én voltam az ügyeletes a gyereknél, 2 éves volt egy hete a kicsi lány és az anyukák kikelve mondják magukban, ott ilyen házak között vannak a homokozók, tiszta bolond ez a körzeti gyerekorvos, hogy állandóan fõzeléket etetne a gyerekekkel. Én hallgattam, mint amelyik kutya kilencet kölykedzik. És hát kiderült, hogy vacsora másfél, kétéves gyerekeknek sültkrumpli, stb. stb. Egyszerûen elájultam, mert én 3 éves kor alatt nem is adtam sült krumplit az enyémeknek, úgyhogy ez egy nagyon régimódi nõ vagyok akkor ezek szerint, 59 éves vagyok. De én tényleg mindig a fõzeléket, szem elõtt tartotta a gyerekeknek és volt egy csodálatos védõ nénim hajdanában, aki azt mondta, az apuka nem szeret valamit, ne kritizálja meg az asztalnál, mert az icipicinek nagyon okos kis eszecskéje felfogja és elraktározza. Én ha bárki, bármit nem szeretett iparkodtam úgy tenni, hogy a gyerekek ne vegyék észre. De mondom, ezeken a fiatal anyukákon én úgy el, egyszerûen döbbentõnek láttam azt, hogy a gyerekek miket esznek. Ez most visszatérve úgy a fogrendszerre, a csontrendszerre, egész aprószentek fejlõdésére, a saját lányommal is egy õrületes harcot vívok, mert örökké, hogy mondjam az unokám egy aránylag túlsúlyos 16 kiló, 2 éves volt. Én túl soknak tartom, ha nálam van, akkor tényleg a gyümölcs, a zöldség és a fõzelékre van fektetve a hangsúly. Az édesanyukánál nem, az van, úgyhogy én a mai fiataloknak látom ezt az egészet és most ne haragudjon, ezeket az amerikanizált, ott esznek minden gyorsétkezdében, szóval itt a fiatal, az hogy mondjam, nem azt mondom, mindenki, de itt a legtöbb fiatal anyuka szemléletében látom a hibát.

- Mi neveltük, de nem fogadják el a tanácsainkat, mert az én lányom se fogadja el.

- Olyan volt, mert én akármilyen késõn értem haza, nekem mindig az volt, hogy vagy ha, szóval mindenre odafigyeltem. Egy nagyon rabiátus anyuka voltam, miután én nemkívánt gyerekként örökbe lettem fogadva és az elsõ terhességem elvesztettem és én mindent meg akartam adni, ami tõlem telhetõ volt a gyerekeimnek és akármilyen késõn, de a fõtt vacsora, szóval minden megvolt, ami kellett. Mondom ott, amikor a homokozó szélén ezt a szöveget végighallgattam, ilyen hülye gyerekorvos, hogy örökké fõzelékkel etetné, meg se mertem szólalni, mert ott túl sok anyuka volt és elküldtek volna esetleg.

- Két sajtburgert, meg egy Happy menü és így megosztottuk.

Meg magamnak vettem egy sajtburgert szintén, mert elég drága hely ez egy nagycsaládos anyukának, kétezer forintból van ez így meg.

- Hát ideiglenesen megfelel, utazunk és így egy-két órahosszáig jóllaknak a gyerekek. Ilyen gyorsétkezde ez tulajdonképpen. Más megoldás nincs, ez kicsit meleg is, meg ennyi kell nekik, hogy mondjam, élvezik is, hogy bejövünk ide.

- Igen, természetesen vacsora, az majd készül délután, úgyhogy az még kell.

- Hát ilyen milánói makaróni, spagetti, ilyen tésztás, húsos dolgok, sajtos dolgok, amit nagyon szeretnek.

- Hát most zsarolás gyanánt van ez tulajdonképpen, mert valamit csináltak, ezért jól viselkedtek mondjam ezt, meg vártak, és így meg tudom velük fogni, hogy bejövünk ide és akkor egy kicsit eszünk, meg nézgelõdünk.

- Hát olyasmi, jutalomnak van ez tulajdonképpen. De én járok jól, mert megteszik azt, hogy jól viselkednek.

- Nem is tudom pontosan, hogy most milyen, kinek szólna a kérdésem, mert ilyen evési probléma van a kisbabámmal. 1 éves és féléves koráig csak szopott és még most is szopik is és mikor kezdtük a fõzelék bevezetését rendesen ette, mindenfélét és most egy pár hete csinálja azt, hogy amint már oda ülünk az ebédhez és nyújtom kanállal felé az ételt, akkor elkezd balhézni. A fejét ide-oda húzza és nem hajlandó. És szerintem ez nem étvágytalanság, mert utána még szopik, illetve ha nem figyel oda és nem csinálja ezt a balhét és akkor néha véletlenül eszik, de hát ezt nem tudom elképzelni, hogy mi lehet.

- Ül az etetõszékben igen. Kezdetben úgy volt, hogy amíg nem ült rendesen, az ölemben ülve evett és mióta rendesen ül, azóta etetõszékben.

- Hát változó, kezdetben egyedül evett, most már úgy intézem, hogy én is vele együtt eszem.

- Ahá. Ezt is próbáltam és nagyon érdekes az is, hogyha például darabosabb ételt adok ilyen kenyeret vagy gyümölcsöt darabosan, azt is hogyha odarakom elé, akkor azzal eljátszik, illetve most olyan dobálós korszakban mindent ledobál. Ha kézbõl adom, úgy megeszi, ha meg leteszem, akkor eldobálja, hogy eszébe se jut, hogy megegye.

- Azt is próbáltam, hát most lehet, hogy azt késõn és akkor már nagyon mérges volt és akkor azt is eldobálta, de hát az se jött be egyelõre. Vagy ezt is próbáljam még tovább? Mindig tegyem oda a két kanalat.

R.: - Igen, én próbálnám a két kanalat, tehát hogy az egyik a maga, a másik az õ kezében van, hát persze tudva azt, hogy esetleg a plafonon is lesz a spenótból, stb.

- Hát ez így van.

- Mert mikor elkezdõdött ez a balhé evés közben, akkor hát egyik napról a másikra történt, akkor próbáltam lekötni és adtam neki ezt, azt, de most meg is vontam már, mert hát gondoltam én is, hogy ez nem jó, csak ...

- Aha. Nem étvágytalan,

- Még azt se mondanám, hogy azért csinálja, mert nem szereti, mert mindent szeret szerencsére, tehát nincs ilyen probléma, hogy ezt vagy azt nem evett eddig. Pedig annyira bennem volt, hogy én aztán nem fogok az evésbõl mûsort csinálni, meg problémát csinálni, de hát csak, csak sikerült.

- Olyan gondom van, hogy van nekem két kislányom, az egyik 9 éves, a másik 10 éves. És a 10 évesnek nagyon jó étvágya van, 9 éves rettentõ válogatós. Most is fõztem nagyon finom krumplilevest, almafõzeléket, rántott csirke mellehúsát. Azt mondja, hogy nem kell neki, de nagyon éhes, azzal fogadott, nagyon éhes. Azt mondta nem kell, egyiket se szereti. Tegnapról volt egy kis maradék tejfölös tészta, azt kéri. Megmelegítem neki és abból se eszik. Azt mondja van itt kifli és parizert raktam neki bele, ezt eszi most a drágám. Úgyhogy nem tudom egyszerûen, hogy mit csináljak vele, mert tejbegrízt eszik reggel is, este is, mint egy kis csecsemõ, úgyhogy õ kicsi kora óta ilyen válogatós. Mondtam a gyerekorvosnak és hát azt adjak neki, ami szeret. De hát akkor miért fõzök, meg egyáltalán, annyi mindenre van, amire azt mondja, hogy nem szereti és meg se kóstolja. Hiába könyörgök neki, hogy csak annyi, hogy picit kóstolja meg, egy falatot, de annyit se eszik, mert ránéz, nem szimpatikus neki, akkor egyáltalán nem eszik belõle. Hogy most mit csináljak vele egyáltalán, teljesen tanácstalan vagyok. Most már kibosszantott már most magyarul. Mondtam neki, hogy viszlek a kórházba és kivizsgáltatlak. Ez nem igaz, hogy egy 9 éves gyereknek így kell táplálkozni.

R.: - Igen, csak tudja, hogyha én hazamennék és az anyukám engem otthon várna és lenne elõttem egy étlap és háromból, négybõl válogathatnék, akkor én is válogatnék. Ha meg éhes lennék és nem lenne otthon az anyukám, kinyitnám a frizsidert és ott találnék egyfélét, akkor nagyon örülnék, hogy nem fogok éhen halni. Õ megtanulta az elmúlt évei során, hogy az anyunak nagyon fontos, hogy én egyek. Ezen az úton én ugráltatom az anyut, ahogy akarom.

- Így van, így van. Nem fiatal anyuka vagyok, - elnézést, hogy beleszólok - 40 éves voltam, amikor férjhez mentem, 41, 42 mikor születtek a lányok, most 51 éves vagyok és szóval, na mondta a férjem is, hogy nagyon hûséges anyuka vagyok, akkor lehet, hogy én rontottam el?

- No de akkor, most hadd mondjam el, még az a másik gond, hogyha ezt nem eszi meg, akkor éjszaka tol ki velem. Mondjuk nemrég õ még két évvel ezelõtt éjszaka is evett, az pontosan be volt állva, hajnal fél kettõkor, ezt is elmondtam a gyerekorvosnak és azt válaszolta rá, úgy csinálom, ahogy akarom, de azt mondja, biztos, hogy csak éhes, mert nappal nem eszi meg azt a szükségletet, ami kell neki.

R.: - Ezzel froclizza magát. Ez a kislány a saját fontosságát azzal is bizonyítja, hogy még éjjel kettõkor is kiugráltatja a mamát az ágyból. Minden errõl szól. Nem arról szól, hogy õ nem szereti az almafõzelékét, bár lehet, hogy ma már nem szereti. A dolog arról szól, hogy az anyu mit hajlandó megtenni értem. Isten mentse, hogy bevigye kivizsgáltatni. Mert azzal is csak õ lesz a fõszereplõ a családban, mert õ van kórházban és érte kell aggódni. Titokban eszik éjszaka, mert nappal azt játssza, hogy magát ugráltatja.

- Mondtam neki, hogy elmehetne az öcsémékhez ott van hat gyerek és ott a sógornõ, ott nincs ennyi hús, meg nem esznek ilyen finomakat. Akkor lehet, hogy ez a baj, hogy mégis csak, hogy túl jól csinálom, vagy túl na és akkor mondtam neki, hogy ott sülttészta van, és akkor mondtam neki, hogy elmehetnél és fölkopna az állad szerintem. Azt mondja, hogy á, nem megy oda, mondom az kéne, ott kéne az öcsémnél mondom és akkor az majd mögnevelne téged.

- A gyermekek egészségi állapotát nagyban meghatározza a táplálék. Mi értesz te "szeméttáplálékon"?

- Elsõdlegesen amit az angolok is így neveznek, a gyorséttermi láncokban fölszolgált ennivaló, amik többszörösen mindenféle olyan munkafázisokon keresztülmennek, amelyek tulajdonképpen kidolgozzák vagy kiölik a tápértéket legkülönbözõbb táplálékból. Maga az elkészítési mód is olyan fagyasztásokon, újramelegítéseken, hevítéseken keresztül, amik már elveszik a vitamintartalmukat, sokszor még más anyagok sincsenek bennük. Arról nem beszélve, hogy ezek a tartósító eljárások, illetve egyéb eljárások olyan adalékanyagokat visznek be a táplálékba, aminek késõbb a kiválasztása megterheli a szervezetet.

- Az üzletekben is egyre több készételt lehet kapni, egyre több fagyasztott ételt lehet kapni, amit otthon csak berakunk a mikrosütõbe, míg régen a háztartásokban az édesanyák sokkal többet fõztek. Tehát kimentek a piacra, megvették a zöldséget, amikor pucolták adtak egy répát a gyereknek, és utána fõztek egy jó bableveset.

- Igen, hát ennek szó szerint meg is isszuk a levét, én azt gondolom. Ezek a táplálékok nagyon sokszor, sõt én azt gondolom, hogy egyáltalán nem tudják biztosítani azt a funkciót, amire a tápláléknak szüksége van. Volt egy táplálkozáskutató vagy orvos, aki úgy fogalmazott, hogy a mai társadalom, az a túltáplált éhezõk társadalma. Nagyon sokat eszünk, sokszor jóval többet kalóriában, mint amire szükségünk van. Ugyanakkor azok a nagyon fontos tápanyagok nem jutnak be a szervezetünkbe, amikre szintén szükségünk lenne. És egy érdekes folyamat zajlik, ezekkel a készételekkel és ezekkel a gyártott ételekkel kapcsolatosan megfigyelhetõ, hogy egyre nõ azoknak a vitaminoknak, táplálék kiegészítõknek a száma, amiket a gyógyszertárban vagy a natúrboltokban vagy az egészségboltokban kapni lehet.

- Nálunk ez változó, általában a feleségem, de én is szeretek fõzni. Fõleg, hogyha például ebben a nyári idõszakban egy jó lecsót kell összeállítani, akkor nagyon szívesen odaállok a tûzhely mellé.

R.: - Hogy beszéled meg a gyermekeiddel azt, hogy gyorsétkezdébe menni nem olyan jó dolog, hiszen ezt látják a társaiktól?

- Nehéz ügy, megpróbáljuk egyrészt az eszükre alapozva ezt a magyarázatot megadni, de hát ez természetesen nem elég, mivelhogy látják, hogy a többiek chipseznek, akkor bennük is megfogalmazódik az igény. Esetenként elvisszük õket, esetenként kapnak chipset azért, hogy ne maradjon bennük semmiféle olyan hiányérzet, hogy õk valami különleges dologból kiesnek, amibõl a társaik, amiben a társaik benne vannak. De ezt tulajdonképpen határozottan korlátozzuk. Tehát egyszerûen megvannak a keretei annak, hogy hányszor lehet enni egy évben, ez nem túl sok alkalom, megvannak a keretei annak, hogy mikor lehet chipset enni, adott esetben, ha egy születésnapi, névnapi buli van, akkor mindenképpen, hiszen a többiek is ott vannak, akkor esznek chipset, isznak kólát, hogy átéljék, õk is megérezzék azt, hogy tulajdonképpen ebben semmi különleges nincsen, bár rá lehet szokni és ez azt gondolom ez sem véletlen, hiszen olyan anyagok vannak benne, amik a rászokást segítik. De itt megpróbáljuk a mi erõnkkel megtartani õket, hogy ne alakuljon ki egy olyan függõség ezekhez a táplálékokhoz, ami nagyon sok emberben már kialakult.

- Így van, én ezt gondolom, hogy ma ebben a világban élünk, itt Budapesten, meg más országokban is, tehát hozzátartozik ehhez a világhoz, hogy van chips, vagy gyorsétkezde, van kóla és van egy rakás egészségtelen táplálék. Na most ha ezt a gyerek ki akarja próbálni, akkor azt gondolom, hogy ezt ki kell próbálnia. Mert különben majd akkor fogja és egészen más formában kipróbálni, amikor már kiszabadul a szülõi felügyelet alól, illetve egyre inkább szabadabbá válik.

- Talán ez is egy nagy veszélye lehet ennek, hogy átesik a ló túlsó oldalára, hiszen akkor ezt jogosan értékeli egy olyan szülõi autoritáskánt, ami ellen valamit tenni kell. Másrészt pedig tényleg azt gondolom, hogy ez itt van, tehát aki nem tudja, hogy milyen egy McDonald's-os kaja, az nem tudja, hogy mi ellen beszél és hogyan lehet azokkal beszélni egyáltalán és hogyan lehet azokhoz közelíteni, akik ezzel élnek. Tehát fontos, hogy ezeket a dolgokat megtapasztaljuk és mi is tudjuk, hogy mi az elõnye, mi a vonzó benne, hogy adott esetben úgy van ízesítve, olyan ízfokozók, olyan táplálékadalékok vannak benne, amik nagyon finommá teszik az ízét. Nagyon könnyen emészthetõvé, de ennek ellenére tudnunk kell, hogy azért árat kell fizetni, ha ezen a táplálékon élünk. És nem hiszem, hogy az elzárkózás az megfelelõ kezelése egy ilyen problémának.