Hallgató.: - Lehet-e segíteni az úgymond leválási folyamatot a szülõrõl egy kisgyereknél, lehet-e támogatni ? A következõrõl van szó. Három és fél éves a kislányom és minden szelíd próbálkozás ellenére retteg óvodába kerülni, ha én nem vagyok ott. Semmi baja nincsen az óvodával, ha lát engem ott ülni. Könnyen teremt kapcsolatot kisgyerekekkel, szeret gyerekekkel játszani. Kicsit tartózkodóbb az óvónénikkel, de az sem látszik problémásnak, csak lásson engem. Volt egy olyan kísérlet, hogy egy órácskára ott hagytam, egy hónapi körömrágás lett belõle. Akkor abbahagytuk az egész folyamatot. Most jön a szeptember. Nem tudok vele itthon maradni tovább, mert hát nem tudok. Mit tudok én tenni, hogyan tudom õt segíteni abban, hogy ne élje meg ekkora traumaként azt, hogy egy fél napra, mert egy fél napról lesz szó, egy fél napra õ közösségbe kerüljön ?

Hallgató.: - Tavasszal. Tehát éppen, hogy három éves elmúlt.

Hallgató.: - Próbálkozás volt. Tehát pusztán próbálkozás volt. Egy csoportba került a nagytestvérével. Egy úgynevezett vegyescsoportról volt szó. Pusztán próbálkozás volt, hogy mire eljön az ideje õ hogyan fogadja mindezt. De nem jutottunk elõrébb.

Hallgató.: - Igen.

Hallgató.: - Én nagyon féltem õt attól, hogy ez nagy lelki trauma lesz számára. Egy nagyon érzékeny kisgyerekrõl van szó, tehát félek attól, hogy komoly sérüléseket szenved lelkileg.

Hallgató.: - Ugyanabba, de a nagyfiam, tehát a testvér már elmegy iskolába.

Rip.: - De én is azt gondolom, hogy a szeptember sokkal könnyebb lesz. Szóval valamiként a mintha helyzet és az igazi helyzet között félelmetes a különbség. De olyan könnyû nekünk itt azt mondani, hogy a mamán nagyon sok múlik és a mama gyõzze le a félelmeit, a szeptembertõl való félelmeit. Azt hogy kell csinálni ?

Vekerdy Tamás pszichológus.: - Hát ez az amit nem tudunk megmondani a messziségbõl, és hogyha a mamának ilyen nagyok a félelmei, akkor lehet, hogy már elõbb fel kéne keresnie neki egy szakembert és beszélgetni.

Vekerdy Tamás pszichológus.: - Nem feltétlenül.

Vekerdy Tamás pszichológus.: - Nem. Az a kérdés mennyire történik ez csak a rációban, az értelemben és ott lent az érzelmek mélységeiben marad a szorongás és akkor hiába ismerem fel, az a belül újra és újra megjelenõ szorongás is hat a gyerekre és az én szorongásomtól õ még jobban fog szorongani.

Tapasztalataikat, véleményüket, kérdéseiket a 328-89-72-es számon mondhatják el.

Telefonáló.: - Most egy bennünket aktuálisan érintõ dologgal kapcsolatban szeretnék önökkel beszélni, illetve az a gondolat is benne van, hogy talán nagyobb nyilvánosságra is tartozhat ez a dolog. Arról van szó, hogy a feleségem és hát én is elmúltunk 35 évesek és így a feleségem nõgyógyásza, automedicusa javasolta, ahogy már megtudtuk végül is a törvény által kötelezõen javasolandó magzatvizes mintavételes vizsgálatot. Viszont felvilágosítást a nõgyógyászától tulajdonképpen nem nagyon kapott arról, hogy ez a beavatkozás milyen kockázatot jelent. Elõnyérõl annyit, hogy tulajdonképpen a kromoszóma rendellenességet lehet viszonylagosan nagy biztonsággal megállapítani. Elsõsorban ugye a Down kórt, ami gyakoribb, viszont például azt amit már magán a genetikai tanácsadáson adtak tájékoztatót és abból kiderült, hogy olyan 2 % körüli vetélési valószínûséget is jelent, ezt azt hiszem az orvosa nem is mondta. Egyáltalán ezt kicsit elnagyoltnak érzem, érezzük azt a tájékoztatást, amit ezzel kapcsolatban adnak.

Telefonáló.: - Most igen terhes.

Telefonáló.: - Tizenötödik hetében van. Most lenne ugye esedékes.

Telefonáló.: - Tulajdonképpen tegnap voltunk, még Pécshez tartozunk és ott ahol a vizsgálatot végzõ orvos igazán készséges volt, de ott azt tapasztaltam, hogy még volt mellette másik kettõ kismama is, szintén hasonló korú és mindegyikõjük, illetve ketten harmadik gyereket, egy pedig negyedik gyereket várta és tanácstalanok voltak igazából ezzel a vizsgálattal kapcsolatban. Az én problémám az, vagy a mi problémánk, hogy ezt a hozzáállás, hogy 35 éves kor fölött mondjuk a Down szindróma egy a kétszázas valószínûségre emelkedik ezt így nagyon sommásnak érezzük. Gondolom, hogy itt millió tényezõ még közrejátszhat és föltehetõen egy csomó kismamának igazából nem indokolt, hogy elvégeztesse ezt az egyébként sokkal veszélyesebb vizsgálatot, mint amennyire a Down kór elõfordulhat. Mert ez is ott derült ki, hogy azért lehet egy kicsit mondjuk szûkíteni a kört. Tehát például egy kockázatelemzéssel kombinált AFP vizsgálat, erre fogunk mi benevezni, mert hát, ugye ez kockázat nélkül megtehetõ. Aztán, ha ez azt mutatja, hogy a feleségemnél az õ korában általánosan jellemzõ egy a kétszázas valószínûségnél rosszabb, vagy jobb a helyzet hát akkor még mindig lehet valamit csinálni. 

Rip.: - Igen.

Telefonáló.: - Amellett ennek a másik vizsgálatnak igazából én az elõnyét, praktikus elõnyét sem nagyon látom, hiszen csak diagnosztizálni tud. Hát ugye itt tart a tudomány. Tehát akkor a kismamának továbbra is az a választása marad, hogy ilyen közel félidõs terhességben elveteti a magzatot orvosi indok alapján, vagy pedig tudja azt, felkészül arra, hogy olyat fog szülni.

Dr. Rákóczi István szülész-nõgyógyász.: - Nem nincs így, ez helytelen információ. Törvényileg kötelezett szûrõvizsgálat nincs. Javasolt. Tehát az egészségügyi törvényben javasolt elvégzendõ vizsgálat. De hát a páciens azt mondja, hogy nem akarja, akkor nem kell.

Dr. Rákóczi István szülész-nõgyógyász.: - Ez helytelen információ, ez helyzeten információ.

 Rip.: - Helytelen. Õk most úgy döntöttek, hogy nem végeztetik el ezt a vizsgálatot, hanem helyette, ahogy az édesapa fogalmaz egy ilyen kockázat elemzéssel vegyített AFP-t fognak elvégeztetni. Egyetért velük, vagy nem ?

Dr. Rákóczi István szülész-nõgyógyász.: - Én azt hiszem, hogy ebben az esetben egyet kell értenem. De ezt meg kell magyaráznom, hogy miért. Elég sok bizonytalansági tényezõ van, és nagyon örülök, hogy a jövendõ papa ezt itt fölvetette telefonon keresztül. Ugye a következõt szeretném röviden válaszolni összefoglalva talán ezt a problémát. Hát nagy elõnye az, hogy ez a Down betegség, Down kór ezt ki lehet mutatni ma már. A vizsgálatokat két részre szoktuk osztani. Az egyik szûrõvizsgálat, a másik pedig invazív már beavatkozás a nõi testbe, amely tulajdonképpen már diagnosztikus módszer. Érthetõ és logikus, hogy elõször a szûrõvizsgálatokat kell elõtérbe helyezni és a szûrõvizsgálatok során, ha van egy gyanú azt kell tovább vizsgálni invazív módszerrel. Na most az életkor annyiban érdekes, hogy a 35 év elõtt van az össz Down-kórosoknak a háromnegyed része, 35 év után pedig az egynegyed része, de tekintettel, hogy a szülés mind kevesebb lesz számban, negyven év fölött már egy a nyolcvan, egy a hatvan, tehát minden hatvanadik szülésre esik egy. Ezért egy életkorbeli meghatározást tartottak szükségesnek a szakma képviselõi és ez a 35 év és a 38 év között van. A szûrõvizsgálat mibõl áll ? A legelsõ szûrõvizsgálat ma már elfogadottan, de nem mindenhol végzik, de azért terjed, ez egy ultrahang vizsgálat a tizenkettedik, tizenharmadik terhességi héten. Ezen a héten az úgynevezett nyaki redõt szokták az ultrahangosok megmérni. A vastagabb nyaki redõ az Down kórra utal. Ennek meg van az oka, ott ödéma, vízfelhalmozódás, tehát így vastag lesz a nyaki redõ, és ha ilyen van, akkor vagy már mindjárt el lehet végezni az invazív módszereket amirõl majd beszélni fogok, vagy még megvárni azt, hogy a tizenhatodik héten anyai vérbõl levett AFP-t és nemcsak az AFP-t, hanem ma már ezen kívül még két más tényezõt is meghatároznak. Az úgynevezett HCG-t, ez a terhességi hormon, valamint egy a magzat által termelt másik steroid hormont, az ösztriolt. És ezt tulajdonképpen ahogy a leendõ papa is említette ezt egy ilyen matematika formulával az anya életkorával összevetve egy ilyen kalkulációval az úgynevezett rizikó értéket meg lehet határozni, ami azt jelenti, hogy egy bizonyos érték fölött gyanú van arra, hogy Down kór, de önmagában és ezt hangsúlyozni szeretném az alfa föto protein alacsony érték amit sokan gondolnak az nem kórjelzõ. Tehát ha ezek a szûrõvizsgálatok arra utalnak, hogy itten nagy a gyanú, akkor javasolt elvégezni az úgynevezett invazív, vagy diagnosztikus módszereket. Melyek ezek? Kettõ van ilyen. Az egyik az úgynevezett korion biopszia, vagy boholy minavétel. Ezt korábban végzik el a tizenkettõ, tizenharmadik héten egy egyszerû vizsgálattal tulajdonképpen ambulanter, a hasfalon keresztül egy kis boholy mintát vesznek és ezt analizálják most már a kromoszóma állomány tekintetében és ott komolyan ki lehet mutatni azt, hogy a huszonegyes triszómia megvan-e, vagy nincs, normális-e a magzat és azt is, hogy fiú, vagy lány. A másik módszer, amit a telefonáló papa is említett ez a magzatvízvétel. Ez is hasonló jó módszer. Egy kicsit talán annyiban hátrányt jelent, ahogy említette õ is, hogy az eredmény késõbb lesz meg, mert a tizenöt, tizenhatodik héten csinálják.

Dr. Rákóczi István szülész-nõgyógyász.: - Tehát amennyiben mondjuk Down kóros a gyerek és az anya úgy dönt, mert az esetek nagyon kis százalékában elõfordul, hogy mégis akarja a terhességet. Ez egy külön sztori, de ha végül valaki úgy dönt, hogy megszakítja a terhességét, akkor nem mindegy, hogy a tizenharmadik héten, vagy a tizennyolcadik, huszadik héten, tehát ennyiben hátrányt jelent, de mind a kettõ módszer alkalmas arra, hogy most definitív a diagnózist kimutassa. Veszélyekrõl. Hát minden beavatkozásnak, a legegyszerûbbnek is vannak szövõdményei. Igy a korion biopsziának, boholymintavételnek, valamint az amniocentézisnek is. Változó, de mondjuk egy, két százalék maximum, arra teszik a vetéléseknek az arányát.

Tehát ez mind a kettõre egyaránt vonatkozik. Harmincnyolc év után tulajdonképpen Magyarországon elfogadottan már olyan nagy a rizikó a Down kórra, hogy ebben az esetben függetlenül attól, hogy a szûrõvizsgálatok mit mutatnak, 38 év után javasoltjuk az igazi módszer elvégzését.