Anna: - Nekem is ez a kék tetszik.

Mv.: - Na én gondoltam. Ezt leteszem ide a többit és hogy ha most én adnék neked egy üres lapot akkor te ezzel a kék ceruzával mit rajzolná rá?

Anna: - Én lerajzolnám a családomat.

Anna: - Igen.

Mv.: - És szerinted ez úgy jó lenne? Az mit jelentene, hogyha valaki megnézné ezt a kék családot?

Anna: - Szerintem tetszene nekik. Szerintem szép, vidám.

Anna: - Itt a mókuska háza van, itt a nyuszika háza van, itt van a nyuszika, itt a vakond kidugja a fejét. Itt az anyukamadár elment élelmet szerezni, itt kikelt a kismadár, itt az egyik kismadár elrepül és az apukamadár meg elkapja mert még nem tud repülni.

Anna: - Igen, az jó.

Anna: - Ez az apa szíve.

Anna: - Hát benne vagyok én, itt a házunk, itt az Ábel, itt az apa, itt az anya, itt a bogár és itt az Úr Jézus.

Anna: - Igen.

Anna: - Én a szép színeseket.

Anna: - Nekem ez tetszik. Ez egy kislány. Most csak úgy rajzoltam.

Anna: - Igen.

Anna: - Igen lehet.

Anna: - Tudom.

Anna: - Nekem ez, az Ágival csináltuk. Ezen vannak szép virágok és ott vannak csillagok meg szivecskék meg itt fölül is virágok.

Anna: - Igen, csak most ezeket kutyába rajzoltam le.

Anna: - Igen.

Anna: - Mert most csináltam egy ilyet, hogy én is meg az anya is, meg az apa is meg az Ábel is kutya.

Anna: - Én egy ilyen aranyszõrû.

Anna: - Anya, királynõ.

Anna: - Õ meg egy király.

Anna: - Õ egy dalmata.

Anna: - Hát õt akartam az Ábelnek, de rosszul sikerült.

Anna: - Igen ez mondjuk egy ilyen szép díszes, hogy az egyik felén ilyen szép díszek vannak. Van a kislánynak egy kosara és még egy ilyen szivárvány fölötte.

Anna: - Hát én azt gondoltam, hogy nemsokára nagylány lesz.

- Valószínûleg elfogult vagyok, de nyilván az én gyerekem egy kicsit elõbbre tart, tehát amikor bement most egy új óvodába, akkor azt láttam, hogy mikor visszakérdeztem a játékát, hogy sokkal tovább, kitartóbban játszik. A szerepjáték már rég megjelent a játékai közt. Nagyon pici, másfél, kétéves korában már képes volt például kényszerûségbõl is, színházi elõadást végigülni teljes csöndben és nem fegyelmezéssel, hanem érdeklõdéssel. Mozifilmet képes végignézni, ami szintén egy óra hossza. Tehát sokkal kitartóbb, sokkal türelmesebb, valószínûleg annak is köszönhetõ, hogy kiegyensúlyozott gyerek.

Mv.: - Az, hogy õ másféléves, kétéves korában végignéz mozidarabokat, színdarabokat nem egy magasfokú alkalmazkodásnak a jele?

- Valószínûleg az is, de én mindenképpen arra vezetem vissza, hogy türelmesek voltunk vele, hogy kiegyensúlyozott a gyerek, tehát megpróbáltuk biztosítani neki azokat a körülményeket, hogy az õ érdeklõdésének megfelelõ ingereket kapja.

- Hát moziban a Bambit. Színdarabban viszont felnõttnek szóló színdarabot, sõt komolyzenei koncertet is végighallgatott már. Életnek hitte azt, ami a színpadon van, igazából nem is beszéltünk róla. Ami élmény neki lecsapódott azok a színek, a játékok, a mozgás és hát a színpadi megjelenés volt igazából. Tehát összefüggésében nem fogta föl a darabot, hogy mirõl szól. Azt látta, hogy esetleg veszekednek a színpadon. Ez zavarta, erre kérdezett vissza, hogy akkor õk most valójában is mérgesek-e egymásra és hát nyilván ezt tudtuk tisztázni, hogy nem ez csak egy játék, mintha õ játszaná a kutyát vagy bármi mást, amikor a kutyák veszekednek.

- Hát megelõzi a korát mindenképpen. Azt gondolom, hogy ez a mai felgyorsult világban már természetes kellene, hogy legyen. Tehát betudható természetesnek. Nyilván az én érzésem szerint meg szakmailag, szakmai tudásom szerint nem természetes, de sajnos szembe kell nézzünk ezzel a ténnyel, hogy felgyorsul a gyerekek fejlõdése.

- Hát ez nagyon függ a családi háttértõl, az ingertõl a környezete mennyire ingerszegény, a környezetétõl mennyit kap a gyerek.

- Hát én mindenképpen a kitartására gondolok, mert az új óvodában arra panaszkodott, hogy õ ugyan játszott volna nagyon sok gyerekkel, és sokan le is ültek hozzá, de senki nem maradt ott vele. Egyetlen dologban ha érdekli nagyon el tud mélyedni és ezt nagyon fontosnak tartom, hiszen hát nyilván akkor tud megtanulni komolyan és mélyrehatóan dolgokat, hogy ha ezzel a képességgel rendelkezik. Hosszantartó a figyelme.

- Ugyanolyan játékos például. Tehát attól, hogy õ fejlettebb bizonyos képességeit tekintve attól még a lelke egy 4 és féléves gyereké. Tehát ugyanúgy azokat a dolgokat nem érti még meg, ugyanúgy megzavarják azok a dolgok. Ugyanúgy szabályokhoz kötött az élete, mint egy másik négy és fél éves gyereknek. Tehát ennyiben nyilván nem más. Biztos vagyok benne, hogy ezzel a tehetségével kell valamit kezdeni, de ettõl még õ nem lesz más, mint a többi gyerek, sokkal másabb.

- Jókat csodálkozik rajta, igen, meglepõdik és isteníti a lányát, mint minden apa. Sokszor én hívom fel a figyelmét rá, sokszor õ maga veszi észre, hogy akár szóhasználatában, kifejezésmódjában meglepõdik, hogy ugyan melyik négy és féléves gyerek mondaná még ugyanazt.

- Remélem, hogy azért ugyanolyanná nem válik, mint a többiek, mert azért szeretnék tenni róla, hogy egy kicsit mindig más legyen, de aggasztani nem aggaszt a helyzet. Remélem, hogy nem fog problémát okozni.

- Nem, sõt visszajelzéseket nyilván én is kapok, mert hiába pedagógus az ember, inkább szülõ és anya, amikor megjelenik egy új élet a családban, és a visszajelzésekbõl észleltem azt, hogy nem kezdtem el korán. Egyszerûen azt nyújtottam neki, amit õ kívánt. Ami érdekelte azt odaadtam a kezébe. Például a játék fejlõdésében a mai napig nagyon-nagyon ügyesen eljátszik önmaga és órák hosszat tud egy helyben rajzolva ülni. De már féléves korában, amikor csúszott-mászott megkapott tárgyakat, olyan tárgyakat amik nem feltétlenül játékok voltak, de számára azok és nem töltöttem vele sokkal több idõt mint bármelyi anya, hanem inkább adtam neki, kezébe adtam dolgokat és hagytam, hogy õ próbálja ki. Tehát biztosítottam számára, inkább azt mondom biztosítottam számára azokat a feltételeket, amivel önmaga is megismerheti a világot, a környezetét.

Herskovics Mária pszichológus a Tehetséggondozó Központ vezetõje: - Elõször mondanám azt, hogy milyen gyereket nem nagyon érdemes. Például a speciálisan zeneileg tehetséges gyerekeknek megvan a maguk útja. Az õsi út az edzõ módszer, hogy elkezd zenét tanulni, mehet tovább. Viszonylag kisgyerekek járhatnak már a Zeneakadémia speciális osztályába, hogy ha valóban olyan tehetségesnek bizonyulnak az évek során. Ide azokat a gyerekeket érdemes elhozni, ahol a szülõnek valóban feltûnt, hogy a gyerek valamiben kiugró. Teljesítményben, érdeklõdésben, és ez vagy gondot okoz a szülõnek vagy szeretné tudni, hogy hogyan tovább. Mindig a gazdagító programokat ajánljuk ami mondjuk úgy, hogy biztos, hogy nem árt és biztos, hogy használ, tehát hogy a gyerek minél többféle dolgot próbáljon ki. Itt azoknak tudunk talán a leginkább segíteni, akiknek gondjuk van azzal, hogy a gyerekük valóban megmutatkozó tehetségével vagy kiemelkedõ képességével vagy erõs érdeklõdéséhez társuló jegyekkel, hogy mondjuk makacs vagy kicsit öntörvényû vagy nehezen tûri, ha unatkozik, tehát hogy ezeken a problémákon próbáljunk segíteni. Tudunk segíteni a megfelelõ programok kiválasztásában is.

Herskovics Mária: - Mondjuk úgy, hogy gyakori. Most makacsság alatt nem azt értem, hogy a felnõttet nyúzza, hogy vegye meg neki a csokoládét, hanem abban a makacsság, hogy ha õt valami érdekli az fontos. Tehát az érdeklõdésnek a képessége, az energiarádobás képessége, mondjuk ebben a makacsságban lehet látni annak a csíráját, amivel egy kutató éjszakáig dolgozik a laboratóriumában és a 80. kudarc után is újra kezdi, tehát ez motivációban rendkívül fontos. Önmagában természetesen a makacsság nem tehetségjegy.

Herskovics Mária: - Hát a serdülõkor az önmagában is nehéz dolog mint tudjuk és azt is jól tudjuk, hogy részben az agyonfáradt iskolákban, részben a teljesítménycentrikus mivoltuk következtében nehezen tudják a gyerekek a problematikus serdülõket kezelni. Most az, hogy egy serdülõnél mekkora lesz a probléma hát ez az, amire azt mondjuk, hogy a jó isten tudja, tehát hogy ki mekkorát robban. Én kétféle problémát látok itt igazán. Az egyik az bármilyen furán is hangzik az, amikor egy gyerek egyáltalán nem robban. Tehát ez az identitás, énalakulásba mint ahogy beletartozik a kisgyerekkori dackorszak, beletartozik a serdülõkori önálló én kialakítása.

Mv.: - Tehát amikor nem lázad a gyerek, amikor a szülõ boldog, hogy mások mennyire panaszkodnak.

Herskovics Mária: - Én pályaválasztási tanácsadásban találkoztam ilyen gyerekkel, aki jön az elit iskolából, hozza a kitûnõ bizonyítványát és mikor pályaválasztásra kerül a sor akkor semmi más nincs benne, mint hogy õ fakultációra járt matematikából és történelembõl, tehát közgazdaságira megy. Az, hogy azt aztán eszik vagy isszák még a kérdés se merül fel benne. Tehát adott esetben nagyon jó képességû gyerekek és hozzátartozik, hogy iskola és család gyöngyszemei és ezeknél a gyerekeknél van nagyon sokszor, hogy egyetem után kezdõdnek a gondok. Amikor nem tud beilleszkedni. Ez az egyik.

Herskovics Mária: - A másik az, amikor nagyon nagy balhét csap. Tehát elmegy a kábítószerig, elmegy a minden szabály semmibevevéséig, elmegy az ilyen bandába verõdött iskolakerülésig. Na mostan borzasztó nehéz kezelni ezeket a gyerekeket. És az a nehéz, hogy erre nem lehet mást mondani, mint hogy ezzel igazán csak varázslatos pedagógusok tudnak valamit csinálni. Aki nem fél, aki tud nemet mondani, tud elfogadni, tud elég tág kereteket szabni. Nem veszi személyes sértésnek ha átlép a kereten. Egy gyerek, aki nagy balhékat csapott, ki is buktatta magát a középiskolából, azóta már azon a területen egyetemista, amilyen tárgyból kibuktatták. Azt ne mondjam, hogy egy tanára tudott vele jól bánni, nem is volt vele semmi különösebb baja, aki azt mondta, hogy márpedig az én órámra ilyen kócosan nem jössz be. És viszont azt mondja, hogy amikor pimaszkodott észre se vette. Szóval ugyanazért, amiért más tanár fölhördült egyszerûen nem hallotta.

Herskovics Mária: - Tudott különbséget tenni. Szóval hozzátartozik, hogy nem kényeztette, nem nyájaskodott vele semmit, csak nem csinált ügyet abból, amibõl nem kell ügyet csinálni. Viszont kereteket szabott. Szóval ebben az a nehéz, hogy a gyerek törvényszerûen lázad a keretek ellen, ugyanakkor ha nincsenek keretek, akkor addig megy, amíg végül mégiscsak keretet talál. Tehát hogy ha nem szólnak neki a rongyos trikóért, akkor legközelebb lehülyézi a tanárt. Tehát hogy még meddig mehet el.

Gábor: - Hát én tudnék jó néhányat mondani, például a csillagászatban is benne van a csillag. Nem biztos, hogy most úgy eszembe jut néhány, de nagyon sok szó van, amiben benne szerepel a csillag. Ez lehet, hogy úgy alakult ki, hogy az emberek amikor fölnéztek az égre, akkor hát elcsodálkoztak, hogy milyen szépek a csillagok este. És így kialakult ez a tudományág és hát a szavakban is benne vannak a csillagok.

Mv.: - Csillag az mit jelent, annak van más jelentése is vagy hívhatjuk másképp is. Most nem arra gondolok, hogy hányféle csillagot ismersz, hanem, hogy az mit jelent, hogy csillag? A csillag az tulajdonképpen mi?

Gábor: - Hát a csillag az egy hatalmas gázgömb, amely az ûrben nem kering csak forog a saját tengelye körül és a csillag az adja a bolygónak a hõt és az energiát, mert a csillag az egy ilyen atomerõmû, hisz a belsejében magfúzióval készíti az energiát, így másodpercenként több millió tonna hidrogént alakít át héliummá.

Gábor: - Hát nem, végül is minden csillagnak van saját jellemzése, mert vannak csillagok, amelyek öregebbek és fiatalabbak.

Gábor: - Hát olyan 1 milliárd és 5 milliárd év közé sorolható.

Gábor: - Hát az 10-15 milliárd éves.

Mv.: - Vannak olyan csillagok, amelyeket egy átlagember is ismer például. Esthajnalcsillag, talán ez a legszebb vagy legalábbis a köztudatban a legismertebb. Ezenkívül hány csillagot tudnál felsorolni nekem?

Gábor: - Hát nagyon sok csillagot fel tudok sorolni, csak a legtöbbnek latin neve van. Például az Esthajnalcsillag onnan kapta a nevét, mert az a Vénus bolygó, hogy vagy éjszaka látható vagy hajnalban. Most ebben az idõszakban hajnalban látható, de õsszel már éjszaka is megfigyelhetõk és éjszaka. Hát elõször is a Göncölszekérnek van egy nagyon szép csillaga, a rúdnak a középsõ csillaga a Mizar, amelyik kettõs csillag és az egyik csillagnak még egy kettõs rendszere van ami nagyon szép látvány, egy kisebb távcsõvel is megfigyelhetõ.

Mv.: - Látom nagyon szereted a csillagokat. Mióta foglalkozol, mert gondolom, hogy nemcsak egyszerûen az iskolába tanulsz errõl, hanem mellé is olvasol.

Gábor: - Hát már most egy másfél éve foglalkozom ezzel a csillagászattal. Múlt év olyan december környékén kezdtem el vele foglalkozni.

Gábor: - A világegyetem. Ez egy nagyon jó könyv, ezt mindenkinek szeretném ajánlani, mert nagyon sok információ van benne, sok színes képpel, úgy hogy könnyen érthetõ.

Gábor: - Hát a csillagokról, a világegyetemrõl, bolygókról, galaxisokról, ûrkutatásról, más bolygókon lévõ idegen lényekrõl.

Gábor: - Épp kimentem az udvarra, mert kaptunk egy újságot, a Tudorka címû újságot az iskolában, egy ilyen mutató példányt és abban volt egy kis cikk a csillagászatról és a csillagokról és kimentem, hogy megnézzem, hogy hú, hátha valami nagyon szépet látok és mégis láttam is egy nagyon szép változó csillagot, ami nagyon szép színekben pompázott.

Gábor: - Felnéztem a déli égboltra mert végül is vannak csillagok, amelyek fényesebbek, fõleg télen a Sirius csillag ami nagyon fényes, észak egyik legfényesebb csillagaként emlegetjük.

Gábor: - Igen, ekkor tetszett meg nagyon. Már úgy nem is tudom, a lelkembe hatott, hogy milyen szépek és hogy ezekkel foglalkozni kéne, mert hát nagyon sok dolog van, amire még rá kéne jönni.

Gábor: - Hát nem tudom, eleinte szerintem nem vették túl komolyan, hogy hát ez is biztos ilyen, mint hogy régebben történész szerettem volna lenni, igaz az nagyon sokáig kitartott.

Gábor: - Hát egy évig.

Gábor: - Hát elég nagy, de végül is most is érdekel a történelem, csak most már a csillagászat vette át a fõ idõtöltésemet.

Gábor: - Hát a napfoltokat, azok nagyon jól látszanak most nyáron. Valószínû, hogy ha szerencsénk van napkitörést is láthatunk.

Gábor: - Hát a fehér papír arra kell, hogy majd kivetítem rá a napot, mert nincsen szûrõm amit rátehetnék, hogy úgy bele lehessen nézni, mint hogyha egy csillagot figyelnénk, mert hogy ha kivetítem papírlapra akkor végül is ugyanazt látjuk, amit a távcsõben látnánk. A nap az nemrég kelt föl, ezért még a keleti égbolton kell keresni. Azt hiszem meg is találtam.

Gábor: - Elég nagy a hõmérséklet, de lehet, hogy délutánra magasabbra emelkedik, de hajnalban ehhez képest még nagyon hideg volt, mert felébredtem, hisz a keleti égbolton nagyon sok bolygó látható együtt. Ezt érdemes megnézni mert mindegyik nagyon fényes csillag.

Gábor: - Hát ilyenkor felhúzom az órát, mert nem bízom a véletlenre, mert lehet, hogy másnap felhõs lesz ég vagy akkora szél lesz, hogy nem lehet megfigyelni.

Gábor: - Igen. A horoszkópomban a hajnali Vénus a vezércsillagom. Hát én, egyébként a Vénus az az egyik kedvenc bolygóm, mert nagyon szép és elég fényes is. Az ilyen uralkodóféleség a Vénus, mert közelebb van a Földhöz. A mérete megegyezik a Földdel. Nagyon érdekes, mert sok vihar van rajta de mégis nagyon szép.

Gábor: - Ebben a témában sikereket szeretnék elérni. Hát ez lehet, hogy sikerülni is fog, mert nekem ez most már az életcélom, hogy nekem fel kell fedezni valamit, ami segít az emberiségen, esetleg az ûrkutatásban, az ûrutazásban, vagy valami nagyobb rejtély megoldásában.