- Érdeklõdni szeretnék. Van egy 4 éves kisfiam és én válófélben vagyok közben. És azt szeretném kérdezni, hogy a férjem egy külföldi magyar állampolgár, tehát két állampolgársága van és õ most külföldön van, a kisgyerek egész kicsi kora óta elég sokszor volt külföldön. Most õ azt szeretné, ebben a válófélben lévõ állapotban, hogy vigyem oda a kisfiút minél több idõre, miközben a gyerek óvodába jár. És hát nagyon-nagy bajban vagyok, mert miközben én úgy gondolom, hogy nem szeretnék ebben az állapotban ott lenni, a fiamat sem akarom természetesen elzárni. Egyébként egy hónapja ment el a férjem, tehát eddig itt volt egy hónapig körülbelül itt volt Magyarországon. Hát azt szeretném kérdezni, hogy vajon egyrészt, mert õ azt is szerette volna, hogy õ vigye el egyedül a gyereket úgy egy hónapra vagy nem tudom és én azt mondtam, hogy azt nem. Hát most õ nagyon jó kapcsolatban van az apjával egyébként annak ellenére, hogy szinte alig látja, amikor jön, szinte ott folytatják, ahol abbahagyták, ezt mondhatom. Szinte én is elcsodálkozom, hogy mennyire jó a kapcsolatuk és imádja és rajong érte. És az apja is nagyon szereti, nagyon-nagyon gyerekbarát és jól megtalálják a hangot és jól játszanak és minden jó. De szóval én is ezt éreztem, hogy azért õ még egyrészt egy ilyen helyzetben és kell tudni, hogy hol a helye. Hogy nélkülem elmenjen egy másik országba, egy másik családba, holott ismeri azokat és szereti õket. Úgy érzem, mondjuk az is igaz, hogy férjem szerintem nem lenne mindig vele, mint ahogy én.

- Hát ezt honnan tudjam? Mert eddig, amikor mi ott voltunk, még háromszor voltunk a megszületése óta ott annak ellenére, hogy egyre rosszabb volt a viszony. Mindig azt hittem, hogy majd jobb lesz, ha megyek, ha látja, hogy akarom, hogy az õ családja is, meg nem tudom. Én mindig voltam, õ meg soha. Tehát õ akkor volt ott, akkor is szinte, amikor kedve volt. Amit õ munkára fogott, de hát mindegy, szóval amikor kedve volt jött, kicsit játszott vele és elment. Tehát én mindig azt gondoltam, hogy õ ott úgy lerakná így az anyósoméknak és akkor õk imádják és szeretik és minden, de most egy kis 4 éves gyereket elküldeni oda, egy másik helyre, egy másik környezetbe, amit õ azért ismer.

- Igen, és hogy mindig, születése óta én voltam az, aki mindig voltam.

-dr.Vályiné dr.Horváth Ildikó családjogi bíró: Na most való igaz, hogy egyre gyakoribb a vegyesházasság. De más a helyzet abban az esetben még, ami az említett példa volt ugye, hogy itt még fennáll a házasság. Ha fennáll a házasság, akkor a szülõi felügyeleti jog, tehát a gyermekkel kapcsolatos dolgok mindkét szülõt megilletik. Tehát ameddig a kapcsolattartás kérdésében akár ideiglenes intézkedést, akár egyességet, akár végleges ítéletet nem hoz a bíróság, gyakorlatilag mind a két szülõnek egyformán joga van arra, hogy a gyermekét nevelje, gondozza és a saját háztartásában legyen. Na most ilyenkor a szülõknek kell felülemelkedniük önmagukon ugye és belátni azt, hogy az nem igazán tesz jót egy gyereknek, hogyha ide-oda rángatják és az egyik országból viszik a másik országba. De azért azt gondolom, hogy itt látható módon nagyon jó a kapcsolata a gyermeknek az édesapával is, lehetõsége van való igaz, hogy külföldre vigye a gyerekét. Míg a házasság felbontását követõen, ami az alapkérdés volt, ebben az esetben szabályozhatja úgy is a kapcsolattartást a bíróság, hogy esetleg ez Magyarországon történjék.

dr.Vné.: - Igen, de szabályozhatja úgy is, hogy lehetõséget ad arra, hogy egy hónapra mondjuk külföldre vigye. Mert ugye a kapcsolattartásnak két módon kell, hogy szabályozza ezt a bíróság. Van olyan, hogy rendkívüli kapcsolattartás és a rendes kapcsolattartás. Hát a rendes kapcsolattartás, az a köztudatban elterjedt, az minden második hétvége és a rendkívüliben benne van a téli, tavaszi szünidõ, a nyári szünidõ, amiben lehetõsége van a másik félnek arra, hogy hosszabb idõre, tehát nemcsak egy hétvégére, hanem egy hétre, két hétre, egy hónapra elvihesse a gyermekét. Na most az ilyen külföldi esetben úgy is szoktuk szabályozni, hogy a rendkívüli kapcsolattartás idõt esetleg így egy hónapot megengedünk vagy pedig év közben is hosszabb idõt, mert ugye itt kiesik az az esélye a másik félnek, hogy hétvégeken is találkozhasson a gyermekével. És szabályozhatja úgy a bíróság, hogy ilyenkor az édesapa vagy az édesanya, aki külföldön él, kivihesse hosszabb idõre külföldre a gyereket.

dr.Vné.: - Megteheti. Mind a két szülõnek egyformán joga van arra, hogy a gyermekét nevelje, gondozza és a saját háztartásában éljen. De hát úgy tûnik, hogy itt nem is olyan elvadult a kapcsolat a felek között, akkor ezt meg kell beszélni. Tehát akkor lehetõség szerint olyan idõpontban és olyankor, amikor a gyermeket ez nem zaklatja fel. Tehát ha egy óvodába járó gyerek lehet ugye mert 4 éves, akkor legalábbis úgy tartanám én ezt praktikusnak, egy olyan egyességet kötnék, hogy mit tudom én kéthavonta egy hétre elvihesse, vagy a szünetekben egy hétre, nyáron egy hónapra. Tehát, hogy azért ne legyen, mert itt borzasztóan kell törekedni itt a gyermekelhelyezés körében a gyermek szempontjából az állandóságra. Tehát a megszokott környezetébõl nem szabad mindig kiszakítani a gyereket, hogy ne így legyen az, hogy egyszer itt, egyszer ott, hanem ott is egy kicsit már megszokja a kinti életet, tehát azért egy hetet mondtam, és hogy itthon is legyen egy hosszabb ideig azért.

dr.Vné.: - Hát reméljük, hogy ez nem úgy lesz, mert itt kicsit olyan volt a hangsúlya a hölgynek, hogy én most hál istennek még ezt nem érzem, de ez való igaz, de akkor is ugye azért a törvény lehetõséget ad arra, hogy az a szülõ, akinek nem a nevelésében és a gondozásában van a gyermeke, hogy õvele folyamatosan kapcsolatot tartson és a gyermeknek, hogy a szüleivel mind a kettõvel kapcsolatot tartson. Tehát nagyon nehéz dolog ez, de én azt gondolom, hogy ettõl egyik szülõt sem lehet elzárni, hogy a gyermekével érintkezzen.

- Egy nagy kérésem, egy nagyon aggódó nagymama vagyok. Van egy koraszülött kisunokám, négy és fél hónapos, 1 kiló 80 dekával született, most 4 kiló. És csupa sötétzöld a széklete állandó jelleggel, mióta az anyukája hazahozta.

- Van.

- Hát semmi. Éppen voltunk, mert mivel koraszülött kell ilyen állandó vizsgálatra vinni a koraszülötteket és ott is mondta a lányom, nem szóltak semmit. Mondta a háziorvosnak, az se mond semmit. Most a védõnõ, mert olyan kis gömbölyû, 53 centi, nem sovány, szóval nem úgy néz ki, mint aki beteg vagy nem tudom, de azt mondja a védõnõ a lányomnak, hogy hát anyuka most mit csináljon, két hónap alatt 40 dekát gyarapodott csak. 1 kiló 80-nal született. És lement 1 kiló 50-ra. Elég sokáig kórházban volt, hogy mondjam, nem inkubátorban volt õ, szondával etették de ez a fény, meg mit tudom én szóval ilyen nem volt, mint az a tényleges inkubátor.

- Hét héttel jött elõbb, mint kellett volna.

- Nem tudott szopni, mert az anyukája cukorbeteg és õ nagyon-nagy, szóval császárral született, komplikációk voltak az anyukánál, lázas volt, szóval sok probléma volt sajnos az anyukával. És arra szeretnék én mondjuk tanácsot kérni, hogy hova vigyük? Mert én nem tudok belenyugodni, de én annyira ideges vagyok emiatt, hogy sokszor sírni tudok, mert nem tudom, hogy hova forduljunk.

-dr.Pintér Sándor gyermekgyógyász: Nagyon sok minden számításba jöhet a koraszülöttség okaként. Biztos, hogyha az édesanya nem egészséges, az meghatározó lehet. Viszont most visszatérve erre a nagyon kedves nagymamára, én azt hiszem, hogy, elsõként azt mondhatom nem látja az ember a csecsemõt, tehát azért óvatosan kell nyilatkozni, de hogyha a súlya ilyen szépen gyarapodott és négy kiló vagy afölött van négy hónapos korára és õ egy kiló, hát még le is ment a születési súlya, tehát egy kiló ötvenrõl indul, én azt hiszem ez nagyon szép teljesítmény. És én azt javaslom, hogy tessék elfogadni kedves nagymama a körzeti orvosnak, a gyerekgyógyásznak a véleményét. Nem hiszem, hogy különösebben lenne tennivaló a gyerekkel, mert nagyon szépen fejlõdik. Egyet azért hadd jegyezzek meg: nagyon nagy baj, hogy nem szopik, mert ha egy csecsemõ szopik, akkor az anyatejjel olyan anyagokat kap, ami az õ további növekedéséhez, az agyállományának az éréséhez feltétlen szükséges, tehát igazán egészséges, testileg, lelkileg jól fejlett csecsemõ gyerek az csak akkor biztosítható, ha szopik. Az nem igaz, hogy anyatej pótló a jó tápszer. Vannak tápszerek, de ez mind kényszermegoldás, szoptatni kell.

dr.P.S.: - Hát tessék megnézni, ez abból adódik, hogyha a koraszülöttet el kell vinni a koraszülött osztályra, az édesanya pedig a szülészeti osztályon marad, akkor elszakadnak egymástól. Tehát valahol azt kellene elérni, hogy ha nem a nagy a távolság a koraszülött osztály és a szülészeti intézet között, akkor ahogy lehet, az édesanya minél hamarabb menjen át a koraszülött osztályra és vegye az ölébe és ha csak egy-két csepp tejet tud a szájába fejni, mert akkor is fejje, vagy ha tud a csecsemõ szopni, az újszülött, a koraszülött tudna. Az nem biztos, hogy egy kiló ötven, hatvan dekás nincs jó szopási készsége. Biztos, hogy mennél alacsonyabb a súlya, annál hát esendõbbek vagy gyengébbek inkább ezt mondhatnám, de mindent megtenni annak érdekében, hogy minél hamarabb legyen mellen és akkor a lehetõség, hogy a késõbbiekben szopjon és az anyának legyen tej, az megvan. Tehát ez egy kritikus idõszak, ez teljesen igaz és ha az elsõ mondjuk egy-két-tíz napban erre nincs lehetõség, akkor már nehezebb ezt visszahozni, de mindent meg kell tenni ennek érdekében, egyik legfontosabb a gyerek szempontjából. Például az elõbb már mondtam, olyan anyag van az anyatejben, amely az agy éréshez szükséges és az agy érés az egy éves korig tart legalább. Tehát ha egy csecsemõ kitûnõ tanulónak készül, elnézést, hogy ezt a kifejezést hallom, de nem szopik lehet, hogy csak jó tanuló lesz, épp azért, mert nem kapta meg azt, amit az anyatejjel tudtak volna biztosítani a számára.

dr.P.S.: - Én azt hiszem, hogy ezt nyugodtan lehet ma már mondani, hogyha netalán nem tudja a saját édesanyja tejét megkapni, akkor más édesanyától gyûjtött tejet, amelyik biztonságos fertõtlenített, tejet tudnak biztosítani a koraszülöttek számára, de mindenképpen az lenne a jó, hogy érzelmileg is kötõdjenek egymáshoz. Ha test a testhez, bõr a bõrhöz, tehát közvetlen érintkeznének.

dr.P.S.: - Azt látni kellene. Nem hiszem, hogy nagy baj lehetne emögött, majdnem azt merem mondani lehet, hogy túl sokat eszik és túlságos nagy tempóban gyarapszik, de ehhez látni kellene a székletet. Úgyhogy én azt kérem, hogy kérje meg a doktornõjét, biztos, hogy készségesen segít, nem hinném, hogy nagy baj lenne ebbõl.

-dr.Ács Nándor szülész, nõgyógyász: A humánpapiloma vírus fertõzésrõl annyit kell tudni, hogy ennek nagyon sok fajtája van. Körülbelül hatvan altípusát ismerjük.

- Most nem tudom, pontosan a számát, de...

dr.Á.N.: - Szóval rossz fajta. Na most a lényeg a dologgal az, hogy a humanpapiloma vírus kétféle tünetet vagy megjelenési formát szokott ölteni. Egyrészt a nemi szervek környékén ilyen kis szemölcsszerû felrakódásokat, de ez a kisebbek baj, mert ez kezelhetõ, hanem a méhszájon egy ilyen daganatmegelõzõ állapotot tud produkálni. Most ami lényeges viszont, hogy mint másféle vírusfertõzésnek sincsen, ennek sincsen gyógyszeres megoldási lehetõsége. Nem ismerünk olyan szert, ami ezt megoldaná és amit tenni kell az, hogy rendszeres rákszûrõ vizsgálatokat csinálni mondjuk három havonta és abban a pillanatban, amikor ez a rákszûrõ vizsgálat a legkisebb eltérést mutatná, akkor hát legalábbis valamiféle mûtéttel ezt a kóros hámot el kell távolítani.

dr.Á.N.: - Igen. Na most a terhesség szempontjából azért különösen kellemetlen lehet ez a helyzet, mert hogyha netán, ne adj isten, azért erre kicsi az esély, de ha tényleg romlana esetleg ez a rákszûrési lelet, akkor akár a terhesség során is meg kell csinálni ezt a mûtétet. Természetesen vannak ennek olyan technikái, hogy nagyon jó eséllyel a terhesség is megmarad mellette és szépen kiviselhetõ. De hát a kockázat az mindenképpen fokozott. Na most ami viszont lényeges, hogy természetes úton nem szülhet, ez én azt gondolom, hogy nem igaz, az a herpesz vírusfertõzésre igaz. Tehát humánpapiloma fertõzés mellett nem az a fõ gond, hogy természetes úton szülhet vagy nem.

dr.Á.N.: - Hát nézze, ha egy komoly HPV fertõzésrõl van szó, akkor tényleg talán szerencsésebb a császármetszést választani, ha akkor akutan a szülés idején fennáll ez a fertõzés. De ez nem egy ilyen leírt dolog, tehát nem igazolt ez még tudományosan, hogy gond lenne abból a hüvelyi úton történõ szülésbõl. Hát gondolom, ha Pécsen élnek valószínû a pécsi klinikára jár a felesége terhesgondozásra, hát ott maximális biztonságban ebbõl a szempontból, azt mondhatom, õk azért nagyon értik a dolgukat.

dr.Á.N.: - Ehhez pontosan ismerni kellene, hogy melyik típus és még akkor is ilyen néhány százalékos, tehát mindenképpen 5 százalék alatti. De hozzáteszem erre nagyon oda kell figyelni.

dr.Á.N.: - Méhnyak, csak a méhnyak.

dr.Á.N.: - Ahhoz semmi köze szerencsére.

dr.Á.N.: - Nem. Csak a méhnyak, arra oda kell figyelni. Ami a jó kimenetel vagy a szerencsés kimenetele a dolognak, hogy a szervezet immun rendszere, a védekezõ rendszer legtöbbször meg tudja oldani ezt a fertõzést és legyõzi. Azt a néhány százaléknyi esetet kell kiszûrni, amikor ez nem így van és akkor esetleg megindulhatna egy ilyen daganatot megelõzõ állapot vagy rossz esetben akár daganat is.

- Vannak gyerekek, meg felnõttek is, akiknek a bõrén sok pici barna mi anyajegynek szoktuk nevezni, szóval pontocska foltocska van. Kisebb is, meg nagyobb is. Talán nem alaptalan a szülõk félelme, hogy nekik nem szabad annyit tartózkodni a napon.

dr.Nagy Éva bõrgyógyász: - Tényleg így van. A sok anyajeggyel rendelkezõk egyrészt el kell, hogy menjenek rendszeresen bõrgyógyászhoz, legalább félévente, évente, hogy megnézze a bõrgyógyász, hogy a sok anyajegy közül melyik az, ami esetleg veszélyes a jövõt illetõleg. Tehát hogyha az megsérül vagy nagyon erõs fény éri, tehát pontosan a fokozott fény következtében megmozdulhat az anyajegy. Tehát elkezdi a színét változtatni, akkor nagyobbodik, még esetleg vérzik is vagy pláne, hogyha megérti az illetõ, tehát ezek az úgynevezett veszélyes anyajegyek. Nos ilyenkor azt szoktuk tanácsolni a szülõknek, hogy tanácsos ezeket levetetni. Tehát amikor még nyugalmi állapotban van, ezt a bõrgyógyász egy készülékkel megvizsgálja és azt mondja, hogy ebben a pigment elosztás olyan, hogy tanácsolnám, hogy most vegyék ki épen, természetesen ép bõrrel, mert hogyha kivettem, akkor utána ebbõl már baj nem lesz. Tehát vannak ilyen anyajegyek.

dr.N.É.: - De marad nyoma természetesen, mint minden mûtét után azért maradnak ott hegek, de még mindig kisebb a rossz, mintha otthagyom és esetleg az illetõ nem vigyáz rá, irritálja, nagyon erõs fénynek van kitéve és esetleg jövõben abból egy rosszindulatú daganat elindulhat.

dr.N.É.: - Nem. Azokat nem szoktuk levenni, csak azokat vesszük le, ezek közül, amelyeket dermatoszkóppal megnézve veszélyesnek talál a bõrgyógyász. Tehát abban az esetben, hogy minden anyajegyet nem veszünk le. Azt mondjuk, hogy ezek ártatlanok, ott maradhatnak.

dr.N.É: - Nem, nem.

dr.N.É.: - Nem. Nen fájdalmas. Na most természetesen az, akinek nagyon sok számú anyajegye van, annak azt szoktuk mondani, hogy ne menjen erõs napfényre, vagy trikóban menjen, vagy pedig magas faktorszámú fényvédõvel. Általában az 50 az a bûvös szám, 50 és 70 között, amikor valakinek azt tanácsoljuk, hogy nem tanácsos erõs fényre mennie.

dr.N.É.: - Igen, hajlama van az illetõnek igen. Tehát azért mondom, és azokból a nagy számúakból is mindegyiket szépen gondosan átnézve ki lehet szûrni azért nagy biztonsággal azokat, amelyek abszolút veszélyesek.

dr.N.É.: - Az provokál, provokál. Tehát a fény az provokálhatja ezeket. Tehát igenis oda kell az anyajegyekre figyelni.

dr.N.É.: - Egy szûrõvizsgálat mindig tanácsos, az nem fájdalmas, gyorsan megvan, bárhol, bármelyik bõrgyógyászati rendelõben. Ez tulajdonképpen az onkológiai szûrésünknek a része. Tehát úgy sok anyajegyem van és szeretném, ha megnézné, hogy ebbõl mi az, ami veszélyes mi az, ami nem. Kell-e esetleg valamelyiket majd eltávolítani. Tanácsos-e napra mennem, mennyit legyek napon? Használják-e magasabb faktorszámú fényvédõt, avagy még nem tartozom azok közé, akinek ez fontos. Tehát bõronkológiai szûrés.

-dr.Csoma Éva szemész: Én azt gondolom, hogy ez nincs korhoz követ. Rengeteg olyan gyerek van, ahol elég kicsi korban kiderül az, hogy õ fényérzékenyebb. Gondolok itt a világos bõrû, kékszemû gyerekekre. Van, aki egész életében nem igényli a napszemüveget van, aki viszont már egészen kicsi korától kezdve nem bírja az erõs fényt.

dr.Cs.É.: - Én nem gondolom, hogy ilyen probléma lenne ebbõl, mert ezek ilyen alkalmi dolgok, akinek erre nincsen szüksége úgyis leteszi elõbb-utóbb. És nagyon-nagyon jó uv szûrések vannak, de hát ez a gyerekszemüveg, ez természetes. Viszont ha a gyereknek szüksége van rá, akkor neki is olyan réteget készítenek az optikai üzletekben, ami megfelelõ.

dr.Cs.É.: - Én is azt gondolom, mert a gyereknek meg is kell tanulni a szemüveggel együtt élni. Na most ha egy olyan gyerekrõl van szó, aki szemüveges azért azt megszokja, az egy egész más dolog, hogyha szemüveget viselõ gyereknek a saját szemüvegén van egy réteg, mert nagyon zavarja a fény. De én látom ezeket a kis nagyon törékeny, nagyon mûanyagot, nem nagyon merném a saját gyerekemre rátenni.