- Így van. Mentem a sportpályára focizni, közben nem volt nyitva a kapu, másznom kellett a kerítésen, hogy tudjak játszani. Mikor másztam beakadt a lábam és leestem és lezuhantam.

- Körülbelül 2 méter. Nem volt bennem félelem. Azt hittem, hogy nem lesz semmi bajom.

- Igen, az volt bennem.

- Vaskerítés.

- Igen. Mikor ültem a kerítés tetején, közben akartam ugrani, beakadt a lábam és leestem.

- Igen.

- A kerítés végébe.

- A barátaimmal voltam, velük akartam focizni. Õk is mászták elõttem.

- Igen. Bennem volt az is, hogy én is át tudjak mászni. Utánozni akartam az osztálytársaimat, de nem voltam olyan ügyes, mint õk.

- Igen, õk is.

- Hát sírtam. Nem bírtam ráállni a jobb lábamra. Bennem volt az, hogy már eltört a lábam. Szóltam az osztálytársamnak Daninak, hogy segítsen. Azt hitték, hogy viccelek. Nem jöttek, közben fociztak. Utána nézték, hogy ez már komoly baleset. És így odajöttek hozzám segíteni.

- Szóltak az Erik meg a Dani anyukámnak meg apukámnak, hogy jöjjenek a pályára értem.

- Fel tudtam kelni csak a bal lábamra. Jobb lábamra egyértelmû nem.

- Nagyon. Zsibbadtság, az volt. Be volt dagadva, már lila volt.

- Körülbelül 1 perc múlva.

- Hát a szüleimtõl, de az osztálytársaim... Nem akartam, hogy anyunak szóljanak, mert féltem a szüleimtõl, mit fognak szólni. Háromszor megpróbálták, hogy érte mennek, mondtam nem, hogy elmúlt. Közben eltelt 15 perc és utána már tökre lila volt a lábam.

- Apukám sietett a kocsival és közben fölemelt és egy lábbal kellett ugrálnom.

- Hát szomorú volt.

- Mindkettõ.

- Hát nézték a kocsit, hogy megy el.

- Meg. Igen.

- Rögtön igen. Baleseti sebészetre.

- Hát ott is nagyon izgultam, mikor mondták, hogy be kell gipszelni a lábamat.

- Hogy kéthetes gipszre, utána majd meglátjuk, aztán megint egy hétre. Szóval 4 hétre volt begipszelve.

Sárközi Sándor: - Ez így van valóban. A kicsikre általában az jellemzõ, hogy megpróbálják utánozni a felnõtteket és ilyen ügyetlenségi balesetek következnek be. Tehát elvágják az ujjukat, beszorul a kezük valahova. Persze le is potyognak sok helyrõl, de mondjuk az igazán súlyos sérülések azok ott fordulnak elõ, ahol a gyerek aktivitása, ügyessége is lehetõvé teszi azt, hogy komolyabb veszélyhelyzetbe kerüljön. Kicsiknek egyébként még nincs veszélyérzetük, tehát ez is belejátszik abba, hogy ez a korosztály ez sérülékenyebb. Tehát mondjuk a 3-4-5 éves korosztály, aki már figyel, nézi, hogy a nagypapa mit csinál, õ is kézbe veszi a baltát az udvaron és aztán baj lesz belõle. Úgyhogy sokkal jobban tesszük, hogyha nem tiltjuk nekik ezeket a dolgokat, amiket a szülõktõl, környezettõl látnak, ki hogy szerel mit, hanem játékos formában az õ számukra is lehetõvé tesszük, hogy a maguk szintjén megpróbálják ugyanazt. Persze felügyelet mellett és vezetéssel és akkor sokkal kevesebb a balesetveszély. A nagyobbaknál viszont, akiknek már ugyan megvan a veszélyérzetük és megvan a tapasztalatuk is, de miután átmenetileg a baleseti szám csökkenni szokott a kis kor után van egy hamis biztonságérzetük is. Azt hiszik, hogy õk ezt már megtehetik, hogy nem érheti baj õket. Vagányak is lesznek. Kicsi gyerek az nem vagány, az csak veszélyérzet híján van, kíváncsi, de a nagy gyerek az már vagány, egymásnak is bizonyítani próbálnak, tehát ez is nagyon sok veszélyt rejt magában.

Sárközi Sándor: - Azt látjuk, hogy a gyerekeket is motorizálják. Nem nagyon tudom megérteni, hogy miért kell egy 10-12 éves gyereknek robbanómotor meghajtású mopedet vásárolni. Jó neki a bicikli is, azzal is lehet nagyot esni egyébként, de azt õ hajtja. Tehát ott azért mondjuk jobban ura a helyzetnek mint egy motoron. Persze azt is meg lehet tanulni, de egy olyan energiaforrás kerül a gyerek kezébe, amihez nem biztos, hogy elég esze van még ebben az életkorban. Tehát ebbõl látunk baleseteket és hát némelykor ezek súlyosak. Aztán ugye az is baj, hogy a gyerekeknek sajnos elég alacsony százaléka sportol. Azért õk nyáron megpróbálják, nyár az a sportok szezonja, de hát nincs tapasztalatuk, nincs ügyességük, nem tanulnak meg esni. Nem járatosak abban, amit csinálnak és ez megint nagyon sok balesetveszélyt rejt magában. Jó lenne, ha a gyerekek közül többen sportolnának, jó lenne, ha strammabbak lennének, ütésállóbbak lennének adott esetben és hát persze ügyesebbek lennének.

Mv.: - Valakitõl hallottam, hogy például õ a gyermeke elöl a csokoládét, hogy ne egye meg mind föltette a spejzba a polcra és a gyerek el akarta érni és magára rántotta az egész polcot. Tehát ilyenekre nem gondolnak a szülõk. Melyek még azok a balesetek, amelyekre nem gondolnak a szülõk?

Sárközi Sándor: - Bármibõl lehet baleset. Tehát ami otthon a háztartásban elõfordul, nyílászárók, éles kiálló tárgyak eszközök, ezekbõl mind-mind lehet baleset. Sajnos mindenre gondolni nem lehet, de hát ha csak annyit megteszünk, hogy törött tárgyak, éles tárgyat nem hagyunk elöl vagy a radiátorszelepre ráhúzunk valamit, hogy ha a gyerek esik, márpedig elesik, akkor lehetõleg nem üsse be a fejét. Olyan szemmel járunk otthon, hogy mondjuk észrevesszük azt, hogy mi lehet adott esetben egy elesés kapcsán veszélyes, akkor már nagyon sokat tettünk.

Sárközi Sándor: - Hát ezt legalább tegye meg. Ez érdekes módon egyébként mindig csak az elsõ gyereknél probléma, késõbb soha nem, mert akkor már van elegendõ tapasztalat, hogy mi fog soron következni, mit fog a gyerek lépni, ezt tudni kell elõre.

Sárközi Sándor: - Még mielõtt bekövetkezik a baleset azt hiszem, hogy jó lenne, ha azért a szülõk tudnák azt, hogy hova fordulhatnak, hogy ha baj van, mert akkor már aztán nagyon nehéz cselekedni, kigondolni, tehát nem árt, hogy ha tudjuk, hogy hol van az orvosi ügyelet, hol lehet ennek utánanézni. A nyáron, nyári szabadságok ideje alatt körzeti orvos mikor elérhetõ, egyáltalán hova tartoznak, hogy ha valami probléma van. Ennek mind utána lehet nézni, ezt mind segít a körzeti gyerekorvos, vagy bármelyik gyerekkórházat fölhívják, amelyikhez úgy gondolják, hogy tartoznak akkor tudnak tanácsot kapni. Tehát még nyugalmi idõszakban úgymond, tehát nem akkor amikor baleset van. Ha bekövetkezett a baj és végképp nem tudják, hogy mihez kezdjenek, akkor legegyszerûbb, hogyha fölhívják a mentõket és tanácsot kérnek. Ez nem azt jelenti, hogy kihívják a mentõket. Fölhívják, tanácsot kérnek és akkor õk meg fogják mondani, hogy ilyen helyzetben mi a teendõ, hova fordulhatnak, vagy ha olyan a helyzet akkor ki is mehetnek.

Dr. Czukor József gyermekfogász: - Elsõsorban nekünk a maradó fogak védelme a legfontosabb szempont. Kellemetlen a család és a gyerek számára ha egy tejfogat baleset ér, de hát azért az egy átmeneti állapot és nem egy végleges hiány. Tehát elsõsorban nekünk a maradó fogak balesetére kell vigyázni, illetve annak az ellátásával törõdni. Na most két dologra szeretném a szülõk figyelmét felhívni. Az egyik nagyon súlyos baleset, amikor maradó - hangsúlyozom - maradó metszõfog olyan súlyos balesetet szenved, hogy kiesik. Akkor a lehetõ legsürgõsebben kell fogászati rendelésre vinni a gyermeket foggal együtt, méghozzá a fogat vagy úgy szállítani, hogy ha nincs más komolyabb sérülés vagy a gyerek jól kooperál, akkor a szájüregben a pofa nyál környezetében mert az a legfiziológiásabb út szállítani, vagy pedig ha más lehetõség nincsen akkor hideg tejbe szoktuk ajánlani, hogy tegyék az így sérült fogat és a lehetõ leghamarabb, a legközelebb lévõ fogászati rendelésre kell befáradni. Lehetõleg félórán belül. Az ideális az lenne, hogy ha 10 percen belül, de hát ezt úgy tudom elképzelni, ha a fogorvosi rendelõ váróhelyiségében történik a baleset, akkor valóban ez megoldható.

Czukor József: - Ilyen, hogy nem érdemes ilyen nem létezik. Egy maradó fog úgynevezett totális luxáció, tehát amikor kiesik a fog a baleset következtében mindenképpen, még napok múlva is meg kell próbálni a visszaültetését. Nekem volt egy olyan extrém esetem, amikor öt nap múlva ültettük vissza, jó, természetesen ez sokkal komplikáltabb. Sajnos a prognózis is sokkal rosszabb, de mindenképpen. Ha 5 százalék esély van, akkor is megtesszük a hangsúlyozom maradó fognak a visszaültetését. Ez az egyik. A másik baleseti forma az, amikor törik a fog, a szájüregben megmarad, de az úgynevezett klinikai korona, tehát a látható koronai része valamilyen módon letörik. Akkor mondjuk hát a félóra az azért túlságosan szigorú, bár ha van lehetõség ott is minél hamarabb, de azt szoktuk kérni, hogy legalább félnapon belül mindenképpen szakellátásra kerüljön a gyermek, mert így menthetõ a fog.

Czukor József: - Hát erre azt tudom mondani, hogy vannak próbálkozások arra, hogy visszaragasztják ezt a kis letört darabkát. Van amikor sikerül, de a legtöbb esetben nem sikerül.

Czukor József: - Ma már vannak olyan modern eszközeink, hogy abszolút esztétikai megoldást tudunk alkalmazni és nemcsak az esztétika fontos itten, hanem a fogbél, a fogideg védelme. Az mondjuk az orvosi része, tehát az, hogy ez a fog a baleset következtében ne veszítse el a vitalitását, ne haljon el, mert annak súlyos következményei lennének. Ha ezt mi el tudjuk érni és emellett még esztétikailag is sikerül helyreállítani ezt a fogat, akkor az ellátás tulajdonképpen hosszútávon mûködni fog.

Czukor József: - Feltétlenül, ha kilazul a fog, akkor is és akkor úgynevezett sínezés kell. Hát ennek többféle módszere van, ma már egészen korszerû és könnyû megoldással szoktuk ezeket a kilazult fogakat rögzíteni. Általában ez a rögzítés két-három hétig, súlyos esetben egy kicsit hosszabb ideig tart, akkor már el lehet távolítani azt a sínt, ami fölkerül a mellette lévõ fogakra is. Természetesen, ha valóban idejében történt az ellátás és szakszerû ellátás, akkor szinte nyomtalanul fog gyógyulni az ilyen baleset.

- A szülinapomra kaptam egy kullancsot. A szülinapomon barkácsoltunk egy ilyen kis színpadot és az alatt játszottunk.

- Azért, mert hogy ha alatta játszunk az úgy látványosabb és játszottunk alatta és elég sok macskám van és azért szokott bennük is lenni kullancs meg az állatokban. Meg kutyám is van és valahogy odakerült a fûbe mivelhogy nagyon közel kint lakunk a falu szélén és a mezõrõl vagy bárhonnan odakerülhet, a szél odafújja és mi meg ott fetrengtünk és belém mászott és így került belém.

- Nem. Egy-két nap múlva, mert elõször az anyáék se tudták eldönteni hogy az mi. Elõször gondolták, hogy szemölcs vagy bármi.

- Igen, anyajegyek, öröklöm az apukámtól. Ilyen kis barna pöttyök jönnek elõ rajtam a napon, de végül is ez a kullancs úgy nézett ki, mint hogyha egy kisebb szemölcs lenne, így hát gondolták, hogy majd elmúlik. Meg én is, és jött hozzánk egy vendég és akkor mondták anyáék, hogy ott van az rajtam és akkor mondta, hogy mutassam meg. Megmutattam és akkor mondta, hogy az lehet, hogy kullancs, úgy hogy el kéne vele menni orvoshoz.

- Igen.

- Hát végül is rajtam motoszkáltak, nem rajtuk és akkor még az este felhívtuk az orvost és elmentünk hozzá és elég fájdalmasan kihúzta. Meg is voltam ijedve. Nem túl jó élmény, ahogy kihúzzák, mert elõször adnak egy érzéstelenítõt, aztán egy ilyen kis különleges ilyen kullancskihúzóval kihúzzák. És hiába kapok érzéstelenítõt így se, úgy se túl jó érzés, ahogy fogják és ott motoszkálnak és húzogatják meg minden.

- Igen, elég gusztustalan, úgy néz ki mint egy kis mazsola. Lábakkal. Elég kis gusztustalan teremtés. Úgyhogy utána rögtön el is mentünk a rendes háziorvosomhoz és kaptam kullancs elleni oltást. Vissza kellett menni, mert mondta a doktor bácsi, hogy még vissza kell menni egyszer-kétszer mert ilyen piros foltokat kerestek rajtam, hogy a kullancs nem fertõzõdött-e el bennem. De hát hála istennek nem. Ezért jó, hogy idejében észrevettük.

Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - Hát ha bejönne a rendelõbe, akkor nem lenne ez az érzése. Inkább azt mondanám, hogy szervült a kullancs elleni védõoltás és megszokottá vált. A szülõk tájékozottak a kullancsnak a veszélyeivel kapcsolatban és minden fölhajtás nélkül számon tartják azt, hogy lejárt a három esztendõ és tessék szíves lenni nekem újra oltani a gyereket. Na most ha véletlenül nem ez történik, akkor meg a kullancs figyelmezteti a szülõt rá, hogy kellene már valamit tenni, mert hogy elég sok kullancs van. Evvel én most nem kívánok pánikot kelteni, nehogy most ennek az agyhártyagyulladáshoz hasonló kétségbeesés legyen a következménye amit elmondok, de bizony van kullancs és szedegetjük ki a gyerekekbõl rendesen. Hogy ha olyan gyerekbõl veszem ki akinek megvolt a védõoltása sokkal kevesebb veszéllyel kell fenyegetnem a szülõt. De nem tudom, mennyiben különbözik az én gyakorlatom másokétól, de az én gyerekeimnek, az én általam kezelt gyerekekre gondolok, talán 60-80 százaléka be van oltva kullancs ellen, ezért nem kell beszélni róla annyit.

Szamosfalvi Imre: - A szülõk pontosan tudják, hogy ki kell szedni a kullancsot, de a módszereik azok nem egészen. Hát honnan lenne kidolgozott módszerük, hát azért végeredményben egy szezonban egy vagy két kullancsot kell kivenni egy gyerekbõl, de hogyha egy ezres gyerekpopulációról beszélünk, akkor már ott több kullancsnak a kivételérõl is szó esik. A kullancs kivételéhez eszközöket is árulnak.

Szamosfalvi Imre: - Igen, én nem azt használom, én egy ilyen egyszerû hajcsavaróhoz használatos csipesz jellegû valamivel szedem ki a kullancsot a gyerekekbõl. Még idáig egyetlen egy fej sem szakadt be.

Szamosfalvi Imre: - Általában a szülõk megfogják a kullancsot és erõszakosan megpróbálják kitépni. Na most ezt nem nagyon hagyja a kullancs, inkább szétszakad. Na most hogy ha viszont megfogom a kullancsot és mondhatni finom mozdulattal szépen forgatni próbálom tehát forgatom, kivehetõ és nem kell hozzá semmiféle más dolog, mint egy jó minõségû csipesz és akkor tényleg nem volt rá példa, hogy beszakadt volna egyetlen egy kullancsnak is a feje. Na most a beszakadással kapcsolatban az már úgy nem fertõz, mint ahogy maga a kullancs fertõzött volna, mert az nem mûködik, tehát az már nem présel be fertõzõ anyagot a gyereknek a bõrébe, az onnantól kezdve úgy mûködik, mint egy szálka. Most a szálkát se szereti az ember, hogy ha bent van, de a kullancsnak a feje, ami beszakadt az másképp van a bõrben, mint a szálka, tehát elég erõszakos beavatkozás, tehát nagyon nagy kínlódás, kaparás, sebejtésnek az árán lehet általában elsõ lépésben eltávolítani. Egy néhány napig érdemes várni ameddig, úgy hívjuk ezt a folyamatot, hogy elhatárolódás, tehát az idegen test körül, ami a bõrben elhelyezkedik kialakul egy zóna ami hát segíti a kilökõdését ennek és akkor sokkal könnyebb eltávolítani. Ezzel nem fokozzuk a fertõzõdésnek a veszélyét.

Szamosfalvi Imre: - Ez már a múlté. Valamikor az volt a kullancs eltávolításának a módja, hogy bekentük, megfojtottuk a kullancsot. Ma már ezt kifejezetten tiltjuk, nem javasoljuk, mert hogy kiderült, hogy a kullancs a fulladozása közben éppen hogy egy csomó fertõzõ anyagot belõhet mintegy a bõrnek a rétegeibe, tehát inkább kárt okozunk vele, mint hasznot. Higgyék el, hogy az élõ kullancsot, hogyha finom mozdulatokkal szépen folyamatos ilyen csavarással veszik ki, az egy néhány pillanat alatt kiemelhetõ a bõrbõl és akkor ennek a kérdésnek a föltevésére nincs is szükség.