Vendég a háznál
2001. július.19 .
Kossuth rádió, 13.05
Szabó Éva
jegyzete: - Nekem már gyerekkoromban nagyobb hajlamom volt a
szomorúságra, mint kellett volna. Nagyon tudtam sajnálni mindent,
ami egyedül volt, ami véget ért. Az iskolámat is, amikor az évzáró
után becsukódott mögöttünk a tanterem ajtaja. Persze csak
addig, amíg kézen nem fogott a nyár. Csak a tenger mellett éreztem
késõbb akkora szabadságot, mint akkor a júniusi ég alatt. Pedig
ha jól meggondolom az Egressy utcától mindössze a Kenyere partig
ért gyalog, vonaton pedig a makói állomásig. De hát gyerekkorában
még hétmérföldes csizmával lép az ember. A jó bizonyítványért
is másféle fizetség járt. Ott lehettem a nagyapám két és fél
holdas birtokán, az aratásnál. Korán reggel indultunk neki
gyalog a határnak, még harmatos volt a fû a kis meggyfa alatt,
amikor letelepedtünk. Nem kirándultam, dolgom volt. Én hordtam a
vizet az aratóknak, én gyûjtöttem a gallyat a bogrács alá,
amelyben úgy szuszogott a paprikáskrumpli, mint Mihály bácsi
szokott, amikor elbóbiskol az asztal mellett egy-egy Mihály napi
vacsora után. Így hát én is végigtörölhettem a homlokomat
azzal a felnõtt mozdulattal, ahogy a nagypapa, amikor elérkezett
az ebéd ideje. Abban is volt valami nagyos, hogy nem pohárból
ittunk, hanem a kanta fedõbõl. Egymás után, és amikor a kezem
fejével töröltem meg a számat, ahogy Gulyás bácsitól láttam,
nem szólt rám senki, hogy ez nem való. A nagymama sem szidott
meg, hogy már jócskán este volt, amikor hazaértünk és a
nagypapa után én is megmosakodhattam a nagy lavorban az eperfa
alatt. Tegyük el magunkat holnapra, mondtam öregesen, amikor feküdni
mentünk, de azt nem árultam el senkinek, hogy az a tarló azokkal
a keresztekkel, a lila alkonyatban olyan volt, mint a temetõ.
  
- El fogunk menni majd Miskolcra, meg ott majd minden fürdõbe
be fogunk menni, meg mindenfélét meg fogunk nézni.
R.: - Kivel mész oda?
- Apukámmal meg a testvéremmel.
R.: - Mennyi ideig lesztek ott?
- Úgy egy hétig.
R.: - Mit fogtok még nyáron csinálni?
- Még le fogunk menni a nagyival Siófokra, ott is ilyen munkákat
fogunk csinálni szövés, meg pókháló csinálás.
R.: - Miért? Mi a nagyi, hogy ilyenekre tanít téged?
- Hát szeret dolgozni, meg szeret takarítani, én is szeretek.
R.: - A nyár nem azért jó, hogy kikapcsolódjon az ember? Hogy
akkor pihenjen, hogy eszébe se jusson a munka, a tanulás, a
feladat?
- De. De csak egy kicsit fogok nagyival munkálkodni, utána
pihenni fogok. Mert ott van egy olyan emelet és ott van tévé és
azt fogom nézni.
R.: - Most nyár van és te még óvodába jársz. Az pihenés,
hogy ide be kell jönnöd?
- Hát szerintem nem nagyon, de azért szeretem.
R.: - Miért kell ide bejönnöd, nincs aki vigyázzon rád?
- Hát nincs, mert most apukám dolgozik, a testvérem elment a
barátnõjéhez, a nagyi meg
orvosnál van.
R.: - Ilyenkor nyáron más az óvodában a napirend? Mások az
óvó nénik, más dolgokat lehet csinálni?
- Hát lehet más dolgot, mert például lehet úszni a medencében
néha majd ha melegebb lesz, hát más ám például, például az
óvó néni az ugyanaz.
R.: - Te nagycsoportos voltál, évközben sok feladat volt
naponta?
- Hát igen, például munkafüzetbe nagyon sokat kellett
dolgozni.
R.: - Ezt nyáron is csinálni kell?
- Nem, nyáron kikapcsolódás van, akkor nem kell.
R.: - Hogy kapcsolódtok ki?
- Mondjuk lepihenünk az ágyra és kicsit alszunk.
R.: - Vannak barátaid, akikkel együtt tudsz játszani?
- Igen, vannak. Hát például szoktam velük dolgozni, mindig
együtt dolgozunk, ha valamit csinálunk. Együtt rajzolunk egy képet,
együtt csináljuk meg.
R.: - A képrajzolás, az dolgozás, az munka?
- Nem, az csak olyan, tehát rajzolni kell, nem nagy dolog az.
R.: - Számodra nagyon fontos lehet a munka.
- Mert akkor leszek nagy koromban háziasszony és én szeretnék
háziasszony lenni.
R.: - Mi az a háziasszony?
- Hát hogy minden dolgot megcsinál, hogy takarít, meg fõz.
Azt mondta nagyi, hogy ha most majd dolgozok, akkor jó háziasszony
leszek nagykoromban. Például nagyi azt mondta, hogy a palacsinta
az úgy készül, hogy azt már meg bírom csinálni.
R.: - Hogyan kell csinálni a palacsintát?
- Tejbõl, meg ilyen lisztbõl össze kell keverni és akkor azt
rá kell tenni a hûtõre vagy abba a lábasba és akkor azt meg
kell egy ideig ott tartani és akkor utána pedig beletekerik amit
lekvárt vagy egy kakaót semmi mást, mert nem tudok nagyon fõzni.
Mosogatni tudok még meg a padlót fölmosom.
R.: - Miért jó az, hogy ha te majd ezeket tudod? Miért jó az,
hogy ha te egyszer háziasszony leszel?
- Mert mondjuk a háziasszonyság jó dolog.
R.: - Miért jó, biztos, hogy jó?
- Szerintem jó. Mert abból sokat lehet dolgozni és én
szeretek dolgozni, mert nagyi azt mondta, hogyha sokat dolgozol,
akkor sok ennivalód is lesz.
  
- Sajnos ezen a nyáron semmiféle program nincs beiktatva kivéve
egy otthoni festés, sajnos ebben az évben aktuálissá vált és
ezen túl kell sajnos lenni.
R.: - Miért, mennyi ideig tart ez az otthoni festés?
- Reményeim szerint megvan egy, másfél, két hét alatt.
R.: - És utána már nincs több szabadság, hogy elmenjen együtt
a gyerekkel nyaralni a két szülõ?
- Ilyen hosszabb lélegzetû szabadság már nincsen, marad az,
hogy egy hétvége, egy pár nap, ahol esetleg egy közeli helyre el
lehet jutni.
R.: - Volt már olyan nyaruk, hogy nem mentek el sehova se
pihenni?
- Igen, elõfordult az ilyesmi.
R.: - Hogy lehet ezt kibírni?
- Nincs ebben szerintem semmi különös. Azért vannak hétvégék,
vannak pihenõnapok, szerintem ez nem ilyen tragikus, de azért mi
minden héten utazunk úgy, hogy ez nálunk meg van oldva.
R.: - Hova utaznak minden héten?
- Szerencsére a nagyszülõkhöz, szinte minden héten sikerül
eljutni hozzájuk hála a jóistennek.
R.: - Mennyire kikapcsolódás az, hogyha minden hétvégét a
nagyszülõknél töltenek?
- Teljesen kikapcsolódás, ugyanis ott semmittevéssel telik el
az idõnk ugyanis a szülõk mindennel kiszolgálnak.
R.: - Azért könnyû lemondani a nyári nagy hosszabb pihenésrõl,
mert minden hétvégén nyári pihenés van.
- Tulajdonképpen így van.
R.: - A kislányuk ezt hogyan fogja föl, hogy mondják el, hogy
most nem megyünk el sehova se nyaralni, festik a lakást és csak hét
végén megyünk el ide, oda, amoda?
- Sehogy nem mondjuk el, szerintem õ ezt tudomásul fogja venni,
nem fog neki hiányozni. Minden nap sok játék van vele, minden hét
végén játék van.
R.: - Nem mondja azt, hogy egyre kevesebben vagyunk apu az óvodába,
nagyon sokan már elmentek nyári szünetre, én mikor megyek
nyaralni?
- Nem. Nem jut eszébe ilyen.
R.: - Hogyan telnek ilyenkor a lánya napjai, amikor az óvodában
már összevont csoportok vannak?
- Én úgy képzelem, hogy jól. Legalábbis nagyon jól érzi
magát, vidáman tér haza, szerintem nagyon jól érzi magát, ha
nem így volna, akkor panaszkodna.
R.: - Az édesanyának sem hiányzik a nagy nyári kikapcsolódás?
- Biztos hiányzik, hát nekem is hiányzik egy hosszabb lélegzetû
lelazulás, most erre nem lesz lehetõségünk sajnos, hát reméljük,
hogy nem fog visszaütni. Azért a mi hétvégi pihenéseink, azért
egy kicsit regenerálnak minket.
R.: - Amikor közösen együtt a család egy-egy hétvégére mégis
eljut valahová, akkor milyen programokat szerveznek, mit csinálnak?
- Nemrégiben Visegrádon jártunk, a gyermek nagy örömére,
ahol a várat tekintettük meg, ott volt egy várjáték bemutató,
mindenféle harci bemutatókkal, késõbb pedig boboztunk. Nahát
onnan nem lehet elrángatni a gyereket. Nagyon élvezi a gyerek, ajánlom
mindenkinek.
R.: - Kislányuk mennyi idõs?
- Négy éves múlt.
R.: - Nem félt ezen a meredek pályán lemenni, lecsúszni?
- Semmitõl nem fél, imádta.
R.: - Végül is mi az, ami nem engedi meg azt, hogy nyáron közösen
együtt legyen a család?
- Hogy miért is? Hát ennek anyagi vonzata van, ezzel, hogy ezt
mi csináljuk ezt a munkát, tulajdonképpen egy kis pénzt azért
meg lehet spórolni. Majd jövõre a következõ nyaralásnál be
lehet iktatni.
  
R.: - Te érzed, hogy anyagilag a nyár az egy sokkal megerõltetõbb
idõszak az évben, mint a többi?
- Igen, mindenképpen. Tehát erre mondjuk jó is télen, meg
tavasszal egy kicsit gondolni és félretenni, mert az biztos, hogy
hát olyan árak vannak manapság itthon is, hogy... Hát én pont
most vagyok abban a fázisban, hogy keresek a Balaton mellett egy
kisebb házrészt vagy egy apartmant, ahova le tudunk menni a
gyerekekkel, meg a sógornõmmel és az õ lányával,
merthogy szeretném kihasználni. Most ezt a nyarat még nem munkával
töltöm és gondoltam, hogy majd az õsztõl visszamegyek dolgozni,
elõtte még kihasználjuk ezt a jó kis együttlétet.
R.: - Mennyi idõsek a gyerekek?
- 4 éves a kisfiam és 7 és fél a lányom. Hát ugye most elõször
van az, hogy nagyon hosszú a nyár, mert a kislányom elsõs volt
és hát ez most komoly két és fél hónap, amit meg kell oldani.
R.: - Ez nagyon-nagy megrázkódtatás a szülõknek, az óvoda
csak négy, meg hat hétre zár be, de mikor elõször a két és fél
hónap úgy a nyakukba szakad.
- Ezt most tényleg gondot okoz abból a szempontból, hogy egyrészt
értelmesen akciókkal, élményekkel teli nyarat biztosítani
valahogy, ami azért belefér az anyagi keretbe is. Szóval tényleg
az, hogy így elsõ nekifutásra, tehát hogy az elsõ ilyen nyár
van, hogy hosszú, ez most így tényleg fejtörést okoz, hogy változatos
is legyen, meg anyagilag megfizethetõ legyen.
  
R.: - Nagymama és a gyermek kapcsolata milyen?
- Nagyon-nagyon jó kapcsolatban vannak, bár ugye kiskamasz lévén
megpróbál mindenféle kis technikákat, hogy esetleg a nagymamának
az eszén túljárjon. De úgy gondolom, hogy nagyon jó kapcsolat
alakult ki közöttük, nagyon szeretik egymást és szívesen van a
mamával.
R.: - Az édesanyja vagyis a nagymama mit szól ahhoz, hogy a fél
nyarat egy kiskamasszal kell tölteni, nem szoktak konfliktusok
lenni, teljesen bírja?
- Elõfordul, hogy vannak konfliktusok, hát minden családban
szokott ilyen lenni. Nagyon sokszor van úgy is, hogy együtt
vagyunk mindannyian, tehát hogy én is ott vagyok, nem olyan messze
laknak tõlünk, nekik van egy kis telkük, oda is ki szoktunk
menni.
R.: - Tehát akkor nem is egy városban élnek a nagymamával?
- De egy városban élünk a nagymamával, egy lakótelepen
lakunk. Viszont nem messze a lakóteleptõl van egy pici telek,
ahova reggel kimegyünk, délután visszajövünk vagy olyan is van,
hogy a nagymamával megy ki, vagy a nagypapával és utánuk szoktam
akkor menni és akkor úgy vagyunk együtt. Úgy érzem, hogy ez
eddig még nem okozott gondot.
R.: - Igazi, nyári kikapcsolódás egy vagy két hétre az nem
hozható létre?
- Úgy néz ki, az idén nyáron nem.
R.: - Rokonok sincsenek sehol az országban?
- Nincsenek, a rokonságom végül is ott van a környezetemben,
tehát ott körülöttünk abban a városban, ahol élek. Idõm az
lenne rá, mert azt szoktam mondani, hogy arra van idõnk, amire
biztosítjuk magunknak. Csak éppen az anyagi fedezet nincs meg hozzá.
R.: - A kisfiú hogyan fogja föl, mit mond errõl? Egyáltalán
probléma ez neki, vagy nem is figyel rá?
- Igazából nem jelent neki problémát. Neki az a lényeg, hogy
velem együtt legyen és hogy együtt különbözõ programokban
tudjunk résztvenni. Viszont olyankor eszébe jut, amikor a társaitól
hallja, hogy elmennek ide, oda, amoda, akkor õ csak mondja azt,
hogy megyünk strandolni?, megyünk kirándulni? Lehet, hogy majd a
késõbbiek folyamán ez nagyobb gondot fog majd jelenteni.
  
- Egy apró segítségre lenne szükségünk vagy tanácsra.
Szeretnénk utazni, van egy 13 éves kislányunk, 13 hónapos kislányom
és nem nagyon bírja az utazást. Az autóba hogyha betesszük az
autós ülésbe, akkor öt perc körülbelül, amit kibír és utána
iszonyatos üvöltésbe kezd és nem lehet igazából lenyugtatni,
ki kell venni, de azt se bírja, tehát nagyon bonyolult végül is
elindulni akár ide pár utcával arrébb. És mondjuk autóval
indulunk, erre mondjuk ki a telepre, vagy bárhova ide a környékre.
Jön a nyár és inkább csak annyi, hogy elutazni egy-egy hétre és
mondjuk míg Budapesten messze lakunk, akkor mondjuk a Balatonig
megyünk, akkor ugye az majd két óra. És hát én nagyon félek
így elindulni vagy elkezdeni ezt az egészet, mert félek, hogy fárasztóbb
már az utazás és akkor az csak rontja az egésznek a hangulatát.
Merthogy már most látom, hogy olyan herce-hurca vagy hát végül
is a gyereket is annyira megviseli, meg hát minket is, hogy így üvölt,
hogy nem tudjuk, hogy most van valami technika, vagy taktika. Tavaly
ugye még pici volt, akkor kimaradtunk belõle és akkor idén úgy
gondoltuk, hogy egy hetet megelõlegeznénk magunknak. De hát én
most, én jobban megijedtem, talán az apuka, mert hát õ azt
mondja, hogy majd meglátjuk, én félek ettõl az egésztõl.
Vekerdy Tamás pszichológus: - Érdekesnek találtam, hogy a
mama, bár biztos elvétésbõl, de elõször 13 évesnek nevezte a
gyermeket. Gondolom, hogy vágyik arra, hogy már túl legyenek ezen
a nehéz kisgyerek koron. Egy régi kínai mondás jutott eszembe,
amely úgy szól, hogy a bölcs ki sem lép a házból és megismeri
a világot. Persze jó, ha a házhoz egy kert is tartozik, régi Kínában
ez így is volt, de ennek a lényege az, hogy a gyerekek is ilyen bölcsek.
Tehát nekik tulajdonképpen tényleg nem kell, nem kéne utazni.
Manapság mi rengeteget utazunk akarva, akaratlanul. Ülünk az autónkban,
alaposan meghízunk ettõl természetesen, de a gyerekeknek erre
semmi szükségük nincs. Tehát ideális esetben azt mondaná az
ember, hogy hát jó lenne, ha egy gyereket egy, két, három évig
viszonylag nyugodtan hagynánk a sétatér vagy játszótér és a
lakás között élni a maga ismert életét, a maga ismert környezetében.
De persze világos, hogy mi is teljes jogú emberi lények vagyunk
és nekünk szükségünk lehet ilyen utazásra. Nem tudok mást
mondani, minthogy próbálgatni kell, mert van olyan gyerek, igaz,
hogy nem tizenhárom hónapos korában, inkább kétéves kora után,
aki vagy pláne már beszél is beültetve az ülésébe, elõtte
megkakaóztatva vagy esetleg közben is lehet szívogatni a cumisüvegbõl
a kakaót, el is alszik tehát lehet vele utazni.
R.: - De valószínû, hogy az egy másik gyerek. De ez a gyerek
valami miatt nem szereti az autót. Lehet, hogy van valami rossz emléke?
Vagy egyszerûen csak nem szereti, hogy õ ott hátul ül.
V.T.: - Teljesen szokatlan helyzet, amirõl nem tudhatjuk, hogy
mikor szokja meg egy gyerek, mikor kezdi élvezni. De én azt
gondolom, hogy a második életév, az már ilyen szempontból egy
sokkal nyitottabb korszak. Addig tényleg nagyon ragaszkodnak a
gyerekek ahhoz, amit ismernek, amit tudnak, de sok gyereket még késõbb
is szédít az utazás, hányingert kelt bennük.
R.: - Hát lehet, hogy fizikailag is rosszul esik nekik?
V.T.: - Hát átélik, amit mi már nem érzékelünk annyira,
ezt a gyors sebességet, az induláskor például, megálláskor,
stb.stb. Úgyhogy ugye itt kettõt lehet mondani. Az egyik az, hogy
én nem erõltetném.
R.: - Tehát ezt a nyarat, maga ha maga van az édesanya helyében
V.T.: - És még az is lehet, hogy vonaton ezt jobban bírja egy
gyerek például. A másik az, hogyha nagyon muszáj, akkor próbálkoznék.
Én nem tudom hogy van ez, kosárban van hátul, ülésben, mamája
ölében? Ez is tulajdonképpen szabálytalan. Tehát van a babaülés,
ezt tudom elképzelni, amikor õ viszont ott egyedül van hagyva,
korai, azt gondolom. De ha muszáj, próbálkoznék. Játékkal,
macival, mesével, odaüléssel, nem tudom, számtalan mód van.
Testi kontaktussal, ha muszáj.
R.: - Már elõtte meséljen a mama róla, hogy megyünk autóval?
V.T.: - Nem. Röviden, nem. Tehát én azt gondolnám, hogy beülünk
és ott duruzsolnék a gyereknek attól függõen, hogy már mennyit
ért, vagy mennyit nem. Próbálkoznék. Hogy ez a próbálkozás ez
az adott gyereknél sikerrel jár-e, ezt nem tudjuk megmondani.
R.: - Az nyilvánvaló, hogy ezt az édesanyát sem kell meggyõznünk
arról, hogy ezek a hétvégi kirándulások, az autókázás, az
nem a gyerek kedvéért és a gyerek érdekében van. Ezt a szülõk
szeretnék, a mama szeretne kikapcsolódni, a szülõk szeretnének
valahova eljutni. De azt hiszem, ha a gyerek ma már az édesanya
arcáról olvashatja le, hogy az autózás, mert a mama már elõre
fél tõle, ezt garantáltan a jelekbõl a legrosszabbat látja ki.
V.T.: - Ez biztos, a gyerekek megérzik, a mi szorongásunkat és
arra reagálnak. És akkor beváltják azt, amitõl szorongunk. Az
eleséstõl kezdve a hányásig, mindenben ez biztos, hogy így van.
  
- Nekünk van nyaralónk és ott szoktunk meg van vitorláshajónk
és azzal szoktunk minden nyáron egy tíz napra elmenni. Sokszor
vagyunk Balatonlellén, Siófokon, Tihanyba is szeretünk menni,
csak ott azért nem vagyunk sokat, mert nem szélvédett a kikötõ,
mert a kikötõknek van egy kõbõl kirakott karéj, ami a hullámoktól
megvédi a mólókat, hogy ne csapódjon ahhoz a hajó és ennek
nincs olyan nagy karéja és azért bemegy a szél, meg a hullámok
és azért veszélyesek.
R.: - Mi a veszély ott?
- Hát hogy nekicsapódik a hajó a partnak vagy a mólónak és
akkor hát különféle bajok lehetnek vele.
R.: - Micsoda, összetörik, vagy mi lehet? Én azért kérdezem
ezt, mert én nem ültem ilyen vitorláshajón.
- Például összeroncsolódhat az orrsudár vagy amilyen magas
esetleg, vagy a hajó eleje kicsit megtörik.
R.: - Mi az az orrsudár?
- Hát a hajó elején van azt hiszem fémbõl egy csõ és ahhoz
hozzá lehet kapcsolni még egy vitorlát és akkor nem két vitorla
van, nem az orrvitorla meg a nagyvitorla, hanem még van egy
harmadik vitorla is, amit nagyon gyorsan használni lehet.
R.: - Gyorsan föl lehet húzni és akkor jobban megy a hajó.
- Igen.
R.: - A dörzsléc, az meg az, ami a hajó oldalán van?
- Igen, az a fa, a faléc két oldalon.
R.: - Hol voltatok nyaralni apával, anyával?
- Szarvason.
R.: - És ott mit csináltatok?
- Kajakoztunk, meg bicikliztünk, nem, kenuztunk.
R.: - Te kenuztál már életedben?
- Nem, csak most.
R.: - Hogy kell azt csinálni?
- Evezni kell, de úgy kell evezni, meg kell fogni az evezõt és
úgy kell megfogni, hogy egyik kezeddel, a jobb kezeddel alul lent
és másikkal meg fönt a legvégén kell megfogni, de úgy, hogy
pont fordítva, mint a másik kezed.
R.: - Hogy tanultad te ezt meg, hogy így kell csinálni?
- Úgy tanultam meg, hogy nagyon könnyen, hogy elmondta apa és
neki meg a nem tudom ki mondta el, de neki is elmondta.
R.: - Nem félelmetes, hogy ott vagyok benn egy csónakban a víz
fölött és eveztek?
- Nem.
R.: - Miért nem?
- Azért, mert volt rajtam mentõmellény, ilyen az fenntart a
vizen.
R.: - Komolyan? Igazi mentõmellény volt rajtad? Miért bújtál
te ebbe bele?
- Azért, hogyha véletlenül felborul a csónak, akkor
fenntartson a vízen.
R.: - Mi történik akkor, ha felborultok és nincs rajtad mentõmellény?
- Akkor meg kiúszom, meg már tudok úszni.
R.: - Ha tudsz úszni, akkor miért kellett belebújni ebbe a
mellénybe?
- Nem tudom.
R.: - Hova eveztetek?
- Azt nem tudom, a zsilipen is átmentünk.
R.: - Az milyen volt?
- Olyan, mint egy ilyen barlang, egy nagyon rövid barlangon átmennénk.
R.: - Mire való a zsilip, mit csinál ott a víz vagy mit csinálnak
ott a vízzel?
- Hogyha túl magas a víz, akkor kinyitják a zsilipet és
engedik tovább folyni.
R.: - Amikor a zsilipen mentetek át ugyanúgy ment a csónakotok
vagy dobott rajta valamit a víz, vagy másképp mentetek?
- Egy kicsit másképp mentünk úgy, hogy egy kicsit hajtott a víz
valahogy.
R.: - Találkoztatok másik csónakkal?
- Igen, de mi sokkal gyorsabbak voltunk mindenkinél.
R.: - Amikor kiszálltál a csónakból, nem szédültél?
- Nem.
R.: - Amikor már vége lesz a nyárnak és nem mentek el anyával,
apával sehova evezni, akkor is szeretnéd kipróbálni, hogy milyen
lenne még csónakázni?
- Hát nem nagyon, de azért egy kicsit igen. Egy kicsit félek,
mert nagyon fúj akkor a szél, meg ilyenek. Hogyha beleesek a vízbe,
akkor hideg a víz és akkora a szél, hogy belefúj a nádasba,
hogy majd amikor nagyobb leszek, akkor fogok evezni.
|