- El fogunk menni majd Miskolcra, meg ott majd minden fürdõbe be fogunk menni, meg mindenfélét meg fogunk nézni.

- Apukámmal meg a testvéremmel.

- Úgy egy hétig.

- Még le fogunk menni a nagyival Siófokra, ott is ilyen munkákat fogunk csinálni szövés, meg pókháló csinálás.

- Hát szeret dolgozni, meg szeret takarítani, én is szeretek.

- De. De csak egy kicsit fogok nagyival munkálkodni, utána pihenni fogok. Mert ott van egy olyan emelet és ott van tévé és azt fogom nézni.

- Hát szerintem nem nagyon, de azért szeretem.

- Hát lehet más dolgot, mert például lehet úszni a medencében néha majd ha melegebb lesz, hát más ám például, például az óvó néni az ugyanaz.

- Hát igen, például munkafüzetbe nagyon sokat kellett dolgozni.

- Nem, nyáron kikapcsolódás van, akkor nem kell.

- Mondjuk lepihenünk az ágyra és kicsit alszunk.

- Igen, vannak. Hát például szoktam velük dolgozni, mindig együtt dolgozunk, ha valamit csinálunk. Együtt rajzolunk egy képet, együtt csináljuk meg.

- Nem, az csak olyan, tehát rajzolni kell, nem nagy dolog az.

- Mert akkor leszek nagy koromban háziasszony és én szeretnék háziasszony lenni.

- Hát hogy minden dolgot megcsinál, hogy takarít, meg fõz. Azt mondta nagyi, hogy ha most majd dolgozok, akkor jó háziasszony leszek nagykoromban. Például nagyi azt mondta, hogy a palacsinta az úgy készül, hogy azt már meg bírom csinálni.

- Tejbõl, meg ilyen lisztbõl össze kell keverni és akkor azt rá kell tenni a hûtõre vagy abba a lábasba és akkor azt meg kell egy ideig ott tartani és akkor utána pedig beletekerik amit lekvárt vagy egy kakaót semmi mást, mert nem tudok nagyon fõzni. Mosogatni tudok még meg a padlót fölmosom.

- Mert mondjuk a háziasszonyság jó dolog.

- Szerintem jó. Mert abból sokat lehet dolgozni és én szeretek dolgozni, mert nagyi azt mondta, hogyha sokat dolgozol, akkor sok ennivalód is lesz.

- Sajnos ezen a nyáron semmiféle program nincs beiktatva kivéve egy otthoni festés, sajnos ebben az évben aktuálissá vált és ezen túl kell sajnos lenni.

- Reményeim szerint megvan egy, másfél, két hét alatt.

- Ilyen hosszabb lélegzetû szabadság már nincsen, marad az, hogy egy hétvége, egy pár nap, ahol esetleg egy közeli helyre el lehet jutni.

- Igen, elõfordult az ilyesmi.

- Nincs ebben szerintem semmi különös. Azért vannak hétvégék, vannak pihenõnapok, szerintem ez nem ilyen tragikus, de azért mi minden héten utazunk úgy, hogy ez nálunk meg van oldva.

- Szerencsére a nagyszülõkhöz, szinte minden héten sikerül eljutni hozzájuk hála a jóistennek.

- Teljesen kikapcsolódás, ugyanis ott semmittevéssel telik el az idõnk ugyanis a szülõk mindennel kiszolgálnak.

- Tulajdonképpen így van.

- Sehogy nem mondjuk el, szerintem õ ezt tudomásul fogja venni, nem fog neki hiányozni. Minden nap sok játék van vele, minden hét végén játék van.

- Nem. Nem jut eszébe ilyen.

- Én úgy képzelem, hogy jól. Legalábbis nagyon jól érzi magát, vidáman tér haza, szerintem nagyon jól érzi magát, ha nem így volna, akkor panaszkodna.

- Biztos hiányzik, hát nekem is hiányzik egy hosszabb lélegzetû lelazulás, most erre nem lesz lehetõségünk sajnos, hát reméljük, hogy nem fog visszaütni. Azért a mi hétvégi pihenéseink, azért egy kicsit regenerálnak minket.

- Nemrégiben Visegrádon jártunk, a gyermek nagy örömére, ahol a várat tekintettük meg, ott volt egy várjáték bemutató, mindenféle harci bemutatókkal, késõbb pedig boboztunk. Nahát onnan nem lehet elrángatni a gyereket. Nagyon élvezi a gyerek, ajánlom mindenkinek.

- Négy éves múlt.

- Semmitõl nem fél, imádta.

- Hogy miért is? Hát ennek anyagi vonzata van, ezzel, hogy ezt mi csináljuk ezt a munkát, tulajdonképpen egy kis pénzt azért meg lehet spórolni. Majd jövõre a következõ nyaralásnál be lehet iktatni.

- Igen, mindenképpen. Tehát erre mondjuk jó is télen, meg tavasszal egy kicsit gondolni és félretenni, mert az biztos, hogy hát olyan árak vannak manapság itthon is, hogy... Hát én pont most vagyok abban a fázisban, hogy keresek a Balaton mellett egy kisebb házrészt vagy egy apartmant, ahova le tudunk menni a gyerekekkel, meg a sógornõmmel és az õ lányával, merthogy szeretném kihasználni. Most ezt a nyarat még nem munkával töltöm és gondoltam, hogy majd az õsztõl visszamegyek dolgozni, elõtte még kihasználjuk ezt a jó kis együttlétet.

- 4 éves a kisfiam és 7 és fél a lányom. Hát ugye most elõször van az, hogy nagyon hosszú a nyár, mert a kislányom elsõs volt és hát ez most komoly két és fél hónap, amit meg kell oldani.

- Ezt most tényleg gondot okoz abból a szempontból, hogy egyrészt értelmesen akciókkal, élményekkel teli nyarat biztosítani valahogy, ami azért belefér az anyagi keretbe is. Szóval tényleg az, hogy így elsõ nekifutásra, tehát hogy az elsõ ilyen nyár van, hogy hosszú, ez most így tényleg fejtörést okoz, hogy változatos is legyen, meg anyagilag megfizethetõ legyen.

- Nagyon-nagyon jó kapcsolatban vannak, bár ugye kiskamasz lévén megpróbál mindenféle kis technikákat, hogy esetleg a nagymamának az eszén túljárjon. De úgy gondolom, hogy nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttük, nagyon szeretik egymást és szívesen van a mamával.

- Elõfordul, hogy vannak konfliktusok, hát minden családban szokott ilyen lenni. Nagyon sokszor van úgy is, hogy együtt vagyunk mindannyian, tehát hogy én is ott vagyok, nem olyan messze laknak tõlünk, nekik van egy kis telkük, oda is ki szoktunk menni.

- De egy városban élünk a nagymamával, egy lakótelepen lakunk. Viszont nem messze a lakóteleptõl van egy pici telek, ahova reggel kimegyünk, délután visszajövünk vagy olyan is van, hogy a nagymamával megy ki, vagy a nagypapával és utánuk szoktam akkor menni és akkor úgy vagyunk együtt. Úgy érzem, hogy ez eddig még nem okozott gondot.

- Úgy néz ki, az idén nyáron nem.

- Nincsenek, a rokonságom végül is ott van a környezetemben, tehát ott körülöttünk abban a városban, ahol élek. Idõm az lenne rá, mert azt szoktam mondani, hogy arra van idõnk, amire biztosítjuk magunknak. Csak éppen az anyagi fedezet nincs meg hozzá.

- Igazából nem jelent neki problémát. Neki az a lényeg, hogy velem együtt legyen és hogy együtt különbözõ programokban tudjunk résztvenni. Viszont olyankor eszébe jut, amikor a társaitól hallja, hogy elmennek ide, oda, amoda, akkor õ csak mondja azt, hogy megyünk strandolni?, megyünk kirándulni? Lehet, hogy majd a késõbbiek folyamán ez nagyobb gondot fog majd jelenteni.

- Egy apró segítségre lenne szükségünk vagy tanácsra. Szeretnénk utazni, van egy 13 éves kislányunk, 13 hónapos kislányom és nem nagyon bírja az utazást. Az autóba hogyha betesszük az autós ülésbe, akkor öt perc körülbelül, amit kibír és utána iszonyatos üvöltésbe kezd és nem lehet igazából lenyugtatni, ki kell venni, de azt se bírja, tehát nagyon bonyolult végül is elindulni akár ide pár utcával arrébb. És mondjuk autóval indulunk, erre mondjuk ki a telepre, vagy bárhova ide a környékre. Jön a nyár és inkább csak annyi, hogy elutazni egy-egy hétre és mondjuk míg Budapesten messze lakunk, akkor mondjuk a Balatonig megyünk, akkor ugye az majd két óra. És hát én nagyon félek így elindulni vagy elkezdeni ezt az egészet, mert félek, hogy fárasztóbb már az utazás és akkor az csak rontja az egésznek a hangulatát. Merthogy már most látom, hogy olyan herce-hurca vagy hát végül is a gyereket is annyira megviseli, meg hát minket is, hogy így üvölt, hogy nem tudjuk, hogy most van valami technika, vagy taktika. Tavaly ugye még pici volt, akkor kimaradtunk belõle és akkor idén úgy gondoltuk, hogy egy hetet megelõlegeznénk magunknak. De hát én most, én jobban megijedtem, talán az apuka, mert hát õ azt mondja, hogy majd meglátjuk, én félek ettõl az egésztõl.

Vekerdy Tamás pszichológus: - Érdekesnek találtam, hogy a mama, bár biztos elvétésbõl, de elõször 13 évesnek nevezte a gyermeket. Gondolom, hogy vágyik arra, hogy már túl legyenek ezen a nehéz kisgyerek koron. Egy régi kínai mondás jutott eszembe, amely úgy szól, hogy a bölcs ki sem lép a házból és megismeri a világot. Persze jó, ha a házhoz egy kert is tartozik, régi Kínában ez így is volt, de ennek a lényege az, hogy a gyerekek is ilyen bölcsek. Tehát nekik tulajdonképpen tényleg nem kell, nem kéne utazni. Manapság mi rengeteget utazunk akarva, akaratlanul. Ülünk az autónkban, alaposan meghízunk ettõl természetesen, de a gyerekeknek erre semmi szükségük nincs. Tehát ideális esetben azt mondaná az ember, hogy hát jó lenne, ha egy gyereket egy, két, három évig viszonylag nyugodtan hagynánk a sétatér vagy játszótér és a lakás között élni a maga ismert életét, a maga ismert környezetében. De persze világos, hogy mi is teljes jogú emberi lények vagyunk és nekünk szükségünk lehet ilyen utazásra. Nem tudok mást mondani, minthogy próbálgatni kell, mert van olyan gyerek, igaz, hogy nem tizenhárom hónapos korában, inkább kétéves kora után, aki vagy pláne már beszél is beültetve az ülésébe, elõtte megkakaóztatva vagy esetleg közben is lehet szívogatni a cumisüvegbõl a kakaót, el is alszik tehát lehet vele utazni.

V.T.: - Teljesen szokatlan helyzet, amirõl nem tudhatjuk, hogy mikor szokja meg egy gyerek, mikor kezdi élvezni. De én azt gondolom, hogy a második életév, az már ilyen szempontból egy sokkal nyitottabb korszak. Addig tényleg nagyon ragaszkodnak a gyerekek ahhoz, amit ismernek, amit tudnak, de sok gyereket még késõbb is szédít az utazás, hányingert kelt bennük.

V.T.: - Hát átélik, amit mi már nem érzékelünk annyira, ezt a gyors sebességet, az induláskor például, megálláskor, stb.stb. Úgyhogy ugye itt kettõt lehet mondani. Az egyik az, hogy én nem erõltetném.

V.T.: - És még az is lehet, hogy vonaton ezt jobban bírja egy gyerek például. A másik az, hogyha nagyon muszáj, akkor próbálkoznék. Én nem tudom hogy van ez, kosárban van hátul, ülésben, mamája ölében? Ez is tulajdonképpen szabálytalan. Tehát van a babaülés, ezt tudom elképzelni, amikor õ viszont ott egyedül van hagyva, korai, azt gondolom. De ha muszáj, próbálkoznék. Játékkal, macival, mesével, odaüléssel, nem tudom, számtalan mód van. Testi kontaktussal, ha muszáj.

V.T.: - Nem. Röviden, nem. Tehát én azt gondolnám, hogy beülünk és ott duruzsolnék a gyereknek attól függõen, hogy már mennyit ért, vagy mennyit nem. Próbálkoznék. Hogy ez a próbálkozás ez az adott gyereknél sikerrel jár-e, ezt nem tudjuk megmondani.

V.T.: - Ez biztos, a gyerekek megérzik, a mi szorongásunkat és arra reagálnak. És akkor beváltják azt, amitõl szorongunk. Az eleséstõl kezdve a hányásig, mindenben ez biztos, hogy így van.

- Nekünk van nyaralónk és ott szoktunk meg van vitorláshajónk és azzal szoktunk minden nyáron egy tíz napra elmenni. Sokszor vagyunk Balatonlellén, Siófokon, Tihanyba is szeretünk menni, csak ott azért nem vagyunk sokat, mert nem szélvédett a kikötõ, mert a kikötõknek van egy kõbõl kirakott karéj, ami a hullámoktól megvédi a mólókat, hogy ne csapódjon ahhoz a hajó és ennek nincs olyan nagy karéja és azért bemegy a szél, meg a hullámok és azért veszélyesek.

- Hát hogy nekicsapódik a hajó a partnak vagy a mólónak és akkor hát különféle bajok lehetnek vele.

- Például összeroncsolódhat az orrsudár vagy amilyen magas esetleg, vagy a hajó eleje kicsit megtörik.

- Hát a hajó elején van azt hiszem fémbõl egy csõ és ahhoz hozzá lehet kapcsolni még egy vitorlát és akkor nem két vitorla van, nem az orrvitorla meg a nagyvitorla, hanem még van egy harmadik vitorla is, amit nagyon gyorsan használni lehet.

- Igen.

- Igen, az a fa, a faléc két oldalon.

- Szarvason.

- Kajakoztunk, meg bicikliztünk, nem, kenuztunk.

- Nem, csak most.

- Evezni kell, de úgy kell evezni, meg kell fogni az evezõt és úgy kell megfogni, hogy egyik kezeddel, a jobb kezeddel alul lent és másikkal meg fönt a legvégén kell megfogni, de úgy, hogy pont fordítva, mint a másik kezed.

- Úgy tanultam meg, hogy nagyon könnyen, hogy elmondta apa és neki meg a nem tudom ki mondta el, de neki is elmondta.

- Nem.

- Azért, mert volt rajtam mentõmellény, ilyen az fenntart a vizen.

- Azért, hogyha véletlenül felborul a csónak, akkor fenntartson a vízen.

- Akkor meg kiúszom, meg már tudok úszni.

- Nem tudom.

- Azt nem tudom, a zsilipen is átmentünk.

- Olyan, mint egy ilyen barlang, egy nagyon rövid barlangon átmennénk.

- Hogyha túl magas a víz, akkor kinyitják a zsilipet és engedik tovább folyni.

- Egy kicsit másképp mentünk úgy, hogy egy kicsit hajtott a víz valahogy.

- Igen, de mi sokkal gyorsabbak voltunk mindenkinél.

- Nem.

- Hát nem nagyon, de azért egy kicsit igen. Egy kicsit félek, mert nagyon fúj akkor a szél, meg ilyenek. Hogyha beleesek a vízbe, akkor hideg a víz és akkora a szél, hogy belefúj a nádasba, hogy majd amikor nagyobb leszek, akkor fogok evezni.