- Minden szakmához elõbb-utóbb kelleni fog a számítógép, csak mondjuk az én szempontomból, tehát én kifejezetten utálom, tehát meg mondjuk úgy ahogy egy humán beállítottságú embernek a számítógép egy nagyon érthetetlen, tehát mondjuk ezt én a saját szemszögembõl mondom, de én így nem is látom át ezt a rendszert és mondjuk az én munkámban, tehát a leendõ munkámban nem hiszem, hogy annyira hátrány lenne, hogy ha nem értek annyira a számítógépekhez. Persze jó lenne, de mondjuk nem hiszem, hogy hatalmas hátrány lenne, hogy ha nem értenék hozzá. Tehát nekem például most így nem kezdek el számítástechnikát tanulni csak azért mert tudni fogom, hogy hát egyszer-kétszer majd be kell pötyögnöm valamit a számítógépbe. Úgy hogy nekem ez teljesen elhanyagolható szerintem. Tehát én nem is fogok tanulni és nem is köt le, tehát valószínû, hogy ha jobban érteném és érdekelne, akkor tanulnom kéne.

- Hát nagyon keveset. Két-három hetente egyszer, de hát nem én vagyok a fõ használója, hanem a testvérem. Szóval nem nekem lett számítógép beszerezve.

- Hát hogyha valamilyen iskolai dolgozatot kell írni, akkor szoktam azon is megírni, a külalak miatt, hogy ha esetleg arra is nagyon kell figyelni vagy a interneten szoktam keresgélni. Hát most legaktuálisabb az a nyelvvizsga eredmény volt, de különösebben nem érdekel annyira az internet, hogy abból tudnám csak megszerezni ezeket az információkat. Utána olvasok vagy beszélgetek olyan emberekkel, akik ezt jobban tudják.

- Hát õ sem annyira az internetet, hanem inkább a számítógépes játékokat használja, de õ azért naponta két órát biztos. Olyan az érdeklõdési köre, hogy szereti az ilyen játékokat. Hát õ ezzel szórakozik.

- 15 éves.

- Hát arra már nem pontosan emlékszem de biztos, hogy a szüleim sem gátolták meg, hogy a testvéremnek számítógépe legyen. Tehát õk is hozzájárultak ahhoz, mert hát akkor még viszonylag újabb dolog volt, hogy valakinek számítógépe van. Nem tudom, 8 éves korában.

- Hát ez így van mert hát nekik is kényelmesebb egy olyan játékkal játszani. Tehát olyan felnõttesebb játékokkal tudnak játszani 8 évesen, minthogy inkább építõkockákkal játszanak és érdekli õket, mert megveszi nekik az édesanyja vagy az édesapja az ilyen durvább játékokat is. A gyereknek nem biztos, hogy használni fog az, hogy 8 éves korában már számítógéppel játszik. Mert valamennyire így leveszi a válláról a gondolkodás terhét és egy ilyen másik világba kalandozhat el egy számítógéppel. Az ilyen irreális játékokkal, ilyen szörnyes meg ilyen, hogy két órán keresztül ül elõtte és csak lövöldözik és õ azt élvezi, de nem bírja felfogni azt, hogy õ most tulajdonképpen mit csinál, csak azt, hogy meg kell ölnie maga körül 300 embert. Például ha ez valóságban lenne, akkor meg már félne tõle. Szóval nem tudja annyira átérezni a jelentõségét.

- Nem. Nem kötnek le ezek az ilyen lövöldözõs játékok, meg a Barbi babák se kötnek le ugyanúgy.

- Inkább tévéznék vagy zenét hallgatnék vagy olvasnék vagy a barátaimmal lenné, minthogy egy ilyen személytelen kapcsolat legyen köztem és a számítógép között.

- Van nekem egy 12 éves kisfiam meg egy 10 éves kislányom. Hát a kisfiú az amúgy is egy eléggé gyenge lelkületû, szóval kicsit érzékeny típusú gyerek, sok gond volt vele és van is. Na most erre föl õ kapott az új számítógébbe egy ilyen CD lemezt. Na most a következõt tapasztaltam és ezen borzasztóan meg voltam lepve és fel is vagyok háborodva. Van ebben egy kosárlabda játék, szóval teljesen egyszerû játéknak tûnik. Na most ebben van egy tájékoztató füzet, aminek az elején az elsõ oldalon a fõ címen ez van, hogy epilepszia veszély. Ebbe a dobozba benne volt egy tájékoztató füzet, hogy kell játszani és az elsõ oldalon a következõ szöveg van: Epilepszia veszély. /nagy betûkkel/ Fölolvasom én ezt a szöveget, jó.

"Kérjük olvassa el figyelmesen ezt a részt, mielõtt Ön vagy gyermekei játszani kezdenének a termékkel. Néhány ember a mindennapi életben hajlamos epilepszia rohamokra vagy eszméletvesztésre, mikor hirtelen fény villanásokkal, effektusokkal kerül szembe. Hasonlóképpen ezekhez, a tévénézés, illetve a videójátékok is okozhatnak ilyesfajta rohamokat. Ez a veszély akkor is fennáll, ha az illetõ eddig még nem produkált ilyen rohamokat. Esetleg még hajlamot se mutatott rá. Ha a családjában bárkinek valaha is volt valamilyen hasonló tünete a villanó fényektõl, kérjük forduljon kezelõorvosához. Kérjük a szülõket, hogy fokozott figyelemmel kísérjék gyermekeiknek videójátékkal való idõtöltését. Ha Ön vagy gyermeke észreveszi magán az alábbi felsorolt tünetek valamelyikét a játékkal töltött idõ alatt, azonnal függessze fel a tevékenységet és forduljon orvosához. Ilyen tünetek szédülés, homályos látás, izomgyengeség, eszméletvesztés, helytelen tájékozódás, önkéntelen mozgás vagy izomrángás." Ennyi.

- Hát a kiadó.

- Nem, tulajdonképpen ez celofánnal le volt zárva.

- Ez csak otthon derülhetett ki. Na most én megmondom õszintén, borzasztóan el vagyok keseredve, mert itt nekünk az egész életünk mint szülõknek, hát bizonyára vannak ilyen tapasztalatai, egy állandó küzdelem. Tehát küzdelem az ilyen és hasonló dolgok ellen. Erre most a napokban hallottam azt, hogy amerikai cégek amerikai játékokat fognak gyártani. Na most elõre félek mert itt tényleg az ember kinyitja a szemét és egész nap küzd a külsõ hatások ellen. Szóval egyszerûen nem tudom, hogy meddig fogunk így eljutni, mert én azt érzem, hogy tudatosan tönkreteszik az új generációt.

- Hát akik beengedik egyáltalán ezeket a játékokat ide.

- Igen. Tulajdonképpen a fiam nem egy nyugodt alvó gyerek és a másik az, hogy én úgy érzem, hogy teljes felelõsség a szülõkön van, persze kin legyen, hát én ezt értem. Számtalan esetben, hogy ha a szülõ nem tartózkodik otthon, dolgoznak a szülõk, a gyerek hazamegy az iskolából, nyomja be a tévét.

- Igen, például ez is jó lenne, de azért én úgy gondolom, hogy ez nagy probléma, ez országos jellegû probléma. amit valahol meg kellene oldani. Nem tudom, valahol korlátozni kellene ezeknek a bejövetelét.

Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - Az epilepszia hát nemcsak abban a formában létezhet, amit a köztudat ismer, tehát hogy görcsös rángatózások lépnek föl, esetleg ingerek nélkül, vagy pedig ilyen típusú tehát ilyen villódzó fény, ennek a hatására, de más okokkal is létrejöhet

az esetleg az egész testre kiterjedõ görcsroham is kialakulhat az epilepsziásoknál. De nem az elsõsorban problematikus helyzetben lévõk, hanem vannak olyan epilepsziások vagy agyi elváltozással rendelkezõ gyerekek, néha ez valóban a családokon végigvonul, ahol soha ilyen jellegû nagy görcsroham vagy akár kisebb görcsroham nem zajlik le és mégis ott van a hajlam. Esetleg egy enyhe elváltozás formájában a gyereknek az idegrendszerében, illetve a felnõttnek az idegrendszerében.

Szamosfalvi Imre: - És errõl nem tud senki a családban és esetleg egy ilyen játék következtében az aktiválódhat és kialakul az epilepsziás roham. Itt azért tartom ezt fontosnak, nagyon részletesen elmondani, mert itt nem arról van szó, hogy magát az epilepsziát a játék hozza létre, hanem arról van szó, hogy egy meglévõ valamit, elváltozást aktív helyzetbe hoz és ez által a laikusban joggal támad az az érzés, hogy a játéktól lett epilepsziás. Holott a játék az csak a kiváltója és a megjelenítõje lesz az epilepsziás roham valamelyik megjelenésének. Na most ami a hosszú tájékoztatót illeti, úgy érzem, hogy ez nem orvosi elbírálást igényel, az erre adandó válasz, hanem jogit. Mert én, - ez az én személyes véleményem - itt tapinthatóan érzem a háttérben azt, hogy valaki a játék következtében kapott egy epilepsziás rohamot, abból valószínû, hogy per lett. Lehet, hogy kártérítési is lett. Ennek elég nagy gyakorlata van tõlünk nyugatra és fõleg az Egyesült Államokban.

Szamosfalvi Imre: - És ettõl igyekszik megvédeni magát a játéknak a forgalmazója. Én megint csak azt mondom, hogy teljesen laikus vagyok, én azért ezt nem érzem, szóval ezt csak formális megoldásnak tartom, mert itt arról van szó, hogy a vállvonogatással egyenlõ ez a fajta tájékoztatás, "mert én megmondtam". Hát aztán ha a szülõ mégis megvette az õ baja vagy a gyereknek a baja. Tehát ha igazán tájékoztatni akarnánk, akkor még azt is hozzá kellene tenni, hogy az elsõ néhány játék alkalmával felügyelet mellett játsszon a gyerek és akkor ki fog derülni, hogy õneki van-e ilyen hajlama, kialakulhat-e ennek a játéknak az alkalmazása következtében görcsrohama. És ha ott van a szülõ és tudja, hogy mit kell csinálni ilyenkor a gyerekkel, akkor az nem fogja õt életveszélybe sodorni, nem fog leesni a másfél méter magas székrõl esetleg, nem töri össze a fejét, nem fullad meg mert éppen uzsonnázva játszik a játékon, tehát sokkal nagyobb értéke és értelme lenne annak, hogy a játékot kézbe adva ezeket a ésszerû védekezõ utasításokat közölnénk a szülõvel és hogy ha bármi az epilepsziára utaló tünetet produkál a gyerek, akkor megcsináltatni a kivizsgálást.

Szamosfalvi Imre: - Igen. Ugyanis ha egy biciklit adok a gyereknek a kezébe, mikor elkezd tanulni biciklizni nekimehet a falnak, betörheti a fejét.

Szamosfalvi Imre: - És az nincs rá írva a bicikli használati utasítására, mert valószínûleg még nem volt rá precedens, hogy valaki ezt számonkérte volna, de ennek az analógiának a mentén sor kerülhet, hogy a biciklieladókat ugyanígy kötelezni fogják arra, hogy tessék ráírni, hogy veszélyes üzem, és hogy csak sík mezõkön szabad használni elsõ alkalommal. De még ott is lehet a fû között egy kõ, amibe elesve a gyerek beütheti a fejét és súlyos károsodása lehet. Tehát nem képzelhetjük el a veszélytelen életet és vannak az életnek olyan kockázatai, föltétlenül mindet csökkenteni igyekszünk és megpróbáljuk megóvni tõle a gyerekeinket. De az egy illúzió, hogy veszélytelen életet állítunk elõ a gyerekeink számára, mert hogy ez által kizárjuk egy csomó élménynek a megszerzésébõl is. És még valamibõl kizárjuk, hogy ha valaha minden erõfeszítésünk ellenére valamilyen veszélyhelyzetbe kerül, abból a képességbõl is kizárjuk, hogy ezt a veszélyhelyzetet valamilyen úton-módon õ maga el tudná hárítani.

Dr. Csoma Éva szemész: - Hát nem veszik komolyan és tulajdonképpen nem is igazán a munkáltató nem veszi komolyan, hanem aki ott dolgozik. Annyira bele lehet ebbe a munkába merülni, hogy nem veszi észre, hogy már mióta ül mellette. Nagyon sok fiatal jön ezekre a szûrésekre és az ember rákérdez, hogy hány órát dolgozik képernyõ mögött azt mondja, hogy nem tudja.

Csoma Éva: - Az ernyõkben már nincsen semmi probléma, tehát nem bocsát ki olyan sugarat amitõl bármi rossz várható. A nagyobb problém az inkább az, hogy panaszokat fog okozni és idegen testérzést, hasonlókat, mert ez ugyanaz, amit olvasásnál is észlelünk. Ha az ember nagyon-nagyon érdekes dolgot olvas, nem veszi észre, hogy pislogott vagy nem pislogott. Száraz lesz a szaruja. Tehát a saját könnyfilmje elpárolog és nem pislog egyet, hogy egy újabb könnyfilmet végighúzzon a szaruhártya felszinén. Tehát ezek itt komoly, mindennapos gondok, rengetegen használnak mû könnyet mellette.

Csoma Éva: - Gyerekenél kevesebb a gond, az õ könnyfilmjük még sokkal jobb összetételû, tehát több benne a olajos komponens. Az nehezebben szárad ki. Felnõtteknél okoz ez nagyobb gondot és utána rákérdezek, akkor el is mondják, hogy tényleg úgy van, mert utána ha már nem ül képernyõ elõtt és mást csinál, akkor ezek a problémák nem zavaróak. És utána még hozzájön ehhez a prolémához az is, hogy ezek, általában ezek a szép új irodák ezek légkondicionáltak. Tehát nem elég, hogy nem is pislog, hanem még szárítja is a légkondicionálás.

- Hát a számítógépet szövegszerkesztésre, táblázatkezelésre szinte nap mint nap használom. Internetezésre már rikábban, tehát olyan hetente, kéthetente. Akkor is elsõsorban e-mailezésre. A szörfölés engem sem annyira köt le mint másokat.

- Igen. Beköltözött közénk a számítógép akaratunk ellenére is és hát a tanárok is egyre inkább úgy adnak leckéket nekünk, hogy a számítógéppel adjuk be, tehát a kézzel írott munkákat gyakran már nem veszik annyira jó néven, vagy legalábbis nagyobb örömmel fogdják azokat a házi dolgozatokat, amelyeket számítógéppel írtunk.

- Igen. Mondjuk van olyan tanárunk is aki kimondottan nem szereti, hogy ha számítógéppen írjuk a dolgainkat, de a többség az már így adja.

- Hát olyan ritkán fordul elõ, de ha akadna mégis olyan ember az osztályunkban vagy az iskolánkban annak rendelkezésére áll a számítástechnika terem, ahol leül egy gép elé és kinyomtatja a maga mûvét.

- A barátaimnak. Vagyunk páran akik így egymásnak irogatunk, illetõleg hát vannak úgynevezett körlevelek, amik általam teljesen ismeretlen emberektõl származnak és hozzám is eljutnak valamilyen úton-módon, azokat szoktam továbbküldeni.

- Igen, igen, ez így van. Illetõleg hát még vannak másfajta levelezési listák is, nagyobb internetes fórumoknál, mint például a New York Times és tõlük is szoktam kapni leveleket, így a napi híreket el tudom olvasni a saját levelesládámban.

- Igen.

- Igen, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mind internetem van, mind nagyjából értem azt amit írnak angolul nekem, tehát így el tudom olvasni és meg is értem.