Vendég a háznál
2001. július. 17.
Kossuth rádió, 13.05
- Minden szakmához elõbb-utóbb kelleni fog a számítógép,
csak mondjuk az én szempontomból, tehát én kifejezetten utálom,
tehát meg mondjuk úgy ahogy egy humán beállítottságú embernek
a számítógép egy nagyon érthetetlen, tehát mondjuk ezt én a
saját szemszögembõl mondom, de én így nem is látom át ezt a
rendszert és mondjuk az én munkámban, tehát a leendõ munkámban
nem hiszem, hogy annyira hátrány lenne, hogy ha nem értek annyira
a számítógépekhez. Persze jó lenne, de mondjuk nem hiszem, hogy
hatalmas hátrány lenne, hogy ha nem értenék hozzá. Tehát nekem
például most így nem kezdek el számítástechnikát tanulni csak
azért mert tudni fogom, hogy hát egyszer-kétszer majd be kell pötyögnöm
valamit a számítógépbe. Úgy hogy nekem ez teljesen
elhanyagolható szerintem. Tehát én nem is fogok tanulni és nem
is köt le, tehát valószínû, hogy ha jobban érteném és érdekelne,
akkor tanulnom kéne.
Mv.: - Mennyit szoktál a számítógép elõtt ülni?
- Hát nagyon keveset. Két-három hetente egyszer, de hát nem
én vagyok a fõ használója, hanem a testvérem. Szóval nem nekem
lett számítógép beszerezve.
Mv.: - Amikor két-háromhetente leülsz, akkor mit nézel a számítógépen,
vagy mit csinálsz vele?
- Hát hogyha valamilyen iskolai dolgozatot kell írni, akkor
szoktam azon is megírni, a külalak miatt, hogy ha esetleg arra is
nagyon kell figyelni vagy a interneten szoktam keresgélni. Hát
most legaktuálisabb az a nyelvvizsga eredmény volt, de különösebben
nem érdekel annyira az internet, hogy abból tudnám csak
megszerezni ezeket az információkat. Utána olvasok vagy beszélgetek
olyan emberekkel, akik ezt jobban tudják.
Mv.: - A testvéred mennyit használja?
- Hát õ sem annyira az internetet, hanem inkább a számítógépes
játékokat használja, de õ azért naponta két órát biztos.
Olyan az érdeklõdési köre, hogy szereti az ilyen játékokat. Hát
õ ezzel szórakozik.
Mv.: - Mennyi idõs a testvéred?
- 15 éves.
Mv.: - Azt mondtad, hogy az õ számára lett megvéve a számítógép.
Kikönyörögte vagy kérte?
- Hát arra már nem pontosan emlékszem de biztos, hogy a szüleim
sem gátolták meg, hogy a testvéremnek számítógépe legyen. Tehát
õk is hozzájárultak ahhoz, mert hát akkor még viszonylag újabb
dolog volt, hogy valakinek számítógépe van. Nem tudom, 8 éves
korában.
Mv.: - Tudod mi jutott eszembe? Az, hogy a testvéred egy másik
generáció mint te vagy. Te hány éves vagy? 17. A testvéred meg
15. Egyre lejjebb csúszik a korhatár, amikor a számítógép elé
ülnek a gyerekek.
- Hát ez így van mert hát nekik is kényelmesebb egy olyan játékkal
játszani. Tehát olyan felnõttesebb játékokkal tudnak játszani
8 évesen, minthogy inkább építõkockákkal játszanak és érdekli
õket, mert megveszi nekik az édesanyja vagy az édesapja az ilyen
durvább játékokat is. A gyereknek nem biztos, hogy használni
fog az, hogy 8 éves korában már számítógéppel játszik. Mert
valamennyire így leveszi a válláról a gondolkodás terhét és
egy ilyen másik világba kalandozhat el egy számítógéppel. Az
ilyen irreális játékokkal, ilyen szörnyes meg ilyen, hogy két
órán keresztül ül elõtte és csak lövöldözik és õ azt élvezi,
de nem bírja felfogni azt, hogy õ most tulajdonképpen mit csinál,
csak azt, hogy meg kell ölnie maga körül 300 embert. Például ha
ez valóságban lenne, akkor meg már félne tõle. Szóval nem
tudja annyira átérezni a jelentõségét.
Mv.: - De én azt látom rajtad, hogy te ilyen játékokkal nem
is szeretsz játszani, vagy nem is szoktál.
- Nem. Nem kötnek le ezek az ilyen lövöldözõs játékok, meg
a Barbi babák se kötnek le ugyanúgy.
Mv.: - Mondjuk az öcséd 2 órát ül a számítógép elõtt.
Te azalatt a két óra alatt mit csinálnál?
- Inkább tévéznék vagy zenét hallgatnék vagy olvasnék vagy
a barátaimmal lenné, minthogy egy ilyen személytelen kapcsolat
legyen köztem és a számítógép között.
  
- Van nekem egy 12 éves kisfiam meg egy 10 éves kislányom. Hát
a kisfiú az amúgy is egy eléggé gyenge lelkületû, szóval
kicsit érzékeny típusú gyerek, sok gond volt vele és van
is. Na most erre föl õ kapott az új számítógébbe egy ilyen CD
lemezt. Na most a következõt tapasztaltam és ezen borzasztóan
meg voltam lepve és fel is vagyok háborodva. Van ebben egy kosárlabda
játék, szóval teljesen egyszerû játéknak tûnik. Na most ebben
van egy tájékoztató füzet, aminek az elején az elsõ oldalon a
fõ címen ez van, hogy epilepszia veszély. Ebbe a dobozba benne
volt egy tájékoztató füzet, hogy kell játszani és az elsõ
oldalon a következõ szöveg van: Epilepszia veszély. /nagy betûkkel/
Fölolvasom én ezt a szöveget, jó.
"Kérjük olvassa el figyelmesen ezt a részt, mielõtt Ön
vagy gyermekei játszani kezdenének a termékkel. Néhány ember a
mindennapi életben hajlamos epilepszia rohamokra vagy eszméletvesztésre,
mikor hirtelen fény villanásokkal, effektusokkal kerül szembe.
Hasonlóképpen ezekhez, a tévénézés, illetve a videójátékok
is okozhatnak ilyesfajta rohamokat. Ez a veszély akkor is fennáll,
ha az illetõ eddig még nem produkált ilyen rohamokat. Esetleg még
hajlamot se mutatott rá. Ha a családjában bárkinek valaha is
volt valamilyen hasonló tünete a villanó fényektõl, kérjük
forduljon kezelõorvosához. Kérjük a szülõket, hogy fokozott
figyelemmel kísérjék gyermekeiknek videójátékkal való idõtöltését.
Ha Ön vagy gyermeke észreveszi magán az alábbi felsorolt tünetek
valamelyikét a játékkal töltött idõ alatt, azonnal függessze
fel a tevékenységet és forduljon orvosához. Ilyen tünetek szédülés,
homályos látás, izomgyengeség, eszméletvesztés, helytelen tájékozódás,
önkéntelen mozgás vagy izomrángás." Ennyi.
Mv.: - És aláírás?
- Hát a kiadó.
Mv.: - Az eladók semmiféle felvilágosítást nem adtak?
- Nem, tulajdonképpen ez celofánnal le volt zárva.
Mv.: - Tehát ez csak otthon derülhetett ki.
- Ez csak otthon derülhetett ki. Na most én megmondom õszintén,
borzasztóan el vagyok keseredve, mert itt nekünk az egész életünk
mint szülõknek, hát bizonyára vannak ilyen tapasztalatai, egy állandó
küzdelem. Tehát küzdelem az ilyen és hasonló dolgok ellen. Erre
most a napokban hallottam azt, hogy amerikai cégek amerikai játékokat
fognak gyártani. Na most elõre félek mert itt tényleg az ember
kinyitja a szemét és egész nap küzd a külsõ hatások ellen. Szóval
egyszerûen nem tudom, hogy meddig fogunk így eljutni, mert én azt
érzem, hogy tudatosan tönkreteszik az új generációt.
Mv.: - Kikre gondol?
- Hát akik beengedik egyáltalán ezeket a játékokat ide.
Mv.: - Önnek volt olyan tapasztalata, hogy a gyerekei izgatottak
lettek volna, nyugtalanul aludtak volna.
- Igen. Tulajdonképpen a fiam nem egy nyugodt alvó gyerek és a
másik az, hogy én úgy érzem, hogy teljes felelõsség a szülõkön
van, persze kin legyen, hát én ezt értem. Számtalan esetben,
hogy ha a szülõ nem tartózkodik otthon, dolgoznak a szülõk, a
gyerek hazamegy az iskolából, nyomja be a tévét.
Mv.: - Tehát Ön azt gondolja, hogy jó lenne nálunk is a televízión
valami olyan szerkentyû amit be lehet állítani, hogy ha a szülõ
nincs otthon akkor a gyerek bizonyos mûsorokat nem tud nézni.
- Igen, például ez is jó lenne, de azért én úgy gondolom,
hogy ez nagy probléma, ez országos jellegû probléma. amit
valahol meg kellene oldani. Nem tudom, valahol korlátozni kellene
ezeknek a bejövetelét.
Mv.: - Az epilepszia az a veszély, amitõl itt a mama elsõsorban
tart, meglepõdött mikor elolvasta ezt a tájékoztatót. Van ilyen
veszély tényleg, doktor úr?
Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - Az epilepszia hát
nemcsak abban a formában létezhet, amit a köztudat ismer, tehát
hogy görcsös rángatózások lépnek föl, esetleg ingerek nélkül,
vagy pedig ilyen típusú tehát ilyen villódzó fény, ennek a hatására,
de más okokkal is létrejöhet
az esetleg az egész testre kiterjedõ görcsroham is kialakulhat
az epilepsziásoknál. De nem az elsõsorban problematikus
helyzetben lévõk, hanem vannak olyan epilepsziások vagy agyi elváltozással
rendelkezõ gyerekek, néha ez valóban a családokon végigvonul,
ahol soha ilyen jellegû nagy görcsroham vagy akár kisebb görcsroham
nem zajlik le és mégis ott van a hajlam. Esetleg egy enyhe elváltozás
formájában a gyereknek az idegrendszerében, illetve a felnõttnek
az idegrendszerében.
Mv.: - De lehet, hogy errõl nem is tudnak ugye?
Szamosfalvi Imre: - És errõl nem tud senki a családban és
esetleg egy ilyen játék következtében az aktiválódhat és
kialakul az epilepsziás roham. Itt azért tartom ezt fontosnak,
nagyon részletesen elmondani, mert itt nem arról van szó, hogy
magát az epilepsziát a játék hozza létre, hanem arról van szó,
hogy egy meglévõ valamit, elváltozást aktív helyzetbe hoz és
ez által a laikusban joggal támad az az érzés, hogy a játéktól
lett epilepsziás. Holott a játék az csak a kiváltója és a
megjelenítõje lesz az epilepsziás roham valamelyik megjelenésének.
Na most ami a hosszú tájékoztatót illeti, úgy érzem, hogy ez
nem orvosi elbírálást igényel, az erre adandó válasz, hanem
jogit. Mert én, - ez az én személyes véleményem - itt tapinthatóan
érzem a háttérben azt, hogy valaki a játék következtében
kapott egy epilepsziás rohamot, abból valószínû, hogy per lett.
Lehet, hogy kártérítési is lett. Ennek elég nagy
gyakorlata van tõlünk nyugatra és fõleg az Egyesült Államokban.
Mv.: - Ahonnan ezek a játékok jönnek.
Szamosfalvi Imre: - És ettõl igyekszik megvédeni magát a játéknak
a forgalmazója. Én megint csak azt mondom, hogy teljesen laikus
vagyok, én azért ezt nem érzem, szóval ezt csak formális megoldásnak
tartom, mert itt arról van szó, hogy a vállvonogatással egyenlõ
ez a fajta tájékoztatás, "mert én megmondtam". Hát
aztán ha a szülõ mégis megvette az õ baja vagy a gyereknek
a baja. Tehát ha igazán tájékoztatni akarnánk, akkor még azt
is hozzá kellene tenni, hogy az elsõ néhány játék alkalmával
felügyelet mellett játsszon a gyerek és akkor ki fog derülni,
hogy õneki van-e ilyen hajlama, kialakulhat-e ennek a játéknak az
alkalmazása következtében görcsrohama. És ha ott van a szülõ
és tudja, hogy mit kell csinálni ilyenkor a gyerekkel, akkor az
nem fogja õt életveszélybe sodorni, nem fog leesni a másfél méter
magas székrõl esetleg, nem töri össze a fejét, nem fullad meg
mert éppen uzsonnázva játszik a játékon, tehát sokkal nagyobb
értéke és értelme lenne annak, hogy a játékot kézbe adva
ezeket a ésszerû védekezõ utasításokat közölnénk a szülõvel
és hogy ha bármi az epilepsziára utaló tünetet produkál a
gyerek, akkor megcsináltatni a kivizsgálást.
Mv.: - Igen. Egyébként abban a mamának igaza van, hogy valóban
sok múlik a szülõkön, legtöbb múlik a szülõkön, de ez azt
gondolom, hogy végsõ soron kivédhetetlen. Annak a felelõsségét
elvállalni, hogy mennyit néz tévét a gyerek, hogy mennyit ül a
számítógép elõtt és így tovább.
Szamosfalvi Imre: - Igen. Ugyanis ha egy biciklit adok a
gyereknek a kezébe, mikor elkezd tanulni biciklizni nekimehet a
falnak, betörheti a fejét.
Mv.: - És az nincs ráírva a használati utasításra.
Szamosfalvi Imre: - És az nincs rá írva a bicikli használati
utasítására, mert valószínûleg még nem volt rá precedens,
hogy valaki ezt számonkérte volna, de ennek az analógiának a mentén
sor kerülhet, hogy a biciklieladókat ugyanígy kötelezni fogják
arra, hogy tessék ráírni, hogy veszélyes üzem, és hogy csak sík
mezõkön szabad használni elsõ alkalommal. De még ott is lehet a
fû között egy kõ, amibe elesve a gyerek beütheti a fejét
és súlyos károsodása lehet. Tehát nem képzelhetjük el a veszélytelen
életet és vannak az életnek olyan kockázatai, föltétlenül
mindet csökkenteni igyekszünk és megpróbáljuk megóvni tõle a
gyerekeinket. De az egy illúzió, hogy veszélytelen életet állítunk
elõ a gyerekeink számára, mert hogy ez által kizárjuk egy csomó
élménynek a megszerzésébõl is. És még valamibõl kizárjuk,
hogy ha valaha minden erõfeszítésünk ellenére valamilyen veszélyhelyzetbe
kerül, abból a képességbõl is kizárjuk, hogy ezt a veszélyhelyzetet
valamilyen úton-módon õ maga el tudná hárítani.
  
Mv.: - Többször lehetett olvasni arról, hogy aki komputerrel
dolgozik napi 8 órában vagy nagyon sokat ül képernyõ elõtt,
hivatásszerûen annak bizonyos idõközönként szünetet kell
tartani. Mi a tapasztalata, komolyan veszik ezt az emberek, a munkáltató
ezt tiszteletben tartja-e és valóban a komputernek lehet-e olyan
hatása ami miatt elõbb-utóbb az embernek mégis szemorvoshoz kell
menni?
Dr. Csoma Éva szemész: - Hát nem veszik komolyan és
tulajdonképpen nem is igazán a munkáltató nem veszi komolyan,
hanem aki ott dolgozik. Annyira bele lehet ebbe a munkába merülni,
hogy nem veszi észre, hogy már mióta ül mellette. Nagyon sok
fiatal jön ezekre a szûrésekre és az ember rákérdez, hogy hány
órát dolgozik képernyõ mögött azt mondja, hogy nem tudja.
Mv.: - A mai gyerekek sokszor órákat töltenek, hétvégeken különösképpen.
Csoma Éva: - Az ernyõkben már nincsen semmi probléma, tehát
nem bocsát ki olyan sugarat amitõl bármi rossz várható. A
nagyobb problém az inkább az, hogy panaszokat fog okozni és
idegen testérzést, hasonlókat, mert ez ugyanaz, amit olvasásnál
is észlelünk. Ha az ember nagyon-nagyon érdekes dolgot olvas, nem
veszi észre, hogy pislogott vagy nem pislogott. Száraz lesz a
szaruja. Tehát a saját könnyfilmje elpárolog és nem pislog
egyet, hogy egy újabb könnyfilmet végighúzzon a szaruhártya
felszinén. Tehát ezek itt komoly, mindennapos gondok, rengetegen
használnak mû könnyet mellette.
Mv.: - Tehát, hogy ha a tizenéves gyereket nem nagyon lehet
lebeszélni arról, hogy ne üljön annyit képernyõ elõtt, ha
csak arra emlékezteti olykor a szülõ, hogy pislogtál, már ezzel
segítünk.
Csoma Éva: - Gyerekenél kevesebb a gond, az õ könnyfilmjük még
sokkal jobb összetételû, tehát több benne a olajos komponens.
Az nehezebben szárad ki. Felnõtteknél okoz ez nagyobb gondot és
utána rákérdezek, akkor el is mondják, hogy tényleg úgy van,
mert utána ha már nem ül képernyõ elõtt és mást csinál,
akkor ezek a problémák nem zavaróak. És utána még hozzájön
ehhez a prolémához az is, hogy ezek, általában ezek a szép új
irodák ezek légkondicionáltak. Tehát nem elég, hogy nem is
pislog, hanem még szárítja is a légkondicionálás.
Mv.: - Tehát szülõknek és gyerekeknek egyaránt tanácsos
meg-megszakítani és legalábbis félóránként, óránként fölállni
egy kicsit, mást csinálni, ha más nem tenni egy kör. Nem
folyamatosan ülni a képernyõk elõtt.
  
- Hát a számítógépet szövegszerkesztésre, táblázatkezelésre
szinte nap mint nap használom. Internetezésre már rikábban, tehát
olyan hetente, kéthetente. Akkor is elsõsorban e-mailezésre. A szörfölés
engem sem annyira köt le mint másokat.
Mv.: - Mit csinálsz a szövegszerkesztõvel, dolgozatot írsz?
- Igen. Beköltözött közénk a számítógép akaratunk ellenére
is és hát a tanárok is egyre inkább úgy adnak leckéket nekünk,
hogy a számítógéppel adjuk be, tehát a kézzel írott munkákat
gyakran már nem veszik annyira jó néven, vagy legalábbis nagyobb
örömmel fogdják azokat a házi dolgozatokat, amelyeket számítógéppel
írtunk.
Mv.: - Azt mondja az egyik tanár, hogy na gyerekek itt a házi
dolgozat, mindenki számítógépen adja be, vagy hogy?
- Igen. Mondjuk van olyan tanárunk is aki kimondottan nem
szereti, hogy ha számítógéppen írjuk a dolgainkat, de a többség
az már így adja.
Mv.: - Mi van, ha valakinek nincs számítógépe?
- Hát olyan ritkán fordul elõ, de ha akadna mégis olyan ember
az osztályunkban vagy az iskolánkban annak rendelkezésére áll a
számítástechnika terem, ahol leül egy gép elé és kinyomtatja
a maga mûvét.
Mv.: - Amikor internetezel, akkor mondtad, hogy általában
e-maileket küldesz. Kinek?
- A barátaimnak. Vagyunk páran akik így egymásnak irogatunk,
illetõleg hát vannak úgynevezett körlevelek, amik általam
teljesen ismeretlen emberektõl származnak és hozzám is eljutnak
valamilyen úton-módon, azokat szoktam továbbküldeni.
Mv.: - Ez azt feltételezi, hogy a barátaidnak is van számítógépe
és õk is hozzáférnek az internethez.
- Igen, igen, ez így van. Illetõleg hát még vannak másfajta
levelezési listák is, nagyobb internetes fórumoknál, mint például
a New York Times és tõlük is szoktam kapni leveleket, így a napi
híreket el tudom olvasni a saját levelesládámban.
Mv.: - Õk angolul küldik a leveleket.
- Igen.
Mv.: - Ha jól értem akkor te most harmadikos vagy és neked
teljesen természetes az, hogy a New York Timesnak a híreit angolul
olvasod a számítógépeden otthon az interneten.
- Igen, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mind
internetem van, mind nagyjából értem azt amit írnak angolul
nekem, tehát így el tudom olvasni és meg is értem.
  
Máth András
szociológus: - Hogy ha belegondol abba például, hogy mit
gondoltak mondjuk 88-ban, 85-ben, vagy 90-ben arról a szülõk,
elsõs általános iskolás gyerekek szülei, hogy mit kell annak
a gyereknek majd az elkövetkezõ tizenkét évben megtanulnia és
mit gondolnak most például. Hányan gondoltak arra például,
hogy mondjuk nem ártana, ha tudná azt, hogy hogyan kell egy
olyanfajta nyomtatványt kitölteni, amivel mondjuk lehet pályázatot
nyerni. Ma pedig mondjuk a civil szervezetek, az iskolák, a kórházak
100 százaléka szinte ilyen pályázati forrásokból él. Vagy
ugyanilyen, hogy hányan gondoltak arra, hogy mondjuk a valódi és
az álhír közötti megkülönböztetést valahogyan bele kellene
csöpögtetni azoknak a gyerekeknek a fejébe, például a reklámoknak
a befogadása miatt, hogy mit jelent és miért van. Ezek
mind-mind olyan dolgok, amelyek nem feltétlenül tanórán elsajátítandóak,
de mindenképpen a képzésnek, mindenképpen a gondolkodásnak az
elõsegítésére kell, mert különben nem leszünk elég
nyitottak és nem leszünk elég sikeresek majd 10-15 év múlva.
Az általános képzésnek, ez akár elmehet az érettségiig is,
az alapvetõ feladata - úgy gondolom legalábbis és ezt mint társadalomtudós
mondom - az, hogy mindenkit megtanítson arra, hogy kiválassza,
hogy mi az a foglalkozás, mi az a munkakör, mik azok a képességek,
amiben õ otthon van, mert ez alapján fog tudni olyan munkát találni,
amiben öröme lesz, amiben tud sikereket elérni és amiben õ
nem érzi rosszul magát és ehhez azt gondolom, hogy 10 év múlva,
15 év múlva az internet elengedhetetlen lesz. Képzelje el, hogy
belépünk az Európai Unióba és ott olyan gyerekekkel fog találkozni
vagy olyan versenytársakkal ugye, hát egy munkahelyért majd
versenyezni fog mondjuk egy hollanddal, meg egy spanyollal, ahol
az õ versenytársai tudnak még két nyelven és ami ennél
sokkal fontosabb, képesek megérteni a számítógép logikáját.
Nagyon sokáig mondták azt ugye, hogy az internet, a matematika
az a magyaroknak különösen jól áll, nagyon okosak ugye, Nobel
díjasok, stb. rengeteg ilyen érvünk van. Ez egyfajta képzési
stílusból fakadt. Ez a képzés ez másmilyen volt, mint amit ma
igényel a világ. Nagyon érdekes, például az internet nem
strukturált. Nem strukturált abban az értelemben, mint mondjuk
például egy matematikai levezetés. Ez viszont azt is jelenti,
hogy másfajta gondolkodási szettekre van szükség ahhoz, hogy
valaki ott sikeres legyen. Másféleképpen kell keresni, másféleképpen
kell egyáltalán algoritmusokat kitalálni, hogy hogyan találok
meg mondjuk nem tudom én egy természetvédelemmel kapcsolatos kérdésben
dolgokat. Ezeket ha nem tanítjuk meg a gyerekeknek, akkor
kevesebbek lesznek, mint azok a társaik akik ezt tudják. Akár
mert saját maguk találták meg, akár mert olyan helyen jártak,
ahol ezt mondjuk például tréningeken bevezették. Ott vannak
ugye a számítógépek az iskolában. Nekünk vannak olyan vizsgálataink
melyben azt nézzük, hogy a tanárok hogyan használják az
internetet. És azt látjuk, hogy ma még alapvetõen a számítástechnika
tanárok azok, akik az internetet bevezetik a gyerekeknek, holott
ugyanúgy egy magyar tanár is tehetné azt, hogy azt mondja
amikor Arany Jánost tanítja, hogy akkor holnapra mindenki
keressen neki, holnaputánra vagy a jövõ hétre egy olyan
verset, ami Arany Jánosról szól, vagy Arany János parafrázisokat
tartalmaz, vagy bármi olyat. Ez 10, 14, 16 éveseknek már
teljesen testhezálló lehet. És ilyeneknek a tömegét kellene kínálni,
hogy mindeni olyan témában keressen és olyan témában
kutakodjon, és tanulja meg az internetet, amely neki is érdekes,
ez által is növelve ennek a befogadását. Ha én most tanár
vagyok és föladok ugye egy ilyen feladatot, akkor ezt csak olyan
helyen adhatom fel, ahol feltételezem, hogy ugye mindenki ezt meg
is tudja oldani, hiszen az mekkora konfliktust okoz, hogy ha
mondjuk öt gyerek csak azért tudja megoldani, mert neki van
otthon. A másik 22 meg nem tudja megtenni. És ez a fajta dolog
ez azt is jelenti, hogy sajnos ebbe valószínûleg be kell ruházni.
Ötször drágább az internet Magyarországon, mint az Egyesült
Államokban és akkor ehhez jönnek a telefondíjak. Ehhez még ha
hozzáveszük azt, hogy az egyes embereknek mennyi a keresete ugye
ugyanebben az Amerikai Egyesült Államokban és Magyarországon,
akkor a szakadék még erõteljesebb. Én azt hiszem, hogy itt egy
olyanfajta szemléletre van szükség, hogy egyszer ezt végig
kell gondolni, hogy vajon mi a jelentõsége az internetnek és ez
szerintem még nem tudott teljesen teret nyerni mindenütt. Én
azt hiszem egyébként, hogy Magyarországon talán a legfontosabb
témák egyike ez az internet informatika, ami ezt az egész országot,
az országnak a tõkeerejét meg fogja terhelni az elkövetkezendõ
években, ha komolyan vesszük magunkat.
|