- Én a magam részérõl jobban kedvelem a humán tantárgyakat, bár tudom hogy a jövõ szempontjából a reál az igazi, mert hogy az igazán fontos, illetõleg jelentõs állásokat csak reáltárgyakból szakképzett emberek tudják majd betölteni. A humán az ugye el fog veszni, de szerintem úgy az ember egyénisége szempontjából a humán az fontosabb. A fejlõdés szempontjából.

- Hát tulajdonképpen ezt a tendencia mutatja, tehát egy bölcsész az kereset szempontjából sokkal kevésbé van megbecsülve, mint például egy informatikus vagy egy közgazdász.

- Igen, jól, tökéletesen. Jól. Ezt nem mondta senki.

- Az emberek többsége számára igen.

- Hát ez nagyon komolyan fog hangzani, de ott tudom magamat kibontakoztatni.

- De igen, de ugyanakkor a nyelv az szerintem csak egy eszköz. Csupán abból, hogy beszél nyelveket, abból nem tud megélni. Tehát ebben az anyagias világban abból, hogy valaki tud angolul, franciául vagy bármilyen ma beszélt nyelven csak ezt csupán eszközként tudja használni ahhoz, hogy jó jogász vagy közgazdász lehessen. Tehát, hogyha elmegy nyelvet tanítani egy középiskolába abból megint csak nem sül ki különösebben semmi jó, mert megint csak nem fogják megbecsülni, anyagilag természetesen. Mentálisan mindenképpen, sõt talán még jobban is mint egy közgazdászt, mert van akinek nem ez számít.

- Az ének az nagyon fölösleges. Aztán tánc meg ilyenek, szóval szerintem arra nincs szükség. Inkább más órák kellenének helyette.

- Nekem mondjuk matematika vagy fizika. Ezek nem reál tantárgyak, de igazából az egyetemhez, mert még nem tudtam nyolcadikosan eldönteni, hogy most akkor ez akarok lenni. És nyújtanak azért egy alapot. Késõbb meggondolhatom magam és nincs elveszve az egész, hogy fogalmam nincsen például magyarból mibõl kellene felvételiznem esetleg.

- Szerintem akkor már egy zenetagozatos iskolába megy és akkor azt fogja mondani, hogy mondjuk a matek nem fontos neki vagy történelem. Szóval akkor már az alapból úgy képzi magát és olyan tantárgyakat vesz föl meg külön szolfézsra jár. Tehát mást fog tanulni.

- Szerintem az ének az ugyanolyan fontos, mint például a matematika vagy a történelem, mert ugyanúgy hozzátartozik a népdalok ismerete vagy akár híres zeneszerzõk életpályájának bemutatása az általános mûveltséghez, mint az, hogy tudjuk ki volt Julius Cesar.

- A zenetörténet az tényleg valamennyire hozzátartozik az alapmûveltséghez, sõt. De szerintem ezt nem alapvetõen az iskolában tanulja meg az ember. Tehát az iskolai énekórák nem arra vannak, hogy mindenki figyeljen meg jegyzeteljen. Nekem például a reál tantárgyak a fontosak. Számítástechnikus szeretnék lenne, csak igazándiból felvételi és ezek számítanak és hát ezekre kell alapoznom a továbbtanulásomat. Mert hiába vagyok nagyon jó történelembõl, hogyha semmit nem konyítok matekhoz, akkor meg nem tudok elhelyezkedni.

- Hát az ilyen menõbb állásokhoz szükséges tantárgyak, tehát amiket jól megfizetnek. Matek, az informatika tantárgy, a nyelveket is jól meg fogják fizetni, tehát azok is fontosak lesznek a jövõben. Hát igen, ugyanaz amit Õ mondott, hogy az ilyen humán szakokat nem fogják annyira megfizetni. Ezeknek szerintem egy kicsit csökkeni fog a szerepük.

- Hát az ének oktatással nem vagyok elégedett, bár nem hiszem, hogy sok olyan iskola van, ahol elégedettek lennének, csak a zenetagozatokon fordítanak erre elég nagy figyelmet. Hát igazából nem nagyon tudom, hogy lehetne ezt csinálni, nem is nekem kell tudni, de azt hiszem még a tanár sem veszi komolyan a saját dolgát. Mi eddig énekórán azt hiszem egyszer énekeltünk. Nem, kétszer, egyszer a Himnuszt és a Szózatot, egyszer pedig honvéd dalokat, március 15-i ünnepség alkalmából, de egyébként teljesen felesleges, amit mi énekórán csinálunk. Hát általában kiröhögjük a tanárt, mert ezt szoktuk csinálni leginkább.

- Hát jó, szerintem jó móka, õ biztos nem élvezi ennyire.

- Hát ebbõl a szempontból végül is igen, tehát felüdülés. Persze hát elmenni egy órára, ami semmi másról nem szól, mint hogy szórakozunk, de hát azért valószínûleg nem errõl kéne, hogy szóljon az énekóra.

- Hát arról, hogy azért a gyerekeknek megmutassák a zenének a szeretetét, hogy megtanítsák hogy azt lehet szeretni és hát megtanítani olyan dolgokat, amik hozzátartoznak az alapmûveltséghez.

- Hát nyilván ezt nem itt kéne elkezdeni, mert hát most már senki sem veszi komolyan az énekórát. Tehát az, hogy õk nyolc évig nem csináltak semmit, ezen már nem biztos, hogy olyan könnyû segíteni, de például ha néha énekelnénk is énekórán, meg mondjuk zenét hallgatnánk meg tudná érvényesíteni az akaratát az énektanár, akkor lehet, hogy odafigyelnénk rá és tudna olyan dolgokat mondani, amik érdeklik az embert.

- Én nagyon szeretem a zenét, én zenetagozatra jártam és én tanultam is sok mindent. Hát részben zenész családból származom, úgyhogy megvan ehhez a háttér, de szerintem énekelni mindenki szeret. Ezenkívül én kottázni is szeretek, tehát akár még ezt is lehet élvezni.

- Igen, zongoráztam. Öt évig.

- Nem szerettem, most szerettem meg. Most rájöttem, hogy tanultam és le tudok ülni és valamit játszani, valamit kezdeni egy hangszerrel. De a komolyzenét meg lehet szerettetni szerintem az emberekkel.

- Hát például úgy, hogy hallgattatják meg hogy mesélnek róla. Az éneklés és a zene hozzátartozik az ember életéhez akármilyen szinten mûveli. Tehát rádiót mindenki hallgat, énekelni mindenki szeret.

- Nekem jó énektanárom volt, én nagyon szerettem. Fõleg azért, az volt nagy élmény, hogy tudott zongorázni, ez nagyon sokat segített, tehát nemcsak énekelt, hanem a hangszeren is játszott és ez valami pluszt adott a gyerekeknek.

- Nem, én sima általános iskolába jártam, de tanultam zenét, zeneiskolában és így kerültem a zenei pályára.

- Hát bizonyos értelemben volt szerepe, de én nagyon sokat versenyeztem kis koromban, népdalénekesi versenyekre jártam és ebbõl kifolyólag aztán az énekesi pályát, illetve énektanári pályát választottam.

- Nem bántam meg, mert a visszajelzések szerint a gyerekek nagyon szeretnek ott énekórára járni ahol én tanítok, legalábbis nagy része azt tudom. Nagyon szeretik, hogy hangszeren játszom és örülök neki, hogy ha pluszt tudok nekik nyújtani.

- Most jelenleg 5-8.-ig tanítok, de tanítottam gimnazistákat is és õket is nagyon szerettem.

- Mindegyiket nagyon jó tanítani, de fõleg a kisebbek nagyon könnyen befogadják az új dolgokat. Én azt szeretném, hogyha ezek a gyerekek felnõnek és majd õk is szülõk lesznek, akkor nagyon szívesen járnának koncertre és nagyon szívesen hallgassanak komolyzenét.

- Hát úgy érzem igen, nagyon szeretik a gyerekek. Szokták mondani, hogy milyen zenéket hallgassunk és azt hiszem, hogy ez egy nagyon fontos dolog, Hogyha én bemutatok nekik valamilyen zenét, akkor azt õk utána pár órával kérik tõlem már szünetben, hogy ezt hallgassuk meg mindenképpen és ez a legfontosabb.

- Nagyon szeretik Mozartot, de ezenkívül még sok mindent, de vannak mindig kedvencek. Persze vannak olyanok is akik nem szeretnek énekórára járni, de hát ez a tantárgyból is adódik egyébként, hogy nagyon nehéz egy énektanárnak úgymond az élete és általában a készségtantárgyakat tanító tanároknak, hiszen nem minden szülõ veszi komolyan azt, hogy a gyerek hányast kap például énekbõl és ezáltal a gyerek is ugyanolyan visszajelzést ad, hogy õt nem érdekli. És ezeket a gyerekeket kell megfogni és ha ez sikerül, akkor talán ez az egyik legnagyobb öröme az énektanárnak, hogy egy olyan gyerek aki szeptemberben azt mondta, hogy nem szeret énekelni és utálja az énekórát, év végére azt látom rajta, hogy ha nem is mondja ki, de szereti az énekórát is.

- Én mondjuk nemcsak éneket tanítok, hanem történelmet is, így azért úgy gondolom, hogy ugyanúgy elfogadnak a kollegák. Sõt õk meg is mondják, hogy szerintük nekünk nagyon nehéz dolgunk van mert ameddig egy matematika jegyre bizonyosan odafigyelnek a szülõk és gyereknek igen is megmondják, hogy ezt ki kell javítani, így neki sokkal könnyebb a dolga.

- Zenei tagozatba szeretném õket, illetve mûvészeti tagozat. Ezt a két osztályt néztem ki nekik és hát felvételizniük kell, úgyhogy majd meglátjuk, hogy sikerül-e.

- Mert ez olyan pluszt ad nekik, ami nem terheli meg õket túlságosan és olyan készséget fejleszt ami késõbb nagyon elsikkadna. Az óvodában rengeteget festenek, rajzolnak, énekelnek és aztán az iskolában nagyon lecsökkenne ez a tevékenységi forma, pedig még én úgy gondolom, hogy ebben a korban nagyon fontos, mert ez nekik ugyanolyan fõ tevékenység, mint a játék. És ez valami más, ami plusz, ami nem ugyanaz mint az írás, olvasás tanulása vagy a matek vagy ezek, hanem ez az egész személyiségét fejleszti és egy olyan dolog ami egy életen át elkíséri, hogyha egy olyan gyerek lesz aki élvezni tudja a zenét, vagy esetleg mûvelni is tudja a zenét. Ez mindenképpen a személyiségének fontos, hasznos dolog. Én például visszaemlékezve a saját gyerekkoromra én nem voltam zenei tagozatos és nagyon irigyeltem a nõvéremet aki az volt és rengeteg plusz dolgot tudott amit én nem.

- Hát fõleg az, hogy hangszeren játszott, hogy rengeteg sok nagyon-nagyon szépen énekelt és rengeteg sok olyan dalt tudott, amit mi nem tudtunk. Mai napig is így van, hogy az õ kislánya például nagyon szépen énekel, mert valószínûleg õ sok nagyon klassz dalt hallott amit az anyuka énekelt neki kiskorától és úgy általában is én úgy láttam, akkor már gyerekfejjel is, hogy a zeneisek jobbak.

- Nemcsak a zenében jobbak, hanem jobb tanulók voltak, jobb fejek voltak. Általában az volt az erõsebb osztály és lehet hogy csak amiatt, hogy eleve igényesebb szülõknek a gyerekei kerültek a zeneibe, de mindig egy értelmesebb, jobb társaság volt abban az iskolában ahova én jártam. Mondjuk ott egy nagyon jó zenei tagozat volt.

- Mert különben elveszíti a kapcsolatot a zenével. Mert attól szebb az élete, hogy ha élvezni tudja a zenét. Élvezni tudja a mûvészeteket és ezt egy bizonyos képzettségi szint alatt nem fogja tudni élvezni. Tehát az, hogy valaki egy koncertet végigül amit élvezettel hallgat, ahhoz valamiféle képzettségének kell lenni, mûveltségének és ezt, hogyha nem kapja meg abban a korban, amikor még készségszinten magához vesz dolgokat, késõbb már nem fogja elfogadni. Gimnáziumba hiába erõltetik azt, hogy most megyünk a koncertre, nem úgy reagálnak rá a gyerekek, ahogy kellene.

- Hát nagyon késõ, nagyon késõ.

- Sõt, hát óvodában kell elkezdeni, mert ugye egy óvodás gyerek még abszolút úgy gondolja, hogy õ tud énekelni, tud táncolni, tud zenélni. Soha nem merül fel benne a kétség, hogy õneki ezekhez a dolgokhoz ne lenne abszolút köze és hogyha ezt a folyamatot nem szakítjuk meg akkor ez felnõtt korig elkíséri. Ha viszont megszakad és elveszíti ezt a bátorságát, hogy õ ezekkel a dolgokkal foglalkozzon, akkor már nem úgy fog hozzáállni. Úgy fog hozzáállni, mint egy tananyag, mint egy lecke. Felelnem kell szolfézsból, nem jó az egész, hogyha pedig kicsi korban eljut odáig, hogy már örömét leli a zenében azt, nem fogja abbahagyni.

- Hát ezek ilyen szülõi ábrándok. Szóval végül is a hangszerrel és a zenével úgy vagyok, hogy nekem nagyon tetszik. Sajnos én nem tudok hangszeren játszani, nagyon szeretném, de hát ez nem mindig sikerül. Elég sok gyerek van, aki amikor elkerül valahova kiskamasz korban, akkor abbahagyja és akkor akárhogy erölteti a szülõ, hogyha nem az érdekli a legjobban, akkor nem fogja tovább csinálni, de meg kell próbálni.

- Emelt óraszámban tanulnak rajzot és kézmûves órák vannak ezen kívül. Szövés, agyagozás, tûzzománc, papírmaséznak, és mellette egy nagyon komoly rajztanítás folyik. Tehát az megint csak egy olyan dolog, ami nekem nagyon tetszik, mert visszaadja méltó helyét a rajztanításnak. Tehát nem olyan a rajzóra, ami általában szokott lenni, hogy na gyerekek rajzoljatok valamit, addig a tanító néni kipiheni a matekóra fájdalmait, hanem egy szaktanár tanítja ott a rajzot ezen a tagozaton. Nagyon-nagyon klassz tanmenettel. Gondolkodni tanítja õket, látni, technikákat helyesen használni.

- Nem, hát úgy gondolom, hogy az a gyerekem, is amelyik nem a zeneibe megy az is megy a zeneiskolába hangszert tanulni és azt amiket mondjuk tanul az iskolában rajzórán, azt a másik gyerek is kipróbálhatja itthon. Meg mi is foglalkozunk ilyesmivel. Tehát én úgy gondolom, hogy együtt megyünk kiállításra, koncertre és ez mûködni fog. Mert most elég sok olyan iskola van, ahol matek, számítástechnika, emelt szintû német meg ezek. Én ezt nagyon rossznak tartom, hogy ezt már alsóban elkezdik erõltetni. Eleve én a kisgyerekeknél a nyelvoktatásnak az erõltetését nagyon-nagyon nem tartom jó dolognak, mert fölösleges energiapocsékolás a gyerekeknél, mert egy 12-13 éves gyerek, hogyha tudatosul benne, hogy szüksége van a nyelvre, akkor két-három év alatt meg tudja tanulni azt a nyelvet egy középszinten amire szüksége van. Tehát ez nem egy olyan dolog hogy ezt el kell kezdeni a bilin ülve gyakorolni, mert csak az idejét veszi el a gyereknek.

- Alsó tagozaton feltétlenül a készségdolgokat kell a gyerekeknek. Tehát az egy kikapcsolódás a gyereknek, hogyha fest, rajzol, táncol, úszik. A sport az mindenképpen bele kell, hogy férjen a életébe és minden, aminek köze van a játékhoz. Tehát valamilyen szinten ezeknek a dolgoknak ahhoz a játéktevékenységhez kell hasonlítani, amit az óvodában ugye 3-4 évig csinálnak a gyerekek és ebbõl kifejlõdik ugye az, hogy most már nem körjátékozik, hanem már mondjuk zenét tanul és hangszeren játszik. Az is egyfajta játék, de mindenképpen az kellene, hogy az a plusz, amit a gyerek a tanulás mellett még bevállal, az a játékhoz kapcsolódjon még azért, mert ez az egész gyereket fejleszti és utána alkalmasabbá teszi arra, hogy majd megtanulja a nyelvet, a számítástechnikát vagy bármi mást és nem fog lemaradni semmirõl.

- Gondoltam rá, amikor a nagyobb lányom tanult gitározni, hogy meg kéne próbálni vele együtt elkezdeni, de hát most majd újra meg lehetne próbálni. Nekem nem olyan jó a hallásom, úgyhogy nekem ez biztos nagyon nehéz lenne.

- Évközben is elvárjuk a gyerekektõl a gyakorlást, de most rendszeresen, mert hát egy ilyen kiállás, a drukk meg a lámpaláz azért nagy erõpróba a gyerekek számára.

Tóth Sándor zenetanár: - Az szintetizátor. Tehát ez más, mint a zongora. A zongora és a szintetizátor két különbözõ hangszer. Másképp kell tanulni a zongorát és másképp a szintetizátort is.

Tóth Sándor: - Igen, de emellett a klasszikus zenével is foglalkoznak párhuzamosan. Tehát könnyûzene és klasszikus zene párhuzamosan fut itt a zeneiskolában.

Tóth Sándor: - Mást is lehet, mint a zongorán, ugyanakkor klasszikus zene megszólaltatására is alkalmas és a gyerekeknek hamarabb jelent sikerélményt egy szintetizátor darab, mint a zongora. Gyorsabban ad örömet, de még egyszer hangsúlyozom, hogy a zongoradarabok és a klasszikus zene az alapvetõ fontosságú.

Tóth Sándor: - Talán a legajánlottabb kor a második osztály.

Tóth Sándor: - Igen. Elsõs növendékeink is vannak, de ott az írás, olvasás azért nem árt, hogyha ismerik a gyerekek a betûket.

Tóth Sándor: - Hát természetesen. Elõször is a kottaolvasást megtanulja, másrészt hát a billentyûs hangszereknek a mûködését, hogy hogyan kell egy billentyûs hangszeren játszani, ezt megtanulják a gyerekek. Természetesen sokkal könnyebben nyúl minden más hangszerhez az, aki szintetizátorozni megtanul, bár itt is ugye a billentését külön a zongorának is meg kell tanulni.

Tóth Sándor: - Adott ritmusra játszani. A gyerekeknek nagyon nehéz a tempó, a metrum érzék, ez egy nehéz terület és ebbe nagyon sokat segít az, hogy a hangszer ad egy állandó tempót, egy állandó ritmust. Tehát a ritmusérzéket nagyon jól fejleszti a szintetizátor. Ez a zongorához viszonyítva egy nagy elõny, hogy állandóan érzik a gyerekek a ritmust és a metrumot.

Tóth Sándor: - Igen. Tehát a fúvós hangszerek jellegzetes hangzásvilágát megismerheti, a különbözõ hangszercsaládoknak a hangzását, ritmushangszereknek a hangzását.

Tóth Sándor: - Igen, egy órát nagyon változatosan fel lehet építeni. Amikor látom, hogy a növendék már szeretne mással foglalkozni, én tudok rögtön váltani az óra menetében, és egy olyan új dolgot tudok neki bemutatni vagy gyakoroltatni, ami megint élvezetet jelent a számára.

Tóth Sándor: - Hát itt a tanárnak kell nagyon odafigyelnie és nagyon ébernek lennie. Klasszikus zenét mindig tanítunk. Tehát az óra egyik felében a violin, basszuskulcsos sorok olvasása, ez alapvetõ a szintetizátor órán és jóllehet a könnyûzenében basszuskulccsal ritkábban találkoznak a gyerekek.

- Maglódi Jánosnak hívnak és én négy éve játszom ezen a hangszeren.

Maglódi János: - Hát kell ehhez gyakorolni minden héten elég sokat.

Maglódi János: - Hát szoktam, de darabokat nem igazán szoktam még magamtól kitalálni még.

Maglódi János: - A Tico-tico.

Maglódi János: - Igen.

Maglódi János: - Nyáron is kell gyakorolni, nehogy kimenjünk a formából.