Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz c.verse

- Nagyon jól rajzol. Például muzikális is nyilván, mert rengeteg zenét hallgat, de amiben kiemelkedõ, ez a rajzolás. Naphosszakat képes rajzolni és ha megzavarjuk ebben a tevékenységében akármilyen apró-cseprõ dologgal, ebéd, vagy fogmosás, kézmosás, akkor eszméletlenül tud háborogni. És a sikertelenség nagyon-nagyon elkeseríti. Hogyha valami nem sikerül, tehát ami az erejéhez mérten még nem képes rá, mert azok a feltételek még sem izommozgásban, finom motorikában nem adottak számára, amiket õ szeretne megvalósítani már, mert elképzelte az agyában, az borzasztóan el tudja keseríteni, akkor keserves sírásban tör ki.

- Hát nyilván ez is sokkal magasabban. Több dimenzióban ábrázolja már a kezeket, megjelent a szájnak a két vonala, koncentrikus kör jelzi a szemet, haj, tehát egy teljesen gazdag emberábrázolással, ami nyilván a fejlõdését nagyon-nagyon tudja mutatni. Tehát itt egy 6 éves gyereknek felel meg az emberábrázolása gazdagságában, kivitelezésében is, tehát igényes színekben betölti a papírlapot, színesre rajzolja és félelmetes fantáziával rendelkezik. Tehát olyan dolgokat rajzol meg, olyan dolgokat komponál össze, amiket egy éves gyerek nem biztos, hogy magáénak tudhat. Attól tartok, hogy nem tudom biztosítani számára a továbbiakban azt a környezetet, amiben tovább tud fejlõdni és hát ennek a hiánya aggaszt inkább.

- Hát a további fejlõdéséhez, a tehetségének a fejlesztéséhez, tehát a képességei fejlesztéséhez szükséges környezetet.

-Molnár V. József néprajzkutató: Hagyni kell a gyereket rajzolni, a gyerek ugyanis nem fényképezni akarja a környezetét, nem arra kíváncsi, hogy hogy néz ki egy fa, hogy néz ki a madár, a felhõ, a Nap és a bennünket körbevevõ dolgok, a gyerek arra kíváncsi, hogy mi van a dolgok mögött. Különösen rajzon mérhetõ le az, hogy a világ minden pontján valamennyi gyerek õsképekkel, õsképek rendszerével születik a világra. És ha látja a fát, akkor számára nem a fa a fontos, hanem amit a fa elõhív belõle, az az õsképi. És ha nagy lombos fát rajzol, amin fészek is van, madár is van a fészekben, meg odúja is van ennek a fának, akkor bizonyosan anyát idézte meg. Ha kislány rajzolta ezt az anyát megidézõ fát, akkor az õ jövendõbeli anyaságát idézte meg. A gyerek eképpen rajzol és nem szabad neki rajzi feladatot, 10 éves korig bûn a gyereknek rajzi feladatot adni, 10 éves korig, nemcsak 2 éves korig, mert 10 éves korig tart az a tartalék, ami vele születik, tart az a fajta gondolkodási mód, ami rokonító gondolkodásnak nevezhetõ és sokkal többet tud a gyerek a világról 10 éves korig, mint azok a feladatok, amelyeket a felnõtt ad neki. Mert a felnõtt arra kényszeríti, - rossz berögzöttség ez - hogy a tárgyakat úgy rajzolja le, ahogy a tárgyakat látjuk. A felnõtt arra készteti, hogy a felszínt figyelje meg, szó szerint, hogy felszínes legyen, a gyereket pedig nem a felszín érdekli, a napot látja, apát hívja elõ, felhõt látja, anyát hívja elõ. Lombos fát lát, gömbölyû lombos fát, odús fát, anyát hívja elõ. A fenyõfát lát, az majdnem minden esetben vagy szálkás létrás fát, majdnem minden esetben apát hívja elõ. Benne a világ így mûködik, a világban minden titokzatosan összefügg egymással, a világban mindenki kapcsolatban van a másikkal és ez érdekli a gyereket, hiszen biztonságban élõ felnõtt akar lenni és errõl ne beszéljük le. Ha a felnõtt nem tudja megfejteni a gyerek rajzos üzenetét, akkor ismerkedjen meg a népi mûveltségünkkel, mert a népi mûveltség felnõtt korban is megtartotta a gyerekkel született õsképeket. Hiszen ez adta biztonságát, ez adta azt a lehetõséget, hogy soha semmikor nem tette tönkre az ajándékba kapott környezetet, de a családot se.

- Sokszor azt se tudjuk, hogy azt kérjük számon a gyerektõl, amit a felnõtt tud, vagy azt kérjük számon a gyerektõl, ami a korának és színvonalának legmegfelelõbb. Amitõl én egész egyszerûen, hát majdnem azt mondtam, hogy elájultam, az a gyerekek által készített kályhacsempék, amelyek nyilván reneszánsz és népmûvészeti elõképekre utalnak, de mestermunkák, bármelyiket le lehetne mázazni és akár egy lakásban a gázkonvektorra egy dróttal fel lehetne fûzni, mert tökéletesen érvényes mûvek. És talán a legtartósabbak.

- Császár Gáspár rajztanár: Az idei téma a népmûvészettel volt kapcsolatos, tehát az iskolai oktatáson belül egy picit ezt próbáltuk fölerõsíteni. A mi iskolánkban égetõkemence is, tehát ott is szoktunk agyagozni. Ez egy Erdélybõl származó kollégának a munkája és õ ebben az évben kimondottan arra állt rá, hogy a népmûvészeten belül a kályhacsempékkel foglalkozzon és hát amikor elõször láttam, nem akartam elhinni, hogy ez valóban elkészült, fantasztikus gyönyörû

- És hogy gyerekek csinálták.

Cs.G.: - És hogy gyerekek csinálták és a motívumok is hitelesek, egy része egy az egyben készült, tehát ügyesek vagytok.

Cs.G.: - Egy az egyben vette át a formát, de vannak nagyon szép átírások is, rendkívül ötletes és valóban nagyon tartós is. Bár ez nem elsõdleges szempont, de látszik rajta.

- Hát azt hiszem, hogy nincs birkózásról szó, hanem ami most itt a képeken látszik, az mind benne van a gyerekekben. Mi úgy szoktuk magunk között fogalmazni, hogy mi igazából nem is tanítjuk õket, hanem inkább lehetõséget adunk számukra, hogy megnyíljanak. Még talán sokkal több szépség van, még talán mindet nem is tudjuk elõhozni a korlátozott óraszám miatt, õk ilyen színes gyönyörûemberek.

- Szerintem nagyon jók.

- Agyagozni, meg szoktunk festeni is, filctollal rajzolni.

- Szõni is szoktunk.

- Kerettel, Gáspár bácsi segít nekünk felvetni a fonalat és akkor megmutatja, hogy hogy csináljuk és akkor mi akkor már csináljuk tovább.

- Tervet készíteni is szoktunk.

- A rajzóra, az úgy szokott nálunk történni, hogy mindig megmondja Gáspár bácsi, hogy most festünk, vagy rajzolunk, vagy mit csinálunk és akkor van olyan, hogy egy színnel, két színnel vagy meghatározatlan színnel bármennyivel és Gáspár bácsi általában mindig olvas nekünk mesét és arról kell rajzolni.

- Igen.

- Hát nem nagyon azért, mert úgy se szoktuk látni a képeket, amikor a Gáspár bácsi mesél.

- Igen.

Cs.G.: - Ez sajnos így van, azzal próbálkozunk majd, hogyha lesz rá keret, akkor diára át kellene õket mind venni, vagy legalább videóra föl kellene venni, hogy az tartósan megmaradjon és könnyebben visszalapozható is lehetne. Viszont a filcnek az az elõnye, hogy könnyen kezelhetõ és pontosan kezelhetõ és hát nagyon színes.

Zelk Zoltán: Ákombákom címû verse.

- Ültünk az étteremben és a fogpiszkálókból, mondtam a fiamnak, hogy rakjál ki egy házat. És én azt gondoltam, hogy majd kirak egy négyzetet és rárak egy sátortetõt. Ehelyett kirakott egy négyzetet és a négyzetbe elkezdte belerakni párhuzamosan a hurkapálcákat. Én pedig kezdtem mérges lenni, hogy miért nem tud ez a gyerek hát csak egy tetõt, egy sátortetõt kéne rárakni és már majdnem sírt és azt mondta, hogy nem látod, nem látod a gerendákat.

M.V.J.: - Hát igen, a fölülnézetét rajzolta a háznak, igen. És hihetetlen fontos a gerenda, hihetetlen pontos amit csinált ez a gyerek, tudniillik a fölülnézet adja a biztonságot. Az adja a biztonságot és gyereknek, a kisgyereknek hihetetlen módon szüksége van a biztonságra, ezért szereti a fölülnézetet is, ezért szereti a szimmetrikus formákat, mert mind a biztonságot adja neki. Ráadásul abban a tulajdonságban erõsíti meg, ami a kisgyerek tulajdonsága, hogy õ tudniillik téridõn kívüli létezõ. És a téridõn kívüli létezés, régen úgy mondták, 2 éves koráig a gyerek Isten tenyerén él, az rokon a felülnézet, ott a biztonsággal és rokon, ha oldalnézetet rajzol, de szimmetrikus rajzzal. Amikor le kell lépni Isten tenyerérõl, ez 7 éves korban történik meg, akkor kezdi elõször az oldalnézetû dolgokat rajzolni, amikor érzékeli az idõt, amikor már fontos számára az idõ és amikor fontos számára már a tér is.

Veres Miklós: Színes rajzol címû verse.

- Csép Emília rajztanár: Igen, ez egy csomagolópapír, úgy gondoltam, hogy a gyerekekkel ezt az érdekes forma, illetve színkombinációt megfestetem. És tulajdonképpen a csomagolópapír tükörképét vagy mását kellett átfesteniük.

Cs.E.: - Hát nagyon nehéz. Ebben az a nehéz, hogy ugyanazokat a színeket nagyon nehéz kikeverni, mivel ezek nem tiszta színek, hanem tört színek és a tört színek között is ilyen kevert színek, tehát nem hétköznapi színekrõl van szó. És ezt fõleg azoknak a gyerekeknek, akiknek ilyen hat-nyolc színû temperájuk van, nagyon-nagyon nehéz a kikeverés. Úgyhogy tulajdonképpen itt maga a színkeverés adja a feladat nehézségét.

Cs.E.: - Igen. Ez üvegfestészet, hát kicsit hadd legyek nagyképû, hogy festészetnek mondom. Ez az elsõ próbálkozásunk, kipróbáltunk egy új technikát, az üvegfestést, egy higítóval oldódó üvegfesték, tehát vízben nem oldódik. Ehhez szükség van konturfestékre és magára a színekre, tehát az üveg festéknek a különbözõ színárnyalataira. A témát maguk választhatták, én azért ötletet adtam, hogy milyen témával kezdjünk, melyikkel lenne egyszerû kipróbálni ezt az üvegfestést. Így jött a madár, a virág és a pillangó téma és ezt próbálták ki a gyerekek, nagyon élvezték.

Cs.E.: - Igen, ez a munka készült talán a leghosszabb ideig, az õ, ennek a kislánynak volt hozzá legnagyobb türelme, hát ez, legalább másfél hétig készült ez a munka.

Cs.E.: - Igen, ez is egy új technika, amit rajzórán nem használunk. Ez a pasztell kréta, ez porkréta és a lap papír, amire rajzoltuk ez akvarell papír. Ez egy különleges papír ilyen enyhén érdes felületû, ez azért jó, mert a porkrétát sokkal jobban bele lehet akár kézzel, akár egy darab papírzsebkendõvel dolgozni a papírba és ez egy nagyon-nagyon különleges hatást ad. Különbözõek a technikák. Hagytam a gyerekeket ki, hogy tud a pasztellkrétával bánni és éppen ezért nagyon különbözõ munkák születtek.

Cs.E.: - Hát én próbáltam az általam tanított osztályokban vagy osztályokból kiválogatni azokat a gyerekeket, akiknek, akik ügyesebbek rajzórán. Nem is azt mondom, hogy a legtehetségesebbek, mert van közöttük olyan, aki nem igazán tehetséges, de nagyon lelkes és a lelkes munkája folyamán rajzórákon nagyon szépeket tud alkotni.

Cs.E.: - Én azt tartom ügyes rajzolónak, illetve festõnek, akinél egy feladat elmondása után nem kell minden lépését irányítanom, hanem õ bátran elengedi a fantáziáját, bátran használja az eszközöket legyen az grafit, legyen az színes kréta vagy festék és vannak egyéni ötletei akár a festésben, akár a grafikában.

R.: - Hogy lehet eljuttatni a gyereket arra a szintre, hogy ne csak ötlete legyen, hanem azt papírra is tudja vetni? Mert ismerek én olyan gyereket, akinek van ötletes sok, de valahogy, amikor a papírra kerül, az mégsem olyan, mint amit talán õ maga is elképzelt? Van olyan, hogy ügyetlen gyerek, vagy rajzolni nem tudó gyerek, lehet ezt kimondani?

Cs.E.: - Hát igen van olyan gyerek, akinek nem sok kézügyessége van, hát igen, az ilyen gyerekre szoktuk mondani, hogy ügyetlen gyerek. Itt inkább az a célunk, hogy ne vegyük el ennek ellenére a kedvét a rajzolástól. Én ötödikben éppen ezért nem szoktam osztályozni a munkákat, sõt bátorítom, buzdítom a gyerekeket. Megpróbálok differenciálni, bár ez nem mindig sikerül olyan módon, ha látom, hogy egy gyerek abszolút nem érti a színkeverést, de szereti például rajzolni az autót, akkor ha megcsinálta azt a színkeverést úgy, ahogy, megengedem, hogy akkor rajzoljon most autót.

- Molnár V.József néprajzkutató: Ez is fölülnézet. Valaminek a fölülnézete. A világnak a fölülnézete, a négy sarkot, azt köralakkal, kör formával, osztott körformával jelöli, ez a biztonság. Régen, mikor lefeküdni készültünk gyerekként és elimádkoztatták velünk azt, hogy "szobám négy sarkában négy õrzõangyal". Ez a biztonság. Ez az a biztonság, ami a térben számára létezõ és a szoba négy sarkában a négy õrzõangyal, az föltételezte régi imádságban, hogy a közepében Jézus Krisztus, és itt van a közepében Jézus Krisztus ezzel a sárgával, ezzel a vörössel és ezekkel a kis foltokkal és ezzel a fészekkel. Az a jézusi szeretet, ami a legteljesebb õrzött biztonságot adja, ez a lelkének a térképe, lelkének a fölülnézeti térképe, ez alapszínekkel és az alapszínek mellett, ahogy én látom az elsõ kiegészítõ színként a zöldet használja, ami a fényes anyaság. Tehát a teljes biztonságot, gyereknek a rajza ez, lelke, térképe, fölülnézetben. A fiúk szeretik a térképet, mert a fiúnak a dolga felnõttként a szerkesztés, a szerkezet megalkotása, megformálása, mindig is ez volt a férfinak a dolga, a lányé pedig, hogy fölvirágozza a szerkezetet. Egyetlen példát mondok: a hagyományos fazekasságban a fazekas mester készíti el a formát és a felesége az, aki fölvirágozza, kivirágozza, irókázza, aki lelkesíti ezt a formát. Nagyon szeretik a térképet, a fiúk természetesen. Ez a másik rajz, ez kislánynak a rajza és hát ebben a

M.V.J.: - Ebben a rajzban a veleszületett anyaság valósul meg, mert minden lánnyal vele születik az a vágyakozás, hogy felnõve majd fészeknyi gyereknek az anyja akar lenni. A csillag szeme is onnan van természetesen, mert az anyaság fényes, ez az anyaság tényleg csillagos. Mostanában nem rajzolnak koronát ezekre a lányalakokra, valójában ezek a koronával válnak fényes anyasággá. A lánynak a haja az majdnem minden esetben az anyai szeretetnek a megidézõje, tehát hogy szeretõ anya van a környezetében. A kislánynak a teste, szoknyája, sok esetben, az pedig a veleszületett anyaságvágy és amikor virágokat vagy csillagokat, vagy akár napot rajzol a szoknyába, akkor nem díszíti a szoknyát, hanem az a vágyakozás fejezõdik ki benne, hogy ez a kislány, egy, kettõ, három, négy gyereknek az anyja szeretne lenni majd fölnõve. És ebben semmi furcsa nincsen, hiszen mai napig a Galga mentén, Budapesthez közel megtartották az öregek azt a tudást, hogy minden gyerekkel napocska, csillagocska születik a világra. Innen sokszor a Nap és a csillag a gyereklány vagy a királylány szoknyájában, de a virág is ide tartozik, hiszen a virág a napnak a földi kedve, a napot idézi meg. A virág idézi meg a legteljesebben a napot, a teremtõ nap virággá szépül földi környezetünkben, nemcsak a körülöttünk lévõ ajándékba kapott mindenekben, hanem a lelkükben, fõleg a kislányoknak a lelkében. Gyönyörû ez a rajz, azért is gyönyörû, mert az orrt nem rajzolja, az orr a nemiség kifejezõje, az orrt nem rajzolják a gyerekek. Ha felnõtt kéri, hogy orrt rajzoljanak, akkor egy kis pöttyöt pontot tesz oda. A pont pedig éppen a szûzség, a gyönggyel rokon a szûzség megidézõje. Gyönyörû ez a rajz, tele van derûvel és itt is nagyon fontos, ha színesen rajzol a gyerek, hogy az alapszínek jelen vannak. Tehát a sárga, a vörös és a kék és az alapszínek mellett nagyon-nagyon fontos, hogy megjelennek a kiegészítõk is, megjelenik a zöld, megjelenik a narancs is. Hát a lila a szorongás színe, az nincs jelen benne és az, hogy a jobb oldalán ennek a lányalaknak zöld van és barna, ezek a meleg anyás színek, az is egyértelmûvé teszi, hogy anyaságvágy van benne. A másik oldalon vannak az apás színek, a fény színek, a vöröses, illetve a narancs. Csodálatos ez a rajz.