- A hétköznapok szinte ugyanúgy zajlanak, legalábbis még óvodazárásig nálunk, ahogy eddig. Tehát reggel igyekszünk, fél nyolc körül beérünk az óvodába és délután legkésõbb ötig azért ide érek, esetleg, hogyha meg tudtunk valamit szervezni, apósom el tud jönni, vagy valamelyik ismerõsünk, akkor kicsit hamarabb el tudnak jönni a gyerekek. A pihenés mármint az igazi nyári szünet, az nálunk elég problémás lesz most, ugyanis én is most kezdtem egy új helyen és a férjem is. Tehát a próbaidõnket töltjük. A férjem már kapott ígéretet, hogy körülbelül egy hetet azért kap szabadságra. Én nagyon bízom benne, habár még nem hozakodtam evvel elõ, hogy kettõt hetet kaphatnék-e vagy kapok-e, akkor persze egész más lesz minden. Próbálunk egy közös hetet összehozni és akkor valahova elutazni. Egyébként meg szokásos nyári programjainkat fogjuk végezni, tehát esetleg strandra elmegyünk. Végül is a játszótér is tud érdekes lenni nyáron, azok teljesen más napok lesznek majd, reméljük.

Másrészt nagy segítség számomra, hogy a szüleimhez vidékre le tudnak menni, ott van egy kis üdülõjük a szüleimnek és a közelében van egy kis strand. Tehát oda rendszeresen, ahogy mondjuk elõzõ nyarakon, amelyeket még együtt töltöttünk, elmentünk szinte mindennap, akkor õk együtt elmennek. Ezt még nem próbáltuk, mert a szüleimhez úgy külön-külön jártak eddig a gyerekek. Tehát egyik hónapban az egyik gyerek ment le pár napra, másik hónapban a másik, én ezt tartottam jobb megoldásnak. Most félig-meddig kényszerbõl is, meg talán azért is, mert hiányolják nagyon már a gyerektársaságot együtt fognak egy-két hetet lent tölteni és akkor az lesz az egyik igazi nyaralásuk.

- A Zsófikának volt egy olyan megjegyzése pár hete, hogy de anyu nyári szünet lesz. Gondolom ezt hallotta a többiektõl vagy iskolásoktól, amire hát én mondjuk nehezen tudtam ezt megmagyarázni, de hát azért valamennyire elfogadta a tényt, hogy igen, én viszont, mi nem tudunk velük otthon maradni és amíg az óvoda nyitva tart, addig járunk. Na most azóta nem mondta ezt. Igazából nem is nagyon nyafog, sõt egyáltalán nem nyafognak reggelente. Én azzal bíztatom õket, hogy itt van egy kis medence és hogy milyen jó lesz majd mikor jó idõ lesz pár nap múlva, hogy ilyen kevesen vannak és hogy sokat tudnak majd fürdeni és mivel nagyon szeretnek pancsolni, ezért ezzel le lehet õket venni a lábukról. És szerintem egy kicsit élvezik is ezt, hogy most ilyen családiasabb a légkör, tehát együtt vannak másokkal és más óvó nénikkel, más társakkal, más szobában. Bevallom én néha így téli szünetben is egy-két napra mikor megtehettem volna, hogy akkor végig otthon vagyunk, mondjuk egy fél napra behoztam például a Zsófit, mert szerette, hogy más csoportban vannak és másokkal ismerkednek.

- Én úgy tapasztaltam, hogy annyira, mint egyébként, tehát jobban nem úgy vettem észre. Az a szerencsés eset állt elõ, hogy a Zsófi legjobb barátja, meg talán még barátai is egy páran meg a Boglárka legjobb barátja is ugyanúgy jár az óvodazárásig, mint õk. Tehát ilyen szempontból egy kicsit jó helyzetben vagyunk.

- Egyrészt szüleimhez, egy vagy két hetet lemennek vidékre, másrészt van egy rokonom és kedves ismerõsöm itt a lakótelepen, aki pedagógus és õ ajánlkozott, hogy pár napot szívesen eltölt a gyerekekkel, tehát õ is esetleg strandra elviszi vagy magukhoz felviszi, tehát úgy gondolom, hogy ez az egy hónap így kitölthetõ.

Körmendi Csilla: - Igen, lehet mondani, hiszen egész nap játszunk. Teljesen az óvoda napirendjéhez igazodva, hiszen én is régebben óvó néni voltam, egy kicsit más, talán új módszerekkel dolgozom, ezt próbálom most bevezetni.

K.Cs.: - Igen, hát azért a nyári napirend nálunk is sokkal, sokkal lazább. Itt az a lényeg, hogy a gyereknek a tevékenység örömet okoz. Ha kifárad az egyik tevékenységben, akkor egy másik tevékenység pihenteti, tehát innen van ez a hihetetlen aktivitás, amit a szülõk megfigyelhetnek a gyerekeknél, hogy hogy van az, hogy az én gyerekem sose fárad el? Azért, mert nézegeti a mesekönyvet, az egy ülõs, nem egy mozgásos dolog. Utána elmegy szaladgálni és az egyik tevékenységben kipiheni a másikat. Na most ezt figyelembe véve fogjuk kialakítani itt a nyári napirendünket.

K.Cs.: - Így van, de ott foglalkozásokat tartanak. Na most én már most is tartok óvodát itt a Fõvárosi Mûvelõdési Házban, illetve játszóházat, ami egy komplex dolog. Tehát nem egy foglalkozást tartok, hanem kiválasztok egy témát, mondjuk a testünk és azt körbejárjuk. Versekkel, énekekkel, mesével, minden, mindent megkeresünk hozzá, ami oda tartozik.

K.Cs.: - Így van, pontosan.

(ének)

K.Cs.: - Te már ismered is Katika, de örülök. Ha ti most becsukjátok a szemeteket egy picit, elképzelitek, hogy jön a kocsi, akkor mit láttok magatok elõtt? Milyen az autó, amit látsz Katika?

K.Cs.: - Hány kereke van?

K.Cs.: - Már pirossá változott? Ez egy, változtatja a színét ez az autó?

K.Cs.: - Jön a kocsi, most érkeztünk, jaj de nagyon eltévedtünk. Tegye fel a kezét, aki már eltévedt közületek?

K.Cs.: - És nem féltél?

K.Cs.: - Huha! És kivel voltál?

K.Cs.: - A boszorkány? És azóta is találkoztál már boszorkánnyal?

K.Cs. Tudjátok mit? Álljatok föl és szálljunk be a kocsiba. Itt a kocsi, fogd a kormányt, mert most te leszel a vezetõ. És halljam a legszebb hangodon ezt a dalt és körbe körülöttem járjatok körbe.

(Jön a kocsi most érkeztünk)

K.Cs.: - Hozzám már három éves kor alatt is jöhetnek, az az egy kitétel, vagy feltételem, hogy elõtte egy alkalommal mindenképpen szeretném, hogy jöjjön el a kisgyerek és az anyuka. Na most itt azért jöhetnek még kisebbek, hiszen ezeken a foglalkozásokon végig részt vehetnek a szülõk, ha igénylik és egy fokozatos leválasztás történik. Tehát minden gyerek és minden szülõ egyénre szabva látja, hallja, hogy mikor van az, amikor egy-két percre kimegy a terembõl, persze ezt a gyerekkel megbeszéli elõbb, mikor van az, hogy már egyedül ott is hagyja akár végig három órán keresztül. Ezt mindig megbeszéljük a szülõkkel.

K.Cs.: - Kilenctõl délután négyig és ebben egy ebédet is kínálunk nekik, hiszen az intézményben mûködik meleg konyha. És altatásra is, pihentetésre is van lehetõség, mert remek szivacsok és egy gyönyörû termünk van, ahol pihenhetnek a gyerekek ebéd után.

K.Cs.: - Nem, egy nagyon kellemes gesztenyefás, homokozós udvarunk van, kerti szerszámaink vannak. Nagyon szeretnék addigra egy kis pancsoló medencét is és kis takarók és ott az árnyékban java részt levegõn leszünk egész nap, csak a pihentetésre szeretnék bemenni, illetve hátha rossz idõ van.

K.Cs.: - Igen, igen, sõt felmerült olyan igény is, hogy csak délelõttre, tehát a kimondott foglalkozás részére jönnének. De ezt csak akkor tudjuk bevállalni, ha az egész naposra is megfelelõ létszámú jelentkezõnk van.

R.: - Mennyibe kerül?

K.Cs.: - 7500 forint egy hétre, ez étkezéssel együtt teljes idõre.

K.Cs.: - Nem, nem, meg a pici testvér is. Mert ugye óhatatlanul ide a leginkább azok a gyerekek járnak, akiknek a kistestvérével otthon van az anyuka, de a pici gyerekekre az anyuka figyel.

K.Cs.: - Igen, igen, napijeggyel is be lehet majd jönni, de azért nyilván szeretnénk látni, hiszen azért túl nagy létszámmal nem jó dolgozni.

K.Cs.: - Hát maximum 15, aki egész nap ott és hát az étkezéseknél... Mondom ezt mindenkivel ezért szeretném egyeztetni kell, hiszen ha kisebb gyerekek vannak, õk még két és félévesen nem biztos, hogy önállóan tudnak enni, tehát ha ott is marad egész napra a gyerek, azért ebédidõben én meg fogom kérni az anyukát, hogy jöjjön be és segítsen etetni.

R.: - Hol jelentkezhetnek, akik esetleg úgy gondolják, hogy szívesen vinnék a gyereket, tehát július 2-ától, a mai naptól, egészen 20-ig.

K.Cs.: - A Fõvárosi Mûvelõdési Házban a Fehérvári út 47-es szám alatt.

K.Cs.: - A telefonszám az 203-3868

- A Zsebi Baba Játszóház a mai naptól július 20-ig fogadja az óvódás gyerekeket. Érdeklõdni, jelentkezni a Fõvárosi Mûvelõdési Házban lehet. A 203-3868-as telefonszámon.

- A Balatonra.

- A testvéremmel, az anyukámmal, meg az apukámmal. Annak biciklizni szokott, én meg görkorizni, mert neki mindig megvágja a lábát a görkori és õ biciklizni szokott én pedig görkorizni.

- Nem szoktunk napokat tölteni ott, órákat szoktunk ott tölteni, mert nem szoktunk, ilyen túrák meg ilyenek. Csak egyszer, amikor voltunk a barátnõméknél, akiknek kertes házuk van, azok sokat szoktak túrázni és akkor mentünk el egy nagyon-nagyon túrára, egy ilyen nagyon magas hegyet másztunk föl.

- Nem.

- Szoktunk igen. Van, amikor elvisszük a Kamillát a Vadasparkba velünk és ott kirándulunk kicsit. Van, amikor Mogyoróhegyen, meg a Dobogókõn, szoktunk ilyen közeli helyekre kirándulni.

- Nem. Sose alszunk máshol.

- Lehet, hogy elmentünk, csak akkor még anya hasában voltam én, mert meséli, hogy elmentünk egyszer Németországba és ott éltünk egy kicsit és akkor anya velem volt terhes és a testvérem, az Anna, õ se volt még nagy, négy éves volt és ...

- Hát de. De már nagyon szeretnék így elmenni, de mindig anyáék és beszélgetik apával, hogy majd egyszer elmegyünk, majd elmegyünk holnap, vagy holnapután. De mégse sikerül, mindig valami közbejön, amikor el szeretnénk kirándulni menni.

- Megnézem a ... vagy barbiezok, mert most egy ilyen nagyon jó Barbie házat építettem, vagy pedig lemegyek görizni

- A testvéremmel, én már nagyon jól tudok.

- Le szoktak, csak inkább a hátsóudvarra szoktunk menni.

- Nem, csak valahogy elõre és akkor csöngetek, hogy felszólok anyának, hogy ne a hátsó udvarról figyeljen az ablakból, hanem elölrõl, mert elõl vagyok.

- El szeretnék menni kirándulni a családommal egyszer már egy olyanra, hogy már ott alszok, de nem megyünk el sose, mindig csak azt mondják, hogy menjek le játszani.

- Vagy a Kamillával szoktam, de most egész nyáron a nagymamájánál lesz. Mert a Kamillával szoktam, mert a testvéremmel nem tudok, mert õ, tanulni kell neki.

- Nem, vidéken van, mind a kettõ, nagyon messze van és nem tudunk elmenni. De hogy mondjak még valamit, egyszer voltunk több napot is kirándulni, már sátoroztunk a barátaimmal, sátoroztunk és nagyon jó volt, mert nagyon sok helyre elmentünk kirándulni.

- Igen, egy ilyen nagy hegyen volt, de ott sátoroztunk, de mindig, hogyha esett ott az esõ, akkor a sátorban én aludtam és olyan büdös volt ott.

- Volt. Voltam már a Szent Anna tóban is, meg voltam már a Medve tóban is.

- Tudom.

- Voltunk ott egy pár órát, de aztán visszamentünk a nagymamához, amikor a Medve tónál voltunk, mert megálltunk, mert mentünk a nagymamámhoz akkor éppen Csíkszeredába.

- Különben ez a nagymamámnál volt.

- Igen, szeretnék már egy olyan helyre menni, ahol csak az én családom van ilyen fûben, ahol lehet ülni, ilyen pokrócokon, de már voltam. De az se olyan volt, mert az az uszodai ilyen szalonnasütés az uszoda udvarán.

M.E.: - Tulajdonképpen a sportkörünk hátrányos helyzetû gyermekekért dolgozik. Lehet szociális, avagy tanulásban valamiféle gondja van az iskolában és ezért Védõszárny Hendikep a neve.

M.E.: - Igen, igen, a tanév során is, kirándulunk, meg uszodába járunk és hát a nyári idõszakban és a tavaszi, õszi idõszakban pedig evezéseket szervezünk számukra. Teljesen vegyes a társaság és ez benne a szép, hiszen az egészséges gyermekek megtudja, hogy milyen egy idézõjelben beteg gyermek sorsa. És tulajdonképpen egymásra vannak szorulva a hajóban, az egészséges segít az úgymond nem egészséges gyermeknek és így nagyon jól kiegészítik egymást.

M.E.: - Igen, olyan gyermekeket várunk, akik otthon ülnek a számítógép elõtt, a televízió elõtt, nem tudják mivel eltölteni azt a hetet és vágyódnak a vízpart iránt. Ne menjenek egyedül a vízpartra, jöjjenek el velünk evezni, töltsenek el velünk egy egész hetet. Reggel kell jönni, este menni, tehát otthon lehet aludni. Egy kis uzsonnát kell a gyerekeknek hozni, innivalót, lesz közös bográcsozás, megtanítjuk õket evezni, kenuban, indián kenuban. És mondom a szülõknek, hogy nem kell félni minden gyermekre szigorúan mentõ mellényt adunk, szakképzett kormányosok fogják irányítani a hajókat és nagyon-nagyon egyszerû megtanulni. Tehát akár egy koordinációs zavarokkal küzdõ gyermek is ripsz-ropsz megtanulja.

M.E.: - Hát úgy szoktuk, hogy általános iskolás korúak, de hogyha esetleg középiskolába jár a gyermek, akkor is nagyon szívesen látjuk.

M.E.: - Nem, nem kell kenuzni tudni, mi megtanítjuk.

M.E.: - Hát úszni jó, ha tud. Ha profin úszik, mi akkor is mentõmellényt adunk rá, ha nem tud úszni, akkor is mentõmellényt adunk rá, tehát mindenféleképpen a teljes biztonságot meg szeretnénk a gyerekek részére teremteni.

M.E.: - Helyileg a Római parton vagyunk, III.Kossuth Lajos üdülõpart 19. És mondanék egy telefonszámot 240-2627-es és az esti órákban várom a szülõk és a gyermekek jelentkezését.

M.E.: - Igen, igen, július 1-jétõl minden vasárnap nyitottak vagyunk a gyerekeknek. Tehát itt azon gyerekeket várjuk, aki esetleg a hét alatt nem tud eljönni, de bármikor szeretné megtanulni a kenuzást, akár jöhet egy alkalommal, akár folyamatosan és hogyha megtetszik neki, akkor szeptembertõl maradhat a Hendikep Sportkör tagjai között és folytathatja velünk a téli felkészülést a jövõ nyárra.

M.E.: - Hát azt szeretnénk, hogy a gyerekek magukban jönnének, hiszen egy kicsit szeretnénk õket elszakítani a szülõi háztól, mert a szülõ az jobban izgul. Természetesen megvárhatja a gyereket, megnézheti a gyereket, de most sajnos nincs módunk a szülõket elvinni. Egyébként tudunk megbeszélni olyan bizonyos napokat, amikor a családot is elhozhatja a gyermek.

M.E.. - Na most reggel 9-kor találkozunk, mint a napközben is és az evezõs klub és délután négyig tartanak a foglalkozások, ugyanezen a telefonszámon érhetnek el.

M.E.: - Hát egy ilyen táborozáson, aki mondjuk úgy effektive nem tud egy olyan húsz és harminc közötti létszám. Na most ha rossz idõ van zuhog az esõ, akkor se ijedjenek meg a gyerekek, lehetõségünk van a sporttelepen kézmûves foglalkozásokat tartani, játszani fedett körülmények között.

M.E.: - Hát négy-öt és vannak olyan gyermekeink, akik már kinõttek a gyermekkorból, nálunk nõttek fel és õket mint kortárs segítõt szoktuk használni.