- Bényei Andrásné, a lombikbabákért létrehozott Családalapítók Egyesületének elnöke: - Én tudom mit jelent az, amikor azt mondják, hogy nem lehet gyerekem soha az életben, mert nekem is ezt mondták és most itt van egy 9 éves fantasztikus lányom és én azt szeretném, hogyha mások is megélnék. Ez az egyesület egy picit ezt a szerepet próbálja betölteni. Mi nem vagyunk szakképzett pszichológusok, egyikünk sem az. Mi ilyenkor a legegyszerûbb megoldásként azt szoktuk választani, hogy elmondjuk a mi történetünket. Szinte valamennyien majdnem ugyanolyan életutat jártunk be, évekig rohangáltunk fûhöz, fához, orvoshoz, természetgyógyászhoz, fürdõkúrára, vitamin kúrára, meg mindenfélére, amire küldtek minket, teljesen feleslegesen. Tehát csak azt látják, hogy Úristen, hát ilyen is van? Velem ez még nem történt meg, hol vagyok én még ettõl? És ez egyfajta feltöltõdés tulajdonképpen. Egyrészt látni, hogy más emberek is léteznek, akiknek problémáik voltak, nem is kicsik és ezeknek az embereknek megoldódtak, merthogy azért a gyereket azt mindig megmutatjuk, hogy itt van, tessék. Ezért megéri. Én tudom, hogy mit jelent ez, mert én hét évig jártam orvost, külföldet is megjártam.

B.Ané.: - Nekem szerencsém volt, nagyon-nagy szerencsém, olyan férjem és olyan édesanyám volt sajnos, akik mellettem álltak, tényleg mindig, mindenben, amikor én romokban voltam. Hát ugye a sikertelen próbálkozások után azt elmondani nem lehet, hogy az ember mit érez, az valami tragédia. És õk mindig, mindig talpra állítottak, bíztattak.

B.Ané.: - Nem, én azt tudtam egészen biztosan, hogy nekem mindent meg kell tennem, hogy saját gyerekem legyen és amikor majd nem lesz, akkor el lehet gondolkodni azon, hogy mi van, de addig mindent, mindent. Tehát hogy én ne mondhassam azt, ami nagyon sokan különben mondtak nekem negyven feletti házaspárok, akár 50-60 évesek is, akiknek nincsen gyerekük, hogy hát mi voltunk, igen, de hát aztán nem mentünk tovább. Tehát hogy ne maradjon egy ilyen bennem, hogy nem tettem meg mindent.

B.Ané.: - Mi mindig azt mondjuk, az az elsõ lépés, amikor eljönnek hozzánk, általában nõk jönnek el, mindig azt mondjuk, hogy hozza a férjét, merthogy ez nem egy nõnek a problémája, vagy egy férfinek, hiszen mint tudjuk a meddõséget ugye fele-fele arányban okozzák nõk és férfiak. Tehát nincs egymás szemére vetni valójuk senkinek, mert egyik házasságban az egyik féllel van baj, másikban a másikkal vagy mindkettõvel. Ez egy társasjáték, tehát itt nem arról van szó, hogy egy ember jön és küzd és próbálkozik és a másik passzívan vagy akár ellenségesen áll ennek a dolognak, mert akkor nem fog mûködni. Túl azon, hogy persze vannak bizonyos fizikai vagy testi problémák, amik kizárják azt, hogy tényleg teherbe essen, de én azt gondolom, hogy a lelki tényezõ, az majdnem ugyanolyan hangsúllyal van ebben a dologban. Hiszen hogyha arra gondolunk, hogy hány olyan házaspár van, akik évkig, évtizedig jártak és végre lett valahogy egy lombikgyerek és utána meg már lassan fogamzásgátlót szed, mert megszûnt ez a lelki gát, valahogy átlépett ezen és egyszerûen simán meg tud termékenyülni és jön a gyerek.

B.Ané.: - Nagyon sok olyan eset van, amikor nem találnak szervi elváltozást semmit se. Se a férjnél, se a feleségnél. Mindenki teljesen egészségesnek tûnik, minden teljesen oké és valamiért mégsem lesz gyerek. Na itt jön az a bizonyos lelki, de még ott is, ahol van valamilyen szervi probléma, még ott is elõfordul az, hogy ha sikerül ezt a gátat, ezt a görcsös akarást valamiképpen leküzdeni, akkor ezek a lelki tényezõk bizony sok gyereket összehoztak már.

B.Ané.: - A félelem, tehát aki ezt megélte, az tudja, hogy amikor azt mondják neki elõször, ó hölgyem, magának az életben gyereke nem lehet, felejtse el. Hát ez egy olyan, mint amikor az embert nem is tudom hirtelen, leütik vagy pofon vágják, tehát ez egy olyan érzés, hogy hirtelen megszûnik a világ, megszûnik az élet értelme, az ember elgondolkodik, hogy Úristen, akkor minek vagyok én itt, mi lesz velem. Szóval borzasztó, hát egy nagyon-nagyon komoly trauma, amire nagyon kevesen gondolnak és foglalkoznak vele úgy, ahogy kellene. Tehát már magát a tényt is megmondani sokkal óvatosabban, sokkal emberibben kell és akkor persze mindig van valami biztatás, hogy na de most akkor most ilyen gyógyszer, most ezt csinálni, most akkor biztos jó lesz. Akkor az ember mindig feltöltõdik energiával és akkor bízik és amikor nem sikerülnek ezek a beavatkozások, akkor az mindig egy újabb ilyen pánik, akarás, félelemmel vegyes nem tudom micsoda lép életbe. Az olyan mint egy dugó szinte, ehhez tudnám hasonlítani, egyszerûen elzárja az embernek a képességét arra, hogy felkészüljön egyáltalán arra, hogy gyereke legyen.

B.Ané.: - Persze. Nagyon gyakori. A férfiaknál borzasztó különben, tehát amikor a férfi a hibás, persze ezt idézõjelben kell mindig érteni, akkor az egész férfiassága kerül veszélybe, tehát úgy érzi, hogy õ nem férfi. Ezért titkolják például. De hát hogyha visszamegyünk a mitológiába, hát ugye ott is az van, hát a terméketlen férfi vagy a meddõ nõ, azokat kikövezték, azokat kiközösítették és sajnos ez napjainkban itt a XXI. században is ugyanígy mûködik. Bár nekem meggyõzõdésem, hogy minden csoda három napig tart, hogyha az ember felvállalja, akkor tényleg arról szól a történet, hogy elmeséli, hogy ez az én gyerekem, meg a férjem gyereke, igen. Nem úgy van az, hogy összekotyvasztották, nem egy lombikban nõtt föl kilenc hónapon keresztül, amit aztán levertek körülötte, tehát vannak ilyen butuska kérdések, ezeket egyszer végig kell csinálni és kész. Utána abbahagyják. Olvastam néhány olyan cikket, ahol arról filozofáltak, hogy a gyerek az tudja, hogy kiszakították az anyjából. Ez számomra badarság, legalábbis én így gondolom. Tehát nincs tudata egynapos petesejtnek legfeljebb három napon után vissza kerül, tehát egy négysejtes vagy hat vagy nyolcsejtes mag visszakerül, aminek semmije nincs még az ég egy adta világon. Tehát tudata végképp nincsen.

B.Ané.: - Persze. Persze. Õ kezdetektõl fogva evvel tisztában van, hiszen éppen idén õsszel lesz a X. lombik találkozónk, minden egyes lombik találkozóra jön. Megkérdezte, hogy most ez mi? Én annyit mondtam, hogy nekem van egy betegségem, tudod van egy ilyen petevezetõ, ami hogyha nincs, akkor nem lehet gyerek. Kivettek egy magot tõlem, apu adott hozzá egy másik magot összehozták, összejöttek, visszatették, kész. És õ ezzel teljesen tisztában van és abszolút nem érdekli tovább a történet.

dr.D.I.: - Tudni kell, hogy az elsõ ilyen sikeres beavatkozást 1978-ban végezték Angliában. Itt Magyarországon 1988 novemberében az elsõ öt sikeres terhességünk meg is volt.

dr.D.I.: - Európában 12 százalékos a házaspároknál a meddõség. Most fejeztek be egy nagy felmérést Magyarországon és feltehetõen a számos abortusz miatt Magyarországon 18 százalék a meddõség aránya, ami azt jelenti, hogy csaknem minden ötödik házaspár meddõ. Egy részletes kivizsgálás szükséges ahhoz, hogy felmérjük az illetõ házaspárnak a biológiai potenciáját. A kivizsgálás után lehet, hogy egy egyszerû gyógyszeres kezelés elegendõ, lehet, hogy méhen belüli mesterséges megtermékenyítés, lombik eljárás. Ezek már azok az új technológiai eljárások, amelyek nemcsak a nõi, hanem ugye a mostanában nagyon elõtérbe kerülõ férfimeddõségen is messzemenõen tudnak segíteni.

dr.D.I.: - Egy vagy két évi gyermektelenség után, ami során ugye a házaspárok rendszeres házasélettel próbálnak utódot nemzeni, hogyha ez nem jön létre, akkor mindenképpen orvoshoz kell fordulni. Nagyon tudjuk ajánlani, hogy mihamarabb a meddõségi központokhoz forduljanak. Magyarországon a legkülönbözõbb városokban centrumok mûködnek, Gyõrben, Pécsen, Szegeden, Debrecenben és Budapesten is több centrum mûködik. Tanácsolható azonban a házaspároknak, hogy amennyiben õk úgy gondolják, hogy a család egyéb tagjánál meddõség elõfordult, hogy valahol egy spermavizsgálatot elvégeztetnek, hogyha ez a sperma vizsgálat ez kóros és sajnos 40 százalékban rossz jelen pillanatban már a spermakép, akkor azt a bizonyos egy és két évet nem kell kivárni.

dr.D.I.: - Ez generálisan a meddõ házaspárokra vonatkozik, hogy 40 százalékban a férfi, 40 százalékban a nõ és 20 százalékban közös ok van. A teherbeesést jelen pillanatban a hölgyek a 30-35 év fölötti életkorba helyezik. Ez nagyon-nagy társadalmi problémát jelent, hisz erre a korra a petesejtek is már 30-35 éves életkort értek el és a sejtben a kromoszómáknak az osztódását az eloszlását sejtszervecskék nem tudják már olyan tökéletesen véghezvinni, így a terhességi sikerráta 35 fölött bizony drasztikusan megy lefelé.

R.: - Fiú, lány?

- Hát én tudom, de a férjem nem szeretné tudni, csak ha megszületik úgy, hogy ezt most nem szeretném elárulni.

- Biztos, de szerintem mire õ nagy lesz, addigra ez már elég természetes lesz. Én nem úgy fogom fel az egészet, mintha ez egy különleges dolog lenne. Hat éve szeretnénk egy gyermeket és hát más lehetõségünk nincsen, csak ez, a petevezetékem van elzáródva, tehát más módon nem lehetne gyerekem. Az volt a problémám, hogy nem jó helyekre mentem és sok idõ ment el ezzel. Elõször nyilván a helyi nõgyógyászhoz mentem, aki, én úgy érzem, hogy nem küldött el idõben a megfelelõ helyre, tehát két évig kezelt. Utána magamtól kerestem a lehetõségeket. Sajnos nekem nem volt szerencsém olyan kezelést alkalmaztak, amire nekem, mint utólag megtudtam, semmi esélyem nem volt arra, hogy sikerüljön. És végül kerültem a Dévai klinikára.

- Szerintem ezt nem adja föl az ember addig, amíg nem sikerül. Még az örökbefogadáson se gondolkodtam, csak azt hiszem a legvégsõ esetben, mikor már nagyon úgy lett volna, hogy semmi szín alatt nem sikerülhet. Nem hibáztattam magam, mert ez ugyanolyan betegség, mint az összes többi, hát egy betegségért nem hibáztathatja magát az ember, minden embernek van különbözõ problémája.

- Nagyon megértõen és hát az nagyon fontos ebben a dologban, hogy kell ahhoz egy társ, szóval egyedül azért ezt nem lehet csinálni. Most nem feltétlenül a fizikai részére értem, de az kell, hogy kitartson az ember mellett és hát minden körülmények között és azt is vállalja, hogy esetleg nem lehet gyereke. Úgy voltam vele, hogy ha sose sikerül, akkor is azért az életben megtalálja az ember a dolgokat, ami örömet okozhat.

- A harmadik kezelésre sikerült, az elsõnél bízik legjobban az ember, akkor tele van bizalommal, aztán egy kicsit jobban el van keseredve, de végig csináltam volna.

- Ezen gondolkodtam. Akkor összegyûjtöttük volna a pénz, mint ahogy most esetleg, hát még azért nem akarom elkiabálni, de hogy sikerül ez a baba, akkor nyilván szeretnénk másikat is.

B.Ané.: - Én nem találkoztam ilyennel, hallani hallottam. Miután a korhatár az egyre fiatalabb, nagyon sok olyannal találkoztam, akik ugyanazt élik meg, mint a harminc vagy az idõsebb házaspár, tehát egyszerûen olyan problémájuk van, ami kizárja azt, hogy más úton gyerekük lehessen. Tehát õk nyilván korukból is adódóan másképp dolgozzák fel ezeket a dolgokat vagy másképp állnak neki. Huszonegy-kétéves korban elõfordul sajnos, tehát nem egy van. Régebben, amikor ezt elkezdtük, akkor harminc fölött voltak általában azok, akik a lombikprogramba egyáltalán bekerültek, vagy annak a közelében jártak. Szóval nagyon kevés harminc alatti volt mondjuk, merthogy addig azért úgy küldözgették az orvosok jobbra, balra, ide, oda õket, mert azzal, hogy fiatal ráér, majd lesz. Most céltudatosabbak õk is, tehát az emberek is céltudatosabbak, hát és az orvostudomány maga is. Most már nyilvános az, hogy mennyi centrum van. Összeházasodnak, egy-két év után nem jön a gyerek, akkor egybõl elmennek egy centrumba, ott egybõl bekerülnek ebbe a profi menetbe, ahol megtörténik a kivizsgálás, megállapítják mi baj, kell, nem kell, csinálják, kész.

dr.Dévai István szülész: - Ezt követõen a meglévõ eredmények értékelése. Itt kiegészítjük esetleg a vizsgálatokat hormonális paraméterekkel, vizsgálunk olyan kórokozókat, amelyek vetélést vagy fejlõdési rendellenességet okoznak. Hisz ez a magas technológiával létrehozott terhességeknél nagyon fontos, hogy minden olyan paramétert zárjunk ki, ami idézõjelben a végsõ sikert veszélyezteti, hisz az nagy gondot jelent, hogyha kiderül egy ilyen eljárás végén, hogy mondjuk macskája van a hölgynek otthon és az pedig toxoplazmával fertõzött. A kivizsgálás az általában egy-két hónapig tart, hisz a nõi ciklus az 28-30 napos, meg kell várni az eredményeket és hogyha ezek az eredmények rendelkezésre állnak, akkor lehet elkezdeni a különbözõ eljárásokat.

dr.D.I.: - Általában vérvizsgálatok és általános nõgyógyászati vizsgálatok, persze ehhez hozzátartozik a petevezeték átjárhatósági vizsgálata is.

dr.D.I.: - Inkább elsõsorban idõt vesz igénybe. Ha kiderült az ok, akkor el kell kezdeni a kezelést. Az egyszerû kezeléseket, tehát a gyógyszeresek, a méhen belüli mesterséges megtermékenyítéshez amibõl hatot ír elõ jelenleg a törvényi szabályozás. Hogyha ez sikertelen volt, akkor lehet az úgynevezett lombikbébi eljárást igénybe venni. Ebbõl jelen pillanatban öt ingyenes. A megkötés annyi, hogyha mondjuk az elsõ rögtön sikeres és abból gyermek is születik, akkor elvész a maradék négy eljárás lehetõsége.

dr.D.I.: - Lényegében ultrahang vizsgálatok sorozatából, majd pedig a peteleszívásnak a 10-15 perces mûveletébõl áll.

dr.D.I.: - Természetesen aki úgy érzi, hogy ez a néhány szúrás számára nagy megterhelést jelent, az altatást is kérhet.

dr.D.I.: - Nagy megterhelést jelent a gyógyszerköltség. Gyógyszerköltség folyamatosan van, körülbelül a minimálisan igényelhetõ vagy igénylendõ gyógyszer az 50 ezer forintba kerül, aki viszont magas technológiájú, géntechnológiai úton elõállított gyógyszert igényel, annak több százezer forintjába is bekerülhet egy ilyen eljárás.

dr.D.I.: - Nem, ez egyetlen ciklusra vonatkozik.

dr.D.I.: - Ez nagy mértékben életkor függõ, de nemcsak életkor, hanem hormonális állapotnak a függvénye is. Sajnos egyre inkább elõtérbe kerül a petefészkeknek a korai kimerülése és akár huszonéves korban a petefészek valójában negyven éves lehet.

dr.D.I.: - Ezt nem tudják még

dr.D.I.: - Így van, statisztikailag ha valaki harminc alatt van, akkor 30-35 százalékos valószínûséggel esik teherbe, hogyha negyven fölött van, akkor ez az esély 5-10 százalék alatt van.

- Családalapítók Egyesülete, Bényei Andrásné: - Mi azt szoktuk ajánlani mindig, hogy ameddig van lehetõség, ameddig van erõ, addig azért küzdjenek, hogy saját gyermekük legyen. De nagyon sok olyan van, akinek van örökbefogadott gyereke, és van lombikgyereke is. Azt szerettük volna, hogy akik utánunk jönnek, azoknak ezt a sok-sok évet talán megpróbáljuk megspórolni azzal, hogy elmondjuk, hogy milyen lehetõségeik vannak. Gyorsabban jussanak el a megfelelõ orvosokhoz.

B.Ané.: - Csak lelkiekben, erre sajnos manapság már nem lehet pénzt szerezni. Ilyen 100-150 ezer forintos gyógyszerszámlákat szoktunk volt kapni, amikor még tudtunk valamiféle támogatást nyújtani. Minél korszerûbbek a gyógyszerek sajnos, annál drágábbak, mert annál kevésbé van rajta tb. támogatás. És akkor még nem beszéltünk az útiköltségekrõl, mert nagyon sokat kell azért a kórházban lenni, nem beszéltünk arról, hogy munkából kiesnek emberek, elbocsátanak sajnos nõket ezért, nem nagyon veszik azért azt jó néven, hogyha valaki napokra, hetekre eltûnik egy hónapban, számtalan ilyen eset volt. Egyszer, kétszer elengedik, harmadszorra már elküldik. Nagyon sok olyan házaspár van, akinek azért nem lehet gyereke, mert nem tudta megfizetni sajnos. Az egyesület létrehozott egy alapítványt, az is most úgy nyolc éve mûködik, amelyiket csak azért hoztunk létre, hogy ezeknek a házaspároknak anyagilag megpróbáljon segíteni. Ma már egyszerûen nem tudjuk követni az igényeket, mert egyszerûen nem akad támogató ebben az országban, aki erre pénzt adna. Ez borzasztó. Ahányszor jönnek és ahányszor el kell küldeni embereket, hát az mindig egy szívfacsaró érzés.

B.Ané.: - Sajnos nincs rá hátterünk. Hogyha felhívnak és õk azt mondják, hogy õk szeretnének személyesen találkozni velem vagy valakivel, akkor mindig találkozunk természetesen. Mert hogyha egyetlen egy gyerek így jön, akkor azt gondolom, hogy mi már megcsináltunk mindent, amit meglehetett. Volt olyan, akinek elég volt az, hogy egyszer eljött, kibeszélte magát és van olyan, aki visszajáró, tehát aki folyamatosan jön és neki arra szüksége van, hogy bírja folytatni ezt az egész kínlódást, hogy állandóan találkozzon és noszogassuk és mondjuk, hogy de kell csinálni.

B.Ané.: - Nem volt könnyû szülésem, elég nehéz szülésem volt. Kilenc órát vajúdtam és amikor megszületett, közben voltak ilyenek, amikor a falat kapartam, hogy én nem vagyok normális, hogy ezért kellett nekem hét évig kínlódnom, hogy ezt csináljam, hát vissza az egész. Borzasztó miket gondoltam magamban. És tényleg kijött a gyerek és abban a pillanatban azt mondtam, hogy most, most rögtön fölkelek az ágyból és máris megyek és csinálom újból az egészet.

R.: - A gyereknevelésre sem hat ki? Mondjuk máshogy bánik a gyerekkel, sokkal inkább félti, mint egy olyan anya, akinek természetes körülmények között született a gyereke?

B.Ané.: - Kihat. Biztos, hogy kihat. Én azt gondolom, hogy nagyon pozitív irányban hat ki. Én nem gondolom, hogy jobban féltem, mint más anya. Amire kihat pozitívan, az az, hogy mi lombikosok sokkal jobban odafigyelünk a gyerekünkre azt gondolom. Tehát nekünk az egész életünk abból áll, hogy a gyerek van a középpontban, de ez jó értelemben. Mi amikor vártunk, akkor mi láttuk a rossz példákat. Tehát nekem az borzasztóan fájt, hogy mentem az utcán és láttam anyukákat, akik az éppen totyogó gyerekeket ott rángatják, meg kiabálnak, meg ne adj isten ráütnek. Én tudtam, hogy ezt én nem fogom csinálni, mert ez nem jó. És ezt mi úgy elterveztük, hogy milyen nagyon jó anyák, meg szülõk leszünk. Többé-kevésbé ez így is van. Ezekre a gyerekekre még mielõtt megfogantak volna, már készültek a szüleik, úgy táplálkoztak, úgy éltek, hogy neki a legjobb legyen. A terhesség alatt végig fokozottan figyeltek az orvosok is természetesen. De a szülõk maguk is. Alapállásból veszélyeztetett terhességnek minõsül mindenféle lombik, ezért sokan nem dolgoztak, tehát sétáltunk, jó levegõ, vitamin tehát minden, amirõl úgy gondoltuk, hogy jót tehet, ezt õk megkapták már akkor, amikor más még azt se tudja, hogy a pocakban van a gyerek. Nagyon érdekes dolog, hogy amikor megrendezzük így ezt az évenkénti lombikbébi találkozót és jönnek a gyerekek, akkor valami fantasztikus, hogy itt csupa szép gyereket látunk. Tehát itt persze minden gyerek szép, ezt ismerjük, de azért a másé nem mindig olyan szép, mint a sajátunk. De hogy itt mindegyik gyerek valami fantasztikusan szép. Nem tudom hogy csinálják, szoktuk az orvosoknak mondani tréfásan, hogy biztosan valami szépség cseppet is beletesznek ebbe a kis keverékbe, amit összeállítanak, de hogy valami fantasztikusan gyönyörû gyerekek vannak. Ezek a gyerekek, a legidõsebb gyerek 12 éves lombikgyerek, kitûnõ tanulók. Mind. Okosak, értelmesek, sportolnak olyan tartalmas életet élnek, amilyen tartalmas életet csak biztosítani lehet és olyan szeretet veszi õket körül éppen ezért, mert annyira nehezen jöttek. Én mindig azt szoktam mondani, hogy erre az a nagyon jellemzõ, amikor megszületik egy gyerek egy családba, akkor ugye szintén minden csoda három napig tart alapon, az egész család, a papa, anyuka mindenki ilyen eufórikus állapotban van. Most ez az állapot nálunk kilenc éve van.

- A Családalapítók Egyesületének telefonszáma: 35-934-92-31