- Jó napot kívánok! Lné M. N. vagyok. A 20 hónapos kislányom nagyon fél a hangyáktól egy pár napja és ez ügyben szeretnék tanácsot kérni.

L.M.N.:- Hát mi vidéken lakunk kertes házban és pár nappal ezelõtt felmarkolt kint az udvaron egy dióbelet és hát nagyon sok hangya rákerült a kezére és onnantól kezdve iszonyatosan fél. Nem volt már három napja az udvaron, nem mer kimenni, esetleg csak az ölemben és hát most már bent is gyanakszik, éjszaka fölébred, megnézi az ágyában maga a körül a hangyákat. Szóval nagyon fél. És hogy ezt szeretném megkérdezni, hogy mit lehetne tenni?

L.M.N.: - Igen, van egy nõvére is és hát együtt játszottak. A múlt héten még etették is a hangyákat, tehát idáig ezzel nem volt semmi probléma. De most elõször felmásztak a kezére és hát gondolom, hogy ez akkora trauma lehetett. Hát valamikor alszik és éjszaka is fölébred nagyon sokszor sírva és hát egyértelmû, hogy a hangyákkal álmodik, mert mondja is, hogy hangya, sõt a bodobács.

L.M.N.: - A bodobács az egy bogár, az is egy ilyen bogárfajta, az a piros és nahát attól is. Itt a lakásban is csak lábujjhegyen mer közlekedni és állandóan attól retteg, hogy rálép és látom rajta, hogy nem viszi túlzásba, tehát nem játssza túl a dolgot, hanem egyszerûen csak fél. És próbáltuk könyvben mutogatni, mesélni, verset, mindent, énekeket is mindent, de hát nagyon figyel, próbál megnyugodni, de nem tud.

L.M.N.: - Nem, nem errõl van szó. Már csak azért is gondolom, mert én például, én az egértõl rettegek és ugyanazokat a tüneteket látom rajta, mint amikor én félek, hogy az egér bejött. Volt már olyan, hogy bejött az egér a konyhánkba, mert ugye, hogy kertes ház, no hát én úgy rettegek.

L.M.N.: - Hát nem vagyok benne biztos, mert õ azért nagyon pici volt, amikor utoljára egér volt bent nálunk, hát a nagyobbik az látta esetleg, de hát fogékonyak. De hát nem is tudom, igazából egy nagyon kiegyensúlyozott, meg az életünk is, tehát nincsen semmiféle problémánk. Tehát még azt sem tudom mondani, hát velünk él a férjem, ugyanolyan százszázalékos, sõt õ is itthon van, úgyhogy együtt szoktunk kertészkedni a gyerekkel, tehát semmiféle, nem is tudom, hogy mitõl szoronghatna.

VekerdyTamás pszichológus: - Meg kéne kérdezni, hogy megijedt-e valaki, a nõvére vagy más, amikor a hangyák a kezére szaladtak, merthogy nagyon gyakori az is, amikor valaki másnak a rémülete az, ami tulajdonképpen megrémíti a kisgyereket.

R.: - Ezt lehet, hogy nem tudja tisztázni a mama, de az nyilvánvalóan most néhány napja nagyon fél, irtózik a hangyától. Akkor mi a teendõ mostantól?

V.T.: - Igen. Erre nehéz így válaszolni. Azt nem mondanám, hogy ez már egy fóbia, vagyis egy ilyen kóros, neurotikus félelem, mondjuk a bogaraktól. Azon elgondolkoznék, hogy van-e valami más szorongás és feszültség a háttérben, mert amikor ez ilyen robbanásszerûen tör ki, akkor sokszor, ami történik, az csak egy ürügy, hogy egy addig lappangó szorongás a felszínre kerüljön. De ezzel együtt én azt gondolom, mint szülõ és nem, mint szakember, hogy kimennék, ha nem éppen vöröshangyákról van szó, akkor az ujjamra vennék belõlük, netán még a bodobácsból is, neki nem kell persze, de én megmutatnám, hogy hát ez nem olyan vészes és így lepöckölöm és már nincs is ott. Ezektõl így hát nem kell annyira félni. Nem akarom tûzzel, vassal az õ félelmét kikúrálni, hagynám félni bizonyos fokig, de ez valóban egy kicsit túlzott, amit a mama leír. A két és fél éves gyerekeknél ezek a dolgok még általában jönnek és mennek. Tehát elõször még türelemmel várnék, egyébként is azt szokták mondani, hogy a pszichológusok csak 3 éves kortól kezdve fogadják a gyerekeket.

V.T.: - Persze. Csak hogyha valaki, aki eddig játszott az udvarban nap, mint nap és azóta nem akar kimenni az udvarba, ez egy kicsit túlzott. Hogy csak lábujjhegyen jár azóta a lakásban, nehogy rálépjen egy ilyen valamire, bodobácsra vagy hangyára, túlzott. Hogy éjjel fölébred és hangya, hangya kiáltásokkal riasztja fel a mamát, ez is túlzott. Szóval ez elgondolkoztató.

R.: - De evvel a túlzott jelzõvel azt mondja, hogy egy idõ után, ha ezek a tünetek nem csillapodnak, akkor azért szakember tanácsát kérné?

V.T.: - Hát igen, most még mindenképpen várnék, mert hangsúlyozom, hogy ebben az életkorban ezek a dolgok jönnek, mennek. Én, mint szülõ arra tennék kísérletet, hogy a gyerekkel kimenjek a kertbe vagy õ maradhat az ajtóban és én kimegyek és hangyákat mutatok, veszek fel, pöckölök le, stb. De nem erõltetném ezt se.

- Ildikó vagyok Kálból. Hozzá szeretnék szólni a szükséges fehérje bevitellel kapcsolatban. Arról lenne szó, hogy említik, mint fehérjeforrást a tejet, tejterméket, tojást, húst, de teljes mértékben megfeledkeznek vagyis nem említik a dióféléket, meg az olajos magvakat. Pedig azok nagyon fontos fehérje forrás tudomásom szerint. Az olajos magvak párosítva a gabonafélékkel, a teljes õrlésû gabonafélékkel, teljes értékû fehérje forrásként állnak rendelkezésünkre. Három gyerekem van és mi nagyon sok olajos magot eszünk, jóféléket.

Ildikó: - Hát nagyon minimálisat, hát most egyre kevesebbet. Azt tapasztalom, hogy amióta nagyon sokkal kevesebb tejet, tejterméket fogyasztanak, sokkal jobb, vagy nemcsak nekik, nekem is az egészségi állapotunk. Például kisfiam lopott egy darab sajtot és megette, és olyan asztmás roham jött rá két, három napon belül, vagy nem is volt három nap, hogy a kórházba került. Most ugyanúgy lett beteg két hete.

Ildikó: - Evett, evett elõtte is, ette a tejet is, most is eszi, nagyon minimálisat, de most télen például nem lettek betegek annyira, mint máskor szoktak. Hát nem betegesek a gyerekek különben.

Ildikó: - Kettõ és fél, négy és öt és fél a kisfiam. Õ meg se eszi a húst, a középsõ gyerek. Úgy megette, ha gombócot csináltam, gombóc levest, húsgombócot tettem a zöldséglevesbe esetleg. De úgy is, ha már megtudta, hogy van benne hús, akkor nem akarja megenni.

Ildikó: - Nem nagyon és ezt tapasztaltam, hogy két hete beteg lett a gyerek és két nap alatt úgy helyrejött, hogy a kórházban elvileg két hétig volt, de gyakorlatilag nem, mert hazaengedték. És ott addig kezelték és nem jött helyre, mindenféle gyógyszer, itthon csak ACC gyógyszert adtam, meg inhaláltam, kamillával, zsályával, meg nagyon sok sót tettem a kamillába, meg illóolajokat. Hát ezt csináltam naponta kétszer, az inhalálást és úgy helyrejött, hogy nem került kórházba. Különben pont úgy kezdõdött ez a betegség, még egy fél napot várok, akkor valószínû kórházba kerül. És ezt hallottam több helyrõl is, természetgyógyászoktól is, meg olvastam is, hogy mindenféle betegségkor, meg mindenféle allgergiánál a fehérjét ki kell venni, fõleg a tej, allergiás poratkára. Bementem bõrgyógyászatra, vagyis allergológiára, rákérdezett az orvos, hogy a gyerek allergiás? Erre mondtam, hogy nem tudok róla, és semmi többet nem mondott róla. Úgyhogy szóval annyira nem tudok bízni az orvosokban, hogy teljesen, szóval annyira könnyelmûen kezelik a betegeket, hogy nem tudom, tanácstalan vagyok. Mindenhol óvodában, iskolában, hogy a tej, tej, tejtermék és az olajos magvakról sehol nem beszélnek, egyáltalán.

-dr.Barna Mária gyerekorvos: Elvben helyettesíthetõ lenne, de ha meggondoljuk, hogy mennyit tudunk megenni olajos magból és mennyit tejbõl, így rögtön rájövünk, hogy ez nem helyettesítheti igazándiból. Akár a fehérje, akár például kálcium tartalmát, a máknak például nagyon magas, de a diónak is a kálcium tartalma, de nem tudunk belõle olyan mennyiséget elfogyasztani, ami egyenértékû lenne a tejben lévõvel. Azon kívül az olajos magvak nagyon sok olajat tartalmaznak nyilvánvalóan, már csak emiatt is egyoldalúvá válna a táplálkozásunk, hogyha ebbõl nagy mennyiséget fogyasztanánk, nagy energiabevitelt is jelentene. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy az olajos magvaknak nincs helye a táplálkozásunkban. Természetesen naponta néhány szem diót tulajdonképpen mindenkinek el kellene vagy el lehetne fogyasztani, de az olajos magvak is szerepelhetnek a táplálkozási palettán, csak ne másoknak a rovására. Még egy nagyon érdekes kérdést vetett fel az anyuka, a növényi fehérjének a szerepét, hiszen mondta, hogy bizonyos kombináció, az javítja a fehérjének a biológiai értékét. Ez így is van, mert hogyha a gabonaféléket burgonyával kombináljuk, akkor már az aminosav képe, az aminosav garnitúrája ennek a keveréknek már messze jobb, mint külön-külön. Úgyhogy a vegán étrendben, ami szigorú vegetáriánus, azt a tanácsot szoktuk adni az ilyen étrendet követõknek, hogy ezeket a különbözõ növényi fehérjéket kombinálja. Azonban gyerekeknek nem tartjuk megengedhetõnek a tisztán vegetáriánus, a szigorú vegetáriánus étrendet. Merthogy egy példát mondjak, például a B12 vitamin, az kizárólag csak állati eredetû élelmiszerekben fordul elõ. De...

dr.B.M.: - De lehet injekcióban is, de azért ez mindenképpen furcsa, hogy tablettákkal, injekciókkal akarunk táplálni egy kisgyereket. Nem beszélve arról, hogy ha tejet, tejterméket nem fogyaszt, felnõtt korára bizonyosan veszélyeztetett lesz a csontritkulás kialakulására nézve.

dr.B.M.: - Nekem személyes meggyõzõdésem és van gyerekem és van unokám is és nekik is hát ugyanezt javasoltam és õk ezt hál' istennek elfogadták. Úgyhogy napi fél liter tejet vagy ennek megfelelõ mennyiségû tejterméket elfogyasztanak. Mert enélkül nem is tudjuk fedezni azokat az, elsõsorban a kálciumot, de nagyon értékes D-vitamint például, nagyon sok van C-vitamin, B12, sorolhatnám, hogy mi minden értékes anyag, ami miatt különleges helyet foglal el a tej a táplálkozásunkban.

dr.B.M.: - Feltétlenül, hogy inkább csak használ. Természetesen más a helyzet azokkal, akik tejfehérje érzékenyek, de azoknak speciális tápszert javasol az orvos vagy pedig megmondja, hogy milyen lehetõség van, hogy mindazt pótolja, amit egyébként a tejjel megkapna. A többségnek, az átlagembernek azonban feltétlenül tejre, tejtermékekre szüksége van.

- Nekem van egy 3 éves kisfiam, most 19-én múlt három és az a nagy gondunk már régóta, végül is már egy fél éve, hogy egyszerûen mondhatom csak a kúptól van széklete. Mindent kipróbáltunk már, nagyon sok helyen jártunk, meg mindenféle gyógyszereket szedett, kórházban is voltunk, ott nem találtak semmi olyat, ami ezt elõidézné, meg természetes anyagokat, lekvárokat is evett, de semmitõl nem javult, csak a kúptól van neki olyan öt-hat nap után. Hogy ez mitõl lehet, hogy önök mit tetszenek tanácsolni?

- Nem tudom. Egyszer volt féléves korában, akkor elvittük orvoshoz, mert kilenc nap után volt neki és akkor beöntést kapott. Akkor megoldódott neki és egy fél éve jött elõ és nem. Most azért is tanácstalan vagyok, mert szeptembertõl menne az oviba és egyébként szobatiszta, tehát a pisilése. De ez, szerintem ez a széklet problémája miatt, azért, mert nem szobatiszta, hogy hát csak félig szobatiszta, hogy merjem-e oviba beadni. Mert hogyha próbálkozik, próbálkozik, erõlködik, akkor is csak egy pici van neki. Úgyhogy kell kúp, mert az semmi magától tud. Hogy ezt se tudom.

- Nem hiszem, mert elég sok ilyen szakkönyv, én pedagógus is vagyok, meg sok szakkönyvet olvasok, Anyák Lapját, meg az önök mûsorát is hallgatom és nem.

- Nem.

- Hát próbálkozunk mindenekkel, de mondta már õ is, hogy pszichés, de semmi olyat nem tudok, ami miatt pszichésen. Hogy esetleg annyira fél, hogy egyszer volt egy olyan nehéz kakilás és hogy annyira fél tõle, hogy nem meri kinyomni.

- Még azt szeretném hozzátenni, ha lehet, hogy nagyon rossz evõ és hogy ilyen rostdús ételt is javasoltak neki, de örülök, ha egyáltalán valamit megeszik, mert annyira keveset és tényleg úgy kell ráerõltetni, hogy egyen.

- dr.Szamosfalvi Imre gyermekorvos: Igen, csak ugye az anyuka megsértõdik, hogyha én ezt mondom. De hát részletes körbejárását igényel, mert valóban azt mondja, hogy nincs pszichés probléma. Tehát az önmagában, hogy nem tudja elérni a gyereknél azt, hogy növényi rostokat fogyasszon, tehát hogy normális vegyes táplálékot egyen, az az én olvasatomban pszichés probléma. Nem ismerek olyan gyereket és nem is nagyon tudom elképzelni azt a szituációt, hogy genetikusan kódolva van arra, hogy márpedig õ növényi rostot nem fogyaszt. Tehát ez egy borzasztó nehéz feladat, tudom. De valahogy el kell érni, mert anélkül ez a helyzet reménytelen. Normális székletet elvárni egy háromesztendõs gyerektõl sehogy sem lehet, hogyha nincs a székletnek tömege, hogyha nem fogyaszt megfelelõ mennyiségû növényi rostot. Tehát elsõsorban erre kellene koncentrálni, hogy tudjuk valamilyen úton-módon rendezni a diétáját a gyereknek. Elismerem, nagyon nehéz föladat és sokszor szakad meg a szíve a szülõnek is meg sajnálja az orvos is közben, amikor egyszerûen nem ad neki mást addig, ameddig a növényi rostot el nem fogyasztotta. És elõbb-utóbb el fogja fogyasztani a gyerek. De ezt el kell érni, mert a legrosszabb úton van afelé, hogy mindenféle súlyos nyavalyákhoz jusson a gyerek. Berepedhet a végbele, azon kívül 16 vagy 18 esztendõs korára aranyerei alakulnak ki. A repedés, az szerencse kérdése, hogy hányadik repedésbõl alakul ki egy végbél körüli tályog, tehát ezek nem viccek. Szóval ez az, amit megelõzésnek hívunk és ez az, amiben hát elsõsorban sajnos azt kell mondani az anyukának van a legnagyobb felelõssége, de az orvosnak is, akinek a látókörében vagy a kezelése alatt van egy ilyen gyerek.

- Tapasztalataikat, tanácsaikat véleményüket is várjuk: .328-8972

- Jó napot kívánok! Én egy nagymama vagyok és ilyen ortopédiai dologgal kapcsolatosan szeretnék kérdezni. Van egy két és féléves unokám, aki remekül megy, szalad, minden,

de rengeteget, sokat a saját kis lábában felbukik. Egymásra rakja a cipõben a lábait. És úgy veszem észre, hogy nincs annyi kis ereje, hogy a fél méter magas kis homokozójára fellépjen. Na most, hát nézek más gyerekeket is és úgy látom, mintha más gyerekek ezeket a dolgokat hát nem tennék.

- Igen. Tehát már mondja is, teljesen sík helyen mondja is, hogy nagyi nézd, megbotlottam a saját kis lábában.

- Hát õ elküldte ortopéd orvoshoz és az ortopéd orvos azt mondta, hogy ki fogja nõni.

- Nem, tulajdonképpen szépen fejlõdött és nem volt vele, mondjuk legfeljebb annyi, hogy egy kicsit késõbb kezdett mászni, mint általában más gyerekek, de hát ez gondolom, hogy ahogy itt az elõbb is hallottam, hát ezek minden gyereknél másképp vannak. Tehát fejlõdés ilyen szempontból nincsen, csak egy kicsit fáradékonynak találom én, amikor hát velem van és mondom ez aggaszt egy kicsit, hogy például folyamatosan úgy pihenteti a lábát, hogy egymásra teszi. Tehát az egyik cipõre rá a másikat. Tulajdonképpen azt szeretném, hogy hova lehetne így elvinni, hogy szóval az ember sokat hall mostanában. Jó nem festem az ördögöt a falra, de az az izomsorvadásról sokat hall az ember, multipexrõl meg ilyenekrõl, tehát az embernek jobb félni, mint megijedni alapon gondoltam arra, hogy inkább korábban kéne hát figyelni rá. És mondom például ilyenek, hogy fogjam meg a kezét, tehát úgy érzem, egy picit egyensúly gondja van, hogy föllépne erre a fél méter magas homokozóra. Tehát nincs benne egy olyan kis egyensúly érzék, hát én látom, más gyereket, hogy úgy lép föl, mászik minden ilyenekre, õ meg rettenetes óvatos.

-dr.Balla Mária ortopéd orvos: Nem egészen vág egybe az elsõ megjegyzése a nagymamának, aki azt mondja, hogy szaladgál, ugra-bugrál, biztonságosan jár, majd utána azt mondja, hogy bizonytalannak érzi a gyereket, mintha az egyensúly érzéke nem lenne jó. Elesik a saját lábában. Na most válasszuk ketté a dolgot. Egyrészt ez a gyerek két és fél éves, tulajdonképpen kisgyerek még. Van olyan gyerek, amelyik ebben a korban még nem is olyan nagyon jól szaladgál, van egy olyan típus, amelyik inkább félénkebb, nehezebben kezd mozogni, a másik ilyen kis vadóc, amelyik összevissza rohangál. Típustól függ, neveléstõl függ, fejlõdéstõl függ, érettségtõl függ. A másik probléma az, hogy egymás fele fordítja a lábacskáit, ilyen létezik, ilyen van, amikor a gyerekek járáskezdésnél kissé befele fordított lábakkal járnak, hogy ez milyen mértékû valóban egy vizsgálatot igényel, de nem emiatt esik el a gyerek. Ebben a korban még a mozgásoknak az összerendezettsége, a mozgásfegyelem még nem alakul ki a gyereknél, ez az, hogy nem minden gyereknek van például veszélyérzete, hogy ugyanúgy fölmászik egy padra és a pad szélén, hogyha nem fogjuk meg, akkor egyszerûen lelép anélkül, hogy gondolkozna, hogy õ most tovább tudna-e menni. Elesik a saját lábában, beleszalad a rózsabokorba, ezek a vélt eltérések majd a fejlõdés folyamán szépen el fognak tûnni. Az, hogy a kezét meg kell fogni neki, én azt hiszem, hogy ez egy abszolút természetes dolog, egy két és féléves gyerek még nem érezheti magát annyira biztonságban, hogy minden felnõtt kézfogás nélkül bármilyen helyzetben biztonságosnak érezheti magát. Ha ortopéd vizsgálaton voltak, ha nem találtak nála komoly eltérést, akkor természetesen megnyugtathatjuk a nagymamát, hogy semmiféle olyan eltérés, amitõl aggódik nem valószínû. Egyébként is az a gyerek, amelyik egész nap szaladgál, olyan izomsorvadás nem létezik. Egyébként is annyira nagyon ritka, hogy isten mentsen minden gyereket tõle, de ezek nem azok a tünetek, amelyek erre utalnának.