V A K Á C I Ó! VAKÁCIÓ! - Hamarosan itt a vakáció, vége lesz ennek a tanévnek is. Most játsszuk azt, hogy ez táska, ez az iskolatáska a tudás táskája, nevezzük így. Õsszel ez a táska még üres volt, persze én tudom, hogy nem volt üres, mert volt benne füzet, meg ceruza, meg radír, meg hegyezõ, meg sok minden, de tudás, az nem volt még benne. Most meg már tele van mindenféle tudással év végére. Milyen tudást gyûjtöttél bele te ebbe az iskolatáskába Petra?

Petra: - A számolást, az olvasást, az írást és a legjobbat, az Ági néninek, hogy tanuljunk és okosodjunk.

Petra: - Egy kicsit.

Petra: - Biztos.

Petra: - Igen.

Petra: - A matek.

Petra: - Hát az abban a jó, hogy tudjuk mennyi egy, meg egy, meg azért is jó...

Petra: - Igen.

Petra: - Azért jó még a matek, mert hogyha egy plüssöt látsz és nagyon neked tetszik és az anyukád és az apukád ne költsön rád annyit, akkor a zsebpénzedbõl meg tudd venni.

Petra: - Igen.

Petra: - Igen. Az olvasás az még azért jó, hogyha valamit látsz és az tetszik és tudjad róla, hogy az micsoda. Mert nem olyan egyszerû például a mesét olvasni, az még jó és hogyha anya akar nekünk olvasni, akkor neki is elmondjuk az esti mesét.

Petra: - Nem, csak az olvasókönyvbõl.

Petra: - Hogyha szeretné, akkor igen.

Petra: - Az Este jót, meg a Nagymama és az unokája.

Petra: - Az Este jót. (Zelk Zoltán: Este jó címû verse)

R.: - És nyáron nem fog hiányozni majd az iskola? Mit csinálsz ezzel a tudástáskával? Hová rakod?

Petra: - A szekrénybe szoktam.

R.: - És ki fogod venni majd onnan nyáron vagy hagyod, hogy ott hadd pihenjen egy kicsit, úgy is olyan sok tudás van benne, majd õsszel elõveszed? 

Petra: -Én elõveszem. 

R.: - És mit csinálsz vele?

Petra: - Megszámolom, hány piros pontjaim vannak, csillagok, ötösök és sok más.

-Jurácsik Magda a Váci utcai általános iskola könyvtárosa: 88-tól fél állásban. És 95-tõl egész állásban. 88-ban úgy vettem át a könyvtárat, hogy a pincében volt és a víz elöntötte a nyáron és szeptemberben egy elázott könyvtárat vettem át. Elõször fölköltöztünk a folyosóra, ott szekrényben tartottuk a könyveket, ott úgy kölcsönöztünk, majd nagy felújítás történt az iskolában 95-ben és akkor jött ilyen végleges helyre ide a könyvtár. De ezzel még nem fejezõdött be, most 2000-ben pedig a galériát nagyobbították meg, hogy a könyveknek helye legyen.

J.M.: - Azért tartjuk a nyitva tartást fél nyolctól, hogy reggel ha jönnek és problémájuk van, akkor el tudják intézni nyolcig. Általában szünetben jönnek és tanítás után. De ha szükség van könyvre, akkor a tanárnõ is igénybe veheti cédulát küld le és akkor én felküldöm a könyvet.

J.M.: - Van. Legtöbbször akkor hozzák be a kikölcsönzött könyveket, merthogy ne cipeljék egész nap. Van úgy, hogy vagy szerzõjét tudja a könyvnek vagy pedig ha kötelezõ olvasmány, akkor a tanító néni vagy a tanárok megmondják és akkor könnyen ki tudja keresni. Van katalógus cédulánk, szerzõ szerint és címszó szerint katalógus cédulánk és nagyon hamar ki tudja keresni. De különben is ez egy polcos rendszerû könyvtár, úgyhogy nyugodtan be van határolva, hogy itt a szépirodalom, ott a tudomány, itt a mese, itt a tankönyv, mindenütt ki van írva és nagyon jól el tudnak igazodni. Könyvtárismereti órát tartunk, nem egyszer. Általában úgy van, hogy évfolyamonként évente két könyvtári órát kell tartani. Most ha a könyvtárral akarnak ismerkedni, azt általában én ismertetem, de ha tanár vagy tanító néni szól, hogy valami irodalmi részt vagy technikai részt vagy bármilyen ágon akar tudakozódni vagy továbbfejleszteni az ismeretet a könyvtárban, akkor én azt is elvállalom.

J.M.: - Csütörtökön például háromnegyed négykor mentünk el, mert itt voltak fél háromtól háromnegyed négyig. Olyan feladatot kaptak, ami engem is meggondolkodtatott. Például, hogy hol élnek most a morvák, hol van Morvaország. Ugye én sem foglalkozom mindig ezzel a történelmi vagy irodalmi résszel és hát kénytelen voltunk utánanézni. De sikerült.

J.M.: - A felsõ tagozat, azt lehet mondani, hogy teljes létszámban. De az alsó tagozatból sok gyereknek megveszik a gyermekenciklopédiát, nem kis összegû könyveket is, de õk is elég gyakran 19 könyves katalógus cédulával tudom leszámolni.

J.M.: - Különösen a nagyoknál, mert a számítógép nagyon leköti az idejüket, de szerencsére, a mi tanáraink olyanok, hogy feladatokat adnak nekik, amit kénytelenek a könyvtárban megoldani. A kötelezõ olvasmányt azt behajtják rajtuk, de annyi sok ismeretet kapnak és könnyebb nekik a számítógépet egy kattintással lekattintani. Olvasni olvasnak a számítógépen, de nem a könyvet magát. És ott is elég sok ismeretet kapnak a könyvbõl is. Versenyekre készítjük elõ õket, akkor is innen kölcsönöznek. Ha netalántán nekünk nincs olyan könyvünk, mert mondom, hogy a régi könyvek közül sajnos nagyon sok hiányzik az elázott könyvtömegek miatt és ezért aztán ha itt nem kapják, akkor elmennek a Szabó Ervin Könyvtárba. Oda szoktak járni még.

- Ezeknek a munkáknak az egyik lényege az, hogy a gyerekek közben megtanuljanak egyrészt a könyvtárban dolgozni, hát egy kicsit gyakorolják az olvasást, meg egy kicsit megtanulják azt, hogy hogyan lehet egy ilyen írásbeli munkát elkészíteni.

- Wagner Éva igazató-helyettes: Igen, ez a másik érdekessége, az univerzum történetével kapcsolatosan, környezettel kapcsolatosan nagyon sok munka születik. Tavaly például a munkák fele ilyen volt, majdnem negyven, ötven volt. Ez azért is nehéz, mert ugye itt a gyerekeknek szakmai szövegeket kell elsajátítaniuk és ez bizony nem könnyû.

W.É.: - Ez például egy filmlexikon, méghozzá olyan filmlexikon, amibõl két kötet is készült. Hatodikos tanítványunk írta, egy fiú.

W.É.: - És érdekes velejárója ennek az egész történetnek ez a véleménylap. Amikor kiállítjuk ezeket a munkákat, akkor megnézik a tanárok is és a gyerekek és hát leírják a véleményüket arról, amit olvastak. Na most ez nehezen megy néha, mert ugye meg kell fogalmazni azt, hogy mit gondolok, de úgy kell megfogalmazni, hogy igaz is legyen, meg ne is bántsam meg azt, akirõl szól és hát ez nehezen sikerül a gyerekeknek.

R.: - De azért ilyen egyszerûek a kifejezések jó, jó, jó, gyönyörû, tökéletes. Tökart.

W.É.: - Igen, ahogy a gyerekek ezt úgy egymásnak megmondják. Egy lapon van a tanár véleménye, meg a gyerek véleménye.

W.É.: - Ki szoktuk állítani itt az iskolában. Most például, most például az utolsó hét egyik napján ez szintén ki lesz állítva, amikor mindenki, gyerek is, szülõ is, tanár is jöhet és nézheti, olvashatja. Nagyon sok olyan anyag van, olyan munka van, ami mellé oda kell ülni. Például nekem az egyik kedvencem az idén egy õskori nap leírása, szintén egy ötödikes kislány készítette, aki saját magát helyezi az õskorba és leírja, hogy hogyan zajlott ott egy nap. Ennek rengeteg haszna van. Tulajdonképpen azért kezdtük el csinálni, mert rengeteg olyan tantervi követelmény van, hogy könyvtárhasználat, meg számítógépek használata, alkalmazása és igazából az az idõ, amit ezzel a tanítási órákon el tudunk tölteni, az ott úgy tûnik, hogy kevés ahhoz, hogy a gyerekek valóban ezt a dolgot megtanulják. A másik pedig az, hogy elnézve a gyerekeknek a különféle tánc, meg ének bemutatóit, amik nagyon szépek és rengeteg munka van bennük arra gondoltunk, hogy hát mi lenne, hogyha abból is készítenénk valami bemutató, ami egy kicsit más területét jelzi például a gyerek...

W.É.: - A tartalma is ilyen, gondos rajzok, szóval örömét leli a munkában, valami ilyesmit szerettünk volna intézményesen biztosítani, hogy olyan gyerekek is olvassák itt ezeket a mûveket, akiket egyébként semmilyen más eszközzel nem tudunk rávenni az olvasásra.

R.: - Azért, ha megfogom némelyiket, majdnem olyan már, mint egy szakdolgozat, témaválasztás, vázlat, bevezetés, irodalomjegyzék.

W.É.: - Hát ez így is van és amikor a fõiskolai hallgatók, tanárjelöltek idejönnek és megnézik ezeket a dolgozatokat és - utolsó évfolyamban õk is a szakdolgozat megírása elõtt állnak -, akkor némelyik szívesen elvinné valamelyiket, hogy leadja, de hát igazából nem volt ez a célunk, de végül is úgy tûnik, hogy ezt a célt is ez a munka el fogja érni, mert valóban a gyerekek különösen...

W.É.: - Hát ez azt gondolom, hogy az iskolánknak egy specialitása, bár aki tényleg töri a fejét azon, hogy hogyan tudja a gyerekeket valamire megtanítani, annak valami ötlete elõbb-utóbb támad. Vagy ez vagy valami hasonló.

W.É.: - Hát a gyerek is olyan, mint ahogy mi vagyunk, hogy a határidõ, amikor még elég távol van, akkor, ej ráérünk arra még kategóriába kerül és egy-két héttel a munka leadási határideje elõtt, akkor felgyorsul az élet és bizony ilyenkor adódhatnak súrlódások, merthogy éppen nincsen meg a könyv, pont olyan színû toll nincs, tönkremegy a számítógép, nem találom a képet, pont azt a képet nem találom, pedig már egyszer megtaláltam és hova tetted anyu, vagy apu, vagy a testvérem összetépte, szóval biztos vannak ilyen történetek.

W.É.: - Az is elképzelhetõ. Mondjuk, hogyha valakinek túl megterhelõ volt a munka és már nagyon kifakadt és hogyha valakinek a gyereke nagyon önállóan megcsinálta és már csak a végeredménnyel találkozott a szülõ, akkor értesülünk arról, hogy hát mire képes ez a gyerek.

- Megírtam a Harry Potter nyolcadik kötetét, hogy mi történt a Harry Potterel az iskola után.

- Hát visszamegy és ott a kalandjai során egy csomó furcsaság történik vele, például kibékül Malfoy-val(?).

- Hát azt nem tudom, csak úgy kikövetkeztettem.

- Mert nagyon szeretem a Harry Pottert és nem jutott más eszembe és akkor gondoltam, hogy hát végül ismerni...

- Hát én verseket, meg meséket írtam.

- Hát kitaláltam.

- Igen.

- Amelyik az erdõrõl szól.

- Én az építészetrõl, hát meg építészekrõl írtam.

Réka: - Hát a XIX. századi építészetrõl.

- Múlt évben volt egy csoportmunka és akkor ezt megcsináltam és azt kibõvítettem, azt a csoportmunkámat és azt adtam be mestermunkának.

- Nem, a második.

- Hát ilyen recepteket gyûjtöttem, gyümölcsös recepteket és hozzáírtam verseket a gyümölcsökrõl.

- Talán azt, hogy megtudják, hogy ki, mire gondol, szóval, hogy ki, mirõl szeretne írni, ki mi szeretne lenni. Mert azért tehát mondjuk, hogy nem pont a Réka, egy kicsit fura lenne, ha építész lenne, de mondjuk hogyha valaki meséket ír, akkor lehet, hogy neki sokkal több köze lesz a meséhez, mint mondjuk a természettudományhoz.

- Múlt évben hát az utolsó hetekben kezdtem el csak írni és úgy gondoltam, hogy nagyon egyszerû lesz, meg ilyesmi, de nem volt túl egyszerû és akkor egyfolytában dolgozni kellett, de most, mivel megvolt egy munka, ezért egyszerûbb volt.

- Volt rá az egész év, mindenki tudta, hogy az év végén le kell adnunk körülbelül, de mindenki úgy az utolsó hetekre halasztotta, ez jellemzõ ránk. De lényegében nem szabták meg, hogy milyen legyen, arról írsz, amit akarsz.

- Divatról. Mert nekem az volt, hogy év elején elkezdtem írni és utána szünetet hagytam, mert ugye jött ez a csomó szereplés, meg minden és akkor szünetet hagytam és utána a végén nem tudtam befejezni, úgyhogy jövõ évben megírom a másik felét.

- Jegesmedvés, egy ilyen jegesmedve alakú kartonlapot összefûztek egy másikkal és abban a jegesmedvékrõl szóló lapok voltak.

W.É.: - Mint egy ilyen középkori kódexmásoló szerzetes nekiül és lerajzolja.

W.É.: - Mindegyik cím külön ki van festve, más színnel, összetartozó színekkel, összeválogatva. Itt érdemes megnézni ennek a kislánynak, ötödikes, a munkáját, majd azt is mindjárt elõveszem. Nagyjából ugyanígy néz ki, már ami az írást és a rajzokat illeti, de kicsit kevésbé van szépen elrendezve, tehát nincs így megszerkesztve. Akkor ott beszélgettünk, meg vannak ezek a véleménylapok és leírtuk, hogy hogyan kellene megcsinálni, hogy még szebb legyen és ebben már úgy van.

W.É.: - Õ egy csöndes kislány, akit szívesen foglalkozik ilyesmivel, hogy leül és leírja a gondolatait és nagyon érdekes, hogy ezeket õ is fogalmazza.

W.É.: - Hát én gondolom, hogy azért ehhez segítséget könyvekbõl vett, de a szöveget, amikor az ember végigolvassa, akkor vannak benne olyan részek, amiket õ megfogalmazott másképpen ahogy olvasott, több könvvet is felhasznált.

W.É.: - Tényleg, mindegyikben van, mindegyik anyagban van, ez a feltétele, hogy legyen.

R.: - Egy Harry Potter kötet.

W.É.: - Igen, hát ennek egy nagy sikere volt, ez egy ötödikes kislánynak a mûve.

R.: - Pallag Sára. 

W.É.: - Igen, ezt már több osztály kikölcsönözte és felolvasták. Én mondjuk még nem ismertem a Harry Potter történeteket, de ezt például én is elolvastam, nagyon aranyos. Aztán van például olyan, ami az iskola tananyaghoz kapcsolódik.

W.É.: - Ezen teljesen izgalomba jön egy gyerek, meg gondolom a családja is, meg az a tanár, aki segít neki, ezt õ választja, hogy kinek a segítségével dolgozik. Van, aki egyedül csinálja, olyan is van, akinek a szülei segítenek és olyan is van, aki egy tanár segítségével írja. Tehát eredetileg mi azt gondoltuk, hogy azért elsõsorban a tanárok segítenek, de van olyan gyerek, aki minden felnõtt segítségét igénybe veszi akit csak talál, megvitatja vele, hogy mit, hova tegyen, hogy írja és van olyan gyerek, aki teljesen egyedül próbálkozik.

W.É.: - Még inkább egy földrajz házi feladatnak a gondos elkészítésébõl született mestermunka. De például olyan is van, aki a kedvenc, házi kedvencérõl ír .

W.É.: - Hát vagy amilyet szeretne és aztán a lehetõségek nem teszik meg, az állatokat nagyon szeretik a gyerekek.

W.É.: - Érdekes például, hogy a negyedikesek, akiknek mi például nem is szántuk ezt az egész munkát, egy csomó negyedikes gyerek ír, meg akarják mutatni a felsõsöknek, hogy már õk is képesek erre. Tehát van olyan, hogy másodikosok például együtt írtak egy mesekönyvet, aminek minden lapján egy-egy mese van illusztrálva és azt mindegyik lapot másik gyerek készítette.

-Nyíri Lajos kutatásfejlesztési szakértõ: Nagyon nem kéne hátradõlnünk és hogyha közben azt nézzük, hogy a környezetünk milyen tempóban változik, akkor bizony nagyon sok mindent kell csinálni. Más képességek, más tudás birtokában lévõ munkaerõt vár a munkapiac, mondjuk azt, hogy mást díjaz. Mást értékel magasabbra.

Ny.L.: - Az egyik fontos kategória etnikai képességek képzése. Itt nem arról van szó, hogy most tanulja meg az internet alkalmazását, ez is fontos persze. Hanem arról van szó, hogy ki tudja, hogy tíz év múlva mi lesz. Képesnek kell lennie arra, hogy a majd folyamatosan belépõ új technikák és eszközöket is magabiztosan tudja kezelni, ne féljen tõle. A másik az, hogy például az elõretekintõ és víziókban gondolkodó emberek értéke magasabb lesz. Kellõen kreatívan tudnak mindenhez viszonyulni, problémákat tudnak megoldani. Most egy olyan iskolai metodika, amelyben a feladat az, hogy reprodukáljam, ami ma elhangzott holnap lehetõleg ugyanabban a sorrendben ugyanazokkal a szavakkal például nem erõsíti a kreativitását az illetõnek szemben egy olyan módszerrel, amelyik azt mondja, hogy adok neked egy címet, mondjuk egy 10 éves gyereknek vagy 9 éves tanulónak, pillangó és három nap múlva kérek tõled egy egyoldalas dolgozatot. Hogy honnan veszed az információt, rád bízom. Ugyanis ma már nemzetközileg terjed az a felfogás, elég erõsnek tekinthetõ, hogy az iskolát nem a tanítás, hanem a tanulás köré kell építeni.

Ny.L.: - Igen. Teljesen egyetértek avval a megjegyzéssel, hogyha az iskola arra megtanítja a 14 éves hallgatóját, hogy hogy lehet új ismereteket elsajátítani, akkor mindent megtett. Képességeket kérdezett, hadd tegyem hozzá ilyen képesség például a szervezéssel összefüggõ képességek, a szervezõ képességek kérdése. Ettõl talán nem teljesen független bizonyos olyan pszichológiai képességeknek a megléte a személyiségben, amely a motivációkhoz, érzelmekhez, az érzelmek kezeléséhez kapcsolódik. Na most kérdés az, hogy a hagyományos iskolai rendszer és most nemcsak a magyarról beszélek, azok fókuszáltak-e ezekre az ügyekre. 

R.: - Nagyon sokan mindebbõl, amit elmondott azt érzékelik, hogy az ismeretanyagnak egyfajta háttérbeszorítása az, amire szükség van, hiszen a magyar iskola azért ebben volt erõs szokták mondani, a képességeknek a javára. Féltik nagyon sokan, hogy kvázi ismeretek nélkül, hogy lehet képességet fejleszteni. Most persze nagyon kiélezetten mondom a dolgot.

Ny.L.: - Azt hiszem, hogy a kettõ között van valahol az arany középút ezen a területen. Nyilvánvaló, hogy nem sokat ér a nulla tudás, információs szinthez képesti fantasztikus képesség és fordítva sem.

Ny.L.: - A példám, az nem egy most hirtelen kipattant saját ötlet volt, ez a saját gyerekemmel esett meg az Egyesült Államok általános iskolájában és ugyanevvel a gyerekkel Magyarországon néhány évvel késõbb esett meg az az eset, hogy ha nem tudta reprodukálni azonos sorrendben azonos szavakkal a mondatokat, akkor baj volt. És azért ezt hozzátenném, nem mondom meg az iskola nevét, de az egyik elit iskolában zajlott ez Budapesten ez a történet. Tehát én azt gondolom, hogy végig kell gondolni és nem egyéves program ez, itt arról van szó, hogy paradigmaváltás, erre való reakció, ez soha nem egy rövid távú akció keretében zajlik. Hogyha szakmán belül elindul, nagyon erõsen el kell kezdeni párbeszédet folytatni, kommunikálni. A lényeg az, hogy a szakmán belül azt gondolom, hogy végig kell néhány kérdést gondolni. Ez az egyik. A másik, hogy mindenképpen szükséges erõsíteni és ösztönözni és - ez már kormányzati politikákat érint - azokat az aktivitásokat, amelyek módszertani szempontból támogatják ezt az újragondolást, kísérletezni kell, nincs mese, mindenki ezt csinálja. Mindenesetre ebbõl a szempontból úgy érzem egy lényegesen nagyobb szabadsági fokkal kell nekimennünk most az új évezrednek, mert én is úgy érzem, hogy a módszertan, az a fontos.