Telefonáló: - Jó napot kívánok. Én A Csabai Katalin logopédusnõnek, hogyha megkaphatnám a címét, ahol lehetne vele beszélni. Dadogós unokám van, aki 6 éves elmúlt, 3 éves kora óta dadog. Nem szûnik a dadogás, és tónusos jellegû. Ezért nem megy most iskolába, és valami komolyabb kezelés kéne neki, tehát foglalkozás jobban mondva, és nem tudjuk, hogy hova forduljunk.

Telefonáló: - Az óvodában volt csak logopédusnál. Mivel nem mondta az r és az l betût. Voltunk vele még logopédusnál, aki akkor azt mondta, hogy nem kell észrevenni, nem kell foglalkozni vele, ugyanazt ismételte az óvodai logopédus is. De véletlenül sikerült beszélnem egy logopédussal, aki nincs Budapesten, Esztergomban van, egy iskolának az igazgatója, aki ilyen gyerekekkel foglalkozik, és õ azt mondta, hogy feltétlenül kell foglalkozni a gyerekkel. Ilyen stoppal ki se tudja mondani, csak látszik rajta az erõlködés, hogy mondaná.

Telefonáló: - Van! Hogyha nem akar, tehát nem tudatosan el akar valamit mondani, hanem például a kockáit rakja.

Mv.: - Leginkább milyen helyzetben lép fel a dadogás?

Telefonáló: - Hát az izgalom az feltétlenül fokozza, sõt akkor mondjuk eltelik egy öt perc, amíg el tudja mondani valahogy, amit akar, a düh, tehát izgalmi állapotok. Próbáltam vele ilyen kis versikéket mondani, ilyen mondókásokat. Azt elmondja, de hát az nem, tehát ismétli, nem a saját gondolatait fejezi ki.

Telefonáló: - Van. Egyiknél sincs probléma. Két nagyobb, de dadogás nincs. Mondjuk a középsõvel, hát ott elég nagy viszály van a kettõ között, ilyen féltékenységi, oda-vissza, úgy hogy azzal inkább elõfordul, hogy fokozódik a dadogás.

Telefonáló: - A düh!

Telefonáló: - Igen, vagy pedig rászólnak, hogy ne csináld, de õ akarja. Inkább ez. Nyelvtanilag nagyon helytelenül beszél, szóval kifejezetten kifejezési zavar.

Telefonáló: - Igen, de elég keveset, mert nagyon keveset vannak itthon.

Telefonáló: - Hát, hogyha elmennek együtt, szabadság alatt, akkor igen.

Telefonáló: - Ritka, igen.

Csabai Katalin logopédus, a Beszédvizsgáló Országos Szakértõi Bizottság vezetõje: - A tónusos dadogás az, amikor a gyereknek szinte el akad a torkában a szó. Görcsös dadogást jelent, a tónus görcs, görcs készséget. Az erre való hajlamot általában a dadogó magában hordozza, és ezt nagyon gyakran valamilyen pszichés élmény kiváltja, és attól válik dadogóvá.

Csabai Katalin - Az már egy következmény. Az ok az nagyon sok minden lehet. Lehet, hogy a gyereknek volt egy olyan ijedtség élménye az életében, hogy ettõl hirtelen, szinte elakadt a hangja. És mitõl akad el a gyereknek a hangja? Mitõl jön létre a tónus? A görcs? A görcsös beszéd állapot? a rossz légzéstechnikától! A gyerek nem vesz levegõt, ez természetesen nem tudatos nála, hanem azzal a levegõ mennyiséggel, ami még a kis tüdejében van, azzal próbál meg beszélni. De, ha a felnõtt kipróbálja azt, hogy levegõvétel közben kezdjen el beszélni rájön, hogy nem tud megszólalni. Tehát ez nagyon gyakran helyes légzéstechnika gyakorlatokkal, játékos, persze óvodás korban játékos gyakorlatokkal javítható.

Csabai Katalin logopédus: - Hát azt is mondta a nagymama, hogy csak megkeresték a logopédust, és azt mondták elõször, hogy ne vegyenek róla tudomást. Valóban nagyon gyakran elõfordul az, hogy amikor a gyereknél megindul a beszédfejlõdés, tehát a szókincse szaporodik, a gondolata gyorsul, de még nem tudja magát úgy kifejezni, nem tud mindent egyszerre kimondani, ahogy szeretné, akkor is létrejön egy ilyen probléma. Tehát azért szoktuk azt mondani a három-négy éves korban, hogy segítségül különbözõ játékos gyakorlatokat tanácsolunk otthon, amit a mama gyakorol a gyermekkel. A nagymama is nem tudatosan, de megfogalmazta, hogy nem dadog a gyerek, amikor valamit manipulál, amikor kockákkal játszik. Nem dadog, amikor verset mond. Azért nem dadog, mert eltereli a figyelmét a beszédrõl valami cselekvéssel. Mi a kicsiknek, az óvodás korú dadogóknál a terápiába beépítjük ezt az úgynevezett manipulálással, tehát cselekvéssel indított beszédet. Beszédindítás valamilyen mozgással. Kézmozgással többnyire, rajzolással, megfogom a piros ceruzát, rajzolok egy piros karikát. A mozgás, általában ezek a mozdulatok, tevékenységi formák, lassabban történnek és ezzel kényszeríti a gyerekeket a lassúbb beszédre, tehát a szabályos levegõvételre. A másik a manipuláláson kívül, a ritmus. A vers, a mondókák, az énekek, amikor szintén indirekt a gyermeknek a légzése helyes irányba terelõdik.

Csabai Katalin logopédus: - De, hát ehhez már hat éves kor után segítségre van szüksége, tehát mindenféleképpen logopédiai segítségre. De úgy gondolom, hogy nem azért nem ment iskolába a gyerek, mert dadog, mert attól mehetne iskolába, ha a verbalitással, a verbális kifejezõ készséggel... Ugye mert hogy nyelvtanilag sem ítéli meg helyesen a beszédét a nagymama, de elképzelhetõ, hogy ennek a gyermeknek gyengébb a verbális készsége, rossz a légzéstechnikája, dadog, és hát természetesen fel kéne deríteni, hogy milyen esetleges pszichés háttér van még a dadogáson kívül. Sok mindent meg kéne tudnunk. Én azt tanácsolnám, hogy ha a szülõk beleegyeznek abba, hogy megnézzük a gyermeket, akkor szülõk jelentkezésére kizárólag a Beszédvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottságnál, a telefonszám 203-8497-es, lehet jelentkezni, és elõjegyezzük a gyermeket, és meg fogjuk nézni, és a szülõkkel megbeszéljük a problémát, hogy hogy lehetne segíteni, hol lehetne terápiát javasolni a gyermeknek.

Telefonáló: - Arra szerettem volna reagálni, amit a hölgy most a mûsorban mondott a dadogásról, mert ezen mi is átestünk azzal a plusszal, hogy ugye nálunk költözés is volt a tavasszal és iszonyú erõsen dadogott a nagy fiú.

Telefonáló: - Igen. Hát õ akkor volt két és fél. Igazából nála » az « váltotta ki, hogy hosszabb idõt töltöttünk, ugye valahogy karácsony, lehet nem is ....... elõbb volt karácsony, tehát hosszabb idõt töltöttünk Budapesten és aztán hazajöttünk, s akkor ez váltotta ki nála ezt, és akkor elmúlt. Egy hónap múlva elmúlt, és akkor máskor megint kijött, ilyen különbözõ eseményekhez kötõdött nála, tehát teljesen érzelmi alapon volt. Ezt, hát mennyi, bõ négy hónap után hevertük ki, hogy most már teljesen abbahagyta. Volt amikor én is nagyon meg voltam ijedve, hogy mi lesz. Én is azt tudtam csak csinálni, hogy hát megpróbálni vele foglalkozni, hát csak bíztatni tudnám az anyukát.

Telefonáló: - Nem, nem õ tavaly nyáron, ebben az idõszakban indult el a beszéde, és akkor viharosan tanult meg beszélni az egy-két szótól, aztán rá két hónapra már folyékonyan és választékosan beszélt. Tehát nem is akkor tanult meg, hanem érzelmi alapon és nagyon erõsen, fõleg az elsõ szótagokat, és én azért is ijedtem meg, mert nálunk volt a családban dadogós, a nagyapám.

Csabai Katalin logopédus, a Beszédvizsgáló Országos Szakértõi Bizottság vezetõje: - Akkor nyilván ez a görcskészség, görcshajlam megvan és akkor valamiféle hatása, hát itt éppenséggel a talán a jövünk-megyünk, meg mondják hogy a karácsony a gyerekeknek óriási megrázkódtatás, a várakozás, a feszültség miatt, hogy pont akkor indult ez a dolog, tehát nála ebben a dadogásban jelentkezett. És lehet, hogy még az élet során valamikor egy-egy felfokozott helyzetben visszajön, de akkor már gondolom nyugodtabban lehet fogadni, hogy ez nem marad így.

Telefonáló: - Igen, igen. Az az igazság, hogy azért nem izgultam túl a dolgokat, mert fontos, hogy a családban az én dadogós nagyapám az egy csodálatos ember volt, és fantasztikus családja is volt. Sajnos nagyon fiatal voltam, én hat éves voltam, mikor õ meghalt, de amennyi emlékem marad róla, meg a családi legendárium ezt õrzi, tényleg egy csodálatos ember volt.

Csabai Katalin logopédus: - És mindvégig dadogott.

Telefonáló: - És végig, teljesen, és erõsen dadogós volt.

- Hátul. Van kisülés, meg van szivacs, meg ilyesmi. Az a kisülés hosszú és olyan mint a kis biciklimen a kisülés, olyan, hogy így van ilyen lábtartó rajta és abba szoktam beletenni a lábamat.

- Van egy csatoló. Az ülésnek is van, meg az autónak is.

- Igen. Hogy ne potyogjunk le az ülésbõl, meg hogy ne verjük be a fejünket. Azért, mert hogyha nagyot kell fékezni, akkor például azt kell csinálni, hogy be kell csatolni magunkat és akkor nem esünk le a helyünkrõl, vagy például ha nagyon nagyot kell fékezni, és anyu fél, hogy belénk jön valaki, akkor hátul kell ülni, mert akkor nem tud apu hátra kukucskálni, hanem ........ figyelnie, hogy nem esek-e le.

- De játékból csináltunk ilyet, amikor én vezettem.

- Nem, hanem apuval be voltunk csatolva.

- Igen, mert apunak hosszabb az öve, mint nekünk a Csabival meg anyuval.

Oberling József alezredes, az Országos Balesetmegelõzési Bizottság titkára: - Hát nagy örömünkre a kormány a legutóbbi KRESZ módosításakor úgy döntött, hogy Magyarországon is kötelezõvé teszi személygépkocsiban a gyermekülés használatát, némi megkötésekkel, illetve kedvezményekkel, ha lehet így fogalmazni, hiszen nem mindenki és nem mindenfajta autóban tud sajnos gyerekülésben ülni. Hiszen gondoljunk csak bele, van olyan eset, amikor például háromnál több gyereket szállítunk egy személygépkocsiban, ekkor fizikailag lehetetlen, hogy ugye a három gyerekülést a kocsiban elhelyezni, és hát vannak olyan gépkocsi típusok is, amelyben a gyerekülés maga nem rögzíthetõ biztonságosan, így aztán értelmetlen is lenne ott gyerekülésben elhelyezni a gyereket, hiszen nem nyújtana kellõ védelmet. Tehát ilyen kivételektõl eltekintve általánosságban 2002 január 1-tõl minden 12 év alatti és 150 centiméternél alacsonyabb gyermeknek személygépkocsiban gyermekülésben kell utaznia.

- Csak amikor megyünk nagy útra.

- Amikor például a Julius Meinl-be akarunk menni, akkor nem csatolom be, mert az közel van.

- Nem, mert csak a nagy úton kell bekötni magunkat.

- De volt, akkor, amikor Fehérváron voltunk és aputól megkértem, hogy nyissa ki a kocsit, és akkor én a kormány mellé ültem, a Gabi meg mellettem, aztán meg a Gabi ült a kormánynál, én meg a Gabi mellet.

- Akkor csak állt.

Telefonáló: - Jó napot kívánok, vidékrõl telefonálok és a következõ problémát szeretném fölvetni a gyereküléssel kapcsolatban az autóban, hogy nekünk nincs autónk, meg valószínûleg az elkövetkezendõ évtizedekben nem is lesz, ha csak valami olyan nem történik. Viszont idõnként megteszik ismerõsök, hogy ide-oda elvisznek, vagy elvinnének bennünket, és én már jártam úgy, hogy valaki azt hitte, hogy már kötelezõ a gyerekülés és ugyanoda szerettünk volna elmenni, ahová õ, és nem vitt el bennünket, mert nem akarja, hogy megbüntessék.

Telefonáló: - Tudom, hogy nem, de õ azt hitte, hogy már kötelezõ, és hogyha netán majd kötelezõvé teszik, akkor mi van azokkal, akiknek nincs autójuk. De például nekem van egy vak férjem, pici gyerekem, csomagokkal mondjuk átszállással utazunk x órát és még onnan tovább kellene utazni Pécsrõl Kozármislenybe és hogy ne kelljen gyalogolnom motyóval, gyerekkel buszhoz, megvárni míg csatlakozás lesz, másik satöbbi, kijönnek elénk gyerekülés nélkül. Vagy Pesten átszállni háromszor nem hiszem, hogy biztonságosabb, ugyanilyen feltételek mellett, mint hogyha gyerekülés nélkül elvisznek bennünket valahová. Csak itt egy gyereket visznek, mert én rendõröket megkérdeztem.

Telefonáló: - Elõször rávágták, hogy megbüntetik, utána fölvetettem, hogy mi van, hogyha orvoshoz kell vinni a gyereket, vagy mit tudom én, szóval lehet, hogy valahol olyan helyen föl kellene vetni, hogy azért mégis tisztázzák az ilyen embereknek a helyzetét.

Oberling József alezredes, az Országos Balesetmegelõzési Bizottság titkára: - Hát a jogszabály alkotó természetesen minden életben egyébként elõforduló esetre nem tud jogszabályt alkotni, hiszen annyiféle szituáció állhat elõ, hogy mindegyiket kormányrendeletben, vagy magasabb szintû jogszabályban szabályozni nem lehet. Ezért az ilyen típusú szabályok általában mindenkire nézve érvényesek és minden szituációra nézve is, de mondjuk az egy életszerûbb szituáció, hogy a szomszédok vagy ismerõsök ajánlják fel ilyen irányú segítségüket, hogy valahova elviszik gépkocsival a gyereket. Én azt tudom mondani, hogy ebben az esetben is kötelezõ, hiszen a jogszabály nem tesz kivételt ilyen szempontból, hiszen annak a gyereknek hogyha egy baleset történik, akkor oly mindegy, hogy a saját családjának a gépkocsijával szenvedte el a sérüléseket, vagy a szomszédéban és itt az elsõdleges szempont, az elsõdleges cél az az volt, hogy a gyerekeket védjük a balesettõl, hiszen a baleseti statisztikák évtizedekre visszamenõen egyértelmûek bizonyítják, hogy ez a korosztály a legtöbb súlyos sérüléses és halálos balesetet, bármilyen hihetetlen személygépkocsival utasként szenvedik el. Egyébként erre még annak idején, amikor Polt Péter ombudsman helyettes volt, õ is felhívta a jogszabály alkotók figyelmét, hogy a gyereknek alkotmányos joga a biztonsághoz való jog, és a törvényalkotók, rendeletalkotók kötelesek a gyerek érdekében olyan szabályt hozni, hogy a gépkocsiban biztonságosan utazhasson.

Oberling József alezredes, az Országos Balesetmegelõzési Bizottság titkára: - Ez így van, így van, a jogszabály szerint nem.

Oberling József alezredes, az Országos Balesetmegelõzési Bizottság titkára: - Igen!

Oberling József alezredes, az Országos Balesetmegelõzési Bizottság titkára: -A taxi gépkocsi az én sajnálatomra, és mondjuk az én sajnálatom jelen esetben nem csak személy szerint engem illet, hanem itt a közlekedés biztonsággal egyébként foglalkozók nagyobbik részét, taxi gépkocsiban Magyarországon nem kötelezõ a gyermekülés, annak ellenére, hogy Németországban, ahol kicsivel fejlettebb motorizációs kultúra, ez ténykérdés, például taxit eleve nem lehet úgy üzemeltetni, hogy a taxi gépkocsinak ne lenne alkatrésze, kiegészítõ része a gyerekülés. Függetlenül attól, hogy éppen autózik-e gyerek az autóban, vagy sem, tehát ott kell lenni a taxi csomagtartójában a gyerekülésnek és abban az esetben, hogyha olyan utas van, akinek olyan korú és testmagasságú gyermeke van, aki gyerekülésben kötelezett elhelyezni, akkor a taxis elõveszi a gyerekülést, vagy gyereküléseket, és behelyezi a gyereket abba. Tehát Németországban nem ülhet még taxiban sem gyerek úgy, hogy nincs gyerekülésben. Magyarországon a jogszabályalkotó valamilyen megfontolásból ebbõl a körbõl most a taxisokat kivette, de én azt mondom, hogy egy bizonyos idõ után okszerûen ez a kör is bele kell, hogy tartozzék, hiszen még egyszer mondom, a gyereknek oly mindegy, hogy taxiban, saját gépkocsiban, vagy a szomszéd autójában balesetezik, éppen olyan veszélynek van kitéve.

Oberling József alezredes, az Országos Balesetmegelõzési Bizottság titkára: - Igen, hát tulajdonképpen ez önmagában is egy jelentõs elõrelépés a  gyerekülés  tekintetében ez a jogszabály, ami megszületett és had hangsúlyozzam, hogy ez január 1-tõl lép hatályba és 2-ától a rendõrök azért kõ keményen fogják ezt figyelni és szankcionálni azokat, akik nem eszerint közlekednek, de talán úgy gondolta a jogszabályalkotó, hogy egyszerre túl nagy falatot nem akar megenni, nem akarja azt, hogy mindenkinek egyszerre, hogy mondjam, tehát hogy ilyen nagyon széles körben elterjessze a  gyerekülést,  én úgy gondolom, hogy ez az elsõ lépés is egy elég nagy lépés, de én úgy érzem, hogy kell, hogy kövesse egy második lépés, ami azt fogja jelenteni, hogy énszerintem a taxi gépkocsikban is illenék  gyerekülésben  utazni.

Telefonáló: - Jó napot kívánok! Gyerekorvoshoz lenne egy olyan kérdésem, hogy van nekem egy 11 hetes kisbabám, és csak anyatejet kap, igaz, hogy lefejve, de hogy nincsen széklete és így négy naponként glicerin kúpot kell adnunk. Hogy ezt meddig lehet így húzni, meg, hogy egyáltalán ez helyes-e, hogy ezt adjuk, vagy inkább valami gyümölcslét, vagy teát kellene neki adni.

Telefonáló: - Hát a gyerekorvos.

Telefonáló: - Igen, igen. Amikor beadom a kúpot, akkor ki is jön olyan három-négy napi adag, szóval nem az, hogy nincsen, hanem nem nyomja ki, nem jön ki neki.

Telefonáló: - Nem, éppen az az érdekes, hogy egy teljesen nyugodt baba, még egy picit sem fáj a hasa, szóval teljesen csak eszik, alszik és kész.

Telefonáló: - Hát így minden negyedik nap.

Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - A 11 hetes, azaz nem egészen három hónapos gyereknél ez egy mindennapi probléma, tehát a gyerekeknek a felénél, vagy egyharmadánál jelentkezik, de lehet, hogy több mint a felénél az, hogy két-három hónapos korban székelési zavarok jelentkeznek. Ennek nagyon egyszerû a magyarázata, az, hogy a haspréssel együtt idegzi be a végbél záróizomzatát a gyerek és amikor nyomná a hasprést, akkor nem lazítja el, hanem még szorosabbra zárja a végbélizomzatot, ennek következtében a székelés nem tud létre jönni, viszont szenved a gyerek.

Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - Igen! Régebben hõmérõt is javasoltunk, ennek nagyon furcsa és prózai oka van, hogy mostanában a hõmérõvel kevesebbre megyünk, mert elterjedtek az elektronikus hõmérõk, amik sokkal kisebbek, sokkal vékonyabbak, sokkal gyöngébb ingert képesek a gyerek végbelében kialakítani, és ezért aztán reménytelenné válik az anyuka próbálkozása vele. Azon kívül, hát némi gyakorlatot, vagy némi bátorságot, ügyességet is igényel, a kúp az biztonságos megoldás. Na most a kúpra arra rá van írva, úgy hogy tessék ám vigyázni, mert hozzászokást fog létre hozni. Ez a másik baj, mert hát én idáig nem találkoztam ilyen gyerekkel, anyukák viszont megrémülnek tõle, ezért aztán nem merik idejében alkalmazni, és akkor kerül sor a kúpnak az alkalmazására, amikor már fájdalommal is összekapcsolódik a székelésnek az elmaradása, vastag széklet ... alakulnak ki a végbélben, feszülést, néha berepedést vált ki a székelés, és ez még inkább visszatartja a gyereket attól, hogy ellazítsa a végbélizomzatát, és hogy normális székletet ürítsen.

Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - Igen, és én azt gondolom, hogy ezt a kettõ, de harmadik napján a székletürítés elmaradásának, nyugodtan be lehet adni, ha egy pár percig még benn is tartjuk a gyereknek a kúpot, akkor szinte biztosak lehetünk a sikerben és végül is egy-két hét, maximum egy hónap-másfél hónap rendszeres alkalmazás után a gyerek rátanul arra, hogy hogyan kell kakilni, hogy így fejezzem ki magamat és ez a probléma elfelejthetõvé válik.