Vendég a háznál
2001. június. 8.
Kossuth rádió, 13.05
Mv.: - Marika mennyi idõd van még hátra?
- Két hét.
Mv.: - És akkor úgy érzed, hogy meglesz a baba?
- Talán elõbb, úgy érzem. Most már voltak ilyen jósló fájások,
igen, jövõ héten kell visszamennem CTG-re, de valószínû, hogy
meglesz.
Mv.: - Van tapasztalatod, hiszem már õ a harmadik baba lesz,
aki világra jön.
- Így van igen, a harmadik és várjuk szeretettel.
Mv.: - Te és most, amikor tényleg az utolsó órákat, napokat
éled majd, nincs benned egy kis félelem, hogy azért csak a
harmadik gyerek, azért el is telt, el is múlt egy kicsit az idõ?
Biztosan vannak benned ilyen gondolatok!
- Egyelõre a szülés körül forog a gondolatom, hogy ott
legyen minden rendben. Szeretném, ha sima szülés lenne, mind kettõvel
sima volt, azért félek egy kicsit a császártól ez tény. De talán
hogy harmadik, talán hogy rutinosabb, bízom abban, hogy könnyebb
lesz, úgy hogy ez azért egy kicsit félek, hogy az embert esetleg
kicsit... De nem tudom, mert nagy babának látszik, reméljük,
hogy sikerül megszülni épségben úgy, hogy simán.
Mv.: - De mondta is az orvos, hogy esetleg szó lehet majd császármetszésrõl?
- Igazán szóba nem került, csak arra készítettek fel, hogy
nagy baba várható, tehát a mostani ultrahangos vizsgálatok alapján
inkább arra számítsak, hogy a négy kiló környékén, és ez
kicsit azért aggasztott.
Mv.: - Aggaszt? És miért félsz a császártól, hát hiszen
azt mondják, hogy az nem is viseli meg annyira a mamát?
- Nem tudom, talán hosszadalmasabb, talán még mindig fájdalmasabb.
Nekem jó tapasztalataim vannak a két elsõ szüléssel
kapcsolatban és ezt még nem ismerem és nem nagyon szeretnék
belekóstolni, ha nem muszáj, szeretnék simát.
Mv.: - Hát az a természetes nem, hogy ha az ember tudja, akkor
igyekszik természetes úton világra hozni.
- Így van, igen, mindent megteszünk. A lélegzés, sokat
mozgunk, tehát végül is, sõt, hát ujjnyira nyitva vagyok most már
egy ideje, egy ilyen másfél-két hónapja, úgy hogy bízom benne,
hogy ez is sikerülni fog.
Mv.: - És attól nem félsz, hogy ez egy kicsit olyan fertõzés
veszéllyel jár.
- De, hogyne, fõleg a mai helyzetben a kórházi körülmények,
ami már hát látjuk, akárhogy és mennyire szeretnénk nincs pénz
a kórházakban. Tudom, hogy az újszülött osztály, illetve a szülészet
azért steril, de az emberben benne van a félelem. Eltelt hat év,
akkor nagyon jó tapasztalataim voltak, most már azért látom a változást
ott is, akárhányszor vissza-vissza térek, hát ettõl félünk.
Egészség legyen mind a babának, mind nekem és utána a többit
majd szép fokozatosan.
Mv.: - És itthon mit kell csinálnod, illetve mit nem szabad
csinálnod emiatt, hogy nyitva vagy már?
- Hát végül is megerõltetni, most már arra vigyázni kell,
hogy ne erõlködjek igazán túl sokat, de hát én egy olyan izgõ-mozgó
valaki vagyok, úgy hogy ezt egy kicsit nehéz megállni, de oda
kell figyelnem és komolyan kell most vennem azt hiszem.
Mv.: - Hát igen, mert a kisfiad az nyilván ugyanúgy szeretne
anyázni, egy kicsit ölbe ülni, vagy vedd fel. Tényleg felveszed
még a kisfiadat?
- Nem, nem. Ez a felvétel nálunk úgy volt, hogy sokat babáztunk,
persze igen, de korlátoztuk már az elejétõl fogva, tehát mikor
õk picik voltak sem igazán volt az a kikapkodás sem a kocsiból,
sem a kiságyból és ez úgy nagyon jó, mert azt hiszem nekik is
így kényelmes és nekünk is így kényelmes. Ettõl a szeretet
ott van.
Mv.: - Fürdeni fürödhetsz fürdõkádban, vagy inkább
zuhanyozol?
- Én nagyon szeretek tusolni, bár fõleg a másik oldalát is,
mikor úgy ......... az ember a fürdõkádban, de lehet, tehát
nincsenek korlátozások.
Mv.: - Mi az, amit most nem csinálhatsz még ezen kívül, hogy
nem emelgeted, tehát mi az, amitõl tiltva vagy?
- Igazán nem vagyok eltiltva, az hogy nem emelgetek és a hajolás.
Többet kell felpolcolt lábakkal pihentetnem amennyire csak lehet
és erre módom van. Akkor egy kicsit pihenni, félre vonulni, de hát
ezeket mindig a körülmények befolyásolják. Megtesszük azért
és odafigyelünk.
Mv.: - És a férjed?
- Hát õ nagyon családcentrikus, hála Istennek imádja a gyerekeket
és, hát én azt hiszem, hogy nem történt olyan változás. Õ is
nagyon tele van várakozással, nagyon szereti a gyerekeket. Õ
elõbb szeretett volna, mint ahogy én szántam rá magam az elsõre
is, úgy hogy én azt hiszem, hogy itt nincs különösebb probléma.
Mv.: - Ha jól emlékszem akkor nem így hordtad a hajad régebben.
- Igen, most egy kicsit, ez is természetesen a terhességnek
tudható be, megváltozott a hajam állaga is, minõsége mindenképpen.
Fogynak a vitaminok, de azt hiszem, hogy ez majd helyre hozható a késõbbiek
folyamán. Most egy kicsit azért persze, hát zavar, mert minden nõt
azt hiszem zavar, hogyha a külsejére ránéz, de tudjuk, hogy változásokon
megyünk keresztül, ezek a változások késõbb is meg fognak változni
az állapot amennyiben elmúlik, és akkor majd mindent megteszünk
annak érdekében, hogy helyrehozzuk.
Mv.: - De mi, törik a hajad, vagy ritkul?
- Töredezik a hajam, nagyon kiszáradt a hajam, így van, kócosodó
sokkal jobban, mint az elõtt volt. Ezt tapasztaltam az elõzõ
terhességemnél, és teljesen tönkre ment a hajam. Most talán
annyira nem vészes, de biztos hogy helyrehozható, tehát annyira
nem aggaszt, tudom, hogy ez egy múló állapot.
Mv.: - Olyan érdekes, hogy én amikor vártam a kislányomat az
én hajam pedig õrületesen nõtt. Sûrû volt, erõsebb és
hosszabb. Nagyon gyorsan megnõtt, aztán amikor eltelt az idõszak,
akkor ugyanolyan lett, mind amilyen most.
- Én a körmeimmel voltam így, hogy nagyon gyenge körmeim
voltak, mindig körömerõsítõt használtam, most pedig hatalmasra
nõ, úgy hogy folyamatosan kell kezelnem, vágnom. Tudom, hogy ez
is mind változásokon megy keresztül és ez is meg fog változni,
amennyiben a szülés lezajlott.
Mv.: - A szád is szárazabb, ugye?
- Igen, mondjuk az én bõröm elég világos, fehér bõrû
vagyok, úgyhogy hajlamos a száradásra. De most érzem ezeket a változásokat,
úgyhogy sokkal több folyadékot fogyasztok, kálcium, illetve
ilyen pótlásokat, ez természetes, amit a szervezet jobban felél,
majd a végén aztán talán helyre áll.
Mv.: - Meg ahogy most beszélsz, itt a szád környéke egy
kicsit úgy fehéredik, ahogy beszélsz, alatta meg olyan piros.
- Ez egyelõre nem tûnt föl, de majd megnézem a tükörben. Tényleg
ezt nem vettem észre. Minden nap változásokon megyünk keresztül
és biztos, hogy még lesznek külsõ változások, de szerintem, ha
nem múlik, akkor úgy is teszünk ellene valamit, vannak megoldások,
azt hiszem a nõknek rengeteg lehetõsége vannak, hogy vissza szépítsék
magukat. Egyelõre, most a terhességgel foglalkozom igazán, hogy a
babának minden meglegyen a táplálkozásban is, aztán majd utána
ráérek magammal.
  
Mv.: - Létezik az is, hogy a terhességgel kapcsolatos az
anyajegyek számának a gyors emelkedése, tehát hogy hirtelen
egyre több anyajegy lesz?
Dr. Nagy Éva bõrgyógyász: - Ez egy nagyon érdekes dolog.
Valóban, hogy az anyajegyeknek a száma szaporodik, mert egy olyan
hormon rendszer is beindul a terhesség alatt, ami a meglévõket
nagyobbítja egy picikét, elmélyíti a barnaságot, ahogy szokták
mondani a kismamák, hogy ez nem volt olyan barna, de most barnább
lett, és valóban szaporodik a száma, valóban így van, sõt
olyan érdekes ...
Mv.: - És akkor ezt el kell fogadni, vagy érdemes tenni, hiszen
azért ez egy kilenc hónapos periódus.
Dr. Nagy Éva bõrgyógyász: - Igen, szóval az alatt semmit nem
csinálunk, tehát a terhesség ideje alatt nem foglalkozunk vele.
Ha meg is jelenik a kismama és panaszkodik rá, arra, hogy valóban
szaporodtak, azt szoktuk mondani, hogy nyugodtan várja meg a
terhesség végét, szoptatás végét, és ha olyan helyen nõtt ez
meg, ami irritációnak van kitéve, akkor érdemes utána, preventív,
tehát megelõzési célzattal sebészeti úton esetleg eltávolítani
az a megnagyobbodott anyajegyet, épp bõrrel és utána szövettani
vizsgálatot végezni az anyagból. Tehát ezt azért hangsúlyozom,
mert ez a szakszerû beavatkozása az anyajegyek eltávolításának,
tehát mindig hagyományos, szikével és szövettani vizsgálattal,
akkor nyugodt lehet az illetõ, hogy amit kivettek az épp területbõl
lett kivéve, és biztos, hogy negatív a szövettan, hiszen ez egy
igazolás. Na most érdekes módon nem csak az anyajegyek
szaporodnak, hanem a nyak és a hónalj, lágyék körül, tehát a
hajlatokban a pici, apró kis kocsányos, kis fehér, vagy a bõrrel
megegyezõ színû kis növedékek is szaporodnak. Azt szokták
elmondani az anyukák, kismamák, hogy elõtte semmi nem volt ott,
és a terhesség alatt azt veszik észre, hogy mintha grízzel lenne
beszórva a nyakuk, tehát odanyúlnak és érzik, hogy ott valami
van, majd aztán a kilenc hónap alatt természetesen növekszik,
akkor némelyik egy kicsikét kocsányossá válik, és hát a
terhesség után már a szoptatás alatt rendkívül zavaró is
szokott ez lenni. Ezeket minden további nélkül, akár lézerrel,
vagy kaucerrel el lehet távolítani. Érdekes módon ez is a hormonális
változásnak a következménye.
Mv.: - De hogyha ez nem annyira zavaró, csak érzékelhetõ,
hogy egy picit grízes, akkor az törvényszerû, hogy szülés után
ez szépen újra eltûnik, úgy, ahogy az elõtt sem volt?
Dr. Nagy Éva bõrgyógyász: - Nem, érdekes módon nem tûnik
el, szóval nagyon érdekes, magától nem tûnik el, sõt
szaporodni szokott, tehát õk aztán ezt tudják és érzékelik a
kismamák és zavarja õket természetesen.
Mv.: - Akkor utána már nyilvánvalóan bõrgyógyászhoz kell
menni.
Dr. Nagy Éva bõrgyógyász: - Igen, tehát el kell menni és le
kell venni, hát ez egy kozmetikai kis beavatkozás, tehát nem egy
nagy dolog.
Mv.: - Nyomot nem hagy?
Dr. Nagy Éva bõrgyógyász: - Nyomtalanul el lehet távolítani.
  
Szabó Éva:
- Balázs tudományosan megalapozott csecsemõ volt. Percnyi
pontossággal kapta a reggeli szopást és a tiszta pelenkát, késõbb
a gyümölcspépet és a fõzeléket. Igaz már a születésével
rácáfolt a szakirodalomra. Hétfõn még az orvosi vizsgálat
szerint is három hét múlva kellett megszületnie, de õ kedden
reggel megérkezett, pedig még a jóslófájásokig sem jutottam
el az anyák könyvében. Ami a napirendet illeti nem bizonyult
rossz alanynak. Ette a spenótot, meg a sárgarépa fõzeléket is
példás buzgalommal, egészen addig, amíg az emberi jogok védelme
alá nem került. Akkor úgy döntött, ez három éves korában történt,
hogy elég volt a fõzelékbõl, én meg úgy, hogy néhány fõzeléket
lehet nem szeretni, de a többibõl legalább egy kanálnyit meg
kell enni, már csak azért is, mert nagymama, akinél elég sok
idõt töltött vidéken, kezdte unni a dolgot. A tökfõzelék már
a harmadik volt azon a héten, amit nem kívánt, amikor pofont
ígértem neki, ha nem eszik egy kicsit belõle. A pofont választotta.
Már csak a pillanatnyi tekintélyem miatt is megkapta, de ez a tökfõzelék
helyzetén mit sem változtatott. Az enyémen sem, egyelõre.
Harminc évvel késõbb õ gyõzködött a lányával fõzelék ügyben,
még mintha a szöveg sem sokat változott volna. Egy pofonra beváltható
mondta, amikor már minden érve és a türelme is elfogyott, de
Zsuzsi meg a fõzelék csak konokul nézték egymást. Ezúton a
pofon elmaradt, nõt nem üt meg egy magára valamit is adó férfi,
mi meg csak összenéztünk. Lehet, hogy ez az egész a tökfõzelék
bosszúja a tejföllel, kaporral, feltét nélkül? És megadtuk
magunkat.
  
Mv.: - Sok szülõ a gyerekeket is óvja, meg önmagát is a K
betûs fõzelék féléktõl, mert hogy az puffaszt, mert hogy az
annyi féle problémát okoz, ha lehet inkább kikerülik.
Gálné Labáth Katalin dietetikus: - Értékeket kerülünk
ki és nem is lehet így megközelíteni a dolgot, mert a krumpli is
K betûs és a zöldborsó pedig Z betûs és a zöldborsó is igen
magas rosttartalmú és éppen egy epebetegnek lehet hogy gondot
jelenthet, vagy egy öregedõ zöldbab, ami szintén Z betûs, tehát
ne is induljunk ki a betûkbõl, hanem a fõzelékfélékre
gondoljunk. A gyerekeknek semmiféle fõzelék nem ártalmas,
ha az friss, fiatal, zsenge. Mondjuk egy éves kor fölött, mert azért
jobban odafigyelünk egy éves ........
Mv.: - Tehát karfioltól, karalábén át, káposztákon át,
kelkáposztáig mindet lehet egy éves kor után ...
Gálné Labáth Katalin dietetikus: - Mindent, csak szépen
fokozatosan beépítve. Egyszerre csak egyet, oda figyelve, hogy
hogy reagál rá. Ha a gyermeknek egészséges az emésztõ
rendszere, akkor nem fog puffadni, viszont nagyon jót tesz a bélmûködésének
ez a sok rostos fõzelék. Most az idõsebbeknél ott már azért
megkérdõjelezhetnénk, pláne, hogyha valamilyen problémájuk van
az epéjükkel, gyomrukkal. Még egy idõsebb korosztályban általában
szokott gondot jelenteni, tehát nem véletlenül mondják ezt, hogy
én nem bírom a káposztát, nem bírom a karfiolt, nem ez, nem bírom
azt. Személye válogatja, mert elõfordulhat ez nagyon egyedi
dolog, nem is a rost, hanem az ezeknek az illóolaj tartalmuk az,
ami gondot jelenthet.
Mv.: - Tehát ne szedjük le?
Gálné Labáth Katalin dietetikus: - Ne szedjük le, vagy van
egy ilyen módszer, hogy idõnként a fedõt vegyük le és öblítsük
le, mert a gõzbe lecsapódik az illóolaj tartalom. Mindenkinek ki
kell tapasztalnia mit bír, vagy mit nem és hogy egy bizonyos kor
után mennyi az a puffadás esetleg, amit õ el tud viselni azért,
mert viszont más szempontból jók ezek a zöldségfélék.
Mv.: - Tehát a felnõttekre más vonatkozik, a gyerekeknél ne különítsük
el a K betûs zöldségféléket.
Gálné Labáth Katalin dietetikus: - Nem, nem, nem kell, de az
nagyon fontos, hogy a gyerekeknél odafigyeljünk, hogy fiatal és
zsenge termések legyenek, mert azért egy szálkás zöldbab, vagy
egy öreg káposzta, a torzsa, tehát gyerekeknél érdemes kivágni,
vagy a kelkáposztának is inkább a belsõ leveleit, szóval
ilyesmire figyeljünk oda a kisgyerekeknél.
  
Mv.: - Nagyon-nagyon gyakori kérdés az, hogy vajon lehet-e
terhesen szoptatni, és meg mondom azt is, nõgyógyászok bizony
igen keményen szoktak szólni ellene, mondván, hogy az anyai
szervezetnek a terhesség idején már szüksége van arra a fajta védelemre,
az erõknek egy olyan összpontosítására, ami ellene mond annak,
hogy szoptathassanak. Ugyanakkor azt hallom mamáktól, hogy amikor
betartották, akkor bizony nagy meglepetések érték õket, igen
nagy megrázkódtatás volt a nagyobb gyereknek, aki adott esetbe hét-nyolc
hónapos, vagy másfél éves, az hogy hirtelen megtörtént az elválasztása.
Mi ezzel kapcsolatban az álláspontod?
Szõdy Judit pszichológus, szoptatási tanácsadó: - Hát
nekem az, hogy a terhesség alatti szoptatás hirtelen abbahagyása
az csak kizárólag nagyon komoly orvosi indok mellett javasolt,
ugyanis azt elmondtad, hogy a nagy gyereket is megviseli, de
az anyát is lelkileg is testileg is ugyan így. Komoly
lelkiismeretfurdalása is lesz, és akár még a kicsi magzata ellen
is fordulhat valamennyire legbelül emiatt. Én azt tudom sok ismerõsöm
tapasztalatai alapján, hogyha az anya kiegyensúlyozott, ha lehetõsége
van, hogy jól táplálkozzon, hogyha lelkileg is rendben van, akkor
a további szoptatás nem veszélyezteti a magzatot, tehát kisbabát,
s hát fõleg, ugye általában ez akkor szokott elõfordulni,
amikor már az újabb terhesség, amikor már a nagyobb gyerek azért
nagyocska, tehát nem csak kizárólag anyatejen él. Viszont a napi
rutinjához meg a lelki békéjéhez az hozzátartozik, hogy szopjon
valamennyit, mert hogyha nem kizárólagos a szoptatás, akkor az
anya és a magzat egészségét az biztos, hogy nem veszélyezteti.
Mv.: - Persze azt is hallottam én már, hogy mondta el édesanya,
onnan tudtam meg, hogy újra terhes vagyok, hogy a nagyobbik leállt
a szoptatással. De hát ezt végül is tudni, megváltozik ilyenkor
a tejnek az íze. Igaz ez?
Szõdy Judit: - Elképzelhetõ, hogy hormonális hatásra
megváltozik, vagy az íze, vagy az illata, tehát én is ezt többször
hallottam már, hogy abbahagyja a nagyobb gyerek a szopást
ilyenkor, vagy az újabb terhesség elsõ harmadában, vagy pedig
azt nagyon sokszor hallottam, hogy szülés elõtt, amikor a
kolosztrum újra elkezd termelõdni és akkor az már nem ízlik a
nagyobb gyereknek, úgy hogy akkor hagyja abba még azt a pici szopást
is, amit eddig megtartott. De nagyon sokszor hallom, hogy mostanában
is, ez elég meglepõ, mert itt Magyarországon nem volt divat, hogy
már megszületik a kisbaba és mellette szoptatja a másikat is
anya néha, tehát összebújnak és szopnak. És erre az egyik
ismerõsöm azt mondta, hogy igazából most õ ezt úgy fogja fel,
hogy nem tejtestvérük van, mert hogy az elsõ gyereknél sokat
fejt és volt egy tejtestvérük, hanem a nagyobbik gyerek minden
szoptatás után egy kicsit segít kiüríteni neki a mellét, tehát
ez végül is szemlélet kérdése, hogy hogy fogja föl a dolgot az
ember.
Mv.: - Leküzdte a féltékenységét adott esetben, ugye?
Szõdy Judit:- Igen, talán ez is segíthet, hogy végül is
nincs kizárva ebbõl az intim közegbõl, de ez is egy olyan dolog,
hogy nem kell kikiáltani gonosz anyának, aki elválasztja az új
kisbaba miatt a nagyobbik gyereket, csak arra nagyon kell
figyelni viszont, hogy ez nagyon fokozatos legyen és
szeretetteljes, tehát hogy próbáljunk neki mást adni ...
Mv.: - És talán ne mondjuk azt, hogy azért kerül erre sor,
mert tudod jön a kistestvéred és most te már nem szophatsz többet,
szóval azt gondolom, hogy ezek a mondatok nem hangozhatnak el.
Szõdy Judit: - De különben ez az egész gyereknevelésre
nagyon általánosan igaz, hogyha rövid határozott mondatokban
magyarázunk el dolgokat, akkor az sokkal többet segít, mint
hogyha Ádámtól Évától kezdjük, tehát egyszerûen meg lehet
beszélni egy két évessel is ilyesmit.
  
Mv.: - Amikor már úgy nagyobbacska gyerek voltál, akkor is születtek
ugye testvéreid? Akkor ezt hogyan fogadtad? Melyik kistestvéred születésére
emlékszel?
- A Hajnal és a Cecília........
Mv.: - Akkor mennyi idõs voltál?
- 9 és 10. Hajnal éppen akkor született meg, mikor az apa bent
volt és várta a Hajnát, én meg itt ...... aki itt vigyázott ránk,
a telefon szólt, hogy megszületett az ötödik kistestvérem.
Mindenki nagy örömmel cigánykereket hányva, örömmel kiabálta,
hogy megszületett a Hajnal.
Mv.: - Készültél erre? Hogyan készültél magadban, hogy most
akkor egy újabb kistestvéred lesz?
- Tervezgettem mit lehetne csinálni vele.
Mv.: - És mire gondoltál?
- Ha sír, akkor el lehetne dajkálni. Kezembe kell fogni, hogy
ringassam. Elképzeltem, hogy mit lehetne neki megmutatni, tanítani.
Én örülök, hogyha születik kistestvér, legalább....... lehet
csinálni így közösen. Több programba együtt járunk, akkor
ugyanazt a játékot játszhatjuk együtt, és mindig olyan aranyos,
a legkisebbek a legaranyosabbak, azért is, mert olyan aranyosak
ahogy beszélnek, meg ahogy eljátszanak, meg ahogy el akarják
magyarázni nekem, hogy mit akarnak.
Mv.: - És valamikor okozott számodra az gondot, hogy több
kistestvéred van, akik azért a te nagyfiús dolgaidba majd
belezavarnak, hozzá nyúlnak a te játékaidhoz, komolyabb
dolgaidhoz?
- Nem, nem, hát talán ......... mivel én már itt vagyok
nagyobbik és amikor kicsi voltam akkor ez is volt, akkor még igaz
féltem.
Mv.: - Féltél? Mitõl?
- Hát az, hogy az Ábel nem hagy engem békén, vagy a kisebbik
testvérem, aki mindig elveszi a játékaimat, de most már
megszoktam. A Mercinek oda adom a játékaimat, hogy játsszon
nyugodtan, engem nem zavar, hogy mi történik most vele.
Mv.: - Ha olyan dolgokhoz akarnak nyúlni, amihez te nem szeretnéd,
akkor tudod, hogy hogy kell nekik úgy mondani, hogy ne legyen belõle
purparlé?
- Igen, igen. Megmondom, hogy nem szabad, nem jó dolog, hogy
neked ez veszélyes is lehet, ilyeneket mondogatok nekik. Sok dolgot
tudunk együtt csinálni és hogyha valamelyikünknek segítség
kell, vagy valamit kell segíteni rajta, akkor többen is tudunk segíteni,
illetve nem csak egy ember. Ha csak ketten vannak testvérek, akkor
lehet hogy nem ér rá az az egyik ember, vagy hogyha egy gyerek
van, ......... hogyha többen vagyunk az a jobb, hogy együtt tudunk
dolgozni.
Mv.: - Te szoktál abban segíteni, hogy a kicsikre vigyázol,
vagy nekik segítesz, hogyha valamit nem tudnak megcsinálni, vagy
valami játékot nem tudnak összerakni?
- Igen, játékot azt nem annyira, mert a Kinga az, aki nagyon
sokszor ......... segít a Hajnalnak meg a ........., de többször
van az, hogy figyelni kell a kicsikre, az igen.
Mv: - Nincs olyan, hogy azt gondolod, hogy jaj most akkor nekem
kell rájuk figyelni, most éppen olyan szívesen olvasnék egy könyvet,
vagy bármi más csinálnék, és most megint a kicsikre kell vigyázni.
- Van, amikor éppen tanulok, és éppen ............. pont félbe
szakítanak a tanulásban, hogy figyeljem a kicsiket, de nagyrészt
szeretem is, mivel akkor egy picit ki is lehet kapcsolódni így.
Mv.: - Másban is szoktál segíteni? Megvan, hogy kinek mi a
feladata?
- Idõnként be van osztva, de van nagynénikém, akinek szoktam
besegíteni a tolókocsiba, meg kisegíteni, mert az egyedül nem
tudja ezt, és ezt is szoktam, meg szoktam elmenni bevásárolni,
meg akkor levágni a füvet.
Mv.: - Nincs ennek egy rendje? Egy napirend, vagy házirend, hogy
kinek mi a dolga?
- Nincs, nincs. Mindenki amikor kell csinálni, akkor szólnak,
hogy ezt csinálja meg, azt csinálja, elkezdi a füvet vágni, jaj
most nem akarok füvet vágni, mert olyan hosszú idõ és akkor azt
két óra alatt levágom a füvet, észre se veszem, hogy levágtam
ilyen gyorsan a füvet.
|