- BabaNet
#baba#anya
Babanet - Vendég a Háznál  01.06.07
   Mûsorarchiv
   Mûsortörténelem
   Stáblista

Vendég a háznál
2001. június. 7.
Kossuth rádió, 13.05

 

- Az olvasás, meg a nyelvtan az ötös, meg a német is, csak abból most kaptam egy négyest múlt héten, meg a szorgalom, meg a magatartás az nem tudom, az négyes-ötös, a környezet az négyes, abból javíthatok, a tesi már az ötös.

R.: - Hányadikos vagy ?

- Harmadikos.

R.: - Szerinted ez jó, vagy rossz bizonyítvány?

- ....... rossz!

R.: - Neked milyen?

- Jó!

R.:- Tavaly milyen volt, vagy félévben?

- Tavaly kettõ négyes volt benne.

R.: - Anyuéknak ez jó, vagy rossz?

- Szerintem a tavalyi az tetszett nekik, jó lesz az idén is, de még javíthatok mindenbõl.

R.: - Persze még van idõd. És az mit jelent, hogyha az anyuéknak jó a bizonyítvány, akkor jár azért neked valami?

- Hát nem tudom, lehet, hogy majd kapok valamit.

R.: - Szoktál?

- Nem. A Dávidé kitûnõ szokott lenni.

R.: - Õ a bátyád, ugye?

- Igen. Én nem emlékszem, hogy mit szokott kapni.

R.: - És ez neked rossz, hogy a testvéred az kitûnõ szokott lenni, te meg nem szoktál kitûnõ lenni?

- Nem, nem rossz.

R.: - Büszke vagy rá?

- Igen, mert nagyon okos és háromszor volt kitûnõ és lehet, hogy az idén is kitûnõ lesz.

R.: - És nem mondják az anyuék, hogy Balázs neked miért nem olyan mint a Dávidé, bezzeg a Dávid, nem mondanak ilyeneket?

- Nem, azt mondta anya, hogy én is jó tanuló vagyok, csak nem figyelek oda.

R.: - Te együtt tanulsz velük?

- Hát elõfordul, fõleg a kisebbik fiamnak azért muszáj oda ülni hozzá, idézõjelben oda ülni, tehát nem ülök ott végig, mert õ neki nagyon, a gondolatai nagyon máshol járnak. Szóval mondjuk, amit tíz perc alatt meg tudnánk csinálni, sokszor nagyon sajnálom, de sokszor háromnegyed órát, egy órát ott ülünk, mert mindig máshol jár az esze, és rá kell szólni, bögdösni, hogy Balázs, gyerünk, oda figyeljél, mert hamar végezni tudunk vele, és ezért megy el nagyon sok idõ például sokszor. Így viszont, ugye ahogy végeztünk a leckeírással, már este van és le kell feküdni, vacsora és lefekvés.

R.: - De nagyon jó tanulók a fiúk. Nektek ez fontos, vagy neked ez fontos, hogy például a nagy fiad kitûnõ, hogy a Balázs bizonyítványa is minél jobb legyen?

- Hát, hogy kitûnõ tanuló legyen, hát fontosnak, nagyon örülök neki, hogy ez így alakult. Nem, igazából nem is tudok rá választ adni, hogy fontos-e, vagy nem, tehát örülök neki. Engem az bánt, hogy például Balázsnak a tanár nénije azt mondja, hogy a legjobb matekos a Balázs, a legjobban olvasott, a legjobban helyesír, csak ötösei vannak és matekból fejbõl számol. Nem volt még iskolás, mikor tudta, hogyha kell egybõl elveszünk kettõt, õ ugye úgy mondta még akkor, hogy nem lehet elvenni, mert hogy az mínusz egy, tehát már elsõ osztályban ilyeneket tudott. És a figyelmetlenségébõl adódóan lesz hármas matekból, holott ötös lehetne, tehát ez egy kicsit engem bánt, de hát a nõvérem mindig rám szól, hogy lesz ez még jobb is, ezért ne bánkódjak, mert emellett még mindene ötös. Németbõl például dicséretes ötös, szóval emellett meg nagyon, tényleg nagyon jó a bizonyítványa. És sajnos ott tartunk, hogy nem szereti a matekot, tehát kiderült, hogy, vagy hát számomra kiderült, hogy ezért hármas a matek, és próbálom neki megmagyarázni, hogy hát a matek az végig rossz lesz, szóval akár hol fog tanulni, matek az lesz. Hogyha már most harmadik osztályban utálja, akkor hát nem tudom mi lesz.

Telefonáló: - Volna egy problémám. Van egy tíz éves kislányom és a tanulással van problémám. Egyszerûen nem bírok vele, nincs szorgalom benne, hogy na nekiülök, nincs kötelesség érzet benne, hogy nekem az mög köll tanulni. Egyszerûen már most föladta a leckét.

R.: - Hányadikos a kislány?

Telefonáló: - Negyedikes.

R.: - És milyen tanuló, milyenek az eredményei?

Telefonáló: - 3-4-5-ös.

R.: - Gyengének találja?

Telefonáló: - Gyöngének, mert többre volna képes, és meglátszik, hogyha elõkapom és akkor mellé ülök. De hát már nincs idegrendszerem, hogy na mellé üljek, hát annyi kötelesség érzet már 10 és fél éves gyerekben lönni kéne, hogy na nekiülök, mögtanulom, aztán jól van fölkérdezem tüle, de hát én ...........

R.: - Jobban szoktak alakulni ezek a dolgok, hogyha az ember elsõ osztályban sem ül le mellé, mert hogyha a szülõ a kicsi gyereket rászoktatja arra, hogy együtt tanulunk, akkor bizony nagyon könnyen támad benne annak az érzése, hogy ez a dolog nem is az õ dolga, hanem az anyukáé.

Telefonáló: - Hát de a leckét nem neköm adják föl.

R.: - Én is ezt mondom pontosan, csak azt tetszik mondani, hogy nem ülhet most már mellette, úgy tûnik, mint hogyha korábban ült volna mellette.

Telefonáló: - Hát ültem, elsõ másodikban sajnos melléjük köllött ülni, a tanító néni is azt mondta ........... Hagyományos szótagolós módszerrel tanult mög olvasni, úgy hogy nincs probléma. Matekkal küzdünk a legjobban, hát a tanulnivalót is egyszerûen ez. Ha több szorgalom volna, sokkal többre volna képös, de ebben kötelességérzet, szorgalma egyszerûen nincs, az nudli.

R.: - Annak sajnos mindig ez a következménye, hogy a gyerekek nem tanulnak meg önállóan dolgozni és nem tanulja meg, hogy az õ kötelessége a tanulás, mert rárakja az anyukára, aki úgy is ott ül mellett, tudja?

Telefonáló: - Igen.

R.. - Szóval nem szokott ez soha-soha jóra vezetni, mindig arra vezet, amire maguknál is vezetett, hogy a gyerek most már olyan jól bele szokott ebbe a kényelmes állapotba, hogy majd az anyu ezt a dolgot megoldja.

Telefonáló: - Hát igen.

R.. - Jövõre jön egy fordulat az életében, ötödikes lesz, amikor a dolgok nem könnyebbek lesznek, hanem sokkal nehezebbek.

Telefonáló: - Hát épp ezt mondom neki, hogy és akkor mi lesz vele jövõre?

R.: - Mi az, ami iránt érdeklõdik a kislány? -, vagy mi az, amit szeret csinálni?

Telefonáló: - Hát, hogy is mondjam, hát a szalontánc, a sport, abból ötös, technikából ötös, rajza négyes, szóval az ilyen dolgok, ének ezek mennek, testnevelés, szóval ilyen irányba. Hát a helyesírása is, az nem mondhatnám, hogy rossz, csak hát a tanulás, a környezet, meg ilyesmi, mert ha mellé ül, akkor mög is látszik az eredmény, hogy sokkal sokkal jobb jegyöket hoz.

R.: - Abban amit szeret, tehát a táncban, a sportban abban kitartó?

Telefonáló: - Kitartó. A táncban meg pláne nagyon, hát már három éve jár erre a szalontánc egyesületbe és a tanár bácsi is hát tehetségesnek tartja.

R.: - Azt szorgalmasan csinálja.

Telefonáló: - Igen, ebben nagyon kitartó.

R.: - Csak azért kérdezem ezt, hogy akkor nem lehet erre a kislányra azt mondani, hogy nincs benne szorgalom, nincs benne kitartás, mert lám bizonyos dolgokkal szemben van benne szorgalom és van benne kitartás, ugye?

Telefonáló: - Hát igen.

R.: - Csak más dolgokkal szemben nincsen.

Telefonáló: - Hát igen, pedig, hát sajnos a tanulásba is köllene, mert ...

R.: - Csak nem biztos, hogy azonos mértékben. Szóval gyakran van az úgy, hogy elsõ, másodikban egy kicsit elkapatjuk a gyerekeket azzal, hogy sokat segítünk nekik, akkor még úgy jól mennek a dolgok, és aztán el kezd ugye az érdeklõdésük különbözõ irányba kifejlõdni és akkor is azt várjuk tõlük, hogy mindenben egyformán jók legyenek. Szóval ha van egy gyereknél valami, ami a maga lányánál a tánc, meg a sport, amiben jó, amit szívesen csinál, amiben kitartó, akkor olyan nagyon nagy baj nincsen.

R.: - Mit mondanak a szüleid, hogyha nem olyan jegyet viszel haza év végén a bizonyítványban, mint azt õk szeretnék?

- Húha, hát mindenrõl letiltottak utoljára. Nem lehetett tévéznem, számítógépeznem, videóznom, nem mehettem sehova.

R.: - És szerinted ez használ?

- Hát nem hiszem.

R.: - Neked ez használt?

- Nem tudom végülis.

R.: - Hát ezt le tudod mérni. Jobb lett a bizonyítványod a következõ alkalomkor, a következõ félévben, vagy nem ?

- Hát jobb lett, de nem amiatt.

R.: - Tehát nem amiatt lett jobb, mert hogy megtiltottak egy csomó dolgot?

- Nem!

R.: - Hát mi miatt?

- Magam miatt.

R.: - Ezzel azt mondod, hogy a tiltás az nem ér semmit?

- Pontosan!

R.: - Akkor, hogy lehet egy gyereknek megmagyarázni azt, hogy jobb bizonyítványt hozzon? Te hogy csinálnád?

- Elmagyaráznám neki.

R.: - Mit mondanál?

- Hát, hogy jól kell tanulni. Nem szabad rossz jegyeket hazahozni.

R.: - De, hát te ez eddig is tudtad, és mégis rosszul tanultál, holott sokkal jobb bizonyítványt is vihettél volna haza, ha egy kicsit odafigyelsz.

- Hát, picit szórakoztam, nem figyeltem annyira a tanulásra.

R.: - Azért egy kicsit összecseng, hogy a tévé, videó, számítógép, ezekrõl tiltottak el. Miért, ezekkel sokat szoktál játszani, vagy foglalkozni?

- Naponta egy-két órát.

R.:- Mit szeretsz a legjobban a három közül?

- Hát most éppenséggel a számítógépet, mert van egy jó játékom.

R.: - Milyen az? Meséld el.

- Hát ilyen középkori ........... játszik, akciójáték szerûség.

R.: - Mennyi idõre tiltottak el?

- Hát egy hónapra.

R.: - S az után az egy hónap után újból lehetett ezekkel játszanod, utána már mindent lehetett?

- Igen.

R.: - Ha teneked gyereked lesz, ha neked lesz fiad, akkor hogy fogod õt megnevelni, vagy hogy fogod rászorítani arra, hogy jól tanuljon?

- Beszélek vele.

R.: - Szerinted a beszélgetés az használ?

- Igen.

R.: - Te kivel szoktál a legtöbbet beszélgetni?

- Hát nem tudom pontosan.

R.: - És kivel szeretsz a legjobban beszélgetni?

- Hát most nincsen olyan, akivel leginkább, mert mindenkivel.

R.: - A komoly dolgokat, ami téged komolyan érdekel, azt kivel lehet megbeszélni?

- Az anyámmal.

R.: - Apukáddal nem ?

- Nem!

R.: - Miért, begurul, mérges lesz?

- Hát nem szeretnék róla véleményt mondani.

R.: - Van valami napirended most, amikor az érettségire készülsz, tehát akkor is fölkelsz minden nap azonos idõben, vagy azért úgy belealszol ilyenkor a délelõttbe.

- Van amikor belealszom a délelõttbe, de sajnos ez egy nem jó dolog, mert csak torlódnak utána még jobban a dolgok. Megpróbálok egy napirendet betartani, hát ami fontos, hogy legyen egy kis változatosság, ne mindig ugyanazt tanuljuk, esetleg délelõttre, délutánra szétosztva. Ami szerencse, hogy nem kell sok mindenbõl érettségiznem, két tantárgyból, nyelvekbõl mentesültem, tehát így maradt a három fõ tantárgy, azt meg be lehet valahogy osztani egy nap.

R.: - Ki vannak dolgozva a tételeid? Ezzel már kész vagy?

- Igen, ami nagy segítségem volt, hogy nem én dolgoztam ki a tételeket, természetesen nekem is kellett, de csak együtt az osztály kidolgozta, és utána fénymásoltunk és abból dolgozunk, természetesen azért a tankönyvet mindenki elolvassa, és szöveggyûjteményt.

R.: - Lehet más gondolatmenet alapján tanulni, szóval én mindig úgy képzeltem, hogy amit nem én dolgozok ki, az nekem idegen.

- Ez velem is így van sokszor. Ha jó a gondolatmenet és egyezik a sajátunkkal, akkor tanulhatunk, de általában így is szoktam külön jegyzetet csinálni, mert amit az ember maga leír, az sokkal jobban megmarad, meg nekem a tanulásnak az egyik fele az vizuális, tehát nagyon bennem van, hogy hol láttam, hol írtam, és hogy sor elején, vagy sor végén van.

R.: - Azt mondtad, hogy váltogatod a tárgyakat. Ez azt jelenti, hogy mondjuk délelõtt magyart tanulsz, és délután történelmet? -, vagy hogy értsem ezt?

- Igen, hát bizonyos fokig megpróbálok túl lenni a nehezén, amit nem szeretek, de próbálom a történelmet és a magyart nem egy napon tanulni, mert mindkettõ igencsak elméleti, inkább váltva, hogy legyen hozzá egy írott dolog is, ugye mint például matematika, és az az agynak egy másik részét dolgoztatja, hogy ne mindig ugyanaz ........

R.: - Attól nem tartasz, hogy folyamatosan kell a szóbelin beszélni? Van ebben gyakorlatod?

- Iskolában korábban voltak már próba érettségi jellegû dolgok szóban és írásban, kinek, hogy megy, de hát......Szóban eddig voltak ilyen hét-tíz perces feleletek, ugye az már komolyabb, a tanár nem szól bele a feleletbe, viszont itt lehet majd ugye vázlatot írni és az sokat segít az embernek. Teljesen fel tudja építeni a feleletének a menetét, ja és utána ugye nézheti ezt a lapot, tehát hogyha valahol mégis elakad, tud már ugorni a következõ pontra és így nem hagyhatja, hogy bele szóljon a tanár ugye, mert azt szokták mondani, hogyha bele szól, akkor az nem a legjobb. De szerintem, hogyha az ember elkezdi, akkor egy ilyen öt perc után már biztos annyira belejön, hogy találja a szavakat és ez a lámpaláz.

R.: - Beosztottad napokra a tennivalókat? -, tehát meg tudod ítélni, hogy nagyjából hogy állsz?

- Igen. Az utóbbi idõkben csúszás volt, de az ember próbálja magát utolérni és szerintem ebben igen fontos azért a napirend, mert így egy belsõ biztatása van, egy belsõ menetrend, hogy ki kell ........... és ez által jobban hajtja magát az ember.

R.: - Kilépsz egyáltalán a lakásból? Szoktál biciklizni most ebben az idõszakban?

- Most is úgy délután fele, akkor már így hattól például úgy nyolcig, és akkor még visszajövök, akkor még mindig lehet szerintem tanulni, bár fizikailag elfárad, de szellemileg ugyanakkor felfrissül egy kicsit és jobban tudja majd folytatni.

R.: - Össze-vissza hány órát tanulsz egy nap, szóval hány órát ülsz? Egyáltalán ülsz, vagy fekve tanulsz?

- Ülni szoktam, a fekve tanulás az annyira nem az én stílusom, úgy elmászik az idõ ezzel. Egy ilyen kilenckor felkel az ember, elvégzi a dolgokat, akkor utána szerintem egy ilyen két óra tanulás, akkor feláll az ember, kicsit mozog ugye, elzsibbadnak a lábai, és akkor iszik egy kicsit ugye, hogy oxigén is kerüljön.

R.: - Mit iszol?

- Vizet.

R.: - Kávé?

- Nem. És akkor utána megint visszaül az ember. Általában ilyen két órás ciklusok.

R.:- Hány órát alszol?

- ........... Iskola idõ alatt igen csak lecsökkent a dolog napi öt, van mikor kevesebb órára is, de most ilyen éjszakai kilógások nincsenek, úgy hogy egy ilyen nyolc óra, az most már elegendõ.

- Jobban oda figyelünk arra, hogy legyen minden ideje, energiája felkészülni a vizsgákra meg a felvételikre, és ez egy kiemelt figyelmet jelent, egy nagyobb alkalmazkodást, mint a hétköznapokban idáig.

R.: - Szerinted ahogy tanul az jó? Módszerét tekintve, idõbeosztását tekintve?

- Tulajdonképpen igen. Mindenképpen minden ember életében valamikor eljön az, hogy az eddigieknél egy nagyobb erõfeszítést kell tenni. különösen módszertani dolgokon ilyenkor már nem lehet változtatni. Az, ami idáig kiépült, megszokta, megtanulta úgy sem lehet ezen változtatni, legfeljebb annyi van, hogy kevesebbet alszik és sokkal nagyobb energiát fordít arra, tehát idõben többet tanul és talán hatékonyabban.

R.: - Tud õ tanulni?

- Nem tudom, hogy igazából, hogy milyen módszerrel tanul, mert nagyon nehezen olvas és, ami hosszabb szöveg, azt mindig mi felolvastuk neki, de az elmúlt egy hónapban partnert választott magának a tanuláshoz, vagy kölcsönösen választották egymást, ami azt jelenti, hogy volt, hogy hárman-négyen összeültek és egymást segítették a tanulásban. Volt, hogy éjjel egy órakor ért haza és addig tanult.

R.: - Hát te félted a Petit, azt mondod, hogy most már el kezdett tanulni, és ha mégse úgy sikerül, akkor vajon nem fogja azt érezni, hogy ez a nagy erõbefektetés fölösleges volt?

- Nem hiszem, ez azért a négy év során, meg a többi dolog kapcsán ez a filozófia, vagy ez az értékrend nálunk úgy alakult ki, hogy az a fontos, hogy mindent megtegyen az ember a siker érdekében. Az eredményét pedig úgy kell elfogadni, ahogy van. Az nem egy tragédia, a kudarc, és a siker nem egy állandó dolog, hanem egy adott helyzet, egy adott szituációnak az eredménye. Hogyha ez elég, akkor örülünk neki és tovább lépünk és megtartjuk, ha kevés, akkor levonjuk a tanulságokat és mindig van egy javítási lehetõség, egy következõ, tehát õ azt nagyon jól tudja, hogy mi sem élnénk meg valami tragédiaként, vagy olyan kudarcként, ha neki nem sikerülne a felvételije.

R.: - Felvételit mondtál, érettségit nem is mondasz? -, szóval igazából a felvételi a cél, az érettségi az mellékes?

- Nem mellékes, de az érettségi valami úton módon nyilván sikerül, hogy ez egy kegyelem kettes, vagy egy dicséretes ötös e közt természetesen a négy év munkája és a tudás is számít. De éppen az adott szituáció, a szerencse, az hogy abban a pillanatban milyen teljesítményt tud kiadni magából és mi elfogadjuk ezt, tehát ami a kettõ közt van, az bármi, és attól nem tartok, hogy teljes sikertelenség van, erre azért nyilván kevés példa van, hogy ezért évet kell valakinek ismételni, mert az érettségit nem sikerül letennie.

R.: - Te is így gondolod, vagy te azért jobban izgulsz, hogy jól sikerüljön.

- Hát én jobban izgulok, én nem így gondolom, elõször is azért, mert, bár a Péter mindig sokkal többet produkál egy lazább, nem számon kérõ helyzetben, nála mindig az okoz nehézséget, amikor úgy mond, na most mond meg mit tudsz. Tehát ez neki sokkal rosszabb, bár ezt õ most már kezdi fölfogni, hogy az élet pont errõl szól, hogy adott idõre, adott helyzetben úgy csúcsosítsd magad, úgy hozd helyzetbe magad, hogy a legjobbat produkáld. Na most nyilván ehhez gyakorlat kell. Ez az érettséginek a, az érettségi errõl szól. Elõször az életükben komolyan. Én azt gondolom, hogy azért nem kegyelem kettessel fog átmenni, mert az eddigi négy év is másról szólt, de az kétségtelen, hogy például megjegyzett olyat Péter, hogy anya, például magyarból is az ötöst tûztem ki célul, de ha kettes lesz, akkor sem szomorkodunk. Tehát õ is, amirõl az elõbb Zoli beszélt, hogy a filozófiánk az ilyen, ennek ellenére bennem azért nagyobb a feszültség, tényleg féltem a gyerekem.

R.: - És, ha nem veszik föl, akkor mi lesz vele?

- Akkor készül a következõ évre, nyárra, illetve arra az idõszakra talál magának munkát, ami részben lefoglalja, részben pedig megtapasztalja azt, hogy milyen dolgozni és nem tanulni, hogy egy kicsit vággyon is rá.

R.: - Olyen egyszerûen mondtad, hogy talál magának munkát. Ezt tényleg úgy gondoljátok, hogy egyik pillanatról a másikra sikerülni fog?

- Nem, ez nem egyszerû, de ez olyan dolog, amivel az életben még elég sokszor fog találkozni. Ezt is meg kell tapasztalnia, hogy ez milyen nehéz dolog, és ennek érdekében is sok-sok erõfeszítést kell tennie. Úgy gondolom, hogy azért egy érettségizett diák nem talál magának egykönnyen munkát, legalábbis olyat, ami teshezálló lenne, meg is fizetik, ebbe mindenképpen segítség szükséges, de azért hagyom egy kicsit, hogy küzdjön és szenvedjen ezen.

R.. - Hol keres majd munkát, szóval hogy lehet úgy munkát találni, hogy annak értelme legyen, és mellette még a felvételire is, majd a következõ évre készülni lehessen. Most ugye abból indultunk ki, hogyha nem veszik föl?

- Hát gondolom mindenhol egy lehetõségek tára, ami nyilván mindenhol nem túl tág, tehát ...... leszûkült ez a lehetõség. Hát Péter nagyon jó informatikából, már most, õ már most csinál honlapokat másoknak, igazából azt gondolja, hogyha ezek neki referenciák, akkor majd õ további munkát tud ezzel szerezni. Önállóan ez nyilván nem megy, ezek a munkák sem a saját talált munkái, a végrehajtás az icipici segítséggel, amit a papa, aki hasonló informatikai területen van ....... segített, azt gondolom, hogy most is így lesz, csak nyilván most kevesebb segítséget kap, hogy érezze, hogy mit jelent azért megdolgozni, hogy maga a munka meglegyen.

R.: - De azért inkább vegyék föl?

- Hát igen.

- Nem biztos, van rengeteg elõnye annak is, hogyha az ember az életben szerzett kis tapasztalatokkal áll neki az egyetemnek. Egészen máshogy hallgatja azokat a dolgokat, egészen másképpen sajátítja el. Tehát akár egy vállalatnál szerzett egy éves tapasztalatnak sok-sok elõnye van. Nyilván az, hogy ki hogy éli meg azt, hogy egy évvel késõbb kezd neki azoknak a dolgoknak, amiknek az évfolyamtársak már, õk másodikosak lesznek, mikor õ elsõs, vagy pedig kiesik egy kicsit a dologból, mind a két szituációt el tudom fogadni az elõnyei és a hátrányai miatt.

 


 

Szakértõink
  e-mail

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?