- Az olvasás, meg a nyelvtan az ötös, meg a német is, csak abból most kaptam egy négyest múlt héten, meg a szorgalom, meg a magatartás az nem tudom, az négyes-ötös, a környezet az négyes, abból javíthatok, a tesi már az ötös.

- Harmadikos.

- ....... rossz!

- Jó!

- Tavaly kettõ négyes volt benne.

- Szerintem a tavalyi az tetszett nekik, jó lesz az idén is, de még javíthatok mindenbõl.

- Hát nem tudom, lehet, hogy majd kapok valamit.

- Nem. A Dávidé kitûnõ szokott lenni.

- Igen. Én nem emlékszem, hogy mit szokott kapni.

- Nem, nem rossz.

- Igen, mert nagyon okos és háromszor volt kitûnõ és lehet, hogy az idén is kitûnõ lesz.

- Nem, azt mondta anya, hogy én is jó tanuló vagyok, csak nem figyelek oda.

- Hát elõfordul, fõleg a kisebbik fiamnak azért muszáj oda ülni hozzá, idézõjelben oda ülni, tehát nem ülök ott végig, mert õ neki nagyon, a gondolatai nagyon máshol járnak. Szóval mondjuk, amit tíz perc alatt meg tudnánk csinálni, sokszor nagyon sajnálom, de sokszor háromnegyed órát, egy órát ott ülünk, mert mindig máshol jár az esze, és rá kell szólni, bögdösni, hogy Balázs, gyerünk, oda figyeljél, mert hamar végezni tudunk vele, és ezért megy el nagyon sok idõ például sokszor. Így viszont, ugye ahogy végeztünk a leckeírással, már este van és le kell feküdni, vacsora és lefekvés.

- Hát, hogy kitûnõ tanuló legyen, hát fontosnak, nagyon örülök neki, hogy ez így alakult. Nem, igazából nem is tudok rá választ adni, hogy fontos-e, vagy nem, tehát örülök neki. Engem az bánt, hogy például Balázsnak a tanár nénije azt mondja, hogy a legjobb matekos a Balázs, a legjobban olvasott, a legjobban helyesír, csak ötösei vannak és matekból fejbõl számol. Nem volt még iskolás, mikor tudta, hogyha kell egybõl elveszünk kettõt, õ ugye úgy mondta még akkor, hogy nem lehet elvenni, mert hogy az mínusz egy, tehát már elsõ osztályban ilyeneket tudott. És a figyelmetlenségébõl adódóan lesz hármas matekból, holott ötös lehetne, tehát ez egy kicsit engem bánt, de hát a nõvérem mindig rám szól, hogy lesz ez még jobb is, ezért ne bánkódjak, mert emellett még mindene ötös. Németbõl például dicséretes ötös, szóval emellett meg nagyon, tényleg nagyon jó a bizonyítványa. És sajnos ott tartunk, hogy nem szereti a matekot, tehát kiderült, hogy, vagy hát számomra kiderült, hogy ezért hármas a matek, és próbálom neki megmagyarázni, hogy hát a matek az végig rossz lesz, szóval akár hol fog tanulni, matek az lesz. Hogyha már most harmadik osztályban utálja, akkor hát nem tudom mi lesz.

Telefonáló: - Volna egy problémám. Van egy tíz éves kislányom és a tanulással van problémám. Egyszerûen nem bírok vele, nincs szorgalom benne, hogy na nekiülök, nincs kötelesség érzet benne, hogy nekem az mög köll tanulni. Egyszerûen már most föladta a leckét.

Telefonáló: - Negyedikes.

Telefonáló: - 3-4-5-ös.

Telefonáló: - Gyöngének, mert többre volna képes, és meglátszik, hogyha elõkapom és akkor mellé ülök. De hát már nincs idegrendszerem, hogy na mellé üljek, hát annyi kötelesség érzet már 10 és fél éves gyerekben lönni kéne, hogy na nekiülök, mögtanulom, aztán jól van fölkérdezem tüle, de hát én ...........

Telefonáló: - Hát de a leckét nem neköm adják föl.

Telefonáló: - Hát ültem, elsõ másodikban sajnos melléjük köllött ülni, a tanító néni is azt mondta ........... Hagyományos szótagolós módszerrel tanult mög olvasni, úgy hogy nincs probléma. Matekkal küzdünk a legjobban, hát a tanulnivalót is egyszerûen ez. Ha több szorgalom volna, sokkal többre volna képös, de ebben kötelességérzet, szorgalma egyszerûen nincs, az nudli.

R.: - Annak sajnos mindig ez a következménye, hogy a gyerekek nem tanulnak meg önállóan dolgozni és nem tanulja meg, hogy az õ kötelessége a tanulás, mert rárakja az anyukára, aki úgy is ott ül mellett, tudja?

Telefonáló: - Igen.

Telefonáló: - Hát igen.

Telefonáló: - Hát épp ezt mondom neki, hogy és akkor mi lesz vele jövõre?

Telefonáló: - Hát, hogy is mondjam, hát a szalontánc, a sport, abból ötös, technikából ötös, rajza négyes, szóval az ilyen dolgok, ének ezek mennek, testnevelés, szóval ilyen irányba. Hát a helyesírása is, az nem mondhatnám, hogy rossz, csak hát a tanulás, a környezet, meg ilyesmi, mert ha mellé ül, akkor mög is látszik az eredmény, hogy sokkal sokkal jobb jegyöket hoz.

Telefonáló: - Kitartó. A táncban meg pláne nagyon, hát már három éve jár erre a szalontánc egyesületbe és a tanár bácsi is hát tehetségesnek tartja.

Telefonáló: - Igen, ebben nagyon kitartó.

Telefonáló: - Hát igen.

Telefonáló: - Hát igen, pedig, hát sajnos a tanulásba is köllene, mert ...

- Húha, hát mindenrõl letiltottak utoljára. Nem lehetett tévéznem, számítógépeznem, videóznom, nem mehettem sehova.

- Hát nem hiszem.

- Nem tudom végülis.

- Hát jobb lett, de nem amiatt.

- Nem!

- Magam miatt.

- Pontosan!

- Elmagyaráznám neki.

- Hát, hogy jól kell tanulni. Nem szabad rossz jegyeket hazahozni.

- Hát, picit szórakoztam, nem figyeltem annyira a tanulásra.

- Naponta egy-két órát.

- Hát most éppenséggel a számítógépet, mert van egy jó játékom.

- Hát ilyen középkori ........... játszik, akciójáték szerûség.

- Hát egy hónapra.

- Igen.

- Beszélek vele.

- Igen.

- Hát nem tudom pontosan.

- Hát most nincsen olyan, akivel leginkább, mert mindenkivel.

- Az anyámmal.

- Nem!

- Hát nem szeretnék róla véleményt mondani.

- Van amikor belealszom a délelõttbe, de sajnos ez egy nem jó dolog, mert csak torlódnak utána még jobban a dolgok. Megpróbálok egy napirendet betartani, hát ami fontos, hogy legyen egy kis változatosság, ne mindig ugyanazt tanuljuk, esetleg délelõttre, délutánra szétosztva. Ami szerencse, hogy nem kell sok mindenbõl érettségiznem, két tantárgyból, nyelvekbõl mentesültem, tehát így maradt a három fõ tantárgy, azt meg be lehet valahogy osztani egy nap.

- Igen, ami nagy segítségem volt, hogy nem én dolgoztam ki a tételeket, természetesen nekem is kellett, de csak együtt az osztály kidolgozta, és utána fénymásoltunk és abból dolgozunk, természetesen azért a tankönyvet mindenki elolvassa, és szöveggyûjteményt.

- Ez velem is így van sokszor. Ha jó a gondolatmenet és egyezik a sajátunkkal, akkor tanulhatunk, de általában így is szoktam külön jegyzetet csinálni, mert amit az ember maga leír, az sokkal jobban megmarad, meg nekem a tanulásnak az egyik fele az vizuális, tehát nagyon bennem van, hogy hol láttam, hol írtam, és hogy sor elején, vagy sor végén van.

- Igen, hát bizonyos fokig megpróbálok túl lenni a nehezén, amit nem szeretek, de próbálom a történelmet és a magyart nem egy napon tanulni, mert mindkettõ igencsak elméleti, inkább váltva, hogy legyen hozzá egy írott dolog is, ugye mint például matematika, és az az agynak egy másik részét dolgoztatja, hogy ne mindig ugyanaz ........

- Iskolában korábban voltak már próba érettségi jellegû dolgok szóban és írásban, kinek, hogy megy, de hát......Szóban eddig voltak ilyen hét-tíz perces feleletek, ugye az már komolyabb, a tanár nem szól bele a feleletbe, viszont itt lehet majd ugye vázlatot írni és az sokat segít az embernek. Teljesen fel tudja építeni a feleletének a menetét, ja és utána ugye nézheti ezt a lapot, tehát hogyha valahol mégis elakad, tud már ugorni a következõ pontra és így nem hagyhatja, hogy bele szóljon a tanár ugye, mert azt szokták mondani, hogyha bele szól, akkor az nem a legjobb. De szerintem, hogyha az ember elkezdi, akkor egy ilyen öt perc után már biztos annyira belejön, hogy találja a szavakat és ez a lámpaláz.

- Igen. Az utóbbi idõkben csúszás volt, de az ember próbálja magát utolérni és szerintem ebben igen fontos azért a napirend, mert így egy belsõ biztatása van, egy belsõ menetrend, hogy ki kell ........... és ez által jobban hajtja magát az ember.

- Most is úgy délután fele, akkor már így hattól például úgy nyolcig, és akkor még visszajövök, akkor még mindig lehet szerintem tanulni, bár fizikailag elfárad, de szellemileg ugyanakkor felfrissül egy kicsit és jobban tudja majd folytatni.

- Ülni szoktam, a fekve tanulás az annyira nem az én stílusom, úgy elmászik az idõ ezzel. Egy ilyen kilenckor felkel az ember, elvégzi a dolgokat, akkor utána szerintem egy ilyen két óra tanulás, akkor feláll az ember, kicsit mozog ugye, elzsibbadnak a lábai, és akkor iszik egy kicsit ugye, hogy oxigén is kerüljön.

- Vizet.

- Nem. És akkor utána megint visszaül az ember. Általában ilyen két órás ciklusok.

- ........... Iskola idõ alatt igen csak lecsökkent a dolog napi öt, van mikor kevesebb órára is, de most ilyen éjszakai kilógások nincsenek, úgy hogy egy ilyen nyolc óra, az most már elegendõ.

- Jobban oda figyelünk arra, hogy legyen minden ideje, energiája felkészülni a vizsgákra meg a felvételikre, és ez egy kiemelt figyelmet jelent, egy nagyobb alkalmazkodást, mint a hétköznapokban idáig.

- Tulajdonképpen igen. Mindenképpen minden ember életében valamikor eljön az, hogy az eddigieknél egy nagyobb erõfeszítést kell tenni. különösen módszertani dolgokon ilyenkor már nem lehet változtatni. Az, ami idáig kiépült, megszokta, megtanulta úgy sem lehet ezen változtatni, legfeljebb annyi van, hogy kevesebbet alszik és sokkal nagyobb energiát fordít arra, tehát idõben többet tanul és talán hatékonyabban.

- Nem tudom, hogy igazából, hogy milyen módszerrel tanul, mert nagyon nehezen olvas és, ami hosszabb szöveg, azt mindig mi felolvastuk neki, de az elmúlt egy hónapban partnert választott magának a tanuláshoz, vagy kölcsönösen választották egymást, ami azt jelenti, hogy volt, hogy hárman-négyen összeültek és egymást segítették a tanulásban. Volt, hogy éjjel egy órakor ért haza és addig tanult.

- Nem hiszem, ez azért a négy év során, meg a többi dolog kapcsán ez a filozófia, vagy ez az értékrend nálunk úgy alakult ki, hogy az a fontos, hogy mindent megtegyen az ember a siker érdekében. Az eredményét pedig úgy kell elfogadni, ahogy van. Az nem egy tragédia, a kudarc, és a siker nem egy állandó dolog, hanem egy adott helyzet, egy adott szituációnak az eredménye. Hogyha ez elég, akkor örülünk neki és tovább lépünk és megtartjuk, ha kevés, akkor levonjuk a tanulságokat és mindig van egy javítási lehetõség, egy következõ, tehát õ azt nagyon jól tudja, hogy mi sem élnénk meg valami tragédiaként, vagy olyan kudarcként, ha neki nem sikerülne a felvételije.

- Nem mellékes, de az érettségi valami úton módon nyilván sikerül, hogy ez egy kegyelem kettes, vagy egy dicséretes ötös e közt természetesen a négy év munkája és a tudás is számít. De éppen az adott szituáció, a szerencse, az hogy abban a pillanatban milyen teljesítményt tud kiadni magából és mi elfogadjuk ezt, tehát ami a kettõ közt van, az bármi, és attól nem tartok, hogy teljes sikertelenség van, erre azért nyilván kevés példa van, hogy ezért évet kell valakinek ismételni, mert az érettségit nem sikerül letennie.

- Hát én jobban izgulok, én nem így gondolom, elõször is azért, mert, bár a Péter mindig sokkal többet produkál egy lazább, nem számon kérõ helyzetben, nála mindig az okoz nehézséget, amikor úgy mond, na most mond meg mit tudsz. Tehát ez neki sokkal rosszabb, bár ezt õ most már kezdi fölfogni, hogy az élet pont errõl szól, hogy adott idõre, adott helyzetben úgy csúcsosítsd magad, úgy hozd helyzetbe magad, hogy a legjobbat produkáld. Na most nyilván ehhez gyakorlat kell. Ez az érettséginek a, az érettségi errõl szól. Elõször az életükben komolyan. Én azt gondolom, hogy azért nem kegyelem kettessel fog átmenni, mert az eddigi négy év is másról szólt, de az kétségtelen, hogy például megjegyzett olyat Péter, hogy anya, például magyarból is az ötöst tûztem ki célul, de ha kettes lesz, akkor sem szomorkodunk. Tehát õ is, amirõl az elõbb Zoli beszélt, hogy a filozófiánk az ilyen, ennek ellenére bennem azért nagyobb a feszültség, tényleg féltem a gyerekem.

- Akkor készül a következõ évre, nyárra, illetve arra az idõszakra talál magának munkát, ami részben lefoglalja, részben pedig megtapasztalja azt, hogy milyen dolgozni és nem tanulni, hogy egy kicsit vággyon is rá.

- Nem, ez nem egyszerû, de ez olyan dolog, amivel az életben még elég sokszor fog találkozni. Ezt is meg kell tapasztalnia, hogy ez milyen nehéz dolog, és ennek érdekében is sok-sok erõfeszítést kell tennie. Úgy gondolom, hogy azért egy érettségizett diák nem talál magának egykönnyen munkát, legalábbis olyat, ami teshezálló lenne, meg is fizetik, ebbe mindenképpen segítség szükséges, de azért hagyom egy kicsit, hogy küzdjön és szenvedjen ezen.

- Hát gondolom mindenhol egy lehetõségek tára, ami nyilván mindenhol nem túl tág, tehát ...... leszûkült ez a lehetõség. Hát Péter nagyon jó informatikából, már most, õ már most csinál honlapokat másoknak, igazából azt gondolja, hogyha ezek neki referenciák, akkor majd õ további munkát tud ezzel szerezni. Önállóan ez nyilván nem megy, ezek a munkák sem a saját talált munkái, a végrehajtás az icipici segítséggel, amit a papa, aki hasonló informatikai területen van ....... segített, azt gondolom, hogy most is így lesz, csak nyilván most kevesebb segítséget kap, hogy érezze, hogy mit jelent azért megdolgozni, hogy maga a munka meglegyen.

- Hát igen.

- Nem biztos, van rengeteg elõnye annak is, hogyha az ember az életben szerzett kis tapasztalatokkal áll neki az egyetemnek. Egészen máshogy hallgatja azokat a dolgokat, egészen másképpen sajátítja el. Tehát akár egy vállalatnál szerzett egy éves tapasztalatnak sok-sok elõnye van. Nyilván az, hogy ki hogy éli meg azt, hogy egy évvel késõbb kezd neki azoknak a dolgoknak, amiknek az évfolyamtársak már, õk másodikosak lesznek, mikor õ elsõs, vagy pedig kiesik egy kicsit a dologból, mind a két szituációt el tudom fogadni az elõnyei és a hátrányai miatt.