- Aziránt szeretnék érdeklõdni, hogy vajon hiú ábránd-e az, hogy én szeretném - mert vidéki vagyok, ezért gondolom, hogy nem lehetséges - otthon megszülni a második babánkat. Igazából még sok információm nincs róla, de hogy mégis nagyon szeretném, hogyha valahogyan ha lenne rá mód, akkor én itthon nagyon szívesen szülnék.

- Hát végül is én Miskolcon szültem az elsõt, nem volt túl rossz, de olyan nagyon felemelõ élményt lévén öt nap végül is olyan nem tudom, szóval úgy éreztem, hogy eléggé ki vagyunk szolgáltatva a csecsemõsöknek, meg az ápolónõknek is. Most már van ugye az elsõ gyerek, végül is õ is erre az öt napra végül is akkor a közelünkben lehetne. És én olvasgattam könyveket az otthonszülésrõl és valahogy úgy képzelem, hogy ez annyira nagy élmény lehet egy anya életében az, hogy itthon és nem kórházi körülmények között, hogy én valahogy erre nagyon vágyom, de hát ha nem lehet, akkor biztos bele kell törõdnöm abba, hogy esetleg majd az én kislányom húsz év múlva.

- Békési Bea pszichológus: Hát amit õ szeretne, az inkább a meghittség és a családiasság, az intimitás. Tehát hogy mintha a kórházban nem a biztonságot utasítaná el, hanem a rutint és azt a differenciált odafigyelés hiányát, amit családi körülmények között nyilván, hogy mindenki megkaphat.

B.B.: - Hát se nem bíztatnám, se nem beszélném le, merthogy a döntés az mindenképpen az õ kezében, illetve lelkében kell, hogy megszülessen. Az otthonszülésrõl azt kell tudni és ez is jogosan kelt sokakban aggodalmat, vagy újabb és újabb kérdéseket, hogy az otthonszülés manapság nem egy elfogadott módja a szülésnek, tehát a Szülészeti és Nõgyógyászati Intézet nem fogadja el a szülésnek ezt a módját.

B.B.: - Az anyákra nézve?

A jog az anyák mellett áll, tehát minden szülõnõ mellett áll, amennyiben lehetõséget biztosít arra, hogy akár az otthonában is megszülje a gyerekét. A szülészek, szülészeti szakma elsõsorban a biztonsági okokra hivatkozva utasítja el az otthonszülésnek ezt a módját. Az õ véleményük szerint kevés otthon alkalmas arra, hogy ez az esemény lejátszódjék, kevés...

B.B.: - Kevés otthon van olyan kórház közelségében, ahová komplikációk esetén nagyon hamar be lehet szállítani a szülõnõt. A másik oldalról, amit hallani és tudni lehet az az, hogy az otthonszülésre jelentkezõk egy nagyon komoly szûrésen esnek át, nemcsak orvosi szempontból, hanem lélektanilag is. Vizsgálják, figyelik az alkalmasságot

B.B.: - Azok a szakemberek, akik az otthonszülést segítik. Tehát az, hogy valaki otthon szeretne szülni, ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül otthon is szülhet, tehát, hogy ennek megvannak nemzetközileg is a kritériumai ki, ki az aki alkalmas és ki az, akinek inkább a kórházban való szülés javasolható.

B.B.: - Nyilvánvaló, hogy Budapest és vonzáskörzetében lakók azok, akik a leginkább hozzájuthatnak.

B.B.: - Annál is inkább tájékozódhat, mert ismét készülõben van a legújabb születéskalauz, ami pont errõl szól, tehát a kórházban szülõ párokat tájékoztatja arról, hogy hol, milyen az ellátás, nemcsak orvosi szempontból, hanem az események emberi oldalát tekintve is. Tehát ha megtehetik és van olyan helyzetben, hogy igazából tud választani, tehát tud mozdulni esetleg a lakóhelyérõl más szülészeti intézmények felé, akkor mindenképpen javaslom, hogy nézzen utána és keresse meg a számára legmegfelelõbb helyet.

- Hát van egy pár történetem, amit így el tudnék mesélni, mondjam?

- A bánásmóddal inkább. Tehát azt mondhatnám, hogy az szinte értékelhetetlen volt.

- Nem, nem is foglalkoztak egyáltalán. Tehát úgy orvosi részrõl minden rendben volt, azt mondhatom, hát nekem saját orvosom volt, a kórház felszereltsége az biztonságot adott, a szakmai oldala. De az ellátás, az ápolónõk, az tényleg nagyon kellemetlen élményeket okozott. Hát például volt olyan, hogy ugye 12 óra után lehetett fölkelni, nekem mûtétem volt.

- Igen. És énnekem nagyon fájt és hát akkor fölkeltettek, hát percekig tartott, míg az ágyról föl tudtam kelni és ott állt mellettem az ápolónõ és mondta, hogy menjek el a csapig. Hát most ez egy iszonyú munka volt nekem és a kezét nem nyújtotta. 12 óra múlva kikapták a katétert, mondom, akkor most hogy lesz? Hát azt mondja, majd jön a nõvér és segít nekem kimenni. Na most errõl szó sem volt, senki nem jött sehova. Aztán fogtam magam egy óra múlva, még én csodálkoztam, hogy így nyílegyenesen, már a helyzethez képest így kimentem. Akkor a mosdóról nem is beszélve. Az olyan volt, mint 15-20 évvel ezelõtt az az igazi pályaudvari vécé. A szaga annak már kintrõl a folyosóról és akkor ott volt pár lépésre, tíz lépésre a másik oldalon a csecsemõ osztály.

- Hát valahogy azt vettem észre, az olyan érdekes, nekem nagyon rendes orvosom volt, de azt vettem észre, hogy õk ebbõl úgy kimaradnak. Tehát van az orvostársadalom és van a többi rész. Mert olyan más világ, tehát szinte akaratlanul is már nem az, hogy hárítják, de õket nem érinti ez a téma, én úgy látom. Ja és akkor én nem tudom, ugye harmadik nap már eljutottam oda, hogy elmentem a mosdóig és akkor ott mosakodtam. És kiment a víz és meglátta ezt a fõnõvér és fogta és letolt engem, szemrehányást tett nekem, elkezdett ott velem egy perpatvart csinálni szinte, hogy én hogy képzelem, hogy ott az a víz kiment és hogy miért nem megyek ki a zuhanyozóba.

- Mikor menni alig tudtam és örültem, hogy végre meg tudok egy kicsit mosakodni. De például a csecsemõsök között is, voltak vagy nyolcan vagy tizen, így váltottak egymást, egyetlenegy lány volt egyszer, aki bent volt a szobában, bejött és ott tanácsokkal látott el minket, kérdezni lehetett tõle, de azután senki nem jött. Tehát soha, egy csecsemõs se. Pedig

- Nem, nem, semmi. Egy olyan, állandóan nyitva voltak az ablakok az emeleten. Tél volt. És huzat a folyosón is, meg szóval legalább öt ablak így bukóra nyitva volt és mondom egyszer az egyik fiatal nõvérnek, annyira nyitva vannak itt az ablakok, olyan huzat van és hideg is, mert a csecsemõket naponta hétszer ott tolták a folyosón ugye. Azt mondja, hát én szerencsére nem vagyok érzékeny a huzatra.

- Komolyan. Nem tudtam, megálltam és úgy nem tudtam folytatni, hogy és a csecsemõk? Én vittem magammal pénzt, mert azt úgy gondoltam, hogy ez a szokás és miért ne adjon az ember? Egyszerûen nem tudtam adni nekik, mert annyira rossz élmény volt, hogy én nem tudtam adni nekik. A végén a két takarítónõnek adtam, mert azok tök helyesek és rendesek voltak és akkor azoknak adtam valamit.

- Hát gondolkodom, mert az orvoshoz viszont ragaszkodom, azért nagyon érdekes kérdés lesz, mert ez nagyon rossz élmény volt. Hazajöttem és össze voltam törve, de nem a szülés vagy a mûtét miatt, hanem emiatt.

- Nagyon sajnálom az anyukát, nekem egy szerencsém volt, hogy az István kórházban, ahol nagyon-nagyon türelmesek az orvosok, tényleg mindegyik. Szóval ott olyannal nem találkoztam én, aki egy rossz szót szólt volna és ott mondták, hogy anyuka mindent úgy csináljon, ahogy magának és a picinek a legjobb.

- Meg kell, hogy mondjam, utána bármi gondom volt, lelki, mert hál istennek a gyerek teljesen egészséges volt, szóval nálunk ilyen gondok nem voltak. Ha nekem volt bármi lelki bajom, én visszamentem az Istvánba és mindig megvigasztaltak. Annyira kedvesek.

- Hát meg kell, hogy mondjam? Nevet nem tudok.

R.: - Nem, orvos, vagy nõvér?

- Orvos, orvos, én csak orvoshoz. A nõvérek ugyanígy, szóval tényleg a csecsemõsök tündériek, komolyan mondom. Megengedték ott például a kórházban, ott ilyen rooming-in van, éjjel nappal, ott például könyörögtem, hogy vigyék el éjszakára és mondták, hogy otthon mit fog csinálni az anyuka?

És megengedték, hogy velem egy ágyban aludjon, úgy tudott aludni, komolyan, velem egy ágyban, hogy éreznie kellett éjjel-nappal, hogy én ott vagyok vele. Szóval végül is ez az egész én csak azért hívtam föl, hogy így kéne hozzáállni.

- 14 óráig hívható mûsorunk: 328-8972-es telefonszámon.

- Mról telefonálok. Van egy 4 hónapos kisfiam most már. És hát minekünk ez a kisfiúnk, ez egy nagyon-nagyon úgymond hasfájós kisfiú és szóval a kérdésem egyrészt arra irányulna, hogy ez a hasfájás, ez végül is mibõl áll? Tehát hogy miért van ilyen, hogy hasfájós gyerek? És másrészt meg ugye azt mondták nekem, amikor nagyon pici volt, hogy ó, hát hathetes korában kinövi. Aztán amikor a hathetes elmúlt és nem nõtte ki, akkor azt mondták, hogy ó hát háromhónapos korában kinövi. De három hónapos elmúlt és még mindig hasfájós. Ó hát majd hathónapos korában kinövi. Szóval azért az ember szeretné tudni, hogy ez most pontosan mibõl áll és hogy mire készüljön. Másrészt meg olyan tapasztalatom is volt, hogy ugye az orvos úgy vonta a vállát, hogy jó, hát hasfájós kisgyerek ugye kinövi és én meg azt is tapasztaltam, hogy ilyen kiütések keletkeztek a kisfiúnak az arcán, az arca bõrén ilyen csúnya piros ekcémaszerû dolgok. És akkor úgy teljesen magamtól úgy elkezdtem próbálkozni, hogy na akkor, hogyha tényleg még a bõrén is kiüt valami, akkor valószínû, hogy valami, amit eszik vagy valami ami körbeveszi, vagy valami, mit tudom én a mosópor, vagy valami. És hát a mosóporral eleinte nem próbálkoztam, hanem fõként azzal, hogy én mit eszem. A hascsikarással kapcsolatban mondták, hogy gyümölcsöt ne nagyon sokat egyek, mert az savas és az lehet, hogy csikarja. A zöldségeknél a rostosat hagyjam ki, mert szoptatom ugye és akkor lehet, hogy attól fáj a hasa és hát ezeket mind fogtam és úgy fokozatosan kiiktattam és úgy figyeltem, hogy változik-e valami és nem változott semmi. Viszont, amikor a tehéntej ivást abbahagytam, akkor csapásszerûen a kiütések, azok megszûntek. Azóta tejterméket egyszer még visszavettem, hogy megbizonyosodjak, hogy tényleg errõl van szó és hát pici sajtot a tésztára tettem, pici tejfölt a fõzelékbe tettem és ugyanúgy egy idõ múlva visszajött ez a tünet. Tehát arra tippelek, hogy érzékeny a tehéntejre, amit én iszom. Hát énnekem is nehéz a helyzetem, már ennélfogva én nagyon tejes voltam, én nagyon kevés húst fogyasztottam, hanem inkább tejterméket, tejet ettem. Én mondjuk úgy nagyon kevés segítséget kapok a külvilágtól, az édesanyám nagyon messze lakik, férjemnek az édesanyjának meg nincs olyan egészségi állapota, hogy õ nagyon tudjon segíteni. A férjem mondjuk partner, de hát õ egész nap nehéz fizikai munkát végez, tehát azon kívül, hogy amikor már én egyszerûen nem gyõzöm nyugtatni a kicsit, mert éjszaka, ha alszik, akkor jár a keze, lába kínjában és hogyha a kiságyban alszik egyedül, akkor egyfolytában fölébred rá. Ha viszont mellettem alszik, akkor én nem tudok aludni tõle. És hát az ember egy idõ múlva egyszerûen olyan mértékû fáradtságot érez, hogy bármit megtenne, hogy ez a gyerek aludjon.

- Hát, mert egyfolytában görcsöl, látom, hogy húzza fel a kis lábát, meg járatja a kezét, álmában.

- dr.Szamosfalvi Imre gyermekorvos: Ezt én se tudtam még eldönteni, még az eddigi tapasztalataim nem voltak elegendõek. Ha a gyerek megszületik, akkor óriási változások mennek végbe az életében. Meg kell tanulni lélegeznie, meg kell tanulnia a környezõ levegõbõl az oxigént fölvenni, földolgozni, a tüdejének rendkívüli módon át kell alakulni, a keringésének át kell alakulni és ugyanígy az emésztésének is. A méhen belüli életben mindent megkapott a köldökvéren keresztül. A megszületés után nincs más módja az élete fenntartására, a táplálék és az energia fölvételére, mint a bélcsatornán keresztül. Na most erre a megszületés pillanatában alkalmatlan a gyerek. Tehát az anyjától kapott tejnek a földolgozásához hozzá kell mintegy érnie a csatornának és ez a funkció, ez fokozatosan alakul ki. Nagyon sokszor látjuk azt, hogy az anyatejes székletben apró kis túródarabkák vannak, merthogy a megkapott anyatejet nem tudja teljes mértékben megemészteni, fölszívni és fölhasználni. Valóban nehéz helyzet és az anyuka elég pontosan körülírta, hogy kinél néhány napig, kinél néhány hétig, kinél néhány hónapig tart el. Mert nemcsak arról van szó, hogy nem szívódik föl, hanem fokozott bélmozgásokkal is jár. A szelek például naggon intenzíven szoktak mozogni az ilyen gyerekeknek a beleiben. Lehet sokszor a has korgásait is hallani, nagy szélürítéseket lehet hallani. És ez nem megy minden fájdalom nélkül. Van olyan gyerek, akinek ez könnyebben megy, tehát õ kevesebb szélürítéssel gyorsabban alkalmazkodik, és van olyan gyerek, akinek ez jóval nehezebben megy. Általában fiúgyerekeknél ilyen természetû gond szokott lenni. A másik komponense ennek, hogy azért a gyerek a megszületése pillanatától kezdve magatartásformákat is tanul. Tehát hogyha idõnént egy-egy simogatással egybekötve, de magára hagyjuk ezekkel a bélgörcsökkel, akkor hogy mondjam, megtanulja elviselni ezeket. Na most itt jön az, hogy mekkora jelentõséget tulajdonítunk neki. Ránéz az édesanyja arcára, látja, hogy az egy szörnyû drámai helyzetet él meg és annak megfelelõen reagál is rá. Én nem azt mondom, hogy mindig és minden körülmények között ez így igaz, de vannak helyzetek, amiket motivál ez is.

Dr.Sz.I.: - Az általában hasznára válik, hogyha egy kicsikét megsimogatni nagyon óvatosan, nagyon finoman, egy kicsikét dögönyözgetni, hasra fektetni, a hátát megsimogatni, ez hasznára válik. Nagyon fontos, ilyenkor különösen fontos a jó böfögtetés, sokszor szoktam azt mondani, hogy a szoptatásnak az elején néhány perc után már böfögtessünk egyet-kettõt, mert ugye sokszor a belekben elõforduló gáznak az eredete az az, hogy lenyelt a gyerek az elsõ néhány korty tejjel egy csomó levegõt és akkor ha nem tudjuk két-három vagy öt percen belül ezt kiböfögtetni, akkor a másik végén távozik és amíg az egész béltraktuson az átmegy, az valóban szenvedést is okozhat a gyereknek.

Itt az anyukánál azért arról nem hallottam, hogy a széklete milyen a gyereknek.

dr.Sz.I.: - Tehát meg kellene nézni, mert azért 4 hónapos korban már elvárható, hogy az eredendõ ilyen emésztési zavarok elmúljanak és hogyha a székletben a gyerekorvos, illetve a védõnõ lát valami kivetnivalót, akkor esetleg egy néhány vizsgálatot csináltatni, nem érte-e valami enyhe kis fertõzés, ami folyamatosan ott mûködik a gyerekben és állandóan létrehoz újabb és újabb bélgörcsöket. A súlygyarapodását is tudni kellene, mert hogy a hátterében azért lehet betegség is ennek. Most ezt nagyon félve mondom ki, mert a gyerekek 99 százalékánál ez nem betegség, de hát azért az egy százalékra is gondolni kell, ahogy valamiféle fölszívódási zavar, vagy valamiféle jól megfogható oka van annak, hogy nem tud megszabadulni ezektõl a bélgörcsöktõl.

dr.Sz.I.: - Ez egy lehetséges megoldása enne a kérdésnek, de azért nagyon remélem, hogy ez az anyuka még hat, meg nyolchónapos korában is szoptatni fogja ezt a gyereket. Az egy okos dolog, hogyha most kivonja a gyanúba vett tápanyagokat a saját étkezésébõl, de én egy két hónap múlva ajánlanám neki, hogy próbálja meg újra enni ezeket és megnézni, hogy vajon megint elõjön-e ugyanaz a reakció. Hogyha elõjön, akkor nyolchónapos korban megint, tehát fölfüggeszteni és újra megpróbálni. Ugyanis a gyereknek az emésztése az folyamatosan fejlõdik. Tehát egyre alkalmasabbá válik. Hát azért vannak ezek a nagyon fokozatos bevezetései az idegen táplálékoknak is, mert a gyereknek a toleranciája, az hónapról-hónapra változik és fejlõdik.

dr.Sz.I.: - Igen és nagyon-nagyon nehéz ilyenkor azt mondani, hogy ne reagáljon minden egyes nyüsszenésére, sírdogálására a gyereknek. Ahogy hallgatom majdnem biztos vagyok benne, hogy elsõ gyerekrõl van szó és ez jellegzetesen így szokott alakulni, hogy az elsõ gyereknek minden egyes apró pici problémájára fokozott reakciókkal reagálunk. Természetesen és ennek következtében a viszontválasz is jóval nagyobb dimenziókat kap, mint amennyire indokolt lenne.

R.: - Véleményüket, tapasztalataikat a közhasznú információkat is várjuk a 328-8972-es számon.

Jó napot kívánok! Szenes Nikolett vagyok a Magyar Oktatási Tájékoztatótól. Ami miatt beszélünk, az a vakáció, cserevakáció szolgáltatásunk. Gondolom, hogy nagy segítség lehet azoknak a családoknak, ahol probléma, hogy hosszabban legyenek szabadságon a szülõk, illetve hát anyagilag is azt gondolom, hogy sokkal könnyebb elviselni azt a terhet, hogy vendégül látunk a mi családunknál egy vagy két gyereket egy másik családtól és aztán a mi gyerekeink utaznak õhozzájuk. Egy ilyen lehetõséget terveztünk a MOT alapítvány internetes oldalán.

Sz.N.: - Igen, hasonló a dolog, de mi különbözõ kérdéseket, kérdésekre várunk választ itt azoktól, akik szeretnének részt venni a cserenyaralásban és külön kis ikonokban fogjuk megjelentetni azt, hogy falun, városon, vagy tanyán van a lehetõség, illetve, hogy vannak-e állatok a ház körül, van-e strandolási lehetõség, mert azt gondoltuk, hogy ezek a legfontosabb szempontok. Rendszerezheti az információt az alapján, hogy õ mondjuk csak falura szeretné küldeni városból a kisgyerekeit, illetve csak városba, mert õk falun élnek.

Sz.N.: - Azoknak ideális, akiknek kisiskolás gyerekeik vannak.

Sz.N.: - Általános iskolás korosztálynak és hát mindenképpen oda kell figyelni, hogy a családok megismerjék egymást. Ehhez azzal is próbálunk lehetõséget adni, hogy nem kötelezõ módon, de kitölthetik azt a részt is, ahol a telefonszámaik vagy a postacímûk van, hogy minél könnyebb legyen a kapcsolatfelvétel.

Sz.N.: - Igen, erre szeretnénk minden lehetõséget megadni számukra az oldalukon keresztül és hogyha valaki esetleg ezzel visszaélne, akkor mi az olyan információkat azonnal el is fogjuk távolítani, ami nem odavaló. Viszont még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet, nagyon sokszor olvastam olyat, hogy olyan nagyszülõkorú emberek, akiknek nincsen gyerekük, nincsen unokájuk szeretnének pótnagymamák, pótnagypapák lenni, azt gondolom, hogy ez is egy lehetõség rá.

Sz.N.: - Igen, ez azt gondolná az ember, hogy nagyon sokakat kizár az egész rendszernek a használatából, de például a falvakban, kisvárosokban mûködõ Teleház szolgálatokon keresztül ott a munkatársak segítséget tudnak nyújtani.