- Egy hónapos. Ha böfiztetik, utána és ha felemelik néha fél órákig is.

- Dr.Pintér Sándor gyermekorvos: Hadd mondjam, hogy bizonyos esetekben ez eléggé gyakran elõfordul és találkozunk ezzel és mennél fiatalabb egy csecsemõ, annál gyakrabban. Általában ez átmeneti, tehát egy néhány hetes vagy egy néhány hónapos korban elmúlik. A gyerekgyógyász kolléga, aki õt figyelemmel kíséri vagy körzeti orvos, ha látta, õ is tud errõl?

dr.P.S.: - Mit mondott önöknek?

dr.P.S.: - Ezt azért kérdem, mert ha õ ezt látta és az volt a véleménye, hogy nincsen különösebben tennivaló vele, tehát semmi komolyabb a hátterében nincs, akkor tessenek ezen megnyugodni és elfogadni. Én is azt tudom mondani, ez átmeneti, általában ez megszûnik. Esetleg egy jó népi régi szokást vagy dolgot hadd említsek, egy erõs inger éri ilyenkor a csecsemõt vagy az újszülöttet, például tetszik a nyelvére csöppenteni egy-két citromlevet, akkor lehet, hogy, mint erõs, savanyú inger ez kioltja és megszûnik. De ezt csak mint gondolatot mondom. Én azt kérem, hogy amit a kolléga mondott, azt tessék elfogadni, valószínûleg megszûnik és nem lesz ez tartósan.

- Köszönöm szépen. Még egy másvalamit azért még szeretnék megkérdezni, hogy normális-e, hogy nincs rendszere a kicsinek. Tehát van, amikor fél éjszakákat vagy egész hajnalig pátyolgatni kell és akkor másnap délelõtt tízig alszik.

dr.P.S.: - Én azt gondolom, hogy adni kell idõt, amíg õ a méhen kívüli élethez teljesen hozzászokik és beáll a külvilági menetrendbe, egészen biztos, hogy egy néhány nap múlva megszokja azt, hogy mi a külvilágban normál menetrend és arra rá fog állni.

dr.P.S.: - Tessék nézni, ezt elfogadom és valóban így van, általában mennél fiatalabb egy csecsemõ, annál kevésbé szereti a változatosságot, tehát a megszokott helyén érzi általában jól magát. De ez nem azt jelenti, hogy ne lehessen elvinni valahova vagy ne látogassa a nagymamát meg, vagy másik nagymamát. De ezt mint elvet, ezt valóban el kell ...

R.: - Mire tetszik gondolni? Tehát hogy hol itt tartják, hol ott?

dr.P.S.: - Hát tessék nézni, én nagyon ellene vagyok annak, hogy ahol csecsemõ van, fõleg fiatal csecsemõ, az az állatok közelében legyen, ezt elfogadom és a nagymamának ebben teljesen igazat adok. Ugyanis a kutya, bármennyire mossák, fürösztik, meg nem tudom hát pátyolgatják, hogy ezt a szót használjam, az mindent megnyal, az tele van féreggel, az bármennyire féregûzés is megy nála, az állatorvos javaslatára, sose lehet tudni, hogy milyen fertõzést közvetít. Én azt javasolnám a kutyákat addig, amíg a kicsi kicsi, addig lehetõleg másutt tartsa a familia, ne a gyerekkel pláne egy szobában vagy egy helyiségben.

dr.P.S.: - Ne bántsunk senkit

dr.P.S.: - Jobb a kutyának kint szabadságot, jobban élvezi a kertben én azt hiszem.

- Nagyon köszönöm szépen.

- Jó napot kívánok! Hné vagyok. Egy nagyon-nagy kérésem lenne, egyébként nagyon szeretem az önök mûsorát hallgatni, most is hallgattam. Egy olyan problémám van, hogy van nekem egy halmozottan sérült gyermekem, már 33 éves. Na most sajnos abban a nagy problémában vagyunk, egyébként sokat volt õ intézetben, most két éve van itthon, - hogy borzasztóan rosszak a fogai.

- Megmondom úgy nagyvonalakban, õ fejlõdési rendellenességgel született, ami azt jelenti, hogy farkastorokkal, nyúlajakkal. És akkor ehhez aztán párosult hát például nem beszél. Amit én beszélek, vagy a rádióban hallja, azt megérti, sõt van mikor abban a pillanatban leparodizálja, mutatja, mert ugye mondani nem tudja, de nem beszél. Enni, iszik, mozogni mozog, tévét néz, rádiót néz, jön, megy, de nem beszél. Na szóval most az lenne a nagy problémám, hát ugye, hogy õ egy ilyen beteg gyerek, hogy hát akárhova nem tudom elvinni fogorvoshoz. Hogy vajon hova, merre vihetném el?

- Õ fiú.

- Hát sajnos azt nem, azt aztán nem, szóval, éppen ez a problémám, igen. Muszáj lesz, mert sajnos mutatja, hogy fáj neki és hát képtelen vagyok. Tudom, hogy egy micsoda kellemetlen rossz dolog az, és nem tudok mást csinálni, mint svéd cseppes langyos vízzel, meg ezzel, azzal megmosom a fogát, mert most két-három napja adok neki néha egy-egy fájdalomcsillapítót.

dr.Cukor József gyermekfogorvos: - Igen. Azért hadd mondjam el azt, hogy tulajdonképpen éppen az ilyen fogyatékos gyerekeknek a fogászati ellátására szervezték meg az altatásban történõ fogászati ellátást. Sajnos azt kell mondanom viszont, hogy viszonylag elég kevés helyen érhetõ ez el és hát bizony elõjegyzésbe veszik és úgy kerülnek sorra ezek a gyermekek. Az orvostudományi egyetemeken lehet megtalálni ezt a lehetõséget, mind Budapesten mind a másik három vidéki egyetemen, ahol hát elõkészítik az ilyen gyermeket és lehetõleg egyetlenegy altatás során teljes egészében a szükséges beavatkozásokat, tehát ha szükséges tömés, ha szükséges esetleg húzás, de bármi mást vagy gyökértömés, az egyetlenegy altatásnál elvégzik, hogy ezzel hát mondjuk a problémát megoldják. Tehát mindenképpen, én nem tudom, hogy a kedves anyuka hol lakik

dr.C.J.: - Budapesti, akkor Budapesten az Orvostudományi Egyetem Fogászati Klinikáján van rá lehetõség, hogy altatásban az ilyen problémát megoldják. Úgyhogy oda kellene fordulni.

dr.C.J.: - Hát biztos, hogy, én mondjuk a hipnotonciához nem értek annyira, biztos, hogy bizonyos esetekben alkalmazható, de hát nem mindenkinél válik be az, hogy hipnózissal egy olyan állapotot lehessen elérni, hogy ott már valóban egy hosszas fogászati beavatkozást el lehessen érni.

dr.C.J.: - Próbálkoztak ezzel és van hipnodontus szakember is Magyarországon, õ jobban tudna válaszolni erre, mert nagyobb tapasztalata van, én evvel nem foglalkozom.

- Telefonszámunk: 328-8972

- Jó napot kívánok! Miskolcról beszélek Nné vagyok. Van egy 42 éves kislányom, szülési sérült, 42 év óta beteg, otthon gondozom, nagyon nehéz vele. Hosszú idõn keresztül sehol nem vállaltak neki foghúzást. Most találtunk Miskolcon egy doktornõt, aki elintézte nekünk azt, hogy bent a kórházban a szájsebészeten kihúzzák a fogát. Most volt a gyerekemnek foghúzása, nyolc fogát húztak ki altatásban. És amit a Szentpéteri-kapui kórházban, a megyei kórházban a doktor úr csinált vele és az altatóorvosnõ fõorvosasszony, azt emberileg nem tudom, hogy megköszönni nekik, mert minket mindenütt elutasítottak. És beiktatták azt, hogy három ilyen fogyatékos gyerek volt, berendeltek mind a hármunkat és két napon keresztül csak velünk foglalkoztak.

Nné.: - És én ezt még soha, sehol nem tapasztaltam, én ezzel a gyerekkel már annyi kudarcot megéltem, annyi elutasítást, annyi bántást, lenézést, mert nagyon sok ember megvet azért, mert ilyen gyerekem van. Nem is nagyon tudom kihordani, mert nem nagyon szállítható, nem szállíthatom, de egy 42 éves gyerek, aki egy ilyen kétéves szinten maradt vissza szellemileg, szóval nehéz. És azzal engedtek el, hogy azzal bocsájtottak el, hogyha bármi probléma van a fogával a gyerekkel, oda bármikor visszamehetek. És én nem tudtam, hogy megköszönni, mert anyagi juttatást, szolgáltatást nem fogadtak el, elutasították, mert szó szerint azt mondta az altató fõorvosasszony, hogy van nekünk elég problémánk, neveljük továbbra is olyan szeretettel ezt a gyereket, mint eddig. Nekem ez olyan jólesett, de olyan jól, hogy én ilyet még soha, senkitõl nem kaptam.

R.: - Mint minden hét szerdáján, ma is 14 óráig hívható mûsorunk a 328-8972-es telefonszámon.

Jó napot kívánok! Én Szilágyi Zoltánné vagyok a Magyarországi Gabonama Gyermek Alapítvány egyik vezetõje. Ezt az alapítványt 1991-ben jegyezték be hazánkban, mint közhasznú alapítványt. Igazából a munkánkat 89-ben elkezdtük már, amikor a rendszerváltás megtörtént mégpedig olyan formában, hogy az akkor itt élõ, már itt élõ menekült gyermekeket toboroztuk össze és táborba vittük õket Svájcba.

Sz.Zné.: - Ez a munka azóta is folyamatos, a következõ évben pedig a Marosvásárhelyen megárvult gyermekeket kerestük meg ezzel a lehetõséggel. Ugye akkor volt a forradalom és nagyon sokan elvesztették szüleiket.

Sz.Zné.: - A munka odáig fejlõdött, hogy több intézetnek a lakóit, árva gyermekeket juttattunk ki Svájcba. Négy éven keresztül üdültettünk árva gyermekeket és utána pedig nyitottunk családok felé is.

Sz.Zné.: - Magyar családok felé, igazából most már válogatás nélkül bárki, aki szeretne programjainkban részt venni, nyitott a lehetõség.

Sz.Zné.: - Ezen a nyáron Svájcban két tábort tervezünk, az egyik a Jura-hegységben Francia-Svájcban, a másik a Magas-Alpokban, egy táborunk lesz Angliában és egy Németországban.

Sz.Zné.: - Van még helyünk igen, szeretettel várunk mindenkit.

Sz.Zné.: - Hát igazából héttõl tizenhat, tizenhét éves korig maximum.

Sz.Zné.: - Magyar pedagógusok, igen. Már kialakult egy stabil munkatársi gárda az alapítványon belül.

Sz.Zné.: - Az angliai táborunk 14 napos, a többi pedig tíz nap, plusz utazás.

Sz.Zné.: - A 276-9675-ös budapesti szám.

Sz.Zné.: - Így van, így van és nagyon szívesen bocsátok rendelkezésre olyan telefonszámokat, azoknak a családoknak a telefonszámait, akik a gyermekeiket már elküldték velünk és nagyon szívesen beszámolnak elsõ kézbõl arról, hogy mit éltek át a gyermekeik és a szülõk is szívesen megszólalnak.

- A tábor iránt érdeklõdõk tehát a budapesti 276-9675-ös számot hívhatják.

- Az elhangzott mûsort Balogh Erzsébet, Havril Erzsébet, Szabó Éva, Szebeni Gál Vera és Horváth Ida készítette.