- Mire egyéves lett a kislány addigra kialakult, hogy gyakorlatilag egy a menetrend. Addig volt nehéz, addig azért ment nehezen, mert egyszer alszik õ is, egy idõben alszanak, egyszerre lefekszenek vagy mondjuk õ negyedórával elõbb lefekszik, de már itthon van este az édesapjuk. A fiúkkal akkor õ átvonul a fiúk szobájába és õ van velük, míg én a kislányt elaltatom, de napközben teljesen egyszerre ébrednek reggel. Minden étkezés ugyanakkor van és ebéd után egyszerre alszanak. Tehát ez inkább addig volt rossz, amíg félévtõl egyéves korig körülbelül mert az elsõ félévben még annyit aludt a kisgyerek, a kisebbik, hogy evett, kicsit fönt volt, elaludt. Tehát gyakorlatilag nem volt gond, mert beraktuk külön szobába, becsuktuk rá az ajtót és hallottuk mikor felébred, akkor áthozni, játszani vele, megetetni, ami éppen aktuális program volt és aludt tovább. Ráadásul az elsõ félévben nem zavarták a zajok. Akár a füle mellett üvölthetett a két fiú vagy akármilyen hangos játékkal játszhatott, szóval õ úgy aludt mint akit fejbe vertek mondhatni. Ahogy nõtt, egyre kevésbé lett ez igaz. Egyre inkább azért maradjatok csöndbe, alszik a testvéretek, kicsit próbáljatok csendben maradni, kellett õket figyelmeztetni, mert egyre érzékenyebb lett a zajokra. Most meg már ha ne adj isten véletlenül tovább aludna délben ebéd után, ha fiúk felébrednek körülbelül öt perc, annyira figyel õ is a zajokra most már. Nem tud nyugodtan aludni, hogy érzékeli, hogy a lakásban azért hangzavar van. És nem olyan nagy a lakás, hogy ne hallatsszon át egyik szobából a másikba a zaj.

- Hát gyakorlatilag igen, mert az én szüleim kertes házban élnek és reggeltõl estig az udvaron vannak, be se lehet õket húzni a lakásba.

- Ó, hát rengeteg. Édesapámnak van asztalos mûhelye, hát ott kalapálhatnak, szögelhetnek, meg miegymást csinálhatnak.

- Nem feltétlenül csak a hozzám szokás, hanem idõnként ami most zajlik ebben a szobában és õk arról tudni szeretnének, ott szeretnének lenni. Inkább a kíváncsiság. Általában az figyelhetõ meg, hogy ha engem látnak tudják, hogy én inkább... meglátnak így mondom, ha engem meglátnak akkor vége a világnak. Kivonulok a konyhába vagy elmegyek és el is feledkeznek rólam, akkor nem hiányzok nekik, de mondjuk a konyhában vagyok és bemegyek egy pillanatra valamiért, akkor negyedóra mire megnyugszanak újra. Ha el kell tûnnöm teljesen és akkor nincs semmi baj. Csak ha meglátnak.

- A nagymamának a virágait kikapálják, kihuzigálják a nagymama legnagyobb örömére, de idõnként meg is locsolgatják. Ha az apjuk ott van, akkor lemossák az autót. Egy szomszédnak van traktorja és traktorozhatnak. Állatok vannak nálunk a szüleimnél is, de szomszédoknál is, és ezeket mind nagyon szeretik.

- Többé-kevésbé igen. Egyszerûen az, hogy kint lehetnek az udvaron, rohangálhatnak, szaladgálhatnak ott. Nem túl forgalmas helyen laknak a szüleim, van ilyen lábbal hajtható kis autó, azzal bejárjuk a környéket. Mindig, hogy menjünk valahova, azt szeretik, csavarogni szeretnek.

- Hát vasárnap szokott lenni.

- Mostanában mi megyünk a nagypapáékhoz és elmentünk hozzájuk.

- Egy autóval.

- Hát, hosszú.

- Hát az ünnepeltnek elõször mondanak egy születésnapi verset, utána meg odaadják az ajándékot.

- Az anyukánk, nagymamánk és az apukánk.

- Õ a szomszéd.

- Nem, hanem az egyik a nagymamánké és a másik meg a miénk.

- Igen, csak a Dóri este állandóan azt a tévécsatornát nézi ami nem sírt.

- Attól, hogy van benne szauna meg nagyobb a kert, tuják is vannak ott.

- Hát nem láttuk, mert amikor elutaztunk Pécsre 10 napra, amikor visszamentünk akkor már fölépült az új ház, zacskókba voltak a játékunk, de még nem lehetett kibontani és amikor észrevettem, hogy zacskók vannak a polcomon megkérdeztem apát, hogy elhozták-e a nagy terepjárómat meg a szürke elemes repülõmet és amikor már minden ki volt pakolva akkor fölpakoltuk a polcra és az nincs a falhoz szögelve, meg még van egy kb. ekkora cipõtartónk is.

- Hát nagyon nem haragudtak ránk de azért majdnem mindennap odamentünk. Megnézték, hogy hol tartanak a munkások meg hogy jól csinálják-e.

- Nem nagyon voltak, de egyszer este ellopták apa fúrógépét, de se baj, mert apa vett újat, de amikor kezdtünk költözködni, a Varga Petiék átköltöztek ami házunkba, elõször dobozokat hoztak át, abban volt játék, ruha, meg még ilyenek. Meg még akkor mi azt csináltuk, hogy átvittük az ágyat. Az ágy nagyon nehéz volt, de én is segítettem. Nekem nem volt nagyon nehéz, de azért jól ment a költözködés.

- Azt szeretem legjobban az új házban, hogy külön szobák vannak.

- Igen. De úgy, hogy a Misi volt külön szobában, mégpedig a Marcival együtt. Meg az is jó, hogy nagy szoba és jól lehet játszani még, meg a konyhából is jól ki lehet látni. Hintázni lehet mert kettõ ilyen állvány van. Nekem van külön szobám és van ekkora lovam meg ekkora is, véletlenül ráugrottam de szerencsére nem tört el, hanem a festék repedt meg.

- Hát elõször is, hogy van saját szobám, így nem kell bátyámmal egy szobában lenni, mert hát nem az, hogy olyan rossz volt, de mondjuk amikor õ zenét hallgatott én meg éppen nem szerettem volna akkor az nem volt igazán jó. Szóval ez így sokkal jobb, hogy az embernek van saját szobája.

- Õ most 15.

- Hát kicsivel végül is nagyobbak lettünk aztán igen, végül is többet veszekedtünk, hogy ha lehet így mondani. Hát mindenféle okok miatt.

- Nem tudom, én mondjuk nem tudok zajban tanulni. A bátyám pedig õ zenét szokott hallgatni és akkor mindig, hogy halkítsa le. A lefekvés az nem igazán, szóval nem nagyon zavartuk egymást olyankor.

- Hát igen.

- Közös. Konyha mondjuk, meg hát fürdõszoba természetesen.

- Igen. Ott vannak a könyvek, ott van egy hintaszék akinek éppen kedve van az oda leülhet aztán olvashat.

- Hát beköltözni az nagyon jó volt és hát mondjuk amikor megvettük a bútorokat akkor tehát választhattam, hogy milyen bútort szeretnék, de az izlésünk az nagyon hasonló a testvéremmel. Szóval úgy volt, hogy szinte mindenbõl kettõt vettünk. Aztán amikor hazahoztuk és összeraktuk azt már én döntöttem el, hogy hova állítom be az ágyat vagy asztalt vagy valamit. Szóval, hogy hogyan rendezem be az végül is teljesen az én izlésem szerint volt. Hát még máig is mindig más lesz ahogy. A bútorok úgy maradtak, ahogy elõször beállítottam. Hát aztán nem tudom, még mindig ilyen képeket néha fölrakok, áthelyezem példul a tévémet, azt néha átrakom más helyre.

- Hát igen, van nekünk is egy kutyánk. Õt úgy hívják, hogy Kajla. Hát igen, sok kutyakép van.

- Persze, igen. Hát hogy ha mondjuk valamit meg szeretnék kérdezni a bátyámtól, akkor bemegyek aztán legtöbbször válaszol. Szóval nem igazán szokott olyan lenni, hogy na most menjek ki, mert hogy most más dolgom van annyira nagyon. Nem igazán.

- Hát olyankor nem igazán szoktam bemenni, de hát ez már nagyon régóta így van.

- Biztos, nem tudom.