Kinga: - Anyukám, apukám és a nagymamám. Ilyen szilvásgombócokat szeretett sütni és az nagyon finom és mi nagyon szeretjük. Testvérim a Tomi, Anett, a Ábel meg én, a Hajna, Bence, Cilike.

Kinga: - Igen, õ az újszülött.

Kinga: - Szeretem nagyon és szeretném hogy fölnõjön és ....... testvérek egymással. Anyukám szeretett sok gyereket és ......... majd el akartuk játszani a hét törpe és Hófehérkét. A herceg az apukám, aki nagyon szereti az anyukámat. Anyukám, aki a Hófhérke, és õ meg a Morgó, a mindig csak morgó, a Hajna a Szundi, az mindig elalszik, a Bence a Hapci, mindig hapcizik, az Ábel az utolsó elõtti és Kuka az Cilike.

Kinga: - Igen. ........... a kuka is tud beszélni, csak hát mindig butaságokat csinál.

Kinga: - Együtt? Akkor takarítunk, meg fõzünk, terítünk meg ilyeneket csinálunk. Van olyan, amikor nincs iskola, nincs óvoda és ......... a felnõtteknek, akkor lehet játszani. Társasjátékot, kirakózunk, meg hát tudunk mit játszani. Ha húzogatjuk a játékainkat és akkor úgy körbe-körbe megyünk az asztal körül. Van olyan, amelyik egy telefont húzza, a Bence, a Hajna meg a teknõst, én meg a katicabogarat, és szoktunk birkózni az apuval, akkor alszunk a kanapén, lepihenünk és én becsavarom magamat, mint egy macska és akkor az apunak így a lábával be vagyok .........úgy szeretek aludni az apukámmal.

Kinga: - Igen.

Kinga: - Hármat! -, akkor tíz lesz.

Kinga: - Igen!

Kinga: - Szeretnék nyolcat.

- Én egyke voltam, tehát mindig bennem volt az, hogy ha családot alapítok, akkor sok gyerek legyen, és én hatot szerettem volna.

- Hát az élet kiszámíthatatlan.

- Hát az ördög tudja. Én azért voltam egyke, mert idõs szüleim voltak. Szerettek volna több gyereket, de hát nem volt erre lehetõség. Egyrészt szerettek a szüleim, kellemes volt, meg elkényeztettek, meg mindent én kaptam meg, de másrészt azért egyedüli gyerekként, nem mondom, hogy unatkoztam, de vágytam arra, hogy gyerekközösségben legyek, tetszett nekem az, hogy a család az sok gyerekbõl áll.

Orsi: - Mi négyen voltunk testvérek. Én mindig úgy éreztem, hogy mi nem vagyunk sok gyerekesek, mert a négy gyerek az még nem sok. A szomszédunkban lakott egy család, ahol hat gyerek volt, és úgy érzetem, hogy az már nagy család. Mindenki kérdezte, hogy hány gyereket szeretnénk, és akkor mondtuk, hogy miután a Zénó egyedül volt, mi meg négyen voltunk hát ennek az egyszer összegébõl adódik, hogy legalább hány gyereket szeretnénk. És akkor mindig mondták, hogy hát öt gyerek, hát az borzasztó, hát ahhoz rengeteg szoba kell, hogy öt gyerek ellakjon. És erre mindig azt válaszoltam, hogy legjobb tudomásom szerint öt gyerek is maximum két féle nemû lehet. Már két szobába azért jól el lehet férni. Ez volt az egyik ........ a másik meg az, hogy a harmadik gyerek után... Az egy érdekes dolog volt, amikor megszületett, úgy éreztem, hogy valahogy nagyon kifáradtam a szülésbe, és második- harmadik nap lehetett, amikor a Zénó egyszer bejött és mondtam neki, hogy te Zénó én annyira nem érzem jól magamat, olyan gyenge vagyok és lehet, hogy én ezt már még egyszer nem szívesen csinálnám. Mondtam, hogy ugye nem baj Zénó, hogyha nem lesz több gyerekünk, hanem ez a három, és tudom, hogy a Zénó rám nézett, és azt mondta, hogy Orsi dehogy baj, s ez engem úgy megnyugtatott, hogy ebbõl nem érdemes sportot csinálni, tehát hogyha úgy érezzük, hogy nem megy, akkor nem kell ragaszkodni ahhoz, hogy márpedig nekünk annyi gyerekünk lesz.

Orsi: - Hát ez volt a harmadik nap. A ....... látja, hogy szépen megérkezett és hogy ,,,,,,, tudunk neki otthont nyújtani, mi sem bolondulunk meg, akkor vállalja a következõt. Ha kettõvel is jól megy a szekér, akkor azt mondja, hogy na hát jöhet a harmadik. Ha még hárommal is bírja a cérnát, akkor azt mondja, na hát jöhet a negyedik, tehát azért mindig a következõt kell felelõsséggel vállalni, s hogyha azt látom, hogy a rendszer stabilizálódik, a család nõ ugyan, de a problémák nem nõnek, hanem csökkennek, akkor azt mondom, hogy jó irányba haladunk.

- Én 9 éves vagyok. A harmadik vagyok.

- Igen. Ez ......... mert olyan aranyosan nevetnek, meg ahogy aranyosan kinéznek, meg szeretem, hogyha így ringatom a kezemben. Amikor elaltatom az ágyban, amire meg szoktak ............mert valamit kell csinálni a babával.

- Igen.

- A Kingának szoktam, neki szoktam legtöbbször, mert fél este ott bent egyedül. Én mondom neki, hogy ne féljen.

- Fent szoktunk aludni. Van egy emeletes ágy, meg ott fent is van négy ágy.

- Ez a fiúk szobája, másik oldalon van a lányok szobája. A fiúk és a lányok szobája között ha beljebb mentünk ott van gardrób, itt van a fürdõszoba. Itt én szoktam aludni, ott a bátyám.

- Igen, és akkor fent lepihenek a bátyámmal, utána játszunk ilyen háborúst papíron, vagy cartedózunk, este mindig olvas, én hallgatom, ......... ne aludjak el, nem alszom el. ............ csak ........összeveszek legtöbbször.

- Azt akarja csinálni, én ezt akarom csinálni.

- Hát igen.

- Így van. Gyakorlatilag ez egy probléma nagyobb családnál, hogy mindegyik gyereknek intim, olyan pillanatai legyenek, amikor csak rá figyelek. Tehát nem az a lényeg, hogy csak neki adok valamit, hanem hogy a szülõ jelezze annak a gyereknek, hogy õ mint egyedüli személy és a legfontosabb, tehát mindenki fontos, de érezze azt, hogy akkor és ott csak rá figyelek.

- Meg lehet, ez az én módszerem, gyakorlatilag nem szavakkal kifejezem azt, hogy most csak õ van nekem, szeretem, játszom vele.

- Átölelem, minden reggel adok neki egy barackot, ha haza jön, akkor megkérdezem, mi volt, persze ilyenkor mindig a szülõ elköveti ezt a hibát, na mi volt az iskolában? Terítsél! Nem is érdekel, csak ez rutin kérdés, nem, mi volt az iskolában? Mondja, figyelek rá, válaszolok és ez neki elég. Nem kell ehhez órák, de nem felejtem el, tehát ha az egyiktõl megkérdezem, akkor mindegyiktõl meg kell kérdezni. Ez a munka, ez a szülõt is építi, tehát nekem öröm az, hogy tudom követni a..... Oda figyelek arra, hogy miben más mint én.

Orsi: - A 24 óra nekünk is 24 óra. Nyílván, hogy nem mindennap mindegyik gyerekre kerül sor, de hát azért vagyok itthon, hogy a napba azért valahol beleférjenek, még hogyha nem is beosztva, de talán inkább úgy, hogy amikor együtt vagyunk, akkor tényleg rá figyeljek, tehát lehet, hogy idõnként valamelyik kimarad, én nem mondom azt, hogy nem ...

Orsi: - Hát erre kell oda figyelni, és hát a reklamációt komolyan venni. Én azt hiszem, hogy nem biztos, hogy tökéletesen, sõt biztos, hogy nem tökéletesen csináljuk, de hát arra kell figyelni, hogy a szükségeket azt észre venni és akkor kielégíteni, amikor éppen kell.

- Megosztjuk magunkat annyiban biztos, hogy mi fontos és mi nem, tehát a gyerek, ha azt már megérti szubjektíven, hogy õ most ............, de látom azt, hogy ez nem igazán kudarc, csak most éppen becsúszott egy egyes, akkor nyílván nem olyan lényeges mint annál, akinél látom azt, hogy kezd szorongani, teszem azt túl magasra teszem a mércét, és õ nem tudja hozni, de akarja hozni, és akkor ebbe belegörcsöl.

- Na nem, kedvenc nincs, és egyáltalán nem egyformán viszonyulunk, tehát mindegyik más értékeket hordoz, és mindegyik más képességekkel rendelkezik, és a szülõ feladata, és tulajdonképpen játéka, hogy mindegyiket ........ Nekik mindig azt az élményt kell adni, hogy õk mindegyik más, de egyformán tehetséges, mert valamiben a legjobb közülük.

- Én úgy fogom föl ezt az egész család- gyerek-szülõ viszonyt, hogy én az edzõjük vagyok.

-A jó edzõ másképp edzi az evezõst, másképpen edzi a kosarast és másképpen edzi mondjuk, aki judozik, tehát én a judozóból szeretném kihozni, a judozás maximumát, az evezõsbõl meg az evezõsét.

- Abban persze igaz, hogy érzelmileg megéli azt, hogy az egyiktõl több kedveskedést kap, mint a másiktól, amitõl nyilván kellemesebb lesz az együttlét, vagy az egyiknek a világa az ébredezése, vagy az asszociatív képzése az közel áll az enyémhez. Tetszik nekem az, hogy õ ugyan úgy kapcsol, mint én, és az persze fordítva. Van olyan gyerekünk, amelyiknek a világa tõlem elég távoli, tehát nem olyan sokat értek az õ reakcióiból, de ez nem azt jelenti, hogy nem szeretem, csak azt jelenti, hogy nehezebb dolga van velem.

- Igen, így, ezt lehet mondani, és igazából a gyerekektõl tanul az ember rengeteget, tehát mert annyi minden emberismeretet, annyi minden önismeretet, annyi minden világismeretet tanul a gyerekektõl, hiszen velük együtt átéli újra a személyiség fejlõdést, egy csomó mindenre rácsodálkozik, ami lehet, hogy pont benne probléma, ami a gyerekben ott van. Ha a szülõ elég türelmes, hogy ezekre figyelmes, akkor õ csak több lesz.

Tomi: - Változó. ....... nõvéremmel akarok játszik, van amikor az öcsémmel, például .............. focizni lehet vele jól fára mászni. ...... Kinga az ....... akar játszani, vagy a Hajna a Bencével.

Tomi: - Hát nem, mert akkor eléggé unnám a dolgot. Nem túl érdekes, hogyha valaki egyedül van, akkor magányosan vagyok, ez nem egy egész család, mert a család az úgy áll, hogy sok gyerek, legalább három gyerek .........

Tomi: - Igen, szeretném ha többen lennénk.

Tomi: - Úgy tíz elég lenne az nekem.

Orsi: - Majd egy év múlva térjünk vissza rá, mert én mindig, amikor egyéves körüli a legkisebb, akkor van az, hogy fölmérem azt, hogy hogy érzem magamat. Akkor kezdek el azon gondolkodni, hogy most, hogyha lenne még egy, akkor azt vajon bírnám-e és eddig még mindig azt mondtam, hogy igen.

- A gyerekvállalás az egy közös munka, úgy hogy igazából az nem csak a szülõkön múlik, hanem lelki értelemben sok mindenki máson, tehát ha jön jön, örülünk neki, ha kopogtat beengedjük, ha meg nem, akkor örülünk a hétnek.