- Füves cigit szívtam, de...

- Én nem tudom, hogy csináltam, de rám semmilyen hatással nem volt.

- Rendesen leszívtam, bent is tartottam. Úgy voltam vele, hogy egy- két slukkot, de én nem akarom, hogy hasson, és lehet, hogy ez hülyeség, de szerintem ez akadályozta meg azt, hogy én nem kerültem olyan állapotba. De nem is akarom többet, meg akkor se azt akartam, hogy nekem hasson, csak, hogy milyen az íze, meg ilyesmi.

- Énnekem az egyik barátnõm, akit ugye mindig is engedtek a szülei szórakozni és mindig is hívott volna, engem meg sose. Most meg lehet nézni, hogy hogy néz ki. Amikor péntekrõl péntekre, szombatról szombatra mindig az volt, hogy õk mennek a Totálkárba, mennek egyéb helyekre, õnekik már unalmas az alkohol, hát nyaljanak bélyeget. Azt mondta a lány, hogy fantasztikus érzés nagyon feldobott dolog volt, nagyon jól érezte magát. Ami a legrosszabb az egészben, hogy annyira hozzászokott ezekhez a hétvégi szórakozásokhoz, már semmi újdonságot nem mutatott számára, teljesen mindegy volt neki minden és gátlástalan valaki lett. Valamelyikük, nagy többsége úgy gondolja, hogy ki lehet lépni a problémákból ezen az úton keresztül.

- Szerintem aki kipróbálta a drogot, vagy valamilyen élménye volt ebbõl, és ráadásul jó volt ez az élmény, akkor nem hinném, hogy másra hallgatnának.

- Ebben lenne a szüleinek nagy szerepe, de errõl nincsen igazán tapasztalatuk. Éppen ezért õk ebben nem tudnak segíteni.

- Látják szüleim a tévében, akkor az van, hogy kisfiam ezt ne csináld, azt ne csináld, holott köze nincs a témához, mert én járok el szórakozni, tudom, hogy hogy folynak ezek a dolgok. Nem az, már mint régen, hogy a cukrosbácsi, hanem odajön, a kezembe nyomja, elõször nem kell fizetni, utána fizetek, hogyha jól esett. És akkor ugye jönnek végül is ezek a gyerekes tanácsok, amiket õk adnak, hogy megkérdezik mennyi az idõ, ne állj meg, meg ilyen hülyeségek. Tehát amirõl végül is az embernek manapság már semmilyen baja nem származhat, hogyha valamennyire reális gondolkodású.

- Nem is az, hogy lemaradtak, hanem hogy nincsenek benne. Szerintem Magyarországon a drogfogyasztóknak a 80 %-ka 15 és 27 év között van. Egy 40, 45 éves azért annyira nem érti. Meg nem tudnak különböztetni szerintem egy marihuánás cigarettától egy doboz Marlborót.

- Adják a jó tanácsokat, de ugyanakkor nincs mögötte semmiféle tapasztalat, semmiféle tudás amit õk tovább adhatnának, csak amit éppen a tévébõl, rádióból hallanak, meg a szomszédasszony elmondott nekik, azt próbálják továbbadni. Én se szeretném kipróbálni, nem is vágyom rá. Több embert láttam már, amikor ilyen másfél órán át görcsbe állt a keze, meg se tudott mozdulni, ott vergõdött össze-vissza és valahogy ez elveszi az ember kedvét tõle.

- Nem akkor kell gondolkodni, amikor az ember benne van, hanem elõtte, mert akkor még képes azt eldönteni, hogy lehet, hogy jól fogom magam érezni minden héten négy órán keresztül, de utána egész életemben azt kell néznem, ahogy vergõdök. Aids, akármilyen betegség amit összeszedek és esetleg három éven belül meghalok, de buliztam ötöt, hatot. Hát ennek nincs értelme.

- Nekem volt egy ismerõsöm, aki bélyegezett. Mesélte nekem, hogy pókhálókat látott. Lefeküdt az ágyra és azt várta, hogy haljon meg. Mondta, hogy többet nem is akarja kipróbálni.

- Szerintem azért nehéz hátat fordítani ezeknek a dolgoknak, mert aki benne van és úgy érzi, hogy jó az már csak azért nem hagyja abba, mert jó, hacsak rá nem döbben és aki meg már tényleg annyira benne van azt pedig a testi kényszer viszi rá, hogy drogozzon, mert a teste hiányolja.

- Szerintem ebbe a korba nagyon sokan vannak úgy a fiatalok körében, akik testet-lelket összemelegítõ kapcsolatban vannak a barátnõikkel, barátaikkal és így egy nagy társaságot alkotnak, de például mi is kiléptünk a kapun és mindenki megy a másik irányba.

- Az embernek akármilyen a társasága, hogyha le akar szokni, vagy ha nem akar leszokni csak saját maga tudja eldönteni.