- Az az igazság, hogy kicsit én is félek ettõl az iskolakezdéstõl, mert ez nem olyan lesz, mint nagyobbiké volt, mert akkor itthon voltam, akkor mindig segítettem neki. Most dolgozom és szóval nem könnyû számomra, gondolom én, hát aztán szerintem Petikének egészen más élményei lesznek, de remélem, hogy könnyen fog õ is boldogulni az iskolában, úgy mint a testvére.

- Igen, akkor teljesen, mert akkor itthon voltam még a kicsivel és akkor minden délután, amikor hazajött akkor szabad volt, akkor az csak az övé volt.

- Hát sokkal másabb lesz, mert úgy dolgozom egyik héten délelõtt, a másik héten délután. És a délutános héten be kell vonni a család más tagjait is, az apját meg a testvérét. Danika elég nagy fiú már, úgy hogy õbenne lehet is bízni, hogy segítsen az öccsének, hogyha valami problémája lesz .

- Igen, én is ezért mondtam azt, hogy kicsit tartok is tõle, mert jobb szeretném, hogy ha mindig vele tudnék lenni.

- Azt hiszem, azért nem lesz gond, mert viszonylag könnyen beilleszkedik, meg már nagyon várja végül is az iskolát és azt hiszem, hogy elég, hát elég okosnak tartom, úgy értem, hogy elég könnyen fog tanulni és nem lesz vele különösebb probléma.

- Voltam.

- Jó.

- De.

- Amikor az Andit elvittük az iskolába, akkor valamikor én is szoktam menni.

- Hát, van aki szereti, de van aki nem.

- Nem tudom.

- Lesz. Csak egy.

- Ismerem.

- Attól, hogy az óvodában sokat lehet játszani, az iskolában meg nem lehet.

- Nem tudom.

- Hát gondolom a padban ülésre, a táblára figyelésre meg nyilvánvalóan egy más környezethez való szokások kialakítására, arra, hogy a tanítónéni egy másfajta tekintély mint az óvónéni, feladatlapokat oldanak meg, hajtogatnak, gyurmázgatnak, olyan tevékenységeket csinálnak amelyeket mi is végzünk itt az óvodában.

- Én azt gondolom, hogy ezt nem kell a gyerekeknek megszokniuk.

- Ebben az évben nem indítottunk iskolaelõkészítõt, de az elõzõ években tartottunk. Azt is úgy éreztük, hogy a szülõk igénylik végül is, hogy az óvodás gyerek betekinthessen egy kicsit az iskolába. Tehát ezeknek a iskolaelõkészítõ foglalkozásoknak nem az volt a célja, hogy az óvodáknak bármilyen hiányosságát pótolja, hanem szerettük volna a gyerekeket még akkor becsalogatni az iskolába, amikor õk még óvodások. Egy más környezetet, egy más embert megismerni és nekem az volt a tapasztalatom, két évvel ezelõtt tartottam iskolaelõkészítõ foglalkozást, hogy abból a csoportból, 15 gyerek jött össze erre a foglalkozásra és abból a csoportból nyolc gyerek jelent meg szeptemberben az én elsõ osztályomban és nagyon jól érezték magukat, boldogan jöttek be ismerõs helyre, ismerõs tanító nénihez, amitõl tulajdonképpen a többi gyerek is megbátorodott. Nem szorongtak, nem féltek az iskolától, és az egész osztályra nagyon jól hatottak.

- Ezeken a foglalkozásokon tulajdonképpen a gyerekeknek a háttérképességeit próbáltuk fejleszteni és leginkább azokat a foglalkozásokat, egy kicsit részben õk is irányították, amit nagyon szívesen csináltak. Játszottunk, olyan feladatlapokat töltöttünk ki, amelyek tulajdonképpen rögzítették a gyerekekben az irányokat. Jobb, bal. Ez nagyon nehéz megkülönböztetés egy elsõ osztályos kisgyerek számára. Még sokszor azok is összetévesztik, akik már úgy jönnek el az óvodából, hogy biztosak abban, hogy merre van a jobb és merre van a bal, vagy az elõre, hátra. Ez egy olyan kritikus pont. Aztán rajzoltunk, énekeltünk, tanultunk ugyanúgy mondókákat, játékokat, közös játékokat, aztán olyan feladatokat oldottunk, meg ami tulajdonképpen már egy kisgyerek számára is kihívás volt. És ezek mind játékos feladatok voltak, de általában figyeltem, hogy melyek azok a foglalkozások, melyek nekik nagyon tetszenek, amelyeknek örülnek és aszerint próbáltam összeállítani mindig a következõ foglalkozásnak a feladatait.

- Testnevelési alkalmassági vizsgálaton voltunk és azt vizsgálták, hogy milyen ügyes a gyerek. Különbözõ mozgásokat kellett végrehajtania, futásos feladatok voltak, labdás feladatok voltak, ugrani, mászni, csúszni és ezeket hogy tudta fegyelmezetten végrehajtani, ez volt a feladat.

- Azt hiszem, igazából nem az a fontos, hogy mit produkál a gyerek egy ilyen felmérésen, hanem ez egy lehetõség arra, hogy megismerje az iskolát elõször is, megismerje az ott tanító tanárok némelyikét, egy kicsit belelát valamennyire, minimálisan az iskola világába és önmagához képest egy megmérettetés, meg az óvodás társaihoz képest.

- Az én fiamnak jól sikerült, de azt hiszem, hogy a jelenlévõk között nem volt olyan, akinek ne sikerült volna jól, tehát a szintet, a pedagógusok által felállított szintet mindenki teljesítette, bár kihangsúlyozták, hogy nem egyformán ügyesek a gyerekek, de mindannyian ügyesek voltak.

- Hát a gyereknek mindenképpen egy szinten, egy bizonyos szinten. Talán az iskolának is a szülõ szempontjából. Ahogy készülnek, ahogy ott a szülõket fogadják, ahogy lezajlik ez az egész, nyilván a szülõ is képet kap valamennyire az iskolának errõl a tevékenységérõl, vagy errõl az oldaláról.

- Igen, testnevelés irányultságú osztályt fognak indítani és ehhez hát rossz szó az, hogy válogatják a gyerekeket, mert ugye igazolja a vizsgálat, hogy mindannyian megfeleltek, de valamennyire a pedagógusok elõzetesen képet kapnak arról, hogy milyen képességekkel érkeznek ezen a téren a gyerekek.

Mv.: - Volt ennek a megmérettetésnek, megmérésnek valamilyen felvételi szaga?

- Nem, egyáltalán nem, nagyon kedvesen fogadtak bennünket, nagyon közvetlenek voltak a gyerekekkel, hogy úgy mondjam együtt számolták meg magukat, tehát õk közelítettek az óvodásokhoz, inkább minthogy õket vonják bele a nagy iskolás dolgokba.

- Neki személy szerint vannak az úszással kapcsolatos félelmei, úgy hogy elképzelhetõ, hogy mindannak ellenére, hogy nagyon jól teljesített, az úszás miatt esetleg mégsem ebbe az osztályba fog járni.

- Számomra beigazolódott az, hogy nemcsak a játszótéren ügyes, hanem megfelelõ keretek között feladatot végrehajtva is meg tudja oldani mindazt amire képes. Hogy az iskolának mi szûrõdött le ebbõl azt õk tudnák megmondani.

Dr. Kiss Gyuláné általános iskolai igazgató-helyettes: - A zenebarát osztály és a testnevelés orientált osztály az alapóraszámtól kettõvel több óraszámban tanulja ezeket a tantárgyakat. Tehát az átlagos elsõ osztályosnak kettõ énekórája van egy héten és plussz kettõ órát kap még hozzá. Ez azt jelenti, hogy nagyobb léptékben, bõvebben tanulja a zeneelméletet, és lesz alkalma második, harmadik osztálytól kezdõdõen, hogy hangszerrel foglalkozzon plusz óra keretében. A testnevelés orientált osztálynál úgy szintén kettõ óra a kötelezõ óra és plusz kettõ órát kap ez az osztály és ezt úszással szeretnénk kitölteni, uszoda segít nekünk ebben, hogy ezt meg tudjuk oldani.

K.Gyné.: - Úgy gondolom, hogy azért nem megterhelõ, mert mi igyekszünk tartani a NAT elõírásaihoz, az azt jelenti, hogy egy elsõ osztályosnak napi 4 óra a megengedett, ezt be is tartjuk és az a plusz két óra az ebéd utánra, kora délutánra tevõdik át.

K.Gyné.: - Én szerintem tudják, és mégis egymást valahol belelovallják ebbe a divatba, hogy nekik most kell például nyelvet választani vagy most kell valamilyen tagozatot választani. Én részemrõl annyit mondhatok, hogy miután tényleg jó a kapcsolatunk a környezõ óvodákkal, elmegyünk szülõi értekezletet tartani, olyankor mindig elmondjuk, hogy a gyermek életében a legeslegfontosabb az, hogy megtanuljon magyarul olvasni, írni, számolni és nyugodt körülmények között, ne legyen túlterhelve, ne okozzon ez stresszt a gyereknek például.

K.Gyné.: - Nem hiszem. Szeretnénk megtartani, ha összejön akkor azt a harmadik sima osztályt, szeretnénk megtartani, ugyanis még mindig a harmadik osztályban is lesz rá lehetõsége, hogy bármelyik irányba elkötelezze magát akár zene, akár nyelv, akár a testnevelés irányába, és egyébként is az, amit õk megkapnak emelt szintû oktatásban, ez különóra keretében is bármikor megszerezhetõ. Tehát a zeneiskolának itt kihelyezett tagozata van a mi iskolánkban és itt is ugyanúgy szolfézst tanulhatnak, zenét tanulhatnak és hangszereket választhatnak. Nem feltétlenül a tanórai kereten belül kell ezt megszerezni a gyereknek.

Mv.: - Tényleg, ezek az emeltszintû képzések, ezek a tagozatok miért elsõben jelennek meg, miért nem harmadikban, ahogy mondja?

K.Gyné.: - Én úgy gondolom, hogy az emeltszintû képzéseknek pontosan ez a célja, hogy miután kevés a gyerek és minden iskolának a munkaerõ gazdálkodása ugye attól függ, hogy hány gyerek jelentkezik az iskolába. Tehát valahol egy kis versengés is folyik az iskolák között, hogy mit tudok nyújtani, bár ezt a szülõk is elvárják tõlünk, tehát valószínûleg ezért van ez, hogy már elsõ osztálytól kezdve kell hogy nyújtsunk valamit. Ezek az elvárások miatt történnek. Sajnos el kell bocsátani pedagógusokat. Nálunk például ebben az évben nemcsak ennek a vonzata, hogy pedagógust kell elküldeni, tehát nemcsak amiatt, hogy egy osztállyal kevesebb lesz, hanem a hat és nyolcosztályos gimnáziumok elszívó ereje miatt is sajnos oda fogunk jutni, hogy egyre kevesebb gyerekünk lesz és egyre több pedagógust kell elküldeni, ugyanis negyedik osztály év végén jelentkezhet a gyerekek a nyolcosztályos gimnáziumba. Az idén négy negyedik osztályunk van és már eleve most tudom, hogy tíz gyereket már felvettek nyolcosztályos gimnáziumba. Na most tíz gyerek az már azt jelenti, hogy nem lesz szükség négy ötödik osztályra, mert eleve kevesebb lesz a gyerek. A hatosztályos gimnáziumba pedig a hatodik osztály év végén szipkázzák úgymond el a gyerekeket és ezért aztán a felsõ tagozatban csökken a létszámunk, úgyhogy sajnos pedagógusokat kell elküldeni.