Vendég a háznál
2001. május. 9.
Kossuth rádió, 13.05
- Jó napot kívánok,
én Budapestrõl telefonálok. Nekem van egy kislányom, már lassan
kettõ éves lesz és szeretnénk egy testvért neki. Na most
ugyanaz a férjem, tehát semmilyen változás nem történt,
viszont már lassan egy éve próbálkozunk. Hogy ez egy pszichikai
hatás, hogy nagyon szeretnénk a babát vagy esetleg szülés közben
történhet ilyenkor valami, hogy megsérül bármilyen szervem, ami
miatt nem esek teherbe vagy mit kell tennem érte.
Mv.: - Mert az elsõ az jött amikor úgy döntöttek, hogy jöjjön.
- Igen, igen, a három hónapon teljesen normálisan.
Dr. Ács Nándor szülész-nõgyógyász: - Hát ahogy szokták
mondani számos oka lehet ennek. Tényleg elõfordulhat olyasmi, de
szerencsére nagyon ritkán, hogy a szülés után például egy
gyulladás vagy valami hasonló folyamat okoz a méhen belül vagy a
petevezetõkön belül valami elzáródást, de hát azért ez
meglehetõsen ritka. Ennek a fennállása ez kiszûrhetõ egy
kontrasztanyagos röntgenvizsgálattal, amit HSG néven szoktak
emlegetni. A férfiaknál is nagyon sokszor történhet olyasmi,
hogy a spermaszám leesik valamiért. Tehát hogyha egy éven belül
nem sikerült most a következõ teherbeesés, akkor több irányba
kell elindulni. Elõször is a férjének meg kéne nézetni a
spermaképét, Önnél hormonális kivizsgálást kellene csinálni,
megnézni, hogy milyen a peteérés. Hogyha ez mind a kettõ rendben
van, akkor megcsinálni ezt az átjárhatósági vizsgálatot vagy
ezt a kontrasztanyagos röntgent. Amit tetszett kérdezni egyébként
ez a pszichés hatás is ismert, tehát akár mondjuk egy fokozott
stressz miatt vagy azért, mert nagyon szeretne babát.
- Igen, sajnos ez bennem van.
Á.N.: - Így van, ez nagyon jó egyébként, de ez úgy hat ez
pszichés hatás, hogy a peteérés rendellenességét váltja ki és
ez viszont a megfelelõ hormonális kivizsgáláson kiszûrhetõ.
- Na most közben nekem volt már egy cisztám és lehetséges,
hogy ez a ciszta is azért alakult ki, mert a peteérésbe ez a
pszichikai stresszhatás?
Á.N.: - Nézze, a ciszták az olyan dolog, hogy nagyon sok nõnek
van cisztája, legtöbbször ezek egy pici és ártalmatlan dolgok,
csak most már ultrahanggal ugye mindent észreveszünk és akkor
rettenetesen megijedünk. Ezek a maguktól elmúló ciszták ezek azért
ilyen ártalmatlan dolgok, de hát hogy ha volt cisztája esetleg
utalhat arra tényleg, hogy nincs teljesen rendben a peteérés, de
ez ma már hormonvizsgálatokkal gyönyörûen diagnosztizálható.
- És ez a hormonvizsgálat az milyen, hogy történik, vérvizsgálat
alapján?
Á.N.: - A ciklus megfelelõ napjain kell a vért levenni és
akkor a megfelelõ hormonokat megnézik.
- Igen, és ez ilyen ultrahang, hogy peteérés vagy ilyesmi?
Á.N.: - Az ultrahang az mutatja, hogy peteérés van vagy
nincsen, de hogy annak a petének milyen a hormontermelése arról
semmit nem mond el, sokkal korrektebb a hormonkivizsgálás.
- És ez így már indokolt egy év után ez a kivizsgálás?
Á.N.: - Hát nézze, ha Önök nagyon szeretnék a teherbeesést,
akkor én azt gondolom, hogy nem ártanak.
Mv.: - Egyébként itt utalt a doktor úr a férjére. Nagyon
sokat dolgozik például a férje?
- Igen, sajnos sokkal többet mint az elsõ baba elõtt.
Á.N.: - És mit dolgozik õ?
- Ülõ munka, tehát számítógép programozó. És minimálisat
mozog.
Á.N.: - Hát ez az, például sofõrbetegség, a herék ugye,
ahogy a láb közé be vannak szorítva ez egy fokozott hõhatás,
és ugyanez egy ülõ munkánál. Például a sofõröknél szokott
elõfordulni és ilyenkor nagyon le tud esni a spermaszám.
- És akkor itt az a teendõ mondjuk az õ részérõl, hogy
sportoljon, mozogjon?
Á.N.: - Hát az bizony nem ártana.
- Mondjuk ez amúgyis, igen.
Mv.: - Hát szokott ez a férfiaknál gondot okozni, vajon szívesen
vállalkozik egy ilyen vizsgálatra, mit gondol?
- Hú, hát az az igazság, hogy szerintem biztos szívesen vállalkozik,
neki inkább... Hogy nála probléma az, hogy tudjuk mikor van a
peteérés, tehát napra kiszámítva és akkor érzem rajta, hogy
neki nehezére esik együtt lenni velem.
Á.N.: - Ha azt javasolhatom, ezt ne csinálják, hogy most van a
peteérés és akkor most legyünk együtt, mert ebbõl nem lesz
baba. Legyenek együtt, legyenek együtt, érezzék jól magukat és
akkor lesz a baba, ne ilyen kiszámítottan, hogy percre, na most
aztán összehozzuk a babát, mert az tényleg nem szokott célravezetõ
lenni.
Mv.: - Ebbõl arra következtetek, hogy Ön méri a hajnali hõmérsékletét?
- Igen.
Mv.: - Mióta, egy éve?
- Nem, három éve.
Mv.: - Három éve?
- Igen, tehát még az elsõ baba elõtt is mértem már egy évet,
hogy kirajzolódjon elõttem ez a ciklus.
Mv.: - Hát picit talán nagy az odafigyelés, ugye doktor úr?
Á.N.: - Ez kétélû dolog, mert tényleg nagyon jó, hogy ha
valaki ennyire odafigyel már a terhesség elõtt és szeretnék ezt
a babát. Általában ilyen családokban a legjobb, hogy ha érkezik
egy kistestvér, csak egy picit talán azt javasolnám, hogy ne ez töltse
ki a gondolatait és ön se úgy próbálja az együttlétet irányítani
a férjével, hogy na most aztán sikerülni fog.
- Nem, én igyekszem nem mondani neki, csak gondolom érzi
rajtam, hogy most nagyon szeretnénk.
Á.N.: - Nem tudom mit szólna most ahhoz, hogyha most azt
javasolnám, egy kicsit hagyja ezt a hõmérsékletmérést, mert
hogyha a vizsgálatok meg fognak történni, azok úgyis mindent
megmutatnak. Szerintem hagyja ezt a hõmérõzést, de inkább csak
pszichés alapon mondom és akkor inkább csináltassa meg ezeket a
vizsgálatokat, hogyha szeretné. Szóval nem kell ennyire ekörül
forogni.
- Hát igen, ezt így elméletileg tudom, csak egyszerûen...
Á.N.: - Azért mondom, hogyha abbahagyja a hõmérõzést akkor
már ön sincs úgy, hogy na most ez pont jó, ez a nap és a férje
meg megérzi, hogy miért kell pont akkor.
- Mondjuk én érzem is a peteérést, belsõleg is érzem. Hát
köszönöm szépen a segítséget és megpróbálunk mindent.
  
- Jó napot kívánok. Elválasztással kapcsolatban szeretnék
valakitõl tanácsot kérni. Az lenne kérésem, kérdésem, 9 hónapos
a kislányom és anyatejjel tápláltam egészen a tegnapi napig
amikor is õ azt mondta, hogy nem kér többet a szoptatásból, sírt
nagyon és hát nem tudtam ezt mire vélni. Utána felvettük dajkáltuk,
úgy nézett ki hogy semmi problémája nincsen, tehát semmije nem
fáj, jó hangulata is volt egész nap, ennek ellenére szopni nem
akart. Egyik pillanatról a másikra nem fogadja el az anyamellet.
Mit lehetne tenni.?
Mv.: - És eddig mennyit szopott?
- Eddig kétszer szopott, reggel és esti elalvás elõtti idõpontban
és nem sokat, én úgy gondolom, hogy pár kortyot tudott szopni. Tápszert
nem adtam neki idáig egyetlen egyszer sem. Most este megpróbáltuk
dajkálás után és egy olyan 10 mokkáskanálnyit elfogadott.
Mv.: - És most tulajdonképpen mi a maga problémája?
- Hát az a problémám, hogy egyik pillanatról a másikra állt
le a szoptatásról, hogy tulajdonképpen saját magammal is mi a
teendõm, tehát most van tejem még, egyre inkább feszül. Azt
mondta a védõnõ, hogy ne fejjem ki mert akkor még több termelõdik,
tehát valami módon akkor ezt el kellene apasztani? Csapkod felém,
oda se fordul és mintha mondaná, hogy nem, nem, nem. Akkor valószínûleg
folyadékot is fog fogyasztani egyéb folyadékot, mert idáig
szinte kínszenvedés volt egy pár kanál bármilyen folyadékot
neki adni. Megkínáltuk, de mindig kiköpte. Gargalizált vele és
utána kiköpte egy az egyben.
Mv.: - Próbáljuk meg kitalálni, hogy mi történhetett. Tehát
9 hónaposan egyik napról a másikra azt mondta, hogy köszönöm
nem.
Szõdy Judit pszichológus, a Babanet szoptatási tanácsadója: -
Hogyha egyéves kor elõtt tapasztaljuk azt, hogy hirtelen
abbahagyja a kisbaba a szopást akkor ezt úgy szoktuk nevezni, hogy
szoptatási sztrájk. Most ebben benne van, hogy ez nem biztos, hogy
õ teljes mértékben és véglegesen abba akarta hagyni a szopást.
Úgyhogy itt az is a kérdés, hogy az anyuka szeretné-e folytatni
vagy nem. Hogyha nem, akkor semmi, igazából nincs semmi teendõ,
az a lényeg, hogy az õ melle nem feszüljön, tehát azt, hogy egyáltalán
ne fejjen, ezt én nem ajánlanám, hanem azt, hogy csak annyit,
hogy egy picikét megkönnyebbüljön és akkor lehet hidegborogatással
még csökkenteni a tej mennyiségét. Tehát igaza van a védõnõnek,
hogyha feji, akkor tényleg szaporodni fog a tej, de hogyha mindig
csak egy picit, hogy azért kényelmesen érezze magát akkor könnyebb
lesz az átmenet.
Mv.: - Végül is kétszer szoptatott õ most.
Sz.J.: - Igen, tehát olyan rettenetes sok teje nem lehet, tehát
ez minden nõnél különbözõ, hogy mennyire érzi teltnek a mellét,
esetleg fáj-e vagy nem. Most ha nagyon fáj, akkor például nem is
azt mondom, hogy hidegborogatás, hanem egy zacskó fagyasztott
krumplit becsomagol egy pelenkába és azt, de ez nagyon hideg, ez
tulajdonképpen majdnem jég. Tehát ha annyira fáj, akkor ezt is rá
lehet tenni. Hogyha meg nem nagyon kényelmetlen neki, tehát ha
elviseli, akkor egyszerûen el fog apadni a teje egy-két héten belül.
Ha viszont õ azt szeretné, hogy tovább is szopjon a kisbabája
akkor nagyon türelmesnek kell lenni, egyrészt tehát erõltetni,
beletuszkolni a szájába semmiképpen nem szabad, viszont elõ
szokott fordulni, hogy amikor már félálomban van a baba és akkor
teszi mellre az anyuka, akkor elfogadja. Tehát így vissza lehet édesgetni.
Mv.: - Mindennap próbálja meg esetleg ezt a visszaédesgetést?
Sz.J.: - Igen, de amint a gyerek jelzi, hogy õ nagyon nem
akarja, akkor hagyni kell. Amit hozzátennék, hogy az ilyen nagyon
hirtelen abbahagyásnak lehet oka a például, hogy fogzik a gyerek.
Én úgy láttam a saját gyerekeimen, hogy talán az egész állkapcsuk
is valahogy... Tehát érezni lehetett, hogy ez a mozgás, maga ez a
szopó mozgás, az nagyon kellemetlen.
Mv.: - Mondjuk az az eset következik be, hogy az kislány
karakteres, és nagyon következetesen elutasítja a szopást. Egy
új helyzet állt tehát elõ, azt mondja a mama, hogy eddig például
semmiféle italt mást nem volt hajlandó elfogadni, tehát akkor el
kell kezdeni valamire átállítani. Mi legyen itt?
Sz.J.: - Hogy a húsféléket vagy halat eszik már, vagy tojásfehérjét
vagy akármi mást állati vagy teljes értékû fehérje, én azt
nagyon jól el tudom képzelni, hogyha õ eszik más jellegû állati
fehérjét akkor gyümölcsleveket vagy akár vizet is kaphat és
pohárból kiválóan iszik már egy 9 hónapos gyerek.
Mv.: - Sima vízre gondolsz vagy forraltra.
Sz.J.: - Hát 9 hónapos korában én nem forralnám fel. Egy 9 hónapos
amikor négykézláb mászkál a lakásba és rágja a papucsát,
akkor nem hiszem, hogy pont a forralatlan víztõl lesz bármilyen
baja.
  
- Jó napot kivánok nagyon örülök, hogy végre sikerült
Önöket elérni, egy kismama vagyok és van egy 16 hónapos
kislányom, többször volt náthás fertõzéses, sok
antibiotikumot kapott és ez hatalmas hasmenést idézett nála elõ
és hát az a problémám, hogy nem tudom, hol lehetne utánajárni
annak, hogy a gyerek mire allergiás. Kiütései is voltak és azt
állította az orvos, hogy ó hát anyuka ez egy allergia,
diétáztassa.
Mv.: - A gyerekorvos nem javasolja, hogy ilyen allargiapróbának
vessék alá a gyereket?
- Hát azt mondta, hogy szerinte még kicsi és hogy van egy
antibiotikum, amire ez nem olyan erõsen jelentkezik, tehát kicsit
gyorsítja fel az emésztését. De hát én azért aggódom, mert
két vagy három antibiotikumra is ilyen rosszul reagált.
Nem tudom, hogy ilyen esetben mit lehet tenni, mert most is
megint náthás volt, most adták neki az az antibiotikumot.
Mv.: - De változatlanul hasmenés társul hozzá?
- Igen, de enyhébb.
Mv.: - Doktor úr itt ingatta a fejét, mert hogy
antibiotikumokra való allergia az nem létezik vagy miért?
Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - De létezik
antibiotikumokra való allergia, csak itt borzasztó leegyszerûsítõnek
érzem a választ. Kapott antibiotikumot, hasmenése támadt, akkor
ez biztos allergia. Azt sem tudjuk, hogyha nem kapott volna
semmiféle gyógyszert a gyerek, hogy akkor esetleg a betegségnek a
második vagy a harmadik napján nem következett volna be a
kórokozó következtében hasmenése. A második az az, hogy az
antibiotikumoknak egy nagyon jelentõs részénél nem kívánatos
mellékhatásként elõfordulhat, hogy a bélnek az egyébként
normálisan meglévõ baktériumflóráját is elpusztítja.
Mv.: - Tehát ez akkor nem allergia az antibiotikumra, hanem az
antibiotikumnak egyfajta mellékhatása.
Sz.I.: - Nem kívánatos mellékhatása.
Mv.: - De nem mindegyik antibiotikum váltja ki esetleg ezt a
mellékhatást.
Sz.I.: - Egyrészt nem mindegyik antibiotikum váltja ki,
másrészt pedig gyerekenként is változó a reakció. Na most van
egy harmadik tényezõ is, ami még szintén nem nevezhetõ
allergiának, hogy vannak olyan antibiotikumok, amiknek a hatására
önmagában megnövekszik a bélnek azt úgynevezett motivitása,
tehát a mozgékonysága. De minthogyha meggyorsítanám a bélmûködését
a gyereknek. Ugye azt is tisztázni kellene, hogy a fertõzésnek a
következtében nem alakult-e ki egy úgynevezett másodlagos
tejérzékenység. Na most ez megint el fogja rémiszteni az
anyukát meg anyukákat, de létezik egy olyan, hogy egy fertõzés
következtében a gyerek beleiben a tejet bontó enzimek
károsodást szenvednek és akkor megint csak a tejnek az
adásától egyszerûen létrejön a hasmenés. Na most ettõl nem
kell megijedni, mert aztán amikor meggyógyul a gyerek akkor szép
fokozatosan, nagyon lassan vissza lehet szoktatni a gyereket a
tejhez és ez még mindig nem allergia.
Mv.: - Nem tartja indokoltnak, hogy itt az allergiapróbáknak
nekiálljunk?
Sz.I.: - Hát amikor mindezt, amit én most itt elmondtam
kizártuk, végigvizsgáltuk és megtettük az ellenintézkedéseket
és azok eredménytelenek voltak, akkor jön az, hogy hát akkor
lehet, hogy mégiscsak allergiáról van szó.
|