- Kezét csóklom, szeretném megkérdezni az én gyerekem, nem olyan picike már hogy, nekem picike, 13 éves elmúlt és egy olyan gondom van vele, ez inkább azt hiszem ilyen sebészeti probléma, a bal cicijénél van egy duzzanat

- Fiú, kisfiú. Úgy emlékszem, hogy amikor ilyen idõs voltam, nekem is volt ugyanez, akkor azt mondták, hogy a hormonháztartás most mutatja, hogy ki is lesz igazából, viszont eljutott odáig, hogyha megnyomja, akkor ilyen fehéres nedû jön belõle, de nem a bimbón, hanem úgy körbe, tehát az egész barna részen ilyen pólusokon keresztül ilyen kis fehér nedû nyomható ki. Én nem néztem meg, én nagyon ritkán vagyok otthon a munkám miatt és hát nekem mutatta ugye, mint fiúnak, hogy apu mi ez? És szegénykém nagyon meg van ijedve, én mondtam neki, hogy szerintem ugyanaz, mint nekem volt ilyen idõs koromban, ez a hormon most dönti el, hogy most kezd nagyfiú lenni, tehát szõrösödik, ugye bajusza kezd neki nõni, keze, lába hirtelen hosszú lett, hangja mutál, hogy tényleg létezik, hogy nála ugyanez van vagy inkább azért menjünk el egy sebészhez?

- dr.Szamosfalvi Imre gyermekorvos. A kamaszkor kezdetekor valóban általános jelenség. Nagyon sok fiúgyereknél enyhe mellduzzanatot szoktunk látni, néha egyoldali, máskor mind a két oldalon egy cseresznyemagnyi vagy maximum egy cseresznyényi nagyságot elérhet a mellnek a duzzanata. Ezeknek a, gyakorlatilag az esetek 99 százalékában nincs jelentõsége, néhány hónap, esetleg egy fél év alatt visszatérnek a nyugalmi állapotba és elfelejthetõ az egész izgalom.

dr.Sz.I.: - Én azért azt gondolom, hogyha nem is ezért mennek el orvoshoz, de azért én remélem, hogy a 12-13 éves gyerekek is elkerülnek félévente egyszer legalább orvosnak a szeme elé, hogy akkor azért mutassák meg, szóval hívják föl a figyelmet vagy mondják azt, hogy és ez itt rendben van tessék mondani? Én örülök neki, hogyha orvos szeme elé kerül és akkor az egy pillanatnyi tapintással, ránézéssel hát meg tudja nyugtatni õket, hogy itt nincs komolyabb baj. Ettõl, egy kicsit eltér az, amit az apuka mond a váladék miatt, ami nagyon nehezen értelmezhetõ is a számomra, mert hogyha elõfordulhatna normál variációban is az, hogy van váladék, de hát annak a bimbónak a közepén kellene tulajdonképpen megjelenni és valami mást mond. Úgy, hogy én azt gondolom, hogy ezt meg nem egy fél év múlva, hanem föltétlenül meg kellene mutatni a háziorvosuknak, aki aztán eldönti, hogy végül is ez miféle váladék, valamiféle faggyúmirigyeknek a terméke vagy valóban összefügg esetleg beindult ilyen kis tejmirigyekkel, de akkor miért nem a bimbó közepén jelentkezik ez a váladék. Szóval ezt látni kell és aztán õ majd eldönti, hogy a saját felelõsségi körében tud-e rendelkezni efölött vagy megnyugtató választ adni vagy pedig esetleg egy belsõelválasztású mirigy specialistához továbbküldi a gyereket, hogy õ is mondjon róla véleményt.

Telefonáló: - Hát nekem olyan kérdésem van, hogy elváltam, van egy kislányom, újra megházasodtam és van még egy, tehát kettõ és mostanában az okoz problémát, eddig jó viszonyban voltunk viszonylag a, sõt egész jó viszonyban az elsõ lányom édesapjával most pedig az okoz problémát, hogy úgy érzem, hogy túl sokat szeretné, hogyha vele legyen a kislány. Tehát már megbolygatja bizonyos értelemben jobban a családi életünket, mint amennyire én azt szeretném. És a kérdésem ahhoz vonatkozna, hogy vajon hol az a határ, ami a gyereknek is jó, szülõnek is jó, illetve mi a törvényes határ? Ugyanis mi váláskor megegyezés szerint beszéltük meg, hogy lesz a gyerek. Általában velem van, tehát hétköznap velem van és hétvégeken általában egy napra viszi el az apja, nyáron elviszi üdülni, télen van, hogy õ viszi síelni, van, hogy mi és ha egy-egy hétvégét szeretne, akkor elviheti õ vagy ha egy-egy hétvégét szeretnénk, akkor mi is elvihetjük, de ez velünk fordul elõ gyakrabban. De mostanában egyre többször szeretné több hétvégére vinni és én meg nem igazán örülök ennek és ezt õ meg nem érti meg, tehát itt van a konfliktus, hogy betervezünk valami gyerekes programot, ez az és sokszor nélküle vagyunk kénytelenek elmenni vagy. Na mindegy. Érti már.

- Nyolc éves.

- Hát az az igazság, hogy én is túlságosan ingerült lettem mostanában, többször úgy nekifutottunk, hogy megbeszéljük, de mikor láttam az értetlenségét, hogy nem érti, hogy mondjuk ez egy konkrét eset volt, hogy elvitte egy hétvégére aztán úgy volt, hogy elviszi egy napra, nálunk lesz egy napot, aztán egy hétvégén velünk lett volna, következõ meg õ és az, amikor közösen egy napot én, egy napot õ ezt már elõre megbeszéltük, hogy így lesz most jó, akkor elvitte volna és mi azt mondtuk, hogy nem, mivel mi jól beterveztük a másik napot, õ meg két napra elutazott és azt mondtuk, hogy ne vigye el. És akkor ebbõl robbant ki az egész és most azóta ahányszor beszélünk mindig felemlegeti.

R.: - Hát a többit el tudjuk képzelni, mert itt már a mama egy kicsit elsírta magát. Egyre indulatosabbak vagyunk, egyre jobban veszekszünk. Valamikor megegyeztünk, - mondja a mama, évekkel ezelõtt mikor elváltunk, csak úgy látszik, hogy az élet máshová alakul. Emberi megoldásnak tûnik ez a megegyezés, de mintha itt hiányozna, hogy ezt nem foglalták írásba, hogy nincs errõl egy bírósági határozat?

dr.Vályiné dr.Horváth Ildikó családjogi bíró: Ha bíróság ezt kapcsolattartás szabályozza akár egyesség, akár ítéletben, akkor én például hogyha látható módon érzem a felek közti együttmûködést, akkor én még a per alatt is kihangsúlyozom azt, hogy ezt meg lehet beszélni. Nem kötelezõ, a bíróság által szabályozott kapcsolattartást olyan mereven betartani, hanem a gyermek érdekének figyelembe vételével ezt a szülõknek meg lehet beszélni. Na most azért én valóban azzal nem értek egyet, hogy ilyen túl gyakorisággal legyen a kapcsolattartás, mert az már megkeveri a gyermeket. Az egész biztos, fõleg ha egy iskolába járó gyerekrõl van szó, véleményem szerint nem mindegy, hogy a város elsõ, egyik részébõl megy az iskolájába vagy a másikról és ezért hajnalban fel kell, hogy keljen. Tehát én ennek a súlyú kapcsolattartásnak nem vagyok híve, de ezt mindig az ügye válogatja. Szóval erre sémát nem lehet ráhúzni, a kapcsolattartásnak a szabályozására a gyámhivatalnak is és a bíróságnak is egy keretszabálya van. Az általános bírói gyakorlat, az minden második hét végén péntek délutántól vasárnap délután 18 óráig van. Minden kettõsünnep másnapján reggel kilenctõl délután 18 óráig, húsvét, karácsony, pünkösd, akkor a téli, tavaszi szünidõ elsõ vagy második felében, szintén 9 óra és 18 óra között. A kezdõ napon, illetõleg a zárónapon a szülõk elõzetes megegyezése szerint, illetõleg nyáron négy hét idõtartamban, amelyben minden évben május 31-ig megállapodhatnak a szülõk, hogy ez mikor legyen nyáron. Amennyiben nem állapodnak meg, akkor ez általában július hónap. Na most ha jól funkcionál a kapcsolat a szülõk között ettõl el lehet térni, ennél tágabbat én ritkán adok, de valóban volt olyan eset már, hogy hétközi kapcsolattartást is megállapítottam, amikor vagy megegyeztünk ilyen módon, mert akkor vállalta a szülõ, hogy õ viszi, õ hozza az iskolába a gyereket és amíg nem érzem azt, hogy ez a gyermek zaklatásával jár, akkor ezt az ember szívesen támogatja, hogy hadd legyenek minél többet együtt. De ilyet a magyar jog véleményünk szerint még nem ismer és nem szeretném, ha ismerne, hogy egyik nap itt, egyik nap ott. Vannak ilyen elképzelések is, hogy egy hétig itt, egy hétig ott, én mint bíró ezt nyugodt szívvel ezt nem tudnám támogatni. Nem is én, ilyen tartalmú egyességet sem szívesen, talán még nem is hagytam soha életemben jóvá. De ha a szülõk így kívánják és õk megegyeznek, hát ugye ezt senki nem tudja, de amit a bíróságon egyezség formájában megkötnek, vagy pedig ítéletet hoz a bíróság vagy a gyámhivatal határozata, az a végrehajtás szempontjából olyan körben hajható végre, hogy az alaphatározat szerinti.

R.: - Újraszabályozást mennyi idõként lehet kérni? Bármikor? Hiszen a gyerek nõ, az élet változik, az anyáé is.

dr.Vné.dr.V.I.: - Akkor talán arról beszéljünk két mondatot, hogy a kapcsolattartás tárgyában akkor dönt a bíróság, ha bontóper és ezzel kapcsolatos gyermekelhelyezés, kifejezetten kapcsolattartási per van, ebben az esetben dönt. Két éven belül viszont, tehát a határozattól számított két éven belül módosítani csak a bíróságon lehet, egyébként pedig a gyámhivatalhoz fordulni, mert a gyámhivatal, az ezen túli esetekben a gyámhivatal szabályozza ezt a kérdést és az egésznek a végrehajtása, tehát hogyha probléma van és az egyik szülõ nem adja, vagy nem viszi vissza, tehát a végrehajtással kapcsolatos dolgok, azok szintén a gyámhivatal hatáskörébe tartoznak.

- Gyerekkel kapcsolatban lenne kérdésem, hogy mit lehetne tenni, úgy látom az 1 éves, közel 1 éves kis unokám balkezes, hogy ebben a korban, nem káros-e átszoktatni a jobb kézre, vagy hogyan lehetne ezt megtenni?

- Hát tapasztalom, hogy nagyobb gyerekeknél problémát jelent, hogyha balkezes, az írásnál például.

- Csabai Katalin logopédus.: Azt, hogy a gyermek 1 éves korában milyen kezes, azt még nem lehet eldönteni.

- Minden gyermek általában három-négyéves koráig kétkezes, de legkorábban mondjuk kétéves koráig azt mondhatjuk, hogy kétkezes. Két kézzel nyúl a tárgyak után az, hogy melyik kezében állapodik meg végül is a tárgy, hogy a balban vagy a jobban, ebbõl még nem az derül ki, hogy õ balkezes-e vagy jobbkezes-e. Egy biztos, hogy itt ez a kép, 1 éves gyermekre nem mondható még ki, hogy balkezes, mert a gyermek azzal a kezével nyúl általában a tárgyak után, amelyik közelebb van hozzá. A biztos oldaliság, hogy milyen kezes lesz a gyerek, az olyan 5 éves kor után szokott eldõlni. De ha mégis balkezes lenne, elõször is, ha a családban volt balkezes, nagyon gyakran öröklõdik. Az nem egy úgynevezett sutaságot, idézõjelben, jelent, az azt jelenti, hogy a balkezes gyereknek a bal keze a szép keze. A bal keze az ügyes keze. Hogy az iskolában ma ez problémát jelentene, én ilyennel nem, hála istennek már nem találkozom. Balkezes gyereket az iskolában a pad bal szélére fogják ültetni, ne ütközzön a kezük, ne legyen probléma. Nyilvánvaló, hogy a balkezes gyerek egy kicsit másként látja a formákat, alakokat, a betûnek a reprodukálása, leírása, vonalvezetése másként történik, de erre õ kész. Nagyon-nagy tehetséges emberek balkezesek, tehát ettõl a késõbbiek során, ha mégis balkezes lesz, nem szabad megijedni és legfõképpen nem szabad átszoktatni, mert ennek beláthatatlanul súlyos következményei lehetnek. De egyezzünk meg abban, ne beszéljünk 4 éves kora elõtt arról, hogy biztos, hogy a gyerek balkezes lesz, semmiképpen sem 1 éves korban.

- A mûsort Balogh Erzsébet, Szebeni Gál Vera és Horváth Ida készítette.