- Apukám villamosmérnök és ilyen számítógépekkel foglalkozik, számítógépen csinálja ezt, anyukám meg aranymûves.

- Sunban dolgozik és

- Sunban,

- Hát az angolul a nap és az ilyen dolgozó.

- Hát igen.

- Hát, mert mindenféle programuk van, a számítógépbe be kell lépni, meg és írni is kell nagyon sokat, meg ki kell nyomtatni, aztán még mindenféléket kell csinálni.

- Anya? Azt még nem láttam sohase, de majd lehet, hogy fogom, mert két év múlva, amikor én már másodikos leszek, akkor majd munkája lesz, csak most valami szünete van vagy nem tudom.

- Ma például hamar, vagyis késõn ment, mert anya hozott minket oviba és apu még aludt, de utána korán szokott menni és késõ este ér haza.

- Anyával szokott beszélgetni, utána néha játszik velem meg újságokat szokott olvasni.

- Néha igen. De csak ritkán.

- Hát fõz, elmegy tornára, most nemrég voltunk a Lidoban és ott beíratott az anya saját magát és akkor, de azt mondta, hogy ott nagyon nehéz tornák vannak.

- Hát elvisz mindenkit mindenhova, engem például hétfõn és csütörtökön uszodába, a Bálintot edzésre, a Katát teniszre, meg mindenféle ilyenekre.

- Hát ez munka.

- Hát szerintem mind a kettõ ugyanolyan nehéz.

- Azt, hogy sok dolga van valakinek és elmegy ilyen nagy irodába és akkor ott mindenfélét csinál.

- Hát én nagyon tisztaságmániás vagyok, de vannak olyan hónapok, amikor elhanyagolom egy kicsit a takarítást, amikor rend van nálam, akkor anyukám úgy gondolja, hogy szép a szobám és tisztaság van.

- Hát úgy két, három óráig szoktam takarítani, az azt jelenti, hogy felporszívózok alaposan, letörlöm mindenhonnan a számítógéprõl, a radiátorról a port, bebújok az íróasztalom alá és onnan pókhálózok, meg ilyesmi, meg tisztán a ruháimat összepakolom rendesen.

- Nem. Havonta.

- Hát nem, mert mindig belenyomom az aljára és ami nem úgy van, hogy rendszeresen most letelt a négy hét és akkor, amikor úgy gondolom, hogy ideje lenne már vagy olyan nagyon kosz van, akkor jön rám, hogy na mégis el kéne kezdeni a takarítást.

- Nem, õ nem szokott, õ úgy gondolja, hogy enyém a szoba, azt csinálok ott, amit akarok, lehet felõle ott kosz meg rend, ez rám jön, hogy mikor takarítsak.

- Hát mióta benn lakok.

- Hát nagyjából úgy kettõ.

- Nem, úgy tizenegy éves korom óta és azóta rakok én ott rendet.

- Kezdetben volt a kert. Szabó Éva jegyzete

- Nagyapámék kertjében volt egy öreg diófa. Nagyapáméknál diót termett, de én azt is tudtam róla, hogy három aranyat ásott el alatta valaki egy délután. Csak az találhatja meg, aki tudja a varázsszót. Azt meg nem mondtuk el senkinek, úgyse értette volna. Azt csak én tudtam, meg apa, meg a kert. És a kert nem árult el minket. Pedig azt is tudta, hogy apa meg én kincset ásunk ki a földbõl minden vasárnap. Csak olyankor értünk rá. Apának hétközben nem volt ideje, dolgoznia kellett. Nagyon vártuk a vasárnapot. Volt egy kis talicskám, egy kis ásóm és egy kis lapátom. Az õszi vásárban vették, hogy majd segítsek nagyapának dolgozni a kertben. Segítettem is. Talicskáztam a rózsák lemetszett ágait, lapátoltam a sárga földet, amikor tapasztott és ástam is szorgalmasan. Akkor tudtam meg, hogy a giliszta földben lakik és két feje van. Ha elvágják az ásóval, akkor is tud mozogni. Miért gondoltam, hogy ehhez két fej kell? Ki tudja. Csak azután baj lett a dolgozással, buzgalmamban a pallér violákat is kiástam és nagyapám munkanélkülivé tett engem is, meg a talicskámat is. Maradt a kincskeresés. Persze az arany, meg az ezüst nem adta könnyen magát, egyszer csak megcsillant és olyankor nagyon boldogok voltunk. Anyának nem mutattuk meg soha. Õ csak a földet látta volna, meg azt, hogy piszkos lettem. Apa tudott aranyat látni, titkot tartani is.

- Hát én kevésbé szoktam rendet tartani a házban, a szobában, én kizárólag az íróasztalomon és a számítógépemen szoktam rendet tartani, de ahhoz nem is engedem senkinek, már kívülállónak, hogy ott rendet próbáljon rakni.

- Hát igen, igen, valahogy így.

- Hát nálam nagyobb szemét van az íróasztal körül, mert én sosem azon vagyok, hogy mindenhol rend legyen, engem csak az érdekel, hogy megtaláljam, ami éppen kell és anyukámnak szólok, hogyha az kéne, hogy most már kéne egy kis takarítás.

- Hát veszekedni semmiért sem szokott szerencsére, csak akkor mondja, hogy már megint? Mert általában olyan sokszor szokott elõfordulni, mert hamar kuplerájt hagyok magam után. És akkor kitakarít helyettem.

- Hát néha visszarakok, hogyha kevés cuccot rámoltam elõ, de hogyha sokat, akkor inkább otthagyom.

- Hát olyan, hogy én általában mindig egy kupacba, egy halomba szoktam a dolgaimat összerakni és azért valamennyire emlékezek rá, hogy mit, hova tettem azért.

- Hát bizony igen, meg azért nem is kell olyan sokat kutatni, hogyha annyira meg akarom találni.

- Hát igen, ez a baj. Olyan helyekre teszi vissza anyukám, amelyekre... Általában minden héten más trendet állítok össze a dolgaimnak és olyan helyekre teszi vissza anyukám, hogy az kész horror.

- De egyszerûbb lenne, csak általában nagyon elfoglalt vagyok, mert sokat kell tanulni is, meg azért a játékra is kell egy kis idõt szakítani.

- Játszani, söprögetni és otthon, amikor hétvége van, akkor el szoktunk menni vásárolni.

- Igen.

- Azért, mert el is kell pakolni.

- Hát duplózni.

- Házat, vagy kisvasutat vagy valami ilyesmit.

- Hát igen, mert sokat kell rajta dolgozni.

- Nagyon sokat kell dolgozni, de egy picikét szünetelek közben.

- Úgy, hogy majd elmegyek egy picit másikat játszani, ami egybe van már és azzal játszom, aki szeretne velem játszani.

- Hát a legnehezebb munka, az a pakolás.

- Akkor el kell pakolni az össze játékot.

- Azért, mert olyan sokat kell pakolni és nekem ez nagy örömet szerez.

- Azért, mert szeretek pakolni.

- Igen.

- Hát olyan munkában, amelyik nagyon nehéz nekik és hívnak engem sokszor, például a mosogatás, abban anyunak nagyon segítek, adogatom neki a ruhákat, meg az ilyen párnákat, meg ilyesmit.

- Segíteni a teregetésben, meg ilyesmiben.

- Nem.

- Hát nagyon szeretek, mert apu, anyu segít, vagy a testvérem.

- Nagyon szeretnek.

- Nem mindennap járnak be, csak akkor, nem járnak be, hogyha év vége van.

R.: - Miért szeretnek az emberek dolgozni? Miért járnak be a munkahelyükre? Miért kell ezt csinálni?

- Azért, hogy sok pénzük legyen.

- Nem.

- Nem, nem szoktak ilyeneket mondani, csak anyu, amikor apa elmegy, akkor mindig azt mondja, mindig egyedül vagyok, mindig egyedül vagyok és ezért neki nehéz a munka, ezért mindig hív minket, hogy segítsünk a pakolásban, meg a takarításban és néhányszor én szoktam porszívózni vagy söprögetni.

- El, mert én annyira erõs vagyok, mindig otthon a 102 kilós ilyen súlyzót mindig emelgetem, egyszer az egyik kezemmel, aztán a másik kezemmel, de kettõ van belõle, egyik belõle a Csabié, másik az enyém. Nekem vesz apu pirosat, de a Csabinak kéket.