|
Vendég a háznál
2001. április. 30.
Kossuth rádió, 13.05
B.. - Középiskola
harmadik osztályába jártam és megkezdõdött a nyári szünet.
Akkor már csak anyámmal és nagyanyámmal éltem együtt. Már a
szünidõ elején biztos volt, hogy az anyámmal csak a nyár utolsó
heteiben találkozom. Az õ idõbeosztását és az enyémet egyszerûen
nem lehetett összeegyeztetni. Ez volt az elsõ nyaram, amelyet
egyedül, függetlenül töltöttem. Amikor nyár elején elutazott
és egyedül hagyott nagyanyámmal egy egész szünidõre való
zsebpénzt bízott rám, 10 ezer forintot adott. Soha még életemben
nem rendelkeztem annyi pénz fölött. égy éreztem enyém a világ,
tudtam, hogy ennyi pénz három hónapra bõven elegendõ. Óriási
ajándék volt. Boldog, felhõtlen idõszak elé néztem. Utazások,
táborok, koncertek, mozik, barátnõk, barátok jelentek meg a
szemem elõtt. Kicsit csodálkoztam is. Csodálkoztam, hogy ennyi pénzt
kaptam, de úgy éreztem anyám kárpótolni akar, amiért egész nyáron
nem találkozunk.
R.: - Szokták-e otthon zsebpénzt kapni?
- Szoktam. Havonta is meg, hogyha van valami különösebb
alkalom, akkor kérek és adnak.
R.: .- Meg van beszélve édesanyáddal meg édesapáddal, hogy
mit tudom én minden hónap elsején kapsz pénzt, és aztán,
hogyha valami nagyobb kiadás van akkor még külön adnak?
- Nincsen megbeszélve, hogy minden hónap elsején kapok, hanem
az csak úgy jön, és hogyha van valami külön kiadás, akkor
adnak.
R.: - Mennyi pénzt szoktál kapni?
- Hát ezt nem mondanám meg.
R.: -Ami pénzt kapsz az elég szokott lenni egy hónapra?
- Igen. Van marad pénz, hogy félre tehessek, és még tudok is
el is tudom használni.
R.: - Mire gyûjtesz?
- Mindig másra, van mikor egybõl jön valami, amire vágyok és
arra gyûjtök, viszont van mikor sokáig nem, csak úgy egyszerûen
gyûjtök, hogy hátha lesz valami van.
R.: - Mit jelent nálad a nagyobb kiadás?
- Például ugye a táborok, meg buli, meg ilyenek.
B.: -Aznap amikor
anyám elutazott egyetlen fillért sem költöttem. Egyszerûen
boldoggá tett a tudat, hogy rengeteg pénzem van, és azzal sok
mindent megtehetek. A hûtõszekrény tele volt, én pedig elhatároztam,
hogy okos leszek és takarékoskodni fogok. Estefelé lementem a térre,
de a pénzt otthon hagytam nehogy elveszítsem. Ültem a padom a
mi családunknál sorból jött gyerekek között és arra
gondoltam, milyen szerencsés vagyok, milyen jó az én anyám.
Mindig furcsa viszony fûzött a biciklikhez. Még bölcsõdés
voltam két éves, de már olyan gyorsan tekertem, hogy anyám
csak futva ért utol. Életem meghatározó szakaszaiban,
kulcsfontosságú pontjain mindig megjelent a bicikli. Egy nappal
ezelõtt, hogy elhagytam a szülõ házat és kollégiumba
vonultam ripityára törtem a bringám. A következõ bicajom
ellopták, így hát én, akinek mindig volt kerékpárja - nem is
akármilyen, akkor éppen nem tudtam mire felülni. Ez az áldatlan
állapot már több mint egy éve tartott. Pénzünk nem volt, ezért
nem is reménykedtem abban, hogy belátható idõn belül
biciklihez jutok.
- Én nem havi jelleggel kapom a zsebpénzt, hanem rám jellemzõ,
hogy nem költekezem, szóval ha van valamire szükségem akkor az
maximum egy antik könyv, ami köztudott, hogy maximum 50 forintba
kerül itt lent. Tehát így rendszeres jelleggel sosem kapok zsebpénzt,
hanem hogyha kérek, akkor adnak egy bizonyos összeget.
R.: - Nem került ez így többe a szüleidnek?
- Hát mivel nagyon jól ismernek éppen az, hogy kevesebbe kerül,
mint hogyha adnának egy bizonyos összeget. Kevesebbet költök,
mint hogy ha... Úgy is csak felhalmozódna, ha adnák rendszeresen
adagokban hónaponta vagy hetente a zsebpénzt.
R.: - Mire költesz egy hónapba? Mik a kiadásaid?
- Hát van olyan hónap, sõt a legtöbb hónap, hogy semmi,
hiszen mondjuk általában az osztálytársaim uzsonnára szoktak a
büfében elkölteni elég jelentõs összegeket. Na most mivel én
kapok otthon uzsonnát, ezért erre ugye nem megy ki pénz. Mondom hát
egyedül az antik könyv, ami úgy a hobbimat képezi, és erre.
- Hetente kapom a zsebpénz, én rendszeresen költök pénzt szóval
a büfében, többnyire csak ételre.
R.: - Jó-e az, hogy hetente és nem havonta kapsz zsebpénzt?
- Nem, mert így van egy kontrollálható referencia idõ, amíg
ellenõrizhetik, hogy mit csinálok azzal a pénzzel. Ha valami külön
kiadásom van, ami több mint ez az összeg, akkor kérek tõlük kölcsön,
kérek beruházásra pénzt és megadják.
R.: - Mire költesz egy hónapban?
- Hát többségben így ételre, a másik szenvedélyem azok a könyvek,
elég drágák. A másik szenvedélyem a zene, ami ugye nem havi
rendszerességgel, de néha nagyobb beruházást igényel. Szeretném
ezt az albumot, mellé ezt és ezt.
R.: - Mennyibe kerül egy jó CD, 4-5 ezer forint körül van
gondolom.
- Igen kb. ilyen árban van, talán ez régebbiek közül elõfordul.
Az olcsóbb 3 ezer forint környékén, és ott vannak a nagyon drága
6-7 ezer forintos dupla CD-k, albumok.
- Anyám elutazása
másnapján késõ délután mentem le a térre, nem találtam
senkit, ezért átsétáltam a szomszéd focipályára. Ott is
csak kisebb gyerekek lézengtek. A pálya végében viszont
megakadt a szemem egy olyan biciklin, amit addig csak a nagybátyámnál
láttam. A nagybátyám pedig igazi versenyzõ volt. A gyerekek
nem is tudták rendesen kiejteni a gép nevét, én viszont tudtam
mit látok, és azt is tudtam, hogy mennyit ér. Nagy álmélkodva
néztem az olasz ipar remekét, amikor elõkerült a gazdája és
csak úgy félvállról odaszólt, - tetszik? Eladom 10 ezer
forint. Forgott velem a világ, nem mertem mind a 10 ezer
forintomat elkölteni. Nem az árát sokalltam, mert a bringa
majdnem a háromszorosát érte, hanem az bántott, hogy nemsokára
anyám ajándékát fogom odaadni valakinek. Nyolc ezerért
megveszem, de csak azért, hogy maradjon valami az ajándékból.
Kilenc ezerben állapodtunk meg. Lélekszakadva rohantam haza a pénzért,
nehogy valaki elõttem megvegye. Persze errõl szó sem volt, mert
ennyi pénz gyereknél nem lehetett. Ennyit csak szülõktõl
lehetett kérni. Nagyanyám elém állt, kérdezte hova rohanok,
de futás közben csak annyit feleltem, hogy rögtön jövök. Miközben
hazafelé toltam életem legjobb kerékpárját, megrohantak az érzelmek.
A biciklivel és a határtalan boldogsággal szemben ott álltak a
kérdések, - helyesen döntöttem, vajon anyám mit szólna most,
mi lesz az utazásokkal, a koncertekkel, a mozikkal, a barátnõkkel?
Nagyanyám aki bizonyos tekintetben jobban ismert, mint anyám, az
ajtóban várt. Mind elköltötted - kérdezte? Mind - feleltem.
Nem váltottunk több szót. Nem haragudott, egyszerûen
elfogadta, ami megtörtént, és ekkor tudatosult bennem, hogy gyökeresen
megváltoztattam a nyaramat. Két hét szerelés, próbautak,
alkatrészcserék és átalakítás után elkészült az a
bicikli, amire még a nagybátyám is rábólintott - megérte, -
mondta. A szünidõ végéig amíg anyám haza nem érkezett
nagyanyám etetett, én pedig minden délután egy óra felé a
legnagyobb melegben indultam biciklizni. Négy öt órákat
tekertem. Olyan forróságra nem emlékszem, a gumi sercegve
ragadt a betonban. Minden nap teljesen kihajtottam magam. Este már
csak arra volt erõm, hogy a téren ücsörögjek és beszélgessek
a haverokkal. Így telt el a nyár. Boldog voltam, és rettentõen
megerõsödtem. Amikor anyám hazaérkezett éppen az aznapi
adagomat tekertem, mire hazavergõdtem már mindent tudott, nem
volt mérges, sõt boldog volt. Örült nekem, talán még a kerékpárnak
is. Én pedig nagy büszkén elõhúztam a megtakarított ezer
forintomat, amin csak nevetett. És amit újból nekem adott. 18
év és kisebb átalakítások után még ma is ezzel a kerékpárral
járok. Biztos vagyok benne, hogy ott a focipályán helyesen döntöttem.
Akkor azonban még nem tudtam, hogy a nyári szünidõre szánt 10
ezer forint átalakul a legnagyobb ajándékká, amit valaha
kaptam anyámtól.
- Én úgy kapom a zsebpénzt, hogy minden kiadást, szóval
minden kiadásomra. Tehát így kapok összeget mint a normál átlag,
de szóval ebbõl nekem kell tankönyveket, füzeteket, ruhákat,
uzsonnáravaló, ebéd befizetést mindent magamnak.
R.: - Megkérdezhetem, hogy mennyit kapsz, és be tudod-e
osztani?
- 6 ezer forintot kapok havonta, és azért gondolták így a szüleim,
hogy az így jó, hogy megtanulok gazdálkodni a pénzzel és így félre
tudok tenni táborokra.
R.: -Neked ez a 6 ezer forint ez elég egy hónapra?
- Igen elég.
R.: - Te nagyon ügyes vagy, ugyanis én azt gondolom, hogy ez a
6 ezer forint ez nem sok ahhoz képest, hogy milyenek a mai árak.
- Ezeken kívül azért még van egy kis bevételem, mert kapok a
névnapomra, születésnapomra, meg ünnepekre nagyszüleimtõl,
rokonoktól, de hát nem kell fölösleges dolgokra költeni, meg
nem kell mindent az elsõ helyen megvenni, hanem meg kell nézni,
hogy máshol talán olcsóbb. Szerintem már most is sokat tanultam,
mert az elején elszórtam és utána egész hónapban szûkölködtem.
R.: - Mesélt már ezt el nekem, hogy szórtad el?
- Hát az elején elmentem belõle moziba, megvettem azt a könyvet
amit régóta akartam, vettem magamnak ruhát, és aztán hipp-hopp,
ötödike volt és nem volt egy forintom sem. És akkor kértem kölcsön
a szüleimtõl akik azt mondták, hogy nem adnak, mert meg kell
tanulnom, hogy ezt a pénzt ezt egy hónapra be kell osztanom.
R.: - Nagyon kemény, rosszul esett?
- Nem, igazuk volt. Szóval aztán kértem a nagyszüleimtõl, õk
adtak, de utána természetesen visszaadtam nekik, amint pénzhez
jutottam.
R.: - Visszaadtak a nagyszüleidnek, nem úgy adták, hogy kis
unokám, ezt tedd el, anyád meg ne lássa?
- De igen, de szerintem azért õk nyugdíjasok, azért a nyugdíjukból
ki kell jönniük, nem hiszem, hogy nekik arra van pénzük, hogy az
összes unokát kéz alatt tömködjék.
R.: - Mik a havi kiadásaid?
- Színház, múzeum, tankönyvek, írószerek, néha egy-egy
ruha.
R.: - Nem mondtad az édesanyádnak vagy az édesapádnak, hogy
emelést kérsz, nem jössz ki ennyi pénzbõl?
- Hát igazság szerint most kaptam emelést, szóval eddig 5
ezer volt és most emelték meg 2001-tõl. A sítábor az eléd drága,
azt a szüleimtõl kaptam karácsonyra. Horvátországra már elég
régóta gyûjtõk. Hát van nyáron egy ilyen zamárdi tábor,
amikor a Szilágyi Erzsébet gimnázium a testvér iskolájának a
legjobb tanulóit látja vendégül. 10 napra kerül 10 ezer
forintba ez a tábor. Szóval szerintem nem drága, és hát erre is
sokat kell gyûjteni, meg hát a legnagyobb kiadás a minden
szeptemberben a tankönyvek.
R.:- Hogy gyûjtesz? Meséld ezt el nekem, félreraksz a 6 ezer
forintból?
- Igen meg az ajándékba kapott pénzt is berakom a bankba.
R.: - Szóval te akkor a bankba teszed a pénzedet, ahol
valamennyit azért mégiscsak kamatozik, és akkor ha kell onnan
veszed ki? Ezt te találtad ki vagy ezt neked mondták a szüleid?
- Hát engem úgy neveltek, hogy már kiskoromban volt ilyen
takarékbetétkönyvem, ilyen autónyeremény, amikor be kellett
rakni 10 ezer forintot, az akkor ugye nagyon sok pénz volt, az éveket
át gyûjtöttem, és akkor minden hónapban húztak és ha kihúztak
akkor nyertél egy autót, és hogyha úgy gondoltad, hogy jó most
már nem fognak kihúzni soha, akkor visszaváltottad és megkaptad
a 10 ezer forintot.
R.: - Tehát neked van egy külön bankszámlád ezek szerint,
amire berakosgatod a pénzedet, ott kamatozik és ha kell kiveszed.
Jól értettem?
- Hát nagyjából, nem vehetem ki akármikor, mert le van kötve,
mert úgy többet kamatozik.
R.:- Ezt kitõl hallottad, ez magad találtad ki vagy ezt is
mondták, vagy súgták?
- Hát a banktól.
R.: - Bementél a bankba és megkérdezted, hogy hogy mûködik
ez?
- Igen. Hát bementem az OTP bankba és megkérdeztem, hogy hát
szeretnék számlát nyitni, akkor ez hogy lehetséges. Mondták,
hogy csak szülõi engedéllyel mivel, hogy még csak kiskorú
vagyok. Akkor becipeltem az édesapámat és hát együtt
megoldottuk. És akkor mindenféle hiteleket ajánlottak, hogyha
esetleg kifogy onnan a pénz, arra természetesen vannak kamatok,
akkor kamatlábakat mondtak. Hogy lehet lekötni a pénzt, hogy érdemes.
Tehát mindenben nagyon segítõkészek voltak.
R.: - Ezeket a kamatlábakat, hiteleket most már érted, hogy
hogy mûködnek?
- Hát nagyjából, amennyire szükségem van annyit.
|
