- Csépán Zsanett a Szombathelyi Gyermekjóléti Szolgálat munkatársa: Hát nálunk elsõsorban arra kell figyelni, tehát, hogy a gyerek eljárjon iskolába, ne csavarogjon, normális baráti köre legyen, ne forduljon tényleg az utca felé. Hát ez nagyon ritkán sikerül, mert azoknál a családoknál, akik hozzánk kerülnek már igazából sokkal mélyebb gyökerei vannak ezeknek a problémáknak. Ahol probléma az iskola, náluk nem érték a tudás és mindezeket igazából pár év alatt, amíg végül is elérik a 18 éves kort, nem igazán lehet hathatósan végül is dolgokat megvalósítani náluk. Meg hát rengeteg nálunk is a szülõ- gyerek konfliktus, tehát ilyen nevelési problémák is. Ebbe pedig igazából amit tudunk tenni, tehát a nevelési dolgokra odafigyelni, akkor a szülõknek tanácsot adni bizonyos helyzetekre. Én nagyon sokat próbálkozom azzal, több olyan édesanya van, aki túl agresszív a gyerekkel szemben, magánéleti anyagi, munkahelyi problémák miatt, ilyenkor variációkat próbálok mondani, amiket végül is én is tapasztaltam, tanultam. Tehát ilyen megoldási módokat. Aztán hát meg alapvetõ higiénés dolgokra figyelek oda, figyelmeztetem a szülõket, hogy a gyerek ne menjen koszosan, zsíros hajjal, büdösen iskolába, ha megy egyáltalán. Aztán meg hát van nagyon sok olyan eset, ahol igazából megoldás nem az intézetbe kerülése lenne a gyereknek, hanem hetes iskola. Tehát hogy kikerüljön a családból, ugyanakkor mégis az intenzív kapcsolat fennmaradjon. Sokszor ez megoldás lenne csak. Nincs ehhez közünk. Tehát az, hogy nincsenek hetes iskolák, ami van, az valamilyen úton-módon nem alkalmas, mert csak fogyatékosok számára alkalmas vagy bizonyos területen dolgozó szülõk számára. Tehát az arra a rétegre, akikkel igazából nekem problémám van, azokra nem.

Cs.Zs.: - Hát nem, nem valósul meg, szerintem nem valósul meg, mivel anyagi okok, anyagi nehézségek nagyon sûrûn vannak a családban. Tény, hogy emiatt ne kerüljön intézetbe a gyerek, de ugyanakkor ez akkora nagy veszélyeztetõ tényezõ a gyereknek, hogy valami megoldás kell legyen. Az állam az önkormányzat nem tud akkora nagy támogatást adni a családnak, hogy akkor megszûnjön az anyagi probléma és mivel nem szûnik meg otthon, a gyereket nem lehet kiemelni, ami alapvetõen nem baj, de nincs meg az a köztes megoldás, amivel meg lehetne oldani a problémát, tehát nincs meg például egy ilyen hetes iskola. Nagyon sok kolléganõmmel, ahogy beszéltem, nagyon sok ilyen család van, ahol megoldás lenne.

Cs.Zs.: - Amikrõl mi tudunk, amit én körbejártam, Kõszegen van a beszédjavító, ami ugyan normál értelmi képességû gyerekeknek van, de itt korlátozott a kollégiumi férõhely természetesen és Kõszegen van még egy, az pedig a MÁV, ami kifejezetten normál értelmi képességûeknek van, aztán ami ezen kívül van még Kõszegen, az pedig már a fogyatékkal élõk számára jött létre. Illetve még Körmenden volt egy, ez még tavaly volt egy bizonytalan állapot, hogy most szakközépiskolások részére alakítsák át a kollégiumot, megszûnik a kollégium, vagy mi lesz vele és végül is a végeredmény az lett, hogy általános iskolások részére bezárult ez a rész, iskolába lehet járni, de a kollégiumi elhelyezést nem tudják megoldani.

- Átgondolva együtt a férjemmel elindítottuk a Pest Megyei pomázi GYIVI-nél az örökbefogadásnak a papírjait és hát várakoztunk. Hát ugye át kellett esni egy pszichológiai vizsgálaton, ami voltaképpen három órát tartott. Együtt voltunk bent a férjemmel, a vizsgálat alapján döntik el, hogy egy szülõpár alkalmas-e örökbefogadásra.

- A GYIVI-nél egyáltalán nem kecsegtettek semmivel, sõt inkább hitegettek bennünket, hogy már az elsõ tizenkettõben már benne vagyunk, háromnegyed év múltán megintcsak kérdezõsködtem, akkor már a nyolcadikok voltunk, akkor vezetõváltás miatt most nem írnak át örökbefogadásokat, meg szóval mindig, mindig valamire kitértek a miért nemre, de hogy ezt hogy lehetne megoldani, arról soha semmit nem kaptam.

- Hát igen, ez egy nagyon érdekes kérdés. Voltaképpen, segítségemre voltak azért az újságok, könyveket azért bújtam, de van egy kazetta, az Okosan szeress ez útmutatót jelent, rögtön ahogy a kórházból hazakerül a pici baba, mindenrõl és hát napról-napra mindig többet tudtam én is, anyukámmal együtt lakunk és hát õ nekünk nagyon-nagy segítség.

- Igen, igen, hát õ többnyire itt szeret rajtam feküdni és a mellemen altatom el, a szívhangomon alszik el és csak egymással foglalkozunk.

- Hát igen lehettem volna, csak idõközben sajnos a cukorbetegségemnek a szövõdményei annyira kialakultak, hogy leszázalékoltak. Két állami támogatás nem jár. Tehát vagy gyes, vagy nyugdíj. A kettõ együtt nem megy, persze minimál nyugdíjon vagyok, 18 ezer forint. Na most hát az anyasági támogatást sem tudtuk megkapni, minekután a gyámhivatali procedúrák, meg harminc napok, meg jogerõre emelkedés, eleve a hatvan napot meghaladják, hiába a baba háromnapos kora óta velünk van, családban van, mégis úgy rendelkezik a jog, hogy a hatvan napot nem haladhatja meg. Na most mi benyújtottuk ezt az igényünket, amit emiatt el is utasítottak. Az ügyintézõ meg is mondta, hogy itt Magyarországon állítólag örökbefogadott gyerek után egyetlenegy anya még nem kapott anyasági segélyt.

-dr.Szilágyi Júlia az Alapítvány az Örökbefogadó és Nevelõszülõkért elnöke: Tíz évvel ezelõtt egy kolléganõmmel és barátnõmmel hoztuk létre, az alapítványnak az a célja, hogy a nevelõszülõket és az örökbefogadó szülõket felkészítsük erre a munkára, amit a késõbbiek vállalni fognak.

dr.Sz.J.: - Ma Magyarországon törvény szabályozza, hogy hogyan kell a nevelõszülõt felkészíteni és az igazsághoz hozzátartozik, hogy az örökbefogadókat nem kötelezõ felkészíteni. Mi ennek ellenére meg szoktuk hirdetni és hogyha valaki jelentkezik, hogy mint örökbefogadó szülõ szeretne egy ilyen felkészítésen részt venni, nagyon szívesen látjuk.

dr.Sz.J.: - Egy-egy, kevés. Kevés, de azért van. Azért idõnként van, és olyan is van, aki már örökbefogadás után jelentkezik, mert rádöbben arra, hogy vannak bizonyos problémák, amelyeket jó lenne tudni, hogy hogyan kezelje.

dr.Sz.J.: - Hát nézze, állami gondozott gyermekek esetében mindenesetben számítani kell arra, hogy korábban, a gyerek korábbi életében még akkor is, ha egészen kicsi, valamilyen meglehetõsen súlyos traumán már keresztülment a gyerek, hiszen azért került állami gondozásba. Ez még általában akkor is fönnáll, hogyha mondjuk ilyen úgynevezett kórházban hagyott csecsemõrõl van szó, az õ élete is úgy kezdõdik, hogy anya nélkül tölti az elsõ egy-két három, négy évét, mikor mennyit. Na most ezeket a dolgokat feldolgozni, illetve a gyerekkel együtt földolgozni és átélni, másképpen kell ezt csinálni, mint az ember a saját gyerekével. Ez egy idegen feladat, egy másfajta feladat.

dr.Sz.J.: - Tíz évvel ezelõtt nekünk az alapkoncepciónk az volt, hogy segíteni szeretnénk ezeknek a nevelõszülõ családoknak, de akkor nekünk magának az alapítványnak nem volt nevelõszülõje. Tehát mi nem mûködtettünk nevelõszülõt. Ez azóta lényegesen megváltozott, ma már ott tartunk, hogy mi egy önálló szervezet vagyunk, saját nevelõszülõ gárdával, minden évben legalább két csoport nevelõszülõt ki is képezünk.

dr.Sz.J.: - Most 19 nevelõcsaládunk van ebben a pillanatban és ennél a 19 családnál 40 gyerek van elhelyezve. Mikor hol, van, ahol egy gyerek van, van, ahol kettõ van, esetleg négy-öt is, mint itt nálam például. Közben ugye megszületett egy törvény, illetve egy rendelkezés, amelynek értelmében kötelezõ felkészíteni a nevelõszülõket és ehhez mi csatlakoztunk természetesen. Személy szerint én benne voltam ennek a rendeletnek a kidolgozásában is még annak idején úgy, hogy ennek alapján ma már egy hivatalos országosan elismert képzési rendszer keretében képezzük ki a nevelõszülõket. És valaki nem is lehetne Magyarországon ma már nevelõszülõ, ha csak ilyen képzést meg nem csinál.

dr.Sz.J.: - Magyarország nagyon hagyományosan nevelõszülõs ország. Tehát körülbelül 100 évre tekint vissza az, hogy Magyarországon úgy helyezték el az árvákat, mert ezt maga is ismeri talán, ezt az Árvácska, meg a József Attilának a sorsát, meg minden, szóval a mai értelemben nem tekintenénk õket nevelõszülõnek, de a hagyomány megmaradt. Úgyhogy vannak olyan generációk, különösen az alföldi területen Magyarországon ahol anya is, lánya is, még a nagyanyja is nevelõszülõ volt. És így egymásnak adják ezt a mentalitást vagy ezt a dolgot, hogy lehet, hogy ez egy lehetséges életforma, hogy az ember az életének a 10-15-20 évét arra áldozza, hogy nevel otthon gyerekeket. Ma Magyarországon a legolcsóbb gyerekelhelyezési módszer az, hogyha családba adjuk a gyereket.

dr.Sz.J.: - Igen, az alföldi területen hagyomány és hogy ha Pest megyét nézzük, akkor a Pest megyének a délebbi, Cegléd körüli és a Szolnok megyével határos részei azok, amelyek, hogy úgy mondjam el vannak fertõzve nevelõszülõvel és a mi nevelõszülõinknek a nagy része is ott él.

R.: - Milyen idõközönként és hol rendezik, hol tartják meg ezeket a felkészítõ tanfolyamokat nevelõ, illetve örökbefogadó szülõknek?

dr.Sz.J.: - Hát ez úgy alakult ki, hogy mi Cegléd városnak a Családsegítõ Szolgálatával vagyunk egy nagyon jó munkakapcsolatban és õk megengedik, hogy az õ helyiségeiket használjuk. Most, a múlt hétvégén fejeztünk be egy ilyen képzést és hát már összegyûlt a következõre a csapat úgy, hogy ez tényleg csak a munkatársaimnak az idõbeosztásától meg a lendülettõl függ. Valószínûnek tartom, hogy a következõre már csak az õszi idényben fog sor kerülni, tehát szeptembertõl.